Fejér Megyei Hírlap, 1964. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-03 / 1. szám

­ Két kommentár Johnson és Erhard találkozója Az amerikai—nyugat-né­m­et megbeszélésnél Johnson és Erhard állt a fényszórók hatókörében, de a texasi tárgyalások tükrözték a bo­nyolult nyugati politikai cso­portosulások úgyszólván min­den jelenségét. Az Egyesült Államok elnöke lényegileg két kérdést helyezett előtér­be. • Hangsúlyozta, hogy nincs fontosabb dolog, mint a kelet-nyugati viszony kér­dése, de ugyanakkor éppen az amerikai lapok szerint Johnson több megnyilatko­zásával utalt arra, hogy az NSZK-t tekinti Washington legfontosabb szövetségesé­nek. Ami az elnök állásfoglalá­sát a kelet-nyugati kapcso­latok kérdésében illeti, ez kétségtelenül pozitív jelen­ség. Utalnunk kell viszont arra, hogy Johnsont több fontos, a háttérből ható té­nyező is befolyásolja. Alap­vető, hogy küszöbön áll az elnökválasztás éve és bár Johnson a délen szilárdnak érzi magát, az északi válasz­tók megnyerésére engedé­kenyebb politika látszik al­kalmasnak. Ezzel párhuza­mosan Johnson saját népsze­rűségét is úgy látja legin­kább biztosítva, ha a Ken­­nedy-vonal folytatójaként lép fel. A másik tétel a Washington—Bonn viszony kérdése. Johnson olyan hely­zetet szeretne teremteni, hogy a jövőben elkerülhes­sék azokat a nézeteltérése­ket, amelyek Kennedy ide­jén megterhelték a két kor­mányt. Ez persze sok lehe­tőséget adott Erhard számá­ra, aki amúgy is kedvező po­zícióból indult a brüsszeli kompromisszum után. Si­került ugyanis Franciaor­szág merev álláspontját gaz­dasági kérdésekben némileg fellazítani. A kancellár tak­tikájának amúgy is jellem­zője, hogy az angolszász ha­talmak és Párizs ellentéteit úgy próbálja kihasználni, hogy Bonn a nélkülözhetet­len közvetítő szerepét ölti magára. Erhard élt a lehető­ségekkel és éppen a kelet— nyugat közötti kapcsolatok megjavításával igyekezett fé­kezőleg hatni. Ennek mint­egy ellenértékeként szögez­te le Erhard és Schröder, hogy Bonn számára Was­hington a nélkülözhetetlen partner. Nyugati politikai körökben vegyes érzelmekkel kom­mentálják a washingtoni tárgyalásokat. Az angol saj­tó óvatos hangvétele mögött is érezhető, hogy London aggódik, attól tartanak, Ang­lia a szorosabbá váló ame­rikai ENSZK kapcsolatok ki­hatásaként hátrább kerülhet a NATO államok rangsorá­ban. A nyugatnémet szélső­jobboldal nyíltan elégedet­lenkedik, mivel ők csak a Bonn-Párizs tengelyében látják biztosítékát annak, hogy az enyhülést a legha­tékonyabban akadályozzák. A texasi tárgyalások után ál­talában olyan kép alakult ki, hogy a nyugati politikai frontszakaszon az eddiginél is több árnyalat érezhető a különböző hatalmi pozíció­ért folytatott csatározások­nál. Világviszonylatban vi­szont csak annak van jelen­tősége, hogy a reálisabb el­gondolásokat képviselő erők megszilárdíthatják-e állásai­kat? Örö­m­m­e­l nyugta szűk Némelyik hivatalos közle­mény szűkszavúsága mögött az átlagosnál is forróbban lüktet az eleven élet. Ilyen közlemény annak a ma­gyar—csehszlovák megálla­podásnak ténye, amely el­törli a két ország közötti út­levél és vízumkényszert. Eszerint az új év első napjá­tól a két ország állampolgá­rai útiokmányai csupán a személyi igazolványukat kö­telesek felmutatni azzal a betétlappal, amelyet a lak­hely szerint illetékes rend­őrkapitányságon adnak ki. Ráadásul az utazók jelentős valutakedvezményben is ré­szesülnek. Ezt az egyezményt az utaz­ni szerető emberek nagy tömegei fogadták őszinte örömmel mindkét or­szágban. Sok motívum gaz­dagítja ezt az örömöt. Min­denekelőtt az a tény, hogy a két ország népessége való­ban testvéri módon érez egymás iránt és szükségét érzi annak, hogy még köze­lebbről, a mindennapi élet sodrában ismerje meg egy­mást. Nem a régi, naciona­lista előítéletek temetéséről van itt szó, mert azt a szo­cialista építés közös eszmé­je már résen eltemette. Sok­kal inkább arról van szó, hogy két ország népei ele­mi erővel kívánták a sze­mélyi érintkezés akadályai­nak jelentős lebontását. És ez nagyszerű dolog. „Közelebb a szemhez, kö­zelebb a szívhez” — tartja egy régi közmondás. Amikor a határon könnyű szerrel át­jutó magyar megismeri a szocialista Csehszlovákia nagyszabású építőmunkáját, s a nehézségeket legyőző cseh és szlovák embert, vagy amikor találkozik ott élő rokonaival, barátaival, ismerőseivel — kimondatla­nul is a dolgozók nemzetkö­zisége erősödik. És amikor m­i látjuk vendégül a baráti és testvéri Csehszlovákia fiait és lányait, vendégszere­tetünk egész melegével igye­kezünk ünneppé tenni ittlé­tüket, hiszen­­ köteteket le­hetne írni arról, mily hatá­sosan segítettek nekünk tör­ténelmileg nehéz pillanatok­ban: építeni és eredménye­ket megtartani. A két ország népeinek pat­riotizmusa annál inkább te­lítődik humanizmussal, men­nél inkább fejlődik interna­cionalizmusa. Ez az egyez­mény hozzájárulás ehhez a fejlődéshez. Örömmel nyug­tázzuk hát és szívből üdvö­zöljük... KOSSUTH RÁDIÓ P.10: Tánczene 8.6T: T­gri csillagok Rádiójáték. II. rész 10.10: Vajda M. jegyzőjé 10.16: Zenekari muzsika 10..'9: Lottó 11.00: Beszélgetés az a­l­koholi­­zmusról 11.15: Operettrészletek 12.*..: Szimf. könnyűzene 12.00: Népek zenéje II. V: Gazdaszemmel 1­*.10: Krilov versei A rádió és a televízió mai műsora PETŐFI RÁDIÓ 14.00: Garay Attila és együttese játszik 14.23: Két szimf. költemény 15.05: Moldova György írása 15.15: Fúvószene 15.40: Nervi: Harangfa. Elb. 16.00: Kórusművek 16.10: Könnyűzenei híradó 17.05: Kétzongorás hangv. 17.30: Láttuk, hallottuk 17.50: Bécs István brazíliai úti jegyzete 18.25: Beszély, dr. Szendei­ Ád­ám adjunktussal 18.40: Üdvözlet Eger környékéről 19.15: Esztrádzene 19.45: Ifjúsági őrjárat 20.00: Fuccini-est 21.05: Bened­ek Tibor emlékműsor 21.47: Beethoven-zongoraművek 22.25: Operettrészletek TELEVÍZIÓ — BUDAPEST 9.30: Mezőg. filmműsor 10.00: Tv-híradó 10.15: Tudós az Ezeregyéjszaka földjén Germanus Gyula pro­fesszor útiélményei 10.40: Forró pillanatok 10.55: Miniszterné asszony Jugoszláv­ film 12.15: Jövő heti műsor 14.16: A győztes ismeretlen Daljáték gy­ermekeknek 16.10:, Kamarazene 16.45: Interpelláltak... 17.00: ötórai tea 18.15: Schubert: VIII. szimf. 18.40: Fórum 19.00: Kodály: Háry János c. dalművéről beszél Szabolcsi Bence 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! 20.25: Barangolás a filmek világában ?2.20: Zenekari muzsika Fig­yelem! Állu­mi Gazdaságok, Termelőszövetkezetek! . Magánháztartások mindenféle zsírhulladékát szappanra azonnal becseréljük minden kilogramm szappan után 6 forint bérfőzési díjat szedünk. Cseretelepünk megbízottja Székesfehérvár, Botos István Jancsár u. 21. szám Mezőgazdasági Vegyes Vegyi VTSZ Szombathely N­árai u. 3. 7449. Fejér megyei Hírlap Tegnap Szilveszter reggel. A nagy­karácsonyi cselédházakba behúzódtak a hideg elől. A kukoricaszárból szított tü­zek mellett tervezgettek, be­szélgettek az emberek, ahogyan ma is teszik az év utolsó nap­ján. A szokásos év végi örömö­ket azonban mindig beárnyé­kolta a szokásos „szólítás”, amikor azokat, akik valami­lyen okból nem tetszettek az intézőnek, vagy pusztagazdá­nak, nem szólították már a következő évre. Az aztán me­hetett a családjával együtt, amerre akart. Szekér zörgött, szegényes motyóval a fagyott úton. A hi­deg ajtók mögül ki-kinéztek utánuk. Aztán újra mozdulat­lan csend ülte meg a nagyka­rácsonyi völgyet. Persze, azért volt öröm is. Citerát vert, gombos harmonikát húzott va­laki az év utolsó estéjén. Vár­ták az újat A boldog új évet... Most is körülbelül éppen olyan ködös, havas hideg ülte meg a karácsonyi völgyet Szilveszter reggelén. Hét óra, fél nyolc körül járt az idő, Hangok Vonat fütyült Megérkezett a reggeli vonat Dunaújváros­ból. Az állomás fenn a domb­tetőn van, hosszú, csúszós lép­csőn iparkodtak a vonattal ér­kezők lefelé. Javarészt gyári dolgozók, éjjeli műszakosok. Azt mondják, sokan járnak el a községből. — Dolgoznánk itthon is, de tudja ez a régi proletár nép olyan dolgos, rend van itt a tsz-ben, sokunknak nem ma­rad munka itthon — mondta egy újdonsült ismerős. Fiatal lány, fiúba karolva csicsergett Bemutatkozni jött a fiú szüleihez. Nevettek, gyöngyözött a hangjuk a hó fölött. Hanem hirtelen zsudsz! — a mögöttük iparkodó férfi megcsusszant és csak éppen az fiú párban akadt meg. Cifra mondásokat vártam, jól elke­­rekítve a lépcsőt, a jeget meg mindent. — Majd hasraesek! — ne­vetett a kárvallott, a nézőkkel együtt. Sziveszterkor nem illik mérgelődni — tették még hoz­zá. Hangok. Vonatfütty, neve­tés. Aztán valahonnan disznó sivítás hangzott, majd egy má­sik is. Kicsit megkésett a böl­­lér. Vagy túl sokáig készülőd­tek forralt borral, pálinkával? Reggeli mozgás Nagy Pista bácsi kicsit fá­zósan húzta össze a kabátját. Pedig nem az ágyból bújt ki. Már hazafelé sietett. — Megetettük a lovakat, most megyek én is reggelizni — mondta. — Az állatok kö­rül mindig van munka. Télen is. Kocsi fordult ki a köves út­ra. Takarmányt vitt az istálló­ba. Ez így lehetett mindig, gondoltam és bevallom, kicsit el is komorodtam. Hideg, köd, állatok, szekérnyikorgás. Mint régen. Ez nem változott. Néhány ember az illatos si­lógödrök felől jött. Barátsá­gosan mosolyogtunk, köszön­tünk egymásnak, ismeretlenül. Egy gyerkőc tejeskannával iparkodott hazafelé. — Sietek, reggeli után, ami­kor elkészülünk, megyek tv-t nézni. Szeretem a Foxi Maxit, az lesz délelőtt. Az orvosi rendelőnél is mo­zogtak. Szabó Sanyi az orvost kereste. Baleset érte a kezét munkahelyén, most azt akarta bemutatni. — Elősz­­illáson szabadságon van az orvos, most ide kell el­jönni. Bánomból (kis település a a környéken) gyalogoltam ide. Át a Sudár erdőn, aztán a sínek­ben én. Kicsit morfondírozott, mun­kaszüneti napon fogad-e az orvos? — A Csonka doktor nem olyan. Szives az mindenkihez — nyugtatja meg egy helybeli fiatalember. A művelődési házon hirdet­mény: mindenkit szeretettel várunk a ízű vesztesd mulatsá­gon. Dunaújvárosi zenekar ját­szik! — Nagy mulatság lesz itt az este meg az éjjel, reggelig — igazított el Nagy Pista bácsi a szórakozás lehetőségek felől. Azt mondja, ő régen is mindig megünnepelte a szilvesztert — akárhogyan is volt Most is számontartja. De nemcsak ő. Az asszonyok, akik reggel a tejet a tejcsar­nokba vitték, kicsinosítják ma­gukat estére. A kislány a be­mutatkozás után a fiúval együtt szintén a bálba készül. Még Szabó Sanyi is, aki pedig „sebesült”. Úgy vélekedett csinosak a nagykarácsonyi leá­nyok. — Este ismét jövök — mond­ta. Azon tűnődtem, vajon mit szólnának a nylon blúzos leá­nyok, fémszálas-nyakkendős fiúk, ha ... az idő kereke vé­letlen visszacsússzanna, a cite­­ráig, meg a cselédházakig. ★ A szilveszter reggelből las­san délelőtt lett. Már elham­vadtak a pörkölő tüzek. Ké­szült már a disznótoros ebéd. Sok helyen bekapcsolták a rá­diót, a tv-t, kezdődött a gye­rekműsor. Lassan búcsúzni ké­szült az óév. Az idő kereke nesztelenül fordult előre. El, egyre messzebb a szólítástól, a citerátói­ Vincze István NAGYKARÁCSONYI SZILVESZTEREK Péntek, 1964. január 3. ) 230 nyeremény A december 2-án megtartott lottó tárgynyeremény sorsolás is­mét sok Fejér megyei lottózónak hozott szerencsét. Agárdtól Zá­­molyig szinte valamennyi járá­sunk területéről. 16 községbe ju­tott egy, vagy több tárgynyere­mény A nyolc televízió készülék­ből például kettő jutott Velencé­re, de Kislángon, Iváncsán és Kálozon is kellemesebbé tette az ajándék tv az elmúlt ünnepna­pokat. Alapon, Ercsiben és Ta­­bajdon az ünnepi asztal megtérí­tése gondtalan volt, hiszen egy­­egy éléskamra utalvány könnyí­tette azt meg. De a rádiók mag­netofonok, motorkerékpárok, vil­lanytűzhelyek és még sorolhat­nánk a többi tárgyakat is, mind elősegítették a nyerteseknek azt, hogy tetézzék ünnepi hangulatu­kat. Az Agárdon nyert magneto­fon vajon milyen hangulatot kel­tett? És mit ettek a Zámolyon nyert ezüstözött evőeszközökkel? De a­z év előző tárgynyeremény sorsolásai is számos nyeremény­hez juttattak sok lottózót Az év előző sorsolásain 230 Fejér me­­gyei nyeremény volt, közel másfél millió forint értékben. A nyere­mények között volt három sze­mélygépkocsi és tizenöt szoba­bútor is, a többi nagyértékű nye­remények között. Remélhető, hogy az 51. heti, valamint a rendkívüli jutalomsor­solások újabb nyereményekkel te­tézték az 1963. évi lottó tárgynye­reményeket megyénkben. — varró Kuba nagy ünnepe Barát és ellenség­e túlzás nélkül el­mondható: az egész világ figyeli azt a gran­diózus erőfeszítést, amelyet a forradalmi és szocializmu­st építő Kuba népe folytat sza­badságáén, függetlenségéért, nemzeti föl­­emelkedéséért, a szocialista építés új meg új diadalaién, öt éve győzött a kubai nép for­radalma a világ legerősebb és legagresszí­vebb imperialista hatalmának tőszomszédsá­gában. Kubáé az az örök dicsőség, hogy el­űzve az amerikai zsoldban álló kubai zsar­nokot, Batistát , megteremtette a nyugati féltekén az első szocialista államot. A neve­zetes évfordulón a haladásért küzdő em­berek forró szívvel köszöntik Kuba hős népét. Havanna a kubai forradalom centruma. A modern nagyváros, amely valamikor a jenki milliomosok, milliárdosok és pénzes semmittevők eldorádója volt, most a kubai népkul­túra, ipar, kereskedelem, művészet, tudomány fellegvára. Ez a metropolis Kuba felsza­badulása óta szakadatlanul fejlődik. Egy kis nép nagy tetteinek ebből az idegköz­pontjából szakadatlanul árad az egész országra — sőt annak határain túlra is — a kubai forradalom életereje. Kuba legyőzhetetlen. Mindenekelőtt azért, mert hősies a népe: harcban és munkában egy­aránt kiváló. És legyőzhetetlen, mert a szocialista országok segítik igazságos ü­gyét. Ez a nép a segítséget sokszorosan megérdemli. Baloldali felvételünk a kubai építőmunka és erő valóságos jelképe. Jobboldali képünk pedig a „Los Pinos” állami gazdaság dolgo­zóinak újonnan épült lakótelepe. Kuba kommunista kormánya megmutatta, mit lehet tenni a népért, ha a nemzeti jövedelmet nem idegen tőkések vágják zsebre. Mindkét kép meggyőzően hirdeti: Kuba győzelmesen alkot!

Next