Famunkás, 1966 (66. évfolyam, 1-13. szám)
1966-01-03 / 1. szám
* Ott elfekvő késsiet — itt hiánycikk A 114-es rendelet néhány előnye Múlt év februárjában jelent meg az Országos Tervhivatal és a Pénzügyminisztérium közös rendelete, amely a készletek érdemi felülvizsgálatára és a tartalékok hasznosítására irányította az erőket. A 114-es rendelet a termelés és az áruforgalom lebonyolításához nem szükséges, vagy túlzott méretű készletek hasznosítása, illetve a további ilyen készletek keletkezésének megakadályozása érdekében született. A rendelkezés eddigi végrehajtása során bebizonyosodott, hogy a vállalatok jelentős felesleges készlettel rendelkeznek és a készletek nem becsülendő hányada más gazdálkodó egységeknél felhasználható. A rendeletet követően a Tisza Bútoripari Vállalatnál igazgatói utasítás született, mely intézkedik a vállalatnál levő felesleges készletek feltárásáról, ezek esetleges felhasználásáról a vállalaton belül a különböző gyáregységeknél, illetve az elfekvő készletek eladásáról, értékesítéséről. Ugyanakkor az igazgatói utasítás az áru- és anyagforgalmi osztály vezetőjét bízta meg, hogy a más vállalatok által felajánlott elfekvő készletből csak azt vásárolja meg, ami feltétlenül szükséges a folyamatos termeléshez. Különösen arra ügyeltek és ügyelnek, nehogy a megvásárolt elfekvő készlet ismét elfekvő készletté váljon a vállalatnál. A Tisza Bútoripari Vállalat a tavaly 260 ezer forint értékben vásárolt olyan anyagokat, amelyek más vállalatoknál elfekvő készletként szerepeltek. Bár ez csak igen kis hányadát teszi ki a vállalat egész évi, mintegy 80 millió forint értékű anyagfelhasználásának, mégis érdemes részletesebben is megvizsgálni, mert ezáltal a 114-es rendelet néhány előnye mutatkozik meg a gyakorlatban: ötvenezer forint értékben vásároltak vaslemezhulladékot a Zománcipari Művektől. A hulladék kilójáért három forintot fizettek, ugyanakkor további megmunkálás után nagyon jól fel tudták használni epedavasalásként és asztalfordítóként Ezek ugyanis hiánycikkek, sehol az országban nem gyártják, s így kevés munkával biztosították 1965 második félévére, sőt 1966 első negyedévére is ilyen irányú szükségleteiket A Nagykanizsai Bútoripari Vállalattól 70 ezer forint értékben 600 méter bútorszövetet vásároltak. Ez ott elfekvő készlet volt, itt a vállalatnál pedig hiánycikk, és nagyon jól fel tudják használni a „Csilla” és a „Szundi” keverék bevonására. Importfaanyagot szeleteltek fel azelőtt a bútor csomagolásához a bútoroknak a vasúti vagonokba való rögzítéséhez. A 114-es rendelet alapján 30 ezer forint értékben fenyőléhhulladékot szereztek be az Egervári Faipari Ktsz-től, ami ott elfekvő hulladék volt, és legfeljebb tűzrevalóként értékesítették. A Zalaegerszegi Bútoripari Vállalat értékesítésre felajánlott elfekvő anyagkészletéből tölgyfűrészárut 60 ezer forint, bútorpántokat és különböző nagyságú facsavarokat pedig 50 ezer forint értékben vásároltak. Ezek a vállalat szegedi gyáregységében kerülnek felhasználásra. A 114-es rendeletben foglaltak gyakorlása tehát azt bizonyítja, hogy a vállalatnál levő jelentős felesleges készletek más gazdálkodó egységeknél, vállalatoknál igen jól felhasználhatók. Sőt, mint a példák is mutatják, hiánycikket pótolnak velük, drága importanyagokat helyettesítenek általuk. A rendelet lehetőséget nyújt arra, hogy árengedménnyel vásárolhassák a vállalatok az elfekvő készleteket, és ez még akkor is kifizetődő, ha — mint az előbbi példa is mutatja — további megmunkálásra kerül az anyag. Előnye a rendeletnek az is, hogy — mivel nem szükséges kiutalás és eladási engedélye nagyban meggyorsítja az anyagforgalmat. Ez pedig igen hasznos, különösen az olyan vállalatoknál, amelyek a kereskedelem gyakran változó igényét próbálják meg gyorsan kielégíteni. A Tisza Bútoripari Vállalat is kezd komoly beszerzési forrásként számolni más vállalatoknál meglevő felesleges készletekkel. Vezetői bíznak abban, hogy a rendeletben foglalt határidőket meghosszabbítják, azaz 1965. december 31. után is lehetőség lesz az árengedményes eladásra, illetve vásárlásra, mivel ez a rendelet lényegét, az elfekvő készletek termelésbe való bevonását segítené elő. (oravec) ÚJÍTÁSOK - EXPORTRA Ha a tervezőmérnök újító ... A forgácslapipar kínálja a legtöbb újítási lehetőséget Az Erdőgazdasági és Faipari Tervező Iroda munkáját nem szükséges külön bemutatni. Szombathely fűrészcsarnoka és régi, valamint új forgácslapüzeme, a barcsi fűrészcsarnok, a hánosi rekonstrukció mind az Erdőterv tervei alapján készült, illetve készül. Kevésbé szembeötlő azonban az iroda munkatársainak, tervező mérnökeinek élénk újítási tevékenysége. A tervezőirodákban általában, így az Erdőtervnél is sokkal szigorúbb mércével kell elbírálni, mi számít újításnak és mi minősül munkaköri feladatnak, mint más üzemnél, vállalatnál. Hiszen amíg mások a szakirodalomból szabadon újíthatnak, addig mások a tervező mérnöknek kötelessége a legkorszerűbb megoldások alkalmazása. Tehát csak az minősülhet újításnak, ami a tervezőnek önálló, komoly szellemi terméke és lényegesebb, jobb, vagy olcsóbb megoldást jelent az addig ismertnél. így, bár sok korszerű megoldás született az idén is, csak 14 újítást nyújtottak be és azokból 10 került elfogadásra Sajnos, a tervezőiroda újításainak bevezetése elé igen sok akadályt gördítenek a beruházók. Ők ugyanis nem érdekeltek az újítások bevezetésében. Sokszor egészen világosan kitűnik, hogy a beruházó nem azt nézi, mit kap, hanem azt, hogy mennyit kell a jobb, olcsóbb megoldásért újítási díjként fizetnie. S ha csak lehet, igyekszik „lealkudni” az újat — a hagyományos megoldás kevesebb kockázattal, felelősségvállalással jár. A kisebb és nagyobb nehézségek ellenére, mint már mondtuk, élénk az újítási tevékenység és szép számmal születtek jelentős újítások. Ezek közül nem egy lényegesen korszerűbb, mint a nyugaton használatos legjobb megoldás, és így elősegítik az érintett berendezések exportját is. Nyilvánvaló például, az újításoknak oroszlánrészük van abban, hogy Jugoszláviába két forgácslapgyártó üzemet exportálunk, mint ahogy nem véletlen az sem, hogy az olasz Pagnoni-cég — amely a szombathelyi forgácslapüzemhez a présgépieket szállította — kooperációs ajánlattal kereste fel az Erdőtervet. Javaslata szerint közösen jelentkeznének a világpiacon. A hazai gyártású berendezéseknél sok az új megoldás. Az Erdőterv szerint még ma is a forgácslapgyártásban van a legtöbb tartalék, pedig ezen a területen nyújtották be a legtöbb újítást, sőt itt van az iroda egyetlen élő szolgálati találmánya is, a kiváló újító Borza Ernő tervezőmérnök mozgópalástú forgácslapipari dobsilója. A forgácslapipari újítások közül igen jelentős még a súlyadagolásos lapterítés, amely laponként és rétegenként egyaránt automatikusan ellenőrzi a súlyt, továbbá a védőlemet körbemozgató berendezés, amely az ismert nyugati berendezéseknél nagyobb üzembiztonsággal dolgozik. Ide tartozik még az USp-ciklonok alkalmazása az Sp-ciklonok helyett. Az újított ciklonberendezés olcsóbb és nagyobb hatásfokú. Az eddig ismert lapfordító berendezések helyett olcsóbb és gyorsabban működő lapfordítót dolgoztak ki. Az új emelőkaros, vezetőollós, hidraulikus emelőasztal szerkezeti magassága csupán töredéke a réginek, ami nemcsak jelentős anyag- és munkaerőráfordítás csökkentéssel jár, hanem a javítása is egyszerűbb és gyorsabb, mint a korábban alkalmazott dugattyús asztalé. A folyamatos faanyagelőkészítés kidolgozásával egyenletesebbé vált az anyagelőkészítés, s munkaerőt és gőzenergiát lehet megtakarítani. Mindezeken kívül még számos újítás teszi korszerűbbé, olcsóbbá a forgácslapipari beruházásokat, illetve a termelést. Ebből a korántsem teljes felsorolásból is látható, hogy az Erdőterv mérnökei újításokkal, találmányok-kkal is segítik a faipar műszaki fejlesztését, a beruházások olcsóbb megvalósítását. Sokszor ütköznek azonban akadályokba. Több támogatást várnak a beruházóktól, a kivitelezőktől. •Emellettnagyon várják az új újítási rendelet megjelenését, amely — úgy remélik — sok problémájukat megoldja, például azt, hogy a beruházó is érdekeltté váljék a jobb, olcsóbb megoldások bevezetésében. Előregyártott faházak, épületelemek a exportra A kempingezés világszerte terjedő divatja erősen ráirányította a figyelmet az előregyártott faházak készítésére. A kapitalista államokban olyan nagy az igény a fahelyettesítő anyagokból épülő házak iránt, hogy nem győzik a kielégítését. Ez ösztönözte arra a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem építéstani tanszékét, hogy kutatómunkájának programjába vessze a forgácslap és farostlemez felhasználásával készülő előregyártott faházak kidolgozását. Az előregyártott faházak termelésében igen nagyok a lehetőségek — mondotta Winkler Oszkár tanszékvezető egyetemi tanár, a faipari kar dékánja. — Nemcsak lemezgyártásunk fejlesztésében jelenthetnek nagy előrelépést, hanem rendkívül tág exportlehetőséget is biztosítana az ilyen épületek, illetve épületelemek sorozatfoártása. — Ezenkívül milyen faipari vonatkozási kutatásokat folytat a tanszék? — Évek során át dolgoztuk ki a faipari üzemek tervezési irányelveit. A kiinduló pont 1953-ban a soproni épületasztalosárugyár tervezése volt. Majd a fűrészüzemek építészeti vonatkozásaival foglalkoztunk. Ez tulajdonképpen helyzetfelmérés volt, de erre volna szükség az egész faiparban. Meg kell különböztetnünk az ún. nőtt üzemeket, amelyek még a kapitalista keletkezés bélyegét viselik magukon és rendszertelen fejlődésükkel súlyos rekonstrukciós problémák megoldását igénylik, s velük szemben a megtervezett üzemeket, amelyek mondhatnám vonalzóval és logarléccel készültek. A Nyugatmagyarországi Fűrészek szombathelyi üzemét lényegében már ilyen új, megtervezett üzemnek tekinthetjük. A tanszék kutatómunkáiénak másik iránya volt a forgácslemezgyártás tervezésére vonatkozó irányelvek kidolgozása, ez irányú kutatásaink zárójelentése még ebben a tanévben elkészül. FAMUNKÁS Száz köbméter rönk... A legtöbb és a legjobb hordódonga a Budapesti Fűrészek Népfürdő utcai telepen készül. Naponta mintegy 100 köbméter rönköt vágnak fel, az idén 1000 köbméteres anyagmegtakarítást értek el abban a csarnokban, amelyben télen öt fokkal hidegebb van, mint a szabad ég alatt Egy (!!) fűrészgéphez az idén, kísérletképpen fűtőtestet szereltek fel De miért csak egyhez? Jól fizetett a Gyufaipari Vállalatnál a KST. A kölcsönös takarékossági mozgalomban részt vevő mintegy 220 dolgozó az elmúlt évben 274 ezer forintot fizetett be a KST-be. Ugyanakkor 1965-ben összesen 227 ezer forintnyi kölcsönt folyósítottak a KST tagoknak. A KST-szervezők a termelési tanácskozáson köszönték meg a tagság aktivitását, majd a „zárszámadás” után sor került a betétek kifizetésére. A kifizetés után újabb tíz dolgozó lépett be a KST-be. 1966. JANUÁR 3. INDULÁS ELŐTT... A szombathelyi üvegpalota már készen áll, mellette mint indulásra kész, hatalmas űrrakéták csillognak az alumínium gyantatartályok. A teremnek is beillő diszpécser szobában helyükön vannak már a központi vezérlőasztalok, a sok tucatnyi kapcsológombbal, csak éppen a kábeleket nem kötötték még be, milliónyi cső, huzal kígyózik szerteszét A hatalmas csarnokban óriási vasvázakon dolgoznak a szerelők: a magyar gyártmányú terítőgépien, az olasz gyártmányú hideg- és hőprésen, a magyar és nyugatnémet végkikészítő soron, s a magyar hidraulikus asztalon. A Nyugat-magyarországi Fűrészek szombathelyi új forgácslapüzemében az avatatlan látogató egyik pillanatban úgy látja, már semmi sem hiányzik, minden a helyén van, a keletnémet gyártmányú copolit üvegfaltól kezdve a nappali fényt adó neonvilágítási hálózatig és a nagy teljesítményű gáz- és porelszívó-berendezésig — akár holnap kezdődhetne a próbatermelés. De a következő pillanat, amikor a nyitott kábelaknákon lépked keresztül, meszesvödröket és hegesztőpalackokat kerülget, már megfosztja ettől a derűlátástól. — A tény az — mondja kísérőnk, Szűcs István műszaki ellenőr —, hogy az ÉM Vas megyei Építőipari Vállalata az 1964. áprilisában megkezdett építkezés valamennyi részhatáridejét tartani tudta. Az építkezés befejezésének végleges határideje 1966. január 31-e lenne, de a január elejére tervezett próbatermelés megkezdését nem építészeti okok akadályozzák. Az épületgépészeti és villamossági berendezések szállítása késett, például a kapcsolószekrény, az automatika lelke szeptember közepie helyett csak november elején érkezett meg. A transzformátorházból még december közepén is hiányzott az egyik kapcsolótábla. A Villamos Előszerelő Vállalat késését most az ÉM Vas megyei Építőipari Vállalatának villanyszerelő részlege önkéntes szombati és vasárnapi túlmunkával igyekszik pótolni. A 4200 négyzetméter alapterületű új csarnok villamosenergia-igénye egyébként is óriási, összehasonlításul: a régi forgácslapüzem energiaigénye 800 kWó, s ez ellátja a fűrészüzemet is, az új forgácslapüzem a kétszeresét, 1600 kWó-t használ fel. Ez egyúttal az automatizálás arányaira is fényt vet: a régi forgácslapüzem teljesítményét két és félszeresen felülmúló, 25 ezer köbmétert termelő új üzemben ugyanannyian — 165-en — dolgoznak majd, mint az első üzemben. A kialakult vélemény szerint, ha a villamos szerelési munkákban nem következik be váratlan akadály, január folyamán megkezdődhet a próbatermelés. Alapanyaggal már teljes mértékben el vagyuunk látva, a műgyantát lefejtették a tartályokba , mi készen állunk a termelésre. Az új forgácslapüzem üvegfalú csarnoka Felkészülten várták a telet Az ÉM Épületasztalos és Faipari Vállalat kecskeméti parkettagyárában még a nyár derekán bizottság járta be a gyár területét és pontokba foglalták a tennivalókat. Külön figyelmet fordítottak a munkásellátási hiányosságok megszüntetésére és a téli felkészülésre. A körültekintő tervezés meghozta a várt eredményt. Sokatt panaszkodtak a festők, hogy a pincében levő műhelyük egészségtelen. A bizottság megálllapította, hogy a műhelyben gyakran feltört az alattomos talajvíz. A festők most új helyiségbe költözhettek, ahol zavartalanul végezhetik munkájukat. Mostoha körülmények között dolgoztak a gatter, az ingafűrész és a sorozatvágó kezelői. Fejük felett csupán egy tető volt és oldalt nem védte őket fal az eső, szél és a hó ellen. A „huzatos” műhelyeket megszüntették, illetve betonpanelekből ,körítőfalakat” állítottak fel. Az átalakított helyiségekbe elszívóberendezést és hőlégfúvót szereltek fel, a fontos gépek kezelői tehát télen, már fűtött üzemben dolgozhatnak. Az új alágyújtósüzem öltöző- és mosodóhelyiséggel bővült, ahol a munkások kérésére külön, mosdótálakat helyeztek el, mivel az olajos munka fokozottabb tisztálkodást igényel. A csaknem negyven női munkás is új öltözőt kapott. A karbantartóik időre elkészültek az ajtók, ablakok javításával és mázolásával, s mindenütt pótolták a hiányzó ablaküvegeket. A kályhákat is időben kijavították. A régóta várt központi fűtés az idén is elmarad. Az új kazánház nem készült el határidőre, mert a tervezők roszszul méretezték a födémszerkezetét, s most „átalakításra” szorult. Pontosabban a napokban fejezték be az építők a nagyobb terhelésre méretezett födém betonozását. Ha minden jól megy, talán tavasszal megkezdhetik a próbafűtést is. De addig a kecskeméti parkettagyárban a régi berendezésekkel oldják meg a fűtést. A tavaly elkészült úthálózatot már bővíteni kell. A tervek szerint hamarosan elkészülnek majd a rakodást, szállítást könnyítő utak, illetve rakodóterek. A munkásellátással foglalkozó vezetők gondoskodtak róla, hogy a téli hónapokban elegendő védőruha álljon a dolgozók rendelkezésére. Munkaruhakészletüket 85 ezer forint értékű holmival gyarapították, s már beszerezték a védőital elkészítéséhez szükséges teát és cukrot is. A kecskeméti parkettagyár vezetői és dolgozói remélik, hogy az elmúlt évhez viszonyítva könnyebben vészelik majd át a hideg napok'*. Futószalagon készülnek a sílécek Az Iskolabútor- és Sportszerárugyár rákospalotai telepén nem régóta új technológiával készítik a síléceket. A korábbi egy szálból vágott léc helyett szeletekből állítják össze a talpakat, így a sílécek minősége sokkal jobb lett, jelenleg felveszik a versenyt a külföldi gyártmányokkal.