Fejér Megyei Hirlap, 1956. július (1. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-01 / 154. szám

*. oldal. FEJÉR MEGYEI NÉPLAP Vasárnap, 1956. július 1. Jozef Cyrankiewicz beszéde a lengyel rádióban Varsó (PAP) Jozef Cyrankiewicz, a Lengyel Népköztársaság Minisztertanácsá­nak elnöke pénteken a követke­ző beszédet mondta a lengyel rádióban : — Poznan polgárai, lakói, mun­kások, értelmiségiek, fiatalok! — Mély fájdalommal fordulok önökhöz: szorgalmáról, házassá­gáról és rendszereidéről ismert gyönyörű városunk bűnös provo­káció és olyan véres események színtere lett, amelyek lelke vé­­géig megrendítették Poznan min­becsületes lakóját, minden ■yelt és amelyeket határozot­­t és keményen elítél egész adalmunk. Őszintén beszélünk Önök és nem szükséges takargat­­ni, hogy a bűnös provokátorok azokat az elvitathatatlanul meg­lévő fogyatékosságokat és azt az elégedetlenséget használták ki, amelyek gazdasági nehézségek és különb­öző, olykor igen érezhető hibák okoztak néhány gyárban. Ami ezeket, az egész sor poznani gyárban felfedezett hiányosságo­kat érinti,­­ ezek okai jelentős mértékben hibák voltak, vala­mint a kötelező törvények helyte­len alkalmazása, teljesen érthető, hogy ezeket a hibákat haladékta­lanul ki kell és ki­­is fogjuk javí­tani, annál is inkább,­ mert a kormány és a párt már néhány nappal ezelőtt hatá­rozatot hozott e hibák kijaví­tásáról, amikor a kormány képviselői fogadták a mun­kásküldöttségeket és pozitív megoldást nyert igazságos kö­veteléseik kérdése.­­ Ez nem akadályozta meg a provokátorokat abban, hogy csü­törtökön tüntetést szervezzenek, amelyre már régóta készülődtek az odaérkezett szervezők segítsé­gével.­­ Poznanra összpontosult az imperialista központok figyelme, mivel az volt a céljuk, hogy Poz­nanban, a nemzetközi vásárok városában éppen az itt folyó vá­sár idején idézzenek elő rendza­varásokat. Nincs olyan naiv em­ber, aki ne látta volna ezt. Az ilyen dolgokban nincsenek vélet­lenek, így próbálta az ellenség kihasználni a poznani munkások és alkalmazottak egy részének elégedetlenségét, amelyet a város dolgozóinak és különösen a mun­kásoknak nehéz anyagi körülmé­nyei váltottak ki. Ismeretes, hogy ezek a körülmények nem olyanok, min­t amilyeneknek mi látni sze­retnénk.­­ A párt Központi Bizottsá­ga és a kormány munkater­vet dolgozott ki, amely lehe­tővé teszi a dolgozók életszín­vonalának fokozatos emelé­sét. Mindenekelőtt a dolgo­zóknak azokat a csoprotjait veszik tekintetbe, akiknek munkabére különösen ala­csony. Nem akarunk itt semmit ígérni mivel az ígérgetéseknek nincs értelme és egyedül ígéretekkel nem tudjuk emelni az életszínvo­nalat, de meg akarjuk valósítani ezt erőnkhöz és azokhoz az anya­gi eszközökhöz mérten, amelye­ket az egész nép, különösen a munkások és parasztok hoznak létre munkájukkal. E feladat megoldására akarjuk összpontosí­tani erőfeszítéseinket. De erre törekedtek-e a provokátorok? Ők természetesen más célt tűztek maguk elé. Míg a munkások valóban követeléseiket akarják előterjeszteni, amihez minden jo­guk megvan, addig a provokáto­rok és az imperialista ügynökök az ellenkezőjére gondol­ok árják akadályozni a » követeléseinek telje­­s, pedig nem sikerül erchiát akarnak elő­megakadályozza satizálásának fej­ig. Az imperialis­­.61 félnek a leg­­nem meglepő, e tervei ősz­­,mint a muiv­­... nyomó többsége ezeket. A munkás­osztály többsége elhatárolta magát tőlük és nem vett részt a további tüntetésben. a fegyverrel támadó és középüle­teket megrohamozó ügynökök és provokátorok gyalázatos kirohaná­saiban. Itt már nem a munkások gyakran helyes kritikájáról, nem igazságos, vagy kevésbé igazsá­gos, a mi körülményeink között lehetséges vagy nem lehetséges követelésekről volt szó, hanem a provokátorok által előkészített és a népi hatalom elleni fegyveres megmozdulásról, állami épületek, a rendőrség és a biztonsági szer­vek tagjai ellen intézett támadá­sokról. A munkások egészben vé­ve, kevesek kivételével, támogat­ták népi hatalmukat. Ekkor a város néhány pontján, egyes épü­letek tetőzetén a provokátorok gépfegyvereket állítottak fel, tü­zet nyitottak mind a rendet őrző személyekre, mind a város békés lakosságára, ennek következté­ben emberáldozatok voltak. Ennek ugyanannyi köze volt a munkásokhoz, mint ameny­­nyi közük van a munkások­hoz az imperialista ügynö­köknek, akik szeretnék egész országunkat a szakadékba ta­szítani, majd megismételni azt a tragédiát, amelyet Poz­nan hős lakossága a hitleri uralom idején élt át.­­ Ebből természetesen nem lesz semmi, mivel a mai Lengyel­­ország nem az akkori, nem olya­nok a nemzetközi erőviszonyok, a béke és a haladás erői minden­kit egyre inkább a békés egymás mellett élés irányába térítenek. Ez dühbe gurítja a háborús pro­vokátorokat. A provokáció sötét erőit azonban ezek a körülmények nem gátolták meg abban, hogy alávaló akciókkal megpróbálják — egyébként eredménytelenül — visszafordítani a történelem me­netét. — Ki kell emelni a rendőrség, a csapatok és a biztonsági szol­gálat tagjainak magasrendű fele­lősségérzet­től és állampolgári kö­telességtudattól áthatott magatar­tását. Az utolsó pillanatig elkerül­ték a fegyverek alkalmazá­sát, amíg nem­ nyitottak tü­zet rájuk a támadók, akiket felbátorított a hatalmi szer­vek nyugodtsága . A hatóságok a polgárok éle­tének és vagyonának megvédése és a rend helyreállítása érdekében kénytelenek voltak szigorú intéz­kedésekhez folyamodni. A táma­­dók többségét, egy részét fegy­verrel a kezében, elfogták. Elle­n­be bírósági eljárás indul.­­ Mély fájdalommal és szo­morúsággal tölt el az, hogy az események során elestek hős ka­tonák, rendőrök és a biztonsági szolgálat tagjai, akik őrhelyüket védték, valamint poznani mun­kások, akik a rendőrséggel és a csapatokkal együtt visszavágtak a provokátoroknak. Fájdalom­mal és szomorúsággal tölt el bennünket azoknak az ár­tatlan polgári személyek­nek a halála is, akik véletlenül az események színhelyén tartóz­kodtak. A Poznanban kiömlött vér az ellenségnek, a Lengyel­­országgal szemben ellenséges im­perialista központoknak és a re­akciós földalatti mozgalomnak a bűne, amelyek közvetlenül vét­kesek az eseményekben. A pozna­ni véres események azonban nem tartják fel és nem gyengítik a pártnak és a kormánynak azokat az erőfeszítéseit, amelyek életünk demokratizálására, feladataink jobb végrehajtására, a gazdasági élet és a nemzeti kultúra fejlesz­tésére irányulnak, azokat az erő­feszítéseket, amelyeket a dolgozók életkörülményeinek minél gyor­sabb megjavításáról való odaadó gondosodás diktál. Ily örül­­mények között a párt és a népi hatalom az egész társadalom teljes tá­mogatására, Poznan munká­sainak és dolgozó értelmisé­gének teljes támogatására számít. Bízunk abban, hogy minden poz­nani dolgozó becsülettel teljesíti kötelességét. Minden provokátor, vagy őrült, aki kezet mer emel­ni a népi hatalomra, ne kétel­kedjék abban, hogy a népi hata­lom lefogja kezét a munkásosz­tály érdekében, a dolgozó pa­rasztság és az értelmiség érdeké­ben, a lakosság él­eszínvonalá­­nak emeléséért folyó harc, éle­tünk tovább­ demokratizálása hazánk érdekében. De mindig kö­szönettel fogjuk üdvözölni fogya­tékosságaink, hibáink és hiányos­ságaink egészséges, hazafias bí­rálatának minden megnyilvánu­lását.­­ Együtt fogunk harcolni éle­tünk további demokratizálásáért. A demokratizálódás termé­szetesen együttjár azzal, hogy növekszik az államért érzett felelősség tudata a legszéle­sebb tömegek között és min­den egyes állampolgár részé­ről külön-külön. — Poznan polgárai! Ebben a súlyos és szomorú pillanatban, amelyet együtt élünk át, felhí­vom Önöket a párt és a kormány nevében, a népi hatalom nevé­ben, hogy nyújtsanak teljes tá­mogatást a népi hatalomnak ab­ban a törekvésében, hogy leküzd­­hessük a már ma leküzdhető fo­gyatékosságokat és segítsenek bennünket azoknak a fogyaté­kosságoknak megszüntetésében, amelyeket holnap fogunk közös erőfeszítésekkel leküzdeni, abban a törekvésünkben, hogy megja­vítsuk gazdaságunkat, megjavít­suk a széles tömegek életkörül­ményeit. — Dolgozzunk együtt, gondol­juk meg nyugodtan, mit kell ten­ni, hogy teljesen helyreálljon Poznan jó hírneve és az a tiszte­let, amely Poznan lakosait szer­te Lengyelországban övezi és hogy a jövőben Poznan lakosainak se­rény gazdasági munkája és ha­­zafisága még nagyobb mérték­ben segítse elő hazánk felvirágzását Moszkvába utazik Nasszer, Kim Ir Szen és Lihanuk Moszkva (MTI) A Tanjug hivatalos forrásából származó hírek alapján közli, hogy Nasszer egyiptomi köztár­sasági elnök augusztus elején Moszkvába utazik, utazásának pontos idejét azonban még nem állapították meg. Ezenkívül július elején a Szov­jetunióba látogat Kim Ir Szen, a KNDK miniszterelnöke, valamint Sihanuk herceg, volt kambodzsai miniszterelnök. Moszkvai hivatalos körökben igen nagy jelentőséget tulajdoní­tanak Sihanuk látogatásának és annak a véleménynek adnak ki­fejezést, hogy Kambodzsa, függet­len politikájánál fogva fontos té­nyezőjt jelent a délkeletázsiai bé­ke megőrzésében. (MTI) Szovjet kormányküldöttség érkezett Lengyelországba Varsó (PAP) Pénteken Mihajlovnak, a Szov­jetunió kulturáljs ügyei minisz­terének vezetésével szovjet kor­mányküldöttség érkezett Varsóba, hogy megkösse a Lengyelország és a Szovjetunió közötti kulturá­lis együttműködésre vonatkozó egyezményt (MTI) NEMZETKÖZI SZEMLE Anglia politikája és a „langyos béke“ A hét végén kezdte meg ta­nácskozásait Londonban a brit nemzetközösség miniszterelnökei-­ nek értekezlete. Ezen a tanácsko­záson, mint általában a hasonló tárgyalásokon, a nem­zetközösség számos problémája kerül sző­nyegre, hiszen manapság igen széleskörű és igen sokfajta kü­lönbség áll fenn a tagállamok kö­zött. Nemcsak arról van szó, hogy egyes nemzetközösségi or­szágok államformája királyság, másoké köztársaság, de elég lé­nyeges eltérést találhatunk a po­litikai vonalvezetésben is. A brit nemzetközösségnek tagja az Északatlanti Szövetséghez tarto­zó Anglia és Kanada, a délkelet­­ázsiai paktumba bevont Ausztrá­lia és Új-Zéland, a bagdadi szer­ződést alapító Pakisztán és ott van a békés egymás mellett élés öt alapelvét valló India és Ceylon is. Gazdasági problémák is meg­osztják a nemzetközösség tagálla­mait. Kanadában mindinkább ér­vényre jut az az irányzat, hogy a gazdasági életből kiszorul a ha­gyományos pozíciókkal rendelke­ző Anglia és helyét mindinkább az északamerikai tőke foglalja el. Ausztrália csökkenti behozatalát a font területről és ezt igen érzé­kenyen megérzi a brit szigetor­szág gazdasága. Mindeme számos belső probléma ellenére a nem­zetközösség mostani miniszterel­nöki értekezletén egészen más kérdés áll a középpontban. A fő vitatéma a Szovjetunió külpoliti­kai irányvonala és ennek hatása a nemzetközi helyzetre. A szovjet diplomácia új, hajlé­kony, az eseményeket jobban nyomon követő és kiaknázó mód­szerei általában világszerte érez­tetik hatásukat, de ezt a hatást most különösen a nemzetközös­ségi országok politikájában mér­hetjük le leginkább. Indiával már néhány esztendeje nemcsak jó, hanem igen bensőséges kap­csolatokat alakított ki a Szovjet­unió. St. Laurent kanadai minisz­terelnök e közelmúlt hónapok­ban a Szovjetunióban járt, Miko­­jan Pakisztánban tett igen ered­ményes látogatást és mindezeken túl mondhatni gyökeres változást hozott a nemzetközi életben Bul­­ganyin és Hruscsov londoni útja. De a legjelentősebb nyilvánvaló­an az emlékezetes londoni út. Még ha csak a felületen mara­dunk is, lemérhetjük, hogy Bul­­ganyin és Hruscsov angliai láto­gatása igen számottevő eredmé­nyeket hozott a többi között ab­ban, hogy megfelelő alapokat te­remtett meg a két ország közötti bizalom helyreállításában, a kö­­zépkeleti helyzettel kapcsolatos angol és szovjet álláspont tisztá­zásában, de a legkézzelfoghatóbb, legkonkrétabb eredményt a gaz­dasági kapcsolatok várható ala­kulása hozta. A szovjet vezetők londoni tárgyalásaikon kilátásba helyezték, hogy százmillió font­sterling erejéig eszközölhetnek vásárlásokat Angliában. A személyes érintkezés felvé­tele, ha nem is lényegbevágó és szenzációba menő, de mégis érez­hető változásokat hozott az angol kormány politikai felfogásában. Eden miniszterelnök egy közel­múltban megtartott választási gyűlésen már tett célzást arra, hogy kormányának véleménye szerint a hidegháború mindin­kább a háttérbe szorul és helyét a „langyos béke“ foglalja el. Ez a megfogalmazás most a nem­zetközösségi miniszterelnökök ér­tekezletének megnyitásakor ha­tározottabb alakot öltött. Eden itt már arról beszélt, hogy a hideg­háború szemmel láthatóan hát­térbe szorul a ,,szovjet gazda­sági offenzíva“ következtében a nemzetközi életben mindinkább a békés versengő egymás mellett élés lesz úrrá, s így előbb-utóbb a fegyverkezési versenyt a gaz­dasági versengésnek kell felvál­tania. Még jobban megértjük az an­gol kormány politikájának új­fajta megfogalmazását, ha szám­­bavesszük a szigetország gazda­sági helyzetét. Az angol alsóház vitatémája már hosszú hónapok óta az a kérdés, hogy a brit gaz­daságra nehezedő fegyverkezési terhek igen nyomasztóan hatnak a gazdasági vérkeringésre mind a nemzetközi piacokon, mind pedig az ország belső életében. A kor­mány a súlyosabb katasztrófák elkerülésére deflációs kényszer­­intézkedésekhez folyamodik és toldozgatással-foltoclgatással igyek­szik izt keresni a bajokra. Mi­után a fegyverkezés felemészti az acéltermelés javarészét, Ang­lia nagyarányú behozatalra kény­szerül és az acélhiányt legjobban a békés iparágak, különösen a gépkocsigyártás érzi meg. Ez az iparág pedig az angol export legszámottevőbb részét adja. A kormány persze nem akarja meg­látni a mélyben lappangó valósá­­gos okokat és súlyos gazdasági intézkedéseit azzal indokolja, hogy túlságosan nagy a belső fo­gyasztás, ami kedvezőtlenül befo­lyásolja Anglia világpiaci helyze­tét. Az ilyen, a valóságos okokat mellőző szemlélet szüli azután az olyan intézkedéseket, hogy fel­emelik a bankkamatlábat, megne­hezítik a hitelügyleteket és más, a lakosságot súlyosan érintő in­tézkedéseket hoznak. Úgy tűnik, hogy a gazdasági nehézségek most minden eddigit túlszárnyal­nak. A héten jelentette be a birg­­minghami British Motor Corpo­ration, hogy kétnapi felmondással és mindössze egyheti bérrel 6000 munkást tesz az utcára, előzőleg pedig a conventryi Standard Gép­­kocsigyár között hasonló intéz­kedéseket. Ha ezt a súlyos gaz­dasági helyzetet tekintjük, igen­csak hatástalan és gyenge lépés­nek tűnik Macmillan pénzügy­­miniszternek az a bejelentése, hogy mintegy 50 millió fonttal csökkentik a katonai kiadásokat és felemelik az iskolai ebédért fi­zetendő összeget. A hidegháború enyhüléséről és a kereskedelmi versengésről val­lott angol felfogás már sokkal közelebb áll a lényeghez és éppen ezért keltett jogos figyelmet a nemzetközösségi miniszterelnökök értekezletének megnyitása. Az an­gol politika eddigi gyakorlati tet­tei azt mutatják, hogy Ede® ka­binetje valóban szándékozik elin­dulni ezen az úton. A miniszter­elnök az alsóházban már koráb­ban közölte, valószínűleg semmi akadálya annak, hogy kitöltsék a Szovjetunió javasolta százmillió fontos vásárlási keretet, a szállít­­tások megoldhatók az amerikai embargó-korlátozások ellenére is. Nem sokkal később feloldották­ a traktorra kimondott tilalmat és angol traktorok indultak út­nak Kínába. Ma még nem tudni, hogy végső soron mi lesz a nemzetközösségi tanácskozás eredménye. Minden­­esetre biztatóak azok a jelenté­sek, hogy a közeljövőben való­színűleg Malisev miniszterelnök­helyettes vezetésével szovjet gaz­dasági küldöttség utazik Angliá­ba, mert ma már annyira előre­haladtak a kereskedelmi korláto­zások enyhítéséről folytatott tár­gyalások, hogy azokat magasabb színvonalon kell folytatni. W­il­helm Pieck fogadást adott a jemeni trónörökös tiszteletére Berlin (MTI) Wilhelm Pieck, a Német De­mokratikus Köztársaság elnöke pénteken este a nieder­schön­­hauseni elnöki palotában foga­dást adott a Német Demokratikus Köztársaságban tartózkodó Mo­hammed al-Badr jemeni trón­örökös, miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter tiszteletére A fogadáson megjelentek Johannes Dieckmann, a népi kamara elnö­ke, Otto Grotewohl miniszterel­nök, Walter Ulbricht, Németor­szág Szocialista Egységpártja Központi Bizottságának első tit­kára. A fogadás szívélyes baráti légkörben folyt le.­ (MTI)

Next