Fejér Megyei Hírlap, 1965. február (21. évfolyam, 27-50. szám)

1965-02-02 / 27. szám

Redd, 1965. február 2. 1)­ perc belpolitika s ffsz asszonyok helytállása Tíz—húsz—ötven, vagy talán ennél is több asszony jött össze a dunaújvárosi járásban, hogy az 1964. évi tojás­­begyűjtése és csirkenevelési akció eredményét értékelje és egyben meghatározza idei feladatait. — Jó hangulatú, lelkes megbeszélés zajlott le — értékelte a tanácskozást több elvtárs és mindegyik hozzátette: az asz­­szonyok nélkül nem tudtuk volna megoldani a feladatainkat. Ez nem általános dicséretként hangzott el, ami gyakran elhangzik tanácskozásokon. A dunaújvárosi járás asszonyai­nak dicsérete mögött kemény munka volt, ami többek kö­zött azt eredményezte, hogy a megye tojásbegyűjtési tervét a vártnál sokkal magasabb eredménnyel teljesítettük. — Büszkék vagyunk munkánkra, mert ez a közös össze­fogás eredményeként jött létre — dicsérte az asszonyok tevé­kenységét Tóth elvtársnő, a járási nőtanács titkára és a ki­pirult arcú, csillogó szemű asszonyokat nézve arról győződ­hetett meg a szemlélő, hogy a tavalyi munka alapján az idén is mindent megtesznek az asszonyok annak érdekében, hogy a feladatokat teljesítsék, vagy túlszárnyalják. A jó munka eredménye az erkölcsi sikeren túl kézzel fogható anyagi eredményt is hozott a legjobbaknak. Nagy Lajosné Perkátáról huszonnyolcezer darab tojást, 240 kg csirkét, Molnár Pálné Apátszállásról 15 ezer darab tojást, 380 kg csirkést és Ruff Pálné 3000 db tojást és 680 kg csirkét adott az államnak. De az öröm közös volt. A vásárlási érté­ken túl üdülési, utazási lehetőséghez jutottak, és különböző háztartási gépeket kaptak a legjobbakkal együtt jó egynéhá­nyat Az eredmény olyan kollektív munkát tükröz a járás­ban, ami nem most kezdődött és indu­­­l. Tulajdonképpen a mezőgazdasági átszervezésnek első nagyobb mozzanataival kezdődött és egyre erőteljesebben él ma és folytatódik holnap. — Akarnak és tudnak tenni, ha bátrabban osztogatják a munkát — mondogatta több asszony és ez tükrözte azt a megváltozott politikai hangulatot, amelynek napjainkban tanúi lehetünk nemcsak a Dunaújvárosi járásban, de a megye községeinek nagy többségében is. Az egyéni paraszti életből átlépni egy újba, a szocialista gazdálkodás talajára nem tör­tént nyomtalanul. Ez kihatott a családokra is és sokféle gondolatot szült, ami viszont a munkában jelentkezett. — Dolgozni, egyre jobban dolgozni, ez ma a falvakban a jelszó — mondták az asszonyok. Ebben a munkában ott áll az asszony a maga akaratával, erejével és ha úgy tetszik nem egyszer a harcosabb kiállásával, lelkesedésével a férfi mellett. Ebben a gondolatban benne van az a hatalmas fej­lődés, amin az átszervezés óta falusi asszonyaink keresztül­mentek, asszonyok segítsége nélkül nem születhettek volna olyan eredmények mint pl. Pusztaszabolcson, ahol a tavalyi célkiűzéseket háromszáz százalékon felül, vagy Bes­­nyőn, ahol 299 százalékra teljesítették, — hangsúlyozta a beszámoló. Az emberek elfogadták, magukénak érzik az újat és a távlatokban is ilyen irányban gondolkodnak .A távlati gondolkodásban a ma és a holnapi gondok gyülekeznek és az asszonyok ebben a járásban részt kérnek a feladatokból. Az 1965-ös év feladatai erőfeszítéseket igényelnek min­denkitől, így az asszonyoktól is. Nem csak arról van szó, hogy a tsz-ekben jelentkező munkák elvégzésére az asszo­nyok erejére is támaszkodunk, hanem ki kell használni a le­hetőségeket a házkörüli tevékenységekben és az idei év tojás­begyűjtési, a csirkenevelési feladatok újra az asszonyok vállaira nehezedik. —.i. — Beszélgetni kel az asszonyokkal és megy a korai csi­bék igénylése. Mezőfalván fél nap alatt 1200 darabot kötöt­tek le, — hangsúlyozta Gardáné — azért, hogy a tsz-be je­lentkező koratavaszi munkák idejére a csirkék már nagyok legyenek. Van olyan eset nem egy, amikor a hideg miatt egyik­másik asszony kisebb-nagyobb technikai kezdeményezést tett, hogy megmentse a könnyen pusztuló, fiatal csirkéket. Egy okosan elhelyezett villanyégő, egy kis leleményesség és máris minimálisra csökkent a veszteség. Jó ez a nagy közösségnek, de jó a családinak is. Tavaly sok millióval teljesítettük túl a tojás-felvásárlási terveket. Az idei megmozdulás arra mutat, hogy asszonyaink készek a munkára. Határozzuk hát meg a feladatokat ponto­­san és világosan! A dunaújvárosi járás asszonyainak tenni­­akarása azt mutatta, hogy nincs probléma a kezdeményezés­ben és a járási főtanács nagyon ügyesen, sokoldalúan hatá­rozta meg a feladatokat. A jó indítás után az igazán sokoldalú munka a falvakban dől el. A sikerhez azonban hozzátartozik az is, hogy a falvakban a pártszervezetek többet törődjenek a nő­tanácsok munkájával. Túl vagyunk azon az időn, amikor csak formális tanácskozások zajlottak le és esetleg arról volt szó, hogy a nőtanács képviselője passzív hallgatóként szere­pelt a problémák tárgyalásánál. Sokkal többet kell foglalkozni velük, de tegyük hozzá, hogy sokkal többször meg kell hall­gatni az asszonyok véleményét a munka jobbátétele érdeké­ben is. Lévai András Több gépállo­más és állami gazdaság mel­lett a terme­lőszövetkeze­tek traktor­­ellátottsága is nagyon fon­tos a földje­inken pusz­tító erózió elleni véde­kezésben. A kormányzat ezeket a nagy­szabású mun­kálatokat messzemenő anyagi segít­séggel támo­gatja. A legfon­tosabb takar­mánynövény m­égyén­yben is a kukorica. Itt megvan az előfeltétele, hogy szaksze­rű műveléssel jelenlegi öt­éves tervünk végére a 16— 17 méter má­­ssás holdad­tal­ti átlagter­mést elérjük. Takarmány­készleteink javításában nagy szerepet játszik a pillangós növények nagyobb arányú termesztése és a korszerű szénaszárítási módszerek ál­talánossá tétele. A gyümölcs­­termelés fejlesztésében a me­gye kiválóan alkalmas a csonthéjasok, bogyósok ter­mesztésére. A megye gazdag történel­mi, irodalmi és művészeti hagyományai ma is élő, ösz­tönző erőt jelentenek kultu­rális forradalmunkban. Szé­­csény és Romhány őrzi II. Rákóczi Ferenc, Drégely­­palánk Szondi György, Balas­sagyarmat Balassi Bálint és Mikszáth Kálmán, Csesztve Madách Imre, Benczúrfalva Benczúr Gyula, End­refalva Krúdy Gyula emlékét, hogy csak a legnagyobbakról szól­junk. Meg­­rén­kben több mint harmincötezer gy­ermek ta­nul az általános, négyezer pedig a különböző szakkö­zépiskolákban és gimnáziu­mokban. mintegy nyolcszá­­zan végzik hazánk más ré­szein egyetemi és főiskolai tanulmányaikat Ugyanakkor négyezer felnőtt dolgozó vesz részt általános­, közép és egyetemi színtű oktatásban napi munkája mellett. Csak­nem ötvenezer azoknak­ a száma, akik a párt, a társa­dalmi tervezetek és ismeret­­terjesztő szervek politikai, kulturális és tudományos elő­adásaiknak rendszeres hall­gatói. Nagy népszerűségnek örvend és egyre jobban ter­jed az iskolareform követ­keztében meghonosodott gya­korlati oktatás, amely a tech­nikai fejlődés egyik követel­ménye. Egyes gyárainkban és a kí­sérleti állami gazdaságokban a tudományos kutatómunká­hoz egyetemi munkaközös­ségek, akadémiai szakcso­portok adnak hatékony tá­mogatást. Képzőművészeink tárlatai már évek óta orszá­gos hírnek örvendenek és alakulóban van a megyén belüli irodalmárok köre. E tekintetben hasznos támoga­tást nyújtanak a megyéből elkerült, országos hírre emel­kedett, és velünk élő kapcso­latot tartó fiatal íróink, köl­tőink. Kondoros­ János A ZIM salgótarjáni üzemében elkészítették a huszonötezredik új konstrukciójú gáztűzhelyet Palóc kislány Hollókőről. (Koppány György felvételei) -Fejér megyei Hírlap Hat óra múlott pár perccel. A gyár udvara még sötétség­be burkolózik, de itt bent, a hatalmas szerelőcsanokban már dolgoznak. Az egyik gép mellett találom Ferencz Mózes elvtár­sat, a szerszámüzem vezetőjét, őt kérdezem először a Kovács brigádról. A hivatalos nevük ugyan „Vörösmarty négysze­res szocialista brigád”, de az üzemben csak így tartják őket számon: Kovács brigád, vagy egyszerűen: az elköszörüsök. — Amióta összekerült ez a kollektíva, becsülettel teljesí­tik kötelességüket — mondja Ferencz elvtárs, s elkalauzol a brigádhoz. Belépünk az üvegfallal el­kerített „birodalomba”. A gé­pek fülsértő zúgással formál­ják az anyagot, pattog a szik­ra és tompán zúg a porelszívó berendezés. Pillanatra felém fordulnak a tekintetek, de az­tán újra a munkára irányul a figyelem, hiszen elég 0,005 milliméter eltérés a megadott mérettől — és máris el lehet dobni a mukadarabot. Pedig mire idáig eljut az anyag, ad­digra sok-sok munkaórát rá­dolgoztak a szerszámkészítők, marósok, esztergályosok. A brigádvezető Kovács Ferenc szabadságon van. Helyettesével, Csonka Lászlóval beszélgetünk. El­mondja, hogy a brigád négy éve alakult, valamivel koráb­ban, mint ahogy a gyárban beindult a szocialista brigád­mozgalom. Felvetődött a kér­dés a fiatal kollektíva tagjai között, hogy bekapcsol­ód­j­a­­nak-e mozgalomba? Alapos megfontolás után végül is úgy döntöttek, hogy vállalják a szocialista brigádok számára előírt követelményeket. Mun­kájukhoz jelentős segítséget kaptak a csoportvezetőtől és Gemmel Zoltán fiatal műsza­­­ki délgozótól — Nem az anyagi előny re­ménye hajtott bennünket — mondja Csonka László, — ha­nem az a tudat, hogy az üzem­ben elsőik között kapcsolód­tunk a mozgalomba, s azok, akik eddig nem akartak, vagy nem mertek indulni, a m­i pél­dánkon bátorodva vegyenek részt ebben. — Vállalásunk teljesítése így kétszeresen is kötelezett bennünket. A munkafegyelem megjavításával elértük — mondja a brigádvezetőhelyet­­­tes. — hogy ma már selejt nélkül, jelen­­tős anyagmegta­­karítással dolgozunk. Ebben nagy szerepe van a havonta megtartott szakmai tovább­képzésnek is. — Ha már a továbbképzés­nél tartunk — vetem közbe, — a brigádtagok egyéni tovább­képzéséről is mondjon néhány szót. — Havonként tartunk poli­tikai tájékoztatót, ezenkívül a brigád négy tagja a Marxiz­­mus-Leninizmus tanfolyam hallgatója — válaszol Csonka elvtárs. — Öten tanulnak kü­lönböző iskolákban. —Közös szórakozás, moed, színház .. ? — Hát ez már nehéz prob­léma — veszd át a szót Major Ferenc. — Nagyon sokan va­gyunk vidékiek, akik naponta jelentős időt töltünk utazással, így kevés a lehetőség, hogy munka után közösen szórakoz­zunk. Én is például Lovasbe­­rényből járok be. Reggel fél négykor kelek, hogy a négy órakor induló busszal (később nincs járat!) bejöhessek. A busz húsz-harminc perc alatt beér, s a műszakkezdésig van még másfél óra. Ez elpazarolt idő és fárasztó is. No, de el­kanyarodtunk a tárgytól. Azért járunk közösen is szórakozni. K­ol­lel­t­ív­an meglátogattuk­­a BNV-t, azonkívül Agárdon né­hány mukatársunknak van nyaralója, s vasárnaponként hozzájuk szoktunk lerendulni csónakázni, fürdeni és horgász­ni. Közben előkerül a brigád­napló is. Négy év eseményeit őrzi lapjain. Találomra fel­nyitom. 1964. november 21.: „Brigád-megbeszélés. Tárgy: selejtmentes munka, munka­idő jobb kihasználása, import tárcsamarók javítása.” — Miért ilyen fontos a tár­csamarók javítása? — kérdez­tem, hogy még a brigádnapló­ba is bekerült? — A brigádunkban lévő maró­sok — mondja Csonka elvtárs — osztrák importból származó tárcsamarókat használnak. Gyakran előfordul, hogy a vi­­dra acélfog kitörik a maró­ból. Mi ezeket megjavítjuk, ezáltal újból használhatók, sőt egyenértékűek az újjal. Ez komoly deviza-megtakarítást jelent. Azonban nemcsak ez az egy módja van a takarékosság­nak. Például a más üzemek­ből kidobált, elkopott eszter­gakéseket is összegyűjtjük — a szó szoros értelmében a sze­métdombról i­s ezeket is új­ból használhatóvá tesszük. Az elmúlt évben 18 ezer forint megtakarítást eredményezett. Mielőtt elbúcsúznék a bri­gádtól, még megkérem a mel­lettünk lévő gépen dolgozó Róza Józsefet, a brigád több­szörös újítóját, mondjon még valamit a brigád életéről. — Nem tudok semmi rend­kívülit — válaszolja, — dol­gozunk. „Semmi rendk­ív­ül“ — ízlelgetem a szavakat, mi­közben megyek a hűvös reg­geli utcán. Igen. Nekik már nem hat rendkívülinek, hogy szabad vasárnapjukat, feláldoz­va, munkatársuk családi há­zát segítik felépíteni, hogy évente 18 ezer forintot szed­nek ki a szemétből. Az sem rendkívüli, hogy társadalmi munkába dolgoznak az új üzemrész építésénél, hogy fel-­ kérés nélkül tárcsamarókat javítanak munkaidő után ... Igen, nekik ez már termé­szetes. Dolgoznak, tanulnak, segítik egymást, ahogy azt négy évvel ezelőtt vállalták. Kiss Csaba Brigádról—brigádra Mint négy évvel ezelőtt 3 — A szocialista címhez vezető úton szerte az országban számve­­tést készítettek a brigádok, fejlődtek-e, ha igen, miben, hol vannak még hibák, ame­lyeken javítani kell ebben az évben. Az Ikarus Karosszéria és Járműgyár székesfehérvári gyáregységében a Petőfi Sán­dor hőmegmunkáló brigád tagjai, Kiss Lajos, Lánczos Gyula, Kankád Ferenc, Kóró­­dy Vince, Hopka István, Lu­kács László, Ugróczi István, Szalonna János és Simon Ist­ván brigádvezető is összegez­ték múlt évi munkájuk ered­ményeit. Két éve alakult a brigád, azóta a szocialista cí­mért küzdenek. Beszélgeté­sünk közben sorra vesszük a célkitűzéseket, s azt, hogy mennyi valósult meg ebből. — A munkával nincs baj, minden hónapban száz száza­lék felett teljesíti tervét a brigád — mondja Nagy Já­nos, művezető, a brigád pat­­ronálója. Lapozgatok a brigádnapló­ba. Februárban 108 százalék, aztán 107,5, 106, 104 és így to­vább a múlt év minden hó­napjában. Nem egy dicséret is olvasható. „A Petőfi Sándor szocialista címért küzdő bri­­­gád a termelőmunka területén megállta a helyét és kérem, hogy a jövőben is végezzék munkájukat leendő szocialista brigádtagokhoz méltóan.” — írta a naplóba az üzemvezető. De aztán a következő olda­lak üresek. Csak a cím van felírva, jelezve azt, mit kel­lett volna ide bejegyezni. Nincs egy sor sem írva a fel­ajánlások teljesítéséről, az anyagtakarékosságról, a se­­lejtcsökkentésről. Brigádnap­lójuk nem tükrözi azt a jó munkát, amelyet nap, mint nap végeznek. — Ebben az évben rendsze­resebben vezetjük a brigád­naplót, ígéri Simon István brigádvezető. És ami nincs meg a brigádnaplóban, most szóban mondják el. — Ebben az évben egyszer sem volt selejtünk, nem for­dult elő baleset és igazolatlan hiányzás sem. Nem egyszer megdicsértek minket a tiszta­ságért. Férfiak vagyunk mind­annyian, de arra vigyázunk, hogy tiszta legyen a műhely. A brigád az előző években nem egy újítást adott be. Az 1964-es év újítási eredményei­ről kérdezem őket. — Egy újításunk volt ebben az évben, a műanyag­-festék összetöréséhez készítettünk egy darab festék-keverő dobozt Elfogadták. 300 forintot kap­tunk érte. Mire költötték a pénzt? — Ebből a 300 forintból és a többi újításra kapott pénz­ből együtt járunk színházba, családi összejöveteleket ren­dezünk azért, hogy a brigád­tagok között szoros baráti kapcsolat is kialakuljon. — Hát ez bizony nem árt mert a kollektív szellemmel néha van egy kis baj — szól közbe a művezető. A brigád tagjai rendszere­sen figyelemmel kísérik a saj­tót. Járnak politikai oktatás­ra, ha nem is rendszeresen! A technológia dolgozói gyakran elbeszélgetnek a brigáddal a szakmai kérdésekről, ismerte­tik az új anyagokat, amelyek­kel a brigád a közeljövőben fog dolgozni. De a tanulásban és továbbképzésben még akad bőven tennivalójuk. Ezt kérik tőlük az üzem vezetői is: „Ké­rem, hogy a szakmai és poli­tikai továbbképzés tekinteté­ben jobb eredményeket érje­nek el és vegyék ki részüket­­a szervezett politikai oktatásból is”. Beszélgetésünk sok minden­re fényt derített. A hibákra éppúgy, mint az eredmények­re. A brigád tagjai azzal bú­csúztak tőlem, hogy az ez évi számvetésnél már azt is ho­­­zátehetik a brigád nevéhez, hogy szocialista brigád. Piskóty Zsuzsa

Next