Fejér Megyei Hírlap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

Péntek­, 1971. janii® 1 1. A NEGYEDIK Mepalósulnak a harmadik ötéves terv célkitűzései 3 gazdasági reform szerepe ■sí? Termelékenység és nemzeti jövedelem & Jobban akarunk élni — jobb munkával Tovább erősödik megyéink kapcsolata Üdvözlet Vorosilovgrádból Beszélgetés Homoki József elvtárssal, a megyei pártbizottság titkárával két ötéves tervidőszak határpontja, népgazdasá­gunk mérföldköve az 1970- es eszitendő vége, s az 1971- as év kezdete. Öt évre visz­­oaeltekinteni nem egyszeri­, mert bár sokat mondanak az összefoglaló adatok, nem tükrözhetnek mindent. Az erőfeszítéseket a gazdasági refo­m bevezetéséért és ki­bont adóztatásáért, a kezde­ményezéseket a termékszer­vezet megváltoztatására, a küzdelmet a mostoha időjá­rással a mezőgazdaságban nem részletezheti egyetlen tervjelentés sem, ám örö­meink és fáradozásaink mérlegéből nem hiányoznak. A népgazdaság eredményeit és gondjait — ha csak tört,­rrállomod részben is — minden ember éráit,­ nseli, tehát nem szemlélj­­d, hanem részese azoknak. ..közös érdekeltség fűz szo­­js szálakat a termelő és a nem termelő ágazatok, a népgazdaság valamennyi te­rületének dolgozói között. Ma már­­— az előzetes adatok alapján is — tény, hogy a harmadik ötéves terv célkitűzései megvaló­sulnak, sőt, több területen túlteljesítésre is mód nyí­lott. A nemzeti jövedelem 30—32 százalékos növekedé­se, a beruházásoknál — 1968-as árakon számítva — az 50 milliárd forint körüli túlteljesítés megvalósítása, az ipari termelés 33—35 szá­zalékos emelkedése nemcsak azt bizonyítja,­­ hogy erősö­dött a népgazdaság, az or­szág, hanem azt is, hogy a források ésszerűbb, hatéko­nyabb kihasználásával, a munka gazdaságosságának előtérbe helyezésével sike­rült az eredeti tervcélok egy részét túlhaladni. Ennek köszönhető, hogy a lakos­ság reáljövedelme 31,3­ százalékkal emelkedett a harmadik ötéves terv esz­tendeiben, a foglalkoztatot­tak száma elérte az ötmil­liót, s bevezetésre kerülhet­tek az életkörülményekre si­tősen kiható intézkedé­sek, mint például a 44 órás munkahét, a gyermekgondo­zási segély. Az eredmények elérésében fontos szerepet játszott a gazdasági reform, de nem kétséges: nem oldhatott meg rövid idő alatt mindent. A munka termelékenységé­nek lassú emelkedése, a be­ruházási piac feszültsége, a műszaki haladás nem kielé­gítő üteme olyan ismert­­­blémák, amelyekre egy­­aránt rámutatott az ország­­gyűlés ülésszaka a negye­­­dik ötéves terv tárgyalása­kor, s a párt X. kongresz­­szusa is, a következő évek teendőit elemezve. Az ered­mények mellett tehát a gon­dok is indokolják, hogy az 1971—1975 közötti években, a negyedik ötéves terv szakában olyan fejlődés menjen végbe, amit a terv­törvényben így fogalmaztak meg. ..A népgazdaság olyan dinamikus fejlődését kell elérni, amely lehetővé teszi a lakosság életszínvonalá­nak rendszeres és viszony­lag gyors növelését, életkö­rülményeinek és kulturális ellátottságának további ja­vítását, a termelésnek a kor­szerűség követelményeivel összhangban álló fejleszté­sét, a nemzeti vagyon gya­rapítását. A növekedés üteme teremtsen kedvező feltétele­ket a társadalmi termelés hatékonyságának fokozásá­hoz, biztosítsa a népgazda­ság arányos fejlődését’. Korábban már rámutat­tunk: a tervtörvények tö­mören fogalmazottak, nem részletezhetik mindazt, ami az eredmények, sikerek el­érésében közrejátszik. Az ál­dozatkészségét, az alkotó­kedv és­ cselekvés serken­tését — vagy éppen lelo­­hasztását —, mindazt, amit termetés, gazdálkodás em­beri tényezőinek nevezünk. Anglia lehet e tényezők sze­repét, jelentőségét túlbe­csülni! Mert éppen az em­beri s a közgazdasági érde­kek, indokok, szempontok közössége az, ami sikert ko­vácsol, ám nem könnyű e közös alapot helyben meg­értetni, megmagyarázni. Nem könnyű, de­ elengedhetetlen! A negyedik ötéves terv ugyanis nem kevesebbet tű­zött ki célként, mint azt, hogy szemben a mai — ösz­­szehasonlításként átszámí­tott — 750 dollárral, a terv­időszak végén az egy főre jutó nemzeti jövedelem el­érje az 1000 dolláros színvonalat, s ezzel átlépjünk azon a küszöbön, amely a közepe­sen fejlett és a fejlett or­szágok csoportját elválaszt­ja. Azaz: gazdaságfejleszté­sünk intenzív szakaszának kibontakoztatásával meg­kezdjük felzárkózásunkat a gazdaságilag fejlett országok közé. E nagy, összefoglaló célon belül minden kollek­tíva dolga, hogy egészt és részt egyaránt lásson és láttasson, megvilágítva a becsületes munka és a nem­zeti vagyon gyarapodása kö­zötti összefüggéseket. Becsületes munka. Sok­szor leírjuk, sűrűn kimond­juk. Mégis, a cselekedetek­ben a lehetségesnél, a szük­ségesnél kevésbé tükröződik. Emberi gyengeségeknek épp­úgy szerepe van ebben, mint a szervezési, technikai fel­tételek hiányainak. Ám aligha tévedünk, ha azt ál­lítjuk: a következő öt esz­tendőben csak az együttes tökéletesítéssel, az emberi gyengék csökken­tésével, s a szervezési, tech­nikai feltételek javításának egyidejűségével juthatunk előbbre. A nemzeti jövede­lem évenként 5,5—6 száza­lékos növelése, az ipar ter­melésének hat százalékos emelkedése, a mezőgazdaság belterjességének és jövedel­mezőségének fokozása mint kiragadott példa is érzékel­teti a teendők alkotta utat, amelyen a következő éveid­ben járunk. Ehhez azonban nem elegendő egyetérteni az országosan meghatározott cé­lokkal. Elsősorban önma­gunkra, majd környezetünk­re tekintve kell meglelnünk a tökéletesebbet, értékeseb­bet, egyénnek és köznek hasznosabbat. Mindenki jobban akar él­ni, mindenki terveket dé­delget, álmokat sző. Egész­séges, érthető emberi törek­vés ez, csald éppen érvénye­sülésének útja nem mind­egy. Tapintat és szigor, elv­hű becsületesség és nyílt keménység kell, hogy for­málja az utat egyéni tö­rekvések és közös feladatok összhangjának megteremté­séért, azért, hogy a társa­dalmilag hasznos munka, s csakis ez fialja a több fi­gyelmet, az egyéni boldogu­lást. Jusson több pénz, nagyobb megbecsülés, fokozott tisztelet azoknak, akik — akármilyen poszton állnak — értékesebb pro­duktummal szolgálják a tár­sadalmat, s érezzék a fe­gyelmező szigort azok, akik csak markukat nyújtják. Két tervidőszak határpont­ján állunk. Nemzetünk ön­bizalmát erősítő, jólétet eme­lő sikerekkel zárjuk a har­madik ötéves tervet, s biza­kodva kezdhetjük a negye­diket. Bizakodva: erőnkben, tehetségünkben, s céljaink országgyarapító, népjólétet emelő eredményeiben. (KS) Karácsony előtt tért vissza nyolcnapos vorosilovgrádi lá­togatásáról az a Fejér me­gyei küldöttség, melyet Ho­moki József, a megyei párt­­bizottság titkára vezetett. Az útról, a két megye együttmű­ködéséről a delegáció veze­tőjétől kértünk tájékoztatást. — Hadd szóljak először Utazásunk céljáról. Mint is­meretes, néhány év óta egyre erősödő baráti szálak fűzik megyénket a vorosilovgrádi területhez. Több­ küldöttség járt­ már nálunk, a mi dele­gációink tagjai is sok hasz­nos tapasztalattal tértek visz­­sza. Négytagú küldöttségünk is azzal a céllal utazott de­cember 15-én a testvéri Vo­­ro­silovgrádba, hogy a párt és a tanácsi munkát tanulmá­nyozza. — Melyek a leglényegesebb tapasztalatok? — A vorosilovgrádi terüle­ten megismerkedtünk a test­vérmegye dolgozóinak min­dennapi tevékenységével, a pártszervek, állami szervek munkájával. Lépten-nyomon tapasztaltuk, milyen lendü­lettel készülnek a testvérme­­gyénkben az SZKP XXIV. kongresszusára. Jóleső érzés­sel tapasztaltuk azt is, hogy a szovjet elvtársak jól isme­rik az MSZMP X. kongresz­­szusama­k anyagát, határoza­tait. Behatóan érdeklődtek a megyei pártértekezletre való felkészülésről és az ott elfo­gadott határozatok végrehaj­tásáról. Részletesebben tanulmá­nyoztuk utunk során a taná­csok pártirányításának elvi és módszerbeli kérdéseit, a nagy vállalatok pártszervei­nek és szervezeteinek felépí­tését, irányítását, stílusát, módszerét. A tapasztalatok nagyon hasznosak, a látottak­ból hadd említsek most csak egyet: Testvérmegyéjükben a gazdasági vállalatok aktívan vesznek részt a városok és la­kóterületek fejlesztésében, kommunális létesítmények, művelődési házaik, intézmé­nyek létrehozásában. Ismere­tes, hogy nálunk is sok min­den történt ezzel kapcsolat­ban a közelmúltban és a vo­rosilovgrádi látogatás meg­erősített bennünket abban, hogy ez nemcsak járható, de nagyon is eredményes út. — A delegáció útjainak ál­lomásai? — A megyeszékhelyen, Vo­­rosilovgrádban töltöttünk több időt, ellátogattunk Kom­­munarszkba, Dunaújváros testvérvárosába és Kraszno­­donba, a legendáshírű ifjú gárda hőseinek szülőhazá­jába. — Hogyan alakulnak a to­vábbi kapcsolatok? — Több üzem, intézmény művelődési házában jártunk. Mindenütt szeretettel fogad­tak bennünket és örömmel mutattak egy kisebb-nagyobb szobát, ahol tablók, fényké­pek és azok az emléktárgyak, melyeket a vorosilovgrádi küldöttség tagjai megyénkben kaptak, vallanak baráti kap­csolatainkról. Természetesen a megye vezetőivel is sokat beszéltünk ezekről a kapcso­latokról. V. Sevcsenko elv­­társna­k, a vorosilovgrádi te­rület pártbizottsága első tit­kárának csakúgy, mint a töb­bi párt- és állami vezetőnek az volt a véleménye, amit mi is vallunk, hogy az eddigi kapcsolatok jók, tovább kell erősíteni, szervezettebbé kell tenni azokat. Ezen belül na­gyobb gondot kellene fordíta­ni az iskolák kapcsolataira, a szakemberek cseréjére. Job­ban kell munkálkodni azon, hogy azonos cégek, üzemek, vállalatok, intézmények cse­réljenek küldösség­et, hog­y így alaposabban megismerjék egymás munkáját és kölcsö­nösen hasznosíthassák a ta­pasztalatokat. Hasonló vonat­kozik a kulturális- és sport­kapcsolatok erősítésére is. — A legkedvesebb emlék? — A nyolcnapos látogatás gazdag emlékekben, nehéz is közülük választani. Minde­nütt nagy szeretettel fogad­tak bennünket, a sajtó, a te­levízió is rendszeresen­ tájé­koztatott küldöttségünk út­járól. Ha mégis választani kell, akkor a küldöttség tisz­teletére rendezett barátsági estet említem, melyen szinte összegeződött mindaz, amit a látogatásunk során mindenütt tapasztaltunk. — Élve az alkalommal, sze­retném tolmácsolni a vorosi­­lovgrádi terület párt és álla­mi vezetőinek forró üdvözle­tét megyénk dolgozóinak és a nevükben is boldog új évet, sok boldogságot kívánni — mondotta befejezésül Homoki József elv­társ, B. B. levegő és a víz szennyeződé­sének megakadályozását, a zajártalom megszüntetését, a közlekedési krízis leküzdését. A városokat alkalmassá kell tenni az emberi életre, a mezőgazdasági termelést pe­dig olyan nagymértékben föllendíteni, hogy 2 milliárd földlakó jóllakhasson. A 200­0. évre tekintve minden­kinek világméretekben kell gondolkodnia. Ha az emberiség szükség­leteiből indulunk ki, a jövő­kutatás, a futurológia elke­rülhetetlen. Abban sok igaz­ság van, amit egy nyugati filozófus megállapított, hogy a tudomány ezen új területét a marxizmus ellen találták ki, mert eleddig csak Marx, Engels és Lenin voltak ké­pesek a társadalmi fejlődés tudományos előrejelzésére. Íme, a prognosztika Magyarországon is foglal­koznak már prognosztiká­val. Előrejelzések készültek a 15 esztendős távlati terv elő­készítésére is. Mi még nem 2000-nél, csupán 1985-nél tartunk. A prognózis vitája­kor néhány figyelemre mél­tó megjegyzés hangzott el. Hiba az, ha a mai helyzetet vetítik a jövőbe. Igaz­ ,sok az olyan teendőnk, amelyek­nek elvégzéséhez idő kell. Sok ellentmondás, feszültség van, amelyeket fel kell ol­dani. Ám időközben változ­hatnak a feloldás módszerei, s a megszűnt ellentmondások talaján újak keletkezhetnek. Más jelenségekkel találkoz­hatunk. Tehát a mai és hol­napi feladatainkkal együtt, egymással összefüggésben kell számolni. Az életszín­vonal prognózisával kap­csolatban elmondták, hogy a távlati terv elkészítésekor az életkörülmények javítását hozzák összhangba a szocia­lizmus eszméivel, értékrend­jével. Ne feledjük, hogy a gyorsabb gazdasági növeke­désnek nálunk sajátos felté­telei vannak, nevezetesen a termelőeszközök társadalmi tula­jdona, a tervgazdálkodás, a szocialista társadalmi rendszer. 1985-ben: elegendő lakás Mit remélünk 1985-től? Minden család külön lakás­ban él. Sőt, több lesz a la­kás, mint a család? Alapte­rületük, szobaszámuk és fel­szereltségük is növekszik. Mivel 1975-től kezdve már lassítani lehet a lakásépítés ütemét, a lakosság egyéb igé­nyeire jobban tekintettel le­hetünk. A hétvégi házak építésére nagyobb lehetőség lesz. A személyautó elter­jed. Ez azonban nem csupán az úthálózat javítását köve­teli meg, hanem igen sok új­fajta szolgáltatás bevezetését is. Amint a lakásínség meg­szűnik, már nem ütköznek meg rajta, ha az állami bér­házakhoz garázsok is épül­nek. Nekünk már ma fel kell készülnünk, hogy megelőz­zük a közlekedés csődjét, és a következő, 15 esztendőben komoly intézkedéseket te­szünk a levegő és a víz szennyeződésének a meg­szüntetésére Nem lesz borravaló Fokozatosan megszűnik mindaz, amivel csak kény­szerűen él együtt a szocializ­mus: a borravaló, a korrup­ció, a bürokrácia, a munka­kerülés. Erősödik a közösségi szellem. A hírközlés fejlődé­se, az utazási lehetőségek ki­terjedése, a távolságok csök­kenése következtében fogé­konyabbak leszünk földünk problémái iránt és személyes segítséget is nyújtunk meg­oldásukhoz. S ami igen fon­tos: a béke kilátásai meg­növekednek. Kovács Judit HÍRLAP Színes fürdőkádak A ZIM korszerűsített kecskeméti gyárának au­tomata- és félautomata ve­zérlésű gépsorai az idén már teljes kapacitással ön­tötték a fürdőkádakat. A gyár évi termelése csak­nem 200 000 különböző nagyságú, formájú és szí­nű fürdőkád. December 31-ig eleget tesznek ex­portkötelezettségüknek, s az idén először hiánytala­nul kielégítik a hazai igé­nyeket. Az építőipar ma­radéktalanul megkapta a felépült új lakásokhoz szükséges kádakat A jö­vő években a gyártmá­nyok mostani kétperces átfutási idejét fokozatosan másfél percre rövidítik. Boldogságot, (Folytatás az első oldalról) harcra lesz szükség, hogy te­tő alá hozzuk a szocializmus nagy épületét is. Erről beszélt őszintén, kertelés nélkül pár­tunk X. kongresszusa, amely — összegezve az előző kong­resszus óta elvégzett munkát — kritikus elemzés alá vette a társadalmi tevékenység minden területét, és minden életbevágó kérdésben megje­lölte a teendők irányát. Nem volt még olyan pártkongresszu­sunk, amelyet olyan széles kö­rű és alapos előkészítés elő­zött volna meg, a pártban és a párton kívül hónapokon át folyt az eszmecsere, a kong­resszusi tanácskozásokon pe­­­dig valósággal az egész tár­sadalom jelen volt, hisz nem volt olyan fontos mozzanata, amelyet ne kötött­ volna a sajtó, nem közvetített volna a tévé. JÓ LELKIISMERETTEL mondhatjuk: döntéseit is a közvélemény egésze hagyta jóvá. Az az állásfoglalás, hogy a párt eddigi politiká­ját jóváhagyta, hogy kimond­ta: ezt a politikát kell folytat­ni, mind a társadalmi, a gaz­dasági és a kulturális terü­leten félre nem érthető, egy­hangú helyeslésre talált az országban. S ugyanúgy egy­értelmű támogatást kapott a kongresszusnak az a felszólí­tása, hogy a végrehajtást minden szinten és minden téren következetesebbé kell tenni, hogy a dolgozókat job­ban be kell vonni mind mun­kahelyük, mind az ország problémáinak megvitatásába, erősíteni kell a szocialista és demokratikus ellenőrzést,­­ szilárdítani kell a munkafe­gyelmet. Nagyon világosan és pontosan határozták meg a kongresszuson a vezetés fe­lelősségét,­­ a gazdasági életben, a munka megszerve­zésében, a termelés haté­konyságának biztosításában. De nem homályosultak el azok a követelmények sem, amelyeket az előttünk álló feladatok a dolgozókkal szemben támasztanak, egyé­nenként és kollektívánként is: a jogok és kötelességek el­­választhatatlansága nagy nyomatékkal szerepelt a kongresszus megnyilatkozá­saiban. Ha ehhez hozzávesz­­szük, hogy már a kongresz­­szust megelőzően elfogadás­ra került az új ötéves terv, amely a szocialista építés egész sor új, nagy művének létesítését irányozza elő, ert­ békességet­­ hetővé válik, hogy az új esz­v­­endővel a szocialista hala­­dásunk valóban magasabb­ szinten folytatódik. Ha nem is egyszerű nem­zetközi viszonyok között látha­tunk e munkához, de olyant külső feltételek közepette, amelyek számunkra biztató-#, aik. Ezek sorában mindenek­ előtt azt a szoros baráti kap-« csolatot kell említeni, amely^ pártunkat, államunkat, né-» pünket hatalmas szövetsége-» sünkhöz, a Szovjetunióhoz és a többi testvéri szocialista or­szágokhoz fűzi és amely épp a legutóbb, a december 2-i berli­ni tanácskozáson nyert újabb, megerősítést. Nemcsak a harc a kapitalista rendszer agresszív erői ellen teszi megbonthatatlanná e kap­csolatainkat, hanem az együttműködés szüntelen fej­lesztése, az önálló népgazda­ságaink közötti szocialista in­­­tegráció folyamata. Elsősorá­ban e közösség erejének kö­szönhető, hogy az imperializ­mus akciói sem a Távol sem a Közel-Keleten nem ér­tek célt ebben az esztendben sem, s hogy Európában 1979 folyamán jelentős lépéseit történtek az enyhülés irányá­ban, közelebb kerültünk az európai béke és biztonság problémáinak megoldásához. Mindezek a körülményeit életbevágóan fontosak Ma­­gyarország, a magyar nép szempontjából is; ennek tu­­­datában is ,vesszük olyan ko­molyan nemzetközi kötele-­­zettségeinket, szolidaritásun­kat, a világ forradalmi és ha­­ladó erőivel, aktív részvéte­­ lünket a békéért folytatott küzdelemben. ABBAN A MEGGYŐZŐ­­DÉSBEN köszöntjük az új esztendőt, hogy folytatva és előre lépve azon az úton, amelyen eddig is haladtunk, újabb eredményeket érünk el. Szilvesztert az emberek családjuk, barátaik körében ünnepük, a legközvetlenebb környezetben kívánnak egy­másnak boldogságot, sikere­ket. Hadd csatlakozzunk mi is a köszöntőkhöz, hisz annak a harcnak és annak a mun­kának, amelyről szólottunk, nincs más célja, mint az, hogy a magyar családok, a nők és a férfiak, az ifjak és az öregek élete szebb és gazdagabb legyen. Társadal­munk minden erőfeszítésének ez a célja és más nem is le­h­et. Rényi Péter a ■3

Next