Fejér Megyei Hírlap, 1962. május (18. évfolyam, 101-125. szám)

1962-05-12 / 109. szám

L oldal. „ELPOLGÁRIASODUNK" ? Ezt az aggályt, hogy el­­polgáriasodunk, elég gyakran hallani innen is, onnan is, elv­társaktól és másoktól, hogy kik­től, arról is szó lesz alább. Azok az elvtársak, akik aggódva hoza­kodnak elő vele, rendszerint azt mondják, hogy kezd kiveszni mostanában az a forradalmi hév, mely korábban állítólag oly álta­lános volt, hogy mintha kisebb és kevesebb volna mostanában az ál­dozatkészség és a forradalmi kezdeményezés. Mondják, s ösz­­szefüggésbe hozzák mindezt az életszínvonal emelkedésével, a jó­lét egyenletes növekedésével, amely — ismét állítólag — elpu­hít és kényelmessé tesz. Voltaképpen könnyű lenne ez a válasz, ha csak azt említené meg, hogy nos igen, éppen ezek­ben a „kényelemre nevelő” évek­ben három, egymással összefüggő, történelmi jelentőségű győzelem fűződik a parthoz, a munkásosz­tályhoz és az egész magyar nép­hez: az ellenforradalom politikai megsemmisítése, s a néphatalom megszilárdítása, népgazdaságunk általános fellendülése, a falu szo­cialista átalakítása. Hazánkban tehát éppen ezekben az években ért el frontáttörést a szocializmus, a forradalom ügye, tehát megy előre gyors iramban. Elég lenne ezekkel kapcsolatban utalni a munkásőrökre, a szocialista bri­gádokra, a falu átalakításának nagy munkájában részt vett ezer meg ezer pártmunkásra, az ő ál­lozataikra és „kényelemszerete-­­­tére”, s legott semmivé foszlana­­ az egész érvelésük. Csakhát a dolog nem ilyen egyszerű. Mert amazoknak­­ megvannak a saját érveik, s nem is akármilyenek. Például, hogy igencsak nem tülekednek a végzős fiatalok a falusi orvosi t­anítói, mezőgazdászi állásokért, meg aztán — hiba lenne tagadni — csakugyan találkozni a közö­nyösség és a cinizmus bizonyos jeleivel, stb. De ebben a dologban nem ez az oda-vissza érvelés az érdekes, ha­­nem az a hivatkozás, hogy mind­ez az életszínvonal emelkedésé­vel függ össze. Arról van itt szó, hogy igen sok emberben — köztük némely kom­munistában is — a jólét fogalma összeforrott a polgárság fogalmá­val. Azok a mások, akikre beve­zetőben utaltunk, ez esetben az imperializmus mai propagandis­tái, akik persze egészen más indí­tékból, mint az aggályoskodó elvtársak, ugyancsak azt mond­ják, hogy tulajdonképpen a kom­munizmus, miközben épül és ütőt­ért, majd elhagyja az egy főre jutó termelékenységben a legfej­lettebb kapitalista országokat, az elpolgáriasodás felé halad. Nyil­vánvaló, miért mondják ők ezt. Céljuk csak zavarkeltés. Érdekes módon, tizenöt év­vel ezelőtt, az 1947-es választások előtt, a magyar polgári pártok egyik fő jelszava ennek éppen az ellenkezője volt, mégpedig az, hogy a kommunisták megsemmi­sítik a polgári életformát. A hamisságból nem lesz igaz­ság, várahányan állítják is. Mit is írt Marx a Kommunista Kiállt­­vány­ban? Azt írta, hogy a ma­gántulajdon széttörése után nyí­lik majd mód a személyi tulaj­don általános kiterjesztésére. Élelmet, ruhát, lakást, kulturális cikkeket, szocialista ellátást ér­zett ezen. A kommunisták min­dent ezért tesznek, amit történel­mileg tesznek, hogy ezt a társa­dalmat elhozzák. Messze több lesz a javakból, mint valaha is volt: nem a polgári, hanem a kommunista életforma dicsősége lesz ez. Mert alapvető különb­­ ség van ám a kettő között. Amott a ragyogás mindig árnyék­kal, kiterjedt árnyékkal jár együtt, a palotasorok csak azért lehetnek, mert nyomortelepek is vannak; cifra öltözködés csak azért lehet, mert rongyosak is vannak S vajon hányadán állunk az­zal az érvvel, mely szerint a jólét elpuhít? Sántít ez a hivatkozás mindkét lábára. Sántít azért, mert az elkényelmesedésről jelen időben esik szó, a kommuni­mus bőségéről pedig csak jövő idő­ben. Minálunk­ az olyan csalá­dok, amelyekben csak egy kereső van és sok gyerek, még komoly gondok közepette élnek. Egyes ki­vételes kategóriáktól eltekintve, általában sem lehetünk megelé­gedve azzal, amit már elértünk, habár a múlt létbizonytalanságá­hoz, a munkanélküliségtől való rettegéshez, a létbizonytalanság­hoz, a jogfosztottsághoz és a kul­turális kisemmizettséghez képest korszakos a fejlődés. De ez még­sem a végcél, korántsem az. To­vábbá pedig maga az okoskodás, hogy a jólét elpuhít, ténybelileg sem igaz.­­ Miért ne lehetne kiváló, odaadó szakmunkás az, aki este otthon fotelben ülve, papucsban, családja körében televíziót néz? Miféle logikai összefüggés van aközött, hogy a falusi művelő­dési otthonban színházelőadás van és hogy egyik-másik tsz-ben munkatorlódáskor munkaerőgond támad? Semmiféle ilyen, sejtett összefüggés nincs. De egy való­ságos összefüggés nagyon is nyil­vánvaló. Ahogy a polgár, a ki­zsákmányoló, körömszakadtáig ragaszkodott ahhoz a rendszer­hez, amely neki az ő életmódját biztosította, ugyanúgy világos, hogy munkás és paraszt, értel­miségi és alkalmazott azt a rend­szert érzi magáénak, amely őneki az emelkedő életszínvonalat hoz­za. Igenis, a tőkés rendszerrel a proletár csak láncait veszíthette el, de megnyerhette az egész vilá­got, most pedig az egész világot elveszíthetné, és csak láncait nyerhetné vissza. Ezért a rend­szerért, erősítéséért és fejleszté­séért a dolgozó nép óriási áldo­zatokra kész. Hadd szóljunk végül még egy gyakran kimondott nézetről, amely szintén ebbe a témakörbe tartozik. Történetesen a kul­túra s szellemi élet körébe. Azt hallani, hogy állítólag azért nincs ma igazán kirobbanó nagy ifjú költőzseni, mert „túl jól megy” nekik. Márpedig — teszik ilyen­kor hozzá — nagy költők csak úgy születnek, mint például Jó­zsef Attila. Ez a megfogalmazás azt sejtteti, hogy a nyomor és a nélkülözés teremt lángelméket. Persze, történeti­etlen azt mon­dani, ,.mi lett volna, ha...” — ha például a nagy proletárköltő nem korgó gyomorral ír, hanem megéri a felszabadulást. De hát azok a művelt emberek, akik ilyen teóriát állítanak fel, csak a szegény paraszt Petőfit és a pro­letár József Attilát ismerik? Nem hallottak vajon gróf Tolsztoj T­eóról? Hát a költőfejedelem Goethéről? Az ő zsenijüknek nem ártott a főúri jólét? Nem, hogyan is ártott volna, mikor az igazság az, hogy éppen a mind­­ gondtalanabb anyagi helyzet te-­­­remti meg a tudomány művelői-­­ nek is azt a helyzetet, amelyben a minden tudásukat és alkotó ener- r giájukat zsenijüknek szentelhetik,­­ mentesen a mindennapos kenyér-­­ gondoktól. S mert ugyanez lesz­­ az egész társadalom osztályrésze,­­ az egyetemes tudás és műveltség talaján megy majd csak végbe a kulturális forradalom betetőző folyamata. Valamikor a felszabadulást közvetlenül követő években meg­esett, hogy olyan külsőségek alap­ján, mint az esernyő, a nyak­kendő, vagy ellenkezőleg, a mici­sapka és a lódenkabát, ítéletet alkottak emberek felett. Felszí­nes, külsődleges, hamis ítéletet. Éppen olyant, amilyen az az ag­gály, mely szerint „elpolgária­­sodunk”. Pedig így épül a szocializmus és a kommunizmus. Sz. J. Székesfehérvári KÖNNYŰFÉMMŰ MEGVÉTELRE FELAJÁNLJA felesleges készleteiből az alábbi anyagokat: Feszültség tekercs A felsorolt anyagok megtekint­hetők a Könnyűfémmű anyag­osztályán. Székesfehérvár, Adonyi út 64. Ügyintéző: Horváth Pál. Tel.: 24—65/155. 2628. K. 931. III. 8. 25 db Feszültség tekercs M. 27. 380 V. 5 db Hőkioldó 3. 5—13 A 12 db Hőkioldó egys. 70—120 A. 3. 3 db Ékszíj 10x6x1650 6 db Ékszíj 10x6x1900 4 db Ékszíj 10x8x950 6 db Ékszíj 17x11x14­9 12 db Ékszíj 17x11x2000 9 db Ékszíj 17x11x4100 22 db Ékszíj 22x13.5x1900 2 db Ékszíj 22x13.4x4200 2 db Ékszíj 25x16x1520 2 db Ékszíj 25x16x2000 38 db Ékszíj 25x16x1900 9 db Ékszíj 25x16x2240 12 db Ékszíj 25x16x3750 4 db Ékszíj 25x16x4000 13 db Ékszíj 25x16x4500 8 db Ékszíj 20x14x3900 3 db Ékszíj 20x14x4000 1 d­b Ékszíj 20x13x4000 6 db Szimering 25x50x10 3 db Szimering 50x78x12 30 db Szimering 50x80x13 9 db Szimering 50x80x16 5 db Szimering 52x75x12 2 db Szimering 140x170x16 14 db Szimering 145x162x16 2 db Gumitömítő zsinór 14x14 Gumitömítő zsinór 16x16 12 kg Gumitömítő zsinór 18x18 20.50 db Gumitömítő zsinór 20x20 14 kg Grafit rúd 15x300 4 db Grafit rúd 20x300 4 db Grafit kenőcs 10 kg Cseres horonygyűrű 55x35x8 15 db Krön V. alakú betétgyűrű 50x40x2­5 12 db Cseres horonygyűrű 40x45x14 12 db Cseres horonygyűrű 8x22x4 10 db Cseres horonygyűrű 1 db Cseres horonygyűrű 175x150x14 10 db Cseres horonygyűrű 240x200x25 11 db Cseres horonygyűrű 290x248x20 6 db Cseres horonygyűrű 295x252x30 6 db Cseres horonygyűrű 1070x1010x40 3 db FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Szombat, 1962. május 12. Tyitov látogatása egy amerikai egyetemen German Sztyepanovics Tyitov szovjet űrhajós csütörtökön a princetoni egyetemet látogatta meg. A diákok százai viharos ünneplésben részesítették a szovjet űrhajóst. A nagy körala­kú Alexanders teremben, ahol az egyetem rendszerint a leg­tiszteletreméltóbb vendégeit szok­ta fogadni, csütörtökön nem fér­tek el mindazok, akik hallani akarták a szovjet űrhajóst. Tyi­­tovnak számos kérdést tettek fel. Érdekes és szellemes vála­sztót a jelenlevők nagy tetszés­sel fogadták. Amikor Tyitov elhagyta a termet, újból óriási tömeg vette körül. Fényképeket, üdvözlő la­pokat, vagy egyszerűen papírla­pokat szorongató karok tucatjai nyúltak a szovjet űrhajós felé. A New York Post tudósításá­ban hangsúlyozta, hogy a diá­kok rendkívül lelkesen fogad-,­ták Tyitovnak az orosz és az amerikai nép barátságát fontos­nak tartó nyilatkozatait. (MTI) A Francia KP Politikai Bizottságának nyilatkozata A Francia Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyilatkozatot tett közzé, amelyben állást foglal különböző kül- és belpolitikai kérdésekben. Hangsúlyozta az ál­talános, teljes és ellenőrzött le­szerelés szükségességét, s hogy annak megvalósítása tehetséges. Elítéli az Egyesült Államoknak és más nyugati hatalmaknak a leszerelési egyezmény megakadá­lyozását célzó mesterkedéseit. Rámutat, hogy az amerikai im­perialisták, akik a múltban a leg­nagyobb számú nukleáris kísérle­tet hajtották végre, ma újabb so­rozatot robbantanak s ez olyan helyzetet teremt, amely háború­hoz vezethet. A nyilatkozat rámutat: a de­­gaulleista kormány politikája mélységesen ellentétes a nemzet­közi feszültség csökkentésével és a leszereléssel. De Gaulle az ade­­naueri politika hű szövetségese és támasza. De Gaulle visszauta­sítja a genfi leszerelési tárgyalá­sokon való részvételt, folytatja a francia atomütőerő megteremté­sére irányuló erőfeszítéseit és folytatja a szaharai nukleáris ■robbantásokat. Az, hogy De Gaulle nem hajlandó részt ven­ni semmilyen tárgyaláson, ahol a nukleáris kísérletek megszün­tetéséről van szó, lehetetlenné teszi a nemzetközi egyezmény megkötését. Ez a hidegháború politikája, s ellentétes a francia nép béketörekvéseivel. A kommunista párt felszólítja a franciákat, hogy fogjanak ösz­­sze és így harcolják ki a hadi­kiadások csökkentését és az így felszabadult összegek felhaszná­lását a dolgozók életkörülményei­nek megjavítására, a szaharai nukleáris kísérletek megszünteté­sét, s az atomütőerőről való le­mondást, Franciaország részvéte­lét az általános leszerelés meg­valósítására és az atomfegyverek megsemmisítése céljából összeülő különböző nemzetközi tanácsko­zásokon, Franciaország részvéte­lét a két Németországgal köten­dő, a jelenlegi határokat elisme­rő és a nyugat-berlini kérdést rendező békeszerződés tárgyalá­sain. A felhívás végezetül hangsú­lyozza, hogy az általános leszere­lés megvalósítható. (MTI) Szolidaritás a sztrájkoló spanyol munkásokkal A párizsi dolgozók csütörtökön este forró hangulatú nagygyű­lésen juttatták kifejezésre a sztrájkoló spanyol munkások iránti testvéri szolidaritásukat. Az ülésen felszólaltak a Spa­nyolországból visszatért francia bányászküldöttség tagjai, akik a spanyol munkások súlyos helyze­téről és hősies harcáról számol­tak be. A gyűlésen felszólalt Al­varez del Vayo, a Spanyol Köz­társaság volt külügyminisztere, aki hangoztatta: a spanyol nép szabadságharca döntő fejezethez ért. A spanyolországi szrájkmozga­­lom hatalmas visszhangot váltott ki Franciaországban, különösen a francia munkásosztály és a nagyszámú spanyol emigráció kö­rében. Bár a sztrájk kitörésének közvetlen okai szociális jellegűek, a francia polgári sajtó sem von­ja kétségbe, hogy hatál­mas anti­fasiszta megmozdulásról van szó, s amely létében fenyegeti Franco rendszerét, Franco súlyos helyzetbe került. A bérek emelése elkerülhetetlen­nek látszik, ami viszont a nagy­tőke ellenkezését váltja ki. „Ha a Franco-rendszer nem tudja to­­­­vább betölteni a munkásosztály fegyőrének szerepét — írja a France Observateur —, a bur­zsoázia szemében is elveszti lét­­jogosultságát és fennmaradása kérdésessé válik.” Huszonnégy ország az ipari vásáron /Folytatás az első oldalról) vendégszerepelnek a divat­szín­padon. A múlt évi kereskedelmi napok helyett „szakmai bemutatók”-on biztosít május 21-én és 25-én za­vartalan tárgyalási lehetőséget a rendezőség a kereskedelmi tár­gyalások céljaira, amikor is a vá­sár zárva marad a ngyközönség előtt. Az idén is a kiállítók ren­delkezésére áll a „külföldiek klubja”, ahol megfelelő lehetősé­geket nyújtanak üzleti tárgyalá­sokra és szakmai találkozókra. Itt helyszíni postahivatal, pénz­váltó, tolmács szolgálat, k’li,­::2­.fRSS§1 büfé áll a tár­gyaló felek rendelkezésére. A külföldi vásárokon jól be­vált gyakorlat szerint egyes ipar­ágak termékeit közös pavilonban, egymás mellett mutatják be. A magyar áruknál teljesen meg­valósul a szakosítás, a textil, ru­házati­ ipar, bőr, szőrme és cipő­ipar, bútoripar, szerszámgép és műszeripar egész területén. A vegyipar a tavaly épült kupola­­csarnokban ad képet nagyütemű fejlődéséről és önálló pavilont kap a gyógyszeripar, ahol export­képes gyógyszerújdonságait együt­tesen mutatja be. A városligeti tavon ismét megrendezik a ta­valy nagy sikert aratott hajóipari kiállítást. Egy érdeklődésre tarthat szá­mot a Magyar Tudományos Aka­démia önálló kiállítása, a nem­zetközi könyvkiállítás, melyen számos ország színvonalas kiad­ványát mutatják be. A látogatók kényelmét szol­gálja a mikrobusz, mely kétpót­­kocsis szerelvényével ötven utast szállít körbe egyszerre a vásáron. A mikrobusz a vásár után visz­­szakerül a Margit-szigetre, hogy nyáron át a sziget vendégeinek kényelmét szolgálja. A látogatók ellátásáról természetesen most is bőven gondoskodik a rendezőség. Két nagy étterem, négy önkiszol­gáló, tíz büfé, öt fagylaltozó, szörppavilonok és számos mozgó áruda áll a látogatók rendelkezé­sére, tehát enni, innivaló is akad bőven. .. . Egy OAS banditát életfogytiglani börtönre ítéltek A párizsi rendkívüli katonai törvényszék négynapi tárgyalás után ítéletet hirdetett egy 16 ta­gú OAS-banda ügyében, amely Dél-Franciaországban a bomba­­merényletek sorát követte el. So­­kolovitch fővádlottat, akire az ügyész halálbüntetést kért, a bí­róság életfogytiglani börtönre ítél­te. Három vádlott — köztük Jean Allais, Toulouse volt de gaulleista MNR-párt­ alpolgármestere — esetében 15 évi szabadságvesztés­re szólt az ítélet. A többieket négy-tizenkét évre ítélték. Egy női vádlottat felmentettek. (MTI) IBUSZ UTAZÁSI IRODÁK AZ ORSZÁG MINDEN RÉSZÉBEN! AUTÓBUSZJEGYEK, KÜLÖNJÁRATOK, ORSZÁGJÁRÁS ISKOLAI KIRÁNDULÁSOK, SZÁLLÁS, ÉTKEZÉS Forduljon bizalommal az IBUSZ UTAZÁSI IRODÁKHOZ!

Next