Famunkás, 1947 (47. évfolyam, 1-10. szám)

1947-01-01 / 1. szám

1947 január FAMUNKÁS Erősítsük a szakszervezeteket A szakszervezeti mozgalom időn­ként ingadozásoknak van kitéve. Vannak történelmi időszakok,, ami­­kor a­ tagok létszáma hirtelen sza­porodik és vannak esetek, amikor komoly visszaesés mutatkozik. A fe­lendülésnek legjellegzetesebb tű­­ne­t az e­tső világháború utáni idő­szak, amikor a mellett, fárgy egé­szen új, eddig egyáltalán nem mű­ködő szakszervezetek létesültek, szinte invázió­szerű áramlás indult meg a szakszervezetekbe. Ilyen vagy ehhez hasonló jelenléget ta­pasztalunk jelenleg is. A Horthy­­rezsira tat'a­t a dolgozók kisebbsége volt szervezett munkás, mert bi­zony az serm hátrányokat, nem pe­dig előnyöket jelentett. Jelenleg viszont a szakszervezet olyan döntő befolyással rendelkezik a mimika­­viszony minden területén, hogy a dolgozók számára szinte nélkü­löz­­hetetlen intézménnyé nőtte ki ma­gát. Most amikor ismét egy esztendő munkája, küzdelme és eredménye zárul le, n°m érdektelen, ha külö­nösen az új tagok tájékoztatására néhány mond­tban összefoglaljuk a sz-lk-zervez°t­e k­­ gazdasági és szo­ciális jelentőségét. Mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a szakszervezetek jelentősége nem csökkenni, hanem emelkedni fog. Ezen tény alátámaszására ho­zom fel, hogy az­­Egyesült Nem­zetek” hozzájárultak a Szakszerve­zeti Világszövetség azon kéréséhez, hogy a Gazdasági és Szociális Ta­nácsban képviseletet kapjanak. Ez­zel azonban a Szakszervezeti Világ­­szövetség követelései még nem zá­rultak le, mert a világ tartós béké­jének érdekében a dolgozók a Biz­tonsági Tanácsban és az Egyesült fö­l­­­n­r()t4c3«» 0*0­­­K­’p részt kívánnak venni. A jogcím eh­hez 70 millió szervezett munkás aka­rata, kiknek számára nem közöm­bös, hogy a világ jövő sorsát ille­tőleg milyen dönt­ésöket hoznak. A b­ntságokban való részvétel lehe­tővé teszi, hogy a dolgozók kifejt­sék nézeteiket és befolyásolják a határozatok meghozatalát. A szakszervezetek nemzetközi je­lentősége mellett, hazai vonatkozás­­ban sem maradunk el. A Magyar Szabad Szakszervezeteknek jelenleg 1.200.000 tag­ja van. Ez a szám meg­közelítő képet ad arról, hogy mi­lyen ereje van a dolgozókn­ak. A puszta számok azonban nem feje­zik ki méltóan a szakszervezetek jelentőségét, azt felmérni csak akkor tudjuk, ha egy pillantást vetünk az új társadalmi viszonyokra. A második világháború befejezése után az egész világ a szociális át­alakulás folyamatában van. A dol­gozók mindenütt, több jogot kap­tak és a társadalom irányításában fokozottabban vesznek részt. Az új világ felépítésében azok a nemze­tek lesznek az élen, amelyek tuda­to­sságra törekednek és az új vilá­got a szellem teremtő erejével és a­­ technika modern vívmányaival­­ akarják elősegíteni és gyorsítani.­­ A szociális fejlődést már semmi-­­­féle reakciós erő sem akadályoz­hatja meg. A társadalom belső gaz­dasági és politikai szerkezetének át­­amautasával páruzam­osan alakul ki egy új életforma, amoghez szex­­utlisn hozzá tartozik a modern szak-­­ szervezeti mozgalom is, amely nagy­­mértékben különbözik a náború­­j előtt­i megszokott formáktól. Ha el­­tetpprnk a szakszervezetek társa­­i valm­i és politikai tevékenységétől (Nemzeti Bizottság, B-lista, Bal-­­­l­dali Blokk, stb.) és működésének csupán gazdasági oldalát szemlél­­j­­ük, akkor azt is tapasztaljuk, hogy üzemi alkotmányos j­egy egé- i­szen új formája van kialakuló­­­ban, az üzemi bizottságok intézm­é­nyében. A gazdasági • demokrácia-­­ nak törékeny és még­sem­ eléggé megerősödött hajtása ez, melynek sokkal erőteljesebben kell kiépül­nie az üzem­ belső esetébe.j. i'tgj.'ti­ni ( nagyobb szakenetenm­al h­zzáértesse) szti a dolgozók érde­keit védve és azokat új i.rk­nté­nvekkel gazdagítani. Különösen nehéz helyzete van az üzemi bi­zottságoknak az olyan vállalatok­nál, ah­ol a munkavállalóknak nincs szakszervezeti iskolázottságuk. Ilyen helyeken az i­s veszély fenyeget,­­ hogy a tömegek elhomályosítják vagy közömbösítik a szakszervezeti élet helyes formáit és szabályait. Különösen szembetűnő ez a hiá­nyosság a kollektív szerződés kérdé­sében. A dolgozóik egy része nem akarja megérteni, hogy bérpoliti­kánk helyes és a dolgozók érdekét szolgálja. A munkásosztály szerve­­zettsége és az erőviszonyok ugyan lehetővé tennék, hogy magasabb béreket harcoljunk ki, ez azonban nem állna arányban az ország ipari teljesítőképesség­ével. A mun­kabérek felemelését csak lassú, fo­kozatos erőfeszítéssel tudjuk meg­oldani. Ha összehasonlítjuk az in­flációs és kalóriás bérpolitikánkat a jelenlegi még nem kielégítő, de tűrhető viszonyokkal, akkor két­ségtelenül javulás állapítható meg. Hogy a szakszervezetnek mennyire igaza van, amikor mérsékelt bér­politikát folytatnak, igazolja az a tény, hogy a munkanélküliség követ­­kezté­benl egyes vállalatok máris kísér­leteznek, hogy a kollektív szerződés­ben biztosíto­t béreknél kevesebbet fi­zessenek, vagy hogy a dolgozókat más módon megrövidítsék. Ezek a jelenségek bizonyítják, hogy a kol­lektív szerződés, megfelelő viszo­nyok között, amikor már magasabb béreket is elbír az orszá­g, a mun­kásság egyik legdöntőbb vívmánya lesz, mert eleve megfékezi a munka­adókat, hogy még csa­k kísérletet is tegyenek alacsonyabb bérek fizeté­sére. A munkaviszony szabályozása szempontjából a szakszervezeti mun­kak­özvetíti és törvényes úton való szabályozása is jelentős sikere a magyar dolgozóknak. A szakszerve­zetek befolyásának­­és tekintélyének gyarapodását jelenti ez. A munka­­vállalók szempontjából pedig :a ki­lincselés én olcsó a janik­ozás felett­­ kongatja meg a lélekharangot. Ha részleteiben nem is térek ki , mindazokra az eredményekre, ame-­­ lyeket a szakszervezeti mozgalom elért, csupán megjegyzem, hogy az adók és levonások teljes áthárítása a munkáltatókra, végkielégítés, fel­mondási idő szabályozása, a gyer­meknevelési pótlék bevezetése, az OTI-szolgáltatások rendezése, az egyetemen közgazdasági, közigaz­gatási és­ filozófiai tanfolyamok megrendezése, gyári gondozónők ki­képzése, tanoncvédelem, stb. jelzik a szakszervezeti mozgalom harcos tevékenységét Olyan eredmények ezek,­­ amit pillants­tnyilag lehet ugyan lebecsülni, de végső kifejlő­désében a dolgozók gazdasági fel­emelését célozzák. Ha ezeket az eredményeket meg akarjuk tartani és tovább akarjuk fejleszteni, ak­kor elsősorban a mun­kásság harci egységére van szük­ség. Az üzemen belül félre kell tenni a pártpolitikai villongásokat és a cél érdekében minden nemes és megvalósítható törekvést- a mun­­kásegység szellemében kell támo­gatni. Egyetlen szilárd sziklafalat kell kiépíteni a reakció kísérletei ellen, hogy még csak eszébe se jusson a szakszervezeteket támadni. Amilyen egységesek vagyunk ezek­ben a kérdésekben és amilyen mér­­t­ékben tovább tudjuk építeni és erősíteni a szakszervezeteket, olyan mértékben biztosítják a demokrá­cia büféié való fejlődését. Amíg a szakszervezetek erősek és hivatásuk magaslatán állnak, addig a reakció elleni harc szilárd alapokon nyug­szik, melynek végső következmé­ny­ek éreztetni fogják hatásukat és az új évben még jelentősebb ered­­­ményeket fogunk tudni elérni a dolgozók egyetemes érdekében. Szűcs József Bérakkordok helyett mindenhol időakkordokat kell bevezetni Ideiglenes változtatások három akkordszerződésen Köztudomású, hogy a parket­ta’«rakó, ládakészítő, kádár, kereke’,fő, ikrosárfonó, cirokseprőkészítő és a tűzifaaprító iparágakban foglalkoztatott munkások ■nagy többsége némi megszakításokkal már évtizedek óta akkordbérért dolgo­zik. Ettől a bérrendszertől augusztus 1-én a forint kezdetén sem ítértünk­ el és mire a Termelési Bizottságokat az időakkordok bevezetése céljából ki­nevezték, a fenti iparágakban már megkötöték az akkord bérszerződ­éseket Minden szerződés megkötésénél gondo­san ügyeltünk arra, hogy az affelnord­­bérfeltételek az ország súlyos helyzeté­nek figyelembevételével szigorúan a megengedett határokon belül történje­nek. Az eltelt több hónap alatt nem is volt különösebb baj az akkord szerző­dések körül, amelyeket hozzáértő szak­emberek jó és lelkiismeretes munkával állítottak össze. Később azokat a Ter­melési Bizottság is felülvizsgálta és tudomásul vette. Éppen ezért, meglepőnek tartjuk a Termelési Tanács azon ren­del­kezését, amellyel a Termelési Bizottságnak uta­sítást adót­ arra, hogy az összes bér­­akkordszerződéseket sürgősen idő­akkordra kell változtatni. Ezt az utasí­tás­t kiadták anélkül, hogy előbb meg­kérdezték és megvizsgálák volna, váj­jon adva van-e az előfeltétele a fenti ipa­rágokban az új rendszer megvalósí­tásának . Bennünket nem vádolhat senki, hogy ellene vagyunk az új akko­rdbérezési rendszernek. Szaklapunk két utolsó szá­mában ia népszerű közleményekben bi­zonyítottuk az időakkordmunka elő­nyeit és össze­jövet­eleinken mindenhol élőszóval is propagáljuk a teljesít­ményi bérrendszer letagadhatatlan elő­nyeit. Mégis azt mondjuk, hogy ezt a bérezési rendszert erőltetni nem lehet, mert abban nem volna köszönet. Azt hinzák az ahhoz értő szakmai vezetőkre, akik mindenkinél jobban tudják, hogy a szakmai területükön mikor kell az új termelési módot bevezetni. Ismerve az említett faipari sza­kmák jelenlegi adott­ságait, nem lesz könnyű, feladat az id­őakkord megvalósítása. Szüksége mutatkozott annak, hogy ad­dig ia tintba jutssa­k három akkord­ bérszerződésben történt alábbi változta­tásokat. A­­kádáripari akkordbérszerződésben a hordók elkészítési bére december 9-től kezdődően így módosul: 400—499 literig darabonként 33 forint. 500—550 literig hl. á 7.30 = 36.50 fo­rint. 55Í—600 literig hl. á 6.90 = 37.85 fo­rint. 601—700 literig hl. á 6.60 = 39.60 fo­ri ml1. 701 litertől feljebb á 6.— =­42 forint. A cirokseprőkötők bérszerződése de­­cember 21-től kezdve annyiban módosul, hogy az akkordban dolgozó seprőkötőjé­­nek, ahol munkájuk előkészítéséhez maguknak kell a drótcaavarást, nyel­­t válogatást, bevágást stb. elvégezni, s ezen munkájukért heti átalányként a­­ kollektív szerződés szerinti 10 órabért kapják. A tüzifaaprileioszi szerződés decem­ber 16-tól kezdve úgy módosul, hogy az­­ 'akkordban­ dolgozó gépmunkásoknak, amennyiben az üzemben, vannak, de'­­ nem dolgozhatnak, a munkára várako-­­­zás idejére 1,50 forint órabért kapnak. A gép- és szerszámkezelésért az alábbi­­ heti átalánybéreket kapják: 1. Gépszíjak fel- és leszerelésért­, ahol ez naponta történik, félállásonként 9 forint­­ 2. Körfűrész élesítése üzemben lévő körfűrészgépenként 9 3. Szalagfűrész élesítése üzem­ben lévő körfűrészgépen­ként 12 -1 4. Új vagy mélyített fűrész­lapok élesítése üzemben lévő fűrészlaponként 4­­­5. ü­ze­mben lévő munkagépek mindennemű ápolása fűré­szenként (vagyis egy fűrész a hozzávaló baltákkal 6 . 6. Az összes motorok kezelése 10 „ Amikor a változásokat az érdekelt szaktársak tudomására adjuk, egyben azt is nyomatékosan kihangsúlyozzuk,­­ hogy mind a három bérszerződésnek­­ egyéb rendelkezései változatlanul ér­vényben maradnak. Villám János S Villám János A famunkás szakszervezeti moz­galom egyik legrégibb harcosa, Villám János, december Vszén töl­tötte be 60 ik életévét. Kötelessé­günknek tartjuk, hogy szaklapunk hasábjain néhány sort szenteljünk annak, aki a legnehezebb időkben is becsülettel és szocialista öntu­dattal képviselte az első időben a fagépmutatások, majd később Ho­­rovitz Gábor halála után az össz szervezett famunkásság érdekeit. Villám szaktársunk 1886 ban szü­letett Szőnyben. Szegény paraszt­­szülők gyermeke volt, 13 éves ko­rában Komáromba került asztalos inasnak- Már tanonc korában utól­­érte a fagépmunkások végzete. A Komáromi Faiparosok Szövetke­zetébe került tanoncnak, amely már akkor gépi erőre volt beren­dezve, ott súlyos baleset érte, bal­kezének négy ujját letépte a gép. Felszabadulása után elbocsátot­ták, mert meg nyomor adod mun­kásra nem volt szükségük. Ván­dorbotot vett a kezébe, nehéz téli hónapokat töltött különböző or­szágutakon, míg végül 1906-ban a fővárosba, került. A Malomsoki gyárban kapott alkalmazást, ahol a munkásszolidaritás­­Szellemének megfelelően, azok a szaktársai, akiket még Komáromból ismert, segítették át sok esetben azokon a szakmai nehézségeken, amelyekkel csonka keze miatt, egyedül nem tu­dott megbirkózni. 1908. október 8-án a plurális vá­lasztójog elleni harc egyik leg­ke­ményebb napján, amikor Budapest öntudatos dolgozói az akkori mi­niszterelnök, Andrássyhoz,­­ fekete grófhoz, akartak felvonulni, az An­drássy-úton tűzharc fejlődött ki a tüntetők és a rendőrség között, amelynek következményeként a helyszínen letartóztatták Villám szaktársunkat, és tekintve, hogy nála is fegyvert találtak, 11 hó­napig lázadással vádoltan­­,vizsgá­lati fogságban tartották. 1919. elején a proletárdiktatúra alatt a gépmunkás szakosztály, amelynek akkor több mint ezer tagja volt, elhatározta, hogy kü­lön járulék fizetésével önálló gép­munkás titkárt alkalmaz, amely tisztségre egyhangúan Villám szak­társunkat választották meg. 1921-ben egy gyűlésen elmondott beszéde miatt izgatásért letartóz­tatták és a gyorsított tanács három évi börönre ítélte. 1939-ben Horovitz Gábor, a Fa­munkás Szövetség főtitkárának ha­lála után, a gépmunkások ügyei­nek vezetése mellett a Központi Vezetőség, a Szövetség ügyeben vezetésével is megbízta. A saját szavait idézzük, amelyi­ket 60-ik születésnapján mondott­­.Most, hogy 60 éves let­tem­ és vissza­gondolok az elmúlt több mint 10 esztendős szakszervezeti tevékeny­ségemre i­s közel 30 éves titkársá­gomra, büszkén mondhatom, hogy nem éltem hiába, elégtételül s­zol­gál, hogy azért, amiért évtizedeken keresztül harcoltam részben meg­valósult, részben pedig a megvaló­sulás felé közeledik.« Részünkről csak annyit leszűrik hozzá, hogy Villám szaktársunk, még hosszú évekig legyen közöt­tünk és segítsen a dolgozók Ma­­gyarországának felépítésében. R. P Felhívjuk szakszervezeti tagjaink figyelmét a Szakszervezeti Tanács kiadásá­ban megjelent „A munka kalen!ráris!ma“-ra, amely Vértes György elvtárs szer­kesztésében Kossa István elvtárs bevezetőjével készült az 1947-es esztendőre. A kalendárium min­den olyan kérdést felölel, ami a dolgozókat érdekelheti, ezért min­den magyar munkás a saját érde­kében vásárolja meg. Kapható a Szakszervezetünkben és a Szak­­szervezeti Tanács könyvosztályán, Fiumei­ út 4. sz. alatt. Ara­d Ft.

Next