Fejér Megyei Hírlap, 1960. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1960-11-01 / 258. szám

2. oldal. Vasárnapi határszemlén (Az első oldal folytatása.) — Az a tapasztalatunk — mondotta —, hogy ahol jól szervezték a munkát, ott nem tétlenkedtek vasárnap sem. Sárkeresztúron és a sárbogárdi Sallai és Kossuth Termelőszövetkezetekben a vetés mellett kukoricát és burgonyát is szedtek a tagok. Sajnos, a sárbogárdi járásban a több mint húszezer hold kukoricának mindössze 12 százaléka van eddig betakarítva. Ezt a munkát kell most minden eszközzel meggyorsítani megyeszerte. A székesfehérvári Kossuth és Vörösmarty Tszekben különösen javítani kell a munkát. Itt is az a helyzet, hogy ma is a Vörösmarty Tsz-ben több társadalmi munkás dolgozik, mint szövetkezeti tag. Nem sokkal jobb a helyzet a Kossuth Tsz-ben sem. Az elmúlt héten a szövetkezeti tagok, állami gazdaságok és a gépállomások dolgozóinak javuló munkája következtében alaposan megváltozott a határ arculata. Lényegesen több a szántott-vetett föld, több a letakarított kukorica, cukorrépa, napraforgó és burgonya. Az eredmények azonban még távolról sem kielégítőek. Sokkal előbbre állhatnának már az őszi munkákkal, ha a szövetkezet tagjai szívvel-lélekkel, egy akarattal a közös termés betakarításán munkálkodnának. Az időjárás tőlünk független tényező. A verőfényes napokat egyig napról a másikra esős, ködös, deres időjárás válthatja fel. Nyirkos, hideg időben már nem megy úgy a munka, mint amikor napfény önti el a határt. Sok termelőszövetkezeti tag arra hivatkozik, hogy ő már idős, nem neki való a kukoricatörés, nem bírja a nehéz munkát. Nos, a kukoricacső letörése és kupacba dobása nem tartozik a legnehezebb munkák közé. Jószándékkal a közösség ügye iránt érzett felelősséggel sokat segíthetnek az idősebb szövetkezeti tagok is. Hiszen nem mások, hanem minden egyes szövetkezeti tag legszemélyesebb érdekéről van szó. Nemcsak saját maguk és családjuk érdekeit sérti a sok helyen tapasztalható érdektelenség és közömbösség, hanem a népgazdaság érdekeit is. Egy szem terménynek sem szabad kárba veszni. Lehet, hogy egyetlen „kihagyott’’ nap pótlására kár nélkül már nem lesz lehetőség. Természetes, hogy a betakarítással és az őszi munkákkal idejében végezzenek minden közös gazdaságban az szükséges, hogy minden egyes szövetkezeti tag egész családjával együtt részt vegyen az őszi betakarítási munkákban. Külön kell szólnunk a gépállomások dolgozóinak lelkes munkájáról. Egyetlen olyan községet sem találtunk körútunk során, ahol ezen a szép októberi vasárnapon ne dübörögtek volna a gépek — mint a munkásosztály segítségének mozgó szimbólumai. Takács László Az állami gazdaságokból jelentjük Megyénk állami gazdaságainak dolgozói a kedvező időjárás minden óráját kihasználják, hogy mielőbb végezzenek a búza vetésével és az őszi kapások betakarításával. Az elmúlt hét végén történt kiértékelés azt mutatja, hogy az állami gazdaságok többségében kiváló eredményeket értek el, így például a Mezőfalvai Állami Gazdaság dolgozói a tervezett 2048 hold búzából 1618 holdat már elvetettek. Ez az össz vetésterületüknek 78,6 százalékát teszi ki. A nagy vetésterülettel rendelkező gazdaságok közül előkelő helyezést ért el a kislángi gazdaság is. Az 1736 hold búzából eddig 1246 holdon került földbe a mag. A kukorica betakarításában a Móri Állami Gazdaság után, — amely az összterület 75 százalékáról már betakarította a termést, — az Agárdi Győzelem Állami Gazdaság áll a ranglista élén. Az 1592 hold kukoricából 1036 holdról már betakarították ezt az igen fontos takarmánynövényt. Az agárdiak után 64,1 százalékos teljesítménnyel a Sárszentmirályi Állami Gazdaság dolgozói következnek. Tamsberger György, vagy ahogyan Adonyban mindenki nevezi, Gyuri bácsi, már 10 éve tanácstag. Az első tanácstagok között volt, s az elmúlt évek során mindannyiszor újra, meg újra megválasztották. Kicsi, szikkadt ember, az ilyenre azt szokták mondani, hogy sokat elbír és nem árt neki semmi, mert szívós és kitartó. Gyuri bácsin ahogy beszélgetés közben elnéztem, nem tudtam megállapítani a korát. Inkább fiatalnak hatott, bár arcát és szeme szögletét beszőtték már azok az apró hajszálvékony ráncok, amelyek az ifjúság eltűntét jelzik. De ki mondaná azt Gyuri bácsiról, hogy öreg? Akinek tennivágyása és lelkesedése ilyen lankadatlan, az nem öregszik meg... Gyuri bácsi pedig folytonfolyvást tele van munkával Amikor kerestem egy már tető alá hozott építkezéshez irányítottak. Onnan került elő. — Miféle építkezés ez? — kérdeztem. — A KTSZ-é — felelte. Vásároltunk egy épületet és most kibővítjük, átépítjük. Nem volt eddig elég helye a szövetkezetnek, szanaszét voltak a részlegek. Mert Gyuri bácsi is itt dolgozik a KTSZ-ben, a gumijavító részleg vezetője és dolgozója is egyszemélyben. Most pedig az építkezést is irányítja. Sőt, azt is sikerült megtudni, hogy az ő tervei alapján alakítják át és rendezik be az épületet. Amíg beszélgetünk, mindenhonnan a munka zaja hallatszik be, emberek jönnek-mennek szerszámmal a kezükben. Láthatóan minden simán és jól halad. „Csak az a nagy baj, hogy nincs utánpótlás, senki sem akar a fiatalok közül cipész, vagy gumijavító lenni. Mind a városba igyekszik. Az én fiam is technikus Pesten”. Szeme szögletén derűsre húzódnak az apró ráncok, s nekem úgy tűnik, hogy Gyuri bácsi arca inkább kis büszkeséget, mint neheztelést sugároz. •Mi minden fért bele a tíz esztendőbe, amióta mint tanácstag részt vesz a község ügyes-bajos dolgainak intézésében? Erre Gyuri bácsi nehezen tud válaszolni. Nem azért, mintha nem tett volna eleget, vagy kevés érdeme lenne abban a munkában, amit a közösség érdekében tettek, de valahogyan mégis nehezen megy, nem is a válaszadás, hanem az összegezés. S amikor elmondja, hogy mennyi mindent csináltak, mindig többesszámban beszél, s egy szóval sem említi külön saját magát. Pedig ő is ott volt, amikor pár évvel ezelőtt a volt Zichy kastélyt közös erővel átalakították kultúrházzá, kérgesre dolgozta mind a két kezét, s előzőleg szervezett, „rábeszélt”, meggyőzött embereket, amíg sikerült tető alá hozni az adonyi kultúrházat, ahol helyet kapott az összes tömegszervezet. Színpadot is építettek, hogy a kultúra gyertyáit itt, innét gyújtogathassák. A megmaradt anyagból pedig az iskola mellé még két tantermet ragasztottak, mert a régi már kevésnek bizonyult. Ezt is társadalmi munkában végezték el. Hirtelen csak azokat említi, amik az emlékezet rostáján fennakadtak, a többi apróbb dolgot már nehezebb előbányászni az évek homályából. Pedig mennyi ilyen van! Csak ki kell nyitogatni az emlékezet apró ablakocskáit, s máris fény világuk sok epizódra. Például olyanokra, amikor felkeresték Gyuri bácsit, hogy el kellene intézni ezt, vagy azt és Gyuri bácsi nem volt rest félretenni a saját dolgát, mert a közösségét és a mások baján való segítést mindig előbbre tartotta. Egész élete szinte összeunt a község és a nagy család életével. Neki személyes örömet jelentett, ha sikerült valamit ragasztania ,sportához”, egy új boltot nyitni, vagy akár csak új könyveket vásárolni a községi könyvtár részére. Gyuri bácsiék házatája csöndes, nem veri föl a népes nagy családok megszokott zsivajgása. A fiú felnőtt ember lett, kirepült a családi fészekből, már a saját életét éli. Ketten maradtak a feleségével. Sok ember ilyenkor nagyon-nagyon egyedül érzi magát, nem találja sokáig a helyét. De Gyuri bácsi sohasem érezte ezt a mordosó, szorongató érzést, mert, ha a fia fel is nőtt, már a nagy család gondja ad éppen elég tennivalót. Azt mondja, elégedett ember. Kis kertes háza van egész élete munkájának gyümölcse. A szövetkezetben 1000 forintot keres havonta. Szépen megélnek belőle. Amikor egyéni terveiről kérdezem egy kicsit megvonja a vállát és mosolyog, majd magától értetődően arról beszél, hogy sok a tennivaló a községben. Hiába, Gyuri bácsi már ilyen. Nem tudja különválasztani saját terveit a falu terveitől. Mikor elbúcsúztam, sietett vissza a munkájához. Sötétkék köppenyét itt is, ott is porfoltok lepték... itt A TANÁCSTAG FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Kedd, 1960. november 1. A hatalom iskolaévei A fény és homály esti keverékével átszőtt Zentai úton csendes fiatalember lépdelt. Mondja —, kértem az illő köszöntés után merre van az iskola?.... Rám nézett kíváncsian, most aki csodálkozik és balfelé, előre intett. — Itt van kérem, ez az.... Két sorban fényes ablakok ragyogtak a fekete leples éjszakában, s belőlem akaratlanul kiszökött az ámulat. — Ez az?.... Ennyire megnőtt ?!.... Rám nézett őszinte csodálkozással és nagyon határozottan azt mondta: — „Látom, ön régen járhatott erre----Igazán régen....” Néztem a megnőtt iskolát, a lábam alatt nyújtózkodó nemrég kőbe és szurokba burkolt úttestet és röstelkedés nélkül bevallottam: ■— Valóban régen.... Vagyunk így néha. Hosszú időn át nem járunk valamely útvonalon, aztán mikor egyszer mégis arra tévedünk, csak nézünk elismeréssel, hogy íme: valami neki szükségeset, neki, vagy a gyermekeinek kellőt ismét szebbé tett, vagy éppen teljesen újonnan épített az élet kormányánál őrködő és intézkedő nép. Hatalma tíz évének szinte minden napjában tervezett, sürgetett és alkotott valami szépet tanácsa vezetésével Székesfehérvár népe. A népi hatalom első évtizede, az iskolaévek tizede nem múlt el hasztalanul. Nem volt előkészítő. Az üzemi gépek, szerszámok közül, a kukoricaföld nyers televényéről, a hivatali íróasztal mellől és igen-igen. ... a tipikus háziasszonyi teendők közül kellett egyszerre fellépni a város közössége által bizalommal adott tanácstagi magaslatra. A megbízás ténye és célja egy gondolatból eredt: — munkás, paraszt, értelmiségi és alkalmazott; ifjú és öreg, vezesd, támogasd, kormányozd városod életét, köznapját, ünnepét. Fejleszd és szépítsd olyannyira, hogy növekedésével és szépülésével kifejezze a hatalom birtoklásában végbement változást. Itt van az ősi város, mint évszázados patinás keret, amelyben hajdan csak szürke, jogtalan árnyékokként mozoghattunk uraink lábainál.... — fessetek, alkossatok benne olyan új részleteket, amelyek megnövekedett igényeinknek megfelelő szépséggel és kultúrával szolgálnak bennünket. És a tanács, a munkás-paraszt hatalom e teljes jogú letéteményese nem fáradt, nem lanyhult, hatalmas arányokban gondolkodott, tervezett, hogy az évtizedek során felgyülemlett hiányokat sorra és rendre pótolja. Csak bele kell pillantanunk az ez év augusztus 18-i ünnepi tanácsülés jegyzőkönyvébe, hogy megtudjuk, a szabadulást és emberi életet hozott történelmi áprilisban honnét indult el a város. A jegyzőkönyvbe foglalt gondolatok ezt mondják: — „Iparilag és mezőgazdaságilag óriás tetszhalott volt ez a város. Állandó kenyérkeresettel rendelkező munkás alig kétezer élt benne. A parasztok 90 százaléka a megye nagybirtokosaival, gazdasági és politikai hatalmukkal vívta harcát a drága mindennapiért. De az elmúlt tizenöt évben, különösen pedig a tanács kormányzása idején, iparban, mezőgazdaságban kereskedelemben és kultúrában annyit fejlődött a város és népe, hogy nem fejlődött annyit a felszabadulása előtti ötven esztendőben!’’ így rajzolta meg városa korképét a székesfehérvári városi tanács, mikor a néphatalom iskola éveinek s a porba bukott múltnak egymástól elválaszthatatlan mérlegét megvonta. És joggal, mert anélkül, hogy az új hatalom megsértette volna az ősi Fehérvár nemes patináját* szétfeszítette a századok kereteit, új területeket népesített be kívülbelül szép házakkal, családokkal; elhanyagolt, gyomfelverte tereket hódított el a lüktető élet javára, s mindezt azonközben, hogy tagjai mindennapos posztjaikon is megnövekedett lelkesedéssel, akarattal látták el feladatukat. Csoda e, hogy az időtlen idők óta ilyennek és ilyennek ismert utcát, teret, városszéli szántóföldet arra jártunkban hetek, vagy hónapok múltán egyszerre megváltozottnak, felfrissültnek, újjászületettnek látjuk? A nagy terhet csak megfontolt, kiszámított, s helyesen egymás után következő fogásokkal emelheti fel az ember, s a fogorvos sem egyszerre dobja ki a beteg fogsort és készíti el az újat, hanem fokozatosan, ahogyan a szervezet bírja. A nép tanácsa sem akarhat egyszerre mindent, csak ahogyan a gazdasági bázis és a kivitelező energia megrendülés nélkül lehetővé teszi. Ma itt, holnap ott... Ma ezt, holnap azt___ De mindig ott és mindig azt, ahol és ami a város lakosságának leginkább kell. S a bátran és bölcsen szétfeszített patinás ősi városkeret olyan értékekkel, alkotásokkal egészül ki, olyanokkal ékesül-szépül, amelyeket egyformán tetszéssel és elégedettséggel szemlélünk. A régi Várkörút nyílegyenes sugarából kivetett a háború ereje egy kényelmes úrilakot, s a foghíj mellett sokáig jártunk el?___ Igaz!.... De ím elérkezett az idő, s a mai Köztársaság út e háborús foghíjára óvoda építését végeztette el a tanács.... A tanácshatalom tíz éve alatt mintegy 29 millió forintot költöttünk el az állami lakóházak és lakások kívül-belül való felújítására, s ebből elsősorban a legsürgetőbb helyeken, s a fő útvonalak mentén?.... Igaz!.... Ám, kíváncsiskodjunk be a Lakatos utca eldugott 12-es számú épületéhez, s nézzük meg mit végeztet itt a tanács?.... Új külsőt adat a háznak, egészséges és jól záró ablakokat, az elmálló fenyőpadló helyett új parkettáta szobákba, új mozaik burkolatot a konyhákba, hogy öröm lesz ide újra beköltözni. Elvesztette vészes komorságát a Velence Szálló melletti színházrom is. Az új színház alakja, arculata kibontakozóban van. Az ember hallja, hogy Vörösmarty Színház és azt gondolja: több, mint tíz millió forint. Makadámút építése ez évben a Brassói, a Gellért, a Koppány, a Puskás Tivadar és a Géza utcában 300, 408, 500 és 650 ezer forintos összegek ráfordításával. Helyszínen készített betonlapokból járda építése mintegy 12—13 utcában 400, 600, 800, 1000 és 2000 négyzetméternyi nagyságban egy-egy útvonalon* — Az egész 1960 évi városfejlesztésre szánt pénzérték csak ebben az esztendőben 23 millió 640 ezer forint! A hatalom iskolaéveinek minden eredményét összegezni és mérlegre tenni így hamarjában nem lehet. Egyet, egy páratlanul nagy eredmény összegezését azonban elvégezhetjük. Lapozzuk át az évtized utolsó évének városfejlesztési tervezetét és olvassuk át az egyes tételeket. Sokezer forint fedezeteként olvashatjuk a „társadalmi munka” szót. Ez és a város különféle részein, különféle munkáiban tapasztalt tömeges megmozdulás mutatja, hogy a munkás-paraszt hatalom iskola évtizedének utolsó esztendejében a tanács egy ki nem apadó erőforrás megnyitásának is komoly részesévé lett. Megvalósulás felé halad az a kimondatlan gondolat, hogy a nép választott tanácsa vezetésével, pártja helyeslésével és támogatásával önmagáért és városáért Fehérváron ma már igazán nagy tettekre képes. S ez az év bizonyítja, fejezi ki talán leginkább, hogy az egykor tetszhalott Székesfehérvárból a nép kezében lévő hatalom iskolaéveiben mennyire eleven, élő város lett. Hegedűs Péter Munkában allókombájn A csöveskukorica törésére is alkalmas ez a magyar gyártmányú silókukoricakombájn, melyet a Pusztaszabolcsi Állami Gazdaságban mutattak be.