Fejér Megyei Hírlap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)
1971-11-02 / 258. szám
Kedd, 1971. november 2. SOK APRÓ HELYETT — EGY NAGY Próbaüzem, 1972. július 15- én. Addigra a beruházás volumene kitesz majd mintegy 35 millió forintot. Ez az öszszeg magában foglalja az új csarnokot, új nagy teljesítményű gépeket, a tereprendezést. A Vértesi Erdőgazdaság ezt a beruházását elsősorban egy tény indokolta — mondja a Sikárosi Fűrésztelep üzemvezetője, Trackl Károly. — Az erdőgazdaság több kisebb fűrészteleppel rendelkezik a kitermelő helyeken, azonban ezek az üzemek igen elmaradott módon termelnek, vagyis keveset, drágán és sok nehéz, fizikai munkával. Hogy ha ezek helyett egyetlen nagyobb, modern gépekkel és technológiával dolgozó üzemet létesítenek, mindenképpen jobban járnak még akkor is ha viszonylag nagyobb összeget igényel a beruházás, így indultak. A termelt mennyiség évente jelenleg tizennégyezer köbméter fűrészáru. Ha az új berendezések is üzemelni fognak, ez a szám negyvenezer lesz. Természetesen a termékösszetétel is változni fog: csökkentik a választékot. Hogy miért? A magyarázat világos: nem kifizetődő sokfajta árut egyszerre gyártani. Különösen szerencsétlen választás lenne az eddigi gyakorlatot átvinni a jövőre, vagyis az új, modern, jelentős anyagi áldozattal létrehozott új üzem munkáját szétaprózni. A fizikai munka? A kérdés óhatatlanul felmerül bennem, ahogy az ormótlan bükkfa rönköket néztem. Igen, nagyon neki kell veselkednie annak a négy-öt embernek, aki odébb akarja görgetni vagy egymásra helyezni őket A válasz megnyugtató: egy nyugatnémet cégtől vásárolt fűrészberendezés, a nagyméretű szovjet daru és a rönkszállító targoncák együttese képes arra, hogy a legnehezebb fizikai munkát, a rönkök kézi mozgatását magáravállalja. És ha minderről saját szemmel kívánok meggyőződni, szívesen látnak jövőre is, július közepén, amikor a próbaüzemelést megindítják — mondja búcsúzóul Trackl Károly üzemvezető. T elekes — Egyedi vállalat a Dunántúlon Exportjaival, új törekvésekkel Az a vállalat, amely Nádasdladányban szervezi, irányítja tevékenységét, tulajdonképpen a megye, de a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztérium egyetlen speciálisan gazdálkodó, termelő üzeme. Figyelemre méltó hírverés nem zajlik körülötte, szerényen meghúzódik nád-, tőzeg-, talajerő- és ládaüzemeiben. Termelési, gazdálkodási sikereiről vagy éppen kudarcairól vajmi keveset érthet meg a kívülálló. A Dunántúli Nádgazdasági Vállalat — mert róluk van szó — élettere gyakorlatilag a természet változatlanul kínálkozó lehetőségei között bontakozik. Ott ahol édes vizű tavainkban szaporodik a nád, a leülepedett, eltűnt lápok helyén tőzeg keletkezett. Az előbbi voltaképpen ősi építési nyersanyag, míg ez utóbbi a talajerőgazdálkodás, a termelés rendkívül értékes szerves anyaga. Modernizált nádas A hasznos gazdálkodás mai parancsolatának megfelelően ez a szakminisztériumi vállalat is hozzákezdett a termelés korszerűsítéséhez, modernizálásához. Legelőbb azzal, hogy három hasonló profilú üzem és telephely összevonásával nádasdladányi központtal egy erőteljesebb vállalat kapott jogot a felsorolt természetes anyagok feldolgozására, forgalmazására. A korszerűsített vállalat élén Takács István igazgatóval, aki arról tájékoztatott, hogy partnereik, az építőipar és a mezőgazdaság üzemei igényeit a termelés újjászervezésével tervezik, betű szerint is, maradéktalanul kielégíteni. A Duna, a Balaton és a Velencei-tó területein található üzemeik műszaki-technikai fejlesztésére azért is vállalkozhatnak ma, mert végre rátaláltak, egyúttal a kedvezőbb gazdálkodási szervezet kialakításával, a termelésfejlesztés feltételeinek megteremtéséhez nélkülözhetetlen források feltárásához is. Mert rájuk is érvényesek azok a gazdasági és gazdálkodási törvények, melyek alapvetően meghatározzák a vállalat távlati programját is, a munkahelyek szociális állapotát a megfelelő szintre fejlesztik. Nádfeldolgozó üzemeik fejlesztésénél a kézierejű munkafolyamatoknak jóformán teljes gépesítését határozták el Egyre nehézkesebb az időszakos jellegénél, illetve a kedvezőtlen időjárási viszonyok miatt a nádaratás. Az ember helyett majd véglegesen a gépek végzik ezt a munkát is. Nádteremékeik export választékának és mennyiségének lehetséges emeléséért Velencén tovább fejlesztik a nádpallógyártást, balatoni üzemükben pedig a nádszövettermelést. A tolnamözsi nádüzemükhöz tartozó mohácsi terület nádtermésének feldolgozására a környéken telephelyet építenek. Két szempontból is hasznos megoldásnak látszik a Mohács környéki új feldolgozó üzem működése. A vidéken található szabad női munkaerő foglalkoztatásával együtt kielégíthetnék Dél- Dunántúl üzemeinek építőanyag igényét, helyben, ezelőtt szerezte meg, az ország más nádgazdaságainak együttes közreműködéseként létrehozott iroda révén, amely a NÁDEX nevet viseli. A nádasdladányiakat egyébként szoros gazdasági kapcsolat köti a MÉM-hez tartozó valamennyi nádgazdasági vállalathoz. Tőzegtermelési ügyben a talajerőgazdálkodási vállalatokkal, illetve az állami mezőgazdasági nagyüzemekkel és aiisekkel állnak kapcsolatban. Különösen azokat a gazdaságokat érinti közelebbről a vállalat említett tevékenységi köre, melyek a termőtalajok javítását programozták. Tőzeget a vállalat például 50 százalék körüli szervesanyag tartalommal ugyancsak gyorsan és megbízhatóan szállít. Az úgynevezett szabadáras kategóriában, mázsánként 5—8—10 forintos árban, vagonban és egyéb járművön szintén elérhető a különböző minőségű tőzeg. Jóformán a megrendelést követő 24 órában a helyszínre szállítják az anyagot. Peresztegi T. Ferenc Kiskács is ide tartozik Fejlesztési teendőiket éppen ezért a vállalat teljes termelési értékének éves átlagban, hozzávetőlegesen 3—4 százalékos emelését célozták meg. Korszerűsítik a gyártástechnológiai folyamatokat, erőteljesen gépesítenek, Új cikk a nádszövet A nyugati piacon erőteljesen megnövekedett az érdeklődés a nádszövet iránt A vállalat vezetői most a gépesítés fejlesztés irányát éppen ezért a feldolgozás ilyen természetet modernizálásra fordítja. A tőzeg vonatkozásában az anyag minőségi javítását határozták el. Mielőtt azonban a tőzegtermelés helyzetét és távlatát fogalmaznánk meg, hadd álljon itt az építőanyagokat értékesítő telepek, építtetők számára az a lehetőség, amit a vállalat kínál. Nádlemez, nádpalló — kézi és gépi préselásű — fagyvédő palló és 20 négyzetméteres nádszövet tekercs éves és negyedéves szerződés alapján, de expressz-szállításra is megrendelhető náluk. Pontosabban: ha netán valahol hiánycikk a nádépítőanyag, a hiba nem a vállalatban van. A jó minőségű tőzeget külföld is igényli. Szerencsére, a nádasdladányiak abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy hozzá kezdhettek a kereslet, a sokféle igény kielégítésének megteremtéséhez is. A külföld a savas kémhatású tőzeget keresi. A műszaki fejlesztés terve ezért egy új termelés-technológia kialakítása. Kapcsolatai és a fIöDFX A vállalat mint ismeretes az export jogot tíz Hónappal HÍRLAP Épül a Barátság II. kőolaj-távezeték 1970 egyik május végi napján Cziráki József is ott ült annak a kis repülőgépnek a fedélzetén, amellyel a Nehézipari Minisztérium és az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt szakemberei végigrepültek az akkor még csak terveik formájában létező Barátság II. kőolaj-tóvezeték nyomvonalán. Az összesen 600 kilométeres utat — odavissza — másfél óra alatt tették meg. A fiatal, akkor huszonnyolc éves kommunista gépészmérnök, mint az építés műszaki vezetője feszült figyelemmel nézte azt a 300 kilométer hosszú, 20 méter széles, úgynevezett szolgalmi sávot, ahol több század magával dolgozik majd az elkövetkezendő, csaknem három esztendőben. Tiszaszentmártontól — a szovjet—magyar határtól — hosszú az út Százhalombattáig. Különösen gyalog, távol a „civilizált” világtól, szántóföldön, legelőn, mezőn, hideg esőben, forró napsütésben, térdig érő hóban, embert, gépet kínzó fagyban. Tiszaszentmártontól hosszú az út Százhalombattáig, különösen gyalogosan, amikor meg kell küzdeni szinte minden méterért, meg kell küzdeni a természettel, a távvezeték útját keresztező utakkal, vasutakkal, folyókkal, csatornákkal, meg kell küzedni az anyaggal, gépekkel, de sokszor saját magunkkal is. A Barátság II. távvezetéken 1980-tól — amikor teljes kapacitással dolgozik majd —, évente 10 millió tonna kőolaj érkezik a Szovjetunióból. Ebből a távvezetékből táplálkozik majd — részben — a százhalombattai, de a Tiszai Vegyikombinátban felépülő új kőolajfinomító is, illetve az az új erőmű, melynek építését Leninváros határában már meg is kezdték. A beruházás nagyságát jól érzékelteti az 1 milliárd 200 millió forint, amelyet a Gazdasági Bizottság jóváhagyott a program megvalósítására, fontosságát pedig az is jelzi: a KISZ védnökséget vállalt, hogy a távoli, Volga mentén földfelszínre került olaj határidőben, 1972. november 7-én, a Nagy Októberi SzocialistaForradalom évfordulóján megérkezzék Százhalombattára. A távvezeték magyarországi szakaszán felépítésében a nemzetközi kooperációnak is nagy jelentősége van. A főbb munkahelyeket, a vezeték építésének útját, 4 zászló, a Szovjetunió, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság és hazánk zászlaja díszíti. A Volga menti olajat szállító vezeték a Szovjetunió területén Uzsgorod térségében ágazik szét, hazánkba Tiszaszentmártonnál lép be. Nemrégen érkezett meg az első szovjet munkacsoport, amely később 50 személyre nő. Feladatuk az lesz, hogy a szovjet—magyar határt képező Tisza-szakaszon a folyó medrébe lefektesse a vezetéket. L. I. Najgyonov gépészmérnök, a csoport vezetője elmondotta: azt tekintik elsőrendű célnak, hogy a Barátság II. kőolaj-távvezetéken a Szovjetunióból határidőben meginduljon az olaj a testvéri Magyarországra. A távvezeték magyarországi szakaszának 0-pontjától 15 kilométerre épül Fényesünkön a hatalmas fogadó és szivattyúállomás. A négy, egyenként 20 000 köbméter olaj befogadására alkalmas tartályból kettő már elkészült. A szivattyúk a Német Demokratikus Köztársaságból érkeznek majd, s velük jönnek a német szerelők is. A vezeték vonalán több helyen automatikus vezénylési tolózárakat építenek be, amelyeknek elkészítését a különböző csehszlovákiai vállalatok vállalták. Az egyik legnagyobb munkaterületen, a fényeslitkei szivattyúállomás megépítésén a külföldi partnereken kívül közel tíz magyar nagyvállalat is dolgozik. Ennek az objektumnak a határidőben való üzembehelyezése az egész tóvezetékprogram kulcsfeladata. A Barátság II. magyarországi szakaszának építése 1970 júliusában kezdődött, csővezeték építésére 1971 januárjától került sor. A Kőolajvezeték Vállalat dolgozói azóta nagy utat jártak be. A speciális tehergépkocsikkal rendelkező csőszállító részleg már búcsút mondott Szabolcs és Borsod megyének és Heves tájain gondoskodik arról, hogy mindig megfelelő mennyiségű cső álljon a nyomukba igyekvő részlegek rendelkezésére. A hegesztők népes csoportja a 600 milliméter átmérőjű csövek „öszszevarrásával” már a 299. kilométer felé közeledik. Nyomukban vonulnak a nagyteljesítményű árokásógépek, az önjáró szigetelő gépkomplexum, és az árokba fektetett csöveket betakaró dózerok csoportja. A Barátság II. kőolaj-távvezetékből a határtól a Keleti-főcsatornáig, Tiszaszentmártontól Tiszavasvárig 84 kilométeres szakasz már elkészült, végleges helyére került, az emberek és a gépek elsimították fölötte a talajt. A kőolaj-távvezeték építése természeténél fogva vándorélet. A vállalat mindent megtesz annak érdekében, hogy a nehéz munkát végző, otthonuktól, családjuktól távol dolgozó szakemberek megbirkózzanak feladatukkal. Ez a kemény munka kemény embereket kíván, csak az marad meg közöttük, aki képes megfelelni ezeknek a magas, a közösségi élet által emelt követelményeknek, a vándorélettel együttjáró nehézségeknek. A vezeték építői többszörösen is vándoréletet élnek. Vándorolnak az otthonuk és a munkahelyük között és — ahogy haladnak a munkával — szinte naponta vándorolnak földrajzi és emberi céljaik felé. Pontosan emlékeznek a napra, a dátumra, amikor elindultak Tiszaszentenártontól és pontosan tudják, hogy egy esztendő múlva Százhalombattán fogják ünnepelni a Volga menti olaj megérkezését Oravec János Vázszerkezetek Évről évre több vázszerkezetet gyárt a Dunai Vasmű az úgynevezett könnyűszerkezetes épületekhez. Képünkön: autódaru emeli be egy leendő raktár „bordáit”. — - ----! „Szocialista” összeköttetés Váltig töprengtem rajta, mit is csináljak, míg végül csak idézőjelbe tettem a címben a szocialista szót. Lévén, hogy az összeköttetések, amelyekről a továbbiak során szólni kívánunk, mindennek minősíthetők, csak éppen szocialistának nem. Bár az elnevezés tőlünk ered. Mi, hazai dolgozók találtuk ki. Némi köz- és öngúnnyal „szocialista összeköttetésnek” nevezzük a protekciót. S azért így, mert új társadalmunk körülményei között is föllelhetők maradványai. Elmúltak már azok az idők, amikor jelenségeket kézlegyintéssel lehetett elintézni, semmisnek tekinteni vagy megbélyegezni. Ma a realitások korát éljük. Módszereink birtokában megállapíthatjuk: hallatlanul nagy eredményeket értünk el a protekció elleni küzdelemben. Eredményeink keltette , remünket azonban gyakran keserítik meg azok a jelenségek, amelyek a „szocialista” összeköttetések meglétére, sőt egyes területeken való erőteljes funkcionálására utalnak. Fájdalmas, olykor a dolgozók igazságérzetét mélyen sértő tények is tapasztalhatók. Sokszor a szemünk láttára jutnak emberek jogtalan ügyeskedésekkel meg nem érdemelt előnyökhöz. Sérelmünk jogos. Ám ezzel nincs elintézve, lezárva az ügy. Módunkban áll ugyanis szót emelni a legkülönbözőbb fórumokon az igazságtalanságot sértő személyi összefonódások ellen. De sokszor inkább hallgatunk. Magunkban, szűkebb körben mérgelődünk tovább. A protektorok és pártfogoltjaik eközben pedig zavartalanul űzhetik kisded játékaikat. A dolgozó azt mondja erre: a protekció lovagjai nemcsak az ügyeskedésben leleményesek, hanem a megtorlásban is. Hogy számtalan példa mutatja, nagyot tudnak ütni, és szoktak is, éppen gátlástalanságukból merítve a bátorságot. De egy egész kollektívát nem lehet agyonütni. Érvényesülhet tehát az igazság, ha együttesen, közös erővel lépünk fel a tapasztalt negatív jelenségekkel szemben. Igen ám — kénytelen itt közbeszólni az újságíró —, csakhogy az élet többnyire nem fekete-fehérben produkálja a tényeket, jelenségeket. Könnyen megeshet, hogy egyik nap vádlók vagyunk protekcionizmus-ügyben, másnap — hogy finoman fejezzük ki magunkat — érintettek. Hétfőn kemény szavakkal illetjük X-et, mert mindig kiügyeskedi magának, hogy — például — közpénzen külföldre utazzon. Kedden viszont esetleg mi kérünk „szívességet” egy bennünket érintő ügyben Y-tól. Ami azt is jelzi: a társadalom is ludas némiképpen a „szocialista összeköttetések” jelenségeinek továbbéltetésében. Részint úgy, hogy tagjai nem harcolnak kellő eréllyel, bátorsággal, következetességgel a napfényre bukkanó protekcionizmus ellen. Részint úgy, hogy olykor maguk is beleesnek a jogtalan előnyszerzés kisebb-nagyobb bűnébe. Ilyenkor egy kicsit úgy fest a dolog: a protekció, ha mások csinálják, elítélendő, megbélyegezendő. Ha nekünk van rá szükségünk, már-már bocsánatos bűn, sőt olykor kifejezetten „baráti szívesség”. Megszüntetni, a társadalmi cselekvés porondjáról kitiltani ezért nem, egyszerű — ezt tapasztalhatjuk nap mint nap. Az ellene vívott harcban hol ütnünk kell, hol pedig kritikusan kell szemlélni saját magunkat. S ha őszintén magunkba tekintünk, talán nem is tudjuk olyan hamar és egyértelműen eldönteni, melyik a könynyebb, melyik a nehembb. Papp Zoltán