Fejér Megyei Hirlap, 1970. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-04 / 3. szám

­ Mit visz a hajó? Cherbourg Szombaton Londonból jö­vet, horgonyt vetett a cher­­bourg-i kikötőben a Rama­dan nevű 5700 tonnás pakisz­táni — más verziók szerint teaki — teherhajó. Az AP és a UPI hírügynökség állítása szerint a dokkokban nyom­ban megkezdték kétszáz ton­na rakomány — állítólag lő­szer,­­, behajózását Irak számára. Az amerikai hírügynöksé­gek arról tájékoztatnak, hogy a rakodás után a Ramadan az Arab-öbölben fekvő Bas­­róban folytatja útját. A közel-keleti fegyverszál­lítási embargó csak Izraelre és az 1967-es villámháború­­ban közvetlenül részt vett arab országokra vonatkozik, Irakra tehát nem. Hét hónap­pal a „hatnapos háború” után Franciaország szerződést kö­tött Irakkal bizonyos hadi­anyagok leszállítására. Az iraki nagykövetség szóvivője az AFP tudósítójának kije­lentette: semmit nem tud a szállítmány hadianyag-jelle­géről, de nem zárta ki annak lehetőségét, hogy szó lehet bizonyos minimális hadi­anyag-mennyiség elszállításá­ról, amely esetleg a francia­iraki szerződésben meghatá­rozott tételek része. A szóvi­vő azonban határozottan két­ségbe vonta, hogy nagymeny­­nyiségű hadianyagról lenne szó, ennek elszállításáról ugyanis értesítették volna a nagykövetséget. Sajtószemle Pravda Az ágyúnaszádok meg­­szöktetése Cherbourg fran­cia kikötőből Izraelbe, újabb lépcsőfok Izreal ag­resszivitásának eszkaláció­jában — írja a Pravda szombati számában Igor Beljajev. A Cherbourg­ incidens arról tanúskodik, hogy Gol­­da Meir kormánya orszá­génak azon köreit ösztönzi, amelyek a közel-keleti há­ború újabb fordulóját ké­szítik elő, — hangsúlyozza a kommentátor. Nem vélet­len, hogy az ágyúnaszádok megszöktetése időben „egy­beesett” az izraeli hadse­regnek a Sinai-félszigeten tartott hadgyakorlatával, amely 1969 utolsó napjai­ban zajlott le. Bar-Lev iz­raeli vezérkari főnök di­csekedve jelentette ki a hadgyakorlat után, hogy annak során „kidolgozták az arab területek mélyébe irányuló támadás előkészü­leteit”. Mint látható — folytatja Beljajev — Tel Avivban, ahol szavakban a közel-ke­leti béke­­ szükségességét hirdetik, újabb katonai ka­landokra készülnek. Trybuna Ludu A Trybuna Ludu szom­bati számában „Nyitány a tárgyalásokhoz” címmel kommentálta Walter Ulb­­richtnak Heinemannhoz in­tézett levelét, s megálla­pítja: a Német Demokra­tikus Köztársaság nemzet­közi elismerése véget vet­ne az alaptalan diszkrimi­nációnak. Fontos lépést je­lentene az NSZK és az összes szocialista ország kapcsolatainak fejlesztésé­ben is, amire pedig az NSZK kormánya készségét nyilvánította. KOSSUTH RÁDIÓ 8.10: Édes anyanyelvünk 8.15: Dél Csillaga. Rádiójáték a. rém Verne Gyula regényéből 8.56: Zenekari muzsika 10.05: Luxemburg grófja. Részletek Lehár Ferenc operettjéből 10.30: Vasárnapi koktél 12.10: Jó ebédhez szól a nóta 12.50: Tiszta szívvel tip.C0: Zeneművészeink reflektorfényben Közben: 13 40: Tudósaink fóruma 15.08: Eileen Farell és Richard Tucker Verdi-kettősöket énekel 16.42: Hangszerek parádé­ja 17.58: Pjotruska. Karácsony Benő regényének rádióváltozata 17.05: Faluról — falunak muzsikával 18.08: Szép magyar novella. Locik Károly: A kompnál £8.23: A zene nem ismer határokat. Nemzetközi szórakoztató, zenei műsor £9.10: Közvetítés a Vígszínházból: Alku. Színmű két részben írta: Arthur Miller 21.36: Ábrahám Pál operettjeiből 22.15: Jazzlemezparádé 23.00: Robert Goffin belga költő verseiből 23.15: Barokk muzsika 0.10: A csavargó király. Részletek Frimi operettjéből PETŐFI RÁDIÓ 7.00: Az evangélikus egyház félórája 7.30: Orgonamuzsika. Bach-művek 8.00: Operakalauz. Haydn: Orlando lovag 9.00: Zenei anyanyelvünk A rádió és a televízió műsorából 9.10: Fúvósesztrád 9.32: Szívesen hallgattuk: Északi nyár (Ism.) 10.35: Százados szenzációk 11.05: Kapcsoljuk a Szegedi Nemzeti Színházat: Operahangverseny Közben: Kb. 11.55: Mesterek — mesterművek Kb. 13.00: Könnyűzene 13.15: A vadhattyúk. Mesejáték. Andersen meséjéből (Ism.) 14.00: Táskarádió 15.00: Mit üzen a Rádió? 15.35: Mit hallunk? 16.05: Marica grófnő. Részletek Kálmán Imre operettjéből 17.00: Tessék a mikrofon! 17.30: Haydn zongoraművek 18.05: Hermann Prey operafelvételeiből 18.45: Európa tengeri kapui — Murmanszk 19.00: Színes népi muzsika 19.50: Jó estét, gyerekek! 20.10: Negyedszázad magyar zenéje 21.27: Páger Antal énekel 21 40: Januári ajánlatunk a komolyzene barátainak 22.40: Népdalok 23.10: Könnyűzene URH 16.05: Csak fiataloknak (Ism.) 17.35: Hanglemezparádé 18.05: Török Erzsébet énekel. Kertész Lajos zongorázik közben. 19 40: A végtelen varázsszőnyeg. Az utak kultúrtörténetéről 19.35: A jazz kedvelőinek 19.52: Ravel-művek 20.37: Két trió 21.05: Borisz Godunov. Részletek Muszorgszkij operájából 21.45: A Berlini Filharmonikus zenekar lemezeiből. Mozart-művek TELEVÍZIÓ — BUDAPEST 10.00: Hétmérföldes kamera. Úttörőhiradó 10.15: Rertvényiskola IV. 10.30: Lányok, figyelem!... 10.50: Csak gyerekeknek: 1. Oroszlánkölykökkel kezdődött (Norvég kisfilm) 2. Leg ... leg . . . leg ... (szovjet rajzfilm) 11.30: A képzőművészet története XIII. Barokk művészet Itáliában (Ism.) 16.43: Reklámműsor 16.50: Nyitott könyv. Illés Endre: Szakadékok 17.50: Delta. Tudományos­­Híradó 18.15: A világ térképe előtt Heti külpolitikai összefoglaló 18.25: Esti mese 18.40. ..Röpülj páva . . ..Felszabadulási népdalverseny — 8. elődöntő. Közvetítés a székesfehérvári Vörösmarty Színházból 20.00: TV-híradó 20.20: Maigret felügyelő. Magyarul beszélő angol bűnügyi film 21.20: Művészportré. Faragó András operaénekesről 22.00: TV-híradó — 2. kiadás Fejér megyei Hírlap Pillér cikke a Tribunában Prága v Jan Pillért, a Csehszlovák Kommunista Párt Központi­­Bizottsága Elnökségének tagja a Tribuna legutóbbi számában részletesen ele­mezte az elmúlt évi politi­kai fejlődést Csehszlovákiá­ban és aláhúzta a CSKP Központi Bizottsága áprilisi plénumának különös jelen­tőségét. Rámutatott, hogy az áprilisi plénumon vá­lasztották meg a CSKP KB 11 tagú új elnökségét, élén Húsákkal, a tapasztalt marxistával. Ez az új el­nökség tevékenységében a párt és a lakosság igényei­nek és szükségleteinek is­meretéből indul ki.­­ A Központi Bizottság nagy figyelemmel kíséri a folytatódó differenciáló­dást. Ami az ideiglenesen megtévedt vezető tisztség­­viselőket illeti, akik túlsá­gosan nem aktivizálták és nem kompromittálták ma­gukat a jobboldali erőkkel való együttműködésben, azoknak lehetőséget terem­tenek hibáik és fogyatékos­ságaik kijavítására. Az új esztendőben két alapvető feladat áll előt­tünk — mutat rá a cikkíró — be kell fejezni a párt megtisztítását, és a tag­­könyvcsere befejezésével meg kell szilárdítani a párt sorait. A másik feladat, hogy össze kell fogni a je­lenleg rendkívül negatívan ható gazdasági problémák mielőbbi megoldására. A hetedik vádlott Róma­­ A Milánóban 1969. de­cember 12-én végrehajtott bombamerénylet ügyével megbízott vizsgálóbíró szombaton vádat emelt az ismeretlen helyen tartózko­dó Enrico Di Cola 19 éves római diák ellen. A vizs­gálati fogságban levő hat másik vádlottal ellentétben Di Colát nem bűnrészes­séggel, hanem „bűnszövet­kezetben való részvétellel” vádolják. A fiatalembert már két nappal a merénylet után őrizetbe vették és kihall­gatták. Elmondotta, hogy a robbanások időpontjában a Március 22-e elnevezésű anarchista köz gyűlésén vett részt Di Colát akkor szabadlábra helyezték és azóta semmi hír róla. A bombamerényletnek, mint ismeretes, 16 halá­los és több mint száz se­besült áldozata van. (MTI) Kalandos utazás Szombaton hajnalban megérkezett a pótalkat pü­lőgéphez, melyet fegyveresek Kuba felé irá­ja. Az alkatrész beszerelése több mint négy veresek sakkban tartották a személyzetet és órakor emelkedett a magasba, s Panama felé képünk a limai repülőtéren készült. Az egyik V-jelét mutat rész a limai repülőtéren veszteglő brazil fe­­nyítottak, de útközben elromlott egyik motor­­órát vett igénybe. A javítás ideje alatt fegy­­az utasokat. A gép végül is hajnali négy­indult, ahol ismét üzemanyagot vett fel, fegyveres a Caravelle ablakán át a győzelem jó ujjával. (Telefoto — AP—MTI—RS) Vasárnap, »30. jöv Ét - Esi hét a világpolitikában Bizakodó újért nyilatkozatok Vihar az „ellopott hajók“ körül Új arab tanácskozás januárban Agnew és a plasztikbombák is idén nem egyszerűen „őrségváltás” volt az óév és az új esztendő között, hanem szilveszterkor véget értek a hatvanas évek és újévkor megkezdődött a hetvenes évek időszaka. A korményférfiak újévi nyilatkozatai is tük­rözik ezt, amennyiben átte­­kintőbbek és ünnepélyeseb­bek mint egyébként. A nyi­latkozatok alaptónusa termé­szetesen a bizakodás, hogy 1970. az újabb tárgyalások éve lesz, s hogy ami az idén történik majd, azzal is köze­lebb kerül a világ a tartós békés egymás mellett élés­hez. Az újévi fegyvernyug­­vás után azonban a B-52-es amerikai bombázók azonnal megkezdték pusztító bomba­­terheik lezúdítását Dél-Viet­namban, s ezzel az amerikai kormányzat félreérthetetle­nül jelezte, hogy változatla­nul folytatni kívánja a viet­nami vérontást Az arab-iz­raeli fegyverszüneti vonalak mentén is tűzpárbajok zaj­lottak le. Folytatódott Nigé­riában is a véres polgárhá­ború. De érkeztek reménykel­tőbb hírek is, melyek a tár­gyalások folytatásának irá­nyába mutatnak. Pénteken visszaérkezett Kuznyecov szovjet külügyminiszter-he­lyettes Pekingbe, s hamaro­san megkezdi a szovjet—kí­nai tárgyalások újabb mene­tét Az év utolsó napjaiban kereste fel Smith, — aki a helsinki tárgyalásokon az amerikai küldöttséget vezet­te, — Nixon elnököt hogy a Fehér Házban személyesen beszámoljon neki tapasztala­tairól. Smith derűlátással beszélt a Szovjetunióval folytatott­­tárgyalásokról. Azt mondotta, hogy megbeszélé­sek most befejeződött hel­sinki szakasza „komoly elő­tanulmány volt”. A szovjet— amerikai tárgyalások a ha­dászati fegyverek csökkenté­séről az idén tavasszal foly­tatódnak Bécsben. Nagy botrányt kavart Pá­rizsban az úgynevezett „cherbourgi hajók” ügye éppen az ó- os újév „stafé­taváltásának” napjaiban. A kérdéses hajókat Izrael ren­delte a francia kormánytól, de leszállítani azokat már nem lehetett, mivel időköz­ben még de Gaulle elnök­sége idején, tilalmat mond­tak ki minden francia fegy­ver és hadianyag Izraelbe való szállítására. Amikor Pompidou személyében új elnököt kapott Franciaor­szág, a tilalmat fenntartot­ták. Bár az igazsághoz tar­tozik, Pompidou a közel­múltban már úgy nyilatko­zott, hogy „szelektívebbé” teszi ezt a tilalmat. Amikor ha­e ment, hogy karácsony éjszakáján öt, Cherbourg-ban horgonyzó, rakétakilövésre is alkalmas gyorsnaszád megszökött­, s fedélzetén iz­raeli legénységgel útban van Haifa fei, a világsajtó nagy része emlékeztetett Pompidou kijelentésére. Lehetetlennek látták, hogy ne a francia kormány tudtával történjék az embargó kijátszása. Annál is inkább, mivel a panamai cég mely a hajókat megvet­te, izraeli tőkeérdekeltségű. S erről könnyűszerrel meg lehetett volna győződni. A lapok egy része azt is megír­ta, hogy korábban két ha­sonló típusú hajó már szin­tén nyomtalanul „eltűnt” Cherbourg kikötőjéből... A francia kormány azon­ban, ha eredetileg „nem is volt szándékában észreven­ni” az öt hajó eltűnését, a botrány kirobbanása miatt, magát elhatárolni kénysze­rült a történtektől. Annál is inkább, mivel a francia dip­lomácia jelenleg nagyszabá­sú játszmát folytat a Közel- Keleten, az egykori francia pozíciók legalább részben történő helyreállítására. S a francia nagytőke üzletköté­seihez arra van­­szükség, hogy Párizsnak jó kapcso­latai legyenek az arab világ országaival. Pompidou kora­mányozta ezért kiutasította Mordehhai Simon admirálist, a Párizsban működő izraeli fegyvervásárlási misszió ve­zetőjét Ugyancsak „megtor­ló intézkedésként” felfüg­gesztették tisztségéből Cazel­­les tábornokot, a hadügymi­nisztérium főtitkárát és Louis Bonte mérnök-tábor­nokot, az ügyben illetékes tárcaközi bizottság vezetőjét Ezek az intézkedések látha­tóan a legtöbb arab kor­mányt elégtétellel töltik e. Kérdés azonban, hogy nem merülnek-e fel ezután is olyan tények, adatok, melyek kétségessé teszik a francia kormány annyit hangoztatott „jóhiszeműségét” az ügyben? Fontos közel-keleti fejle­mény volt a héten három arab ország — az EAK, Lí­bia és Szudán — legfelső vezetőinek Tripoli értekezle­te. Ez a tanácskozás, melyet a világsajtó „kiscsúcs” néven emlegetett, az arab világ valamennyi államának raba­ti legmagassabb szintű ér­tekezlete után jött létre. Nasszer, el Khadafi és Nu­­meiri azért ültek le a tár­gyalóasztalhoz, mert nyil­vánvalóvá vált előttük ép­pen Rabat tanúságaként­ az imperialistaellenes politi­kát folytató arab országok­nak növelniök kell együtt­működésüket. E felismerés nyomán jött létre a tripol megállapodás, amely ki­mondja, hogy az EAK, Líbia és Szudán vezetői legalább 4 havonta legmagasabb szintű megbeszélésre ülnek össze, hogy összehangolják orszá­gaik politikáját. A „kiscsúcs” abban is megegyezett, hogy a három országban külön bizottságot is felállítanak a közös akciók kidolgozásá­ra. Az elképzelés nyilvánva­lóan az, hogy a Tripoliban megalakult csoporthoz a jö­vőben más antiimperialista politikát folytató arab or­szágok is csatlakoznak. A Tripoliban meghirdetett együttműködési politika, ér­deklődést kelthet máshol­ is. Erre mutat rá az EAK szó­vivőjének legújabb bejelen­tése: már 1970. januárjában megrendezik az EAK, Jor­dánia, Szíria, Szudán, Líbia, Irak és a palesztínai felsza­­badítási front közös tanács­­­ko­zását. Amerika-ellenes tüntetők tömegei és robbanó plasztik­bombák figyelmeztették a délkelet-ázsiai körútra indult Agnew amerika alelnököt, hogy Washington politikája, — amelyet oly teljes mellel támogat — mennyire nép­szerűtlen. Néhány plasztik­bomba kocsija közelében robbant fel ugyan, de az al­­elnök és kísérete nem sé­rült meg. Mindez a Fülöp­­szigeteken történt, s baljós előjele volt az alenöki láto­gatás-sorozatnak. A Fehér Ház egyszerre több célt is követ ezzel a körutazással Egyrészt Agnew a helyszí­nen próbálja megmagyarázni Washington délkelet-ázsiai szövetségeseinek, hogy mit is ért a Fehér Ház a háború vietnamizálása alatt, más­részt erősíteni kívánja a Washington-barát rendsze­rek helyzetét. Az utazás to­vábbi célja, hogy „helyi él­ményanyagot” gyűjtsön össze, mellyel propagandahadj­ára­tot indíthat majd visszaté­rése után a Fehér Ház viet­nami politikája támogatásá­ra. Sok kommentátor már az utazás elején bizonyosra ve­szi, hogy Agnew útipoggyá­szában szinte ott van az előre megírt beszámoló ar­ról, hogy „mint növekszik a saigoni rendszer tekintélye”, s hogy „milyen nagy ered­ményeket ért el az ameri­kai politika”. A kommentá­torok többsége azonban két­­li, hogy a tényekkel annyira ellentétes Agnew-féle opti­mizmusnak sikerülne leszerel­nie a háború folytatását bí­ráló amerikai közvéleményt S. N.

Next