Fejér Megyei Hirlap, 1956. június (1. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-05 / 131. szám
Kedd. 1956. június 5. FEJÉR MEGYEI NÉPLAP Akik kivívták az egyéni gazdák elismerését... Bő termést várnak, vidáman megy a munka a szabadegyházai Petőfi Tsz-ben A szabadegyházai egyéni gazdák sokat emlegetik a Petőfi Termelőszövetkezet egyik őszi árpa tábláját. Figyelik már tavaly ősz eleje óta, amikor a tsz — szerintük túl korán — elvetette. Az őszi árpáról a búzára, arról a rozsra, majd az őszi takarmánykeverékre terelődött a figyelmük. S ha már ennyire érdeklődnek, mindent megnéznek, ami a tsz-ben van. Mivel közvetlenül az őszi árpa váltotta ki ezt a nagy érdeklődést, azzal foglalkozunk előbb részletesen. Tavaly szeptember elején vetették el a táblát, s hamar kikelt. Mire a tél beköszöntött, volt 25 centiméteres is az őszi árpa. „Nagy ez az árpa! Nem bírja ki a telet!" — mondogatták akkor sokan. Némelyek — akik nem legbarátságosabb érzelmeket táplálnak a tsz iránt — még ilyen közmondással is példálóztak: „Sokat akar a szarka, de nem bírja a farka." Hiszen valóban túlságos nagyra nőtt az árpa, s aggódtak miatta a tsz-tagok is. Maguk között nem egyszer nehezteltek az elnökre: nem kellett volna olyan korán elvetni. Az elnök is tudta, hogy a tsz árpájára nem várhatnak csodát. Ha nem tesznek valamit, tavaszszal elsírathatják. Hogy kinek jutott eszébe a legeltetés? Arra már nem emlékeznek. Fontos, hogy valaki javasolta és nyomban megvalósították. Ráhajtották egyszer-kétszer a birkákat az árpára, s utána már nem kellett félteni. Igaz, hogy nem a legszebb látványt nyújtott az egyenetlenül legelt árpa, de abból csak annyi kár származott, hogy a kételyt továbbra is ébrentartotta néhány egyéni dolgozó parasztban. Különösen Fánczi János és Miklós Imre mondogatták: „Na, erre kíváncsiak vagyunk.” Tavasszal meg a sok csapadék ártott a mélyebben fekvő részeknek. Több helyen megállt a hóló és a víz alatt megsárgult az árpa A tsz-tagok megint tanakodhattak az árpa miatt. Paksi István elnököt is nagyon bántotta a dolog, és igencsak bújta a szakkönyveket, hogy mivel segíthetne. Na, de nem hiába bújta. Az egyikből kiolvasta ilyen és ilyen elemi kárnál ezt, meg ezt kell cselekedni. Vagyis a rosszul telelt gabonára pétisót kell szórni. Meg is tették. A vízállásos részekre 30 kiló pétisót szórtak. E hét elején ismét találkozott az elnök Fánczi Jánossal. Tárgyilagos ember, azt meg kell hagyni. Amikor meglátta az elnököt nyomban megmondta: — Sose hittem volna, hogy ilyen szép lesz az őszi árpájuk. Megad az 18 mázsát is holdanként. Mit csináltak vele? Az elnök szívesen elmondta, mint ahogyan a tsz egyéb dolgairól is szívesen válaszol minden kérdésre. Tőle tudtuk meg mi is az őszi árpa történetét... Ezután a növényápolási munkákról érdeklődtünk Paksi elvtárstól, mert hallottuk, hogy azt is bíráló szemmel figyelik az egyéniek. — Összesen — mondotta Paksi elvtárs — US hold kapásnövényünk van. Ebből 56 hold a kukorica, 22 hold a cukorrépa, 16 hold a takarmányrépa, 15 hold a napraforgó, 5 hold a borsó és 7 hold a burgonya. — A kukorica már kikelt és különösen a 32 hold négyzetes rohamos fejlődésnek indult. Nagy munka előtt állunk, amelyben reméljük, hogy — hosszas huzavona, utána a Pusztaszabolcsi Gépállomás is segít bennünket. Szeretnénk, ha az ígért Zetort végre megkaphatnánk, hogy a négyzetes kukoricát keresztben-hosszában megkapálhassuk vele... — Sokkal előbbre vagyunk a cukor és takarmányrépával. Mind a 22, illetve 10 holdat megdaraboltuk, kiegyeltük és megkezdtük már a Deyl-kapázást is. Az első kapálást egyébként már valamennyi kapás növénynél elvégeztük. A munkák felsorolása után megkérdeztük: kik dolgoznak legjobban a termelőszövetkezetben, kinek köszönhetik, hogy idejében végeznek mindent? Paksi elvtárs mosolyogva válaszolt: — Azt bizony nehéz lenne eldönteni. Mind a 24 növényápolót dicséret illeti. Nem mondok neveket, mert aki esetleg kimarad, joggal megsértődhet... Az eredmények között sincs nálunk túlságosan nagy különbség. Ha megemlítem jó munkájáért Sági Jánost, Németh Sebestyénről sem hallgathatok. Velük együtt viszont Bódán Máriát, Lázár Máriát és Kéri Annát is meg kell dicsérni. S ott van Kéri András, Paksi János, meg a többi fogatos! Nekik is sokat köszönhetünk. Rajtuk kívül Krizsán Pált, Federovics Józsefet, Árvai Györgyöt és Sztupa Józsefet is a legjobb dolgozók közé soroljuk. Ők kettő-kettő és fél munkaegyyet teljesítenek naponta a zöldtakarmány kaszálásban. Különösen büszkék vagyunk Budai István és Federovics Ferenc DISZ- fiatalokra, akik 16 éves létükre a többiekkel kaszálnak egy sorban, pedig csak az idén tanulják. Ha már a kaszálásnál tartunk, nézzük meg, mit kaszálnak. A 19 hold őszi takarmánykeveréket már lekaszálták, sőt etetik és 220 köbmétert lesilóztak már belőle. Könnyen tehették, mert holdanként 200 mázsát adott a szöszösbükkönyös rozs. Hasonlóképpen „fizetett" a 35 holdas lucerna és az ugyancsak 35 holdas vöröshere is. Igaz, a vöröshere kaszálását ottjártunkkor (csütörtökön) még nem fejezték be, de amire ez a cikk megjelenik, már meg is szárad a renden. Nem mondhatnak rosszat tehát az egyéni dolgozó parasztok a Petőfi Tsz-ről. Elég összehasonlítani a termelőszövetkezet földjeit az övékkel, hogy kitűnjön: a Petőfi Tsz jobban, eredményesebben gazdálkodik. Most még nem könnyű eldönteni, hogy hol hány mázsás termés lesz, de azt már látni: a tsz búzája, rozsa és árpája holdanként két-három mázsával többet terem, mint az egyénieké. Ha pedig a korszerűen művelt kapásnövények várható termését is figyelembe veszik az egyéniek, feltétlenül el kell ismerniük: a szövetkezetben kevesebb emberi erővel sokkal többet lehet termelni, mint az ő parcelláikon. Nagy-Miklós István Ifjúsági hangosújság szól a Sztálin Vasműben Hétfőtől kezdve — egyelőre hetenként egyszer, később kétszer — ifjúsági hangosújságot szerkesztenek a Sztálin Vasmű DISZ-bizottságán a fiatalok. Ebbe a DISZ-szervezeti és mozgalmi élet eseményein kívül a fiatalok műszaki tanácsának munkáját, a művelődési és sportélet híreit és a fiataloknak a termelésben valló helytállásának adatait közüik. Az ifjúsági hangosújság hétfőn délben szólalt meg először a Sztálin Vasműben. A fiatalok minden üzemben nagy érdeklődéssel hallgattak. A Sztálin Vasmű fiataljainak életével újabban külön foglalkozik a Vasmű kéthetenként megjelenő híradója is. A sajtóterjesztés legjobbjai és a lemaradók munkái, második vannak amelyek A Fejér megyei Néplap előfizetés-gyűjtésében már sokan végeztek dicséretes, szorgalmas Az előfizetés-gyűjtés versenyszakaszában is községi postahivatalok, igen lelkiismeretesen terjesztették a megyei pártsajtót. Dicséretet érdemelnek Lepsény, Szabadbattyán, Cece, Csákvár, Székesfehérvár 2., Enying, Székesfehérvár 1., Lovasberény, Adony, Pákozd, Pusztaszabolcs és Sárosd község postahivatalainak dolgozói, akik szép eredményeikkel ismét fellendítették a versenyt. A második versenyszakasz idején azonban lemaradtak, a szervezői munkát elhanyagolták Ráckeresztúr, Nagyveleg, Előszállás, Sárkeresztes, Perkáta, Mezőszilas, Sárszentmihály, Nagykarácsony, Csókakő, Etyek Kisláng és Sárszentmiklós postahivatalokban. Az Új Idő előfizetés-gyűjtésben eredményes munkát végeztek Székesfehérvár 2., Sárbogárd, Csákvár, Pusztavám, Tordas, Perkáta és Ráckeresztúr postahivatalok dolgozói. Nem szorgalmazták az előfizetés-gyűjtést és így ezideig egyetlen előfizetőt sem szereztek: Polgárdi, Felcsút, Pátka, Iszkaszentgyörgy, Kajászó, Baracs, Sárszentmiklós, Nagykarácsony, Előszállás, Nagyveleg és Kisláng postahivatalok dolgozói. Reméljük, a jól dolgozó postahivatalok munkája serkenteni fogja őket. IV/május 14-én rövidke levél érkezett a bakonycsernyei iskola igazgatójához. A levélben arra kérték a pedagógusokat, hogy segítsék, irányítsák a tanulók hulladékgyűjtését. A levélke nem nagy örömet, lelkesedést váltott ki a pedagógusok körében. Legtöbben úgy látták, hogy új terhet tettek a pedagógusok vállára. Már úgy látszott, hogy nem vállalja senki a nagyszerű mellékjövedelmet ígérő s a népgazdaságunknak is igen fontos hivatást. A rövidke levél szerencsétlenül elszigetelődött... Az asztalon árván várta sorsa jobbra fordulását. Közben megérkezett az iskolába Nagy Imre igazgatóhelyettes. Újságolták neki többen, hogy milyen levél érkezett. Nem kért felvilágosítást, nyomban olvasni kezdte a levelet... Gondolkodott... Sokan figyelték, várták a levél tartalmának hatását. Egy-két perc eltelt és mondta : Vállalom. Mihalkovits István, Fekete László gyakorló tanárok, osztályfőnökök mentén felajánlották maguk és osztályuk támogatását. Most már az egész tanári kar csatlakozott a gyűjtéshez... Néhány tanár fejébe azért továbbra is motoszkált az a gondolat, hogy lesz-elátszatig az egésznek. Másnap Nagy Imre tanár megkérdezte a felső osztályos eminens tanulóktól, hogy volna-e kedvük elindulni az ő vezetésével ócskavas „sírhelyek" felderítésére. Valamennyien örömmel jelentkeztek a kalandos, élményeket ígérő felderítésre. A közeli erdőket még aznap átkutatták. Az eredmény: másnap nem kellett felderítő körútra indulni, mert annyi vasat találtak, hogy annak elszállítása is nagy gondot okozott. A gyakorló tanárok és az igazgató helyettes a helyi földművesszövetkezettől kért és kapott egy teherautót, mellyel a talált „aranyat” beszállították. Volt olyan vasúti síndarab, melynek csak tízcentis vége látszott ki az erdei patakból s a négy méternyi része belesüllyedt a mocsárba. Az ilyen és ehhez hasonló találmányok kibányászása erőszívós, férfi munkát követelt. A lelkes, szorgos munkának meg lett az eredménye. Harmincöt mázsa vas került felszínre és másik harmincöt mázsa vasnak megtörtént a felfedezése. Május 22-én Nagy Imre igazgatóhelyettes Székesfehérvárra utazott, hogy átadja gyűjtésüknek eredményét a MÉH Vállalatnak. A szállítmány átadása után boldogan utazott haza, mert a tanulóknak, a felkutatásban segítőknek hangszereket, könyveket s kirándulás költségének fedezésére 855 forintot vitt haza. Ezenkívül maga örömére a jövedelmező elszámoláson 385 forint jutalékot kapott jó munkájáért. Otthon, amikor megérkezett, sokanrondták: Érdemes volt... ÉRDEMES VOLT... 3. oldal. Májusban 338 tonna kokszot takarítottak meg a sztálinvárosi kohászok A sztálinvárosi kohászok a kokszfogyasztás csökkentése terén eredményesen harcolnak az önköltség csökkentéséért, a nyersvas árának tonnánként 50 forintos leszorításáért. Májusban ugyanis 338 tonna kokszot takarítottak meg az engedélyezettel szemben. A műszaki vezetők véleménye szerint tekintélyes része van ebben a gőzbefúvatás bevezetésének. Júniusban is ezzel a módszerrel dolgoznak tovább. S egyetlen napon, szombaton 106, vasárnap pedig 60 tonnával termeltek több acélnyersvasat mint előírásuk. Székesfehérvár könyvbarátai először találkoztak Szabó Pállal Az ünnepi könyvhét megnyitója a Városi Színházban Június 3-án, vasárnap este a Hazafias Népfront és a könyvhét Fejér megyei rendező bizottsága irodalmi estet tartott a Városi Színházban. Az irodalmi est az 1956-os könyvhét megnyitója volt. Résztvevőinek élményt jelentett elsősorban az a tény, hogy legtöbbjük most találkozott Szabó Pállal, kétszeres Kossuthdíjas írónkkal. Szabó Pál ünnepi beszédében nemcsak mondanivalójával, hanem egyszerű emberi magatartásával is meghódította városunk közönségét. Szabó Pál beszédében meleg szavakkal emlékezett meg Székesfehérvár nagy történelmi múltjáról és arról a gazdag szellemi örökségről, amelyet a város és a megye jelent országunk számára. Majd arról szólott, hogy a múltban az egyes országrészek el voltak zárva egymástól. A falu elmaradottsága, civilizálatlansága megakadályozta, hogy kölcsönösen átvegyék egymástól azt, ami jó. Pedig az ilyen találkozás — mondotta — igen hasznos, mert az ország különböző részén élő emberek megismerik egymást, s a személyes érintkezés révén megindul az egyes tájak kulturális csereforgalma. Beszéde másik részében rendkívül színesen, gazdag tapasztalatokból vett példákkal szemléltette, hogy mit jelent a könyv az ember számára. Aki nem olvas könyvet, az igazában dolgozni sem tud ma már. Még futballozni sem lehet kultúra, erkölcsiség nélkül, nemzeti érzés nélkül. Ezt a kultúrát, ezt a nemzeti érzést pedig elsősorban a jó könyvek adják meg az embereknek. Mohácsy Károly, a József Attila Gimnázium kitüntetett „Kiváló tanár”-a beszélt az irodalmi estet megnyitó bevezető beszédében a könyv szerepéről. — Ma a kultúra — mondotta —, a könyv is a tömegeké. Vörösmartyt, megyénk nagy szülöttét hozta például. Ma már — emlékeztette az irodalmi est résztvevőit — megszűnt az az ellentmondás, amely Vörösmartyt kínozta, amikor belépett a köny- évek közé. Ma már könyvnek, irodalomnak célja van, a fejlődés támogatása. Nagy művészi élményt jelentett Palotai Erzsébet előadó-művésznő és Bodor Tibor színművész szavalatai. Palotai Erzsi Vörösmarty versét, az „Előszó”-t, valamint Benjamin „Hajnali karének-ét, Bodor Tibor Vörösmarty „A vén cigány”-át és Illyés Gyula „Menedék" című versét szavalta, nagy tetszés közepett. Az előadó-művészek Vajda János és Kossuth-díjas költőnk, Simon István verséből is szavaltak néhányat. Nagyon melegen ünnepelte a közönség Vermes Mária hegedűjátékát. Művészetét kifinomult technikával párosult mély átélőképesség jellemzi. Játékát váró,sunk egyik legkultúráltabb zongoristája, Sebestyén Albert kísérte. Meg kell dicsérni a Vadásztölténygyár énekkarát — Knei- A Vadásztölténygyárban nagy az érdeklődés a könyvhét kiadványai iránt Az idei könyvhét iránt nagy érdeklődés mutatkozik a székesfehérvári Vadásztöltény gyárban. A dolgozók már május végén gondosan átnézték az Állami Könyvterjesztő Vállalat könyvjegyzékét és kiírták, hogy az ünnepi héten melyik kiadványokat vásárolják meg. A dolgozók közül igen sokan már ekkor elhatározták, megvásárolják Móricz Zsigmond kisregényeit, Egri Lajos „Rőzselángjá”-t, Illés Béla új elbeszélés kötetét, amelynek „Harminc esztendő” a címe. Érdeklődés mutatkozott Szabó Pál a „Most és mindörökké" című kötete iránt. Persze lehetne még sorolni a többit, a politikai, a szépirodalmi és az ifjúsági könyveket, amelyekből már június 2-án délután igen sokat vásároltak. Szombat délután ugyanis mi már megkezdtük a könyvárusítást a központi sátorban. A hét folyamán pedig könyvterjesztőink az üzemekbe látogatnak el és ott is árusítják a könyveket. Ugyanekkor állandó könyvárusítás folyik a népművelési otthon központi könyvtárában is. A könyveket azok az árusítók viszik el a munkapadokhoz, akik maguk is ismerik az ajánlott regényeket. A tapasztalat ugyanis azt bizonyítja, ha az eladók előzőleg már olvasott könyvet ajánlanak, színesebben tudják ismertetni a könyv tartalmát és jobban felkeltik a vásárlók érdeklődését a könyv iránt. Az ünnepi könyvhét majdnem utolsó megnyilvánulása a Vadásztölténygyárban a június 10-én sorra kerülő könyvankét. Ezen az ankéton a T. T. I. T. központi előadója ismerteti Nagy Lajos könyveit, a „Lázadó ember”-t, majd a „Menekülő embert”-t. A Vadásztölténygyár dolgozói élnek az alkalommal, válogatnak a sok új értékes könyv között és szép számmal vásárolják a magyar és külföldi szépirodalom legújabb remekeit. CSÁSZÁR GÁBOR, Vadásztölténygyár