Fejér Megyei Hirlap, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)
1958-09-12 / 215. szám
Péntek, 1958. szeptember 12. fejér megyei hírlap • Menni, vagy nem menni?... Hány és hány igaz ügyhöz méltó, buzdító szó mondja, bizonygatja ma, hogy tovább kell munkálkodnunk pártunk és a dolgozók kapcsolatainak erősítésén. Városi és falusi elvtársaink szinte egybehangzóan azt mondják: — Helyes. Többet kell a pártonkívüli anberekkel beszélgetnünk, tanakodnunk. Csakhogy — miként, hogyan, amikor... És következik a rengeteg munka felsorolása, amely mind nagyon fontos, mind nagyon hasznos előbbrejutásunk érdekeire. Nincs kivétel. A város és a falu kommunistáinak erőfeszítése, munkavégzése — növekedjen az társadalmi, állami, gazdasági életünk bármely területén — kell, úgyszólván nélkülözhetetlen. De ha ez így van,, akkor nem lehet másként a politikai munkában sem, amely azt követeli: vegyüljünk el jobban a nagy tömegekben, éljünk s haladjunk jobban velük. A párt és a nép előtti felelősség e nagy jelentőségű feladat megvalósításában nem tesz megkülönböztetést. Még úgysem, hogy kinek van sok és kinek van kevésbé sok konkrét elfoglaltsága. A dolgozó emberrel való szorosabb, sokágúbbb és barátibb kapcsolatok kifejlesztésének ugyanis legnagyobb akadálya a szinte „menetrendszerű” elfoglaltság. Elvtársaink ezt a tényt általában jogosan hozzák fel az egyhelyben topogás egyik okául. Jogosan annyiból, hogy drága időt foglal el, a törekvés lázától fűtött hétköznapok huszonnégy órájából. Dehát ez mindig így lesz! Mindig sok lesz a munkánk és a kommunistáknak különösképpen sok. Ezzel kell számolnunk és a politikai munka feladatát végre átgondoltan, szervezetten be kell illesztenünk nagyszerű feladataink menetrendjébe. Úgy, mint a kommunistákra eggyel több gondot ruházó, nagyon-nagyon fontos, állandó feladatot. Tisztség nélküli és tisztséget betöltő, vezető elvtársakkal folytatott beszélgetések ezt az állandósult kört rajzolták ki: — Otthon — munkahely — otthon — és tovább semmi. Igaz. A régi idők túlzásaiba, amikor egy kommunistának kevés ideje jutott a családjával való foglalkozásra, törődésre — nem szabad visszaesnünk. De nem szabad véglegesen beleesnünk egy olyan új hibába sem, hogy az otthonon és a munkahelyen, — ami lehet üzemi, vállalati, hivatali, vagy a falusi elvtársak között egyéni, paraszti munkahely — , hogy ezeken kívül mást, más kö-ttelező feladatot nem ismerünk. Jenei Károly elvtárs, a Székes- fehérvári Finommechanikai Vállalat főmérnöke mondotta: — Az elmúlt időben több esetben jártam elvtársaknál, meglátogattam őket otthonukban. Meggyőződtem róla, hogy szükséges az ilyen kötelesség elvégzése. Többet kell szentelni az ilyen feladatra, de — és ezt nagyon kihangsúlyozta — nemcsak azt a lovat kell biztatni, amelyik úgyis hú*... Érzékeny pontra tapintott Jenei elvtárs. Arra, hogy vannak, akik nagyon sok feladatot kapnak, s hogy ne legyen ezen, vagy azon az oldalon rés, vállalják a többet és el is végzik... Vannak olyan elvtársak is, akik önön elgondolásuk — ha tetszik, hibájuk — révén kerülnek olyan helyzetbe, hogy nem tudnak az emberek közé járni. Egyik alapszervezet titkára mondta: — Képtelen vagyok kimenni. Ezt is, meg azt is, meg még amazt is meg kell csinálnom... Éppenséggel arról volt szó, hogy elmenjen az emberek közé, csupán azzal a céllal, hogy velük találkozzon, beszélgessen és ha a helyzet úgy hozza , vitatkozzon egyes problémákról. Nem a munkaszeretet és a kötelesség szeretet körül van Itt a baj, hanem abban, hogy a titkár elvtárs egyedül magával számol, a hat másik vezetőségi taggal nem és a vezetése alatt álló csaknem száz kommunistával még kevésbé. Harmadik példaként szolgáljon egy másik eset. Az egyik üzemi pártszervezet tagja mondotta el, hogy a „területen” egy esztendő- vel ezelőtt, tavaly ilyenkor járt. Egyszerűen azért, mert akkor küldték , azóta nem. Később kiderült, hogy az illető elvtárs pártvezetőségi tag, tehát a munka szervezésében, nemcsak végrehajtó, hanem közvetlenül iránymutató szerepe van. És mindig, mindenütt felvetődik, előtérbe kerül az ok: sok a munka! Sok — de csak addig amíg a különféle hiányosságokkal nem birkózunk meg. Amíg csak azt a lovat bíztatgatjuk, amelyik úgyis megy, ameddig abban a tévedésben vállalunk sokat, hogy csak mi tudunk jól elvégezni valamit, s csak addig, amíg mindenki arra vár — még a pártvezetőség is — hogy valaki „küldje”. Az ilyen „szokások” felszámolása nélkül nem csinálhatunk olyan „munkamenetrendet”, amelyben elfoglalja méltó helyét a párt szavát, igazát és céljait, magyarázatait hirdető politikai munka. Ha fontos a „forma”, akkor keressük meg a formát, amely nem kötött, nem szabvány, de a helyi viszonyoknak legjobban megfelel. A tartalmat a párt szavát vivő kommunisták és a dolgozó emberek beszélgetései majd biztosítják. Napról-napra jobban, teljesebben, csak — oszlassuk el a „menni, vagy nem menni,’ ártalmas töprenkedést. Kövessük azokat, akik munkájukkal máris azt sürgetik: — menni. Hegedűs Péter Több mint 1 millió forint megtakarítás az év végére A kormány takarékossági felhívására, ahol arra mód volt, külön tervet készítettek hogyan miként lehetne olcsóbbá, gazdaságosabbá tenni a termelést, csökkenteni az önköltséget, növelni az anyagtakarékosságot. Azóta a balinkai bányászok több mint egy millió forint értékű import faanyaot helyettesítettek a vastámos csuklósgerendás biztosítással. Pusztavám KISZ-fiataljai brigádot alakítottak a már kimerült mezők biztosító anyagának „kirablására”. A Malomipari Vállalat dolgozói a kiőrlési százalék növelésével a villamosenergia csökkentésével már eddig is több százezer forintot takarítottak meg. A malmoknál a szállítást is ésszerűsítették, ennek is több ezer forint a gazdasági eredménye. A Fejér megyei Bauxitbányánál közel 500 forint értékű elfekvő anyagot kutattak fel és azokat olyan területen értékesítették, ahol használni tudják. Az Építőiparban a téglák, alapanyagok gondosabb kezelésével a faanyagok helyes tárolásával járulnak hozzá az országszerte kibontakozó mozgalom sikeréhez. Az eddigiek szerint a takarékossági mozgalom az alábbi területekre terjed ki: anyag és segédanyag, energia, üzemanyag újítás, munkabér és túlóra, rezsi-, költség, vegyesköltség, selejtcsökkentés, elfekvő anyagok feltárása. Van tehát hol megfogni a forintokat. A módszerek általánosságban már kialakultak. Rájöttek üzemeinkben, hogy ahol szigorú a bizonylati fegyelem, ahol az ellenőrzés már elérte a magasabb színvonalat, ott gyümölcsöző a verseny, az egyszerű emberek törekvése. A Finommechanikai Javító Vállalatnál 319, a Velencei Nádgazdaságnál 105, a Sztálinvárosi Sütőipari Vállalatnál 100, a Móri Sütőipari Vállalatnál pedig 29 ezer forintot takarítottak már meg ily módon eddig. Néhány helyen azonban — a Tőzegkitermelő és feldolgozó, Autójavító és Garázs, Székesfehérvári Nyomda, Fejér megyei Szesz- és Szikvízipari Vállalatnál — még sokat kell tenni azért, hogy nagyobbak legyenek az eredmények. Felül kell vizsgálni az anyagnormákat, a gyártási segéd és rezsianyagok felhasználását, értékesíteni kell a felesleges állóeszközöket. Meg kell szervezni a fogyóeszközök helyesebb forgalmát, értékesíteni, ha van rá mód, fel kell használni a termelési hulladékot. S jutalmazni kell azokat, akik élenjárói a takarékossági mozgalomnak. Serkentsék, buzdítsák a versenyben résztvevő dolgozókat és vállalatokat, tűzzenek ki a legjobbak számára pénz, vagy tárgyjutalmat. Csupán a tanácsi vállalatok több mint egymillió forint megtakarításra tettek ígéretet ebben az évben. Ha megígérték, bizonyára teljesítik is Új versenyértékelési módszer a Dunai Vasműben A Dunai Vasmű Szakszervezeti Termelési Bizottságának értekezletén megbeszélték a munkaverseny mozgalom helyzetét, eredményeit és hibáit. Megállapították, hogy a mozgalom csak részben érte el célját. Ugyanis az eddigi féléves munkaértékelésnél sok tévedést és hibát követtek el, ami hátráltatta a kiváló dolgozói mozgalom kiszélesedését. Ezért elhatározták, hogy a jövőben havonként értékelik a feltételek teljesítését, s egy-egy üzemben csak az a dolgozó lehet a „Szakma kiváló dolgozója”, aki hat hónap alatt a legtöbbször végzett a havi versenyben az elsők között, ugyanakkor elhatározta a Szakszervezeti Termelési Bizottság, hogy az év végéig terjedő feladatok megbeszélésére gyárrészlegenként tanácskozásra hívja össze a műszaki vezetőket, a szakma kiváló dolgozóit és az újítókat. Sztálingrádi komszomolisták Sztálinvárosban, Perkátán, Pusztaszabolcson A sztálinvárosi KISZ-fiatalok nyári sztálingrádi látogatásának viszonzásául öttagú komszomolista küldöttség érkezett Sztálinvárosba. A szovjet testvérváros küldötteit a sztálinvárosi fiatalok szeretettel fogadták. Vasárnap Balaton körüli útra vitték őket: Balaton Híredre, Tihanyba és Badacsonyba is ellátogattak. Hétfőn a komszomolista fiatalok megtekintették a Dunai Vasművet, ahol melegen összebarátkoztak a gyár fiataljaival. Vlaszov Vlagyimir martinász különösen a sztálinvárosi Martin Acélműben szerzett sok új magyar barátot a fiatalok közül. Délután a Mező Imre KISZ-szervezet klubhelyiségében bensőséges magyar—szovjet baráti találkozóra jöttek össze a két testvérváros fiataljai. Előbb megismerték egymás problémáit, majd vidáman együtt szórakoztak a komszomolista és KISZ-fiatalok. A küldöttség szerdán délelőtt Perkátára utazott, ahol az Új barázda Termelőszövetkezet fiataljait látogatta meg. Délután a Pusztaszabolcsi Állami Gazdaság fiataljait keresték fel és meleg baráti órákat töltöttek körükben. Jövőnk számaiból Azok az új létesítmények, melyeket eddig létrehoztunk, továbbá a korszerűsítések és felújítások, lehetővé teszik, hogy az egész ipari termelés lényegesen növekedjék. A hároméves terv időszakában iparunk 22 százalékkal növeli gyártmányainak termelését 1957-hez viszonyítva. Az alumínium a jövő félnek tartják a mondást. A közlekedés — elsősorban hajó, vonat, repülőgép — egyik legfontosabb anyaga. Az alumínium fajsúlya kicsi, ugyanakkor ötvözési és hőkezelési eljárásokkal ugyanolyan tulaj-donságúvá alakítható, mint a vas, acél. E kiváló fém útja: bauxit, timföld, alumínium. Az alumíniumiparban nagy és fontos szerepet játszik a timföldgyártás. Hogy ez az iparág megfelelő lépést tudjon tartani , az alumíniumiparral, a hároméves terv előirányzata értelmében három év alatt mintegy 29—30 százalékkal növeljük a timföldgyártást, 1957-hez képest. Az állami bútoripar termelését három alatt legalább 22 százalékkal kell növelni. Fokozottabb mértékben kell biztosítani a fahelyettesítő farostpozdorja és faforgácslemezek felhasználását, £U\MI TUTORS IPAR \OD% a i. ■ mi 100-193? 3. oldal.