Famunkás, 1966 (66. évfolyam, 1-13. szám)

1966-01-03 / 1. szám

1966. JANUÁR 3. Az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetőjének és szakszervezetünk elnökségének együttes határozata a szocialista munkaverseny-mozgalom 1966. évi irányelveiről Sikeresen teljesítettük máso­dik ötéves tervünket, ezzel a szocializmus építésének jelen­tős szakasza fejeződött be ha­zánkban. Az elmúlt 5 év alatt több mint 200 milliárd forintot használtunk fel beruházások­ra, ipari és kommunális léte­sítmények egész sorával gaz­dagodott országunk népe. Meglevő fűrész- és lemezipari üzemeink korszerűbbé váltak, új termelési kapacitásokat hoztunk létre. Népgazdasá­gunk fejlődéséhez nagymér­tékben járultak hozzá a fű­rész- lemezipar fizikai, műs­za­­ki és adminisztratív dolgo­zók­, elősegítették harmadik öté­ves tervünk teljesítéséhez szüksé­ges szilárd alapok megterem­tését A fűrész-, lemezipar 1966. évi tervében rögzített feladatok végrehajtását elősegítő szocia­lista munkaverseny irányelveit az Országos Erdészeti Főigaz­gatóság felügyelete alá tartozó fűrész-, lemez- és vegyesfa­ipari vállalatok részére az alábbiakban határozzuk meg: " Fontos feladat a terme­lési terv — cikkenkénti részletezéssel történő — meny­­nyiségi teljesítése. Törekedni kell az exportterv részleteiben való teljesítésére, a minőségi előírások (minőségi mutatószá­mok, kategória) megtartására. Nagy figyelmet kell fordíta­ni az értékesítési terv mennyi­ségi és minőségi teljesítésére a kiadott diszpozícióknak meg­felelően, elsősorban a kiemelt cikkek tekintetében. Az érté­kesítési határidők ütemezés szerinti tartása, a tervben jó­váhagyott fafajonkénti előírá­sok megtartása is fontos fel­adat. A fűrészüzemek tekintsék fontos feladatnak a szállítási szerződésekben vállalt külön­leges méretű termékek legyár­tását és határidőre történő ér­tékesítését. Nagy gondot kell fordítani a máglyázási terv teljesítésére, az anyagok osz­tályozására és megfelelően el­különített tárolására, valamint a kihozatali százalék emelésé­re.­­ Törekedni kell a költ­­­­ségek állandó csökken­tésére, a takarékos gazdálko­dás további szélesítésére. Nagy gondot kell fordítani a korsze­rű termelésszervezés módsze­reinek széles körű alkalmazá­sára, a gépek jobb kihasználá­sára. Jobban ki kell használni a munkaszervezési tevékenység javításában, a munkafegyelem szilárdításában, a veszteség­idők csökkentésében levő tar­talékokat, lehetőségeket.­­ A gazdasági feladatok végrehajtása érdekében fokozott figyelemmel kell kí­sérni a dolgozók — különösen a fiatal szakmunkások és ipari tanulók — szociális és kultu­rális igényeinek kielégítését, munkakörülményeik állandó javítását, a termelésben élen­járó dolgozók és a törzsgárda fokozottabb erkölcsi és anya­gi megbecsülését Törekedni kell a balesetek számának és súlyosságának csökkentésére, javítani kell az oktatás színvonalát, valamint a munkavédelmi őrségek tevé­kenységét. A dolgozók szocialista tuda­tának fejlesztése érdekében szükséges a szocialista brigá­­dok, a szocialista munka mű­helye, üzeme címért verseny­ző kollektívák vállalásai tel­jesítésének segítése, a szakmai és politikai oktatás színvona­lának emelése. A vállalati gazdasági és tár­sadalmi szervek a dolgozók mozgósításával, a tervek és vállalások teljesítéséhez szük­séges feltételek megteremtésé­vel segítsék elő az 1966. évi gazdasági feladatok sikeres végrehajtását. A könnyűipari miniszter és szakszervezetünk elnökségének együttes határozata az „Élüzem“ cím és az „MT—SZOT Vörös Vándorzászló? ) elnyerésének 1966. évi célkitűzéseiről A Könnyűipari Minisztéri­um felügyelete alá tartozó bú­toripari vállalatok részére az „Élüzem” cím, illetve az „MT —SZOT Vörös Vándorzászló” elnyerésének 1966. évi célkitű­zéseit az alábbiakban határoz­zuk meg: — Alapvető gazdasági mu­tatók teljesítése. Ezen be­lül valamennyi vállalatnál azo­nos módon a következő muta­tók: — Termelékenység (az előző évben elért eredményhez vi­szonyítva, lehetőleg naturális alapon). — Jövedelmezőség (nyere­ségrészesedés napokban). — A tervben meghatározott árukiszállítás végrehajtása, eb­ből kiemelten az exportfeladat teljesítése. — A baleseti helyzet alaku­lása. — Vállalati fő feladat telje­sítése. BUDAPESI BÚTORIPARI VÁLLALAT, SZÉK- ÉS KÁR­­PITOSIPARI VÁLLALAT, TISZA BÚTORIPARI VÁL­LALAT, ISKOLABÚTOR ÉS SPORTSZERÁRUGYÁR RÉ­SZÉRE: 1. Importanyag és természe­tes faanyag 1965. évinél na­gyobb arányú helyettesítése olyan, hazai faféleségekkel vagy műfalappal, melyek ed­dig kevésbé voltak használa­tosak és amelyekből megfele­lő készletek állnak rendelke­zésre. 2. Exporttermékek gazdasá­gosságának fokozása. CARDO BÚTORGYÁR RÉ­SZÉRE: 1. Importanyag és természe­tes faanyag 1965. évinél na­gyobb arányú helyettesítése olyan hazai faféleségekkel vagy műfalappal, melyek ed­dig kevésbé használatosak és amelyekből megfelelő készle­tek állnak rendelkezésre. Az Országos Erdészeti Főigazgatóság vezetőjének és szakszervezetünk elnökségének együttes határozata az „élüzem** cím és az „MTaSZOT varös vándorzászló** elnyerésének 1966. évi célkitűzéseiről Az Országos Erdészeti Fő­igazgatóság felügyelete alá tartozó fűrész-, lemez- és ve­gyesfaipari vállalatok részére az „élüzem” cím, illetve az „MTA SZOT vörös vándor­zászló” elnyerésének 1966. évi célkitűzéseit az alábbiakban határozzuk meg. 1. A termelési terv (teljes termelési érték forintban), és értékesítési terv (a 6. pontban kiemelt cikkek mennyiségben) teljesítése. 2. A jóváhagyott alapjöve­delmezőség és tervezett válla­lati eredmény teljesítése. 3. Az exporttervek teljesíté­se a megadott szállítási határ­idők megtartása mellett. 4. Az egy munkásra jutó éves termelési értékterv túltel­jesítése. 5. Az import lemezipari rönkféleségek felhasználásá­nak csökkentése (III. 1. terv­fejezet). 6. A főigazgatóság által meg­határozott kiemelt cikkek ter­melésének, illetve egyéb fel­adatoknak tervszerű teljesítése vállalatonként. A BUDAPESTI FŰRÉSZEK­NÉL: a) fenyőfűrészáru, b) lombfűrészáru (összesen), c) gőzölt bükkfűrészáru, d) sörös-, borosdonga, e) parkettaléc. A DÉL-MAGYARORSZÁGI FŰRÉSZEKNÉL: a) fenyőfűrészáru­, b) lombosfűrészáru (össze­sen), c) gőzölt bükkfűrészáru, d) sörös-, boroshordó-donga, e) parketta. AZ ÉSZAK-MAGYAROR­­SZÁGI FŰRÉSZEKNÉL: a) fenyőfűrészáru, b) lombosfűrészáru (össsze­­sen), c) gőzölt bükkfűrészáru, d) sörös- és boroshordó­donga*, e) parkettaléc. A NYUGAT-MAGYAROR­SZÁGI FŰRÉSZEKNÉL: a) fenyőfűrészáru, b) lombosfűrészáru (össze­sen), c) gőzölt bükkfűrészáru, d) sörös-, boroshordó-donga, e) parkettaléc, f) faforgácslap (mennyiség­ben és minőségben). A BUDAPESTI FALEMEZ­­MŰVEKNÉL: a) lombos fűrészáru (össze­sen), b) gőzölt bükkfűrészáru, c) mozaikparketta, d) enyvezett lemez, e) fumir (összesen). A SZEGEDI FALEMEZ­GYÁRNÁL: a) fenyőfűrészáru, b) lombos fűrészáru (össze­sen), c) enyvezett lemez, d) fumir (összesen), e) bútorlap. A MOHÁCSI FAROSTLE­MEZGYÁRNÁL: a) nyers farostlemez (meny­­nyiségi és minőségi) tervének teljesítése, b) lakkszórásos lemez (meny­­nyiségi és minőségi) tervének teljesítése, c) laminátos lemez (mennyi­ségi és minőségi) tervének tel­jesítése, d) farostlemezfa-felhaszná­­lás tervezett anyagnormájá­nak teljesítése, A LÁDAIPARI VÁLLA­LATNÁL: a) fenyőfűrészáru helyettesí­tésére szolgáló lombos faanya­gok felhasználási tervének túlteljesítése, b) zöldség- és gyümölcs­láda­terv teljesítése. A GYUFAIPARI VÁLLA­LATNÁL: a) 100 forint munkásbérre eső termelési érték túlteljesí­tése. AZ ERDÉSZETI FA- ÉS VEGYESIPARI VÁLLALAT­NÁL: a) rakodólapok, b) 4 tonnás pótkocsik, c) mezőgazdasági épületva­salás, d) a főigazgatóság által el­rendelt rendkívüli feladatok teljesítése. A MECHANIKAI HORDÓ­­GYÁRNÁL: a) ászokhordó-terv teljesí­tése (hl-ben), b) borosh­ordó-terv teljesí­tése (hl-ben). A SOPRONI FAFORGÁCS FELDOLGOZÓ VÁLLALAT­NÁL: a) forgácslap mennyiségi és minőségi terv teljesítése, b) bútoráru-terv cikken­kénti teljesítése. 7. Az 1000 főre jutó balese­tek számának és az 1000 főre jutó kiesett munkanapok szá­mának bázishoz viszonyított csökkentése. Ha a vállalatnál — mely egyébként teljesítette az 1—7 pontban felsorolt célkitűzése­ket — halálos kimenetelű üzemi baleset történik, az „él­üzem” cím odaítélését a halá­los baleset összes körülmé­nyeinek együttes vizsgálati eredményeitől kell függővé tenni. Pályaválasztási kiállítás nyílt A Munkaügyi Minisztérium több érdekelt szervvel együtt pályaválasztási állandó kiállítást rendezett Budapesten a VII., kerület, Nyár utca 9. szám alatt, hogy a kiállított szakköri, tan­műhelyi, termelőüzemi munkák és vizsgaremekek bemutatá­sával segítse a fiatalokat a pályaválasztásban. Egri Antal és Zsiók Pál, a MOM 18-as Iparitanuló Intézet másodéves asztalos növendékei, akik részt vettek a kiállítás rendezésében, az asztali fúrógép modelljével famunk­ is T­élapó-ü­nnepséget rendezett a Budapesti Bútoripari Válla­lat 1. sz. gyáregységének szak­­szervezeti bizottsága a nagy­­vállalat központi dolgozóival közösen. A kultúrteremben rendezett ünnepségen mintegy negyven iskolás és óvodás gyerek kapott a télapótól ajándékcsomagot, az újpesti úttörők pedig bábelőadással kedveskedtek nekik. s Ez a kérdés szakszervezetünk Budapesti Bizottsága által rende­zett ankéton hangzott el. A véleményt a művezetők jogairól és kö­telességeiről, a vezetésben elfoglalt helyükről, hatáskörükről, megbe­csülésükről, problémáikról, a helyi szakszervezeti szervekhez való kapcsolatukról kértük. A művezetők munkájának napirendre tűzése nem véletlen. Az 1964 végén megjelent kormányrendelet újólag szabályozta a műveze­tők jogait és kötelességeit, hogy a növekvő feladatokhoz igazítsák hatáskörüket. Igaz, hogy a faipari vállalatok főhatóságai közül a kormányrendelet végrehajtási utasítását csak az OKF készítette el, — a Kip. M. és az ÉM. nem —, de mi úgy véljük, hogy a növekvő feladatok, a gazdasági életünkre vonatkozó párthatározatok és nem utolsósorban az ideológiai irányelvek érvényesítése megkövetelik a termelés legközvetlenebb műszaki parancsnokaival, a művezetőkkel való hatékonyabb foglalkozást. A meghívott faipari műve­zetőket éppen úgy érdekelte a téma, mint az építőket és az anyagipariakat. Körülményeik ugyan jobbak, a termelés szervezettebb, mint a kivite­lező építőiparban vagy tégla­gyáraknál, de náluk is van­nak olyan helytelen nézetek, túlhaladott gyakorlatok és meg nem adott jogok, amelyek gátolják a művezetőket ab­ban, hogy egységüknek tény­leges vezetői lehessenek. Váradi Sebestyén — az ÉM Épületasztalosipari V. ferenc­városi gyárából — azzal kezd­te mondanivalóját, hogy ol­vasta és teljes mértékben egyetért a Népszabadság szep­tember végén megjelent, mű­vezetőkről szóló vezércikkével. A maga részéről a feladatok állandó növekedését kifogásol­ta, elmondva, hogy régen 15, most 36 dolgozót irányít. A je­lenlevők közül néhányan ugyancsak panaszkodtak a le­terhelésre, az egyik művezető pl. arra, hogy heteken keresztül a műve­zetés mellett segédmunká­si teendőket — rakodást — is kellett végeznie, Gyulai Antal, a Budapesti Fű­részek művezetője pedig azt sérelmezte, hogy 1965-ben kb. 20 vasárnap végzett munkát minden térítés nélkül. Úgy gondoljuk, hogy az ilyesfajta igénybevétel ellen joggal til­takoznak a művezetők. Jogaikat illetően megvan az a lehetőségük, hogy a dolgo­zók felvételére, bérbesorolásá­ra, elbocsátására javaslatot tegyenek. Sajnos, sokszor a munkaerőhiány miatt engedé­kenynek kell lenniük, mert különben termelési feladatuk­nak nem tudnának eleget tenni Fegyelmi jogköre csak ke­vés vállalatnál van a műveze­tőknek. Minden tekintetben megfelelő gyakorlat csak a Szék- és Kárpóltosipari V. 3. gyáregységénél alakult ki ahol — Obenaus Ödön főmű­vezető szerint — már vagy 3 éve a művezetők a szakszer­vezeti bizalmi és a szocia­lista brigádvezetők jelen­létében tartják meg a fe­gyelmit. Az általuk hozott határozatok — kivéve a fegyelmi elbocsá­tást, amit az igazgató is felül­vizsgál — érvényesek. Arra is lehetőségük van, hogy fegyel­mi határozattal átmenetileg csökkentsék egy-egy fegyel­mezetlen dolgozó vagy kollek­tíva órabérét Meglepő viszont, hogy a Szék- és Kárpitosipari V. egy másik gyáregységében, a 2. gyárban, a közelmúltban vették el a művezetőktől a fe­gyelmi jogkört, de csak a tényállást jegyzőkönyvezhetik, és a munkaügyi osztály hozza meg a határozatot Nem tud­juk, mi okozta ezt a visszalé­pést de úgy gondoljuk, jó volna, ha a 2. gyáregység ve­zetői ennek szükségességét fe­lülvizsgálnák. Arra a kérdésre, hogy sok­féle tennivalóikból melyiket végzik a legszívesebben, kivé­tel nélkül azt válaszolták: a műszaki feladatok megoldását Bodnár Imre elmondotta, hogy ő a munkaszervezés során mindig arra törekszik, hogy „szalagosítson”, azaz a külön­böző gyártmányokat a legap­róbb műveletekre szétbontsa, hogy azután az azonos műve­letek egyszerre nagyobb szé­riában kerüljenek elvégzésre. Kifejtette, hogy ez a módszer növeli a termelékenységet fo­lyamatossá teszi a munkát és a dolgozók is nagyobb kere­setet érnek el. Igaz, hogy ez az adminisztrációs teendőit nö­veli, műhelyfmok ugyanis nincs, a dolgozók munkalap­jára a hó végén neki kell az elvégzett teljesítményeket fel­vezetni, és minél több műve­letre bontotta fel a munkát, annál több a felvezetendő és egyeztetendő tétel. A hó végi és a hó eleji ad­minisztrációs feladatokat egyébként mindenki soknak tartja, és mint megoldandó problémát vetik fel. Az a pró­bálkozás, amit a Budapesti Bútoripari V. 1-es gyáregysé­gében folytatnak, hogy segéd­munkást állítanak be műhely­­írnoknak, nem járt sikerrel, mert ehhez a teendőhöz na­gyobb szakmai tudás kell Érdeklődtünk arról is, hogy a műszaki témák megtárgya­lásánál, a normák kialakításá­nál meghallgatják-e a műve­zetőt, és figyelembe veszik-e véleményét. A jelenlevők leg­többje azt válaszolta, hogy meghallgatják véleményü­ket, de legtöbbször nem veszik figyelembe. A Budapesti Bútoripari V. I. gyáregységében fordult elő, hogy az elmúlt tavasszal vég­rehajtott normarendezés so­rán alaptalanul szigorú nor­mákat állapítottak meg a gép­házban, aminek következté­ben sok régi dolgozó elment, és az újak sem maradtak meg. A művezető időben jelezte a a problémát, de szinte meg­rótták véleményéért. Végül mégiscsak lazítani kellett a normán. Problémaként vetődött fel, hogy a megtakarított béralap szétosztásába a művezetőket nem mindenütt vonják be. Míg az Épületasztalosipari V. zug­lói gyáregységében a megma­radt összeget felosztották az egyes műhelyrészek között, és a további felosztást a műveze­tő a szakszervezeti bizalmival közösen végezte, addig a Szék­es Kárpitos Ipari V. 2. gyáregy­ségében a gazdasági vezetők a művezetők bevonása nélkül úgy döntöttek, hogy a 105 szá­zalék felett teljesítő műhe­lyeknek nem adnak a megta­karításból. A művezető kérdé­sére valami olyan magyaráza­tot adtak, hogy ahol ennél magasabb százalékot teljesíte­nek, ott már eleve nem lehet jó a minőség. Véleményünk az, hogy sokoldalúbban és alaposabban kellett volna a felosztás módját megállapíta­ni, és az indokokat a dolgozók­kal is közölni. A művezetőknek az üzemi demokrácia biztosításában be­töltött szerepéről szólva meg­állapítható, hogy a termelési tanácskozáso­kat ma már mindenütt ők t­artják, és előrelépés van a művezetők és a szak­­szervezeti bizalmiak kap­csolatában is. Figyelemre méltó észrevétele volt a termelési tanácskozás­sal kapcsolatban Váradi Se­bestyénnek, aki azt javasolja: időnként összevont termelési tanácskozásokat tartsanak, mert így módjuk nyílik arra, hogy a kapcsolódó üzemek dolgozói kicserélhessék tapasz­talataikat. Örömmel hallottuk azt is, hogy a szocialista bri­gádok munkáját, eredményeit a művezetők nagyra értékelik, és úgy nyilatkoznak, hogy sok­kal könnyebb velük dolgozni. A szakszervezeti bizottsá­gokkal a kapcsolat már ke­vésbé szoros, pedig volna hol segítenie az szb-nek is. Har­colniuk kellene pl. az olyan nézetekkel, hogy a techniku­sok nem alkalmasak műveze­tőknek, segíteni kellene a mű­vezetők és a felsőbb műsza­kiak jobb kapcsolatát, bizto­sítani kellene a művezetőik­nek a termelési tanácskozá­sokra történő alaposabb fel­készítését, és szükség lenne gyakorlati útmutatásukra a munkahelyi versenynyilvános­ság megjavítása érdekében is. Nagy Lajosné Mi a véleménye a művezetőnek?

Next