Famunkás, 1950 (58/50. évfolyam, 1-17 szám)

1950-01-01 / 1. szám

1950 január Sztálin elvtárs 70 éves A Szovjetúnió, a népi demo­kráciák, a világ dolgozói, az egész haladó emberiség, decem­ber 21-én ünnepelte meg Sztá­lin elvtárs születésnapját. Ez az ünnep, a haladás, a szocializ­mus erőinek, a béke nagy tábo­rának hatalmas seregszemléje volt. A világ valamennyi dolgozója határtalan szeretettel fordult ezen a napon a Bolsevik Párt zseniális vezetője, a világ dol­gozóinak nagy tanítómestere felé, akinek élete elválaszt­hatatlanul összeforrt a Bol­sevik Párt, a nagy szovjet nép történetével, az orosz és a nemzetközi mun­kásosztály dicsőséges harcaival, a gyarmati népek felszabadító harcával és a szocializmus fel­építésével. Nálunk Magyarországon, Sztá­lin elvtárs születésnapja alkal­mával a lelkesedést az öröm és hála egészítette ki, mely az egész országot bevonta az év­forduló megünneplésébe. Tud­juk jól valamennyien, hogy fel-, emelkedésünket az öt év előtti pusztulásból, kizárólag neki kö­szönhetjük. A szeretet és hála éppen ezért él elevenen a ma­gyar dolgozó nép szívében. Sztálin elvtárs születésnapját munkafelajánlásokkal, sztálini műszakkal ünnepelték a ma­gyar dolgozók legjobbjai, de határtalan lelkesedéssel csatla­koztak ehhez a mozgalomhoz a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség is. A magyar dolgozók több ter­­meléssel, szocialista lendülettel ünnepelték meg Sztálin elvtárs születésnapját, hiszen a magyar nép az elmúlt öt esztendő alatt a felszabadítástól kezdve, min­dent a szocialista Szovjetúnió támogatásának köszönhet. Sztálin elvtársnak köszönhet­jük azt a felmérhetetlen gaz­dasági segítséget, melyet ha­zánk újjáépítésének a leg­nehezebb napjaiban kaptunk. A Szovjetúniónak, Sztálin elv­társnak köszönheti a munkás a gyárat, a dolgozó paraszt a földet, a haladó értelmiség a szabad alkotó munka lehető­ségét, a magyar nők a teljes egyenjogúságot, a gyermekek a gondtalan, boldog jövőt. Világos, hogy ha az eddigi eredményeink alapja az a segít­ség, az az útmutatást, amelyet a Szovjetúniótól, Sztálin elv­társtól kaptunk, úgy ez a jövő­ben is nélkülözhetetlen elő­feltétele lesz annak, hogy Nép­­köztársaságunkat erősítsük, a szocializmust építsük és hazánk függetlenségét megvédjük az imperialista kalandorok beavat­kozási kísérletei ellen. Ezért oly nagy ünnep nekünk Sztálin elvtárs születésnapja. Ma, amikor az amerikai im­perialisták újra lángra szeret­nék lobban­tani a világot, a béketábort, amelynek fő ereje a Szovjetúnió, Sztálin elvtárs vezeti. Az ő éleslátása leplezte le a Tito-klikket és a nemzetközi reakció egyéb, álcázott ügy­nökségét. Sztálin elvtárs tehát a mi békénknek is a legfőbb őre. A hálát, melyet ezért Sztálin elvtárs iránt érzünk, azzal mu­tathatjuk meg a legjobban és­ ugyanakkor hazánk és dolgozó népünk érdekeit azzal szolgál­hatjuk a legjobban, ha min­dent megteszünk a béketábor erősítésére. Ha még szorosabbra fűzzük kapcsolatainkat a Szov­jetunióval, ha fejlesztjük hon­védségünket és ha kiváló ered­ményeket érünk el a szocialista építő munkában. Ezen a téren is példát mutat nekünk Sztálin elvtárs! Az ő vezetésével fejlődtek ki a Szovjetúnió történelmi jelen­tőségű mozgalmai, a szocialista munkaverseny és a Sztahhánov­­mozgalom. A magyar nép, amely a Ma­gyar Dolgozók Pártjának a ve­zetésével halad a szocializmus Népünk szeretett vezére, Rákosi Mátyás elvtárs már a Magyar Dol­gozók Pártja májusi központi veze­­tőségi ülésén tartott beszámolójá­ban figyelmeztetett bennünket arra, hogy ipari termelésünk minőségi vonalán m­ég sok a javítani való. »Nagy figyelmet kell fordíta­nunk — mondotta Rákosi elv­társ — a minőség kérdésére. Nem szabad megengednünk, hogy a szocialista ipar termel­­vényeinek minősége rosszabb legyen, mint a kapitalistáké volt Ellenkezőleg, a szocialista ipar fölényének a minőségben is meg kell mutatkozni.« A fa­ipar vonalán ezen megszívle­lendő felhívás nagy általános­ságban süket fülekre talált. A magyar dolgozó nép, köztük a faipar dolgozói is, a hároméves terv idő előtti befejezésével a terme­lés második világháború előtti szintjének mennyiségi vonalon való túlhaladásával bebizonyította, hogy megértette Pártunk egyik legfonto­sabb központi jelszavát: »Tiéd az ország, magadnak építed«. Meg kell azonban értenie a faipar veze­tőinek éppúgy, mint a faipar vala­mennyi dolgozójának azt is, hogy a termelés mennyiségi szintjének emelése mellett nem játszhat má­sod- vagy harmadrendű szerepet a termelés minőségi szintjének javí­­tása sem. Komoly politikai felvilá­gosító, nevelő munkával, amelyet az üzemi pártszervezetek és az üzemi szakszervezeti szerveknek kell a saját üzemeikben folytatni, szét kell rombolni azt a hamis hitet, hogy a termelékenység emelése ki­zárólag mennyiségi kérdés. A fa­ipar dolgozóiban, a gépek és munkapadok mellett dolgozókban éppen úgy, mint a vezető, irányító posztokon lévőkben tudatosítani kell azt, hogy gyenge­ vagy rossz­­minőségű munkatermék előállítása növeli az önköltséget. Egyrészt az­által, hogy a gyártási hibák kijaví­tása az előirányzott munkaórák számát növeli, másrészt azáltal, hogy a selejtes, gyenge minőségű munkatermeket a tervezettnél ol­csóbban kell a piacra dobni. Minőségi faipari gyártmányaink keresett cikkek a külföldi piacokon. Arra kell törekednünk, hogy a ter­melés mennyiségi emelkedésénél ne szoruljon háttérbe a minőség kér­dése, hogy faipari termékeink meg­tartsák régi helyüket a világpiacon. A sikeresen befejezett hároméves terv olyan nagy mértékben emelte a magyar dolgozók értszínvonalát, hogy pl. a bútoripar termékeit mind nagyobb számban tudják megvásá­rolni. Számolni kell azzal is, hogy a január 1-én induló ötéves terv végrehajtása során a hazai bútorszükséglet gyors ütemben tovább fog emelkedni. Ipari gyártmányaink minőségé­nek javítása érdekében a Népgaz­dasági Tanács 264/13/1949. számú rendeletben kimondotta, hogy a Technológiai és Anyagvizsgáló In­tézetnek át kell alakulnia Minőségi Ellenőrző Intézetté. A nehézipari miniszter pedig a könnyűipari mi­niszterrel egyetértésben 11.770/1949. Ev­. sz. alatt kiadott körrendeleté­ben, melyet ez ipari termelési fő­osztályokhoz, ipari központokhoz és vállalatvezetőkhöz intézett, ki­mondja: »A két minisztérium felügyelete alá tartozó vállalatoknál a mi­nőségi termelés előmozdítása és a minőségi ellenőrzés széles­körű bevezetése érdekében üze­mi minőségellenőrző osztályo­kat (MEO) vagy csoportokat (MECs) kell felállítani.­ A minőségellenőrzés fontosságára mi sem jellemzőbb, mint az, hogy a Szovjetúnió ipari vállalatainál a foglalkoztatott dolgozók 4—18 szá­zaléka van minőségi ellenőrzésre beállítva. A százalék aránya gyár­tási áganként fontossági­­sorrend­ben változik. A legmagasabb a finommechanika és a gépipar terü­letén. Hogy a­ faiparban a gyártmá­nyok minőségét ellenőrző szervek felállítása fontos és sürgős, ezt bi­zonyítja, a Ugriiimpex ilyen irányú észrevétele a Minőségi Ellenőrző Intézet felé. A felsorolt esetek megkövetelik, hogy a faipar minőségellenőrző szervei az egyes üzemekben a leg­rövidebb időn belül kiépüljenek. Ez volt a célja a Könnyűipari Minisztérium X. főosztályának az 1949 novemberében indított faipari MEO tanfolyammal is, melyet 1950 januárjában egy újabb tanfolyam fog követni Azok a faipari dolgo­zók, akik a tanfolyamot sikeresem elvégzik, az egyes üzemek terme­lésének minőségi ellenőrzését fog­ják a KIP IX. főosztálya és a Mi­nőségellenőrző Intézet főosztálya közbejöttével megszervezni és irá­nyítani. A faipar termékeinek használ­hatósági, tartóssági, tetszetősségi és méretpontossági, tehát minőségi szintjének emelése nemcsak a tan­folyamokról kikerülők feladata, hanem a gyártásban résztvevő va­­lamennyi dolgozóé. A személyes felelősség kiépí­tése az üzemekben, hogy min­den egyes ember bizonyos meg­határozott konkrét munkáért viselje a felelősséget, a szocia­lista építés egyik elengedhetet­­len feltétele. Igen helyesen ismerték fel ezt, az Állami Ládagyár N. V. vezetői, akik az üzem dolgozóival való megbeszélés alapján betűs és számsorozatos bélyegzőket adtak a gyártásban résztvevőknek, mellyel az általuk készített kész- vagy fél­kész munkatermékeket kötelesek megjelölni. Az Alfemi Lada gyárat ilyen vonatkozásában követendő példaként állítjuk a többi faipari vállalatok elé. Iparcikkeink minőségi megjaví­tásával csökkentjük az önköltséget, erősítjük népgazdaságunkat és kö­zelebb hozzuk a minden dolgozó által várva-várt szocializmust. Ez lebegjen minden faipari dolgozó szeme előtt, akár vállalatvezető az illető, akár gépnél vagy munka­padnál dolgozó munkás­ felé, ezen az úton napról-napra, a Szovjetúnió útmutatásait követi. Ahhoz, hogy ötéves tervünket sikeresen végrehajthassuk, szükséges az, hogy pontosan­ kövessük és betartsuk a sztálini útmutatásokat. A Magyar Dolgozók Pártja Rákosi elvtárs vezetésével, híven követi a Szovjetuniót, a sztálini tanításokat. Sztálin tanította meg a mun­kásokat a proletariátus dikta­túrájáért vívott harcra, ő a ve­zére annak a harcnak, amelyet az imperialisták bilincseitől már megszabadult országok, és a kapitalista világban még el­nyomástól szenvedő milliók együtt vívnak a nemzetközi reakció ellen. Éljen a bolsevikok legyőz­hetetlen Pártja, Lenin-Sztálin Pártja! Éljen a mi Sztálinunk, a Párt, a munkásosztály, a szovjet ország népei és az egész világ dolgozóinak örömére! Több figyelmet a minőségre! FAMUNKÁS Nagy Béla a sztálini műszakban 5250 százalékot ért el Sportárutermelő N­Y. eszter­gomi üzemében Nagy Béla szaktárs a sztálini műszak előtt is kivette a részét a munkából. Eddig is jelentős újításaival gazdagította a magyar népi de­mokráciát, így készült fel Nagy szaktárs a nagy nap­ra. Az utolsó éjjel elkészí­tette a legújabb újítását, ezzel az újításával hozzáfogott a régi normája megdöntéséhez. 7 óra­kor biztos tudattal fogott hozzá a munkájához, tudta, hogy az eredményeknek ki kell jönni. Az első két óra alatt csak 1500 százalékot tudott elérni, ebbe azonban nem nyugodott bele. Módosított az újításán, a máso­dik két órában már 4500 szá­zalékot, majd fokozott munka­tempóval 5250 százalékot telje­sített. Munkaidő befejeztével, a rá­dión keresztül, mint sztaha­novista munkamódszerrel dol­gozó szaktársat állította pél­daképül a többi dolgozó elé. Nagy Béla szaktárs a sztálini műszak befejeztével nem áll meg a fejlődés vonalán és ígéretet tett arra, hogy a jelen­legi 5250 százalékos teljesítmé­nyét felemeli 8000 százalékra. Kéri Nagy szaktárs, adjanak mellé hét dolgozót, ezekkel elvégzi 30 ember munkáját. Nemcsak mi, a famunkások, de az egész munkásosztály büszke örömmel veszi tudomá­sul. Nagy Béla elvtársunk és a többi sztahanovista külö­nösen nagy teljesítményét és biztosak vagyunk benne, hogy egyre több lesz azoknak a száma, akik döntő részesei lesznek az ipari forradalom megvalósításának, hogy fokozott iramban építhessük a szocialista Magyarországot. 3 Államosították a tíz munkavállalónál többet foglalkoztató üzemeket A Magyar Dolgozók Pártja ve­zetésével 1949 december 28-án a magyar nép kormánya egy újabb lépést tett a kapitalizmus marad­ványainak felszámolása területén. Kormányunk legújabb rendelete ér­telmében a tíz munkaválal­ónál többet foglalkoztató üzemeket ál­lami kezelésbe vették. Az üzemek állami kezelésbe vé­tele a faipar területén az üzemek igen jelentékeny részét érintette és ezzel a faipar dolgozóinak je­lentékeny része mentes lesz a ka­pitalista termelési forma és kizsák­­m­ányolás alól. A kisipari üzemtulajdonosok te­kintélyes részének nem igen volt szívügyük a szocialista építés. Ez abban nyilvánult meg, hogy köz­terheiket nem fizették és munka­­­­vállalóik részére a szociális jutta­tást nem adták meg. De kifogásol­ható volt nagyrészben az általuk készített munka minősége is. Egyetlen céljuk az volt, hogy az általuk elvállalt munkákból minél nagyobb hasznot tudjanak zsebre­­tenni. A saját egyéni érdekeiket mindenkor a közösség érdekei fölé helyezték. Ezt az államosítást már nem kísérheti az áskálódó vészmadarak hangja, mert a szocialista terv­­gazdálkodás már bebizonyította, hogy szervezettségénél fogva sok­kal inkább szolgálja a dolgozók életszínvonalának emelését és a ter­melés fejlesztését. A most államosított üzemek nagy mértékben hozzá fognak­­járulni ahhoz, hogy a faipar az ötéves terv ráeső részét minél sikereseb­ben hajtsa végre. Több, jobb és olcsóbb termeléssel beijeszkedve, a szocialista tervszerű termelésbe, fogják az üzemek dolgozói a ma­guk vonalán építeni a szocializ­must. A döntő az, hogy ezzel megint kisebb lett a lehetősége annak, hogy a kisárutermelés vonalán a kapitalizmus újra termelje saját magát Követendő példa A budapesti szervezett parkett­munkások átérezve a munkássajtó, a »Szabad Népe jelentőségét a szocializmus építésében, az épülő »Szabad Népe székházában 380 m’ parkett gyalulást és beeresztést végeztek önkéntes rohammunká­ban. Helyi csoportjaink készítsék elő közgyűléseiket­­ Az új év első két hónapjában helyi csoportjaink évi közgyűlése­ket tartanak. A közgyűlések idejét mielőbb meg kell határozni és azt azonnal közölni kell vidéki titkársá­gunkkal, mert a közgyűléseken a központi vezetőség megbízottja minden esetben részt fog venni. A közgyűléseket megelőzően tag­gyűléseket kell tartani, ahol a je­lölő bizottsági tagokat megválaszt­ják. A vezetőségi és szervezőbizott­sági tagoknak, a bizalmiaknak mun­kát, fáradtságot nem ismerve, min­dent meg kell tenni, hogy tag­jaink teljes számban részt vegye­­nek a közgyűléseken és ott a le­lépő vezetőség munkálkodását tár­gyilagos bírálat alá vegyék. Külö­nösen arra a kérdésre kell minden helyi csoport közgyűlésén világos feleletet adni, vájjon mi a magya­rázata annak, hogy a faipari dolgo­zók közül mintegy kétezren még ma is távoltartják magukat Szak­szervezetünktől. Helyi csoportjaink vezetőségei, szervezőbizottságai a szaktársak tá­mogatásával a közgyűlés után azon­nal lássanak munkához, hogy a még szervezetlen fam­unkásokat az ország egész területén mielőbb Szakszervezetünkben tömöríthessük. A mostani közgyűléseken külön napirendi pontként behatóan foglal­kozni kell a termelési problémák­kal. Köztudomású, hogy a faipari szakmákban foglalkoztatott munka­­vállalóknak, mintegy 50 százaléka azokban a kis- és középipari műhe­lyekben dolgozik, ahol sok szó fér az ott készített faipari termékek minőségéhez, az anyag gazdaságos kihasználásához. Ezeken a bajokon is sürgősen változtatnunk kell, mert máskép önmagunkat károsítjuk. De nem titok az sem, hogy a napi nyolcórás munkaidőtől, úgyszintén a kollektív szerződésnek a munkabér és egyéb fontos rendelkezéseit kis­ipari vonalon úgy a munkáltatók, mint a munkavá­lalók nagyon gyak­ran áthágják és ezáltal gazdasági célkitűzéseink megvalósítását nehe­zítik. Amikor az államosított üzemek­ben a munkásság erejének meg­feszítésével és legjobb tudásának latbavetésével munkaversenyben dol­gozik azért, hogy hazánkban a ki­zsákmányolástól mentes, szocialista társadalmi rendszert mielőbb meg­valósíthassuk, ugyanakkor nem tűr­hetjük, hogy a famurvások törpe kisebbsége továbbra is, fegyelme­zetlen magatartásával károsan vi­selkedjék és ezzel destruálja a kom­munista módon jól dolgozó szak­­társainkat. Bűnt követünk el, ha e bomlasztó állapotokat mielőbb meg nem szüntetjük.

Next