Fejér Megyei Hirlap, 1956. június (1. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-05 / 131. szám

Kedd. 1956. június 5. FEJÉR MEGYEI NÉPLAP Akik kivívták az egyéni gazdák elismerését... Bő termést várnak, vidáman megy a munka a szabadegyházai Petőfi Tsz-ben A szabadegyházai egyéni gaz­dák sokat emlegetik a Petőfi Termelőszövetkezet egyik őszi árpa tábláját. Figyelik már ta­valy ősz eleje óta, amikor a tsz — szerintük túl korán — elvetet­te. Az őszi árpáról a búzára, ar­ról a rozsra, majd az őszi takar­mánykeverékre terelődött a fi­gyelmük. S ha már ennyire ér­deklődnek, mindent megnéznek, ami a tsz-ben van. Mivel közvet­lenül az őszi árpa váltotta ki ezt a nagy érdeklődést, azzal foglal­kozunk előbb részletesen. Tavaly szeptember elején ve­tették el a táblát, s hamar ki­kelt. Mire a tél beköszöntött, volt 25 centiméteres is az őszi árpa. „Nagy ez az árpa! Nem bírja ki a telet!" — mondogatták akkor sokan. Némelyek — akik nem legbarátságosabb érzelmeket táp­lálnak a tsz iránt — még ilyen közmondással is példálóztak: „So­kat akar a szarka, de nem bírja a farka." Hiszen valóban túlságos nagy­ra nőtt az árpa, s aggódtak mi­atta a tsz-tagok is. Maguk kö­zött nem egyszer nehezteltek az elnökre: nem kellett volna olyan korán elvetni. Az elnök is tud­ta, hogy a tsz árpájára nem várhatnak csodát. Ha nem tesznek valamit, tavasz­­szal elsírathatják. Hogy kinek jutott eszébe a legel­tetés? Arra már nem emlékeznek. Fontos, hogy valaki javasolta és nyomban megvalósították. Ráhaj­tották egyszer-kétszer a birkákat az árpára, s utána már nem kel­lett félteni. Igaz, hogy nem a leg­szebb látványt nyújtott az egye­netlenül legelt árpa, de abból csak annyi kár származott, hogy a kételyt továbbra is ébrentartot­­ta néhány egyéni dolgozó paraszt­ban. Különösen Fánczi János és Miklós Imre mondogatták: „Na, erre kíváncsiak vagyunk.” Tavasszal meg a sok csapadék ártott a mélyebben fekvő részek­nek. Több helyen megállt a hóló és a víz alatt megsárgult az ár­pa A tsz-tagok megint tanakod­hattak az árpa miatt. Paksi Ist­ván elnököt is nagyon bántotta a dolog, és igen­csak bújta a szak­könyveket, hogy mivel segíthet­ne. Na, de nem hiába bújta. Az egyikből kiolvasta­ ilyen és ilyen elemi kárnál ezt, meg ezt kell cselekedni. Vagyis a rosszul te­lelt gabonára pétisót kell szórni. Meg is tették. A vízállásos ré­szekre 30 kiló pétisót szórtak. E hét elején ismét találkozott az elnök Fánczi Jánossal. Tárgyi­­lagos ember, azt meg kell hagy­ni. Amikor meglátta az elnököt nyomban megmondta: — Sose hittem volna, hogy ilyen szép lesz az őszi árpájuk. Megad az 18 mázsát is holdan­ként. Mit csináltak vele? Az elnök szívesen elmondta, mint ahogyan a tsz egyéb dolgai­ról is szívesen válaszol minden kérdésre. Tőle tudtuk meg mi is az őszi árpa történetét...­­ Ezután a növényápolási munkákról érdeklődtünk Paksi elvtárstól, mert hallottuk, hogy azt is bíráló szemmel figyelik az egyéniek. — Összesen — mondotta Paksi elvtárs — US hold kapásnövé­nyünk van. Ebből 56 hold a ku­korica, 22 hold a cukorrépa, 16 hold a takarmányrépa, 15 hold a napraforgó, 5 hold a borsó és 7 hold­ a burgonya. — A kukorica már kikelt és különösen a 32 hold négyzetes rohamos fejlődésnek indult. Nagy munka előtt állunk, amely­ben reméljük, hogy — hosszas huzavona, után­a a Pusztaszabol­csi Gépállomás is segít bennün­ket. Szeretnénk, ha az ígért Ze­tort végre megkaphatnánk, hogy a négyzetes kukoricát kereszt­ben-hosszában megkapálhassuk vele... — Sokkal előbbre vagyunk a cukor és takarmányrépával. Mind a 22, illetve 10 holdat megdara­boltuk, kiegyeltük és megkezdtük már a Deyl-kapázást is. Az első kapálást egyébként már vala­mennyi kapás növénynél elvégez­tük. A munkák felsorolása után megkérdeztük: kik dolgoznak legjobban a termelőszövetkezet­ben, kinek köszönhetik, hogy idejében végeznek mindent? Paksi elvtárs mosolyogva vála­szolt: — Azt bizony nehéz lenne el­dönteni. Mind a 24 növényápolót dicséret illeti. Nem mondok ne­veket, mert aki esetleg kimarad, joggal megsértődhet... Az ered­mények között sincs nálunk túl­ságosan nagy különbség. Ha megemlítem jó munkájáért Sági Jánost, Németh Sebestyénről sem hallgathatok. Velük együtt vi­szont Bódán Máriát, Lázár Má­riát és Kéri Annát is meg kell dicsérni. S ott van Kéri András, Paksi János, meg a többi foga­­tos! Nekik is sokat köszönhe­tünk. Rajtuk kívül Krizsán Pált, Federovics Józsefet, Árvai Györgyöt és Sztupa Józsefet is a legjobb dolgozók közé soroljuk. Ők kettő-kettő és fél munkaegy­­yet teljesítenek naponta a zöld­­takarmány kaszálásban. Különö­sen büszkék vagyunk Budai Ist­ván és Federovics Ferenc DISZ- fiatalokra, akik 16 éves létükre a többiekkel kaszálnak egy sor­ban, pedig csak az idén tanul­ják. Ha már a kaszálásnál tartunk, nézzük meg, mit kaszálnak. A 19 hold őszi takarmánykeveréket már lekaszálták, sőt etetik és 220 köbmétert lesilóztak már be­lőle. Könnyen tehették, mert holdanként 200 mázsát adott a szöszösbükkönyös rozs. Ha­sonlóképpen „fizetett" a 35 hol­das lucerna és az ugyancsak 35 holdas vöröshere is. Igaz, a vö­röshere kaszálását ottjártunkkor (csütörtökön) még nem fejezték be, de amire ez a cikk megjele­nik, már meg is szárad a renden. Nem mondhatnak rosszat te­hát az egyéni dolgozó parasztok a Petőfi Tsz-ről. Elég összehason­lítani a termelőszövetkezet föld­jeit az övékkel, hogy kitűnjön: a Petőfi Tsz jobban, eredményeseb­ben gazdálkodik. Most még nem könnyű eldönteni, hogy hol hány mázsás termés lesz, de azt már látni: a tsz búzája, rozsa és ár­pája holdanként két-három má­zsával többet terem, mint az egyénieké. Ha pedig a korszerűen művelt kapásnövények várható termését is figyelembe veszik az egyéniek, feltétlenül el kell is­merniük: a szövetkezetben keve­sebb emberi erővel sokkal többet lehet termelni, mint az ő parcel­láikon. Nagy-Miklós István Ifjúsági hangosújság szól a Sztálin Vasműben Hétfőtől kezdve — egyelőre he­tenként egyszer, később kétszer — ifjúsági hangosújságot szer­kesztenek a Sztálin Vasmű DISZ-bizottságán a fiatalok. Eb­be a DISZ-szervezeti és mozgal­mi élet eseményein kívül a fia­talok műszaki tanácsának mun­káját, a művelődési és sportélet híreit és a fiataloknak a terme­lésben valló helytállásának adatait közüik. Az ifjúsági hangosújság hétfőn délben szólalt meg elő­ször a Sztálin Vasműben. A fia­talok minden üzemben nagy ér­deklődéssel hallgattak. A Sztálin Vasmű fiataljainak életével újabban külön foglalko­zik a Vasmű kéthetenként meg­jelenő híradója is. A sajtó­terjesztés legjobbjai­ ­ és a lemaradók munkái, második vannak amelyek A Fejér megyei Néplap előfi­zetés-gyűjtésében már sokan vé­geztek dicséretes, szorgalmas Az előfizetés-gyűjtés versenyszakaszában is községi postahivatalok, igen lelkiismeretesen terjesztették a megyei pártsajtót. Dicséretet érdemelnek Lepsény, Szabadbattyán, Cece, Csákvár, Székesfehérvár 2., Enying, Szé­kesfehérvár 1., Lovasberény, Adony, Pákozd, Pusztaszabolcs és Sárosd község postahivatalainak dolgozói, akik szép eredményeik­kel ismét fellendítették a ver­senyt. A második versenyszakasz idején azonban lemaradtak, a szervezői munkát elhanyagolták Ráckeresztúr, Nagyveleg, Elő­szállás, Sárkeresztes, Perkáta, Mezőszilas, Sárszentmihály, Nagykarácsony, Csókakő, Etyek Kisláng és Sárszentmiklós posta­­hivatalokban. Az Új Idő előfizetés-gyűjtésben eredményes munkát végeztek Székesfehérvár 2., Sárbogárd, Csákvár, Pusztavám, Tordas, Perkáta és Ráckeresztúr postahi­vatalok dolgozói. Nem szorgal­mazták az előfizetés-gyűjtést és így ezideig egyetlen előfizetőt sem szereztek: Polgárdi, Felcsút, Pátka, Iszkaszentgyörgy, Kajászó, Baracs, Sárszentmiklós, Nagyka­rácsony, Előszállás, Nagyveleg és Kisláng postahivatalok dolgozói. Reméljük, a jól dolgozó postahi­vatalok munkája serkenteni fog­ja őket. IV/m­ájus 14-én rövidke levél érkezett a bakonycsernyei iskola igazgatójához. A levél­ben arra kérték a peda­gógusokat, hogy segít­sék, irányítsák a tanulók hulladékgyűjtését. A le­vélke nem nagy örömet, lelkesedést váltott ki a pedagógusok körében. Legtöbben úgy látták, hogy új terhet tettek a pedagógusok vállára. Már úgy látszott, hogy nem vállalja senki a nagyszerű mellékjöve­delmet ígérő s a nép­gazdaságunknak is igen fontos hivatást. A rövid­ke levél szerencsétlenül elszigetelődött... Az asz­talon árván várta sorsa jobbra fordulását. Közben megérkezett az iskolába Nagy Imre igazgatóhelyettes. Újsá­golták neki többen, hogy milyen levél érkezett. Nem kért felvilágosítást, nyomban olvasni kezdte a levelet... Gondolko­dott... Sokan figyelték, várták a levél tartalmá­nak hatását. Egy-két perc eltelt és mondta : Vállalom. Mihalkovits István, Fekete László gyakorló tanárok, osztályfőnökök mentén felajánlották maguk és osztályuk tá­mogatását. Most már az egész tanári kar csatla­kozott a gyűjtéshez... Néhány tanár fejébe azért továbbra is motosz­kált az a gondolat, hogy lesz-e­­látszatig az egész­nek. Másnap Nagy Imre ta­nár megkérdezte a felső osztályos eminens ta­nulóktól, hogy volna-e kedvük elindulni az ő vezetésével ócskavas „sírhelyek" felderíté­sére. Valamennyien örömmel jelentkeztek a kalandos, élményeket ígérő felderítésre. A kö­zeli erdőket még aznap átkutatták. Az ered­mény: másnap nem kel­lett felderítő körútra in­dulni, mert annyi vasat találtak, hogy annak el­szállítása is nagy gondot okozott. A gyakorló tanárok és az igazgató helyettes a helyi földművesszövetke­zettől kért és kapott egy teherautót, mellyel a ta­lált „aranyat” beszállí­tották. Volt olyan vas­úti síndarab, melynek csak tízcentis vége lát­szott ki az erdei patak­ból s a négy méternyi része bele­süllyedt a mocsárba. Az ilyen és ehhez hasonló találmá­nyok kibányász­ása erő­­szívós, férfi munkát kö­vetelt. A lelkes, szorgos mun­kának meg lett az ered­ménye. Harmincöt má­zsa vas került felszínre és másik harmincöt má­zsa vasnak megtörtént a felfedezése. Május 22-én Nagy Im­re igazgatóhelyettes Szé­kesfehérvárra utazott, hogy átadja gyűjtésük­nek eredményét a MÉH Vállalatnak. A szállít­mány átadása után bol­dogan utazott haza, mert a tanulóknak, a felkuta­tásban segítőknek hang­szereket, könyveket s kirándulás költségének­­ fedezésére 855 forintot vitt haza. Ezenkívül maga örö­mére a jövedelmező el­számoláson 385 forint jutalékot kapott jó mun­kájáért. Otthon, amikor megérkezett, sokan­­r­o­ndták: Érdemes volt...­­ ÉRDEMES VOLT... 3. oldal. Májusban 338 tonna kokszot takarítottak meg a sztálinvárosi kohászok A sztálinvárosi kohászok a kokszfogyasztás csökkentése te­rén eredményesen harcolnak az önköltség csökkentéséért, a nyersvas árának tonnánként 50 forintos leszorításáért. Májusban ugyanis 338 tonna kokszot taka­rítottak meg az engedélyezettel szemben. A műszaki vezetők vé­leménye szerint tekintélyes része van ebben a gőzbefúvatás beve­zetésének. Júniusban is ezzel a módszer­rel dolgoznak tovább. S egyetlen napon, szombaton 106, vasárnap pedig 60 tonnával termeltek több acélnyersvasat mint elő­írásuk. Székesfehérvár könyvbarátai először találkoztak Szabó Pállal Az ünnepi könyvhét megnyitója a Városi Színházban Június­ 3-án, vasárnap este­ a Hazafias Népfront és a könyvhét Fejér megyei rendező bizottsága irodalmi estet tartott a Városi Színházban. Az irodalmi est az 1956-os könyvhét megnyitója volt. Résztvevőinek élményt je­lentett elsősorban az a tény, hogy legtöbbjük most találkozott Szabó Pállal, kétszeres Kossuth­­díjas írónkkal. Szabó Pál ünnepi beszédében nemcsak mondani­valójával, hanem egyszerű em­beri magatartásával is meghódí­totta városunk közönségét. Szabó Pál beszédében meleg szavakkal emlékezett meg Szé­kesfehérvár nagy történelmi múltjáról és arról a gazdag szellemi örökségről, amelyet a város és a megye jelent orszá­gunk számára. Majd arról szó­lott, hogy a múltban az egyes országrészek el voltak zárva egy­mástól. A falu elmaradottsága, civilizálatlansága megakadályozta, hogy kölcsönösen átvegyék egy­mástól azt, ami jó. Pedig az ilyen találkozás — mondotta — igen hasznos, mert az ország kü­lönböző részén élő emberek meg­ismerik egymást, s a személyes érintkezés révén megindul az egyes tájak kulturális csereforgal­ma. Beszéde másik részében rend­kívül színesen, gazdag tapaszta­latokból vett példákkal szemlél­tette, hogy mit jelent a könyv az ember számára. Aki nem olvas könyvet, az igazában dolgozni sem tud ma már. Még futballozni sem lehet kultúra, erkölcsiség nélkül, nemzeti érzés nélkül. Ezt a kultúrát, ezt a nemzeti érzést pedig elsősorban a jó könyvek adják meg az embereknek. Mohácsy Károly, a József At­tila Gimnázium kitüntetett „Ki­váló tanár”-a beszélt az irodal­mi estet megnyitó bevezető be­szédében a könyv szerepéről. — Ma a kultúra — mondotta —, a könyv is a tömegeké. Vö­­rösmartyt, megyénk nagy szülöt­tét hozta például. Ma már — emlékeztette az irodalmi est résztvevőit — megszűnt az az el­lentmondás, amely Vörösmartyt kínozta, amikor belépett a köny- é­vek közé. Ma már könyvnek, iro­dalomnak célja van, a fejlődés támogatása. Nagy művészi élményt jelentett Palotai Erzsébet előadó-művész­nő és Bodor Tibor színművész szavalatai. Palotai Erzsi Vörös­marty versét, az „Előszó”-t, va­lamint Benjamin „Hajnali kar­ének-ét, Bodor Tibor Vörös­marty „A vén cigány”-át és Illyés Gyula „Menedék" című versét szavalta, nagy tetszés kö­zepett. Az előadó-művészek Vaj­da János és Kossuth-díjas köl­tőnk, Simon István verséből is szavaltak néhányat. Nagyon melegen ünnepelte a közönség Vermes Mária hegedű­játékát. Művészetét kifinomult technikával párosult mély átélő­­képesség jellemzi. Játékát váró­,­sunk egyik legkultúráltabb zon­goristája, Sebestyén Albert kísér­te. Meg kell dicsérni a Vadász­tölténygyár énekkarát — Knei- A Vadásztölténygyárban nagy az érdeklődés a könyvhét kiadványai iránt Az idei könyvhét iránt nagy érdeklődés mutatkozik a székes­­fehérvári Vadásztöltény gyárban. A dolgozók már május végén gondosan átnézték az Állami Könyvterjesztő Vállalat könyv­­jegyzékét és kiírták, hogy az ün­nepi héten melyik kiadványo­kat vásárolják meg. A dolgozók közül igen sokan már ekkor el­határozták, megvásárolják Mó­ricz Zsigmond kisregényeit, Egri Lajos „Rőzselángjá”-t, Illés Bé­la új elbeszélés kötetét, amely­­nek „Harminc esztendő” a cí­­me. Érdeklődés mutatkozott Szabó Pál a „Most és mindörök­ké" című kötete iránt. Persze le­hetne még sorolni a többit, a politikai, a szépirodalmi és az if­júsági könyveket, amelyekből már június 2-án délután igen so­kat vásároltak. Szombat délután ugyanis mi már megkezdtük a könyvárusí­tást a központi sátorban. A hét folyamán pedig könyvterjesztőink az üzemekbe látogatnak el és ott is árusítják a könyveket. Ugyan­ekkor állandó könyvárusítás fo­lyik a népművelési otthon köz­ponti könyvtárában is. A köny­veket azok az árusítók viszik el a munkapadokhoz, akik magu­k is ismerik az ajánlott regényeket. A tapasztalat ugyanis azt bizo­nyítja, ha az eladók előzőleg már olvasott könyvet ajánlanak, színesebben tudják ismertetni a könyv tartalmát és jobban felkel­tik a vásárlók érdeklődését a könyv iránt. Az ünnepi könyvhét majdnem utolsó megnyilvánulása a Vadász­tölténygyárban a június 10-én sorra kerülő könyvankét. Ezen az ankéton a T. T. I. T. központi előadója ismerteti Nagy Lajos könyveit, a „Lázadó ember”-t, majd a „Menekülő embert”-t. A Vadásztölténygyár dolgozói élnek az alkalommal, válogatnak a sok új értékes könyv között és szép számmal vásárolják a ma­gyar és külföldi szépirodalom legújabb remekeit. CSÁSZÁR GÁBOR, V­adásztölténygyár

Next