Fejér Megyei Hírlap, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-01 / 126. szám

- 2 rpe­da (f­ó­ja­i napú ii A Hazafias Népfront családi ünnepének tekinti a pedagógusok napját, hiszen társadalmi munka­társainak tekintélyes része — falun és városon egya­ránt — a közoktatás dolgozóinak táborából kerül ki. Pedagógusaink amellett, hogy dicséretes odaadással végzik az ifjúság nevelésével kapcsolatos közvetlen feladataikat, mindenkor készségesen állnak a mozga­lom szolgálatába, amely az egész nép általános mű­veltségét, a szocialista tudatformálást, a jobb, korsze­rűbb gazdálkodást, általában az élet belső erőinek hatá­sosabb kimunkálását hivatott szervezni és társadalmi erőkkel mind hatékonyabban előmozdítani. Kevés köz­séget találunk az országban — és Fejér megyében is, — ahol a pedagógusok iskolai és iskolán kívüli oktató tevékenységük mellett ne vennének részt a szélesebb körű társadalmi munkában, ahol ne támogatnák tevé­kenyen a tömegmozgalmi szerveket. Aki nem tanács­tag, az is ott áll a tanács mellett segítő készségével, tagja az élet előbbrevitelét serkentő bizottságoknak, se­rényen dolgozik a Hazafias Népfront művelődési, köz­ségfejlesztési feladatán. P­­edagógusaink a falun más értelmiségi rétegek­­­­kel együtt elismert és eredményes munkát vé­geznek a közműveltség emeléséért folytatott harcban, hogy a gyorsabb ütemű társadalmi fejlődés feltételeit, kulturális, egészségügyi és közmégfejlesztési téren meg­teremtsék, illetve a kor lendületének megfelelően se­gítsék. Kormányzatunk már a két kongresszus közötti idő­ben kinyilatkoztatta, hogy az ideológiai és kulturális tevékenység láncszemének a közoktatás fejlesztését tekinti. E törekvés eredményességét az jellemzi legjob­ban, hogy — mint Kállai Gyula, a Hazafias Népfront országos elnöke a VIII. pártkongresszuson mondotta — az elmúlt tanévben csaknem 1 800 000 gyermek és ifjú, valamint 200 000 felnőtt tanult általános és középisko­láinkban. Természetes, hogy ez a roppant arányú fejlő­dés nemcsak a pedagógusok létszámának növekedését tette szükségessé, hanem azt is, hogy a fejlettebb iskola­típusoknak, a nagy távlatokat átfogó közoktatási re­formnak megfelelően felkészültebb, nagyobb képzettsé­gű pedagógusgárda nevelődjék az országban. Mi a most vallja,felvetné a kérdést, hogy vajon a társadalom megkapja-e pedagógusainktól azt a maximális teljesítményt, amit elvárunk tőlük, nyu­godtan mondhatjuk, hogy a túlnyomó többségtől igen. Ismerünk pedagógust, aki nem napi 8 órát dolgozik, aki nemcsak iskolai énekkarokat, szakköröket, felnőtt oktatást, szakmai tanfolyamokat szervez, aki nemcsak a katedrán pedagógus, hanem a községben, a falusi há­zakban is. Egész társadalmunk és a túlterhelt pedagó­gusok legjobb érdeke kívánja tőlünk, hogy a gondosabb munkaelosztás elve érvényesüljön és egyre szélesebb legyen a közös célokat, feladatokat vállaló értelmisé­giek köre. A másik kérdés: vajon a pedagógusok megkapják-e a társadalomtól, ami nagyszerű munkájuk után meg­illetné őket. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a társadalom többi dolgozó rétegével egyenértékű megbecsülést­ él­veznek, a munka és életkörülmények javulása őket ugyanúgy érinti, mint dolgozó társadalmunk többi réte­gét. Kormányunk és az egész társadalmunk helyesnek ismeri el a pedagógus kar nagyobb anyagi megbecsülé­sének igényét, s ennek megfelelő keretek között való kielégítése — a népgazdasági erők függvényében — ott áll feladataink között. Igen ünnepi órákban természetesen ünnepi han­gulat tartja fogva az embert. Pedagógusaink kö­szöntésekor el kell mondani, hogy a népgazdaság fej­lesztésének nem végleges távlati tervei szerint 1980-ig 450 000 főiskolai és egyetemi végzettségű szakembert kell képeznünk. Óriási feladat áll tehát a magyar peda­góguskar előtt! Emellett feltétlenül számítunk rájuk a társadalom minden tagjától elvárt közösségi munkában, a nagy összefogás rájuk eső szektorának gondozásában. T él tudjuk, hogy számíthatunk is, hiszen a magyar ■*­* tanár, tanító és az aprók óvónője mindig egész szívvel végezte munkáját. Ha megélhetési, lakásgondok sújtották is, a szívét sohasem hagyta otthon, tudott és mert optimista szemlélettel előrenézni akkor is, amikor sorscsapások sújtották az országot, mert szíve az or­szágé, a fiatalságé volt, azé a fiatalságé, amelynek pal­­lérozgatásán oly áldozatkészséggel dolgozott, amilyen­nel igaz pedagógushoz méltó. A Hazafias Népfront megyei Elnöksége Fejér megyei Hírlap Hruscsov és Castro látogatása egy rakétatámaszponton Nyikita Hruscsov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nöke és Fidel Castro kubai mi­niszterelnök ellátogatott a stra­tégiai rakétacsapatok egy tá­maszpontjára, ahol megismer­kedtek a korszerű rakétatech­nika legújabb példányaival. Hruscsov és Castro ezenkívül megtekintette a szárazföldi csapatok hadgyakorlatát az egyik katonai körzetben. A miniszterelnököket elkísérte Malinovszkij marsall szovjet honvédelmi miniszter és Kri­lov marsall, a rakétacsapatok főparancsnoka. (MTI) Széncsere Csehszlovákia és Magyarország között Kitűnő példája volt az év elején a baráti országok rugal­mas, gyors és eredményes együttműködésének az a meg­állapodás, amelynek értelmé­ben a magyar villamosener­­gia-ipar 50 megawatt erőművi teljesítmény átengedésével se­gítette Csehszlovákiát, a szom­szédos ország pedig ennek megfelelő értékű háztartási darabos szenet adott cserébe a magyar lakosság ellátására. Most újabb hasonló, kölcsö­nösen hasznos együttműködés­re kerül sor a két ország bá­nyászata és energiagazdálko­dási szervei között, a KGST együttműködési­ elveinek szel­lemében. A csehszlovák tüzelőanyag­ügyi minisztérium nemrég széncserét javasolt a Magyar Nehézipari Minisztériumnak, hogy a két ország egyes vidékein kölcsönösen gyorsíthassák, gazdaságosabbá tehessék a szénszállítást, és ezzel ja­víthassák a lakosság ellá­tását. Csehszlovákia keletszlovákiai részét ugyanis a távoli Most vidékéről kell ellátni háztar­tási tüzelővel, ami gyakran nehézségekbe ütközik, mert az Ostrava—Kassa közötti nagy­forgalmú vasútvonal nem győ­zi a szénszállítmányok átbo­­csátását. A két minisztérium elvi megállapodást kötött, hogy Kelet-Szlovákiát a jövőben Magyarországról, a szomszédos borsodi szénmedencéből lát­ják el háztartási szénnel, Hi­dasnémetin keresztül, mi pe­dig a mosti bányavidékről ka­punk háztartási darabos­ sze­net Budapest lakossága részé­re, a pozsonyi vonalon, Komá­romon és Szobon át. A megállapodás mindkét félnek előnyös, mivel tete­mes szállítási költséget ta­karít meg és zavartalan, biztonságos tüzelőellátást tesz lehetővé. Havonta 8000—10 000 tonna háztartási darabos szén cseré­jét tervezik ilyen módon. A próbaszállítások megkez­dődtek, értékelésük most van folyamatban. Az értékelési adatok alapján fejlesztik majd ki rendszeresen a két ország szénszállítási cseréjét. (MTI) De Gaulle egyelőre nem megy Washingtonba A De Gaulle-Kennedy talál­kozó híre csak 24 órát foglal­koztatta a francia sajtót. Bush amerikai külügyminiszter szer­dai nyilatkozata után párizsi félhivatalos körökben megerő­sítették, hogy a francia elnök washingtoni utazása egyelőre nem időszerű. Nincs szó arról sem, hogy Kennedy európai útján Párizsba látogasson. (MTI) M­egtalálták a Thresher roncsait parancsnoka csütörtökön közölte, hogy megtalálták a Thresher atommeghajtású tengeralattjáró roncsait, amely április 10-én 129 uta­sával egy mélytengeri me­rülési kísérlet alkalmával elsüllyedt. A Columbia Egyetem egyik laboratóriu­mának oceanográfiai kuta­tó­hajója Boston környékén — ahol a hajó elsüllyedt — részt vett a kutatási mun­kálatokban, s vízalatti fényképfelvé­teleket készített, ame­lyekből megállapítha­tó, hogy a mintegy 2500 méter mélységben meg­talált roncsok valóban a Thresher maradvá­nyai. A képeket most Ports­mouth-ba szállítják és át­adják annak a haditengeré­szeti bíróságnak, amely a hajó ügyében vizsgálatot folytat. Az amerikai haditengeré­szet bejelentette továbbá, hogy a Trieste, Piccard pro­fesszor mélytengeri kutató gömbje, a hajótörés szín­helyén lemerül, hogy fény­­képfelvételeket készítsen az elpusztult atomtenger­alattjáróról. (MTI) Elton Grenfell altenger­ nagy az atlanti óceáni ame­rikai tengeralattjáró flotta Nagy-Br­itannia Kommunista Pártjának nyilatkozata Nagy-Britannia Kommunista­ Pártjának Politikai Bizottsága­­ nyilatkozatot adott ki, amely megállapítja, hogy az Egye­sült Államok javaslata pola­­risokkal felfegyverzett hajók­ból álló NATO-haderő dolgá­ban kedvére van a nyugatné­met militaristáknak. Az Egyesült Államok most nyomást gyakorol Angli­ára, hogy fogadja el ezt a tervet. Adenauer és ná­ci tábornokai lelkesen tá­mogatják az amerikai el­gondolást abban a remény­ben, hogy egy lépéssel közelebb hozza őket régi álmuk megvalósításához, a­tomfegyverekkel rendelkez­hetnek saját céljaikra. Kennedy európai útja során — folytatja a nyilatkozat — valószínűleg Londonba is el­látogat, hogy Angliát a terv elfogadására bírja. Minden jel arra mutat, hogy a tory­­kormány — mint mindig — hajlandó bekic­jisálni az ame­rikai követelés előtt. Elszánt ellenállásra van szükség, hogy megelőzzük Anglia csat­lakozását ehhez az öngyilkos tervhez, amely megsokszoroz­ná az atomháború kitörésének veszedelmét. Kereskedelmi hajók felfegyverzése atomlö­­vedékeikkel, nyílt tengeren űzött kalózkodás volna. Az egész terv további lé­pés lenne Nyugat-Német­­ország atomfelfegyverzé­séhez. Meg kell szabadí­tani Angliát a NATO- atomstratégiájától. Mondjon le Anglia saját atomfegyvereiről és szüntesse meg a Holy Coch-i Polaris-tá­­maszipontot — hangoztatja a politikai bizottság nyilatkoza­ta. (MTI) A görögországi helyzetről Szalonikiben, ahol Lambra­­kiszt meggyilkolták, nagy munkás­gyűlést tartottak, amelynek résztvevői követel­ték nemcsak Lambrakisz gyil­kosának, hanem a gyilkosság valamennyi szervezőjének megbüntetését is. Követelték továbbá a fasiszta szervezetek feloszlatását, a kormány le­mondását, a normális politi­kai helyzet visszaállítását. A neofasz­ták azonban a rendőrség hallgatólagos beleegyezésével folytatják akcióikat. Szalonikiben például súlyosan megse­besítették Lambrakisz gyil­kosának koronatanúját és más tanuk meggyilkolásá­val fenyegetőznek. Mint az Etnosz című lap közli, a sza­­loniki események mögött hi­­­vatalos személyek állnak. A­­ lap utal arra, lehetséges, hogy , a hatóságok katonai dik­taiú­ú­rát vezetnek be. (MTI) Hajnali séta a piacon Bonyodalom a cseresnyés­ kosarak körül Hajnali öt óra. Percenként érkeznek a vidéki autóbuszok. A környező községekből na­gyon sok primőr árut hoznak kosarakban. Zöldborsót, zöld­séget, cseresznyét, földiepret A háziasszonyok többsége csak később érkezik a piacra, hogy bevásárolják az ebédhez szükséges zöldségféleségeket. Ennek ellenére a korahajnali órákban is igen élénk a piac környéke. A vidékről érkező „őstermelőket” várják a ma­gánkiskereskedők. — A borsó nem cikk — jegy­zi meg az egyik kereskedő. — A nagy sztár a cseresznye ... Az autóbusz-megálló felől két ember siet a fedettcsarnok felé. Kezükben megrakott cse­resznyés kosarakkal. Sukoró­­ról jöttek. — Hogy adja? — Hat forint. Nagy a zsibongás, értékelés, kóstolgatás... — Nem rossz — ismeri be az egyik felvásárló. Az egyik később érkező testes asszonyságnak más a vélemé­nye. — Savanyú. Ha akarja, 5.50-et adok érte. Többet nem ér... — Mit gondol maga, meny­nyiért lehet ezt eladni a vá­sárlónak? — méltatlankodik az egyik férfi „felvásárló”. — Nem adnak érte még öt forintot sem... Ketd­en egy órán keresztül folyt a vita, alkudozás. Az „ős­termelőn” látszott, hogy ipar­kodna túladni a portékán, s mint mondta is, indulna haza újabb szállítmányért. De az árból nem enged. Az ostrom tovább tart. Hat óra, negyed, majd fél hét... — Hat forint. — leheli egyre csökkenő meg­győződéssel az őstermelő. — Tudja mit, adja ide 5,50- ért, s letudja a gondját, hoz­hat még egy fordulóval — igyekezett túlkiabálni a vásári zsivajt az egyik kereskedő. — Kell rá tíz fillér? — élel­­meskedett a testes „savanyú” asszonyság, aki az imént még fitymálta a portékát. — Rendben van... vigye 5,60-ért — adta meg magát a sukorói „őstermelő”. Öt perc múlva láttam a stan­don az 5,60-ért vásárolt cse­resznyét 6,80-ért. Vettem belő­le kóstolónak. — Nagyon fi­nom, édes, vegye csak kedves­kém — mondta az elárusító asszonyság, ugyanaz, aki né­hány perccel előbb úgy véle­kedett a cseresznyéről hogy savanyú. T. L. Szombat, 1963. június 1.­. Ismét elérkezett a gömbvillámok időszaka A nyár közeledtével ismét elérkeztünk a zivatarok idő­szakához. Hol itt, hol ott ci­káznak végig az égbolton a „vonalas” villámok, és bár rit­kábban, de még-megjelennek a gömbvillámok is, ezek a na­rancs és futball labda közti méretű, a szivárvány külön­böző színeiben világító golyók, hogy másodperceken belül semmivé zsugorodjanak, vagy hangos dörrenéssel robbanja­nak szét. Viselkedésük szerint két cso­portra oszthatók. Egyik fajtájuk úgy lebeg a levegőben, mint a szap­panbuborék, s a nyitott ablakon vagy a kéményen át szívesen „belátogat” a lakásokba is, a másik vi­szont ráfekszik a tárgyak­ra, a távíródrótokra, stb., és gyakran úgy tűnik, mintha végiggurulna raj­tuk. A tapasztalatok szerint a le­begő gömbvillámok eléggé ár­tatlan jelenségek, az utóbbiak viszont égetnek és gyújtanak. A két csoport azonban nem különül el élesen egymástól, mindegyik könnyen veszi fel a másiknak a formáját. Arra még nincs hiteles adat, hogy mesterséges úton sike­rült volna kétségbevonhatatla­­n­ul valódi gömbvillámot elő­állítani. Keletkezésük és mi­benlétük magyarázatára azon­ban számos elmélet született már. Egy magyar tudós, dr. Neugebauer Tibor Kos­­suth-díjas egyetemi tanár szerint például akkor ke­letkeznek, ha egy vonalas villám rossz vezetőképes­ségű helyen csap be, már­pedig a föld sem tartozik a legjobbak közé. Ilyenkor ugyanis a kisülés mintegy megtorpan, és kiala­kul egy olyan, elektronodból és pozitív ionokból álló, ös­szességében elektromosan semleges nagy „csepp”, amely egy ideig együttmarad, s addig a pozitív ionok és az elektro­nok egyesülése folytán világít is. Általános elfogadásra azon­ban eddig sem ez, sem a többi elmélet nem talált. Egyelőre tehát továbbra is érvényes az a fizikai „közmondás”, hogy a gömbvillám és a szupraveze­tés az a két elektromos jelen­ség, amelyben a tudomány még mindig nem lát egészen tisztán. ÍROTT EMLÉKEK Batthyány Ádám a földesúr és a hídvégi telepesek szerződése (1688 szept. 29.) (Somogy vm. közgyűlési Iratok.) Gróf Battyhyány Ádám Németújvár örökös ura, a felséges első Leopoldus ró­mai császár és koronás király urunk ő felsége tanácsa komornyikja és fő bortöl­tője, Magyarország Duna innenső részei­nek és Kanizsa ellen vetett végházainak fő generálisa és kapitánya... Adjuk emlékezetül mindeneknek akik­nek illik, hogy megszállítván nemes Veszprém várme­gyében Hídvég örökünket, adjuk szabad mi akaratunk­ból szárnyunk alá oda szálló lakosoknak ez ide alább megírt igazságot, melyhez tartván magokat, tudhatják a magok dolgait rendesen folytatni és alkalmaztatni. Elsőben: Az ott való lakosok tartozzanak minket és maradékainkat fegyverrel híven és igazán szolgálni, exemptusok (kiváltság) lévén minden nemű paraszti szol­gálattal, tartozván mindazonáltal az levél hordással. Az kastélyhelyhez való szántóföldeket, szőlőket, réteket, er­dőket és halászó vizeket, ami ki lészen nekik mutatva, szabadon bírhassák, nem tartozván semmi hegyvámmal, se gabona és bordézsmával, ha a dézsma a mi részünkre és nem a papok részére lenne. Másodszor: Aki ott helyben valami épületet fog tenni (emelni), azt szabadon bírhassa, és pénz nélkül se mi, se maradékaink el ne vehessünk tőle, se feleségétül és gyer­mekétül, ha pediglen maradék (utód) nélkül meghal, az épület a hozzá való appertinentiaval (tartozékaival) az uraságra szálljon. Harmadszor: A kocsmát egy esztendeig a seregnek engedtük, miglen a hely valamennyire felépül, mely egy esztendőnek eltelte alatt két hónapig a kapitány bora follyon, eltelvén pedig egy esztendő, mindenkor Szt. Mi­hály naptól fogvást karácsonyig a kocsma a seregé le­gyen és azután egyedül az uraságé. Negyedszer: A vámot is egy esztendeig engedtük az seregnek, abból egy esztendőnek eltelte alatt két hónapot engedvén az kapitánynak, az mi a mészárszéket illeti ad beneplacitum usque engedtük a seregnek, melynek na­gyobb bizonyságára adtuk ezen pecsétes levelünket, ke­zünk írásával megerősítvén. Datum Szent Gróth (ma Zalaszentgrót) Die 29-a Septembiis Anno 1688 Gróf Batthyány Ádám m. p. * A török uralom alóli felszabadulás évében (1688) az elpusztult lakosságot telepítés útján pótolják. Hídvég (Szabadhídvég) községbe telepítettek csak katonai szol­gálattal tartoznak a földesúrnak, s ennek fejében szaba­don birtokolhatták a szántóföldeket, rétet, halászóvíze­ket, erdőt. Hídvég a telepítés idején Veszprém vármegyéhez tar­tozott, később Somogyhoz, 1950-től Fejér megyéhez.

Next