Fejér Megyei Hírlap, 1968. szeptember (24. évfolyam, 205-229. szám)

1968-09-01 / 205. szám

­­2 - Csehszlovákiai helyzetkép A Pravda cikke A Pravda csehszlovákiai tu­dósítói a lap szombati számá­ban a helyzet további rende­ződéséről számolnak be. Az ipar, a közlekedés, a kereske­delem lassanként visszaállítja normális tevékenységét. Ez nem könnyű dolog, mivel Csehszlovákia gazdasági élete jelentős mértékben függ az importtól: a nyersanyag kö­rülbelül 50 százalékát külföld­ről hozzák be. Ezért igen fon­tos, hogy a Szovjetunióból új­ra megindultak az ércet, sze­net és gabonát szállító szerel­vények. Helyreállt a Prága— Moszkva nemzetközi vasúti közlekedés. A tudósítók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy a hely­zet rendeződése nem megy si­mán. A prágai repülőtér ve­­zetői például nem akarják helyreállítani a repülőtér nor­mális tevékenységét, bár ezt a szovjet fél többször javasolta. Jellemző, hogy a repülőtér ve­zetői meg­tiltották, még azoknak a szovjet repülőgé­peknek a kiszolgálását is, amelyek a Szovjetunióban üdülő csehszlovák gyerekeket hozták haza. A gyerekeket szovjet katonai autóbuszok juttatták vissza szüleikhez. Szergej Borzenko írja ugyan­csak a Pravdában, hogy a fő­városban és az ipari városok­ban vereséget szenvedett el­­lenforadalom most a vidékre teszi át működését. Bőrzakós, pisztolyos ifjoncok járják a falvakat és halállal fenyegetik azokat a parasztokat, akik ke­nyeret adnak a „megszállók­nak”. Teszik ezt annak elle­nére, hogy mint közismert, a Szovjetunió évenként csaknem másfél millió tonna kenyér­­gabonát szállít Csehszlovákiá­nak. Borzenko végezetül rámu­tat, hogy a becsületes cse­h és szlovákok maguk sürgetik az ellenforradalmár bandák felszámolását, amelyek létszá­ma mintegy 40 000-re tehető. Jelentés Prágából és Pozsonyból Az Izvesztyija szombat esti száma prágai és pozsonyi tur­­dósítóinak jelentését közli. A prágai jelentés szerint a csehszlovák kormány intézke­déseket tesz a különböző sür­gős kérdések megoldására, hogy mielőbb normális vágá­nyokra terelődjék az élet. A gazdasági tevékenység teljes rendezése nem egyszerű fela­dat, de nem megoldhatatlan — mint a belügyminisztérium sajtótitkára kijelentette ”az ország gazdasági élete nem szenvedett komoly fennaka­dást”.­­ — Bonyolultabbnak látszik a politikai és társadalmi élet rendezése, a hangulat norma­lizálása, de ez is folyamatban van — mutatnak rá a tudósí­tók. Prágában eltűnőben van a feszültség. Az emberek fo­kozatosan megnyugszanak, visszatérnek napi gondjaikhoz, fontolgatják és elemzik a helyzetet. — A közélet azonban még mindig nem mentes a reakciós erők befolyásától: ezek az erők a jelekből ítélve nem hajlandók letenni a fegyvert Még mindig provokációs hí­resztelések keringenek. A pro­vokátorok a könnyen hívő em­bereket megtorlásokról szóló koholmányokkal próbálják ijesztegetni és félrevezetni, pedig valójában ilyen megtor­lások nincsenek. Az Izvesztyija pozsonyi je­lentése szerint a szlovák fő­városban tovább normalizáló­dik az élet. A lap a továbbiakban rá­mutat, hogy fokozódik a nyu­gati hatalmak ügynökeinek te­vékenysége. Növekszik az el­lenforradalmi, szovjetellenes propagandairatok és röpiratok érkezése Csehszlovákiába. A napokban a csehszlovák— osztrák határon feltartóztattak egy Prágába utazó „kereske­dőt” — írásos propaganda­anyagot vitt magával. Pozsonyban még előfordul­nak provokációk. A Slavin­­magaslaton, a Csehszlovákia felszabadításáért vívott har­cokban elesett szovjet hősök emlékművénél rálőttek egy szovjet tisztre. A golyó célt tévesztett. (MTI) V­ietnami összefoglaló A dél-vietnami felszabadító népi fegyveres erők könnyű- és nehéz­tüzérsége szombatra virradó éjszaka súlyos tűzcsa­­pásokat mért az amerikai ex­­pedíciós hadtest és a saigoni bábhadsereg több fontos tá­maszpontja és hídfőállására az ország egész területén. Az AP amerikai hírügynö­k­­ség helyzetrajza szerint a szombat hajnalra virradóan végrehajtott rajtaütéseiben a gerillahadsereg váltakozva al­kalmazta aknavetőit és 122 man-es rakéták kilövésére al­kalmas rakétavetőit. A kato­nai objektumokat hangtalanul és láthatatlanul megközelítő partizán-tüzérség a Da Nang-i tengerész gyalogsági és légi­­támaszpont berendezéseit, a kulcsfontosságú Biem Hoa-i amerikai légitámaszpont ki­futópályáit, Plesku erődít­­ményváros katonai építménye­it, valamint a Márvány-he­gyen kiépített amerikai heli­kopter-támaszpont fel- és le­szálló pályáit szemelte ki cél­pontnak. A legsúlyosabb ká­rokat az amerikaiak Plesku­­ban szenvedték mert a DNFF tüzérsége ide összpontosította nagyhatósugarú rakétavetői­nek tüzét. A saigoni hivatalos szóvi­vők elismerik, hogy fegyveres erőik veszteségeket szenved­tek, pontos adatokat azonban erről nem közöltek. A saigoni katonai rezsim rendőrei, titkos ügynökei és provokátorai szombaton ház­kutatásokkal, razziákkal és többrendbeli letartóztatással igyekeztek elébe vágni a vi­etnami nép 1945-ben meg­kezdett szabadságharcára em­lékező tüntetéseknek. Besúgók tájékoztatásai alapján a rend­őrök őrizetbe vettek „Viet­­cong-gyanúsnak” minősített személyeket, akiknél fegyvere­ket és „kommunista jelszava­kat feltüntető” transzparen­seket találtak. A központi hatóságok szep­­ember 4-ig riadókészültség­­be helyezték a rendőrséget. A Dél-vietnami Nemzeti Felsza­­badítási Front ugyanis szep­tember 2-án emlékezik meg arról, hogy 23 évvel ezelőtt ugyanezen a napon indította el Ho Si Minh elnök a fran­cia gyarmatosítók elleni har­cot. (MTI) 11 Kínai Népköztársaság atomipara Az atomstop-egyezmény és az azzal kapcsolatban elfog­lalt kínai álláspont ismét a Kínai Népköztársaság atom­iparára irányította a közvé­lemény figyelmét. Ezt ki­használva, az atomipar lét­rehozása területén elért ered­ményeket Kínában ma bizo­nyos nacionalista célkitűzé­sek szolgálatába szeretnék állítani. Éppen ezért érdemes vissza­tekintenünk azokra a történelmi tényekre, ame­lyek az atomkutatás mai színvonalát a Kínai Népköz­­társaságban lehetővé tették. A kínai atomipar kiépíté­séhez a Szovjetunió nagy­mértékben hozzájárult. A tu­dományos káderek a háború befejezése után azonnal Moszkvába siettek, tovább­képzésük biztosítására. A Szovjetunió 1951-től, 1962-ig tízezer kínai mérnököt ké­pezett ki egyetemein és ku­tatóintézeteiben, 1000 tudós és 11 000 szakmunkás szerez­te ismereteit a szovjet intéz­ményekben. Legelső volt kö­zöttük Van Kan-csang pro­fesszor, a Dubnai Kutatóin­tézet volt igazgató-helyettese, aki tevékenyen részt vett az ott folyó munkában. Ugyanebben az időben több mint 10 000 szovjet szakem­ber dolgozott Kínában az üzemek, a közlekedési vo­nalak és egyetemi karok helyreállításán és építésén. 700 szovjet professzor taní­tott az ország legnagyobb fő­iskoláin és jó néhány tudós töltött be fontos funkciókat a Kínai Tudományos Akadé­mián is. Végül a Szovjetunió adta a Kínai Népköztársa­ságnak az első atommáglyá­­kat, részecskegyorsítókat, elektronikus számítógépeket és a szovjet mérnökök ren­dezték be a híres izotóp-ki­­választó üzemet, amelyből ma a kínai atombombák urániuma 235-je kikerül. A fenti berendezések az atomenergia békés felhasz­nálását tették lehetővé és az innen kikerült üzemanyagot nem lehetett bombagyártás­ra felhasználni. A Kínai­­ Népköztársaság tehát ké­sőbb építette ki a hiányzó berendezéseket. Peking, Mukden, Lancsou, Paotou, Csunking és Hszinkiang ne­ve ma a kísérleti reaktorok­kal, plutónium reaktorokkal, plutónium termelő üzemek­kel és uránium lelőhelyek­kel hozható összefüggésbe. A Tiensan és Kunlun hegy­­vonulatok között elterülő Taklamarcan sivatag keleti részén pedig, a Lop Nor kö­zelében, a lakatlan síkságo­kon történnek a kínai kísér­leti atomrobbant­ások. A széles körű atomprog­­ram, az atomenergia kato­nai célokra történő felhasz­nálása óriási terheket ró az országra. Az eddig elkészült berendezések felépítése hoz­závetőleg 1,2 milliárd dol­lárba került, míg az üzem­be tartásuk évente 470 mil­lió dollárt emészt fel. A ter­monukleáris program nem csupán a nemzetep.zri---'’ óriási tartalékait vonta el, hanem erősen fékezte a had­sereg hagyományos fegy­ver­fajtáinak korszerűsíté­sét is. Lapzártakor érkezett • Lemondott a csehszlovák belügyminiszter Mint a prágai rádió jelen­tette, Josef Pavel csehszlovák belügyminiszter benyújtotta lemondását, amelyet Ludvik Svoboda köztársasági elnök elfogadott. Az új belügymi­niszterré Jan Pelnart nevez­ték ki, aki eddig a plzeni ke­rületi nemzeti bizottság elnöke volt. Pelnar szombaton letet­te az esküt (MTI) Nigériai offenzíva Gowon tábornok, a nigériai szövetségi kormány elnöke szombaton este rádióbeszédet mondott. Bejelentette, hogy a szövetségi hadsereg utasí­tást kapott a „szakadár Biafra elleni végső katonai offenzí­vára.” Megjegyezte, hogy az offenzíva — véleménye sze­rint — nem befolyásolja a bi­­afraiakkal folytatott Addisz Abeba-i béketárgyalásokat, mivel „a szövetségi kormány továbbra is a tárgyalásos meg­oldást részesíti előnyben”. A biafrai rádió szombaton bejelentette, hogy a szövetsé­gi csapatok pénteken vala­mennyi arcvonalon összehan­golt támadást indítottak a biafrai állások ellen. (MTI) Vasárnap, 1968. szeptember . Változatlan érdeklődéssel Közvéleményünk továbbra is változatlan érdeklődéssel figyeli a csehszlovákiai eseményeket. Ugyanakkor öröm­mel nyugtázza azt is, hogy a Szabad Európa rádió, — amely nyilván nem mondott le szándékáról —, most már nem beszél olyan sokat ígérően, reményt keltően. Sőt, mi több, néhány nap után a csehszlovákiai találgatások he­lyett számukra olyan szokatlan témára fanyalodott, mint az éhező világ problémája. E rádió csakúgy, mint a nyugati adók sokasága és az imperialista sajtó kénytelen-kelletlen próbál más eszkö­zökhöz folyamodni, ugyanis mindaz, amire apelláltak kezd kicsúszni a lábuk alól. Első perctől kezdve tudtuk, hogy a szocialista országok segítsége lehetővé teszi, hogy a csehszlovák szocialista erők, hazafiak bátrabban fellépjenek a belső és külső ellenforradalmi erők ellen, s folytathassák azt, amit 1968 januárjában megkezdtek. Meggyőződésünket, véleményünket igazolta a moszkvai megállapodás és az, hogy a cseh testvérpárt vezetői hoz­záláttak az ellenforradalmi elemek felszámolásához, a restaurációs erők megfékezéséhez. A januári plénum ál­tal megjelölt feladatok végrehajtása csakis akkor lehet­séges, ha a párt vezetői, a kommunisták egyaránt hada­koznak a baloldali torzítások és a jobboldali, a revizi­onista veszély ellen. A rádióbeszédekből, a szlovák kongresszuson elhang­zottakból kinyilvánul az, hogy a csehszlovák kommunis­ták, hazafiak jelentős része okul a tapasztaltakból. Mi, akik négy szocialista országgal együtt segítségükre siet­tünk csehszlovák barátainknak, örülünk annak, hogy fel­lépnek az ellenséges elemek ellen és, hogy mind határo­­zottabbá válik ilyen ténykedésük. Nem lennénk őszinték viszont, ha elhallgatnánk, hogy még mindig aggaszt ben­nünket a jobboldal támadása és méginkább az, hogy a revizionizmu­s elleni harc nem tűnik elegendőnek. Jól tudjuk, hogy egyes dolgok a szomszédból nem mindig látszanak tisztán, viszont az 1956-os magyaror­szági ellenforradalom tapasztalatait ismerve, világos előttünk: a harc csakis úgy lehet eredményes, ha a múlt hibáival számolva leküzdjük azokat is, akik a hibák ürügyén visszafelé akarnak menni. Változatlan érdeklődéssel figyeljük a szocializmushoz hű csehszlovák erők harcát. Szolidárisak vagyunk a szoci­alizmus védelméért vívott küzdelmükkel, mindazzal, amit a stabilizálódásért, az élet normális kerékvágásba való visszaállításáért tesznek. Katonáink is ezért siettek se­gítségükre, s ezért támogatjuk további küzdelmüket, politikai, s ha kell más eszközökkel is. B. B. Egy hét a világpolitikában A moszkvai tárgyalások után Az elmúlt hét elsőszámú eseményének Moszkva volt a színhelye. Négynapos, sűrített tárgyalásokra került sor a szovjet és a csehszlovák ve­zetők között, majd a Szov­jetunió képviselői másik négy szocialista ország — köztük hazánk — magasszintű dele­gációival konzultáltak. A megbeszélések arra irányul­tak, hogy miután az öt szo­cialista ország határozott fel­lépése katonai biztosítékokat jelentett egy esetleges ellen­forradalmi fordulattal szem­ben Csehszlovákiában, meg­találják a politikai kibontako­zás útját A Moszkvában aláírt ok­mány jó alapot jelenthet a csehszlovákiai konszolidáció­hoz. Igaz, csupán a kiinduló pontot adja, és nem a vég­állomást Hosszú és bonyolult harc vár a csehszlovák kom­munistákra, hogy megszilár­dítsák a szocializmus vívmá­nyait és felülkerekedjenek a jobboldali provokációkon. A külső körülmények kedvezőb­bek, mint korábban, a küz­delmet azonban maguknak csehszlovák barátainknak kell megvívniuk. A prágai jelentés­ek egye­lőre továbbra is igen összetet­tek. Az élet normalizálódásá­nak, a konszolidációnak első jelei kétségtelenül mutatkoz­nak már. Az elmúlt időszak felgyorsult eseményei igen sok ember józanságát reali­tás­érzékét növelték. Ugyan­akkor jócskán vannak olya­nok is, akik nem ocsúdtak fel nacionalista mámorukból, s a jobboldal, a szocialistaellenes erők legfeljebb taktikájukat változtatják, céljaikat nem. A következő hetekben min­den valószínűség szerint az erők polarizálódása, várható, s a moszkvai megállapodások­hoz történő hozáállás szin­te választóvízül szolgálhat annak eldöntésére, ki képvi­seli a csehszlovák szocializ­mus igazi érdekeit s ki áll azzal szemben. A CSKP központi lapja, a Rudé Právo pénteki számában azt vetették fel, hogy az új feladatoknak megfelelően a pártnak hamarosan új köz­ponti bizottságot kell alakíta­nia, s az­ erre illetékes fórum­ kizárólag a már korábban ösz­­szehívott XIV. rendkívüli pártkongresszus lehet E véle­mény azért jelentős, mert hi­vatalosnak tekinthető állás­foglalás keretében első ízben határolják el magukat a múlt héten megtartott, úgynevezett pártkongresszustól. A mai körülmények között a kong­resszusra fontos feladatok há­rulnak, szinte újjá kell szer­veznie a párt- és az állami életet. Chicagói krónika Ha a Csehszlovákia körül zajló események ki is emel­kedtek a mozgalmas hét tör­ténés-sorozatából, a világpoli­tika földünk más pontjain sem csendesedett. A Chicagó­ban lebonyolított demokrata konvencióval újabb fordulatot tett az amerikai elnökválasz­tás gépezete. A külsőségek egészen drámaiak voltak. A város felfegyverzett táborhoz hasonlított; az elnökjelölő gyűlés színhelyét, a nemzet­közi amfiteátrumot szöges­­drót-kerítés vette körül; a te­levíziós operatőrök gázálarc­ban dolgoztak az utcai csete­paték közepette. Legalább négyszáz személy — köztük több delegátus — megsebesült, a letartóztatottak száma még magasabb. Chicago „klasszi­kus” gengszterkorszaka óta nem folyt ernnyi vér az utcá­kon. A papírformának megfele­lően Humphrey-t választották meg a demokraták elnökjelölt­jének. A meglepetések elma­radtak. Voltak, akik Johnson drámai visszakozására számí­tottak, de az elnök — aki ép­pen a konvenció második nap­ján töltötte be 60. életévét — úgy tűnik, valóban elhagyja a Fehér Házat. Lehetőségként ve­tődött fel Edward Kennedy jelölése, de a fiatal politikus — a jelek szerint — még vár: a vietnami csődtömeg, vala­mint a demokrata párt zűr­zavara nem csábította a szorí­­tóba. A novemberi elnökválasztá­sok Humphrey—Nixon pár­harca egyelőre igen nyíltnak, s a negatívumok versengésé­nek ígérkezik. Walter Lipp­­mann találó jellemzése szerint a demokraták ujjongtak Nixon, a republikánusok Humphrey jelölése után, de egyik sem örült saját kandidáltjának. A sok égető problémára, min­denekelőtt Vietnamra és a né­ger­ kérdésre egyik jelölt sem fejzett ki akár valamennyire járhatónak vagy reálisnak tar­tott programot. Ilyen körü­lmé­­nyek között különös érdeklő­dés kíséri egy harmadik erő létrehozására irányuló próbál­kozásokat a szélsőjobbról (Wallace), illetve liberális ol­­­dalról (McCarthy). Jóllehet­­nem valószínű, hogy komo­lyan beleszólhatnak a hagyo-* mányosan kétpárti birkózásba,’ megkezdődhet a demokrata és a republikánus párt „kopásé-* nak” időszaka. Dél-vietnami csatatereken , mintha a vietnami csata­terek hangja is hallatszott vol­na Chicagóban. A DNFF erői új, összehangolt akciókat foly­tattak a héten tizenkét dél­­vietnami város ellen. A harci cselekmények ismét megmutat­ták a front erejét, tartalékait, és az amerikaiak máris ború­san tekintenek a szabadság-­ harcosoknak kedvezőbb őszi hónapok elé. Tűzharc és diplomácia a Jordánnál A Közel-Keleten változatla­nul puskaporszagú a levegő. Miközben Jarring ENSZ-meg­­bízott az érdekelt országok fő­városait járja, hét nap alatt 31 határincidensre került sor Izrael és az arab országok kö­zött. Különösen kiéleződött a helyzet a Jordán folyó vona­lán. Az izraeliek, úgy látszik,­ a gazdasági nehézségekkel, bel­politikai problémákkal, a menekültek százezreinek el­helyezésével küszködő Jordá­niát tekintik az arab front gyenge láncszemének. Nincs olyan nap, hogy ne dördülné­nek ágyúk a biblikus hangszású folyó partján; a nyomás célja Jordániát meghátrálásra és különtárgyalásokra bírni. Az arab ország nem zárkózik el az ésszerű diplomáciai lé­pések elől, hiszen— Kairóval együtt — elfogadta a Bizton­sági Tanács tavaly novemberi határozatát. Ezt közölték több ízben az ENSZ különmegbí­­zottjával, illetve a Biztonsági Tanács ülésein is. Nem hajlan­dók elfogadni viszont a hatá­rozat izraeli értel­mezését, amely „általában” magáévá tette az ENSZ döntését, — csak éppen nem hajlandó visszavonulni a tavaly júniusi háború előtti határok mögé. A közel-keleti feszültség bizo­nyos mérvű növekedése indo­kolta az arab külügyminiszte­rek összehívását is, akik vár­hatólag a közös akció szükség­­gességéről fognak tárgyalni. R. E.

Next