Fejér Megyei Hírlap, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-01 / 204. szám

Vasárnap, 1963. szeptember 1. Karnevál után A siker és a feladatok S­zép volt, gyönyörű volt, jól szórakoz­tunk, igazán megérte, h­ogy eljöj­jünk — hangzanak a vélemények a karneválról. Az elmondottak őszülte szóval jelenkeztek. A rengeteg gonddal, bajjal, sok­­sok idegeskedő vitával, nem egyszer pesszi­mista hangulatkeltű emberekkel vívott szó­csatával előkészített karnevál mindent pótolt, sma már mindenki megnyugodott. Lehet és kell ilyen monstre megmozdulásokat szer­vezni, annál inkább, mert igény van iránta és a népművelő munka hatását is tovább növelhetjük, ha jól gazdálkodunk a rendel­kezésünkre álló erőkkel. A karnevál egyben azt is igazolta, hogy a különböző sport és kulturális megmozdu­lások, kombinációk kiaknázásának a lehető­ségeit távolról sem használtuk ki és még olyan erőket tárhatunk fel, amelyek a tö­megsport és az öntevékeny együttesek továb­bi fejlődését hosszabb távlatokban is meg­határozhatják. „örülök, hogy láthattam a tömegek szóra­­­kozását nagyüzemű­ módra’’ — határozta meg tömören a véleményét az egyik budapesti vendég. Találó kifejezés. A tó és környéké­nek szépsége, a hangulatos táj, a szép idő, tíz- és tízezer ember szórakozása reggeltől késő estig a gyakorlatban bizonyította a párt művelődéspolitikájának helyességét, amikor célkitűzésként a feladatokat így határozta meg a népművelés területén: minőséget a tömegeknek! M­unkás, paraszt, értelmiség együtt szó­rakozott, pihent. Együtt volt csa­ládjával és a gyermekek vidámsá­ga feledtette a munka fáradalmát. Bátran mondhatjuk, hogy a nyár utolsó vasárnapja Agárdon tízezrek között gyakorolt jótékony hatást. Igaz, nem beszélt senki a termelés feladatairól, a mezőgazdaság előtt álló őszi betakarításról; az agárdi színpad műsora, a tűzijáték, a fényszórók ezerszínű pompájá­ban csillogó vízesés mégis olyan élmény, amely közvetve még jobb munkára ösztönöz. Érdemes élni, dolgozni, érdemes harcolni a békéért, egyáltalán érdemes a szocializmus felépítésén munkálkodni. Ki merné állítani, hogy ennek a hatása nem jelentkezik a ter­melésben. Az idei év sikere egyben azt is jelzi, hogy a következő évre való felkészülés még gondosabb, még körültekintőbb legyen, a ta­valyi és az idei év hibáin okulva bátrabban lépjünk előre. A felkészülést minden évben nagy vita előzte meg az időpont helyes meg­határozásában. Nem egyszer a kelleténél többször, egyesek túlzott aggodalmától kí­sérve idő előtt pesszimista hangulatba esnek, vagy túl okoskodón, nem segítőn visszahúzó erőként igyekeznek tevékenykedni. A­z időjárás sok éves tapasztalata azt mutatja, augusztus végén az idő kedvező. Az idei év újra bizonyí­tott. N­e rendezzünk monstre rendezvényt kánikulában! A nagy tömeg óvatosságra int. A gyakorlat azt bizonyítja, ilyenkor a meleg tűrhető, de ugyanakkor fürödhetnek azok, akik bírják a fürdést. Az idősebb korosztály, de a fiatalja is — az egésznapos műsor alatt jól érzi magát. Ugyanez áll a szereplő gár­dára is. A helyes időpont kiválasztása a sza­badtéri műsorok esetében így is, úgy is iz­galmat okoz. Nekünk azonban számításba kell venni a tömegeket érintő hatásokat is. Az idei és a tavalyi év bizonyított: a tömeg­mozgás szempontjából helyes volt a kivá­lasztott időpont. A rendezőgárda, amely a tavalyi ta­pasztalatokra is támaszkodva végezte mun­káját­, bizonyítja, hogy alkalmas a jövő na­gyobb feladatait is ellátni. Mondjuk ki bát­ran, hogy a sok gonddal-bajjal járó feladat megoldása tavaly is, az idén is kollektív munka alapján, kollektív eredménynek számít. Ebben a kollektívában megvolt a bátor kez­deményezés, a körültekintés és tovább fej­lesztve ennek a kollektívának az erejét, ezen az úton kell járni. A siker a kollektív munka eredménye. Ezért nehéz lenne egyes személyeket kiemel­ni a közös munkából, mégis megtesszük, hogy Török László tűzoltó főhadnagyot név szerint is említjük, aki személyes közremű­ködésével olyan újszerű színfoltot valósított meg a karneválon, mint a színpad szökőkút­­jai és vízesései. Igaz, az együttesből egyik-másik szerve­zet jobban kivehette volna a részét, a meg­beszélt feladatokat annak elfogadása után ki­magyarázkodás helyett férfiasan végrehajt­hatták volna. Akkor nem történik meg, hogy este 7 és 8 óra között a lampionos csónak­­felvonulás egyszerűen a tehetetlenség miatt elmaradt. Reméljük az illetékes vezetők ér­zik a felelősséget, hogy a tömegek előtt nem lehet játszani az ígérgetésekkel és az elfo­gadott terveket végre kell hajtani, annál in­kább, mert a végrehajtáshoz minden feltétel biztosítva volt. Így adósai maradtunk a ben­nünk bízó munkások, parasztok, értelmisé­­giek-isk egy szép fáklyás felvonulással. A kialakult vélemények egyöntetűen helyes kezdeményezésnek látják, hogy a délelőtti sport után délután a megye öntevékeny csoportjai szerepeljenek. Az idei tapasztalat azt mutatja, hogy nem kettő, de akár három színpadon is működ­­­hettünk volna. Bebizonyosodott, hogy a nép­művelő munkában, ha okosan kezdeménye­zünk, nincs nyári holt szezon, sőt a fgym­­narokon keresztül a Velence-tavi karneválig fokozhatjuk a tevékenykedést és mivel olyan ke­dvszó­ alakulhat ki augusztus vé­gére, hogy a legjobbak kerüljenek a vizi­­sz'­inadra — hiszen több tízezres tömegről va szó — a legjobbak a megye közönsége előtt bizonyíthatják be tudásukat, fejlődé­si'-W a vnilinb«»* színjátszó csoportok ugyanekkor kedvvel készülnek a feladatra. Nagy közönség előtt szerepelhetnek és ez tö­megméretekben jelentkezik a közönség álta­lános művelődésében, s kihal, a még gyenge­ községi csoportokra is. Ha jól gazdálkodunk — korlátlanok a lehetőségeink — jövőre há­rom-négy színpadon nemcsak Fejér megyeiek,­ de Dunántúl megyéinek megjelenését is elő­készíthetjük. Az az érzésünk, rangot jelent­het tízezrek előtt játszani minden arra ér­demes öntevékeny csoportnak. Ilyen közön­séggel még a budapesti színházak sem dicse­kedhetnek. A délelőtti sportműsor sikere egyben ar­ra int bennünket — és a kulturális bizottság feladata lesz kidolgozni a részleteket, —, hogy sokkal, de sokkal nagyobb megmozdulást le­het kezdeményezni. Itt nemcsak az MHS-nek, főleg a KISZ-nek kell komolyan megmozdul­ni, annál inkább, mert a KISZ halvány sze­replése a Velence-tavi karneválon egyáltalán nem indokolt. A lehetőségek sokasága tulajdonkép­pen ebben az évben tárult fel tel­jes erővel, egyrészt a közönség vártnál nagyobb tömegű megjelenésével, másrészt a televízió kétszeres közvetítésével. A Velencei tavi megmozdulásra több órán keresztül az ország tekintete figyelt és ez perspektivikus lépéseket követel. Augusztus 25-ével a Velencei tó minden kérdése túlnő a megye határain, intézkedésein és tömeg­­hatásán keresztül egyaránt. A tavalyi balett és az idei Strauss-est mérlegre tevése, annak ellenére, hogy színvo­nal tekintetében a Strauss-est kívánni valót nem hagyott maga után, mégis ngm látszik, a Velencei tó környezetébe a balett jobban illik. Jobban érvényesülnek a fényhatások, jobban leköti a tömegeket és még lehetne sorolni a problémákat. Időben gondoskodni kell megfelelő darabról. Még az idén meg kell határozni, mit akarunk jövőre, sőt 1965-re is. Utána pedig az ötéves tervekkel együtt eb­ben a kérdésben is hoszú távlatra kell ter­veznünk. Az idei év tapasztalata, a hadsereg se­gítése, amely a magyar és szovjet katonák lelkes munkáját — sok gondtól-bajtól való megszabadulást — jelentette arra figyelmez­tetnek, hogy a szovjet elvtársakkal a kapcso­latot ezen a téren is szorosabbra kell fűzni megyei szinten. N­incs messze az az idő — mondta egy lelkes karneváli rajongó — amikor a Velencei-tó szépségébe beleillesz­kedik a világhírű szovjet balettkar műsora. Tegyük hozzá, nem elérhetetlen álomról van szó. Ha bátran lépünk előre és nem a pilla­natonként felmerülő apróbb-nagyobb akadá­lyokon jajongunk, nem elérhetetlen álom ma már, hogy a hagyományossá vált Velencei tavi karnevál nem csak országos, hanem nemzetközi megmozdulások színhelye is lesz. Olyan megmozdulások színhelye, ahol tízez­rek nézik, hallgatják a művészet nyelvén fe­léjük áradó igazságot, hogy érdemes élni, dolgozni ebben a rendszerben, ebben a ha­zában! Az hogy ez sikerüljön, hogy a nyári megmozdulások egyik szellemi áramlata le­gyen Fejér megye, nagyon sokat leéll dol­gozni és fegyelmezetten munkálkodni a siker érdekében. Érthető, hogy a Velencei tavi megmozdulás sikere kezdeményező kedvet és tenniakarást szabadított fel megyeszerte. A rend és a következő évek sikere érdekében éppen ezért megyei szinten jól összehangolt munkára van szükség és pontosan meg kell határozni a fokozatosság minden lépését. Nem lőhetjük el a levegőbe a patronokat­­ vagy a tűzijátékokat — és mindenki rendez mindent jelszóval anarchiát teremtünk A megye népművelő programját a művelődési bizottság együttesen dönti el, ehhez kell iga­zítani a lépéseket. A művelési bizottság a párt megyei végrehajtó bizottsága határozatai alapján dolgozik és ez egyben a lépések ki­igazítását is biztosítja. Nincs szükség kapko­dásra, felelőtlen ígérgetésekre, de pesszimis­ta hangulatkeltésre sem! Hogy jó úton já­runk, azt tízezrek megjelenésükkel bizonyí­tották. A tömegek igenlése a legjobb bizto­síték a munka továbbfejlesztése érdekében A teljes igazsághoz azt is ki kell mondani: a székesfehérvári járási tanács az agárdi strand fejlesztését távlatokban még az idén meg kell, hogy oldja, úgy, hogy a nagy tömeg be­fogadására alkalmas nézőteret, megfelelő hangot és nem utolsósorban olyan parkosítást biztosítsanak, amely alkalmas arra, hogy az egész évi üzemeltetés mellett a nyár utolsó vasárnapján monstre megmozdulásra alkal­mas legyen. K­ét évig is lehetett olyat csinálni, hogy egyes emberekre lehetetlen vi­szonyok között sokezer forint értékű anyagot bízzunk olyan körülmények között, hogy borsózik az ember háta, ha rágondol. A pénzügyi program megyei feladat! Számí­tásba kell venni — és ezt a tömegek összeté­tele is bizonyította —, hogy nem lehet kö­zömbös Székesfehérvár városnak, mi történik Agárdon, de ma már nem lehet közömbös a megye legkisebb falujának, sem, annál in­kább, mert amikor a Velencei-tóra megyünk — télen vagy nyáron egyaránt — ez a tó a megye dolgozóinak szolgálatában áll. A Velencei-tavi rendezvény 1963. augusz­tus 25-ével kinőtt a gyerekcipőből. Hatásában országos szintet ért el. Ez a tény felelősséget és anyagi hozzáállást jelent elsősorban a me­gye minden egyes dolgozója számára, de ha jól munkálkodunk, a tények , eredmények bi­zonyító hatása alapján nemcsak természeti szépségével, fürdőzési lehetőségével, hanem országos szintű kulturális megmozdulásáva­­is kivívhatjuk az elismerést. Ezzel a munká­val a kultúra sajátos eszközeivel befolyásol­hatjuk megyénk dolgozóinak hangulatát, amely kihat a termelésre is. Lévai András Kép a karneváli Strauss-estről. Fejér megyei Hírlap Tanévnyitáskor Holnap reggel megyénk is­koláiban is megszólal a csen­gő. Hatvanezer általános is­kolás, hétezer középiskolás, s csaknem ennyi ipari tanuló kezd munkába közel három­ezer főnyi pedagógussal együtt. A sols elsős az óvoda he­lyett ma az iskolába indul, s bizonyára fürkészve figyeli a tantermeket, raktározza emlé­kezetébe a sok újat, szokat­lant. Nemcsak az elsősöket fogadja azonban új az első tanítási napon, hanem idő­sebb társaikat is. Dunaújvá­rosban és Móron új gimnázi­um, Száron új általános is­kola kínál otthont a diákok­nak. S új az is, hogy többhe­­lyütt, így Velencén, Polgár­din, Enyingen, Pusztaszabol­­cson középiskola nyílik. Míg tavaly csak Székesfe­hérváron a Vasvári Gimnázi­umban működött szakközépis­kola, az idén kilenc új szak­­képzőiskola, illetve szakkö­zépiskolai osztály nyílik. A szakközépiskolák egy része községekben talál otthonra. Ez azt is jelzi, hogy a megye­­székhely, Dunaújváros és a já­rási székhelyek után községe­inkben is meghonosodik a kö­zépiskola. Mindez arról is tanús­kodik, hogy gyorsul az induló tanévben az oktatási reform végrehajtása. Két ipari tanuló intézet is bekapcsolódik a kö­zépiskolai oktatásba. Dunaúj­városban és Székesfehérváron is két-két szakközépiskolai osztálynak ad helyet a MOM intézet. Az oktatási reform végre­hajtásának gyorsulását jelzi, hogy mindenütt érvénybe lép az új nevelési terv és meg­kezdődik az oktatási reform szellemében készült tantervek bevezetése, megvalósítása. Az általános iskolákban is to­vább tökéletesedik az okta­tás. Ezt szolgálja az, hogy né­hány kisebb helytől eltekint­ve, minden iskolában és osz­tályban meghonosodik a gya­korlati oktatás. Az iskolába hívogató csen­gőre nemcsak a gyerekek, a kis és nagy iskolások figyel­nek, hanem a szülőre is. Már csak azért is, mert közülük is több mint tízezren kezdik meg, iletve folytatják általános és középiskolai tanulmányaikat az esti és levelező szakokon. Ezért is, de nemcsak ezért. Hiszen a társadalom figyelme fordul az iskola felé, ahol a gyermekek nemcsak ABC-t tanulnak, hanem munkára, a szocialista életre nevelődnek. Hogy mindez megvalósuljon, nyilvánvalóan a pedagógusok­nak kell a legtöbbet tenniük. S az eredményes munkához még fokozottabban mint ed­dig, szükség van a szülői ház, a társadalom segítségére. Az oktatási reform megvi­tatásában jóformán az egész ország részt vett, de a feladat nem kisebbedett most sem, amikor a reform szellemében kell a munkát még hatéko­nyabbá tenni. A szeptemberi csengő, amikor munkába szó­lítja a pedagógusokat, tanu­lásra az iskolásokat, arra is figyelmeztet, hogy a szülők­nek, a társadalomnak a tanév folyamán mindig közre kell működnie, segítséget nyújta­nia, hogy a gyermek előre­haladása, ismereteinek bőví­tése, jellemének formálása si­keresen megvalósuljon. A diákok többsége ismeri már az iskolát, s a pedagógu­sokat is, szorongva talán csak az óvodát átlépő kis elsősök ülnek az első tanítási napon az iskolapadokban. Segítséget azonban nemcsak ők várnak, hanem azok is, akik két-há­­rom, vagy akár már tíz éve is iskolapadokban ülnek, hogy tudásukkal és értelmükkel együtt emberségük is nőjjön. Mit is mondhatnánk most ezen az ünnepélyes napon a kis és nagy iskolásoknak, mint azt; tanuljatok szorgalmasan, iparkodjatok, mert csak így lehettek hasznos polgárai szo­cialista hazánknak. A pedagó­gusoknak pedig azt kívánjuk, hogy jó erőben, egészségben munkálkodjanak, hogy a tu­dás palántája fává terebélye­sedjen, hogy a mai kis és nagy diákok szocialista emberré formálódjanak. Ez a nagy munka nem kis erőfeszítést követel a pedagógusoktól, de ez a célja a társadalomnak, szocialista hazánknak és en­nél nagyobb segítséget neve­lő nem érezhet maga mellett. Ennél jobb talaja nincs és nem is lehet az emberségre való oktatásnak, nevelésnek. Holnap reggel megint meg­szólal a csengő az iskolákban, tanulásra, munkára szólít. Ez a jelzés nemcsak a diákoknak és a pedagógusoknak szól,­ hanem valamennyiünknek, mert közös fáradozásunk eredményeként hoz sikereket az új tanév is. 3 A diktátor humora Paraguay ura és paran­­csolója, Alfredo Snossner tábornok elnök, kormányfő, hadseregfőparancsnok alig­hanem a világ leg­jobb humorú diktátora.­ Mi­után ugyanis 21 ágyúlövés mellett harmadszor is elfog­lalta az elnöki széket, ame­lyet kereken kilenc eszten­deje egy katonai államcsíny­nyel kaparintott meg először magának, ünnepi szónokla­tot intézett parlamentjének ellenzékéhez, mondván, hogy: — Örömmel üdvözlöm az ellenzék képviselőit, akik oly sok éven át makacsul és értelmetlenül távol tartot­ták magukat a parlamenttől. Az ellenzéki képviselők­nek egy arcizma sem rán­­dult, pedig nevetségesebb beszédet aligha hallottak még életükben. Mert, ha va­laki „makacsul és értelmet­lenül” távol tartotta őket a törvényhozástól , az maga a diktátor volt, aki pártjai­kat egytől-egyig illegalitásba kényszerítette. A képviselők azonban nem nevettek. Féltek, hogy talán a diktátornak m­égsincs olyan jó humorérzéke, mint a szavakból gondolhatták volna. S akkor, alig hogy beengedte őket a parlament­be, már szedhetik is a sátor­fájukat... (sül Az egyik kisebb — 12 holdnyi — táblát szántja a bodajki Petőfi Tsz-nél Varga László traktoros. Az előtérben Gábler György nö­vénytermesztési brigádvezető és Szabó Imre, a Méri Gépállomás körzeti brigádvezetője a szántás minőségét ellenőrzik.

Next