Fejér Megyei Hírlap, 1967. szeptember (23. évfolyam, 206-231. szám)

1967-09-03 / 208. szám

Iskolaruha — házilag A szeptember ruhagondokkal is jár, hiszen a nyáron „mindent kinőtt a gyerek”. Az új iskolaszezonra két ötletet ajánlunk azoknak a mamáknak, akik szívesen szabnak­, varrnak. Pisti iskolaköpenye édesanya nylonköpenyéből készült A felsőrész bőségét meghagytuk, de a gallért lefejtettük, az alját levágtuk, s ebből erősítettük meg az eleje gombolás­pontját Az ujja maradt hiszen a fiúk keze ebben a korban nagyon gyorsan nő. Szükség van a két zsebre, sőt háromra, hogy a ceruza, a toll és egyéb „kincs” megfelelő helyet találjon. Így lesz ismét hasznos a régi nylonköpeny,, amely­nek tisztántartása is könnyű. Marika iskolaruháját édesanya s két régi ruhájából kom­binálták. A sötétkék-fehér pepitaanyaghoz a régi sötétkék szoknya darabja kitűnően illik. A gallér kerek, hegyes, hátul zippel csukódik. A szoknyára elhelyezett két zseb fontos, hogy legyen helye zsebkendőnek. Ha telik, egy 30 cm hosszú hajlefogó pántot is készítsünk belőle, hogy írás, olvasás közben ne lógjon a gyerek szemébe a haj­ t­­évé és a gyermek Nagyon sok szülő megengedi, sőt némelyik úgy rendelkezik, hogy a gyereke naponta, vele együtt ott üljön a televízió előtt­i műsorkezdéstől zárásig, úgy vélik, hogy ezzel valami hasznosat, okosat művelnek. A televíziót nem a gyerekeknek találták ki. Vannak hozzájuk szóló műsorok, azok közvetítésekor ott is a helyük a készüléknél, de a többi nem rájuk tartozik. S egyéb­ként a gyereknek nincs, s nem juthat ideje arra, hogy naponta végignézze a tv-műsort, továbbá nem nyer azzal, ha óraszám a képernyőt nézi. Mennyit alszik ? A gyereknek — és ez még a serdülőre is vonatkozik — napi 9—10 óra alvásra van szüksége. Ehhez 9-kor ágyba kell bújni, mégpedig fogmosás, mosdás és természetesen napi kötelességeinek rendes elvégzése után, ami egy mai gyereknél nem kis idő: 2—3 óra tanulás, szakkör, edzés, bar­kácsolás, játék, olvasás. Hozzá­tartozik a napi programhoz, hogy — életkortól függően — egy-két órát délután a szabad levegőn mozogjon a gyerek. Tessék számolni miként lehet­séges, hogy mindezt meg is való­sítja, s több órája maradjon a tv-re is! Nem marad! Amelyik gyerek mást állít, az valahol füllent, valamit nem végzett el. Gyakran szüksége lenne az esti órákra is. De a legrosszabb, hogy egy gyerek műsorzárásig oda­ülhet a tv elé — és sajnos, nagyon sok családban elkövetik ezt a felelőtlenséget —, akkor jelentősen csökken a feltétlenül szükséges alvásideje, ami előbb­­utóbb idegrendszerének károsodá­sához, kimerüléséhez vezet. Mikor olvas ? Azok a gyerekek, akik minden műsort megnézhetnek, általában felületesen tanulnak, sietnek, hogy „időre” készen legyenek és rendszerint ki sem kérdezik őket otthon, ugyancsak a tv miatt. A legnagyobb baj azonban az, hogy szinte semmit sem olvasnak. A két utóbbi megállapítás azokra is vonatkozik, akik csak este 8-ig nézhetik a műsort. A televízió nem pótolja az olva­­sást, a szellemi fejlődésnek meg­van a maga szükségszerű és meg­változtathatatlan útja. A gyerek­nek meg kell tanulni beszélni, utána írni, olvasni, majd újra beszélni, most már folyamatosan, helyesen, sőt szépen, s végül meg kell tanulnia gondolkodni maga­sabb szinten is. Ehhez olvasás kell, a visszalapozás, megállás nagy lehetőségeivel, amit csak a könyv ad. A gyerek igazi szellemi fejlődése akkor indul meg, ami­kor önszántából addig foglalkozik egy gondolattal, amíg egészen meg nem értette. Abból a­ gyerek­ből, aki nem olvas naponta rend­szeresen és nem szereti meg az olvasást, sohase lesz valóban mű­velt, gondolkodó ember. Csontos Magita A tányér pályafutása A közös tálból étkezés szo­kása napjainkban már fő­ként táborozásoknál divato­zik, de a­hol asztal mellett esznek, ott tányér is kerül, arra porciózva fogyasztják a falatokat, s abból kanalaz­zák a folyékonyabb étele­ket. Már-már úgy tűnik, hogy tányérnak mindig kel­lett lennie, csakúgy mint pohárnak, késnek, kanálnak. Pedig a tányér „születése” az edénykészítés történ­eté­nek elég késői szakaszára esik. Az ősembernek legel­­sőbb is merítő és tároló edé­nyekre volt szüksége, hogy a forrásokból, folyókból vi­zet vehessen és vihessen. És amikor gyűjtögetni kezdte a szemes termékeket, virágned­veket, akkor ehhez alakított magának fából, agyagból edényeket. Évezred­e. múltra tekin­tett már vissza a fazekas­ság, réges-régen létezett mar­gasfokú ötvösművészet, aranyművesség, porcelán­­gyártás, de a tányérra még mindig nem volt szükség, mert a legelőkelőbb házak­nál is közös tálakból ettek; legfeljebb az italokat fo­gyasztották külön-külön kan­csókból, kupákból, serlegek­ből. A tányér a X. század tá­ján kezdte pályafutását, mint néhány európai udvar ritkán használatos étkezési eszköze. Ekkor sem törékeny anyagból készült, hanem ne­mesfémből, aranyból, ezüst­ből. Joggal vetődik fel a kér­dés:­­ a levest miből et­ték? Semmiből! Ugyanis el­sősorban kenyérfélék, a sül­tek voltak a fontosabb étke­zési fogások. A szegények vadszárnyast, vagy négylá­bút sütögettek nyárson, pa­rázson, a gazdagok egész disznóikat, szarvasokat, ökrö­ket sütöttek egyben, s ka­­nyarítottak belőle övükön hordott késükkel. A tányé­rokra rá sem fért volna ak­kora húsadag. Ugrinus úr, Kun László ki­rály tárnok­mestere nagy alapossággal bonyolította le adás-vételeit Kopasz Péter­rel, az első magyar fogadós­sal: megmaradtak a feljegy­zések, amelyekből némi képet alkothatunk, — ha nem is a X., de — a XIII. századbeli hazai étkezési szokásokról. Ebből megtudhatjuk, hogy nemcsak a magánházaknál, hanem a fogadókban is az udvaron, nyílt tűzön, nyár­son sütötték a déli és esti ét­kezési időkben az adagokra feldarabolt lábasjószágot és ezt tálakon vitték a vendég­hez. Galeotto Marzio, Mátyás király udvari életének kró­nikása már említi, hogy olasz honban divatba jött a tányér, nem úgy, mint a magyar ki­rály udvarában. De beszéljen ő maga, aki így ír le egy ud­vari ebédet: „Magyarországon az a szokás, hogy négyszög­letes asztaloknál étkeznek, amely a régi rómaiaktól szár­mazik. Érdekes, hogy a ma­gyarok mindent lében adnak fel és a mártások nagyon sokfélék. Szokásuk továbbá, hogy nem úgy mint nálunk, mindenki külön-külön, ha­nem valamennyien egy tál­ból esznek és a falatokat az ujjukkal veszik ki a tálból. Mindenki kezében darab ke­nyér van, arra emeli ki a kedvére való falatot. A ma­gyarok nem osztják előre szét az ételt. Ezért van aztán, hogy alig akad, aki a rend­kívül gazdagon terített asz­tal mellett a kezét vagy a ruháját a bepiszkolástól meg tudná őrizni, mert a sáfrá­­nyos mártás lecsepeg és be­­piszkolja az embert”. Ez a feljegyzés a XV. szá­zadból származik. De lám, egy XVII. századi lakodalom­ról szóló terítési útmutató még mindig a következő inst­rukciót adja: „Az csinált asztal körül szép fehér ke­nyerek legyenek hámozva, hogy a mártást felfogja.. A kulturált étkezés ma már elemi eszközei, a tányér, így alig háromszáz éve hono­sodott meg Magyarországon. Ny. Á. I: 10­­== CSALÁDI KÖRBEN llllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllMllllllllliiiiiliiliiiliiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin Uj „Var ia^-bútoi* A Tisza bú­tor­gyár bemutatóján nagy ér­deklődést keltett az új „Varia” szobabútor. Kemény Zoltán, az új bútor tervezője mu­tatta be a sokféleképpen variálható beren­dezést.­­ Világszerte a kisbútorok kerültek elő­térbe, elsősorban a modern lakónegyedek lakásméretei miatt. Többek között ezzel magyarázható a régi „Varia”-bútorok nép­szerűsége. A kiállításon látható új „Varia” rendelkezik azokkal a jó tulajdonságokkal, amelyeket a bútoripar fejlődése kínál. Kor­szerű gyártástechnológiával készített modul bútor, amely egyformára szabott lapokból többféle variációban állítható össze. Festése vízhatlan, belül mosható, és felülete az új műanyagfurnérból sokféle színárnyalatban és mintásan készülhet. A kiállításon három „szobát” rendezte® be ezzel az új bútorral. Egyszemélyes reka­­mié süllyesztett ágyneműtartóval a most oly divatos „Tikk” furnérutánzattal készült. A kétajtós szekrény „emeletes” gardrób­résszel egészíthető ki. A modern bérházak­ba előnyösebbek a középméretű szekrények, amelyekbe fehérneműt, könyveket, aprósá­gokat és bárszekrényt is elhelyezhetnek. Jó tanulás — helyes módszer Most, a tanév kezdetére a gyermek tanulása foglalkoz­tatja a családot. A szülő ke­resi a módját annak, hogyan segítheti legeredményesebben gyermeke tanulását. Éppen ezért fontos néhány alapvető teendő számbavétele. Elsősorban meg kell terem­teni a tanulás legelemibb külső feltételeit. A szülő se­gítse, hogy a gyermek meg­felelő méretű, jól megvilágí­tott asztal mellett, kényelme­sen ülve, mindennap azonos időszakban, csendes, nyugodt légkörben dolgozhasson. Kí­vánatos az is, amíg a gyer­mek tanul, a felnőttek ne beszélgessenek hangosan, ne rajongjon a kistestvér, ne szóljon a rádió, ne legyen bekapcsolva a televízió. S a helyiség legyen jól szellőzött. A lármás, nyugtalan légkör­ben való tanulás nemcsak az emlékezetbe vésés tempóját lassítja, hanem akadályozza a gondolkodást is. A zajok elleni küzdelem az agykéreg, s ezáltal az egész szervezet tartós fáradtságát okozhatja. Ez sokszor étvágytalansággal, alvászavarokkal jár. A nyu­galom hiánya más gyerme­keknél a jellem fejlődésében okoz zavart. Meg kell tanítani a gyer­meket — tanulni ! Az általános iskola első éveiben az olvasás, számolás, írás elsajátítása a fő cél Nagy segítséget jelentenek ebben az otthoni helyes mód­szerek. A figyelemmel, ér­deklődéssel, derűs hangulat­ban és lehetőleg pihent álla­potban folyó gyakoroltatás, a gyermek teljesítményének tárgyilagos bírálata, értéke­lése és a haladás elismerése, jutalmazása nagyon fontos. A kisiskolás érdeklődését és figyelmét nem könnyű ott­hon lekötni. Ezt csak úgy ér­hetjük el, ha minél önállóbb munkavégzésre szoktatjuk, anélkül, hogy kérdéseire megtagadnánk a felvilágosí­tást, önállóságra szoktatjuk azzal, ha következetesen ér­tékeljük erőkifejtését, azt, hogy segítség nélkül képes megoldani feladatait, s mi csak ellenőrizzük, számon­­kérjük az elvégzett munkát. Ily módon a gyermek „sa­ját ügyének” tekinti a tanu­lást, nem kell biztatni, és kényszeríteni a lecke rendes elvégzésére. Fontos, hogy a­ jó tanulási módszerek már az első osztálytól kezdve ki­alakuljanak, így a későbbi­ekben könnyebbséget jelent számára az ismeretanyag alapos elsajátítása. A felső tagozatba való át­lépés sok gyermeknél némi tanulmányi visszaeséssel jár. Okát többnyire a megválto­zott iskolai körülményekben kell keresni: a gyermekkel már nem egyetlen tanító, ha­nem több szaktanár foglalko­zik. Az új tantárgyak, — orosz nyelv, földrajz, és a növénytan, — esetleg bizo­nyos szorongást is keltenek az ötödikesekben. Az új körülményeket azon­ban hamarosan megszokja a gyermek, ha a tananyagnak megfelelően alakítja tanulá­si módszerét. Most már vi­szonylag hosszú leckéket kap, s ha ezeket úgy akarja megtanulni, mint például a negyedikben a néhány so­ros nyelvtani szabályt, ak­kor kudarcot vall. Akkor tanul helyesen a gyermek, ha néhányszor összefüggően elolvassa az egész anyagot, majd kiemeli a nehezebb részeket, — szabályokat, ne­veket, számokat, — azokat ismétli, majd még egyszer az egészet átolvassa. Ezek után igyekszik a lényeget a saját szavaival elmondani. Az értelemszerű tanulás ön­álló gondolkodásra szok­tatja a gyermekeket, s ha megszereti, és begyakorolja, akkor a nehéznek tartott tantárgyak, mint például a matematika, fizika stb. sem okoznak majd gondot neki a középiskolában sem. Emel­lett gazdag szókincset és jó beszédkészséget is szerez, ha saját szavaival fogalmazná meg a tankönyv szövegét. A tananyagot nem a leg­kiválóbbakra, hanem az át­lagosan értelmes gyerme­kekre méretezték. A sikeres tanulmányi eredmények alapja sokkal inkább a jó tanulási módszer, és a mun­kakedv, mint valami külön­leges tehetség. D. B. Pindurka és Fifi az iskolában­ ­. Szép szeptember, napos reggel, ébred már az utca, piros-sárga falevelek hullanak le újra. Pindurka új táskát kapott, s megy az iskolába, Fifi kutya nagyot vakkant: — Indulok utána ! II. Iskolapad — fényes, barna, s együtt ülnek ketten. — Maradj csöndben! — szól Pindurka, — mert kidobnak menten! Ám a nóta vége mégis: Fifi nem maradhat. — Nem baj — vakkant — édes gazdám, én már el nem hagylak! III. Vége már a tanításnak, csengő csendül hosszan, kis Pindurka sietve jön: — Fifi kutyám hol van? Kapu előtt, lépcsők alján nézi a világot. — Vau-vau — türelmesen megvártalak, látod ! (Tasnádi — Görög) :I . Fejér megyei Hírlap­­. Vasárnap, 1967. szeptember 3.

Next