Famunkás, 1950 (58/50. évfolyam, 1-17 szám)

1950-01-01 / 1. szám

1 "(­Folytatás az I. oldalról) Az asztalosműhelyben a cso­portvezető Horváth János szaktárs, aki Sztálin elvtárs iránt a háláját úgy akarta ki­fejezni, hogy eddigi teljesít­ményére még 200%-o­s felaján­lást tett, Horváth szaktárs szemináriumra jár és így képezi magát, hogy ezen ke­­rest­ü­l jobban meglássa, mi­lyen hatalmas feladatok vár­nak az épületasztalos üzem dolgozóira is az ötéves­ terv építésében. De tanul azért is, hogy a hibákat meglássa és ki tudja küszöbölni. Horváth szaktárs sperhelt ajtót állít, enyvez és bordáz, az elért napi átlagos teljesítmény 704%, ezt csak úgy tudjuk elérni, hogy a ráma enyvezésének mód­szerét, amit eddig egyenként csináltak, megváltoztatta — csinált egy sablont, melynek segítségével ugyanezt­ a mun­kát négyesével tudja elvé­gezni. Büszkék is Horváth szaktársra. Mezei üzemvezető, helyettes és Vencel művezető szaktárs, de a többi dolgozók is örülnek ennek a nagy tel­jesítménynek. MDP asztalos üzemben, ahol a famunkás dalárdának több tagja dolgozik, ezeknek a ve­zetésével énekelték a többi szaktársak is a Sztálin kantá­tát, de ugyanekkor a normá­jukat az asztalosok átlagosan 210.7%-ra, a székesek 127.6 %-ra, a fényezők 10, 3%-ra teljesí­tették. De a többi szaktársak, kárpitosok, szobrászok, a gép­ház mind messze túlteljesítet­ték az eddig elért eredményü­ket. Ugyanaz a lelkesedés, ugyanaz az öntudat csendül ki minden dolgozónk válaszá­ból, ha megkérdezzük, hogy érte el ezeket a nagy eredmé­nyeket és mi késztet­i ezek­nek az elérésére. A nagy tel­jesítmények sorozata bonta­kozik ki a vidéki üzemekőnk teljesítményéből is és a többi nagy budapesti üzemekben is, amit helyszűke miatt ne­m tu­dunk sajnos felsorolni. A Nagykőrösi Ládagyár N. V. az üzem átlagos teljesít­ményét, 124°/o-ról 201%-ra fa-Veszprémi Faárugyár N. V. 133%-ról, 250%-ra. Szegedi Falemezgyár N. V. átlagos teljesítménye 266%* Délmagyarországi Fűrészek N. V. Bares, átlagos teljesít­ménye 114%, Lingel Bútorgyár^ N. V. II­ sz. üzemében a műszak előtt 223% volt az átlagteljesí­mé­nyük, a műszak alatt 237%. Szék- és Faárugyár N. V. 116%-ról 144%-ra emelte az átagteljesítményét Sport- és Műszaki Faáru­gyár N. V. I. sz. üzemében ,a műszak előtti átlag 129%, a mű­szak alatt 329 százalék. A Mechanikai Hordógyár N. V. I. sz. üzem gépüzeme 168,5 %-ról 250%-ra emelte az üzemátlagát. A Lingel Bútorgyár N. V. I. sz. üzem átlagát 154%-ról 242 százalékra emelte. Alufa N. V. az üzem átlagát 223%-ról 287%-ra emelte. Hárosi Falemezművek N. V. üzemátlagát 222%-ra emelt Láda gyár N. V. üzemátlaga 220 százalék. Folytathatnánk még az ösz­­szes üzemeink felsorolásával, minden üzemünkben a dolgo­zók fokozott teljesítményeivel találkoznánk, mely bizonyí­téka az új típusú szocialista ember kialakulásának. A sztálini műszak, melybe­n a faipar öntudatos dolgozói is ilyen eredményeket elérve kivet­ék a részüket visszat tükrözi népünk szeretetét és hűségét a Szovjetúnió és Sztá­lin elvtárs iránt. Vissza­ük­­rözi dolgozó népünk szerete­­tét Pártunk és a magyar nép nagy vezetője, Rákosi elvtárs iránt. A faipar öntudatos dolgozói a Furnir és Lemez­művek N. V.-be­n épp úgy, mint a Lingel Bútorgyár N. V.-ben és a többi faipari üzemekben egy­aránt tudják, hogy a nagy lendülettel megindult munka­­versenyt nem fejez­ik­­ be a sztálini műszak befejezésével, hamm azt tovább kell fejlesz­tenünk azoknak a tapasztala­toknak a felhasználásával, amit a sztálini műszak el­ő­­ szereztünk. Különösen most, amikor Népköztársaságunk első ötéves tervének megkez­dése előtt­­ állunk, melynek megvalósítása a szocializmus alapjainak a lerakását jelenti hazánkban. A faipar dolgozói mind többen és többen értik meg Sztálin elvtársnak azon mondását: »Hogy a munka­verseny a szocializmus építé­sének kommunista módszere, mely a dolgozók millióinak aktivitásában épül fel.« Elsőrendű feladatunk tehát az, hogy ezeket a nagyszerű eredményeket, amit elértünk a sztálini műszakban, ne csak állandósítsuk, hanem azt to­vább is fejlesszük. Érezni kell és m­eg kell ér­teni minden faipari dolgozó­nak azt, hogy a munkaver­­senyünk további kiszélesítése a faiparban, a termelékenysé­gü­nk állandó emelése, a minő­ség javítása, az önköltség állandó csökkentése mutatni fogja, helytállásunkat Sztálin elvtárs vezette békefrontban. Erre tanít bennünket és mu­tatja az irányt a Magyar Dol­gozók Pártja és Sztálin elvtárs legjobb magyar tanítványa, népünk szeretett vezére, Rákosi elvtárs. PI MONKÁS Legjobb dolgozók a sztálini műszakért Központi székházunk nagyter­mének falain december 17-én mindenütt jelmondatok vannak, amelyek a munkaversenyről, az előttünk álló új feladatokról, Rákosi elvtársról, a mi bölcs vezetőnkről és népünk nagy barátjáról, Sztálin elvtársról beszélnek. Az egyik jelmondat a faipar sztahanovistáit üdvözli, azokat az öntudatos munkáso­kat, férfiakat és nőket, időseb­beket és fiatalabbakat, akik itt most a nagyteremben körülülik a piros, terített asztalokat. A hangulat ünnepélyes, de azért megvan az a meleg bensősége, amit a terem, a sok kipirult arc és az egymás iránti meg­becsülés és szeretet áraszt. Az asztalok mellett baráti beszél­getésbe merülten ülnek az üze­mek legjobb dolgozói, az ipari szervek képviselői, a szakszer­vezet vezetői, azok a faipari munkások, akiket a népi demo­krácia más területeken bízott meg feladattal. Itt van Kovács István elvtárs, a Párt Központi Vezetőségének tagja, aki maga is régi famunkás és figyelme­sen hallgatja, amint a Furnir- és Lemezművek N. V. egyik munkásnője elmondja, hogy mi­lyen módon is érte el ki­magasló teljesítményét. Villám elvtárs szavait nagy tapssal fogadták és nyomban egymásután emelkedtek a ka­rok a magasba, hogy szót kér­jenek és egyenként elmondhas­sák, hogy milyen módon sike­rült elérniök kimagasló ered­ményeiket. ElsőneHB. Kovács István a Lingel Bútorgyár N. V. II. sz. üzeméből emelkedik szólásra, elmondja hogy üzemük, mely azelőtt alig, hogy teljesíteni tudj­a tervét, ma a jó szerve­zés eredményekében, azt alapo­san túlteljesíti. Elmondja, hogy sikerült megvalósítani a szalag­­rendszert és ezzel elérték azt,­­hogy minden munkás annak a munkafolyamatnak, melyet vé­gez, művészévé válik­. Zegai István elvtárs a Sport- és Műszaki Faárugyár N. V. dolgozója mondja el, hogy 946%-os teljesítményét úgy érte el, hogy újítást alkalmazott. Ez az újítás azelőtt bizony nem jutott az eszébe,­­igaz is — mondja — akkoriban az ember nem igen törte újításon a fejét mert miért is tette volna, ta­lán a tőkéseknek? Az ötéves terv káderfeladatai A Párt szempontjából leg­fontosabb a megbízható és ér­tékes káderek felkutatása. Az ötéves terv sikeres megvalósí­tása a szakszervezetek számára azt a feladatot tűzi ki, hogy a Párt számára továbbítsa azokat a kádereket, amelyek szüksége­sek annak sikeres végrehajtá­sához. Még sok helyen vannak olyan meg nem­ felelő emberek, akik helyére a Párt szempont-j­ából megbízható és értékes Ádereket kell felkutatni. Az új kádereknél szem előtt kell tartani, hogy hogyan viszony­ult a munkához, munkatársai­hoz, mennyiben ismeri el a Szovjetunió vezető szerepét, ho­gyan tiszteli Sztálin elvtársat és a szovjet népet. Hogyan vi­szonyult a Párthoz, ha párttag, hogy vigyáz a Párt tisztasá­gára, egységére, hogyan tanul és fejleszti elméleti szín­vonalát. A káderest egyetlen cél ve­títheti: A közösség érdeke! A káderesnek élesszemű és egye­­nes elvtársnak kell lenni, nem szabad, hogy a káderek kivá­lasztásánál bármi is befolyá­solja. A káderek egyéni érde­keit mindenkor alá kell ren­delni a közösség érdekeinek. Fontos, hogy a kiválasztott új kádert a káderes a képzett­ségének legjobban megfelelő helyre és lehetőleg oda tegye, amihez annak kedve van. Hely­telen valakit olyan funkcióba javasolni, ami a képességeinek nem felel meg, mert ott nem tud jó munkát teljesíteni és ezzel elveszti a kedvét a to­vábbi munkától. Az újonnan elhelyezett káde­reket nem szabad egyedül hagyni. Segíteni és támogatni kell a további munkájukban. A káderes feladata az isko­lákra való helyes kiválasztás megejtése. Az iskola elvégzése után a káderes tovább támo­gatja a kádert, gondoskodik annak elhelyezéséről és serkenti elméleti tudásának tovább­fejlesztésére. A káderek kiválasztása nem­csak a káderes feladata, de kö­telessége minden a. b. tagnak, hogy a felfejlődő új emberekre felhívja a káderes figyelmét. A káderesnek gondoskodni kell állandó­­kádertartalékról, hogy a felmerülő káderszükségletet fennakadás nélkül lehessen­­ki­elégíteni. A káderes nem sza­bad, hogy az üzemi funkcioná­riusok uszályába kerüljön, akik sovinizmusból nem akarják a jó kádereket továbbadni. A gyakorlat már bebizonyította, hogy a rugalmas kádernevelés mindenkor biztosítani tudja az utánpótlást. Az ötéves tervünk megindí­tásakor, a kádermunkát fokoza­tosan kell fejleszteni. Előtérbe kell helyezni az elméleti szín­vonal emelését, ahogy azt a Politikai Bizottság határozata előírja, ötéves tervünk sikere, az új káderek számán és minő­ségén fordul meg, ezért feltét­len szükséges az, hogy a káder­képzés szakmai és ideológiai vonalon párhuzamosan halad­jon. Ha ebben a szellemben végez­zük feladatainkat, akkor az öt­éves tervünket, amely a dolgozó magyar nép jobb jövőjét és a szocializmus mielőbbi megvaló­sítását szolgálja — a kitűzött határidőnél rövidebb idő alatt fogjuk megvalósítani. Gyoroki Ferenc • Iviers a Láda­gyár N. V. munkása, arról beszél, hogy az iparban mutatkozó forradalom eljutott a Ládagyárba is és ennek a ha­tására állt versenybe , és még három társa is elhatározták, hogy munkájukat úgy szerve­zik meg, hogy kimagasló ered­ményeket tudjanak elérni. El­mondja, hogy eredményeikkel bebizonyították, hogy nemcsak a régi szegezők tudnak jó mun­kát végezni, hanem azok is, akik bátran, öntudatosan nyúl­nak hozzá a munkához.­ ­ Jakubetz Imre elvtárs az Újpesti Bútorgyár N. V. 111. sz. üzemének dolgozója, mon­dotta el, hogy annak ellenére, hogy gátló körülmények fenn­álltak, (csoportnorma, stb.), mégis lehetővé vált, hogy azt a munkafolyamatot, aminek az elvégzése eddig 7 percet vett igénybe, most 3 perc alatt vé­gezte el és ezzel jelentősen túl­teljesítette a normát. Miklós János elvtárs a Veszprémi Kocsigyár dolgo­zója beszámol, hogy üzemük, mely azelőtt egyike volt azok­nak az üzemeknek, amely ter­vét alig 80—80%-ra tudta tel­jesíteni és most, ■»az elért ered­ményeink alapján, — folytatja — és azért, hogy még nagyobb erdemények elérésére ösztönöz­zön bennünket, a Veszprémi Kocsigyár kihívja párosver­senyre a Lingel Bútorgyár N. V. II. sz. üzemét­. Kovács Istv­a elvtárs Pártunk Központi Vezetőségé­nek tagja emelkedik szólásra, hogy mint régi famunkás, üd­vözölje a faipar legjobbjait. »Pártunk Központi Vezetőségé­nek harcos üdvözletét tolmácso­lom a legjobb dolgozóknak, akik itt ma összegyűltek«, — mondotta és azután arról be­szélt, hogy érdekes megnézni, miért is dolgoznak ma a mun­kások többet, mint azelőtt,­­mert tudják, hogy ez az or­szág az övéké, hogy ma már nem a tőkéseknek termelnek, hanem maguknak, hogy ma di­csőség és megbecsülés övezi azokat a munkásokat, akik az ország továbbfejlesztésén dol­goznak­. A sztahanovisták az ipar forradalmárai, mert meg­döntötték a régi normákat és új, sokkal magasabb normákat teljesítenek. Beszélt arról a ha­talmas változásról, amelyen a magyar munkásosztály keresz­tülment, beszélt a termeléshez való viszony megváltoztatásáról, majd többek közt azt mondotta: »A munkaversenynek ez az új módja kiváltja a tömegekből a kezdeményező tevékenységet, kihozza a tömegekben lévő kez­deményező erőit. »A Sztachánov-mozgalom szü­letőben van nálunk és mint régi famunkás és szakszervezeti tag és úgy is, mint a Központi Ve­zetőség tagja, üzenem a faipari dolgozóknak, hogy ne pihenje­nek az eddig elért eredménye­ken, a faipar számos dolgozója tudja még növelni eredményét. Ehhez elsősorban szükséges, hogy adjuk át a tapasztalatain­kat, tegyük azokat közkiürésé, és hogy a dolgozók ne bízzák el magukat.* Rámutat arra, hogy ezeknek az eredményeknek az elérésé­hez­­szükséges volt, hogy pro­letárdiktatúra­­ legyen, hogy a munkásosztály legyen az ural­kodó osztály, szükség volt, hogy a Párt felhívta a figyelmet és elsősorban szeretett vezetőnk, Rákosi Mátyás elvtárs irányí­totta rá a figyelmét a termelés problémáira és, hogy ezen okulva, a szakszervezeti veze­tők hozzákezdjenek a verseny helyes megszervezéséhez, ami meg is történik.__ 1950 január A sok lelkes, csillogó szem­ből szinte kiolvasható volt, hogy Kovács elvtárs beszéde nyomán a faipar élenjáró dol­gozói megfogadják: »a sztálini műszak idején is kiteszünk magunkért!* Még sok szó hangzott el a faipari dolgozók összejövetelén és a munkások tapasztalatok­kal gazdagodva és öntudatuk­ban megerősödve, térnek vissza munkahelyükre, hogy készülje­nek a dolgozók nagy nemzet­­közi ünnepére. Ezek a munká­sok a sztálini műszakban az ötéves terv megvalósításáért folyó szocialista versenyben elvtársi segítséget nyújtanak az elmaradóknak, hogy a Párt ve­zetésével még nagyobb győzel­meké■ é­hessenek el. És a faipar dolgozói meg­szívlelték a Párt szavait, amit Kovács elvtárs tolmácsolt és december 21-én soha nem látott lelkesedéssel és lendülettel kezdtek hozzá a munkához, hogy a szocializmus építőjének születésnapján bebizonyítsák, hogy Sztálin tanításai a norma elavulá°/­ról, a rejtett tartalé­­kok felszirehozásáról nem pusztán elméleti tételek, hanem a legbelsőbb valóság. Jakubetz elvtárs is 1910%-ot teljesített, beváltotta ígéretét Zagai elvtárs is, aki a sztálini műszakot követő napon még magasabbra emelte a teljesít­ményét. 1400-ról 1500%-ra, ami­­vel tanújelét adta, hogy decem­ber 21-e még csak a kezdet volt és hogy így volt, mutatják a 200 és 300%-ok nagy szám­a, mutatják az üzemi átlagok, amelyek üzemeink legnagyobb részében jelentékenyen emel­kedtek. A mi munkásaink ezen a na­pon bizonyságot tettek arról, hogy hivatott vezetői lesznek országunknak, ahogy arra Ko­vács elvtárs rámutatott, hogy ők fogják tudni vezetni népün­ket a szocializmus felé. Köszöntünk benneteket, a sztá­lini műszak résztvevői, a munka igazi hőseit Pénztáros és bélyegkezelő szaktársak figyelmébe. Mivel az 1950. évre megrendelt tagsági járulékbélyegek elkészítése késik, ez oknál fogva a január havi befizetéseknél az eddig for­galomban lévő tagsági járulék­bélyegeket kell beragasztani. Arra is felkérjük a szaktársakat, hogy amennyiben a jelenlegi HI. osz­tályú járulékbélyegekből feleslegük van, azt azonnal szolgáltassák be a Központba, mert ott ez a bélyeg teljesen kifogyott fiatáridőnaptár Januári tagösszejövezeteink: Parkettalakók tagértekezle­te: január 7-én, szombaton d. u. 3 órakor. Kefe-, ecsetkötő- és cirok­­seprőkészítő munkások tag­értekezlete: január 9-én, hét­főn este fél 6 órakor. Kisipari műhelyek bizalmi ülése: január 12-én, csütörtö­kön d. u. fél 6 órakor. Faipari gépm­unkások tag­gyűlése: január 15-én, vasár­nap d. e. 10 órakor. Kárpitosok taggyűlése: ja­nuár 25-én, szerdán este fél 6 órakor. Kisipari műhelyek bizalmi ülése: január 26-án, csütörtö­kön este fél 6 órakor. Kádárok tagértekezlete: ja­nuár 29-én, vasárnap d. e. 10 órakor. Szobrászok összejövetele: minden szombaton d. u. 3 óra­kor.

Next