Fejér Megyei Hírlap, 1963. június (19. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-01 / 126. szám

- 2 rpeda (fójai napú ii A Hazafias Népfront családi ünnepének tekinti a pedagógusok napját, hiszen társadalmi munkatársainak tekintélyes része — falun és városon egyaránt — a közoktatás dolgozóinak táborából kerül ki. Pedagógusaink amellett, hogy dicséretes odaadással végzik az ifjúság nevelésével kapcsolatos közvetlen feladataikat, mindenkor készségesen állnak a mozgalom szolgálatába, amely az egész nép általános műveltségét, a szocialista tudatformálást, a jobb, korszerűbb gazdálkodást, általában az élet belső erőinek hatásosabb kimunkálását hivatott szervezni és társadalmi erőkkel mind hatékonyabban előmozdítani. Kevés községet találunk az országban — és Fejér megyében is, — ahol a pedagógusok iskolai és iskolán kívüli oktató tevékenységük mellett ne vennének részt a szélesebb körű társadalmi munkában, ahol ne támogatnák tevékenyen a tömegmozgalmi szerveket. Aki nem tanácstag, az is ott áll a tanács mellett segítő készségével, tagja az élet előbbrevitelét serkentő bizottságoknak, serényen dolgozik a Hazafias Népfront művelődési, községfejlesztési feladatán. Pedagógusaink a falun más értelmiségi rétegekkel együtt elismert és eredményes munkát végeznek a közműveltség emeléséért folytatott harcban, hogy a gyorsabb ütemű társadalmi fejlődés feltételeit, kulturális, egészségügyi és közmégfejlesztési téren megteremtsék, illetve a kor lendületének megfelelően segítsék. Kormányzatunk már a két kongresszus közötti időben kinyilatkoztatta, hogy az ideológiai és kulturális tevékenység láncszemének a közoktatás fejlesztését tekinti. E törekvés eredményességét az jellemzi legjobban, hogy — mint Kállai Gyula, a Hazafias Népfront országos elnöke a VIII. pártkongresszuson mondotta — az elmúlt tanévben csaknem 1 800 000 gyermek és ifjú, valamint 200 000 felnőtt tanult általános és középiskoláinkban. Természetes, hogy ez a roppant arányú fejlődés nemcsak a pedagógusok létszámának növekedését tette szükségessé, hanem azt is, hogy a fejlettebb iskolatípusoknak, a nagy távlatokat átfogó közoktatási reformnak megfelelően felkészültebb, nagyobb képzettségű pedagógusgárda nevelődjék az országban. Mi a most vallja,felvetné a kérdést, hogy vajon a társadalom megkapja-e pedagógusainktól azt a maximális teljesítményt, amit elvárunk tőlük, nyugodtan mondhatjuk, hogy a túlnyomó többségtől igen. Ismerünk pedagógust, aki nem napi 8 órát dolgozik, aki nemcsak iskolai énekkarokat, szakköröket, felnőtt oktatást, szakmai tanfolyamokat szervez, aki nemcsak a katedrán pedagógus, hanem a községben, a falusi házakban is. Egész társadalmunk és a túlterhelt pedagógusok legjobb érdeke kívánja tőlünk, hogy a gondosabb munkaelosztás elve érvényesüljön és egyre szélesebb legyen a közös célokat, feladatokat vállaló értelmiségiek köre. A másik kérdés: vajon a pedagógusok megkapják-e a társadalomtól, ami nagyszerű munkájuk után megilletné őket. Nyugodtan állíthatjuk, hogy a társadalom többi dolgozó rétegével egyenértékű megbecsülést élveznek, a munka és életkörülmények javulása őket ugyanúgy érinti, mint dolgozó társadalmunk többi rétegét. Kormányunk és az egész társadalmunk helyesnek ismeri el a pedagógus kar nagyobb anyagi megbecsülésének igényét, s ennek megfelelő keretek között való kielégítése — a népgazdasági erők függvényében — ott áll feladataink között. Igen ünnepi órákban természetesen ünnepi hangulat tartja fogva az embert. Pedagógusaink köszöntésekor el kell mondani, hogy a népgazdaság fejlesztésének nem végleges távlati tervei szerint 1980-ig 450 000 főiskolai és egyetemi végzettségű szakembert kell képeznünk. Óriási feladat áll tehát a magyar pedagóguskar előtt! Emellett feltétlenül számítunk rájuk a társadalom minden tagjától elvárt közösségi munkában, a nagy összefogás rájuk eső szektorának gondozásában. T él tudjuk, hogy számíthatunk is, hiszen a magyar ■** tanár, tanító és az aprók óvónője mindig egész szívvel végezte munkáját. Ha megélhetési, lakásgondok sújtották is, a szívét sohasem hagyta otthon, tudott és mert optimista szemlélettel előrenézni akkor is, amikor sorscsapások sújtották az országot, mert szíve az országé, a fiatalságé volt, azé a fiatalságé, amelynek pallérozgatásán oly áldozatkészséggel dolgozott, amilyennel igaz pedagógushoz méltó. A Hazafias Népfront megyei Elnöksége Fejér megyei Hírlap Hruscsov és Castro látogatása egy rakétatámaszponton Nyikita Hruscsov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke és Fidel Castro kubai miniszterelnök ellátogatott a stratégiai rakétacsapatok egy támaszpontjára, ahol megismerkedtek a korszerű rakétatechnika legújabb példányaival. Hruscsov és Castro ezenkívül megtekintette a szárazföldi csapatok hadgyakorlatát az egyik katonai körzetben. A miniszterelnököket elkísérte Malinovszkij marsall szovjet honvédelmi miniszter és Krilov marsall, a rakétacsapatok főparancsnoka. (MTI) Széncsere Csehszlovákia és Magyarország között Kitűnő példája volt az év elején a baráti országok rugalmas, gyors és eredményes együttműködésének az a megállapodás, amelynek értelmében a magyar villamosenergia-ipar 50 megawatt erőművi teljesítmény átengedésével segítette Csehszlovákiát, a szomszédos ország pedig ennek megfelelő értékű háztartási darabos szenet adott cserébe a magyar lakosság ellátására. Most újabb hasonló, kölcsönösen hasznos együttműködésre kerül sor a két ország bányászata és energiagazdálkodási szervei között, a KGST együttműködési elveinek szellemében. A csehszlovák tüzelőanyagügyi minisztérium nemrég széncserét javasolt a Magyar Nehézipari Minisztériumnak, hogy a két ország egyes vidékein kölcsönösen gyorsíthassák, gazdaságosabbá tehessék a szénszállítást, és ezzel javíthassák a lakosság ellátását. Csehszlovákia keletszlovákiai részét ugyanis a távoli Most vidékéről kell ellátni háztartási tüzelővel, ami gyakran nehézségekbe ütközik, mert az Ostrava—Kassa közötti nagyforgalmú vasútvonal nem győzi a szénszállítmányok átbocsátását. A két minisztérium elvi megállapodást kötött, hogy Kelet-Szlovákiát a jövőben Magyarországról, a szomszédos borsodi szénmedencéből látják el háztartási szénnel, Hidasnémetin keresztül, mi pedig a mosti bányavidékről kapunk háztartási darabos szenet Budapest lakossága részére, a pozsonyi vonalon, Komáromon és Szobon át. A megállapodás mindkét félnek előnyös, mivel tetemes szállítási költséget takarít meg és zavartalan, biztonságos tüzelőellátást tesz lehetővé. Havonta 8000—10 000 tonna háztartási darabos szén cseréjét tervezik ilyen módon. A próbaszállítások megkezdődtek, értékelésük most van folyamatban. Az értékelési adatok alapján fejlesztik majd ki rendszeresen a két ország szénszállítási cseréjét. (MTI) De Gaulle egyelőre nem megy Washingtonba A De Gaulle-Kennedy találkozó híre csak 24 órát foglalkoztatta a francia sajtót. Bush amerikai külügyminiszter szerdai nyilatkozata után párizsi félhivatalos körökben megerősítették, hogy a francia elnök washingtoni utazása egyelőre nem időszerű. Nincs szó arról sem, hogy Kennedy európai útján Párizsba látogasson. (MTI) Megtalálták a Thresher roncsait parancsnoka csütörtökön közölte, hogy megtalálták a Thresher atommeghajtású tengeralattjáró roncsait, amely április 10-én 129 utasával egy mélytengeri merülési kísérlet alkalmával elsüllyedt. A Columbia Egyetem egyik laboratóriumának oceanográfiai kutatóhajója Boston környékén — ahol a hajó elsüllyedt — részt vett a kutatási munkálatokban, s vízalatti fényképfelvételeket készített, amelyekből megállapítható, hogy a mintegy 2500 méter mélységben megtalált roncsok valóban a Thresher maradványai. A képeket most Portsmouth-ba szállítják és átadják annak a haditengerészeti bíróságnak, amely a hajó ügyében vizsgálatot folytat. Az amerikai haditengerészet bejelentette továbbá, hogy a Trieste, Piccard professzor mélytengeri kutató gömbje, a hajótörés színhelyén lemerül, hogy fényképfelvételeket készítsen az elpusztult atomtengeralattjáróról. (MTI) Elton Grenfell altenger nagy az atlanti óceáni amerikai tengeralattjáró flotta Nagy-Britannia Kommunista Pártjának nyilatkozata Nagy-Britannia Kommunista Pártjának Politikai Bizottsága nyilatkozatot adott ki, amely megállapítja, hogy az Egyesült Államok javaslata polarisokkal felfegyverzett hajókból álló NATO-haderő dolgában kedvére van a nyugatnémet militaristáknak. Az Egyesült Államok most nyomást gyakorol Angliára, hogy fogadja el ezt a tervet. Adenauer és náci tábornokai lelkesen támogatják az amerikai elgondolást abban a reményben, hogy egy lépéssel közelebb hozza őket régi álmuk megvalósításához, atomfegyverekkel rendelkezhetnek saját céljaikra. Kennedy európai útja során — folytatja a nyilatkozat — valószínűleg Londonba is ellátogat, hogy Angliát a terv elfogadására bírja. Minden jel arra mutat, hogy a torykormány — mint mindig — hajlandó bekicjisálni az amerikai követelés előtt. Elszánt ellenállásra van szükség, hogy megelőzzük Anglia csatlakozását ehhez az öngyilkos tervhez, amely megsokszorozná az atomháború kitörésének veszedelmét. Kereskedelmi hajók felfegyverzése atomlövedékeikkel, nyílt tengeren űzött kalózkodás volna. Az egész terv további lépés lenne Nyugat-Németország atomfelfegyverzéséhez. Meg kell szabadítani Angliát a NATO- atomstratégiájától. Mondjon le Anglia saját atomfegyvereiről és szüntesse meg a Holy Coch-i Polaris-támaszipontot — hangoztatja a politikai bizottság nyilatkozata. (MTI) A görögországi helyzetről Szalonikiben, ahol Lambrakiszt meggyilkolták, nagy munkásgyűlést tartottak, amelynek résztvevői követelték nemcsak Lambrakisz gyilkosának, hanem a gyilkosság valamennyi szervezőjének megbüntetését is. Követelték továbbá a fasiszta szervezetek feloszlatását, a kormány lemondását, a normális politikai helyzet visszaállítását. A neofaszták azonban a rendőrség hallgatólagos beleegyezésével folytatják akcióikat. Szalonikiben például súlyosan megsebesítették Lambrakisz gyilkosának koronatanúját és más tanuk meggyilkolásával fenyegetőznek. Mint az Etnosz című lap közli, a szaloniki események mögött hivatalos személyek állnak. A lap utal arra, lehetséges, hogy , a hatóságok katonai diktaiúúrát vezetnek be. (MTI) Hajnali séta a piacon Bonyodalom a cseresnyés kosarak körül Hajnali öt óra. Percenként érkeznek a vidéki autóbuszok. A környező községekből nagyon sok primőr árut hoznak kosarakban. Zöldborsót, zöldséget, cseresznyét, földiepret A háziasszonyok többsége csak később érkezik a piacra, hogy bevásárolják az ebédhez szükséges zöldségféleségeket. Ennek ellenére a korahajnali órákban is igen élénk a piac környéke. A vidékről érkező „őstermelőket” várják a magánkiskereskedők. — A borsó nem cikk — jegyzi meg az egyik kereskedő. — A nagy sztár a cseresznye ... Az autóbusz-megálló felől két ember siet a fedettcsarnok felé. Kezükben megrakott cseresznyés kosarakkal. Sukoróról jöttek. — Hogy adja? — Hat forint. Nagy a zsibongás, értékelés, kóstolgatás... — Nem rossz — ismeri be az egyik felvásárló. Az egyik később érkező testes asszonyságnak más a véleménye. — Savanyú. Ha akarja, 5.50-et adok érte. Többet nem ér... — Mit gondol maga, menynyiért lehet ezt eladni a vásárlónak? — méltatlankodik az egyik férfi „felvásárló”. — Nem adnak érte még öt forintot sem... Ketden egy órán keresztül folyt a vita, alkudozás. Az „őstermelőn” látszott, hogy iparkodna túladni a portékán, s mint mondta is, indulna haza újabb szállítmányért. De az árból nem enged. Az ostrom tovább tart. Hat óra, negyed, majd fél hét... — Hat forint. — leheli egyre csökkenő meggyőződéssel az őstermelő. — Tudja mit, adja ide 5,50- ért, s letudja a gondját, hozhat még egy fordulóval — igyekezett túlkiabálni a vásári zsivajt az egyik kereskedő. — Kell rá tíz fillér? — élelmeskedett a testes „savanyú” asszonyság, aki az imént még fitymálta a portékát. — Rendben van... vigye 5,60-ért — adta meg magát a sukorói „őstermelő”. Öt perc múlva láttam a standon az 5,60-ért vásárolt cseresznyét 6,80-ért. Vettem belőle kóstolónak. — Nagyon finom, édes, vegye csak kedveském — mondta az elárusító asszonyság, ugyanaz, aki néhány perccel előbb úgy vélekedett a cseresznyéről hogy savanyú. T. L. Szombat, 1963. június 1.. Ismét elérkezett a gömbvillámok időszaka A nyár közeledtével ismét elérkeztünk a zivatarok időszakához. Hol itt, hol ott cikáznak végig az égbolton a „vonalas” villámok, és bár ritkábban, de még-megjelennek a gömbvillámok is, ezek a narancs és futball labda közti méretű, a szivárvány különböző színeiben világító golyók, hogy másodperceken belül semmivé zsugorodjanak, vagy hangos dörrenéssel robbanjanak szét. Viselkedésük szerint két csoportra oszthatók. Egyik fajtájuk úgy lebeg a levegőben, mint a szappanbuborék, s a nyitott ablakon vagy a kéményen át szívesen „belátogat” a lakásokba is, a másik viszont ráfekszik a tárgyakra, a távíródrótokra, stb., és gyakran úgy tűnik, mintha végiggurulna rajtuk. A tapasztalatok szerint a lebegő gömbvillámok eléggé ártatlan jelenségek, az utóbbiak viszont égetnek és gyújtanak. A két csoport azonban nem különül el élesen egymástól, mindegyik könnyen veszi fel a másiknak a formáját. Arra még nincs hiteles adat, hogy mesterséges úton sikerült volna kétségbevonhatatlanul valódi gömbvillámot előállítani. Keletkezésük és mibenlétük magyarázatára azonban számos elmélet született már. Egy magyar tudós, dr. Neugebauer Tibor Kossuth-díjas egyetemi tanár szerint például akkor keletkeznek, ha egy vonalas villám rossz vezetőképességű helyen csap be, márpedig a föld sem tartozik a legjobbak közé. Ilyenkor ugyanis a kisülés mintegy megtorpan, és kialakul egy olyan, elektronodból és pozitív ionokból álló, összességében elektromosan semleges nagy „csepp”, amely egy ideig együttmarad, s addig a pozitív ionok és az elektronok egyesülése folytán világít is. Általános elfogadásra azonban eddig sem ez, sem a többi elmélet nem talált. Egyelőre tehát továbbra is érvényes az a fizikai „közmondás”, hogy a gömbvillám és a szupravezetés az a két elektromos jelenség, amelyben a tudomány még mindig nem lát egészen tisztán. ÍROTT EMLÉKEK Batthyány Ádám a földesúr és a hídvégi telepesek szerződése (1688 szept. 29.) (Somogy vm. közgyűlési Iratok.) Gróf Battyhyány Ádám Németújvár örökös ura, a felséges első Leopoldus római császár és koronás király urunk ő felsége tanácsa komornyikja és fő bortöltője, Magyarország Duna innenső részeinek és Kanizsa ellen vetett végházainak fő generálisa és kapitánya... Adjuk emlékezetül mindeneknek akiknek illik, hogy megszállítván nemes Veszprém vármegyében Hídvég örökünket, adjuk szabad mi akaratunkból szárnyunk alá oda szálló lakosoknak ez ide alább megírt igazságot, melyhez tartván magokat, tudhatják a magok dolgait rendesen folytatni és alkalmaztatni. Elsőben: Az ott való lakosok tartozzanak minket és maradékainkat fegyverrel híven és igazán szolgálni, exemptusok (kiváltság) lévén minden nemű paraszti szolgálattal, tartozván mindazonáltal az levél hordással. Az kastélyhelyhez való szántóföldeket, szőlőket, réteket, erdőket és halászó vizeket, ami ki lészen nekik mutatva, szabadon bírhassák, nem tartozván semmi hegyvámmal, se gabona és bordézsmával, ha a dézsma a mi részünkre és nem a papok részére lenne. Másodszor: Aki ott helyben valami épületet fog tenni (emelni), azt szabadon bírhassa, és pénz nélkül se mi, se maradékaink el ne vehessünk tőle, se feleségétül és gyermekétül, ha pediglen maradék (utód) nélkül meghal, az épület a hozzá való appertinentiaval (tartozékaival) az uraságra szálljon. Harmadszor: A kocsmát egy esztendeig a seregnek engedtük, miglen a hely valamennyire felépül, mely egy esztendőnek eltelte alatt két hónapig a kapitány bora follyon, eltelvén pedig egy esztendő, mindenkor Szt. Mihály naptól fogvást karácsonyig a kocsma a seregé legyen és azután egyedül az uraságé. Negyedszer: A vámot is egy esztendeig engedtük az seregnek, abból egy esztendőnek eltelte alatt két hónapot engedvén az kapitánynak, az mi a mészárszéket illeti ad beneplacitum usque engedtük a seregnek, melynek nagyobb bizonyságára adtuk ezen pecsétes levelünket, kezünk írásával megerősítvén. Datum Szent Gróth (ma Zalaszentgrót) Die 29-a Septembiis Anno 1688 Gróf Batthyány Ádám m. p. * A török uralom alóli felszabadulás évében (1688) az elpusztult lakosságot telepítés útján pótolják. Hídvég (Szabadhídvég) községbe telepítettek csak katonai szolgálattal tartoznak a földesúrnak, s ennek fejében szabadon birtokolhatták a szántóföldeket, rétet, halászóvízeket, erdőt. Hídvég a telepítés idején Veszprém vármegyéhez tartozott, később Somogyhoz, 1950-től Fejér megyéhez.