Fejér Megyei Hírlap, 1964. január (20. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-03 / 1. szám
Két kommentár Johnson és Erhard találkozója Az amerikai—nyugat-német megbeszélésnél Johnson és Erhard állt a fényszórók hatókörében, de a texasi tárgyalások tükrözték a bonyolult nyugati politikai csoportosulások úgyszólván minden jelenségét. Az Egyesült Államok elnöke lényegileg két kérdést helyezett előtérbe. • Hangsúlyozta, hogy nincs fontosabb dolog, mint a kelet-nyugati viszony kérdése, de ugyanakkor éppen az amerikai lapok szerint Johnson több megnyilatkozásával utalt arra, hogy az NSZK-t tekinti Washington legfontosabb szövetségesének. Ami az elnök állásfoglalását a kelet-nyugati kapcsolatok kérdésében illeti, ez kétségtelenül pozitív jelenség. Utalnunk kell viszont arra, hogy Johnsont több fontos, a háttérből ható tényező is befolyásolja. Alapvető, hogy küszöbön áll az elnökválasztás éve és bár Johnson a délen szilárdnak érzi magát, az északi választók megnyerésére engedékenyebb politika látszik alkalmasnak. Ezzel párhuzamosan Johnson saját népszerűségét is úgy látja leginkább biztosítva, ha a Kennedy-vonal folytatójaként lép fel. A másik tétel a Washington—Bonn viszony kérdése. Johnson olyan helyzetet szeretne teremteni, hogy a jövőben elkerülhessék azokat a nézeteltéréseket, amelyek Kennedy idején megterhelték a két kormányt. Ez persze sok lehetőséget adott Erhard számára, aki amúgy is kedvező pozícióból indult a brüsszeli kompromisszum után. Sikerült ugyanis Franciaország merev álláspontját gazdasági kérdésekben némileg fellazítani. A kancellár taktikájának amúgy is jellemzője, hogy az angolszász hatalmak és Párizs ellentéteit úgy próbálja kihasználni, hogy Bonn a nélkülözhetetlen közvetítő szerepét ölti magára. Erhard élt a lehetőségekkel és éppen a kelet— nyugat közötti kapcsolatok megjavításával igyekezett fékezőleg hatni. Ennek mintegy ellenértékeként szögezte le Erhard és Schröder, hogy Bonn számára Washington a nélkülözhetetlen partner. Nyugati politikai körökben vegyes érzelmekkel kommentálják a washingtoni tárgyalásokat. Az angol sajtó óvatos hangvétele mögött is érezhető, hogy London aggódik, attól tartanak, Anglia a szorosabbá váló amerikai ENSZK kapcsolatok kihatásaként hátrább kerülhet a NATO államok rangsorában. A nyugatnémet szélsőjobboldal nyíltan elégedetlenkedik, mivel ők csak a Bonn-Párizs tengelyében látják biztosítékát annak, hogy az enyhülést a leghatékonyabban akadályozzák. A texasi tárgyalások után általában olyan kép alakult ki, hogy a nyugati politikai frontszakaszon az eddiginél is több árnyalat érezhető a különböző hatalmi pozícióért folytatott csatározásoknál. Világviszonylatban viszont csak annak van jelentősége, hogy a reálisabb elgondolásokat képviselő erők megszilárdíthatják-e állásaikat? Örömmel nyugta szűk Némelyik hivatalos közlemény szűkszavúsága mögött az átlagosnál is forróbban lüktet az eleven élet. Ilyen közlemény annak a magyar—csehszlovák megállapodásnak ténye, amely eltörli a két ország közötti útlevél és vízumkényszert. Eszerint az új év első napjától a két ország állampolgárai útiokmányai csupán a személyi igazolványukat kötelesek felmutatni azzal a betétlappal, amelyet a lakhely szerint illetékes rendőrkapitányságon adnak ki. Ráadásul az utazók jelentős valutakedvezményben is részesülnek. Ezt az egyezményt az utazni szerető emberek nagy tömegei fogadták őszinte örömmel mindkét országban. Sok motívum gazdagítja ezt az örömöt. Mindenekelőtt az a tény, hogy a két ország népessége valóban testvéri módon érez egymás iránt és szükségét érzi annak, hogy még közelebbről, a mindennapi élet sodrában ismerje meg egymást. Nem a régi, nacionalista előítéletek temetéséről van itt szó, mert azt a szocialista építés közös eszméje már résen eltemette. Sokkal inkább arról van szó, hogy két ország népei elemi erővel kívánták a személyi érintkezés akadályainak jelentős lebontását. És ez nagyszerű dolog. „Közelebb a szemhez, közelebb a szívhez” — tartja egy régi közmondás. Amikor a határon könnyű szerrel átjutó magyar megismeri a szocialista Csehszlovákia nagyszabású építőmunkáját, s a nehézségeket legyőző cseh és szlovák embert, vagy amikor találkozik ott élő rokonaival, barátaival, ismerőseivel — kimondatlanul is a dolgozók nemzetközisége erősödik. És amikor mi látjuk vendégül a baráti és testvéri Csehszlovákia fiait és lányait, vendégszeretetünk egész melegével igyekezünk ünneppé tenni ittlétüket, hiszen köteteket lehetne írni arról, mily hatásosan segítettek nekünk történelmileg nehéz pillanatokban: építeni és eredményeket megtartani. A két ország népeinek patriotizmusa annál inkább telítődik humanizmussal, mennél inkább fejlődik internacionalizmusa. Ez az egyezmény hozzájárulás ehhez a fejlődéshez. Örömmel nyugtázzuk hát és szívből üdvözöljük... KOSSUTH RÁDIÓ P.10: Tánczene 8.6T: Tgri csillagok Rádiójáték. II. rész 10.10: Vajda M. jegyzőjé 10.16: Zenekari muzsika 10..'9: Lottó 11.00: Beszélgetés az alkoholizmusról 11.15: Operettrészletek 12.*..: Szimf. könnyűzene 12.00: Népek zenéje II. V: Gazdaszemmel 1*.10: Krilov versei A rádió és a televízió mai műsora PETŐFI RÁDIÓ 14.00: Garay Attila és együttese játszik 14.23: Két szimf. költemény 15.05: Moldova György írása 15.15: Fúvószene 15.40: Nervi: Harangfa. Elb. 16.00: Kórusművek 16.10: Könnyűzenei híradó 17.05: Kétzongorás hangv. 17.30: Láttuk, hallottuk 17.50: Bécs István brazíliai úti jegyzete 18.25: Beszély, dr. Szendei Ádám adjunktussal 18.40: Üdvözlet Eger környékéről 19.15: Esztrádzene 19.45: Ifjúsági őrjárat 20.00: Fuccini-est 21.05: Benedek Tibor emlékműsor 21.47: Beethoven-zongoraművek 22.25: Operettrészletek TELEVÍZIÓ — BUDAPEST 9.30: Mezőg. filmműsor 10.00: Tv-híradó 10.15: Tudós az Ezeregyéjszaka földjén Germanus Gyula professzor útiélményei 10.40: Forró pillanatok 10.55: Miniszterné asszony Jugoszláv film 12.15: Jövő heti műsor 14.16: A győztes ismeretlen Daljáték gyermekeknek 16.10:, Kamarazene 16.45: Interpelláltak... 17.00: ötórai tea 18.15: Schubert: VIII. szimf. 18.40: Fórum 19.00: Kodály: Háry János c. dalművéről beszél Szabolcsi Bence 19.54: Jó éjszakát, gyerekek! 20.25: Barangolás a filmek világában ?2.20: Zenekari muzsika Figyelem! Állumi Gazdaságok, Termelőszövetkezetek! . Magánháztartások mindenféle zsírhulladékát szappanra azonnal becseréljük minden kilogramm szappan után 6 forint bérfőzési díjat szedünk. Cseretelepünk megbízottja Székesfehérvár, Botos István Jancsár u. 21. szám Mezőgazdasági Vegyes Vegyi VTSZ Szombathely Nárai u. 3. 7449. Fejér megyei Hírlap Tegnap Szilveszter reggel. A nagykarácsonyi cselédházakba behúzódtak a hideg elől. A kukoricaszárból szított tüzek mellett tervezgettek, beszélgettek az emberek, ahogyan ma is teszik az év utolsó napján. A szokásos év végi örömöket azonban mindig beárnyékolta a szokásos „szólítás”, amikor azokat, akik valamilyen okból nem tetszettek az intézőnek, vagy pusztagazdának, nem szólították már a következő évre. Az aztán mehetett a családjával együtt, amerre akart. Szekér zörgött, szegényes motyóval a fagyott úton. A hideg ajtók mögül ki-kinéztek utánuk. Aztán újra mozdulatlan csend ülte meg a nagykarácsonyi völgyet. Persze, azért volt öröm is. Citerát vert, gombos harmonikát húzott valaki az év utolsó estéjén. Várták az újat A boldog új évet... Most is körülbelül éppen olyan ködös, havas hideg ülte meg a karácsonyi völgyet Szilveszter reggelén. Hét óra, fél nyolc körül járt az idő, Hangok Vonat fütyült Megérkezett a reggeli vonat Dunaújvárosból. Az állomás fenn a dombtetőn van, hosszú, csúszós lépcsőn iparkodtak a vonattal érkezők lefelé. Javarészt gyári dolgozók, éjjeli műszakosok. Azt mondják, sokan járnak el a községből. — Dolgoznánk itthon is, de tudja ez a régi proletár nép olyan dolgos, rend van itt a tsz-ben, sokunknak nem marad munka itthon — mondta egy újdonsült ismerős. Fiatal lány, fiúba karolva csicsergett Bemutatkozni jött a fiú szüleihez. Nevettek, gyöngyözött a hangjuk a hó fölött. Hanem hirtelen zsudsz! — a mögöttük iparkodó férfi megcsusszant és csak éppen az fiú párban akadt meg. Cifra mondásokat vártam, jól elkerekítve a lépcsőt, a jeget meg mindent. — Majd hasraesek! — nevetett a kárvallott, a nézőkkel együtt. Sziveszterkor nem illik mérgelődni — tették még hozzá. Hangok. Vonatfütty, nevetés. Aztán valahonnan disznó sivítás hangzott, majd egy másik is. Kicsit megkésett a böllér. Vagy túl sokáig készülődtek forralt borral, pálinkával? Reggeli mozgás Nagy Pista bácsi kicsit fázósan húzta össze a kabátját. Pedig nem az ágyból bújt ki. Már hazafelé sietett. — Megetettük a lovakat, most megyek én is reggelizni — mondta. — Az állatok körül mindig van munka. Télen is. Kocsi fordult ki a köves útra. Takarmányt vitt az istállóba. Ez így lehetett mindig, gondoltam és bevallom, kicsit el is komorodtam. Hideg, köd, állatok, szekérnyikorgás. Mint régen. Ez nem változott. Néhány ember az illatos silógödrök felől jött. Barátságosan mosolyogtunk, köszöntünk egymásnak, ismeretlenül. Egy gyerkőc tejeskannával iparkodott hazafelé. — Sietek, reggeli után, amikor elkészülünk, megyek tv-t nézni. Szeretem a Foxi Maxit, az lesz délelőtt. Az orvosi rendelőnél is mozogtak. Szabó Sanyi az orvost kereste. Baleset érte a kezét munkahelyén, most azt akarta bemutatni. — Előszilláson szabadságon van az orvos, most ide kell eljönni. Bánomból (kis település a a környéken) gyalogoltam ide. Át a Sudár erdőn, aztán a sínekben én. Kicsit morfondírozott, munkaszüneti napon fogad-e az orvos? — A Csonka doktor nem olyan. Szives az mindenkihez — nyugtatja meg egy helybeli fiatalember. A művelődési házon hirdetmény: mindenkit szeretettel várunk a ízű vesztesd mulatságon. Dunaújvárosi zenekar játszik! — Nagy mulatság lesz itt az este meg az éjjel, reggelig — igazított el Nagy Pista bácsi a szórakozás lehetőségek felől. Azt mondja, ő régen is mindig megünnepelte a szilvesztert — akárhogyan is volt Most is számontartja. De nemcsak ő. Az asszonyok, akik reggel a tejet a tejcsarnokba vitték, kicsinosítják magukat estére. A kislány a bemutatkozás után a fiúval együtt szintén a bálba készül. Még Szabó Sanyi is, aki pedig „sebesült”. Úgy vélekedett csinosak a nagykarácsonyi leányok. — Este ismét jövök — mondta. Azon tűnődtem, vajon mit szólnának a nylon blúzos leányok, fémszálas-nyakkendős fiúk, ha ... az idő kereke véletlen visszacsússzanna, a citeráig, meg a cselédházakig. ★ A szilveszter reggelből lassan délelőtt lett. Már elhamvadtak a pörkölő tüzek. Készült már a disznótoros ebéd. Sok helyen bekapcsolták a rádiót, a tv-t, kezdődött a gyerekműsor. Lassan búcsúzni készült az óév. Az idő kereke nesztelenül fordult előre. El, egyre messzebb a szólítástól, a citerátói Vincze István NAGYKARÁCSONYI SZILVESZTEREK Péntek, 1964. január 3. ) 230 nyeremény A december 2-án megtartott lottó tárgynyeremény sorsolás ismét sok Fejér megyei lottózónak hozott szerencsét. Agárdtól Zámolyig szinte valamennyi járásunk területéről. 16 községbe jutott egy, vagy több tárgynyeremény A nyolc televízió készülékből például kettő jutott Velencére, de Kislángon, Iváncsán és Kálozon is kellemesebbé tette az ajándék tv az elmúlt ünnepnapokat. Alapon, Ercsiben és Tabajdon az ünnepi asztal megtérítése gondtalan volt, hiszen egyegy éléskamra utalvány könnyítette azt meg. De a rádiók magnetofonok, motorkerékpárok, villanytűzhelyek és még sorolhatnánk a többi tárgyakat is, mind elősegítették a nyerteseknek azt, hogy tetézzék ünnepi hangulatukat. Az Agárdon nyert magnetofon vajon milyen hangulatot keltett? És mit ettek a Zámolyon nyert ezüstözött evőeszközökkel? De az év előző tárgynyeremény sorsolásai is számos nyereményhez juttattak sok lottózót Az év előző sorsolásain 230 Fejér megyei nyeremény volt, közel másfél millió forint értékben. A nyeremények között volt három személygépkocsi és tizenöt szobabútor is, a többi nagyértékű nyeremények között. Remélhető, hogy az 51. heti, valamint a rendkívüli jutalomsorsolások újabb nyereményekkel tetézték az 1963. évi lottó tárgynyereményeket megyénkben. — varró Kuba nagy ünnepe Barát és ellensége túlzás nélkül elmondható: az egész világ figyeli azt a grandiózus erőfeszítést, amelyet a forradalmi és szocializmust építő Kuba népe folytat szabadságáén, függetlenségéért, nemzeti fölemelkedéséért, a szocialista építés új meg új diadalaién, öt éve győzött a kubai nép forradalma a világ legerősebb és legagresszívebb imperialista hatalmának tőszomszédságában. Kubáé az az örök dicsőség, hogy elűzve az amerikai zsoldban álló kubai zsarnokot, Batistát , megteremtette a nyugati féltekén az első szocialista államot. A nevezetes évfordulón a haladásért küzdő emberek forró szívvel köszöntik Kuba hős népét. Havanna a kubai forradalom centruma. A modern nagyváros, amely valamikor a jenki milliomosok, milliárdosok és pénzes semmittevők eldorádója volt, most a kubai népkultúra, ipar, kereskedelem, művészet, tudomány fellegvára. Ez a metropolis Kuba felszabadulása óta szakadatlanul fejlődik. Egy kis nép nagy tetteinek ebből az idegközpontjából szakadatlanul árad az egész országra — sőt annak határain túlra is — a kubai forradalom életereje. Kuba legyőzhetetlen. Mindenekelőtt azért, mert hősies a népe: harcban és munkában egyaránt kiváló. És legyőzhetetlen, mert a szocialista országok segítik igazságos ügyét. Ez a nép a segítséget sokszorosan megérdemli. Baloldali felvételünk a kubai építőmunka és erő valóságos jelképe. Jobboldali képünk pedig a „Los Pinos” állami gazdaság dolgozóinak újonnan épült lakótelepe. Kuba kommunista kormánya megmutatta, mit lehet tenni a népért, ha a nemzeti jövedelmet nem idegen tőkések vágják zsebre. Mindkét kép meggyőzően hirdeti: Kuba győzelmesen alkot!