Fejér Megyei Hírlap, 1961. július (17. évfolyam, 153-178. szám)

1961-07-01 / 153. szám

Nyolcvan gyerek — Jöjjön csak, meglát­ja milyen lelkes munkássereget talál — invitál Pordán Ferenc brigád­vezető a cecei határba. Itt a falutól nem messze szór­ják a pétisót. Néhány perc múlva már ott vagyunk a kukoricatábla szélén. Nem látunk mást, csak Bosnyák István bácsit, aki a pétisót ké­szíti, meg ott a tábla végén buk­kan elő egy-egy fej a kukoricá­ból. A hangzavar azonban nagy és ebből egyelőre arra követ­keztetünk, hogy­ népes csapat dolgozhat itt. Nincs időnk soká­ig tűnődni ezen, mert rövidesen feltűnnek a csapat tagjai. Isko­lások ők és bizony egyik részük nemigen látszik ki a magasra nyúlt kukoricásból. A kékszemű Fekete Ilona ér először ki a föld szélére, majd utána a barna ha­jú Nemes Mária, és a kefe-fri­­zurás Hetyei Ferkó. És rövidesen gyereksereg vesz körül bennünket. Lengyel Bö­zsike szólal meg. — Nagyon jól érezzük itt magunkat. — Jobban, mint az iskolában — teszi hozzá Hetyei Jóska, aki bizony nem áll jó tanuló hírében. Lengyel Bözsike azonban el­mondja azt is, hogy ő az iskolá­ban is szeret, de itt is nagyon jól érzi magát. A barna hajú, bogársze­mű Szabó Marika arról panasz­kodik, hogy eddig beteg volt és nem dolgozhatott, de már unta otthon, olyan jó itt lenni a töb­bivel — mondja kedvesen. A copfos Szabi Ilona újságol­ja, hogy nem is olyan nehéz do­log ez a pétisózás. Mások, mint Lengyel Erzsi és Jóska azzal büszkélkednek, hogy elég jól ke­resnek. Egy hét óta dolgoznak a szövetkezetben, azóta majdnem mindig egy munkaegység körül teljesítenek, ennek pedig 42 fo­rint az értéke a cecei Béke Tesz­ten. A gyerekeknek tervük van a pénzzel. Lengyel néni mondot­ta el, hogy az ő két gyereke pénzben kéri tőle az egységet. A többiek is olyan megállapodást kötöttek szüleikkel, hogy a pénz egy részét saját terveik megva­lósítására fordítják. Néhányan kerékpárt akarnak venni, mások töltőtollat, könyvet és ehhez ha­sonló jókat. A 68 éves Bosnyák István bácsi szeretettel beszél a 19 gyerekről, akik a keze alatt dolgoznak. — Szorgalmasak, szolgálatkészek — mondja. — Igaz, napjában ötször esznek és az ebédidő is hosszúra nyúlik, meg néha hancúroznak is, de különben szófogadók és értik is a dolgukat. A tsz-irodában megtudtuk, hogy több mint 80 cecei isko­lás tölti nyarát, vagy annak egy részét a szövetkezet földjein. Mivel a könnyebb munkákat,­­a pétisózást, a borsónyüvést és ehhez hasonló feladatokat elvé­geznek, lehetőség adódik arra, hogy a szövetkezet tagjai a ne­hezebb feladatokkal -­ birkózza­nak. Már tavaly is dolgoztak nyári szünidőben iskolások a ce­cei tsz földjén. Az idén sokkal nagyobb az iskolások serege. Szívesen vannak itt a gyerekek, közösen dolgoznak és a munka után járó részesedésből ők is hozzájárulhatnak dédelgetett terveik mielőbbi megvalósulásá­hoz, de ennek a foglalkoztatás­nak az eddig elmondottakon kí­vül az a legnagyobb jelentősége, hogy megismerik és megszeretik a közös munkát, a szövetkezeti tevékenységet. Amikor elbúcsúztunk tőlük, a 19 gyerekből 10 mond­ta, hogy a tanulmányai befeje­zése után a szövetkezetben akar dolgozni. Ebben az elhatározás­ban segítségükre volt a tsz-ben tavaly és az idén eltöltött nyári vakáció. B. B. Szorgos ifjak A sárbogárdi járásban a múlt télen 543 fiatal jelentke­zett a szövetkezetbe. A fiata­lokkal megerősített termelő­­szövetkezetekben az idei évben még serényebben kezdtek mun­kához az ifjak. A tavalyi 12 ifjúsági munkacsapattal szem­ben az idén 41 ifjúsági munka­csapat 610 tagja 1354 holdat munkál. Az ifjúsági munkacsa­patok végeztek az első kapá­lással, a legtöbb pedig már a második kapálást is maga mö­gött tudja. Az ifjúsági munka­csapatok a kapálás elvégzése után az aratási feladatok mi­nél gyorsa­bb végzésében segéd­keznek. * A sztálinvárosi járás ifjai is szorgalmasan dolgoznak a szö­vetkezetek földjein. Perkátán a Lenin Tsz-ben két ifjúsági munkacsapat 84 katasztrális holdat művel, a Sinatelepi Állami Gazdaság 15 tagú ifjú­sági munkacsapata pedig 167 kataszteri holdon munkálko­dik a 30 mázsás terméshoza­mért. A nagyvenyimi Petőfi Tsz-ben két munkacsapat, a Mezőfalvi Állami Gazdaságban egy munkacsapat, az adonyi Március 21. és a besnyői Sal­­lai Tsz-ben két-két ifjúsági munkacsapat dolgozik a minél­­ nagyobb terméshozam eléré­séért. Ezenkívül a járásban több ifjúság munkacsapat siló­zó brigádot alakított. ♦ 1 VILÁG PROLETÁRJAI EGT ES CUE I EK) A HÍR­LA­P IFJÚSÁGI MELLÉKLETE. SZOMBAT, 1961. JÚLIUS 1. | NYÁRI TERVEK. - | | NYÁRI ÖRÖMÖK. | Sztálinvárosi mozaik A sztálinvárosi fiatalok szer­vezeti életében, a KISZ alap­szervezetek munkájában a nyá­ron sem lesz törés. Ezt bizo­nyítják a szinte nap-nap után rendezett közös megmozdulá­sok, a társadalmi munkákban való részvétel, kirándulások, táborozások, tervek előkészítése, szervezkedés és a belső moz­galmi élet kisebb-nagyobb moz­zanatai. Íme ezekből néhány: Az öntöde fiataljai két na­pot a fővárosban töltöttek. Ezt a Ganz-MÁVAG-ban alapos gyár­­látogatásra, tapasztalatcserére használták fel. A kokszolómű fiataljai ugyancsak Budapesten jártak. Céljuk elsősorban tár­latnézés, múzeumlátogatás volt. A vasszerkezeti üzem kiszistái egyhetes csehszlovákiai túrán vettek részt. A Mert Imre KISZ-szervezetben pedig ké­szülődnek a kéthetes balaton­­menti táborozásra. Sátortábo­rukban ötvenen laknak majd. Lesz ott bőven szórakozás. Hír szerint még televíziót is visz­nek magukkal. Az agárdi KISZ-vezetőképző táborba is hétfőn-hétre tíz- tizenkét kohászati üzemi fiatal megy. A kulturális felelősök után a sport, majd a gazdaság­felelősök kerülnek sorra. A Vasmű KISZ-bizottságán nagyobb jelentőségű tervek ké­szítésén dolgoznak. Még a nyár végén „Munka, tanulás, szóra­kozás” címmel dokumentációs kiállítást akarnak rendezni a városban, a Bartók Béla Műve­lődési Házban. Ugyancsak a nyári tervek és feladatok közé tartozik a Vasmű ifjúsági szín-­ padának, valamint a kis zene­karnak a megszervezése. Az if­júsági színpad törzse a Vasmű anyagvizsgáló gyárrészlegének színjátszóiból kerül ki. A zene­karba is mind a huszonhat KISZ alapszervezetből „tábo­roznak”. Egy másik fontos nyári terv, amelyből a nyár végén való­színűleg augusztusban valóság lesz —, hogy tapasztalatcserére hívják meg a Dunai Vasműbe a megye építő, bányász és vasas üzemeinek, vállalatainak FMT fiataljait. Itt megmutatják, ho­gyan dolgoznak a fiatalok mű­­szaaki tanácsai a gyárrészlegek­ben, s kicserélik majd egymás tapasztalatait „Gazdag bulgáriai élményekkel jöttünk haza” Felejthetetlen két hetet töltöttek Bulgáriában a sztálinvárosi népi­táncosok. A bolgár dolgozók és köz­tük a fiatalok szíves fogadtatása, a nagysikerű hat előadás, a látogatás során kifejlődött sok-sok barátság, a népitáncos és szakmai tapasztalat­­cserék, a fenséges tájakon, a tenge­ren tett kirándulások mind-mind gaz­dag élményt jelentettek a sztálin­­városi fiataloknak. Sok kedves em­léket mesélnek a Bulgáriában járt fiatalok. — Mindenütt nagy sikerünk volt — mondja Aux Eta, a tánckar egyik tagja. A burgaszi előadás után a kö­zönség nem oszlott szét. Sokáig ün­nepelt bennünket, s megvárta, amíg autóbuszunk el nem indul. Vagy egy másik felejthetetlen nap. Várnában közös műsort adtak a ha­jógyári fiatalokkal. Két és fél- háromezer főnyi közönség tapsolta népltáncainkat. Hogy mi tetszett legjobban a bol­gár közönségnek? Egyöntetű a vá­lasz: — Az üveges tánc. — Viharos taps volt a válasz bol­gár nyelvtudásunkra. S elmondják a többiek, hogy a szófiai rádió is közvetített rövid részleteket a bolgár fővárosban adott műsorunkból. Szófiában egyébként mindjárt az első napon megkoszo­rúzták Dimitrov emlékművét. Később a főváros melletti 2500 méter magas hegyről, a vitosanról gyönyörködtek Szófia látképében. A várnai fiatalokkal való találko­zásról is sok szó esik. A sétahajó­zás az aranyparton, a tengerparti fürdés, a szövődött baráti kapcsola­tok, a népitáncos és üzemi szakmai tapasztalatcserék mind alkalom vol­tak arra, hogy a sztálinvárosi és bolgár fiatalok között baráti kapcso­latok fejlődhessenek. Egy a legdöntőbb a kéthetes út mérlegeként. És ez az, hogy meg­ismertették a magyar népi kultúra, a magyar népitánc művészet gyöngy­szemeivel a sztálinvárosi fiatalok a bolgár dolgozókat És hogy tovább szövődött, tovább fejlődött a két nép közötti baráti kapcsolat, aminek egyik jeleként a közeljövőben Ma­gyarországra látogat az egyik szófiai gépgyári művészegyüttes, s ezek a bolgár fiatalok, a natálinvárosiak meghívására július közepe táján, Sztálinvárosba is eljönnek.

Next