Fejér Megyei Hírlap, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)
1967-09-03 / 208. szám
Iskolaruha — házilag A szeptember ruhagondokkal is jár, hiszen a nyáron „mindent kinőtt a gyerek”. Az új iskolaszezonra két ötletet ajánlunk azoknak a mamáknak, akik szívesen szabnak, varrnak. Pisti iskolaköpenye édesanya nylonköpenyéből készült A felsőrész bőségét meghagytuk, de a gallért lefejtettük, az alját levágtuk, s ebből erősítettük meg az eleje gomboláspontját Az ujja maradt hiszen a fiúk keze ebben a korban nagyon gyorsan nő. Szükség van a két zsebre, sőt háromra, hogy a ceruza, a toll és egyéb „kincs” megfelelő helyet találjon. Így lesz ismét hasznos a régi nylonköpeny,, amelynek tisztántartása is könnyű. Marika iskolaruháját édesanya s két régi ruhájából kombinálták. A sötétkék-fehér pepitaanyaghoz a régi sötétkék szoknya darabja kitűnően illik. A gallér kerek, hegyes, hátul zippel csukódik. A szoknyára elhelyezett két zseb fontos, hogy legyen helye zsebkendőnek. Ha telik, egy 30 cm hosszú hajlefogó pántot is készítsünk belőle, hogy írás, olvasás közben ne lógjon a gyerek szemébe a haj tévé és a gyermek Nagyon sok szülő megengedi, sőt némelyik úgy rendelkezik, hogy a gyereke naponta, vele együtt ott üljön a televízió előtti műsorkezdéstől zárásig, úgy vélik, hogy ezzel valami hasznosat, okosat művelnek. A televíziót nem a gyerekeknek találták ki. Vannak hozzájuk szóló műsorok, azok közvetítésekor ott is a helyük a készüléknél, de a többi nem rájuk tartozik. S egyébként a gyereknek nincs, s nem juthat ideje arra, hogy naponta végignézze a tv-műsort, továbbá nem nyer azzal, ha óraszám a képernyőt nézi. Mennyit alszik ? A gyereknek — és ez még a serdülőre is vonatkozik — napi 9—10 óra alvásra van szüksége. Ehhez 9-kor ágyba kell bújni, mégpedig fogmosás, mosdás és természetesen napi kötelességeinek rendes elvégzése után, ami egy mai gyereknél nem kis idő: 2—3 óra tanulás, szakkör, edzés, barkácsolás, játék, olvasás. Hozzátartozik a napi programhoz, hogy — életkortól függően — egy-két órát délután a szabad levegőn mozogjon a gyerek. Tessék számolni miként lehetséges, hogy mindezt meg is valósítja, s több órája maradjon a tv-re is! Nem marad! Amelyik gyerek mást állít, az valahol füllent, valamit nem végzett el. Gyakran szüksége lenne az esti órákra is. De a legrosszabb, hogy egy gyerek műsorzárásig odaülhet a tv elé — és sajnos, nagyon sok családban elkövetik ezt a felelőtlenséget —, akkor jelentősen csökken a feltétlenül szükséges alvásideje, ami előbbutóbb idegrendszerének károsodásához, kimerüléséhez vezet. Mikor olvas ? Azok a gyerekek, akik minden műsort megnézhetnek, általában felületesen tanulnak, sietnek, hogy „időre” készen legyenek és rendszerint ki sem kérdezik őket otthon, ugyancsak a tv miatt. A legnagyobb baj azonban az, hogy szinte semmit sem olvasnak. A két utóbbi megállapítás azokra is vonatkozik, akik csak este 8-ig nézhetik a műsort. A televízió nem pótolja az olvasást, a szellemi fejlődésnek megvan a maga szükségszerű és megváltoztathatatlan útja. A gyereknek meg kell tanulni beszélni, utána írni, olvasni, majd újra beszélni, most már folyamatosan, helyesen, sőt szépen, s végül meg kell tanulnia gondolkodni magasabb szinten is. Ehhez olvasás kell, a visszalapozás, megállás nagy lehetőségeivel, amit csak a könyv ad. A gyerek igazi szellemi fejlődése akkor indul meg, amikor önszántából addig foglalkozik egy gondolattal, amíg egészen meg nem értette. Abból a gyerekből, aki nem olvas naponta rendszeresen és nem szereti meg az olvasást, sohase lesz valóban művelt, gondolkodó ember. Csontos Magita A tányér pályafutása A közös tálból étkezés szokása napjainkban már főként táborozásoknál divatozik, de ahol asztal mellett esznek, ott tányér is kerül, arra porciózva fogyasztják a falatokat, s abból kanalazzák a folyékonyabb ételeket. Már-már úgy tűnik, hogy tányérnak mindig kellett lennie, csakúgy mint pohárnak, késnek, kanálnak. Pedig a tányér „születése” az edénykészítés történetének elég késői szakaszára esik. Az ősembernek legelsőbb is merítő és tároló edényekre volt szüksége, hogy a forrásokból, folyókból vizet vehessen és vihessen. És amikor gyűjtögetni kezdte a szemes termékeket, virágnedveket, akkor ehhez alakított magának fából, agyagból edényeket. Évezrede. múltra tekintett már vissza a fazekasság, réges-régen létezett margasfokú ötvösművészet, aranyművesség, porcelángyártás, de a tányérra még mindig nem volt szükség, mert a legelőkelőbb házaknál is közös tálakból ettek; legfeljebb az italokat fogyasztották külön-külön kancsókból, kupákból, serlegekből. A tányér a X. század táján kezdte pályafutását, mint néhány európai udvar ritkán használatos étkezési eszköze. Ekkor sem törékeny anyagból készült, hanem nemesfémből, aranyból, ezüstből. Joggal vetődik fel a kérdés: a levest miből ették? Semmiből! Ugyanis elsősorban kenyérfélék, a sültek voltak a fontosabb étkezési fogások. A szegények vadszárnyast, vagy négylábút sütögettek nyárson, parázson, a gazdagok egész disznóikat, szarvasokat, ökröket sütöttek egyben, s kanyarítottak belőle övükön hordott késükkel. A tányérokra rá sem fért volna akkora húsadag. Ugrinus úr, Kun László király tárnokmestere nagy alapossággal bonyolította le adás-vételeit Kopasz Péterrel, az első magyar fogadóssal: megmaradtak a feljegyzések, amelyekből némi képet alkothatunk, — ha nem is a X., de — a XIII. századbeli hazai étkezési szokásokról. Ebből megtudhatjuk, hogy nemcsak a magánházaknál, hanem a fogadókban is az udvaron, nyílt tűzön, nyárson sütötték a déli és esti étkezési időkben az adagokra feldarabolt lábasjószágot és ezt tálakon vitték a vendéghez. Galeotto Marzio, Mátyás király udvari életének krónikása már említi, hogy olasz honban divatba jött a tányér, nem úgy, mint a magyar király udvarában. De beszéljen ő maga, aki így ír le egy udvari ebédet: „Magyarországon az a szokás, hogy négyszögletes asztaloknál étkeznek, amely a régi rómaiaktól származik. Érdekes, hogy a magyarok mindent lében adnak fel és a mártások nagyon sokfélék. Szokásuk továbbá, hogy nem úgy mint nálunk, mindenki külön-külön, hanem valamennyien egy tálból esznek és a falatokat az ujjukkal veszik ki a tálból. Mindenki kezében darab kenyér van, arra emeli ki a kedvére való falatot. A magyarok nem osztják előre szét az ételt. Ezért van aztán, hogy alig akad, aki a rendkívül gazdagon terített asztal mellett a kezét vagy a ruháját a bepiszkolástól meg tudná őrizni, mert a sáfrányos mártás lecsepeg és bepiszkolja az embert”. Ez a feljegyzés a XV. századból származik. De lám, egy XVII. századi lakodalomról szóló terítési útmutató még mindig a következő instrukciót adja: „Az csinált asztal körül szép fehér kenyerek legyenek hámozva, hogy a mártást felfogja.. A kulturált étkezés ma már elemi eszközei, a tányér, így alig háromszáz éve honosodott meg Magyarországon. Ny. Á. I: 10== CSALÁDI KÖRBEN llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllMllllllllliiiiiliiliiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin Uj „Var ia^-bútoi* A Tisza bútorgyár bemutatóján nagy érdeklődést keltett az új „Varia” szobabútor. Kemény Zoltán, az új bútor tervezője mutatta be a sokféleképpen variálható berendezést. Világszerte a kisbútorok kerültek előtérbe, elsősorban a modern lakónegyedek lakásméretei miatt. Többek között ezzel magyarázható a régi „Varia”-bútorok népszerűsége. A kiállításon látható új „Varia” rendelkezik azokkal a jó tulajdonságokkal, amelyeket a bútoripar fejlődése kínál. Korszerű gyártástechnológiával készített modul bútor, amely egyformára szabott lapokból többféle variációban állítható össze. Festése vízhatlan, belül mosható, és felülete az új műanyagfurnérból sokféle színárnyalatban és mintásan készülhet. A kiállításon három „szobát” rendezte® be ezzel az új bútorral. Egyszemélyes rekamié süllyesztett ágyneműtartóval a most oly divatos „Tikk” furnérutánzattal készült. A kétajtós szekrény „emeletes” gardróbrésszel egészíthető ki. A modern bérházakba előnyösebbek a középméretű szekrények, amelyekbe fehérneműt, könyveket, apróságokat és bárszekrényt is elhelyezhetnek. Jó tanulás — helyes módszer Most, a tanév kezdetére a gyermek tanulása foglalkoztatja a családot. A szülő keresi a módját annak, hogyan segítheti legeredményesebben gyermeke tanulását. Éppen ezért fontos néhány alapvető teendő számbavétele. Elsősorban meg kell teremteni a tanulás legelemibb külső feltételeit. A szülő segítse, hogy a gyermek megfelelő méretű, jól megvilágított asztal mellett, kényelmesen ülve, mindennap azonos időszakban, csendes, nyugodt légkörben dolgozhasson. Kívánatos az is, amíg a gyermek tanul, a felnőttek ne beszélgessenek hangosan, ne rajongjon a kistestvér, ne szóljon a rádió, ne legyen bekapcsolva a televízió. S a helyiség legyen jól szellőzött. A lármás, nyugtalan légkörben való tanulás nemcsak az emlékezetbe vésés tempóját lassítja, hanem akadályozza a gondolkodást is. A zajok elleni küzdelem az agykéreg, s ezáltal az egész szervezet tartós fáradtságát okozhatja. Ez sokszor étvágytalansággal, alvászavarokkal jár. A nyugalom hiánya más gyermekeknél a jellem fejlődésében okoz zavart. Meg kell tanítani a gyermeket — tanulni ! Az általános iskola első éveiben az olvasás, számolás, írás elsajátítása a fő cél Nagy segítséget jelentenek ebben az otthoni helyes módszerek. A figyelemmel, érdeklődéssel, derűs hangulatban és lehetőleg pihent állapotban folyó gyakoroltatás, a gyermek teljesítményének tárgyilagos bírálata, értékelése és a haladás elismerése, jutalmazása nagyon fontos. A kisiskolás érdeklődését és figyelmét nem könnyű otthon lekötni. Ezt csak úgy érhetjük el, ha minél önállóbb munkavégzésre szoktatjuk, anélkül, hogy kérdéseire megtagadnánk a felvilágosítást, önállóságra szoktatjuk azzal, ha következetesen értékeljük erőkifejtését, azt, hogy segítség nélkül képes megoldani feladatait, s mi csak ellenőrizzük, számonkérjük az elvégzett munkát. Ily módon a gyermek „saját ügyének” tekinti a tanulást, nem kell biztatni, és kényszeríteni a lecke rendes elvégzésére. Fontos, hogy a jó tanulási módszerek már az első osztálytól kezdve kialakuljanak, így a későbbiekben könnyebbséget jelent számára az ismeretanyag alapos elsajátítása. A felső tagozatba való átlépés sok gyermeknél némi tanulmányi visszaeséssel jár. Okát többnyire a megváltozott iskolai körülményekben kell keresni: a gyermekkel már nem egyetlen tanító, hanem több szaktanár foglalkozik. Az új tantárgyak, — orosz nyelv, földrajz, és a növénytan, — esetleg bizonyos szorongást is keltenek az ötödikesekben. Az új körülményeket azonban hamarosan megszokja a gyermek, ha a tananyagnak megfelelően alakítja tanulási módszerét. Most már viszonylag hosszú leckéket kap, s ha ezeket úgy akarja megtanulni, mint például a negyedikben a néhány soros nyelvtani szabályt, akkor kudarcot vall. Akkor tanul helyesen a gyermek, ha néhányszor összefüggően elolvassa az egész anyagot, majd kiemeli a nehezebb részeket, — szabályokat, neveket, számokat, — azokat ismétli, majd még egyszer az egészet átolvassa. Ezek után igyekszik a lényeget a saját szavaival elmondani. Az értelemszerű tanulás önálló gondolkodásra szoktatja a gyermekeket, s ha megszereti, és begyakorolja, akkor a nehéznek tartott tantárgyak, mint például a matematika, fizika stb. sem okoznak majd gondot neki a középiskolában sem. Emellett gazdag szókincset és jó beszédkészséget is szerez, ha saját szavaival fogalmazná meg a tankönyv szövegét. A tananyagot nem a legkiválóbbakra, hanem az átlagosan értelmes gyermekekre méretezték. A sikeres tanulmányi eredmények alapja sokkal inkább a jó tanulási módszer, és a munkakedv, mint valami különleges tehetség. D. B. Pindurka és Fifi az iskolában . Szép szeptember, napos reggel, ébred már az utca, piros-sárga falevelek hullanak le újra. Pindurka új táskát kapott, s megy az iskolába, Fifi kutya nagyot vakkant: — Indulok utána ! II. Iskolapad — fényes, barna, s együtt ülnek ketten. — Maradj csöndben! — szól Pindurka, — mert kidobnak menten! Ám a nóta vége mégis: Fifi nem maradhat. — Nem baj — vakkant — édes gazdám, én már el nem hagylak! III. Vége már a tanításnak, csengő csendül hosszan, kis Pindurka sietve jön: — Fifi kutyám hol van? Kapu előtt, lépcsők alján nézi a világot. — Vau-vau — türelmesen megvártalak, látod ! (Tasnádi — Görög) :I . Fejér megyei Hírlap. Vasárnap, 1967. szeptember 3.