Fejér Megyei Hírlap, 1972. április (28. évfolyam, 78-101. szám)
1972-04-01 / 78. szám
Szombat, 1972. április 1. — — HÍRLAP ------- - 3------- Befejeződött a mezőgazdasági termelőszövetkezetek kongresszusa Megyénk két küldöttének hozzászólása Mint azt már március 31-i lapunkban közzétettük, a termelőszövetkezetek II. országos kongresszusán csütörtökön felszólalt Nagy Györgyné, a mezőkomáromi Vörös Csepel Termelőszövetkezet A területi küldöttválasztó értekezlet olyan megbízással delegált bennünket e magas színtű fórumra, hogy tolmácsoljuk az üzemek elismerését az elmúlt évek eredményeiért, ugyanakkor szóljunk ,a szövetkezeti tagok gondjairól is. Engedjék meg, hogy mint nő és mint a szövetség nőbizottságának tagja, először a nők sajátos helyzetével foglalkozzam. Az üzemi szintű munkával párhuzamosan szövetségünk területén is rangjának megfelelően foglalkoztak a nőkérdessel. 1971 novemberi küldöttgyűlésünkön tárgyaltuk a Központi Bizottság vonatkozó határozatának végrehajtási tapasztalatait és az üzemi nőbizottságok megválasztását, m munkába állásukat. Általános tapasztalatként mondhatom, hogy a nőbizotságok közgyűlési hatáskör alatt szervezett program keretében végzik feladataikat. Jelentős eseményeként értékeltük, hogy a bizottságok elnökei igen kevés kivételtől eltekintve, vezetőségi tagok voltak. 1872 márciusi küldöttgyűlésünkön megvitattuk a nők termelésben elfoglalt helyét, szerepét és tendenciáit. Elemzéseink feltárták a napi és a jövőben várható foglalkoztatási gondokat. E témakörből, mint várható, országos problémát ki kell emelnünk a növénytermelés szerkezeti és technológiai változásaival együtt jelentkező feladatokat. Mindannyiunk előtt ismert, hogy a női munkaerő döntő többsége a növénytermelésben helyezkedik el A termeléstechnológia fejlődésével egyre inkább a munkaintenzív ágazatok felé tolódik el ez az arány. Üzemi vezetőink többsége foglalkozott azzal, hogy a jövedelemnövekményadó nehézségeket támasz e népgazdaságilag is kiemelkedően fontos kultúrák területi növelésénél. Ennek vonzatai elsősorban a női munkaerő foglalkoztatási lehetőségét korlátozzák. A szabályozó módosítása tehát már napjainkban is, de a jövőben még intenzívebben szükségessé válik. A női munka közvetlen feltételei között szeretnék szólni még két gyakorlati kérdésről. A falusi bölcsődék, óvodák, napközi otthonok létesítése a rendszeres munkába járás egyik igen lényeges feltétele. Üzemeink döntő többsége a rendeletben előírt anyagi támogatáson felül jelentős plusz terheket vállalnak a létesítmények bővítésében, korszerűsítésében és fenntartásában. A gyakorlat viszont azt igazolja, hogy a falu munkaképes tagjainak nagy része nem lakhelyén dolgozik. E munkavállalók kommunális igényei viszont a helyi tanácsokat és üzemeket terhelik. E szervek vezetői hiába kérik azon nagyvállalatok segítségét, akikhez nem egyszer 100—200 ember is eljár, a község ilyen irányú segítésétől elzárkóznak. A falusi életforma jelentős változásaival együtt felszínre kerülnek az úgynevezett második műszak megkönnyítésének feltételei is. Egyre több asszony igényelné azt, hogy a falusi üzletekben is lehessen vásárolnimélyhűtött, félkészfőkönyvelő-helyettese és ifj. Szabó Dániel, a verebi Új Élet Termelőszövetkezet KISZ-titkára. Az alábbiakban vázlatosan közüljük a két megyénkbeli küldött hozzászólását, és késztermékeket. Tudjuk, hogy a teljes ellátás feltételeinek biztosítása jelentős anyagi terheket ró népgazdaságunkra. Szükségesnek tartjuk azonban, hogy jelezzük ezen igények meglétét. Az üzemek közgyűlésein téma volt a szociális ellátás. Köszönetünket kell tolmácsolnom azokért az intézkedésekért, melyek az elmúlt években láttak napvilágot. Kiemelkedő jelentőségűnek tartjuk a nyugdíjazás, az orvosi ellátás, a gyermekgondozási és szülési segély bevezetését. Minden szövetkezeti asszony tisztában van és tisztában kell, hogy legyen azzal, hogy ezen újszerű lehetőségek a parasztság életében növényvédő szakmunkás és traktoros munkakörben dolgozom. Mindenki előtt ismeretes, hogy ez egészségre ártalmas és nagy fizikai erőt igénylő munka. Akik e munkakörben dolgoznak, azokkal együtt az a véleményem, hogy e területen a munkakörülményeket jelentősen és gyorsan könnyíteni kell. Képzeljék el, hogyan lehet nyári hőségben egy űrhajósnak is becsületére váló ruhában és felszerelésben, gázálarcban napi 10 órát traktoron dolgozni. Persze ez a felszerelés azt a célt szolgálja, hogy egészségünket védje. De mert a felszerelést ilyen körülmények között nem bírjuk magunkon tartani, hogy munkánkban eredményt is produkáljunk, ezért gyakran igyekszünk hiányosan öltözni, így aztán egészségünk szenved kárt. Felteszem a kérdést: miért nem lehet nálunk kísérletezni és megfelelő felszerelést készíteni. Gondolom, ha a tervezőknek kellene ilyen öltözékben dolgozni, majd terveznének akkor megfelelőbb eszközöket is. Csak egyet említek: nem lehet-e a traktorvezető részére olyan vezetőfülkét készíteni, amelyben a traktorvezető vegyszerezés esetén is szabadon és veszélyeztetés nélkül tudna dolgozni? A légkondicionáló készülékeket luxus célokra már régen kitalálták és használják. Mi, szakmunkások, a szakmunkásképzést rendkívül fontosnak tartjuk, erről a témáról igen sokat írnak és igen sokat hallunk. Úgy véljük, megfelelően folyik is ez a képzés. A probléma azonban ott jelentkezik, hogy a kiképzett szakmunkások egy része nem jelentkezik a munkaterületen, vagy nem abban az ágazatban, munkakörben foglalkoztatják a gazdaságok, mint amilyen ágazatban kiképezték. Olyan tapasztalataiunk is van, hogy a beiskolázást nem mindig tervszerűen végzik. Előfordult már több esetben, hogy a gazdaság vezetői olyan ágazatra iskoláznak befiatalokat, amely ágazatot nem is kívánnak létrehozni. Ezért a fiatal szakmunkások egy része ön-először a népgazdaság anyagi áldozatai árán láttak napvilágot. Az elért nagy eredmények mellett azonban még napjainkban nem egységesek e társadalmi juttatások. Tujuk, hogy pártunk legmagasabb fórumain is foglalkozott a differenciák megszüntetésével, ezért biztosak vagyunk azok megoldásában. A fizetett szabadság bevezetésével és a generációváltással együtt növekszik a termelőszövetkezeti tagok szervezett pihenési igénye. Ennek részbeni kielégítése érdekében a négy szövetség tagszövetkezetei összefogtak azzal a céllal, hogy Harkányban megépítsék napjaink első szövetkezeti gyógy- és pihenőüdülőjét. A társuló üzemek szívesen vállalták a létesítmény anyagi terheit annak érdekében, hogy a beteg és pihenni vágyó dolgozóikat szervezetten üdültethessék. A beruházásokról hozott rendelet miatt, a megvalósítás viszont bizonytalanná vált. Az üdülő megépítését nem tekinthetjük csupán néhány tízezer szövetkezeti tag pihenési problémájának, mivel ez napjaink első szociális jellegű közös vállalkozása, a kezdeményezés híre bejárta az egész országot. Meghiúsulás esetén tehát jelentős morális visszhangot váltana ki és hosszabb időre az ilyen jellegű vállalkozási kedv visszaeséséhez vezetne, hibájukon kívül annak ellenére, hogy az állam nem kis költségén tanultak, elvesznek a mezőgazdaság számára. Mostanában többször hallottam a rádióban és a tévében, hogy az iparból sokan a termelőszövetkezetekbe mennek dolgozni. Én ennek a fordítottját tapasztalom. Ugyanis hozzánk ezekből az iparból jött emberekből nem jött senki, de ahogy a környékünket ismerem, a járásunkba se mentek. Hallok olyan tszről, ahol valamilyen melléküzemet szerveznek és ott található ilyen ember, de én még traktoron ülni, kapálni, vegyszerezni ilyet nem láttam. A fiatalok közül viszont nem kevesen törekednek a városba, és ennek egyik oka az, hogy nincsenek meg azok a kulturális körülmények, azok a munkahelyi körülmények, amik az ipari üzemekben és az állami vállalatoknál vannak. Bár tapasztaljuk az erőfeszítéseket, hogy ezeket jóvátegyék nálunk és környékünkön a szövetkezetekben, de ez nem megy gyorsan. Még egy gondolatot szeretnék elmondani itt a kongresszuson. Mint KISZ fiatal, nagyon örülök, hogy az új választásoknál küldött lettem a szövetségünknél és örülök, hogy eljutottam a kongreszszusra. Otthon is elmondtam, itt is elmondom, hogy mi így gondolkodunk, hogy cselekvői és nem szemlélői vagyunk annak a nagy munkának, ami országunkban és a szövetkezetekben is folyik. Azt kérjük a szövetkezeti vezetőktől, segítsenek bennünket és támaszkodjanak ránk. A mi bázisunk a szövetkezet. Tevékenységünkhöz nagyon fontos a szövetkezet segítése. Tanácsokat kérünk, meghallgatást igénylünk. Annak is örülnénk, ha a szövetkezetekben a vezetőségek, vagy a közgyűlések néha foglalkoznának a problémáinkkal. A Parlamentben pénteken megkezdődött a mezőgazdasági szövetkezetek második országos kongresszusának záró ülése. Győri Sándor, az abonyi Ságvári Tsz elnöke nyitotta meg a kongresszus pénteki ülését. A munkaértekezlet zárónapján megjelent a tanácskozáson Fehér Lajos, az MSZMP Politikai Szabó István. Szabó István rámutatott arra, hogy a kongresszuson sokan foglalkoztak az üzemen belüli ellenőrzéssel. Ebben a munkában jelentős segítséget nyújtottak a területi szövetségek, amelyek kialakították az ellenőrzés rendszerét. Az ellenőrzést azonban még tovább kell fejleszteni, nagyobb segítséget kell nyújtani a termelőszövetkezeteknek. Kifejtette, hogy a mezőgazdaságban érvényesülő közgazdasági szabályozók összességükben jól szolgálták a gazdaságok fejlődését. Kifogásolta azonban, hogy esetenként évente többször is módosítják azérvényben lévő rendelkezéseket, ami zavarja a gazdálkodás stabilitását. A gazdaságok információs rendszeréről az volt a véleménye, hogy a termelők ma Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese, a kormány több tagja, valamint a hazai, gazdasági, politikai és társadalmi élet sok kiválósága. Több hozzászólás után az elnöklő Győzi Sándor lezárta a háromnapos úyunkaértekezlet vitáját, s felkérésére Szabó Istvánt, a TOT elnökét a válaszadásra még kevés információval rendelkeznek, igen gyakran hiányos ismereteket kapnak lényeges gazdasági kérdésekről. A termelőszövetkezeti vezetők tájékoztatását azért a jövőben rendszeresebbé kell tenni. Az üzemek differenciálódásáról azt tartotta: a különbségeknek nem szabad megszűnniük, a differenciálódás ugyanis egyfajta hajtóerő, amit a gazdasági élet egész rendszere sem nélkülözhet. Emlékeztetett arra, hogy az egészségtelen különbségek megakadályozására több intézkedés látott napvilágot. Az élelmiszergazdasági kooperációk kialakításánál tiszteletben kell tartani a kialakult tulajdonformákat — hangsúlyozta a TOT elnöke, majd arról szólt, hogy egész sor jó példa bizonyítja az együttműködés létjogosultságát, így van ez egyebek közt a baromfiiparban. Dicsérően szólt a több éves szerződéskötés lehetőségéről és azt tartotta: ebben kiaknázatlan lehetőségek vannak. A partnereknek minden előítéletet félre kell tenniük akkor, amikor az együttműködésről tárgyalnak. A bürokrácia elburjánzásáról, az aktagyártásról kifejtette: el kell hagyni minden olyan adatközlést, amely nem függ szorosan össze a fontosabb gazdasági jellegű információkkal. Kitért a szarvasmarha-tenyésztés helyzetére. Figyelmeztetett: ezt a kérdést nem lehet leegyszerűsíteni azzal, hogy csak a pénzügyi vonatkozásait feszegetik; többről van szó. Az állattenyésztésnek ez az ágazata csak úgy dolgozhat a jövőben az eddiginél eredményesebben, ha a fejlesztésre komplex intézkedéseket dolgoznak ki. Befejezésül hangsúlyozta, hogy a termelőszövetkezeti vezetőknek reális célokat kell kitűzniük a tagság elé. Meggyőződését fejezte ki, hogy a meglévő termelőeszközökkel is javítani lehet a gazdálkodást, és hogy a lehetőségekkel él is a termelőszövetkezeti parasztság. Szabó István zárszava után szavazás következett. A kongresszus egyhangúlag elfogadta a beszámolót, a vitában elhangzott javaslatokat, a választ és állásfoglalást. Szintén egyhangúlag fogadta el a kiadott alapszabály-tervezetet és az ehhez» fűzött javaslatokat Nagy Györgyné. Könnyíteni kell a második műszakon Szabó Dániel: Számítunk a fiatalokra II kongresszus záróülése Reális célokat A kongresszus állásfoglalása összegezi a mezőgazdasági termelőszövetkezeti mozgalomnak az utóbbi öt évben — az 1967. tavaszán tartott I. . kongresszus óta — elért fejlődésének tapasztalatait. Az eredményeket és a gondokat felelősséggel mérlegelve foglalt állást a kongresszus a mozgalom fejlődését és jövőjét érintő kérdésekben. A kongresszus megállapította, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek eredményei a párt helyes politikáját és a munkásosztálytól kapott aktív támogatást tükrözik. Magas szintű jogszabályokban jutnak kifejezésre a szövetkezetpolitikai elvek, amelyek szerint a szövetkezetek a népgazdasági fejlődésében nélkülözhetetlen szocialista szervezetek, s a szövetkezeti tulajdon a társadalmi tulajdon más formáival egyenrangú. A gazdaságirányítás fejlesztésével kibontakozott az önálló, vállalatszerű gazdálkodás és a szövetkezeti demokrácia, lényegesen javultak a szövetkezeti parasztság munka- és életkörülményei. Ezzel még szorosabbá vált a munkásosztály és a szövetkezeti parasztság szövetsége. A mezőgazdasági szövetkezetek gazdálkodásában az új gazdaságirányítási rendszer erősítette a tervszerűségi törekvéseket, s így a gazdasági befolyásolás, ösztönzés alapvető módszereiben nincs szükség mélyreható változtatásra. A kongresszus megállapította, hogy a növénytermesztés színvonala általában a népgazdasági terveknek megfelelően alakult, számottevően emelkedett a sertés- és baromfitermelés, de fontos népgazdasági feladatnak tartja a szarvasmarhatenyésztés, a zöldség-, a cukorrépa-termesztés és más munkaigényes ágazatok fejlesztését. Éppen ezért felhívta a szövetkezeteket, hogy segítsék a népgazdasági érdekek érvényesülését. A kongresszus aláhúzta, hogy a fejlesztésben ne a közös gazdaságok területének növelése, hanem az eszközök koncentrációja, a belterjesség és a hatékonyság, valamint a föld, a terrészeti adottságok és a belső erőforrások jobb hasznosítása érvényesüljön. A kongresszus véleménye szerint a jogszabályok, s mindenekelőtt a termelőszövetkezeti törvény , tág lehetőséget nyújtanak a tevékenységi kör kiszélesítésére, de az élelmiszergazdaságban még nem használták ki maradéktalanul ezeket a lehetőségeket. A mezőgazdasági termelés és árukibocsátás növelése érdekében szükségesnek tartja a kongresszus, hogy a szövetkezetek üzemágként szervezzék a háztáji gazdaságokat és segítsék termékeik nagyobb arányú értékesítését. Fontos törekvés legyen, hogy üzemáganként és termelési ágazatonként is helyes összhang alakuljon ki a termelési célok és a beruházási lehetőségek között, s a megfontolt döntést alapos előkészítés kövesse. Fontos követelménynek tartja a kongresszus, hogy a szövetkezetek nagy gondot fordítsanak a különböző szintű vezetők termelőszövetkezeten belüli utánpótlására, a tagok szakmai képzésére, a fiatalok továbbtanulásának támogatására. A szocialista elosztás elvének megfelelően támogassák a jobb munkára és műszaki fejlesztésre ösztönző, a termelési eredménynyel összhangban álló teljesítménydíjazási, érdekeltségi módszerek érvényesülését, s ne feledkezzenek meg az erkölcsi elismerésről sem. A kongresszus nagyra értékeli a termelőszövetkezeti tagok társadalombiztosításában, nyugdíjrendszerében, életkörülményeiben, szociális ellátásában elért fejlődést, de indokoltnak tartja, hogy a szövetkezetek és a társadalom közös erőfeszítésével fokozatosan megszűnjenek a termelőszövetkezeti parasztság és a munkások szociális ellá- tásában még fennálló különbségek. Javasolja, hogy lehető-ségeikhez mérten, a szövetkezetek működjenek közre a falusi és a tanyai elmaradottság fokozatos felszámolását célzó állami intézkedések megvalósításában. Az állásfoglalás hangsúlyozza, hogy erősödött és tényleges tartalmat kapott a szövetkezetek önkormányzatai A közös gazdaságok többség® felismerte azt is, hogy a vezetés demokratizmusa szükségessé teszi a belső ellenőrzés fejlesztését. A kongresszus megállapította, hogy a mezőgazdasági szövetkezetek érdekképviseleti szerveinek szervezeti és működési elvei beváltak, de szükség lesz munkájuk fejlesztésére is, hogy jobban segíthessék a szövetkezetek gazdasági és társadalmi fejlődését. Foglalkozzanak többet a szövetkezetek belső életének fejlesztésével, a vezetés színvonalának javításával. A kongresszus megbízza a termelőszövetkezetek országos tanácsát, hogy kezdeményezze saját termelőszövetkezeti lap indítását. Végezetül ebben a dokumentumban a kongresszus felhívással fordul az ország valamennyi mezőgazdasági szövetkezetéhez, hogy segítsék, támogassák az állásfoglalásban foglalt feladatok megvalósítását. A kongresszuson elnöklő Győri Sándor ezután felkérte Fierpasz Károlyt, a jelölőbizottság elnökét, az agárdi Gárdonyi Géza Tsz elnökét, hogy ismertesse annak a 23 jelöltnek a névsorát, akikkel 125-re egészül ki a Termelőszövetkezetek Tanácsa. A bizottság javaslatát a kongresszus elfogadta, a jelöltek nevét felvették a szavazólapokra. Ezután Pesli István, a szavazatszedő bizottság elnöke, a kiskunfélegyházi Vörös Csillag Tsz elnöke ismertette a szavazás rendjét, majd a kongresszuson részt vevők a Parlamentben kijelölt szavazóhelyiségekben titkosan választották meg a jelölteket. A szavazás eredményét ezután a szavazatszedő bizottság elnöke ismertette, majd az újonnan megválasztott termelőszövetkezetek országos tanácsa visszavonult, megtartotta első ülését és megválasztotta testületi szerveit és tisztségviselőit. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsának elnöke: Szabó István; elnökhelyettesek: Moharos József, dr. Nyíri Béla és dr. Simka István. A TOT elnökségének 11 tagja van. A TOT állandó bizottságai: az ellenőrző-, a nő-, a közgazdasági, a fejlesztési, valamint a társadalmi és önkormányzati bizottság. A termelőszövetkezetek II. országos kongresszusa befejezte munkáját.