Fejér Megyei Hírlap, 1968. február (24. évfolyam, 26-50. szám)
1968-02-01 / 26. szám
Saigon egyetlen csatatér lorát, a szállodákat és a kormányépületeket. Ezt megelőzően Thieu tábornok dél-vietnami elnök a reggel üzembe helyezett pótadó hullámhoszszán egész Dél-Vietnam területére rendkívüli állapotot rendelt el és felszólította a lakosságot, hogy ne támogassák a partizánokat. A saigoni nagyadó nem működik, mert a partizánok csaknem földig lerombolták az adóépületet és annak berendezéseit. Közben az amerikaiak és szövetségeseik megkezdték a saigoni külvárosok bombázását. Előzőleg felszólították a lakosságot, hogy hagyják el otthonaikat. Az AFP szerint a Saigonban bekövetkezett drámai eseményeket követően Thieu elnök ismeretlen helyre távozott. Hírügynökségek újabb részleteket közölnek a saigoni amerikai nagykövetség ellen múlt éjszaka indított partizánostromról. Az AP hangoztatja, hogy a támadást „elképesztően jól" szervezték meg. Maga az ostrom egyébként valóban sajátos körülmények között kezdődött. A támadást végrehajtó partizánok valamennyien polgári öltözéket viseltek. Egyeseken a vietnami parasztokra jellemző fekete ruha volt, míg mások a Saigont burzsoázia között divatos fehér inget viseltek. A partizánoknál tökéletesen hamisított igazolványok voltak. Az AP úgy tudja, hogy az ostromlók egy része taxin érkezett a nagykövetség elé, míg a parasztruhások gyalog. A taxiból kiszállók mintegy jelként fehér ingük felső gombján tartották ujjukat, míg a parasztöltözéket viselői vörös kacszatagot kötöttek fel, így kezdődött meg a drámai ostrom, amelynek eredményeként a partizánok behatoltak a nagykövetség épületébe és azt hat órán át tartották megszállva. (MTI) Hírügynökségi jelentések szerint szerdán a délutáni órákban minden eddiginél hevesebb harcok lángoltak fel Saigonban. Az egész város egyetlen csatatérré változott. Az utcákon és a sugárutakon a partizánok és az amerikaiak, valamint szövetségeseik elkeseredett csatákat vívnak. A UPI gyorshírben számol be arról, hogy a partizánok százai ismét behatoltak az amerikai nagykövetség területére, áttörték az amerikai katonai főhadiszállás köré vont páncélosvédelmet és tűzzel árasztották el az elnöki pa A MFF csapatai behatolok a dél-vietnami fővárosba. Képünkön: amerikai helikopter száll le az utcai harcok színhelyére. (Hádinitrlifotó / MTI Külföldi Képszolgálat NAURU Hírügynökségi jelentések szerint a Csendes-óceán térségében lévő Nauru szigete, 1968. január 21-én önálló státuszt kapott. Az eddig Ausztrália—Új-Zéland—Nagy-Britannia közös igazgatása alatt álló gyámsági terület mindössze 21 négyzetkilométer kiterjedésű és lakosságának száma nem haladja meg az ötezer főt. A szigetet 1798-ban fedezték fel az angolok, később (1888—1914) német gyarmattá vált. Az első világháborúban ausztrál csapatok szállták meg, majd a háború befejezése után népszövetségi mandátum lett. 1947-ben ENSZ gyámsági területté nyilvánították. Lakossága, amelynek 75 százaléka mikronéziai, 17 százaléka kínai és 8 százaléka európai, főleg foszfátbányászatból él. A sziget kis kiterjedése ellenére ugyanis a kapitalista világ foszfáttermelésében 1,7 millió tonnával, a negyedik helyen áll. A foszfátbányák a British Phosphal Commissioners brit—ausztrál—új-zélandi állami vállalat tulajdonában vannak. A függetlenség feltehetően nem hoz jelentős változást a sziget lakóinak életében. Annaci Gmokoro NAURU r* kipitalish világ latit«! termetét« onanu pg n rv' mnnrinnrQiC □iOű USA 2*0 goO n.1 millió Iw I Centropress esti jelentése A nemzetközi érdeklődés homlokterében a dél-vietnami események állnak. A szabadságharcosok bámulatosan merész és a jelek szerint példásan megszervezett rajtaütései nagy meglepetést keltettek a világ valamennyi fővárosában, mindenekelőtt a közvetlenül érintett Washingtonban. Katonai szakértők különösen azt tartják meglepőnek, hogy a szabadságharcosok akcióinak fő központjai azokba a körzetekbe esnek, amelyekben az amerikai csapatok teljes biztonságban érezték magukat és azt tartották, hogzú „pacifikálási” akcióik nyomán a partizánok elvesztették bázisaikat. Washingtonban keserű csalódást okoztak a Dél-Vietnamból érkező hírek azért is, mert alig néhány napja, hogy a Dél-Vietnamban harcoló amerikai erők főparancsnoka, Westmoreland tábornok otthon járt és rendkívüli optimizmussal nyilatkozott az amerikaiak katonai helyzetét illetően. A nagy világlapok a szabadságharcosok sikereiből nemcsak azt a következtetést vonják le, hogy azok mind szervezetileg, mind fegyverzetileg rendkívül megerősödtek, hanem azt is, he®)" nagymértékben sikerült kiterjeszteni befolyásukat a városi lakosságra is. Másodrendű helyre szorult a Pueblo-ügy. .Változatlanul bizonytalan, hogy a Biztonsági Tanács mikor folytatja az incidenssel kapcsolatos érdemi vitát. A diplomáciai megbeszélések azonban nem szünetelnek. A KNDK meghívása a világszervezet székhelyére továbbra is szerepel a napirenden, az amerikaiak azonban — néha némi engedménnyel — még mindig elfogadhatatlan feltételekhez kötik a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság képviselőinek meghívását. Egyöntetű az a megállapítás, hogy a Pueblo okozta feszültség némileg enyhült és az amerikaiak aligha vannak már abban a helyzetben, hogy e kérdésben katonai fenyegetéseiket beváltsák és fegyveres erőszakhoz nyúljanak. Dél-Koreában ugyanakkor erősödött a gerilla-tevékenység, mind több összecsapásról érkezik hír. Figyelmet érdemel, hogy még Szöulban, a dél-koreai fővárosban is — ahol pedig a gerilla-tevékenység kapcsán „Észak- Koreából átdobott ügynökökről" beszéltek, — kénytelenek belátni ezeknek az állításoknak képtelenségét. Az izraeli kormány nyíltan elismerte, hogy a Szuezi-csatorna térségében a keddi provokációt ő kezdeményezte. Ezt azzal „indokolja” hogy aSzuezi-csatorna roncstalanítása nem „az izraeli kormány elgondolása és engedélye’’ alapján folyik. s nyilatkozatával Izrael kormánya ismételten tanújelét adta annak, hogy fittyet hány a Biztonsági Tanács határozatára: nemcsak, hogy nem hajlamdó kivonni csapatait az erőszakkal elfoglalt területekről, de még ezen túlmenően „jogokra” is igényt tart. Érthető az EAK kormányának álláspontja,amely a Szenzl-csatorna roncstalanítási munkálatait további intézkedésig leállította. Koszigin elutazott Indiából Alekszej Koszigin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke szerdán befejezte indiai látogatását. Koszigin hivatalos látogatása során szovjet segítséggel épült ipari létesítményeket tekintett meg és megbeszéléseket folytatott Indira Gandhi miniszterelnökkel, valamint az indiai állam más vezetőivel. E baráti eszmecserék eredményei híven tükröződnek a látogatásról kiadott szovjet—indiai közös közleményben. Szerda reggel az Indiai főváros búcsúztatta szovjet vendégeit. A repülőtéren megjejelent Indira Gandhi miniszterelnök, több miniszter és más magasrangú indiai vezető. Koszigin repülőtéri beszédében köszönetet mondott a vendégszeretetért. — Önök meg lehetnek győződve arról — jelentett ki a szovjet kormányfő —, hogy népünk ugyanilyen baráti érzésekkel viseltetik az indiai nép iránt, és reméljük, hogy kapcsolataink a jövőben mind szorosabbakká válnak. Ezután közölte, hogy Tadira Gandhi miniszterelnököt meghívták a Szovjetunióba. A szovjet kormányfő Delhiből Kabulba érkezett, hogy eleget tegyen Etemadi afgán miniszterelnök meghívásának. (MTI) Kissel-Kelet Az EAK külügyminisztériumának szóvivője kedden este ismertette azt a közleményt, amely bejelentette, hogy az izraeliek provokációja miatt bizonytalan időre felfüggesztik a Szuezi-csatorna megtisztítására irányuló munkálatokat. Az Al Ahram című , kairói lap szerint az izraeli—egyiptomi tűzpárbajnak egyiptomi részről egy halálos és hat sebesült áldozata van, az egyiptomi tüzérség kilenc izraeli tankot és több izraeli tüzérségi állást pusztított el. A lap a továbbiakban elmondta, hogy U Thani ENSZ- főtitkár kedden reggel figyelmeztette az egyiptomi külügyminisztériumot, hogy Izrael beavatkozással fenyegetőzött arra az esetre, ha az egyiptomi motoroshibók megközelítik a csatorna északi bejáratát. Még kedden este Kairóba érkezett Gunnar , Jarring, az ENSZ-főtitkár közel-keleti megbízottja, hogy az egyiptomi külügyminiszterrel tárgyaljon az izraeli provokáció után kialakult helyzetről. Robert Kennedy nem jelölteti magát Robert Kennedy, New York állam demokrata szenátora kedden kijelentette, hogy „semmilyen körülmények között sem” jelölteti magát a demokrata párt nevében az elnöki tisztségre. Újságírók egy csoportjával folytatott beszélgetésén Kennedy értésükre adta, hogy híveinek nyomása ellenére sem lép szorítóba ebben az évben az elnöki székért. A szenátor közölte azt is, hogy amennyiben a demokrata párt országos kongresszusán Johnsont jelölik ismét, kész támogatást nyújtani a jelenlegi elnöknek a választási kampányban, annak ellenére, hogy nézeteltérések állnak fenn közöttük a vietnami problémát illetően. (MTI) Diplomáciai kapcsolat Jugoszlávia és az NSZK között Jugoszlávia és a Német Szövetségi Köztársaság képviselői ez év január 23-tól 29-ig Párizsban tárgyalásokat folytattak a diplomáciai kapcsolatok helyreállításáról. Miként a Tanjug hírügynökség jelenti, a Szövetségi Végrehajtó Tanács (kormány) csütörtökön meghallgatta a tárgyalások eredményeiről előterjesztett beszámolót, majd határozatot fogadott el arról, hogy 1988. január 31-től létesítenek diplomáciai kapcsolatokat az NSZK-val, és erről közös nyilatkozatot tegyenek közzé. A két kormány a közeljövőben nagykövetségi szinten diplomáciai képviseleteket nyit és nagyköveteket, cserél. JUfci__ ■ P.HOWARD Is / urna ífhöZ lÉvoaj^ 22. ...Vajon mit csinál most Colette, gondolta, igazán profán eszmetérsítással, egy párizsi táncosnővel kapcsolatban. Ezzel még beszélt is, mielőtt elutazott... Nagy reccsenés!... Most újra lekapja a puskát, és a sarok felé fordul. Azután döbbenten áll meg. Egy sötét tárgy zuhan feléje... A vállát érte az irtózatos ütés, pedig a fejének szánták. Előredöfött, de levegőt ért a szurony. Közben Galamb is kívül esett a fénykörön, és a kilencedik halott második Irtózatos ütése sem találta a fejét, csak vállon sújtotta. Fájdalom hasított a karjába, kiejtette a fegyvert, és most már tudta, hogy a harmadik csapással szemben védtelen. De nem! A harmadik ütés nem csapott le, mert... ... Valahonnan Galamb háta mögül két lövés dörrent! Nyílt a mosókonyha ajtaja, és a kilencedik halott kiugrott, menekült... Ott fut az árnya a mezőn. Galamb, bár a válla és a jobb karja bénultan sajgott, egy kézbe fogva fegyverét, utána rohant... „Trará! Trará!" Az őrség a lövés hallatára riadót fújt. És nyomban utána a vezénylő altiszt harsány hangja süvöltött fel az éjszakában. — Fegyverbe! A sötét mezőn vagy harminc lépéssel Galamb előtt futott a támadó. Csak az árnyéka látszott. Ahogy az, erőd felé ért, tétovázás nélkül átvetette magát az alacsony kőkerítésen... A kilencedik „halottat” elnyelte az éjszaka sötétje. Mire Galamb visszatért a faltól, az elhagyott mező benépesedett. Jött az őrség acetilénlámpákkal és futólépésben, lövésre kész fegyverrel, jött egy csomó altiszt, rohanva csatolták a derékszíjukat, és ugyancsak jött a kapitány néhány tiszt kíséretében. Latouret őrmester rohant legelöl, és a legvéresebb ütközetben kellemesebben érezte magát, mint pillanatnyilag. Az őrmester nagyot kiáltott: — Vigyázz! A mosókonyhába kirendelt poszthoz értek, aki sapka nélkül áll, és a bal kezében fogja a fegyvert. — Közlegény! — Alózatosan jelentem: körülbelül tizenöt perccel ezelőtt valaki rám támadt a sötétben, egy kemény tárggyal többször megütött, és elszaladt. — Eltalálta, mikor utána lőtt? — Nem lőttem utána. — Hát ki lőtt? — Még valaki volt a mosókonyhában elbújva. — A kutyafáját! — sziszegte fogai között a kapitány, mert ennyi botrányos rejtelem és disznóság egy kaszárnyában példátlan volt — Alázatosan jelentem, kapitány úr, a posztóló fickó félt, és megrendezte ezt a heccet a lövöldözéssel. Ez az alak amúgy is megszökött, dacára annak, hogy én pártfogoltam. Alattomos, gyáva és színlelő... „A kerösztanyád” — gondolta Galamb. Az egyik tiszt hajlott Latouret véleménye felé. De mielőtt folytathatta volna a vizsgálatot olyasvalami történt, amitől a kapitány jobban megrémült, mintha a nyolc halott egyszerre felkelt volna, hogy még egy pipadohányt elszívjon ezen a világon. Ugyanis a kapuőrség altisztjének harsány hangja ismét belerikoltott az éjszakába: — Fegyverbe! Fegyverbe! 15a felharsant a trombita, de nem riadót fújt, hanem sorakozót!... Ez egy feljebbvaló érkezését jelenti! A városparancsnok volt! Cochran táborszernagy, amikor meghallotta a riadót, ezer átkot ordítva ugrott ki az ágyból, hogy „ez a szemétdomb, ez a gyarmati hadsereg szégyenfoltja, hát mi ez, kérem?!... Előretolt helyőrség a sivatagban?!... Ez nem Oran volna? A legfelsőbb katonai törvényszéknek és a gyarmati hadsereg hadtestparancsnokságának a székhelye? Na várjatok! Na várjatok, ti bohém* katonaruhába bújtatott civilisták ” Ilyeneket lihegett* miközben magára kapkodta az uniformisát, és a felesége sírva kérte, hogy ne izgassa fel magát. — Hallgass, Jozefin! — kiáltozta zordan a feleségére. —■ Te vagy az oka az egésznél.) Mert az örökös vendégeskedés elveszi az időmet attól, hogy ezeknek az elhízott lógósoknak a körmére nézzek... Fzok azt csinálják, amit akarnak!... De ennek vége lesz, Jozefin!— Hol a kardom?! — Szent Isten! Mit vétettem?! — Ne idegesíts már! Nera miattad kell a kardom!... Antoine! Antoine! A sofőrt— Gyerünk! ... Mikor az autó tülkölve nekihajlott az erőd bejárójának, elhangzott a „fegyverbe” kiáltás, megszólalt a trombita, a széles rácsos kapu mindkét szárnya kitárult, és a tiszteket távoli helyőrségek sötét előérzste nyomasztotta... (Folytatjuk) «— Hallgass Jozefin! — kiáltozta zordan. —