Fejér Megyei Hírlap, 1965. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-01 / 230. (231.) szám

2­ 16 éves a Kínai Népköztársaság Amikor tizenhat esztendő­vel ezelőtt, 1949. október el­sején a pekingi Tien An Men téren a tömeg ujjongá­­sa közepette kikiáltották a Kínai Népköztársaságot, s ezzel a világ legnagyobb né­pességű országa megkezdte a szocializmus építését. — Ázsia sok más, még gyarma­ti uralom alatt lévő népe merített ebből újabb erőt, mint ahogyan a kínai forra­dalmárok, a világ minden forradalmi harcosával együtt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméin lelke­sedtek. A Kínai Népköztár­saság létrejöttével jelentő­sen megváltoztak a nemzet­közi erőviszonyok — a szo­cializmus javára. S a kínai nép minden sikere — az acéltermelés növelése ép­pen úgy, mint a különböző nemzetiségeknek alkotott el­ső ábécék, a sanghaji mun­kásoknak épült lakások, a tavaly a kínai mezőgazda­ságban elért nagyszerű ered­mények — hatással van ezeknek az erőviszonyoknak további eltolódására. Kína, amely néhány évti­zeddel ezelőtt még egyes im­perialista hatalmak szabad vadászterülete, csaknem já­tékszere volt, gyors ütemben változott olyan szocialista nagyhatalommá, amely nél­kül ma már nemcsak az ázsiai, hanem a világbéké­vel kapcsolatos kérdéseket sem lehet megoldani. Bár az ENSZ-ben a Kínai Népköz­­társaság helyét még mindig a Csang Kaj-sek-klikk bito­rolja, világszerte egyre in­kább tért hódít az a felis­merés, hogy a népi Kínának az ENSZ-ben is el kell fog­lalnia az őt megillető he­lyet. Népköztársaságunk népe ezen az évfordulón is szív­ből köszönti a nagy kínai népet, további sikereket kí­vánva a szocialista építő­­munkához és ahhoz a közös harchoz, amelyet népeink a kolonializmus és az imperia­lizmus ellen vívnak. (S. T.) A Sanghaj északi külvárosában épült modern lakótelep csak­nem kétezer sanghaji dolgozónak biztosít korszerű lakást. (MTI Külföldi Képszolgálat. -Fe­r mmi Biliu . Markusovszky Lajos 1815—1893 1965. október 1-én, születé­sének 150. évfordulóján, a Ma­gyar Tudományos Akadémia ünnepi ülése emlékezik meg Markusovszky Lajosról, a re­formkor nagy orvosáról. E napon a budapesti Orvosi Egyetem központi épületével szemközti téren leleplezik a szobrát és róla nevezik el a teret.­­A fasizmus utolsó napjain Vasegerszegen a nyilasok felgyújtották azt a házat, amelyben Markusovszky La­jos lakott egykoron. Marku­sovszky teljes irattára és ér­tékes könyvtára odaveszett. A nagy orvost 1893-ban te­mették el vasegerszegi te­metőben. Markusovszky kiváló ered­ménnyel végezte iskoláit. Járt­­külföldön is. Idehaza Balassa János sebés­zprof­es­­­­szor első munkatársaként kezdte pályáját. 1848-ben Pe­tőfi mellé álltak mind a ket­ten és honvéd orvosiként te­vékenykedtek. A szabadság­­harc bukása után üldözték őket, de az eszméiktől még­sem tántorodtak el. Minthogy a kormányzat nem nélkülözhette kiemel­kedő tudásukat, Balassa visz­­szac­apta a katedráját, Mar­­kusovszkynak pedig orvos­oktatási szervező feladatok végzésére adtak megbízatást. Sokrétű munkája közben 1857- ben indította meg az Orvosi Hetilapot, amelyet 32 éven át szerkesztett. E lap hasábjain jelentek meg Semmelweis nagyjelentőségű cikkei is a gyermekágyi láz leküzdésé­ről. Markusovszky Lajos érde­­­me a Magyar Orvosok Könyvkiadó Társulatának megalapítása is, amely több, mint száz évvel ezelőtt kez­dett a legjelentősebb külföl­di orvostudományi munkák magyar nyelvű megjelente­téséhez és módot nyújtott ar­ra is, hogy eredeti magyar tanulmányok nyomtatásban megjelenhessenek. Szervező munkája eredmé­nyezte azt, hogy öt esztendő alatt az orvosi kar 13 fakul­tásának száma 23 -ra emelke­dett és 1881-ben Közép-Eu­rópa legmodernebb egyetemi klinikai hálózata épült fel Budapesten. A nagy lelkesedéssel és lel­kiismerettel végzett szerve­ző munka felemésztette egész­­ségét és olykor hazatért egy kis felfrissülésre vasegersze­gi magányába. Ott látta ven­dégül barátait, munkatársait s ott készítette el Fodor Józseffel a magyar közegész­ségügyi törvény javaslatát, melynek elfogadása a maga idejében jelentős szociálpoli­tikai esemény volt Harcos materialista kiállá­sát sem vették jó néven a hivatalos körök. Amiatt is méltatlankodtak, hogy a Ma­gyar Tudományos Akadémia Markusovsz­­y javaslatára Darwint tiszteletbeli tag­nak terjesztette elő. Ez abban az időben történt, amikor többek között még a Francia Tudományos Aka­démia is elvetette a nagy an­gol tudós tanítását Markusovszky nyíltan val­lott világnézetét a hivatalos körök nem tudták megbocsá­tani, s már életében is, ahol csak lehetett, gáncsolták munkáját. Halála után sem volt ajánlatos munkásságát dicsérni s a Horthy-fasizmus idején pedig hallgatni kellett a nagy magyar orvosról. S bár porrá égett egykori hagyatéka és sarja elsüppedt a vasegerszegi temetőben, az utódok mégsem feledkeztek meg ról­e. Az Orvos Hetilap szerkesztősége és Vas megye haladó szellemű orvosai fel­karolták emlékét. Méltó sír­emléket állítottak a vaseger­­szegi temetőben. Róla nevez­ték el a vas megyei kórházat és Budapesten felavatják a szobrát. A tér, ahol szobra emlékeztet majd rá, a ma­gyar reformkor harcos orvo­sára, ezentúl az ős nevét vi­seli. Dr. Veres Pál Markusovszky Lajos I­ „DÖRGEDELMES »!“ Ezt a meg nem tisztelő, úgynevezett megtisztelő jelzőt nem ellenfelei, hanem honfitársai ragasztották Franz-Joseph Strauss politikai és emberi magatartására. Történt pedig ez annak következtében, hogy a háború utáni évek nyugat­német „csodagyereke” kezdte kinőni a politikai rövidnadrá­got és egészen rövi idő alatt gátlástalan fenegyerekké vált. A katonailag is térdre kényszerített Németország részéről, dörgő hordószónoklatokban ő követelt ugyanis elégtételt, sürgetve a határok felülvizsgálását, több és több katona be­állítását és akárcsak Göring (nem lehet elkerülni a náci Németország legvéresebb szájú vezetőjével történő össze­hasonlítást) mindenkit „hazaáruló kommunistának” neve­zett, aki ellenzi Nyugat-Németország militarizálását s az esztelen revansista politikát. S ezeknek az elveknek a han­goztatása nyomán, majd politikai gyakorlattá válása követ­keztében lett az adenaueri Németország Európa legveszedel­mesebb háborús tűzfészke. Straussra szükség volt a hidegháború éveiben. A leg­piszkosabb munka elvégzése hárult rá, s ezért cserében el­nézték neki még azt is, hogy emberi vonatkozásban éppen olyan gátlástalan volt, mint a politikában. S bár az NSZK államtitkárának, majd véderőminiszterének nem egy ügye bíróság előtt végződött, akár panamáról, akár becsületsér­tési eljárásról volt szó, az effajta ügyletek — nyilvánvalóan legfelsőbb utasításra a legkevésbé sem befolyásolták Ade­nauer erős emberének karrierjét. Éppen ellenkezőleg — minden korruptságával és politikai fékevesztettségével együtt — őt tartották a legmegfelelőbb embernek a hadügyminisz­teri posztra. Szerencsecsillaga csak akkor áldozott le, s kényszerült Strauss csúfosan elhagyni a miniszteri székét, amikor 1962- ben, a megváltozott világpolitikai körülmények Adenauert — a maga személyének megmentése érdekében — arra kényszerítették, hogy kidobja a süllyedő ballonból a „dör­gedelmes semmit”. Sokan azt hitték, hogy Strauss — akit a leleplezett megvesztegetések, a Spiegel-affér, s a nyugati utazásain megesett kis kalandok — erkölcsileg is diszkvalifikáltak, levonja a következtetéseket és félrevonul vezekelni. Nem így történt. Strauss szövetkezve a hidegháború legmaka­csabb, s időközben mégis távozni kényszerült vezéralakjá­val, Adenauerrel, frakciót szervezett az új kancellár, Erhard ellen. Tavaly ősszel már úgy is tűnt, hogy katakomba ideje véget ér s a fellépő nyugatnémet belpolitikai válságból Strauss győzedelmesen emelkedik ki. Az FDP vezetői azon­ban a koalíció felmondásával fenyegetődztek, amennyiben „az állam vezetői ismét kezet fogtak azzal az emberrel, aki saját korrumpált egyéniségének megfelelően igyekszik eltor­zítani az NSZK politikáját”. Strauss a sikertelen kísérlet ellenére sem tette le a po­litikai csatabárdot. Különös erővel vetette magát — a tőle megszokott hidegháborús jelszavakkal — a napjainkban vé­get ért választási küzdelmekbe. És a CSU győzelme Bajor­ország az új kabineti létrehozásával kapcsolatban ismét napirendre, a koalíciósok közti viták-egyezkedések közép­pontjába állította (s erre a világ kevés országában lehetne példa) nevét és személyét. A „dörgedelmes semmi” most páholyból figyeli a ki­bontakozást. „Küzdelmes” pályafutása során megszokta, hogy az események középpontjában áll. S jelenleg nem is olyan kellemetlen döntésre kell várakoznia, mint több eset­ben is — mondják — a törvényszéki üléstermekben... —O. Gy. — Katonai küldöttségün­k J­ugoszláviában Belgrád. Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter vezeté­sével csütörtökön délelőtt ma­gyar katonai küldöttség érke­zett Belgrádba. A delegáció Ivan Gosnjak nemzetvédelmi miniszternek, a Jugoszláv Szo­cialista Szövetségi Köztársa­ság fegyveres erői helyettes főparancsnokának meghívásá­ra tíz napot tölt Jugoszláviá­ban. A magyar katonai küldött­séget a batajnicai repülőtéren Ivan Gosnjak nemzetvédelmi miniszter, Rade Hamovics ve­zérezredes, a jugoszláv nép­hadsereg vezérkari főnöke, Koszta Nagy nemzetvédelmi miniszterhelyettes és a ju­goszláv néphadsereg több más magasrangú katonatisztje kö­szöntötte. Jelen volt a repülőtéri fo­gadtatáson Zágor György­, hazánk belgrádi nagykövete és Fodor Gyula ezredes, a nagykövetség katonai attaséja is. (MTI) Péntek, 1963. október 1. Mély részvéttel búcsúztatták Rónai Sándort Csütörtök délután a Kere­pesi temetőben kegyeletes gyászünnepségen búcsúztat­ták Rónai Sándort, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politi­kai Bizottságának tagját, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának tagját, országgyűlési képviselőt, a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa El­nökségének tagját, a Magyar —Szovjet Baráti Társaság el­nökét. A munkás­mozgalom nagy halottainak emlékmű­vénél felállított ravatalnál sokszázan gyűltek össze a végső tisztességadásra. A csa­ládtagokon, hozzátartozókon kívül részt vett a gyász­szer­tartáson és a ravatalnál dísz­őrséget állt Biszku Béla, Fe­hér Lajos, Fock Jenő, Gápár Sándor, Kállai Gyula, Komó­csin Zoltán, Nemes Dezső, So­mogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjai, Ajtai Miklós, Brutyó János, Cseterkci Lajos, Ilku Pál és Nyers Rezső, a Politikai Bizottság póttagjai, Korom Mihály és Szurdi Ist­ván, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkárai és Kis­házi Ödön, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke. Tisztelgett az elhunyt ravatalánál a Központi Bi­zottság, az Elnöki Tanács és a kormány több tagja, a mun­kásmozgalom számos régi harcosa, a társadalmi és tö­megszervezetek sok képvise­lője. Borsod megyéből, amely­nek Rónai Sándor ország­­gyűlési képviselője volt, kül­döttség érkezett a gyászszer­tartásra. Részt vett a búcsúz­tatáson a budapesti diplomá­ciai képviseletek számos veze­tője és tagja. A munkásgyászinduló hang­jai után Gáspár Sándor és az elhunyt harcostársai mondtak beszédet. A Szovjetunió Bará­ti Társaságainak Szövetsége, a Szovjet—Magyar Baráti Tár­saság és az egész szovjet nép nevében pedig N. R. Seleh, a Szovjetunió budapesti nagy­követségének követtanácso­sa, ideiglenes nővívő, búcsú­zott az elhunyttól. A búcsúbeszédek elhangzá­sa után a gyászszertartás az Internacionálé hangjaival fe­jeződött be. Újabb harci cselekmények Kasmírban Új-Devira Karachi. Az indiai hadügyminiszté­rium szóvivője szerdán azzal vádolta Pakisztánt, hogy a tűzszüneti megállapodás óta 42 alkalommal súlyosan meg­sértette a tűziszünetet. Ezek­ből az akciókból huszonkettőt Pakisztán a Rajasthan sivatag körzetében kezdeményezett, az indiai csapatok azonban visz­­szaverték a támadásokat, 27 pakisztáni katonát megöltek, 26-ot pedig foglyul ejtettek. A szóvivő elmondotta még, hogy „a pakisztáni beszivárgók” kezdenek visszavonulni Kas­mírból, de még mindig körül­belül háromezer tevékenyke­dik Kasmír indiai részén. Az indiai bejelentés sze­rint a tűzszüneti vonalon tovább folytatódnak a har­ci cselekmények Pakisztán viszont ismét In­diát vádolja a tűzszünet fel­bontásával. Karachiban egy hivatalos szóvivő szerdán este kijelentette, hogy indiai gya­logsági erők tüzérségi támo­gatással szerdán a Rajasthani sivatagban támadásba­­lendül­tek, de a pakisztáni erők visz­­szavetették őket. Pakisztán azt is közölte, hogy Sundra tér­ségében India két napon be­lül most egy második táma­dást is megkísérelt, de­­ hangzik a pakisztáni közle­mény — a pakiszáni egységeik visszaszorították őket, nagy veszteséget okozva az indiai­aknak. Az AP hírügynökség szem­­leírója úgy vélekedik, hogy az ENSZ, amely szeptember 28- án tető alá hozta az úgyneve­zett tűzszünetet, még mindig nem rendelkezik kellőszámú semleges megfigyelővel, hogy ezt ellenőrizni is tudja. Az AP jelenti, hogy Bruce McDonald kanadai vezérőrnagy, az ENSZ indiai—pakisztáni megfigyelő missziójának főnöke, aki je­lenleg hivatalosan Indiában tartózkodik, szerdán átlépte a „senki földjét”, pakisztáni te­rületre ment, hogy megpró­báljon véget vetni az összecsa­pásoknak. McDonald állítólag azt javasolja, hogy a la­horei fronton húzódó tűz­szüneti vonaltól mindkét hadsereg ötszáz-ötszáz mé­­­­ternyire vonja vissza ala­kulatait Az indiai és pakisztáni egysé­gek most a harminc méter széles Idhogil-csatornánál néz­nek farkasszemet egymással. Az ENSZ-közgyűlésen tar­tózkodó Bhutto pakisztáni­­ek között kijelentette: a jelenlegi vonalakról mindad­dig „nem lehetséges a pakisz­táni csapatok visszavonása”, amíg ezeket a csapastokat, „pártatlan hatóság” nem vált­ja fel Mint ismeretes, Bhutto az ENSZ-ben előzőleg azt java­solta, hogy afrikai, ázsiai és latinamerikai ENSZ-csapatok váltsák fel a vitatott Kasmír­ban az indiai és pakisztáni egységeket Ezt a javaslatot India szer­dán elutasította. Az indiai ENSZ-küldöttség egyik kas­­mír tagja a közgyűlés szer­dai ülésén „nevetségesnek és képtelennek” nevezte az indít­ványt, amelynek értelmében Indiának ki kellene vonulnia a Kasmírból. „Nem akarunk külügyiminiszter szerdán este­­ külföldi csapatokat saját fel­sajtóértekezletet tartott. Egye­­dünkön” — jelentette ki. (MTI) A Minisztertanács ülése (Folytatás az első oldalról.)­­ több száz millió forint kárt­­ okoznak. gazdálkodásban tapasztalható Az erdőgazdálkodásban hibákat és mulasztásokat meg- meg kell szilárdítani az szüntessék, a takarékossági le­hetőségeket hasznosítsák, ily módon a faimport a további­akban kisebb arányban nö­vekedjék. Még nem kevés helyen előfordul, hogy faanya­gokat gondatlanul kezelnek, tárolnak, vagy felhasználásuk során annyira megrongálód­nak, hogy idő előtt elhaszná­lódnak, veszendőbe mennek. A fatelítés és egyéb hasonló módszerek nem megfelelő al­kalmazása miatt a szuvasodás és a farontó gombák évente üzemtervek alapján tör­ténő gazdálkodást, gátat kell vetni annak, hogy értékes faanyagokat idő előtt kitermeljenek, s meg kell te­remteni a feltételeket a rá­í­rásra érett faállomány meg­felelő időben történő kiter­meléséhez és minél nagyobb mértékű ipari feldolgozásához! Az eddiginél több fahelyet­tesítő anyagot kell gyártani és felhasználásukat szélesebb körben kell elterjeszteni. Az importált fenyőfűrészáru fel­­használásának csökkentésé­re elsősorban az építőiparban és a ládaiparban vannak na­gyobb lehetőségeink. A bányá­szatban is kevesebb fenyőfára van szükség, ha — természe­tesen a biztonsági követelmé­nyek figyelembe vételével — egyrészt több fahelyettesítő anyagot, másrészt hazai lom­bos fákból készült bányafát használnak. Jóval nagyobb gondot kell fordítani a faanyagok vé­delmére, helyes kezelésé­re, ezen belül a faanyagok tartósítását biztosító eljá­rásokra. Felesleges hulladékok kelet­kezésének elkerülése végett fokozottabban kell gondoskod­ni arról, hogy a vállalatok az igényelt méreteknek megfele­lő anyagot kapjanak, és arról, hogy a hulladékfa — ameny­­nyire csak lehetséges —, to­vábbi ipari feldolgozásra ke­rüljön. A faanyagokkal való helyes gazdálkodást célzó intézkedé­seket szervezettebbé kell ten­ni és a népgazdasági érdeke­ket jobban összhangba kell hozni a vállalati érdekekkel. A különböző ösztönzési rend­szereket ennek megfelelően kell módosítani. (MTI)

Next