Fejér Megyei Hírlap, 1961. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1961-02-01 / 27. szám

Szerda, 1961. február 1. E.TÉR MEGYEI HÍRLAP Az „afrikai népek értekezletének“ határozata , ./-.*• *m- * • ‘ A fanganyikai,Dar-Esz-Szalambah kötősorozat itjatta.záróülését; az „afriki si tilpek értekezlete” végzettérra bizottságának tanácskozása, ■ amsein Ghana, Guinea, Marokkó, Kjongó, az Egyesült Arab Í Grzi Spaság, Uganda, Kenya, TimBoTiylka, Szomália, Etiópia, A'yks'aufoild, Basatoföld, Dél-Kholésia-képviselői és délafrikai kül'Éjbpéki'vettek részt. • • A^.'értekezlet hétfőn több határozati javaslatot fogadott el. A Kongóval foglalkozó határozati javaslat felhív minden szabadságszerető országot, nyújtson politikai, technikai és anyagi támogatást Kongó törvényes kormányának, hogy működését Kongó egész területén érvényesíthesse, továbbá, hogy biztosíthassa a törvényesen megválasztott parlament munkájának folytatását és helyreállít hassa az országban a rendet és törvényességet. A határozat kifejezésre juttatja az afrikai népek aggodalmát, hogy a törvényellenesen börtönbe vetett Lumumba, Kongó miniszterelnöke még nem nyerte vissza szabadságát, majd élesen bírálja az ENSZ kongói politikáját. Megállapítja, hogy az afrikai és ázsiai országoknak az ENSZ kongói rendfenntartó erői rendelkezéseire bocsátott egységeit „vagy arra használták fel, hogy megbénítsák az imperialista cselszövések ellen felkelt kongói nép forradalmi lendületét, vagy arra, hogy biztosítsák a belga gyarmatosítókat és érdekeiket”. Mindennek következménye, hogy a „gyarmatosítók viszszafoglalják Kongót” — állapítja meg a határozat. Végül a határozat felhívja az „afrikai népek értekezlete” valamennyi tagszervezetét, továbbá a világ valamennyi demokratikus szervezetét, indítsanak mozgalmat a kongói nép felszabadító harcának támogatására. Az értekezlet egyik határozata jóváhagyja az afrikai közös parancsnokság létesítésének tervét, másik határozat pedig az algériai nép szabadságharcát támogatja és felhívja az országot, ismerjék el a szabad algériai kormányt. Határozatban követelte Kenyattának, a kenyai felszabadító mozgalom egyik vezetőjének szabadonbocsátását és határozatot fogadott el Ruanda Urundi, továbbá az afrikai portugál gyarmatok, Dél-Afrika és Közép-Afrika kérdésében. Az értekezleten bejelentették, hogy az „afrikai népek értekezlete” március 23—30 között Kairóban tartja legközelebbi ülését. (MTI) Hamnarskjöld álláspontja a laoszi kérdésben A békéért, a semlegességért, a nemzeti összefogásért és az egységért küzdő laoszi bizottság, amely a Souvanna Phouma miniszterelnök és a Patet Lao mozgalom közötti tárgyalások eredményeként jött létre a múlt év végén, felhívást intézett Ázsia, Afrika és az egész világ békeszerető népeihez. A Laosz hangja rádióállomás által sugárzott felhívás sürgeti, hogy minél hamarabb rendezzenek nemzetközi értekezletet a laoszi kérdés megoldására, vessenek véget az amerikai és thaiföldi beavatkozásnak, e felhívás rámutatott, hogy a lázadóknak a Rizsesköcsög-síkságon és a Xieng Khouang, valamint Phong Saly tartományokban elszenvedett vereségei után az Egyesült Államok rakétákkal felszerelt repülőgépeket küldött Laoszba, s a Boun Oum klikk még nagyobb kegyetlenséggel irtja a lakosságot. New York. Az UPI amerikai hírügynökség értesülése szerint az elmúlt hetekben Hammarskjöld ENSZ-főtitkár több izben is tárgyalt laoszi hivatalos személyiségekkel, a lázadók kormányának külügyminiszterével és ENSZ küldöttével. Tájékozott források szerint Hammarskjöld kifejezte ama véleményét, hogy a laoszi kérdést fegyverrel nem lehet megoldani. Hammarskjöld szerint két feltétele van a laoszi kérdés megoldásának: 1. Koalíciós kormányt kell teremteni, amely az ország minden politikai irányzatát magában foglalja, így a Pater Lao képviselője is helyet kap benne. 2. Fel kell újítani az India, Kanada és Lengyelország képviselőiből álló laoszi nemzetközi ellenőrző bizottság működését. A bizottságot, mint ismeretes, még a genfi egyezmény értelmében hozták létre, a korábbi nyugatbarát kormány azonban lehetetlenné tette működését. Hammarskjöld azonban, mint a jelentésekből kitűnik, nem foglalkozott azzal a kambodzsai javaslattal, amely egy nemzetközi értekezlet összehívását indítványozta. (MTI) A Kennedy-üzenet visszhangja az Egyesült Államok poltikai köreiben vegyes fogadtatásra talált az új elnök kongresszusi üzenete. Szenátusi körökben az üzenet vegyes benyomásokat keltett A demokratapárti politikusok általában megelégedéssel méltatták az elnöki üzenet „kendőzetlen” hangját, az ál-optimizmus hiányát és az elnöknek az amerikai erőforrásokba vetett hitét. Több köztársaságpárti szenátor azonban bírálta az elnököt. Thrusiton Morton és George Aiken szenátorok szerint Kennedy őszinte volt, de túl sötét képet tárt a kongresszus elé. Fulbright demokrata szenátor szerint az üzenet kijózanító és realisztikus volt. Ezzel éles ellentétben nyilatkozott Barry Woldwater arizonai szenátor, a köztársaságpárti jobbsz árny elismert vezetője, aki szerint A Kennedy-kormányzat „elijeszti a világot az amerikai életformától és veszélyezteti a nemzet érdekeit”. A New York-i tőzsdén azonnal megélénkült az irányzat, mihelyt az üzenet ismeretessé vált. Az ipari részvények — mint az UPI jelenti — 1960. június óta a legmagasabb színvonalat érték el. Az MTI washingtoni tudósítója jelenti: ‘Bizonyos washingtoni megfigyelők szerint nyitott kérdés marad, mennyire ismerte fel Kennedy, hogy az Egyesült Államok nehézségeinek és bajainak oka elsősorban az erőviszonyok tényleges megváltozása volt. Kongresszusi üzenetéből ez nem állapítható meg, bár elgondolásainak egy része tükröz ilyesféle felismerést is. E körök szerint Kennedy őszintén feltárta a nehézségeket és bajokat, mint tényeket. Ez teljesen ellentétes az Eisenhower-kormány magatartásával és komoly önbizalomra vall. A „gyógymód” kérdéséről Kennedy nem beszélt részletesen, de a Fehér Ház köreiben hangoztatják, hogy a gazdasági nehézségek leküzdéséhez szükséges összegeket „az adóalap jobb felhasználásából” tudják majd előteremteni. Ez alatt az eddig eltitkolt jövedelmek megadóztatását értik. Ha ez valóban így lesz, akkor Kennedy szembe fog kerülni a nagyvállalatok egy részével, más vállalatok pedig, amelyeket jó kapcsolatok fűznek a mostani kormányhoz, előnyökhöz jutnak s ez ellentétek forrása lehet. Az elnök külpolitikai terveiről Washingtonban megállapítják: Kennedy szükségesnek tartja, hogy az Egyesült Államok egész politikáját átvizsgálják, és minden jel arra vall, hogy ezt komolyan végre is akarja hajtani. Figyelemre méltó, hogy az elnök lényegében mindvégig elkerülte az agresszív hangot és modorában a diplomáciai keretek között maradt. Ez a hangnem módot ad a kérdések józanabb megtárgyalására, a reális, komoly vitára. Washington körökben felhívják a figyelmet, hogy az új kormány gyorsan munkához látott. Kennedy erőteljesen kezében akarja tartani az Egyesült Államok egész politikai és katonai gépezetét. Kérdés, milyen ellenállást kell emiatt leküzdenie a kongreszszusban. London: Angliában jórészt kedvezően fogadták az elnöki üzenet józan, a „komor valósággal szembenéző” szellemét. A keddi Times szerint az üzenet „becsületes csatakiáátés a veszély órájában”. A szabadelvű Guardian megállapítja, hogy a legutóbbi nyolc év alatt a Nyugatot állandó fájdalomcsillapító adagokkal kormányozták. Az új amerikai vezető képes rá, hogy szembenézzen a kellemetlen igazságokkal. Hasonló hangon ír a többi londoni lap is: Párizs—Bonn. A Combat szerint Kennedy kíméletlenül felébresztette az amerikaiakat. A nyugatnémet DPA hírmagyarázója szerint Kennedy hétfőn lerántotta a leplet annak a programnak körvonalairól, amellyel erőssé akarja tenni Amerikát. (MTI) Évfordulók: 1946 február elsején a hideg szél még pernyét hordott, a megrongált ablaktáblák szörnyű zenét csaptak, ,s nem egy helyen üveg helyett papír próbált ellenállni a tél hidegének. A hideg télben, a még hatalmasan terpeszkedő romok között már jártak a villamosok, kopott kabátjában, soványságtól összeaszott arccal az üzemben tevékenykedett már a munkás, s a jeges szél a rombadöntött hidak építőinek arcába vágott. Ha össze kellett is zsúfolódni a vasúti kocsikban, már jártak a vonatok, s pöfögött a bányászok termelte széntől az öreg mozdony. S a földművelő, aki tegnap még cseléd volt, február fagyában már azt a vetést féltette, mely neki zöldell, neki ringat majd kalászt. Szabad életünk első hajtásai voltak ezek a hideg tél után, mely népünk ezeréves történetében a feltörő rövid tavaszokat maga alá temette. Ennek a végre eljött — szovjet és magyar vérrel öntözött — tavasznak is voltak ellenségei, de a tavaszt hozó erők szembeszálltak a történelem zordságát ismét akarókkal. Remények és harcok, bizakodás és kétség közepette 15 évvel ezelőtt kikiáltották a Magyar Köztársaságot. Nagy győzelem volt az a monarchia, majd az azt követő, kegyetlen korszak után. Ragyogott már ennél fényesebben is a történelem napja, adott ennél nagyobb meleget is: 1919 tavaszán, amikor győzött a dolgozók serege és létrejött a Tanácsköztársaság. A szívekben azonban most is új tavasz ébredt, s ennek volt egyik rügye a Köztársaság. Később, fokozatosan tovább léptünk, s a polgári köztársaság romáiból népünk alkotása kifeszítette bimbózó életünket. A kommunista párt, a nép legjobb fiainak, a munkásosztály vezetésével szorítottuk vissza ellenségeinket. S a romokat takarítva, új épületeket emelve, alkotva jutottunk el a Népköztársaságig, melyben már a munkásosztály, s hű szövetségese, a dolgozó parasztság formálta életét a hivatalokban, intézményekbe és másutt dolgozókkal. Ma már nincs messze annyi elődünk álma, a Szocialista Köztársaság, de a 15 év előtti nap itt él emlékezetünkben, hozzátartozik történelmünkhöz, mint ahogyan a gyümölcsöt érlelő fán a kertész állandóan ott érzi az első rügyeket, a virágszirmokat is. Tizenöt éve 3. Oldal. magyar sajtó napján Tizenkilenc éve, 1942 február 1-én jelent meg a Magyar Kommunista Párt illegális lapja, a Szabad Nép. Harcos újság volt, a fasizmus elleni harcra mozgósított, a magyar nép szabadságáért, a szocializmusért küzdött annyi veszély közepette. A szocializmust építő Magyarországon ez a nap a sajtó napja. A mi újságjainknak, melyek szabad életünk segítői, erőt ad a 19 éve megjelent kommunista újság példája amely a Tanácsköztársaság legjobb hagyományait követve, bátor szószólója volt a nép ügyének. Valamikor, nem is olyan régen, a sajtónap csak szűkebb körök eseménye lehetett volna, ma már ez egész társadalmunk ügye, hiszen alig akad ember, akihez ne jutna el az újság, aki ne hallgatna rádiót. Megyénkbe naponta 46 000 napilap jár, a hetilapok száma pedig meghaladja a 70 000-et. Közel háromszáz fajta sajtótermék jut el megyénk lakóihoz. A kommunista újság nemcsak mondanivalóikban szól a dolgozókhoz, ol árhoz, de bevonja őket a lap szerkesztésébe is. Ezt mutatják azok a cikkek, levelek, amelyeket az olvasók írnak és erről tanúskodnak azok az ötletek, javaslatok, amelyeket az újság munkájában felhasznál, hasznosít. Az utóbbi hetekben 15 találkozást rendeztünk az olvasókkal, ezeken közel ezer ember vett részt és több mint száz hozzászólás, ennél is több észrevétel, javaslat hangzott el, melyekkel az olvasók a lap munkáját, közös tevékenységünket segítették. Társadalmunk, a mai Olvasó azt várja, hogy a lap színesen, érdekesen, elevenen tájékoztasson a megye, az ország életéről, a világ eseményeiről. És azt várja, hogy az újság segítsen munkájában, írjon azokról, akik a feladatok végzésében élenjárnak, példát mutatnak és segítsen feltárni a hiányosságokat, melyek még gyorsabb előrehaladásunkat gátolják. A sajtó napján ezen gondolatok jegyében emlékezünk meg a kommunista sajtóról, és továbbra is az vezérel munkánkban, hogy a szocializmus építését segítsük. Jó érzés tudni, hogy ebben a munkában együtt megyünk az olvasók széles táborával. Giap tábornok emlékirata a vietnami nemzetközi ellenőrző bizottsághoz Giap tábornok, a Vietnami Demokratikus Köztársaság nemzetvédelmi minisztere emlékiratot intézett Menonhoz, a Vietnami Nemzetközi Ellenőrző Bizottság elnökéhez. A vietnami néphadsereg főparancsnokságának összekötő bizottsága hétfőn sajtóértekezleten ismertette a memorandumot. Giap tábornok követeli, hogy a nemzetközi ellenőrző bizottság ítélje el a Ngo Dinh Diemklikk terrorpolitikáját, s azonnal szüntessék be a „tisztogató” műveleteket, oszlassák fel a szaigoni rendkívüli katonai bíróságot, szüntessék meg a koncentrációs táborokat, biztosítsák a volt ellenállási harcosok szabadságát és demokratikus jogait. A memorandum rámutat Dél-Vietnam militarizálásának tényére. Elmondja, hgoy Dél-Vietnamban 14 tartományi kormányzó és számos más magasrangú közigazgatási tisztviselő kerül ki aktív katonatisztek közül. Dél-Vietnamot számos hadműveleti övezetre osztották fel, s ezekben mintegy 10—15 000 főnyi reguláris haderő harcol, repülőgépek, valamint tengerészeti erők és tüzérség támogatásával. Ezen kívül hasonló erőt tesz ki a milicisták, a polgárőrök és az ügynökök hada. Ezek az erők a fegyvertelen és ártatlan lakosságot gyilkolják. A dél-vietnami hatóságok újtípusú koncentrációs tábort hoztak létre, amikor a volt ellenállási harcosokat milicisták és katonai rendőrség által vigyázott zónákba kényszerítették, hogy könnyebben ellenőrizhessék őket és rokonaikat, és megkönynyítsék a hadseregbe való kényszertoborzást. A memorandum rámutat, hogy ebben a helyzetben az elégedetlenség igen széles rétegekre terjed ki, amit a tavaly novemberi államcsínykísérlet is jelez. Az államcsíny óta a terror még elviselhetetlenebb lett. A Ngo Dinh Diem-féle hatóságok külön bizottságot állítottak fel, széleskörű felhatalmazással, a „lázadók és kommunisták” elleni harc irányítására. Igen sok embert letartóztattak, még Ngo Dinh Diem kormányának több volt miniszterét is, valamint sok hivatalos személyt és katonát, akiknek megsemmisítésére Ngo Dinh Diem korábban nem talált alkalmat. Az amerikaiak a dél-vietnami hatóságokkal együtt folytatják a katonai előkészületeket. Az amerikai katonai tanácsadó bizottság sok száz amerikai szakértővel bővült, meggyorsították a katonai támaszpontok és stratégiai utak építését Dél-Vietnamban. Az emlékirat befejezésül hangsúlyozza, hogy mindez a genfi egyezmény rendkívül súlyos megsértését jelenti. (MTI)