Fejér Megyei Hirlap, 1956. július (1. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-01 / 154. szám

*. oldal. FEJÉR MEGYEI NÉPLAP Vasárnap, 1956. július 1. Jozef Cyrankiewicz beszéde a lengyel rádióban Varsó (PAP) Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke pénteken a következő beszédet mondta a lengyel rádióban : — Poznan polgárai, lakói, munkások, értelmiségiek, fiatalok! — Mély fájdalommal fordulok önökhöz: szorgalmáról, házasságáról és rendszereidéről ismert gyönyörű városunk bűnös provokáció és olyan véres események színtere lett, amelyek lelke végéig megrendítették Poznan minbecsületes lakóját, minden ■yelt és amelyeket határozott és keményen elítél egész adalmunk. Őszintén beszélünk Önök és nem szükséges takargatni, hogy a bűnös provokátorok azokat az elvitathatatlanul meglévő fogyatékosságokat és azt az elégedetlenséget használták ki, amelyek gazdasági nehézségek és különböző, olykor igen érezhető hibák okoztak néhány gyárban. Ami ezeket, az egész sor poznani gyárban felfedezett hiányosságokat érinti, ezek okai jelentős mértékben hibák voltak, valamint a kötelező törvények helytelen alkalmazása, teljesen érthető, hogy ezeket a hibákat haladéktalanul ki kell és kiis fogjuk javítani, annál is inkább, mert a kormány és a párt már néhány nappal ezelőtt határozatot hozott e hibák kijavításáról, amikor a kormány képviselői fogadták a munkásküldöttségeket és pozitív megoldást nyert igazságos követeléseik kérdése. Ez nem akadályozta meg a provokátorokat abban, hogy csütörtökön tüntetést szervezzenek, amelyre már régóta készülődtek az odaérkezett szervezők segítségével. Poznanra összpontosult az imperialista központok figyelme, mivel az volt a céljuk, hogy Poznanban, a nemzetközi vásárok városában éppen az itt folyó vásár idején idézzenek elő rendzavarásokat. Nincs olyan naiv ember, aki ne látta volna ezt. Az ilyen dolgokban nincsenek véletlenek, így próbálta az ellenség kihasználni a poznani munkások és alkalmazottak egy részének elégedetlenségét, amelyet a város dolgozóinak és különösen a munkásoknak nehéz anyagi körülményei váltottak ki. Ismeretes, hogy ezek a körülmények nem olyanok, mint amilyeneknek mi látni szeretnénk. A párt Központi Bizottsága és a kormány munkatervet dolgozott ki, amely lehetővé teszi a dolgozók életszínvonalának fokozatos emelését. Mindenekelőtt a dolgozóknak azokat a csoprotjait veszik tekintetbe, akiknek munkabére különösen alacsony. Nem akarunk itt semmit ígérni mivel az ígérgetéseknek nincs értelme és egyedül ígéretekkel nem tudjuk emelni az életszínvonalat, de meg akarjuk valósítani ezt erőnkhöz és azokhoz az anyagi eszközökhöz mérten, amelyeket az egész nép, különösen a munkások és parasztok hoznak létre munkájukkal. E feladat megoldására akarjuk összpontosítani erőfeszítéseinket. De erre törekedtek-e a provokátorok? Ők természetesen más célt tűztek maguk elé. Míg a munkások valóban követeléseiket akarják előterjeszteni, amihez minden joguk megvan, addig a provokátorok és az imperialista ügynökök az ellenkezőjére gondolok árják akadályozni a » követeléseinek teljes, pedig nem sikerül erchiát akarnak előmegakadályozza satizálásának fejig. Az imperialis.61 félnek a legnem meglepő, e tervei ősz,mint a muiv... nyomó többsége ezeket. A munkásosztály többsége elhatárolta magát tőlük és nem vett részt a további tüntetésben. a fegyverrel támadó és középületeket megrohamozó ügynökök és provokátorok gyalázatos kirohanásaiban. Itt már nem a munkások gyakran helyes kritikájáról, nem igazságos, vagy kevésbé igazságos, a mi körülményeink között lehetséges vagy nem lehetséges követelésekről volt szó, hanem a provokátorok által előkészített és a népi hatalom elleni fegyveres megmozdulásról, állami épületek, a rendőrség és a biztonsági szervek tagjai ellen intézett támadásokról. A munkások egészben véve, kevesek kivételével, támogatták népi hatalmukat. Ekkor a város néhány pontján, egyes épületek tetőzetén a provokátorok gépfegyvereket állítottak fel, tüzet nyitottak mind a rendet őrző személyekre, mind a város békés lakosságára, ennek következtében emberáldozatok voltak. Ennek ugyanannyi köze volt a munkásokhoz, mint amenynyi közük van a munkásokhoz az imperialista ügynököknek, akik szeretnék egész országunkat a szakadékba taszítani, majd megismételni azt a tragédiát, amelyet Poznan hős lakossága a hitleri uralom idején élt át. Ebből természetesen nem lesz semmi, mivel a mai Lengyelország nem az akkori, nem olyanok a nemzetközi erőviszonyok, a béke és a haladás erői mindenkit egyre inkább a békés egymás mellett élés irányába térítenek. Ez dühbe gurítja a háborús provokátorokat. A provokáció sötét erőit azonban ezek a körülmények nem gátolták meg abban, hogy alávaló akciókkal megpróbálják — egyébként eredménytelenül — visszafordítani a történelem menetét. — Ki kell emelni a rendőrség, a csapatok és a biztonsági szolgálat tagjainak magasrendű felelősségérzettől és állampolgári kötelességtudattól áthatott magatartását. Az utolsó pillanatig elkerülték a fegyverek alkalmazását, amíg nem nyitottak tüzet rájuk a támadók, akiket felbátorított a hatalmi szervek nyugodtsága . A hatóságok a polgárok életének és vagyonának megvédése és a rend helyreállítása érdekében kénytelenek voltak szigorú intézkedésekhez folyamodni. A támadók többségét, egy részét fegyverrel a kezében, elfogták. Ellenbe bírósági eljárás indul. Mély fájdalommal és szomorúsággal tölt el az, hogy az események során elestek hős katonák, rendőrök és a biztonsági szolgálat tagjai, akik őrhelyüket védték, valamint poznani munkások, akik a rendőrséggel és a csapatokkal együtt visszavágtak a provokátoroknak. Fájdalommal és szomorúsággal tölt el bennünket azoknak az ártatlan polgári személyeknek a halála is, akik véletlenül az események színhelyén tartózkodtak. A Poznanban kiömlött vér az ellenségnek, a Lengyelországgal szemben ellenséges imperialista központoknak és a reakciós földalatti mozgalomnak a bűne, amelyek közvetlenül vétkesek az eseményekben. A poznani véres események azonban nem tartják fel és nem gyengítik a pártnak és a kormánynak azokat az erőfeszítéseit, amelyek életünk demokratizálására, feladataink jobb végrehajtására, a gazdasági élet és a nemzeti kultúra fejlesztésére irányulnak, azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a dolgozók életkörülményeinek minél gyorsabb megjavításáról való odaadó gondosodás diktál. Ily örülmények között a párt és a népi hatalom az egész társadalom teljes támogatására, Poznan munkásainak és dolgozó értelmiségének teljes támogatására számít. Bízunk abban, hogy minden poznani dolgozó becsülettel teljesíti kötelességét. Minden provokátor, vagy őrült, aki kezet mer emelni a népi hatalomra, ne kételkedjék abban, hogy a népi hatalom lefogja kezét a munkásosztály érdekében, a dolgozó parasztság és az értelmiség érdekében, a lakosság éleszínvonalának emeléséért folyó harc, életünk tovább demokratizálása hazánk érdekében. De mindig köszönettel fogjuk üdvözölni fogyatékosságaink, hibáink és hiányosságaink egészséges, hazafias bírálatának minden megnyilvánulását. Együtt fogunk harcolni életünk további demokratizálásáért. A demokratizálódás természetesen együttjár azzal, hogy növekszik az államért érzett felelősség tudata a legszélesebb tömegek között és minden egyes állampolgár részéről külön-külön. — Poznan polgárai! Ebben a súlyos és szomorú pillanatban, amelyet együtt élünk át, felhívom Önöket a párt és a kormány nevében, a népi hatalom nevében, hogy nyújtsanak teljes támogatást a népi hatalomnak abban a törekvésében, hogy leküzdhessük a már ma leküzdhető fogyatékosságokat és segítsenek bennünket azoknak a fogyatékosságoknak megszüntetésében, amelyeket holnap fogunk közös erőfeszítésekkel leküzdeni, abban a törekvésünkben, hogy megjavítsuk gazdaságunkat, megjavítsuk a széles tömegek életkörülményeit. — Dolgozzunk együtt, gondoljuk meg nyugodtan, mit kell tenni, hogy teljesen helyreálljon Poznan jó hírneve és az a tisztelet, amely Poznan lakosait szerte Lengyelországban övezi és hogy a jövőben Poznan lakosainak serény gazdasági munkája és hazafisága még nagyobb mértékben segítse elő hazánk felvirágzását Moszkvába utazik Nasszer, Kim Ir Szen és Lihanuk Moszkva (MTI) A Tanjug hivatalos forrásából származó hírek alapján közli, hogy Nasszer egyiptomi köztársasági elnök augusztus elején Moszkvába utazik, utazásának pontos idejét azonban még nem állapították meg. Ezenkívül július elején a Szovjetunióba látogat Kim Ir Szen, a KNDK miniszterelnöke, valamint Sihanuk herceg, volt kambodzsai miniszterelnök. Moszkvai hivatalos körökben igen nagy jelentőséget tulajdonítanak Sihanuk látogatásának és annak a véleménynek adnak kifejezést, hogy Kambodzsa, független politikájánál fogva fontos tényezőjt jelent a délkeletázsiai béke megőrzésében. (MTI) Szovjet kormányküldöttség érkezett Lengyelországba Varsó (PAP) Pénteken Mihajlovnak, a Szovjetunió kulturáljs ügyei miniszterének vezetésével szovjet kormányküldöttség érkezett Varsóba, hogy megkösse a Lengyelország és a Szovjetunió közötti kulturális együttműködésre vonatkozó egyezményt (MTI) NEMZETKÖZI SZEMLE Anglia politikája és a „langyos béke“ A hét végén kezdte meg tanácskozásait Londonban a brit nemzetközösség miniszterelnökei- nek értekezlete. Ezen a tanácskozáson, mint általában a hasonló tárgyalásokon, a nemzetközösség számos problémája kerül szőnyegre, hiszen manapság igen széleskörű és igen sokfajta különbség áll fenn a tagállamok között. Nemcsak arról van szó, hogy egyes nemzetközösségi országok államformája királyság, másoké köztársaság, de elég lényeges eltérést találhatunk a politikai vonalvezetésben is. A brit nemzetközösségnek tagja az Északatlanti Szövetséghez tartozó Anglia és Kanada, a délkeletázsiai paktumba bevont Ausztrália és Új-Zéland, a bagdadi szerződést alapító Pakisztán és ott van a békés egymás mellett élés öt alapelvét valló India és Ceylon is. Gazdasági problémák is megosztják a nemzetközösség tagállamait. Kanadában mindinkább érvényre jut az az irányzat, hogy a gazdasági életből kiszorul a hagyományos pozíciókkal rendelkező Anglia és helyét mindinkább az északamerikai tőke foglalja el. Ausztrália csökkenti behozatalát a font területről és ezt igen érzékenyen megérzi a brit szigetország gazdasága. Mindeme számos belső probléma ellenére a nemzetközösség mostani miniszterelnöki értekezletén egészen más kérdés áll a középpontban. A fő vitatéma a Szovjetunió külpolitikai irányvonala és ennek hatása a nemzetközi helyzetre. A szovjet diplomácia új, hajlékony, az eseményeket jobban nyomon követő és kiaknázó módszerei általában világszerte éreztetik hatásukat, de ezt a hatást most különösen a nemzetközösségi országok politikájában mérhetjük le leginkább. Indiával már néhány esztendeje nemcsak jó, hanem igen bensőséges kapcsolatokat alakított ki a Szovjetunió. St. Laurent kanadai miniszterelnök e közelmúlt hónapokban a Szovjetunióban járt, Mikojan Pakisztánban tett igen eredményes látogatást és mindezeken túl mondhatni gyökeres változást hozott a nemzetközi életben Bulganyin és Hruscsov londoni útja. De a legjelentősebb nyilvánvalóan az emlékezetes londoni út. Még ha csak a felületen maradunk is, lemérhetjük, hogy Bulganyin és Hruscsov angliai látogatása igen számottevő eredményeket hozott a többi között abban, hogy megfelelő alapokat teremtett meg a két ország közötti bizalom helyreállításában, a középkeleti helyzettel kapcsolatos angol és szovjet álláspont tisztázásában, de a legkézzelfoghatóbb, legkonkrétabb eredményt a gazdasági kapcsolatok várható alakulása hozta. A szovjet vezetők londoni tárgyalásaikon kilátásba helyezték, hogy százmillió fontsterling erejéig eszközölhetnek vásárlásokat Angliában. A személyes érintkezés felvétele, ha nem is lényegbevágó és szenzációba menő, de mégis érezhető változásokat hozott az angol kormány politikai felfogásában. Eden miniszterelnök egy közelmúltban megtartott választási gyűlésen már tett célzást arra, hogy kormányának véleménye szerint a hidegháború mindinkább a háttérbe szorul és helyét a „langyos béke“ foglalja el. Ez a megfogalmazás most a nemzetközösségi miniszterelnökök értekezletének megnyitásakor határozottabb alakot öltött. Eden itt már arról beszélt, hogy a hidegháború szemmel láthatóan háttérbe szorul a ,,szovjet gazdasági offenzíva“ következtében a nemzetközi életben mindinkább a békés versengő egymás mellett élés lesz úrrá, s így előbb-utóbb a fegyverkezési versenyt a gazdasági versengésnek kell felváltania. Még jobban megértjük az angol kormány politikájának újfajta megfogalmazását, ha számbavesszük a szigetország gazdasági helyzetét. Az angol alsóház vitatémája már hosszú hónapok óta az a kérdés, hogy a brit gazdaságra nehezedő fegyverkezési terhek igen nyomasztóan hatnak a gazdasági vérkeringésre mind a nemzetközi piacokon, mind pedig az ország belső életében. A kormány a súlyosabb katasztrófák elkerülésére deflációs kényszerintézkedésekhez folyamodik és toldozgatással-foltoclgatással igyekszik izt keresni a bajokra. Miután a fegyverkezés felemészti az acéltermelés javarészét, Anglia nagyarányú behozatalra kényszerül és az acélhiányt legjobban a békés iparágak, különösen a gépkocsigyártás érzi meg. Ez az iparág pedig az angol export legszámottevőbb részét adja. A kormány persze nem akarja meglátni a mélyben lappangó valóságos okokat és súlyos gazdasági intézkedéseit azzal indokolja, hogy túlságosan nagy a belső fogyasztás, ami kedvezőtlenül befolyásolja Anglia világpiaci helyzetét. Az ilyen, a valóságos okokat mellőző szemlélet szüli azután az olyan intézkedéseket, hogy felemelik a bankkamatlábat, megnehezítik a hitelügyleteket és más, a lakosságot súlyosan érintő intézkedéseket hoznak. Úgy tűnik, hogy a gazdasági nehézségek most minden eddigit túlszárnyalnak. A héten jelentette be a birgminghami British Motor Corporation, hogy kétnapi felmondással és mindössze egyheti bérrel 6000 munkást tesz az utcára, előzőleg pedig a conventryi Standard Gépkocsigyár között hasonló intézkedéseket. Ha ezt a súlyos gazdasági helyzetet tekintjük, igencsak hatástalan és gyenge lépésnek tűnik Macmillan pénzügyminiszternek az a bejelentése, hogy mintegy 50 millió fonttal csökkentik a katonai kiadásokat és felemelik az iskolai ebédért fizetendő összeget. A hidegháború enyhüléséről és a kereskedelmi versengésről vallott angol felfogás már sokkal közelebb áll a lényeghez és éppen ezért keltett jogos figyelmet a nemzetközösségi miniszterelnökök értekezletének megnyitása. Az angol politika eddigi gyakorlati tettei azt mutatják, hogy Ede® kabinetje valóban szándékozik elindulni ezen az úton. A miniszterelnök az alsóházban már korábban közölte, valószínűleg semmi akadálya annak, hogy kitöltsék a Szovjetunió javasolta százmillió fontos vásárlási keretet, a szállíttások megoldhatók az amerikai embargó-korlátozások ellenére is. Nem sokkal később feloldották a traktorra kimondott tilalmat és angol traktorok indultak útnak Kínába. Ma még nem tudni, hogy végső soron mi lesz a nemzetközösségi tanácskozás eredménye. Mindenesetre biztatóak azok a jelentések, hogy a közeljövőben valószínűleg Malisev miniszterelnökhelyettes vezetésével szovjet gazdasági küldöttség utazik Angliába, mert ma már annyira előrehaladtak a kereskedelmi korlátozások enyhítéséről folytatott tárgyalások, hogy azokat magasabb színvonalon kell folytatni. Wilhelm Pieck fogadást adott a jemeni trónörökös tiszteletére Berlin (MTI) Wilhelm Pieck, a Német Demokratikus Köztársaság elnöke pénteken este a niederschönhauseni elnöki palotában fogadást adott a Német Demokratikus Köztársaságban tartózkodó Mohammed al-Badr jemeni trónörökös, miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter tiszteletére A fogadáson megjelentek Johannes Dieckmann, a népi kamara elnöke, Otto Grotewohl miniszterelnök, Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának első titkára. A fogadás szívélyes baráti légkörben folyt le. (MTI)