Fejér Megyei Hírlap, 1967. július (23. évfolyam, 153-178. szám)
1967-07-01 / 153. szám
J000+ 90 m ÉT Éti Ötven év, egy szerep, két szereplő Szőke, kerek arcú asszony Ligyia Harlamova, szeme barna, mint a burkából éppen kihullott gesztenye. — Hallottam, hogy a munkásdinasztiák érdeklik — jegyezte meg a megismerkedés után nem sokkal. — Mindenesetre könnyű dolga van, mert arról én is bőven tájékoztathatom. Hallott már az Aljcsinokról? Hallottam ezt a nevet is, hogyne hallottam volna, de azt az energikus tanárnőt sem kortam megcsradályozni a történet elmondásában. Szerencsémre, mert az Aljcsínnsorsa, története nagyon érd° késnek bizonyult, bár úgy kezdődött, mint a legtöbb orehovo-rujevói story. — Az Aljosinok régi dinasztia. A férjem is közülük való. Édesanyja még nem tudott írni, olvasni, apja is csak négy osztályt végzett. 1917 után változott meg a család sorsa. Férjem orvos lett, bátyja tengerész, nővére Klavugyia, a gyárban dolgozott aztán is férjével együtt. — A Nagy Honvédő Háború elszakította Klavgyia férjét, három gyermek apját a frontra. Vissza nem tért, csak a gyászkeretes'értesítés jött... - ' három gyermek apa ' nő nélkül, nemcsak az édesanyjukra, még nem is csak anyjuk testvéreire, akik szintén segítettek, hanem a nagyobb családra, a gyárra. Galja közgazdasági egyetemet végzett, Kolja, aki jelenleg aspiráns, pedagógiai főiskolát. Mindketten a textilkombinát ösztöndíjasai voltak. Jura, a harmadik gyerek szintén nagyon jól tanult, de ő szülei szakmáját választotta, textiles technikumot végzett. Miután a katonaságtól leszerelt, viszszatért az üzembe és most a felsőfokú technikum hallgatója. Egyszászra mondta mindezt, igazán megérdemelte a néhány másodpercnyi szünetet, mely után mosolyogva közölte: — Magyarország jó pár kőhajításra van innen, de önöknek jó a megérzésük. 3—4 napja jártak itt az egyik szovjet képes folyóirattól, lefényképezték az Aljosin dinasztiát. Legalább 20 embert kellett lencsevégre kapniok ... Ezen persze jót derült a társaság, majd Vanda Vasziljevna Szamszonova kérdése ad új irányt a beszélgetésnek. — És a másik trad’--'«'’ ^ ötven év egy szerep és a két szereplő? — Jaj, hát ezt is tudják? — kérdi. — Az is érdekes, arra is nagyon büszke vagyok. Nehéz volt a munkások élete Orehovo-Zujevóban a forradalomig. Rendezetlen lakásviszonyok, iszonyú munkakörülmények. Ennek ellenére is akadtak, aki a munkásokat kulturális feladatokra hívták. Az egyik kezdeményező az édesanyám volt. 1917 tavaszán játszotta az Annuskát Osztrovszkij Eleven hely című darabjában. Ez év május elsején az orehovo-zujevói népszínház, Moszkvában, a Művész Színházban ugyanezzel a darabbal szerepelt a megyei művelődési együttesek bemutatóján. Elhiheti, milyen érzéssel mentem színpadra Annuska szerepében. „ Nem nehéz elképzelni, mit érezhetett Ligyia Harlamova, aki szintén egy nemes tradíció, a munkás színjátszás követője. A társadalmi forradalom a kulturális életben is gyökeres változást hozott, hiszen a lelkes úttörők segítségével százak és ezrek előtt tárult ki a művészet, az irodalom szépsége. Messzinek tűnik az idő, amikor könyvtárról még nem lehetett Orehovo-Zujevóban beszélni, pedig ötven éve volt mindössze. Jelenleg 69 könyvtár működik. Egymillió kötetet tartanak nyilván és 80 ezer állandó olvasót (a városnak 130 ezer lakója van). A Karbolit műanyaggyárban beszélgettem a könyvtárosnővel. — Három- és félezer olvasónk van. 25 ezer kötetből válogathatnak az olvasók (Petőfit, Mikszáthot is láttam). Ezenkívül a gyermekkönyvtárnak van ötezer kötet könyve és 700 olvasója. Elégedettek vagyunk, de még nem nyugodhatunk. Akadnak olvasóink, akik csak műszaki könyvet, útleírást kölcsönöznek. Őket is be akarjuk vezetni a szépirodalom állandó élvezői, értői közé. Ezért rendezünk vitákat, megbeszéléseket. Jelenleg az októberi forradalmat és a polgárháború, a szocialista alkotás első éveit bemutató könyvek népszerűek, bár a szovjet írók negyedik kongresszusa kapcsán (ezidőtájt jártam a városban) nagyon keresték a mai témájú regényeket. Hasonlót hallottam az énekkarról, zenekarokról, melyek a forradalmi indulókkal együtt játszák a mai slágereket, persze a beat számokat is. Nem maradnak el tőlük a bábjátszók, hegedűsök és zongoristák, s persze a gitáron, tangóharmonikán játszók sem. — Utánpótlás van — mondja Harlamova — dehát nem elégedhetünk meg tíz, húsz vagy harminc együttessel. A cél az, hogy mindenki művelődjön. Kérdezni szeretném: Ez volt a célja az édesanyjának is? Aztán meggondolom magam, hiszen felesleges ezt így feltenni olyan személy kapcsán, aki még a sötét, nehéz időkben volt a kultúra lámpása. Lánya és korosztálya, melyet képvisel, messze jár már a kezdettől, olyan meszsze, ameddig édesanyja talán még legszebb álmaiban sem merészkedett. Előbbre lépni, a jövőbe nézni, a megtett utat azzal összemérni, ezt tapasztaltam lépten-nyomom. A múltbeli emlékek azonban gyakran fel- felvillantak akkor is, amikor a jelent, a jövőt faggattam már. (Következik: Hajdani kakasviadalok.) Bányász Béla. A női szocialista brigádok küldötteinek tapasztalatcseréje A székesfehérvári járás tíz termelőszövetkezetében dolgozó női szocialista brigádok küldöttei, a járási nőtanács kezdeményezésére találkoztak az elmúlt napokban Agárdon, hogy kicseréljék tapasztalataikat, s hogy szétnézzenek a vendéglátó Gárdonyi Géza Termelőszövetkezet portáján. A szervezők meghívták a termelőszövetkezeti párttitkárokat is a beszélgetésre, akik kivétel nélkül megjelentek, s ott volt Paizer György elvtárs a megyei pártbizottság vb tagja, a járási bizottság első titkára is. Fierpasz Károly, az agárdi termelőszövetkezet elnöke bevezetőül ismertette a saját szövetkezetük módszereit, s eredményeiket. Elmondotta: eredményeik forrása, hogy a szövetkezeti tagság egyre jobban dolgozik, s eme eredményekben különösen nagy a szerepe a szocialista brigádok munkájának. Évek óta rendszeresen beneveznek szinte minden versenybe, s ez a tény is serkentően hatott a szocialista brigádok születéséhez, majd a továbbiakban hangsúlyozta a szövetkezet elnöke azt is, hogy több brigádjuk vállalást tett a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 50. évfordulója tiszteletére, s hogy a brigádok valóban motorjává, mozgató rugóivá váltak szövetkezetünkben az új munkamódszernek, s életstílusnak. Arról is nyíltan beszélt, hogy akad még javítani való az értékelésnél, nem különben a vállalásoknál és lehetne fokozni a legjobb eredményt felmutató közösségek erkölcsi és anyagi megbecsülését is. Az asszonyok figyelmesen meghallgatták Fierpasz elvtárs rövid ismertetőjét, amelyben őszintén, segítőszándékkal beszélt saját módszereikről, s bizonyára sok hasznosat vittek belőle haza, nem különben a párttitkárok, akik mindenütt segítői voltak a szocialista brigádok alakulásának. Jó lett volna, ha többen állnak fel és mondják el a saját szövetkezetükben alkalmazott módszereiket, eredményeiket, így lett volna igazán tapasztalatcserejellegű a találkozó. Az asz- STrovok azonban jobban vannak még szokva a cselekvéshez, helytálláshoz, mint a szavakhoz. Pedig bizonyos, hogy lett volna mondanivalója mind a tíz szövetkezet küldöttének. A sárkeresztesi November 7 szocialista brigád nevében Kalamár József, a tsz párttitkára szólalt fel, s elmondotta, hogy 20 fővel alakult meg a brigádjuk, s hogy többletvállalásaik között olyanok szerepelnek, mint az építendő művelődési otthon munkáinál 12 órát dolgoznak személyenként, hogy tízezer tojást adnak át a közfogyasztásnak, s amenynyiben a kiosztott földek művelésével végeznek, besegítenek a közösbe a nők. Takács Vincéné , az agárdi szövetkezeti gazdaság kertészetének dolgozója saját eredményeikről beszélt, hogy a brigád valamenynyi vállalását teljesítette, sőt túlteljesítette. Horváth József, a mátyásdombi tsz párttitkára az értékelés fontosságáról, s ezzel kapcsolatosan a brigádnaplók pontos vezetéséről és a szocialista brigádvezetők felelősségéről beszélt Azt szinte kivétel nélkül mindannyian elmondották, hogy a termelési vállalásoknál nincs is probléma, de az egyéb jellegű vállalásoknál — amely kifejezi a szocialista módon élni, dolgozni, tanulni hármas jelszót, még csak tapogatóznak. Többnyire általánosságban tesznek vállalásokat és nem a brigád tagjaira lebontva. Paizer György elvtárs hozzászólásában a termelőszövetkezetekben egyre jobban kibontakozó szocialista brigádmozgalom jelentőségéről szólt, amelyet kellő mértékben kell, hogy támogasson a gazdaság vezetősége, a pártalapszervezet és nőtanács, nem különben fontos, hogy biztosítsák a lehetőséget, az életteret a mozgalom számára. A gazdaság vezetői ezután bemutatták a vendégeknek a kertészetet, a baromfinevelőt, majd ebéd után sétahajózással ért véget a találkozó. — Balázs — Fejér megyei Hirtex Szombat, 1967. július 1. Egy hét a világpolitikában Izrael tovább élezi az ellentéteket — Az ENSZ-ben a tagállamok többsége követeli az izraeli csapatok visszavonását — A reakció újabb fenyegetései Arienben és Bolíviában — Ismét veszélyben a görög hazafiak élete Az emberiség már nagyon várja a közel-keleti rendezést, az izraeli agresszió következményeinek felszámolását Az elmúlt hét is megmutatta, hogy a tűzszünet mennyire ingatag. Jeruzsálem jordániai negyedének bekebelezése, a megszállt területek lakossága elleni erőszak, a sorozatos provokációk csak növelik az elleneteket A hét elején már nagyobb egyiptomi erők is csoportosulni kezdtek a Szuezi-csatorna övezetében. Ezek a tények nyomatékosan bizonyítják, mennyire igazak Koszigin miniszterelnök figyelmeztető szavai: „Amíg Izrael nem vonja viszsza csapatait, addig a harcok bármikor kiújulhatnak.” Koszigin New York-i sajtóértekezletén tette ezt a nyilatkozatot miután másodszor tanácskozott Johnson elnökkel. A két csúcstalálkozót várakozással és elégedettséggel fogadta a világ. Megnyugtató volt az, hogy a nehéz helyzetben a két vezető államférfi megbeszélést folytatott, kicserélte véleményét. Senki sem remélte, hogy valami látványos megegyezés vagy közeledés születik. Pusztán az a tény azonban, hogy összevetették az álláspontokat és világosan ismertették egymás nézeteit, mindenképpen hasznosnak tekinthető. A tárgyalások során nemcsak a Közel-Keletről, hanem sok más problémáról is eszmecserét folytattak, így a többi között Vietnamról. Az amerikai közvéleményt elsősorban ezért érdekelte a Koszigin—Johnson találkozó. A bécsi „Presse” tudósítója szerint az USA-ban kedvezően fogadták a glassboroi megbeszéléseket, mert az amerikai polgárok „már régóta belefáradtak a vietnami háborúba, amely egyre több emberáldozatot követel amerikai részről is.” Egyelőre azonban Washington nem mutat hajlandóságot arra, hogy bármit is tegyen a vietnami háború mérséklésére. Pedig ez éppen olyan fontos lenne, mint a közel-keleti rendezés. A háborús gócok, amelyek — mint a legutóbb de Gaulle elnök is félreérthetetlenül célzott rá — mind összefüggnek az amerikaiak agresszív törekvéseivel teszik nyugtalanná a világot. Az emberiség sokat vár a diplomáciai offenzívától, amely szovjet kezdeményezésre indult, és ezekben a napokban elsősorban a közelkeleti probléma megoldására irányul. A glassboroi találkozó után ez még erőteljesebben kibontakozott Koszigin — kubai látogatása után — Párizson át tér vissza Moszkvába, rövidesen pedig a szovjet főváros fogadja majd Franciaország miniszterelnökét, Pompidout A hét első felében Gromiko több alkalommal találkozott Rushkal. Más fontos tanácskozások is jelezték a diplomáciai tevékenység élénkülését Az ENSZ-közgyűlés munkája mindinkább döntő szakaszába érkezik. A hét közepén ugyan eltávoztak New Yorkból a kormányfők, akik jelenlétükkel és felszólalásaikkal nyomatékot adtak a vitának, de az ottmaradt delegátusok igen élénken folytatják a tanácskozást. Ki is alakultak az erősen körvonalazott erőviszonyok. Az országok nagy többsége elítéli Izrael agresszióját és ezek az országok követelik, hogy Izrael vonja ki csapatait a jogtalanul megszállt területekről. Kétharmados szótöbbséget azonban előreláthatóan nem kapna egy olyan javaslat, amely Izraelt megbélyegzi. Ezért terjesztett be Jugoszlávia az el nem kötelezett országok nevében, az arab államok egyetértésével egy újabb indítványt Ez kompromisszumos, áthidaló javaslat: nem ítéli el Izraelt nem kötelezi az arab országoknak okozott károk megtérítésére, de tartalmazza az eredeti szovjet javaslatnak azt a részét, amely erőteljesen felszólítja, hogy vonuljon vissza a háború kirobbantása előtti határok mögé Még nem is szavaztak, épphogy elhangzott a jugoszláv javaslat, amikor Izrael máris elutasította. Sőt jó néhány kihívás is elhangzott izraeli részről. Például Goldi Mayes volt külügyminiszter asszonyé: „Bármi legyen a határozat, az erő a mi oldalunkon van.” Az Egyesült Államok pedig máris aknamunkát indított a jugoszláv javaslat ellen és más, Izraelre nézve kedvezőbb indítványokat készített elő. A haladó világ akciói mögött a józanság és a békés megoldásra irányuló törekvés domborodik ki. A Szovjetunió fennállása óta — mint azt az Októberi Forradalom 50. évfordulójára kiadott tézisek is tükrözik — a vitás kérdések békés rendezésének politikáját folytatta. Most is hű maradt ehhez, annál is inkább, mert a mai, hatalmas erejű fegyverek korában, még nagyobb az emberiség felelőssége azért, hogy ne alakuljanak ki veszedelmes tűzfészkek. Az agresszorok nem élhetnek viszsza ezzel a felelősségtudattal. Ha nehéz is lesz megváltoztatni makacs álláspontjukat, előbb-utóbb kényszerülni fognak, hogy módosítsanak magatartásukon. A békeszerető erőkre az elkövetkezendő időszakban még nagy feladatok várnak. A veszélyes vietnami és közel-keleti helyzet mellett előtérbe került Aden, ahol a brit gyarmatosítók újabb csapatokat vetnek be a függetlenségükért küzdő arab hazafiak ellen; Bolíviában az USA-barát kormány sortüzeket vezényel a tüntetőkre az NSZK vezető köreiben ismét magasra szökkent az atomfegyver megkaparintásának láza; Görögországban pedig a fasiszta katonai diktatúra újabb embertelen akciókba kezdett amelyek közül a legveszélyesebb a Manolisz Glezosz, Iliász Iliu és más baloldali vezetők megsemmisítésére irányuló előkészületek. Eck Gyula Nemzetközi szövetkezeti nap Negyvenöt esztendeje annak, hogy a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetsége ünneppé nyilvánította július első szombatját. Azóta esztendőről esztendőre a világ minden részén — Európában, Ázsiában, Amerikában, Ausztráliában és Afrikában — a szövetkezők milliói ünnepük a nemzetközi szövetkezeti napot Az öt világrészt átfogó mozgalom négy ünnepe történelmet idéz. Emlékeztet mindenekelőtt arra a 28 rochdalei szövőmukásra, akik felkarolták és elindították a szövetkezés ügyét — 123 évvel ezelőtt. Felidézi a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelmét, amely lehetővé tette, hogy a lenini tanítások nyomán a világ egyhatodán létrejöjjön a szocialista szövetkezeti mozgalom. Külön öröm számunkra, hogy a fejlődő afroázsiai országokban is erőre kap ez a kisemberek erejét megsokszorozó mozgalom. Saját munkánk gyümölcsét is látjuk, amikor ezekben az országokban a magyar szövetkezők tapasztalatai is segítik a mezőgazdasági és kisipari termelés, az áruforgalom és hitelélet szövetkezeti szektorának kibontakozását, az évszázadokon át kizsákmányolt nép gazdasági és kulturális felemelkedését. A magyar szövetkezetek — híven a mozgalom eszméjéhez — teljesítik a nemzetközi szövetkezeti szolidaritásból eredő kötelességeiket; több mint 50 ország 100 szövetkezeti szervezetével tartanak sokoldalú társadalmi és gazdasági kapcsolatot. Kedvező lehetőség nyílt nemzetközi tekintélyünk további növelésére az elmúlt évben, amikor ismét elfoglaltuk megillető helyünket a Szövetkezetek Nemzetközi Szövetségében. Hazánkban 4 millió embert köszöntünk a szövetkezők nemzetközi ünnepén. Termelőszövetkezeti parasztot és földművesszövetkezeti tagot, szövetkezeti boltost és kiszmunkást, alapító tagot és fiatalt, akiknek becsületes munkája évről-évre szebb, gazdagabb, gyümölcsözőbb. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek első országos kongresszusa megállapította, hogy a parasztság jól választott, amikor követte a párt és a kormány útmutatásait és a szocialista gazdálkodás útjára lépett. Az utóbbi öt évben a tagság közös vagyona megkétszereződött, 34 százalékkal gyarapodott a családok jövedelme, bővült a tsz tagokról való szociális gondoskodás. A fogyasztási szövetkezetek áruforgalma öt év alatt 45 százalékkal növekedett, a felvásárló kereskedelem 1966-ban 68 százalékkal több árut juttatott el a városi fogyasztókhoz, mint öt évvel ezelőtt. Jelentősen fejlődött a takarékszövetkezeti mozgalom, a szakszövetkezetek gazdasága, fokozódott a szövetkezetek részvétele a társadalmi és kulturális életben. A kisipari szövetkezetek termelése a második ötéves tervben 43 százalékkal nőtt, az elmúlt évben további 12 százalékos növekedést értek el a termelő tevékenységben. Jelentősen fejlődött a lakosság igényeit kielégítő szolgáltatás és a szövetkezeti építőipar. Az ünnepi számvetés feladatokról is szól. Azokról a legfontosabb tennivalókról, amelyeket egyérteműen meghatározott tavaly az OKISZ, az idén pedig a SZÖVOSZ és a termelőszövetkezetek országos kongresszusa. B. D.