Fejér Megyei Hírlap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)
1970-08-13 / 189. szám
Csütörtök, 1970. augusztus 13. A MÚOSZ jubileuma Újságírók, Huszonöt éve, 1945. augusz tus 12-én az Ügyvédi Kamara székházának üléstermében tartotta első közgyűlését a demokratikus szellemben újjáalakított Magyar Újságírók Szövetsége. A szövetség jelenleg több mint 3000 újságírót tömörít, s munkájának, tevékenységének jelentős része volt a fejlődésben, amely az elmúlt negyedszázadban a hírközlés területén végbement. E fejlődést jól jellemzi, hogy jelenleg a napilapok 2 311 145, a hetilapok 6 millió, a folyóiratok pedig kerek 3 millió példányban jelennek meg. újságok 1938-ban a napilapok összpéldányszáma nem haladta meg a 300 ezret. Az országban 1938-ban 419 000 rádióelőfizető volt. Ma több mint két és fél millió, a televízióé pedig már elérte az 1 700 000-et. Az olvasók 21 politikai, 31 közgazdasági, 92 műszaki, 35 mezőgazdasági, 41 ifjúsági, 9 tudományos, 13 sport, 40 szövetkezeti és 24 idegennyelvű folyóirat, újság, ismeretterjesztő és szaklap között válogathatnak. Egy felmérés adatai szerint hazánkban egy lakosra éviátlagban 169 napilapvásárlás jut. A géppuskás utolsó levele „Kérem, juttassák el ezeket a sorokat Ufa városba, a Dosztojevszkij utca 82. szám alá, Valentyina Petrovna Glinyinnak... Nevelj a gyerekeimből becsületes, dolgos embereket. Azt hiszem, ez lesz az utolsó levelem...” Mindössze ez a néhány sor állt abban a levélben, amelyet pár nappal ezelőtt iskolásfiúk ástak ki a föld alól Holm szovjet városkában, Viktor Ivanovics Glinyin géppuskás közkatona földi maradványaival együtt. A feljegyzést egy medalionban, találták meg, s több mint 28 esztendős késéssel (Glinyin 1942. januárjában esett el) küldtek meg a címzettnek. Az intelemre nem volt szükség, a géppuskás fiai becsületes, dolgos emberek lettek. (MTI) férfias őszinteséggel bevallom, hogy az első szabadtéri lányosevésre meglehetősen nehezen adtam rá a fejemet. Most már belátom, hogy maradi tartózkodási volt ez, nem tartottam lépést a korral, nem tudtam elszakadni az avult szemlélettől, hogy táplálkozni csak terített asztal mellett ildomos. Első nyíltszíni lángos falatozásom egy csehszlovákiai város pályaudvarának közelében történt. Fél órát kellett vonatra várakoznom, kisétáltam az állomás elé, ínycsiklandó illat futott az orromba, nők, férfiak jöttek velem szembe, egy-egy forró lángossal a kezükben, s akkor ott, ahol a kutya sem ismert, gondoltam egyet, odaálltam a lángossütő kis bodegája elé a sorba, vettemegy friss lángost, és bekebeleztem az emberi forgatagban. Utána aztán elő a zsebkendőt, eltüntettem arcomról, kezemről az olajnyomokat, s e művelet közben elhatároztam, hogy hazatérve sutba dobom — nem is a neveltetésemből eredő, hanem a menet közben rám rakódott étkezési hagyományokat. Azóta figyelemmel kísérem a lángoskultusz hazai fejlődését, s van is néhány tapasztalatom, amit ezúttal szeretnék a lángosnagyhatalmak rendelkezésére bocsátani, s még csak egy lángost se kérek érte. JáttoM Itt van az első átadásra szánt tapasztalatom. Pár évvel ezelőtt Leányfalun, a fő közlekedési útvonal mellett, az egyetlen nagyvendéglő szomszédságában kolbászos és káposztás lángost ettem. Nem vagyok a gyomornedvek hivatásos serkentője, de igyekszem érzékletesen elmondani a két lángostípus receptjét. Az egyik, a kolbászos úgy készül, hogy a tésztájában elkevernek — a hatósági előírásnak megfelelő mennyiségű — sertéskolbászt. A másikba zsíron, cukron pirított káposztát. Azt hiszem, ennek a mennyiségét nem szabályozzák az élelmezésügyi hatóságok. Nagyszerű étel mind a kettő. S ha már a minőség tekintetében felcsigázom az igényeket, egy-két szolgáltatási jellegű megfigyelésemre is szeretném felhívni a figyelmet. Köztudott tény, hogy a lángost legtöbben sózva szeretik, jól tudják ezt a lángosárusok is, s ennek az igénynek kielégítésére ilyenolyan, de az egészségügyi követelményeknek ritkán megfelelő sózó alkalmatosságokat helyeznek el a pultokon. Azt is tudják, hogy sokan fokhagymával szeretik a lángost, tehát arra is gondolnak, hogy fokhagyma darabokat helyezzenek el a só mellett, esetleg megtörve a só közé. Szóró lehetőség kevés helyen található, ellenben kis tányér különböző ujjlenyomatokkal annál gyakrabban. Ebbe aztán belenyúl mindenki, akármilyen műveletet végzett előzőleg a kezével. /Nem tudom mikor hogyan " lehetne ezen segíteni, én a magam megelőző védekezését rövidesen megszervezem, sótartót viszek majd magammal, ha lángost akarok enni. Ormos Gerő írta : ZBrc Nandrzes Mély slukkokat szívott a szivarból, s szokásától eltérően le is nyelte a füstöt. Aztán percekig úgy tűnt, hogy csak az egyre növekvő hamuhengerben gyönyörködik. Mozdulatlanul ült, mint egy szobor. Ha bárki belépett volna most, joggal hihette volna, hogy Brunner meghalt. Hirtelen megmozdult, s az előbbi helyzet ellentéteként kapkodva tárcsázott a telefonon. Klosst hívta. S amikor meghallotta Kloss hangját, újra átvillant az agyán az iménti terv, s egyre jobban bízott annak sikerében. — Bocsáss meg Kloss, hogy zavarlak az év első napján, de tudod, hogy a mi munkánkban nincs ünnepnap. Először is hadd gratuláljak az előléptetésedhez. Tegnap mintha elfeledkeztem volna róla. Remélem nem haragszol? De nem is ez most a lényeg, sejtheted. Van egy partizánom, akit elfogtunk. Részt vett a tegnapelőtt éjszakai viadukt-merényletben. — Hogy beszél-e? Énekel barátom! Tudod, hogy nálam meg az is megtanul énekelni, akinek nincs zenei — 388 — HÍRLAP így is lehet — Na, ilyenkor nem tud jönni egy rendőr! — kiált fel egy férfi a székesfehérvári Március 15. utca és Velinszky László utca sarkán augusztus 11-én délután, négy óra után pár perccel, amikor egy — a rendszámáról ítélve olasz vagy francia — személygépkocsi jön a virágóra felől, szembe az egyirányú utca forgalmával. Alig mondja ki az utolsó szót, máris larsan a rendőr sípja. Kíváncsian fordulunk a sípszó irányába. A Vörösmarty színház előtt haladó rendőr kapta elő a sípját, s állította le a külföldi kocsit. — Na, végre! — mondja elégedetten az iménti férfi — Csak sózzanak a nyakába egy százast! — s gondolatban elégedetten összedörzsöli tenyereit. A rendőr udvariasan mutat az egyirányú utcát jelző táblára, a külföldiek kétségbeesetten magyarázzák, hogy véletlenül történt az egész, ők tulajdonképpen szeretnének kikeveredni a városból. A nagy pillanat most következik — gondolják sokan, amikor a rendőr zsebbe nyúl. De csak a sípját tette el, int, hogy megértette az eltévedt autósok gondját, a kocsi elé áll, s lépésben kivezeti őket a Dózsa György téri csomópontig. Néhány másodpercig visszatartja még a kocsit, hogy helyet csináljon számukra a forgalomban. Aztán lassító jelet ad a jobbról-balról jövő járműveknek, s a külföldi kocsi máris a kívánt útvonalon, a keresett irányban haladhat. Utasai integetnek, köszönnek. A rendőr tiszteleg, s megy tovább. Így is lehet — mutatta be —, s akik végignézték ezt a mindössze néhány percig tartó jelenetet jóleső érzéssel nyugtázták a történteket. Talán csak az a járókelő távozott rosszkedvűen, aki arra várt, hogy a rendőr „megvágja egy százassal” a szabálytalankodókat. Szerencsére az intézkedő rendőr jól tudta, hogy mennyivel többet jelent hazánk és a magyar rendőrség jó hírének egy ilyen elnézően udvarias gesztus, mint egy százas. —ky — A VAS ME Első látásra kisüzem a móri áfész lakatosüzeme, hiszen csak 15 dolgozója van. Ha azonban a teljesítményt nézzük, középüzemnek is díszére válna a munka, amit itt végeznek. Ajtók, ablakok, kerítéselemek vasból, ezt rendelheti — és rendeli is — a lakosság. Szállítanak közületeknek is. Jelenleg az enyingi Vörös Hajnal Tsz iparszerű sertéstelepének lakatosmunkáit végzik a műhelyben. Az udvar már tömve készáruval, nincs hova tenni az újat. Tavaly májusban indult a kis üzem, még nincs kialakult forgalomátlaga, általában 200 ezer forint körül van a havi bruttó termelési érték. A környező községekből is felkeresik rendelésekkel a szép munkát végző üzemet, hiszen egyre több házhoz kell a vaskerítés. A képen: Gyippert László és Balázs Ferenc fiatal szakmunkások hegesztenek. Az üzem szeptembertől már maga gondoskodik az utánpótlásról, öt tanuló kezdi meg itt tanulmányait. (Fotó: Kabáczy) hallása. Ha kedved van ugorj be, s akár ki is hallgathatod, vagy végigolvashatod a vallomását. Letette a kagylót, s az órájára pillantva megállapította, hogy Schneidernek mindjárt itt kell lennie. Brunner türelmetlen volt. Szerette volna már tudni, hogy Edit beszélt-e Schneidernek róla? Ez — állapította meg — csak nehezítené a dolgot. Minden eshetőségre felkészülve valamit elő kell kaparni Schneider anyagából, s adott esetben egy kulisszák mögötti húzással el lehet küldetni akár a frontra, akár a hátországba. Ha másként nem megy, hát alapos rádicséréssel is meg lehet szabadulni tőle. — állapodott meg önmagával Brunner. No, persze itt van még Kloss. Bár a legkisebb valószínűsége annak van, hogy a lány neki mondott el valamit. Ahhoz túlságosan keveset voltak még együtt. Unokahúg és régi szerelem együtt jó védőpajzs a fecsegés ellen. Szerelem? Hülyeség! — gondolta —. Kloss el fogja hinni a partizán vallomását a lányról, s aligha fog védelmébe venni egy olyan unokahúgot, aki a birodalom ellen dolgozik. Eszébe jutott most az Edittel folytatott reggeli beszélgetés. Lehet, hogy tévedett? Lehet, hogy ez a lány nem azonos azzal a másikkal? Hiszen csak egyetlen egyszer látta, akkor is sötétben. És ha mégis az? Vajon ki hinné el neki a történetet, ha el is mesélné valakinek? Brunner az egy fogalom ebben a városban és a környéken is. Brunnerhez nem férhet semmi kétség! De Brunner jól tudta, hogy nem kockáztathat semmit. Nem hagyhat nyitva egyetlen kiskaput sem önmaga ellen. Igaz, Edit elmondta reggel, hogy négy évvel ezelőtt már járt ebben a városban, s dolgozott is. De semmiféle incidensre nem emlékezett. De az a tegnap esti nézés — döbbent rá újra Brunner a gyanú alapos— 389 — A magyar erdészeti kutatók érdekes módszerrel egyre nagyobb területeken hasznosítják azt az értékes termőtalaj réteget, amely tulajdonképpen nincs is, —azaz van, de a homokrétegtől eltakarva. A Duna—Tisza közén nagyon sok ilyen gyenge mezőgazdasági terület van. Legtöbbje alig adja meg a holdankénti három mázsás rozstermést. Nem is érdemes rajta gabonával vesződni. Ezeknek a homoktalajoknak a jellegzetes sajátossága, hogy alattuk, 1—1,5 méter mélységben, a hajdani rétek és sások növényzetének hatására, humuszos szintek alakultak ki. A két-háromszáz éve megüt dúlt homok azonban a szó szoros értelmében betemette az értékes talajt és így a gabonafélék gyökereikkel már nem tudnak hozzáférkőzni és csak a felszíni homokból „próbálják meg” felvenni a tápanyag utánpótlást — nagyon kevés sikerrel. Az erdészeti kutatók nyári fával értékesítik ezeket a talajokat. Elképzelésük az, hogy a nyárfa gyökérzete lényegesen könnyebben hozzájut a tápanyagban gazdag, és ráadásul jó vízháztartású rétegekhez. Az Erdészeti Tudományos Intézet szakemberei egészen kitűnő nyárfásokat alakítottak ki. A kutatók nem állható meg, most próbálták ki az I—214-es fajtát, amely öt-tíz százalékkal nagyobb fatömeget ad és további előnye, hogy kérge lényegesen vékonyabb. Ilyenformán papíripari célra jobban fel lehet használni. Úgy látszik, hogy a Duna és Tisza közén és az Alföldön is egyre több erdészre lesz majd szükség az elkövetkező években ... Kitűnő termőföld — a homok alatt Jó reklám — rossz reklám Keretes üres lapfelület, mindössze egy kérdőjellel. Figyelmet felkeltő, várakoz«zást ébresztő. Másnap ugyanott, ugyanabban a keretes négyzetben egy töredékszó, harmadnap kiegészítve — szinte tökéletes reklámfogás. Riportreklám valamelyik áruház valamelyik osztályáról — hatásos fogás. És sorolhatnánk tovább,, hogy milyen reklámfogások váltanak, ki ideiglenes vagy maradan-a dó érdeklődést a vásárlóban, s mindezek után megállapít-l hatjuk, hogy az enyhén szól-va fantasztikus hatásokat ígé- rő reklám hatása sokkal inkább bosszankodást, mint ér-deklődést vált ki az emberekben. Ki vásárol például egy olyan hűtőszekrényt, amelyet úgy reklámoznak, hogy „jó hatással van a férfiúi erényekre”? A hűtőszekrény hűtsön, s fogyasszon minimális villamos energiát. Ilyen hirdetés persze nincs. De van — napok óta sugározza a rádió — olyan, amelynek tárgya a 25—50 féle napszemüveg, s amelyeket imigyen kínálnak nekünk! „A napszemüveg fiatalít!’’ Véleményem szerint a napszemüveg védi a szemet az erős fényhatásoktól, s ha úgy tetszik takarja gondolatainkat a beszélgető partner előtt, de hogy fiatalítana?!?!? Erre még a „legárleszállítottabb” szemüveg sem képes. Szerény ismereteim szerint — y — ságára. Ma reggel már hiába kereste azt a vádló tekintetet a lány szemeiben, de tegnap este... Tegnap este azt mondta, hogy valahol már látta. Tehát elszólta magát... Egészen meg volt zavarodva ezzel az üggyel. S egyre türelmetlenebbül várta Schneider megérkezését. S abban már megegyezett önmagával, hogy Kloss és Edit gyermekkori szerelmének további fejleménye Schneider százados vallomásától függ. Ez a gondolat annyira megtetszett neki, hogy már dúdolni is tudott, s csak akkor komolyodott el ismét, amikor a kapuügyeletes telefonon jelentette, hogy Schneider százados az épületbe lépett, s hozzá tart. * Kloss elhatározta, hogy gyalog indul el. Igaz, hosszú volt az út, de szeretett gyalogolni. Különösen akkor, ha valamin töprengett, s megoldást keresett valamire. Vidámnak és gondtalannak érezte magát, amint nekivágott az útnak. Talpa alatt csikorgott az éjszaka hullott porhó, s mint egy gyermek, olyan örömmel kereste egy egy veréb vagy galamb lábnyomát. Gyermekkorában is szerette a játékos formájú madárnyomokat nézegetni a hóban. A nap is kibújt a felhők mögül, s még szebb volt így az utca. Olyan békebeli nyugalom honolt most az épületeken, tereken, s az égen is. Fütyürészni kezdett, de gyorsan elhallgatott. Ismét eszébe jutott Edit, s a lány ellen elkövetett gyilkossági kísérlet. Ki tehette és miért? És miért éppen ma közölte vele Brunner, hogy elfogták a viadukt elleni merénylet egyik tettesét? Balsejtelem ébredt benne, s egyre erősödött ez a meghatározhatatlan érzés. (Folytatjuk) — 390 —