Fejér Megyei Hirlap, 1972. június (28. évfolyam, 127-152. szám)

1972-06-25 / 148. szám

2 HÍRLAP (Offirt) VILÁGHÍRADÓ Az események krónikája: HÉTFŐ: Kissinger, Nixon bizalmi embere Pekingbe érkezett Nemzetközi pilótasztrájk Tito jugoszláv elnök Varsóban KEDD: McGovern megnyerte New York állam próbaválasztását Megkezdődött a genfi leszerelési értekezlet új ülésszaka SZERDA: Izraeli támadás Liánon ellen Egyiptom, Líbia és Szírfia államfőinek értekezlete Fiedel Castro Prágába érkezett CSÜTÖRTÖK: Kohl-Bahr megbeszélések Bonnban Megegyezés a francia kommom­nisták és szocialisták között a jövő kormányprogramjában PÉNTEK: Indira Gandhi indiai miniszterelnök befejezte magyaror­szági látogatását Újabb általános sztrájk Franciaországban SZOMBAT: Tárgyalások az észak-íro­rszági tűzszünet megteremtésére Valutaválság a font árfolyamának megingása miatt Az amerikai elnökválasztá­si versengés új fordulatot vesz azzal, hogy a demokrata párti előválasztások George Mic- Govern szenátor esélyesként indul a két hét múlva Mia­miban megrendezendő orszá­gos gyűlésen, a demokraták elnökjelöltjét meghatározni hivatott konvención. A 49 éves dél-dakotai szénától, egy vidéki pap fia Kalifornia után a múlt héten Amerika második legnépesebb államá­ban, New York államban is győzött. A konvención a sza­vazattöbbséghez 1509 küldött voksa szükséges, az elővá­lasztások bonyolult rendszere szerint eddig több mint 1300 szavazatra számíthat McGo­vern. S talán hátra van az utolsó nagy ütőkártyája: ma­ga mellé veheti alelnökjelölt­­ként Edward Kennedy szená­tort ! Amerikában ma lázas izga­lommal tippelnek, jósolgat­nak: bedobja-e hát a kalap­ját a választási küzdelembe az utolsó Kennedy vagy sem? Sokan számolgatnak: ennyi meg ennyi millió sza­vazatot hozhatna McGovern­­nek a katolikus olasz, ír, len­gyel származású amerikai polgárok soraiból Kennedy alelnökjelöltsége. Vitatéma az is, hogy azért nem lenne-e biztonságosabb Edward Ken­­nedynek a dolga, ha 1976-ban egy véglegesen távozó repub­likánus elnök utódjelöltjével kellene felvennie a harcot? Az amerikai alkotmány sze­rint ugyanis csak kétszer négy évet tölthet valaki a Fehér házban, Nixonnak, ha most győzne is, 1976-ban mindenképpen ki kell költöz­nie. . . Az Edward Kennedy alelnökjelöltsége mellett kar­­doskodók azt mondják, még az sem baj, ha most McGo­­vern alul marad Nixonnal szemben, mert ebben az eset­ben négy év múlva a dél­dakotai szenátor nem indul­na elnökjelöltként, s így a Fehér Ház birtokáért Edward Kennedy léphet fel... McGovern eddigi sikerei elgondolkoztatják az ameri­kai politika megfigyelőit. A szenátor programja európai szemmel nézve amolyan szo­ciáldemokrata program: 300 ezerről 100 000-re csökkente­né az Európában (főleg az NSZK-ban) állomásozó ame­rikai csapatok létszámát, az így megtakarított pénzen új munkaalkalmakat teremtene. Egyébként is jólétet ígér az USA népének: minden la­kos évi legkisebb keresete meghaladná az 1000 dollárt. Nagyszabású reformokat he­lyez kilátásba az adózás te­rén éppúgy, mint a közokta­tásban. S a legfontosabbat hagytam a végére: azt ígéri, hogy befejezi a vietnami há­borút, hazahozza az amerikai kiskatonákat. McGovern hívei elsősorban a fiatalság soraiból kerülnek ki, no meg a kevés joggal rendelkező — mondjuk így — kisebbségek soraiból (puerto ricciak, mexikóiak — már a négerek kevésbé kedvelték...) A munkásság egy része áll még McGovern mellett, de a szakszervezeti vezetők ellene vannak. A liberális értelmi­ség támogatja a dél-dakotai szenátort, sőt, szívesen látná őt az elnöki székben a tőké­sek egy csoportja is! Az, amely úgy véli: reformok kellenek az amerikai kapita­lista rend megvédéséhez, az imperialista politika fenntar­tásához. Leegyszerűsítve azt mondhatnék: McGovern „né­pibb” tartalmi, színezetű Kennedy-politikát ígér. Úgy mondják, a republiká­nus párt berkeiben riadalmat kelt a McGovern—Kennedy kettős esélyeinek növekedé­se. Akik biztosra fogadták Nixon győzelmét, aggódni és kétkedni kezdenek. A nagy kérdés: tud-e valamit felmu­tatni az őszig az elnökjelölt elnök Vietnamban? Elérhető közelségbe hozza-e a háború­­végét? A maga módján — a minden eddiginél kegyetle­nebb vietnami bombázások ellenére — a Nixon-kormány­zat próbálkozik is. Egyfajta kísérlet történhetett Kissin­­gernek, az elnök nemzetbiz­tonsági főtanácsadójának, Nixon bizalmi emberének pekingi tárgyalásai közben vagy azokkal párhuzamosan is. Látnivaló, hogy a kínai ve­zetőktől azt várja Washing­ton, hogy latba vetik befolyá­sukat Hanoiban és az ideig­lenes forradalmi kormány­nál. .. A Moszkva—Hanoi—Peking —Washington politikai négy­szögben sok minden történt az utóbbi hetekben, a szovjet— amerikai csúcstalálkozó után járt Le Duc Tho Pekingben, Podgornij szovjet államfő a Vietnami Demokratikus Köz­társaságban, Kissinger pedig tárgyalt a kínai vezetőkkel, — egy valami azonban hiány­zik, a közvetlen vietnami— amerikai tárgyalás! A VDK ismételten leszögezte tárgya­lási készségét, csak persze, nem az elfogadhatatlan ame­rikai feltételekről. .. Még a héten sem került sor Párizs­ban a Kiéber sugárúton újabb ülésre a négyes konferencián. A héten ismét feszültebbé vált a közel-keleti helyzet, mert három héttel a Tel Aviv-i repülőtéren a japán „kamikazék” által elkövetett merénylet után Izrael bevál­totta a fenyegetését és lesúj­tott­a Libanonra... Az iz­raeli támadás egybeesett az­zal, hogy az egyiptomi Mer­­sza Matruh üdülőhelyen ta­nácskozni kezdett az Arab Köztársaságok Szövetségének elnöksége, Szadat egyiptomi, Asszad szíriai és Kadhafi, lí­biai köztársasági elnök. (Csat­lakozott hozzájuk Uganda ál­lamfője, Amin tábornok is.) Az izraeli akció látnivalóan kihívás volt az arab vezetők ellen. Bármily ellentmondá­sosnak tűnik, az izraeli „hé­jáknak” az az érdekük, hogy Kairóban, Tripoliban vagy Damaszkuszban a háborús hangulat kerekedjék felül a józanságon, a tárgyalásos megoldás helyett az arab ve­zetők a harc lehetőségeit ke­ressék. Európában a legérdekesebb új fejlemény Észak-Írország­­ban adódott, ahol a hét vé­gén megnövekedett a remé­nye annak, hogy rövidesen megszűnnek az utcai harcok, a robbanások, az erőszakos cselekmények. Az úgyneve­zett ír köztársasági hadsereg, az IRA két szárnya közül a harcosabb, a szélsőségesebb is bejelentette, hogy kész a tár­gyalásokra. A véget ért hét a magyar diplomácia szempontjából azért marad emlékezetes, mert most zajlott le Indira Gandhi, India miniszterelnökének hi­vatalos látogatása, ezenkívül a héten jelentették be, hogy Rogers amerikai külügymi­niszter rövidesen Magyaror­szágra látogat.­­-----------------------------------------­ Fidel Castro Pozsonyban. A Kubai Kommunista Párt KB első titkárát Jozef Lenárt, Szlovákia Kommunista Pártja KB első titkára üdvözölte. Srelefoto — Fejér megyei Hírlap) így látta a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József: Vasárnap, 1972. június 25. Magyar—indiai közös közlemény (Folytatás az 1. oldalról.) A nemzetközi helyzetet érintő fontos kér­dések megvitatása során kitűnt, hogy a két ország kormányának álláspontja azonos, vagy nagyon közel áll egymáshoz. A felek újból megerősítették, hogy a mi korunkban a különböző társadalmi rendszerű országok közötti kapcsolatokat és a vitás kérdéseket a békés egymás mellett élés politikája és ahol ennek lehetősége fennáll, a népek ér­dekeinek megfelelően az aktív együttműkö­dés alapján kell rendezni, és hogy az álla­mok közötti kapcsolatokat az egyenjogúság, a be nem avatkozás és a kölcsönös előnyök elveire kell alapozni. A felek megállapodtak abban, hogy a két külügyminisztérium között időszakos kon­zultációkat tartanak az őket kölcsönösen ér­deklő területeken való szorosabb együttmű­ködés előmozdítására. A két fél nagy jelentőséget tulajdonít az európai béke és biztonság megszilárdítására irányuló erőfeszítéseknek. Megelégedéssel állapították meg, hogy a haladó erők követ­kezetes erőfeszítéseinek eredményeképpen létrejönnek egy összeurópai béke- és biz­tonsági értekezlet összehívásának feltételei. Kifejezték azt a reményüket, hogy ez a kon­ferencia nemcsak az európai feszültséget fogja enyhíteni, hanem kedvező hatást fog gyakorolni a konfliktusok megoldására a világ más térségeiben is. A Szovjetunió és a Német Szövetségi Köz­társaság közötti és a Lengyel Népköztársa­ság és a Német Szövetségi Köztársaság kö­zötti szerződések és a Nyugat-Berlin státu­szára, vonatkozó négyhatalmi megállapodás megkötését, valamint a Német Szövetségi Köztársaság és a Német Demokratikus Köz­társaság között a nemzetközi jog alapján létrejött megegyezést az összes európai ál­lam konstruktív együttműködését előmoz­dító, igen fontos tényezőknek tekintik. A két fél üdvözölné a két német állam felvételét az Egyesült Nemzetek Szervezetébe. A Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke nagyra értékelte India hozzá­járulását a Délkelet-Ázsia térségében fel­merült válságok és különösen a hindusztáni félszigeten 1971-ben kirobbant válság meg­oldásához. A két fél egyetértett abban, hogy a Bangladesh Népi Köztársaság az indiai szubkontinensen Délkelet-Ázsia békéjének és biztonságának fontos tényezője. A felek a szuverén, független Bangladesh Népi Köz­társaság létrejöttét Bangladesh népe nem­zeti felszabadító harca eredményeként ér­tékelik és egyetértenek abban, hogy bármi­lyen kísérlet, amely az új realitásokat fi­gyelmen kívül hagyja, csak növeli a feszült­séget és a bizonytalanságot a térségben. A két fél kifejezte azt a reményét, hogy Bangladesh hamarosan elfoglalja jogos he­lyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében és más nemzetközi szervezetekben. Az indokínai helyzetet elemezve a két fél mély együttérzését és nagyrabecsülését fe­jezte ki Vietnam hős népének harca iránt. Elítélik a Vietnami Demokratikus Köztársa­ság területeinek bombázását, kikötőinek blo­kádját és elaknásítását. Kifejezésre juttat­ták, hogy támogatják a Dél-Vietnami Ideig­lenes Forradalmi Kormány által előterjesz­tett hétpontos javaslatot, amit a vietnami békés politikai rendezés reális alapjának te­kintenek. Meg vannak győződve, hogy az in­dokínai helyzetet csak az összes külföldi csapatoknak a térségből való visszavonása, valamint Vietnam népei azon elidegeníthe­tetlen jogainak a tiszteletben tartása alap­ján lehet megoldani, amely szerint jövőjü­ket minden külföldi beavatkozástól függet­lenül legyenek képesek eldönteni. A két fél mély aggodalmát fejezte ki az elhúzódó közel-keleti válság miatt. Hangsú­lyozták, hogy a térség tartós békéjét az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1967. november 22-i határozatának maradéktalan végrehaj­tása segítheti helyreállítani. A két fél követelte a fegyverkezési hajsza megszüntetését és a nukleáris és hagyomá­nyos fegyverfajtákra egyaránt kiterjedő és szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett végre­hajtandó általános és teljes leszerelés meg­valósítását. Ezzel kapcsolatban üdvözölték azt a javaslatot, hogy leszerelési világérte­kezletet hívjanak össze valamennyi ország részvételével. A Magyar Népköztársaság Minisztertaná­csának elnöke és India miniszterelnöke egy­értelműen elítélték az imperializmust, a neo­­kolonializmust és a faji megkülönböztetés politikáját. Hangsúlyozták annak szükségességét, hogy a gyarmatosítás minden maradványát gyor­san felszámolják és az Egyesült Nemzetek Szervezetének a gyarmati országok és népek függetlenségére vonatkozó határozatait ma­radéktalanul végrehajtsák. Mindkét fél egyetértett a két ország kö­zötti különböző szintű látogatások cseréjé­nek fontosságában és abban, hogy az Indiai Köztársaság miniszterelnökének és küldött­ségének magyarországi látogatása hozzájá­rult a Magyar Népköztársaság és az Indiai Köztársaság közötti megértés és együttmű­ködés még szorosabbá tételéhez. Az Indiai Köztársaság miniszterelnöke kö­szönetét fejezte ki azért a vendégszeretetért, amelyben őt és küldöttségének tagjait ma­gyarországi tartózkodásuk alatt részesítet­ték, és meghívást adott át Fock Jenőnek, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa el­nökének, hogy kölcsönösen megfelelő idő­pontban látogasson el Indiába. A magyar kormány elnöke a meghívást köszönettel el­fogadta. (MTI) Heves harcok Dél-Vietnamban Saigon A dél-vietnami népi felsza­badító erők szombaton haj­nalban a My Ghanch folyótól délnyugatra és délre két pon­ton támadták a saigoni kor­mánykatonaság állásait, s harckocsik és a nehéztüzér­ség támogatásával folytatták előrenyomulásukat Hué, egy­kori császárváros irányában. Hué repülőterére szombat­ra virradóan a hazafiak több rakétalövedéke csapódott be. A hazafiak újabb akcióiról érkeztek jelentések Binh Dinh partmenti tartomány térségéből is. A Saigontól mintegy 465 kilométerrel északra lévő térségből kiszo­rították állásaikból és mene­külésre kényszerítették a Thieu-rezsim katonáit. Szór­ványos összecsapásokról ér­keztek hírek a központi fenn­síkon lévő Kontum tartomá­nyi székhelytől északnyugat­ra, valamint az An Loc tar­tományi székhelytől mintegy 48 kilométerrel északkeletre lévő térségből. Az amerikaii légierő — sai­goni közlés szerint — szom­baton hajnalban egymást kö­vető hullámokban úgyszólván szünet nélkül támadta Dél-Vietnam felszabadított terüle­teit. B—52-es óriásbombázók Hué térségében mintegy 2500 tonna bombát szórtak le. Miért­­isi­­talnak mg a fiúk? Az Egyesült Államok im­már tíz esztendeje folytatja háborúját az indokínai dzsungelekben. Miért nem sajnálja ez a hatalmas or­szág sem a dollár­milliárdo­­kat, sem az emberi életeket ebben a háborúban? A hivatalos amerikai pro­paganda szerint „az Egyesült Államok kötelezettségeit tel­jesíti”, amihez a beszéde­sebb amerikai újságírók még hozzáfűzik: „Az USA politikai és katonai érdekeit védi". A tények azt bizo­nyítják, hogy az USA fegy­veres erői Indokínában az amerikai monopóliumok ön­ző érdekeit védelmezik. Ezek a monopóliumok érdekeltek a félszigeten élő népek tu­lajdonát képező hatalmas természeti kincsek kiakná­zásában. A washingtoni párfogói ál­tal ráhárított katonai gondok terhe alatt görnyedő bábel­nök, Thiers a közelmúltban félrerakott minden ügyet, hogy hamarjában kihirdet­hesse a 011—70. sz. törvényt a kőolajkutatásról és kiter­melésről. Ez a törvény jogot ad Thieu amerikai gazdáinak a dél-vi­enami kőolajkincs korlátlan kiaknázására. A törvény nem irányozza elő a koncessziót elnyerők jöve­delmeinek és a kőolaj ex­portnak semmiféle megadóz­tatását. Ugyanakkor megen­gedi a profitok akadályta­lan kivitelét. Mint az angol Guardian ta­valy decemberben megírta, minden akkor kezdődött, amikor az ENSZ ázsiai és távol-keleti bizottsága geo­lógiai felméréshez, látott eb­ben a körzetben. Amikor a felmérés adatai ismeretessé válak az omei-üj­ai V­old­­­vállalatok vezetői előtt, szív­dobogásuk azonnal felgyor­sult, kiderült, hogy a tenger­fenék Koreától már­ föl­dr­e terjedő hatalmas ívén két elyan típusú párhuzamos földház húzódik végig, ame­lyek természetes felfogóul szolgálhatnak az üledékes kőzetek és szerves anyagok felrakodásának. Következés­képpen itt nagyon is érdemes olaj után szaglászni. Az­­in­formációk hitelességére nincs közvetlen bizonyítékunk, de tény, hogy Távol-Keleten és Délkelet-Ázsiában már kitört az olajláz. A ko­rai félsziget partjaitól Indokínáig és In­donéziáig mindenütt ott sür­gölődnek a monopóliumok kutatócsoportjai. A dél-kí­nai tengeren küzdelem indult meg a jól ismert kőolajvál­lalatok, a Gulf, a Caltex, a Royal Dutch .Shell között: mindegyik igyekezett na­gyobb részt lekanyarítani zsákmányából, nem nagyon törődve a kontinentális ta­lapzat által kiszemelt részé­nek nemzeti szuverenitásá­val. Ami Délkelet-Ázsiát illeti, azokban az országokban, melyeknek rendszere az­ Egyesült Államoktól függ, már IPRP-ben 9 amerikai vál­lalat készítette elő gyors ütemben a kőolaj kitermelé­sét a tengerfenék alól Nemrégiben a saigoni ha­tóságok közgazdasági folyó­irata Zöld utat a kőolajter­melésnek címmel cikket kö­zölt, amelyben írja, hogy a geológiai feltárás sokat igérő eredményeket hozott nem­csak a víz alatti talapzato­kon, hanem a szárazföldön is. ..Dél-Vietnam kontinen­tális fennsíkja rejti — írta a lap — a világ egyik leggaz­dagabb kőolajkészletét” A hadműveleti színtér kö­zelsége. a ..vietnamizálá­s”-ról és az amerikai csapatok In­­dokínából való kivonásáról szóló fecsegések egyáltalán nem ..nyugtalanítják” a kő­­olajmonopólumokat.. mivel — mint A párizsi Le Monde írta — a kőolajvállalatok nyilvánvalóan szilárd bizto­sítékokat kaptak Washing­tontól arra nézve, hogy az Egyesült Államok ..tartani” (!) akarja Indokínát és külö­nösen Dél-Vietnamot." A L­e Monde hozzáteszi, hogy en­nek valószínűségét többek között megerősíti, ho­zy a váll­al­a­tok ugyanakkor kezd­­ték tőkéiket befektetni ami­kor Nixon elnök kiadta a „vietnamizálás” jelszavát. Beethoven hangverseny Szombaton este megkezdő­dött Martonvásáron az idei Beethoven hangverseny évad. A szabadtéri hangverseny színpadon e­z első Beethoven koncert műsorában az Eg­­mont-nyitány, „F”-dúr ro­mánc, a ,,G”-dúr románc és a „C”-dúr mise szerepelt.

Next