Fejér Megyei Hírlap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)

1972-08-01 / 179. szám

2 Miért szűnt meg a PSIUP? A Proletár Egység Olasz Szocialista Pártja (PSIUP) 1964-ben alakult olyan történelmi időszakban, amikor Itáliában a korábban különvált szocialisták és a szociáldemokraták ismét egy pártban egyesültek. A burzsoázia akkor valósággal ujjongott, úgy látta, hogy siker koronázza nagy tervét: a szocialisták szociáldemokratizálását. A polgári erők első lépése alapjában véve sikerrel járt: hosszú évekre a maguk szolgálatába állították a szocialistákat. Ez volt annak a „középbal” néven ismert formulának a lényege, amely egészen 1972-ig fennmaradt. A Proletár Egység Olasz Szocialista Pártja a Szocialista Párt balszárnyából jött létre. Ez a csoport nem tartotta összeegyeztethetőnek a proletáriátus érdekeivel a szocialisták jobbra tolódását. Azokban a nehéz időkben, amikor a kommunisták „felszámolására” irányuló kísérletek — mint utóbb kiderült — szélsőjobboldali katonai puccs előkészítésében is testet öltöttek, az olasz és a nemzetközi munkásmozgalom szempontjából jelentős eseményként üdvözölhettük a szocialisták legkövetkezetesebben baloldali, munkásszárnyának, a proletárszocialistáknak azt az elhatározását, hogy az olasz munkásosztály legerősebb pártjával, az Olasz Kommunista Párttal szorosan együttműködő pártot alakítanak. A burzsoázia vérmes törekvései, a szocialista—szociáldemokrata erők „integrálására” tett kísérletek azonban végül is nem jártak sikerrel. Az 1968-as választási kudarc eedig ráébresztette a szocialistákat a „jobbra tarts” politika tarthatatlanságára. A középbal koalíciós partnereknek, mindenekelőtt a kereszténydemokratáknak rá kellett döbbenniük arra, hogy különféle társadalmi, gazdasági kérdésekben egyre szaporodnak az ellentéteik a szocialistákkal. Egy évvel később, 1969-ben ezek az ellentétek már oly élesek, hogy a szocialisták ismét önálló pártba tömörülnek. Azóta az Olasz Szocialista Párt fokozatosan balra tolódott, jelentős politikai kérdésekben azonos vagy hasonló nézetet vall a kommunistákkal. A Szocialista Párt politikájában végbement pozitív változás, elsősorban az OKP-val való együttműködési hajlandóság elmélyülése sok vonatkozásban megkérdőjelezte a PSZUP létét. Az OSZP 1972 telén felmondta részvételét a középbal kormányban, s következetesebb társadalmi-gazdasági reformprogram mellett tett hitet. Balratolódására, a demokratikus népi erőkkel fokozódó összefogására, elpártolt szavazói úgy válaszoltak, hogy ismét rá adták szavazataikat. Az 1972. évi májusi választás az OSZP erősödését, s a PSZUP meggyengülését hozta magával. A proletárszocialisták elveszítették képviselőházi mandátumaikat, és a szenátusban is meggyengültek. Noha a párt térvesztéséhez hozzájárult a szélsőbaloldali, maoista és egyéb „ultra-forradalmár” zavart keltők mesterkedése is, nem ez, hanem az alapvető politikai változások, a történelmi indok vezetett végül is a párt felszámolásához. A PSZUP tevékenységét, állásfoglalásait mindig az osztályharc szempontjai szem előtt tartása, a nemzetközi kommunista- és munkásmozgalom iránti hűség jellemezték. Nem véletlen tehát, hogy utolsó kongreszszusán a küldöttek több mint 70 százaléka az OKP-hoz való csatlakozás mellett foglalt állást. "Testvérpártunk, az Olasz Kommunista Párt, amely megalakulásának pillanatától kezdve támogatta a PSZOP politikáját, most saját soraiba várja azokat az elvtársakat, akik csupán eddigi szervezeti kereteiket adták föl, hogy még hatékonyabban harcolhassanak az olasz dolgozók millióinak legfőbb céljáért: a szocializmus megvalósításáért Itáliában. Simó Endre Schröder sajtóértekezlete Bonn Minél előbb, mégpedig mindenképpen a rendkívüli parlamenti választások előtt diplomáciai kapcsolatokat kell létesíteni az NSZK és Kína között — követelte hétfő déli sajtóértekezletén Gerhard Schröder, a CDU helyettes elnöke, a szövetségi gyűlés külügyi bizottságának vezetője. Az ellenzéki jobboldali politikusa szombaton tért viszsza kéthetes kínai utazásáról, amellyel a pekingi kormány meghívásának tett eleget. Pekingben — folytatta — Csou En-laj miniszterelnökkel, és más vezető politikai személyiségekkel tárgyalt. A kínai—nyugatnémet kapcsolatok mellett Schröder szerint kitérnek az Egyesült Államok politikájára, a nemzetközi helyzetre, a gazdasági kapcsolatokra és „véleményt cseréltek a Szovjetunió politikájáról” is. Köztudomású, hogy az egykori külügyminiszter, a nyugatnémet jobboldal külügyi szóvivője az NSZK keleti politikájának megtorpedózására törekedve mindig is buzgó szószólója volt az NSZK és Kína egyfajta szent szövetségének, amelyet a szovjetellenesség szálai kapcsolnának össze. A keleti szerződésekről és nyugat-berlini rendezésről Schröder szűkszavúan csak annyit mondott, hogy Kína tudomásul veszi a tényeket, a kialakult status quot. NDK-küldöttség Finnországban A finn—keletnémet diplomáciai kapcsolatok felvételének előkészítése céljából Kurt Nier (jobb oldalon) nagykövet vezetésével NDK-delegáció érkezett Helsinkibe. Kép: a küldöttséget a repülőtéren Paul Gustafsson nagykövet fogadta. (Telefoto AP—MTI—RS) A kommunista és munkáspártok vezetőinek baráti találkozója A Krímben 1972. július 1-én találkozót tartottak a szocialista országok kommunista és munkáspártjainak vezetői, akik rövid üdülésre érkeztek a Szovjetunióba A találkozón részt vett: Todor Zsivkov, a polgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke, Gustáv Husák, Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, Edward Gierek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Jumzsagim Cedenbal, a Mongol Népi Forradalmi Párt Központi Bizottságának első titkára, a Mongol Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke, Erich Honecker, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának első titkára, Nicolae Ceausescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, a Román Szocialista Köztársaság Államtanácsának elnöke, Leonyid Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára, Nyikolaj Podgornij, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnökségének elnöke. A találkozó során gyümölcsöző véleménycserét folytattak a szocialista és a kommunista építés menetéről és a szocialista , államok sokoldalú együttműködésének további fejlesztéséről. Megvitatták továbbá az időszerű nemzetközi kérdéseket. A kommunista és munkáspártok vezetőinek találkozóján megmutatkozott a teljes kölcsönös megértés és a nézetek egysége minden megvitatott kérdésben. A találkozó szívélyes, baráti hangulatban folyt le. A találkozón részt vett még: K. F. Katusev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága titkára, A. A. Gromiko, és K. V. Ruszakov, az SZKP Központi Bizottságának tagjai, A. I. Blatov, az SZKP Központi Bizottságának felelős munkatársa, R. Frelek, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottsága Titkárságának tagja, M. Balev, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, C. Mítea, a Román Kommunista Párt Központi Bizottságának tagja, W. Eberlein, a Német Szocialista Egységpárt Központi Revíziós Bizottságának tagja. Vezetők az iparban A MEGYEI ÉS A VÁROSI pártszervek igen fontos és állandó feladatuknak tekintik a vezetés színvonalának fejlesztését ipari vállalatainknál, üzemeinknél. Az elmúlt években több testületi ülésen — a közelmúltban a párt megyei végrehajtó bizottságának ülésén — folytattak vitát és határozták meg a feladatot, kát e cél érdekében. A megkülönböztetett figyelmet indokolja az ipar növekvő és meghatározó szerepe, melyet betölt a megye életében. Az ipar fejlődésének hatására szinte évről évre változik a megye gazdaságának arculata. Üzemeink csaknem valamennyi kiemelt korai űrprogramban — pl. számítógép, alumínium, jármű, papírgyártás fejlesztésében — részt vesznek Módosul, átalakul, korszerűsödik a termelés szerkezete, s nagy mértékben növekszik a magasabb technikai színvonalat képviselő iparágak termelésének aránya. Az erre több és nagyobb termelékenységű termeóberendezés, korszerű termék, az országos és nemzetközi munkamegosztásba való szorosabb bekapcsolódás jelzi az ipari kultúra egészséges és dinamikus fejlődését. Az eredmények alapvető forrása az iparban dollgozó tízezrek szorgos, mind nagyobb szakértelemmel végzett munkája. Középtávú és távlati célkitűzéseink megvalósítása szempontjából igen fontos, hogy vállalatainknál e nélkülözhetetlen forrást milyen hatásokkal, tervszerűen és szervezetten hasznosítják, milyen színvonalon elégítik ki a népgazdaság és dolgozóik szükségleteit. E feladatok ellátásáért a vállalati munkaszervezet különböző szintjein egy hatáskörrel felruházott dolgozó — a vezető — politikai, erkölcsi, jogi és anyagi felelősséget vállal. A felelőssége két irányú, felelős a felsőbb célokat és érdekeket megfogalmazó megbízója és a beosztottjai felé. Időszerű és fontos annak vizsgálata és megítélése, hogy iparunk előtt álló igen jelentős feladatok megvalósításához a vállalatok, üzemek élén és a termelést közvetlenül irányító szinteken az igényekhez mérten a vezetés garanciái miként adottak? Az irányító munkakörben dolgozók milyen vezetői készséggel rendelkeznek, politikai, szakmai és vezetési ismereteik, magatartásuk és személyi tulajdonságaik alapján alkalmasak-e feladataik ellátására? Igen biztató, hogy megyénk iparában a vállalatok felsőbb szintű vezetőinek túlnyomó többsége megfelel az egyre sokrétűbb követelményeknek. Az irányításukra bízott gazdasági egységeket pártos elkötelezettséggel, a népgazdasági célokat szem előtt tartva, hozzáértéssel, az új iránti fogékonysággal és a dolgozókkal együttműködve vezetik. Többségük tagja pártunknak, mind többen rendelkeznek magasabb szintű politikai ismeretekkel. Gazdasági munkájuk mellett legtöbben politikai, és társadalmi tisztségeket is viselnek, elismert és aktív közéleti szerepet töltenek be. Tevékenykednek pl.: KGST szakbizottságokban, párt- és tanácsi irányító testületekben. Csaknem valamennyien rendelkeznek felsőfokú szakmai iskolai végzettséggel, ez mellett önképzés és továbbképzés útján gyarapítják szakértelmüket. Főleg az utóbbi időszakban fokozottan igyekeznek vezetési stílusukat és módszereiket a korszerű követelményekhez igazítani. Ez megmutatkozik abban is, hogy saját hatáskörükben egyre inkább a vállalat egészét érintő és a távlati kérdésekkel foglalkoznak. Mind bátrabban biztosítanak jog- és hatáskört azokon az alsóbb szinteken is, ahol az egyes részkérdésekben több, pontosabb információ áll rendelkezésre. TERVSZERŰBB az együttműködésük a vállalati párt- és társadalmi szervekkel. Évenként két-három alkalommal a legfontosabb feladatokat a dolgozók nagyobb plénumain is megtárgyalják, véleményeket és javaslatokat kérnek. A kollektív szerződéseket rendszeresen „karbantartják”, megállapodásaikat igyekszenek betartani. Lehetőségeikhez mérten javítják a dolgozók munkakörülményeit és szociális helyzetét. • Az általános, kedvező tapasztalatok mellett szembetűnő annak a néhány gazdasági vezetőnek a munkája és magatartása, aki az átlagnál alacsonyabb színvonalon, igényességgel tölti be tisztségét. Jogos az igény, hogy egyes vezetők — attól függetlenül, hogy tagjai a pártunknak jobban átérezzék beosztásukkal járó politikai, társadalmi és gazdasági felelősségüket. Pl.: egy-két vállalati főkönyvelőnek jobban kellenne törekedni arra, hogy növelje politikai felkészültségét, gazdasági munkájában ne csak az eseményeket regisztrálja, hanem előrelátó közgazdász, gazdaságpolitikus is legyen, valamint nagyobb részt vállaljon a közügyekből. Jogos igény az is, hogy egyes vezetők többet tartózkodjanak beosztottjaik körében, folytassanak velük párbeszédeket, igényeljék, s fegyelmezetten vegyék figyelembe a jó javaslatokat, véleményeket fogadják el, s hasznosítsák a jóhiszemű bírálatokat. Sok még a tennivaló a vállalati belső munkaszervezetek, döntés és információs rendszer korszerűsítésében, a jog- és hatókörök endezésében Sajnos előfordul — ha számuk csökkenő is — hogy egyes vezetők ■, - Aményező készségük hiánya, a beosztottai iánti bizalmatlanságuk, vagy presztízsük féltése HÍRLAP Kínai fogadás Moszkvában Lin Feng-Sang, a Kínai Népköztársaság moszkvai katonai attaséja hétfőn fogadást adott a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg megalakulásának 45. évfordulója alkalmából. A fogadáson szovjet részről megjelentek a szovjet fegyveres erők tábornokai és tisztjei. Jelen volt több diplomáciai képviselet vezetője és katonai attaséja. Száguldás a halálban, Ulrich Rohrbom 34 éves NDK állampolgár, Berlinből érkező turista tegnap délelőtt Kisbér irányából Mór felé haladt a zuhogó esőben. A síkos országúton mintegy 90—100 kilométeres sebességgel vezette gépkocsiját. A nagy gyorsasággal haladó jármű a 31-es kilométerkő közelében megcsúszott, letért a menetirány szerinti útpadkára, majd felborult és közben az egyik útmenti fának vágódott. Vezetője a helyszínen szörnyethalt. Mellette ülő felesége — Christtel Röhrborn — életveszélyes sérüléseket szenvedett. A mentők a móri kórházba szállították. A rendőri vizsgálat megállapítása szerint a balesetet az okozta, hogy a hazánkba érkező turista gépkocsiját nem az útviszonyoknak megfelelő sebességgel vezette az esős időben. Kedd, 1972. augusztus Lerombolt barikádok „Anglia Vietnamja” - mind gyakrabban szerepel a világsajtóban ez a nem éppen új, de még a közelmúltban is csak ritkán használt kifejezés. Ez a fogalmizás több okból még mindig túlzás. De - sajnos - mind kevésbé lehet csodálkozni azon, hogy ezt a különös hasonlatot felkapták és divatossá tették a kommentátorok. Az ulsteri dilemma nem kerül annyi angol vagy észak-ír emberéletbe, mint a vietnami háború amerikai és vietnami áldozatainak száma - ennyiben túlzott a hasonlat. De London számára van azért egy kísérteties hasonlóság: Ulster angol vonatkozásban éppen olyan ingoványnak bizonyul, mint Washington számára Vietnam; minden mozdulatra mélyebbre merül el benne a brit politika, ahelyett, hogy kikerülne belőle. Ha egyáltalán lehet jósolni az ulsteri ingovánnyal kapcsolatban, körülbelül ez lehet a prognózis a legutóbbi angol monstre-akció, a nagyszabású barikádbontás után. Hétfőn hajnalban ugyanis szabályos katonai hadművelet kezdődött Észak Írország két legnagyobb városában, Belfastban és Londonderryben az immár világszerte ismert katolikus negyedek, a Bogside, Cregad, New Lodge, Ardoyne, Ballymurphy és Andersonstown barikádjai ellen. Az angol hadsereg nagy erőkkel, páncélosok fedezete mellett vonult be ezekbe a kerületekbe és a viszonylag szórványos ellenállást felszámolva lerombolta a katolikusok által korábban épített barikádokat. William Whitelow, London teljhatalmú ulsteri helytartója ismét hangsúlyozta, hogy a művelet „mindkét fél szélsőségesei” ellen irányul és pusztán adminisztratív, közigazgatási szempontból érthető is ez az intézkedés. Csakhogy a korábbi brit lépésekhez hasonlóan, sőt hasonló okból, ez sem old meg semmit, Anglia ismét tisztán katonai eszközökhöz folyamodott egy alapvetően politikai probléma darázsfészkében. Ráadásul a pártatlanság póza is erősen vitatható. A barikádok ugyanis jórészt az UDA nevű protestáns szélsőséges alakulat terroralakulatai ellen jelentettek védelmet a katolikus lakosságnak. Nagy kérdés, Whiteau be tudja-e tartani azt az ígéretét, amely szerint a brit csapatok pótolják majd a barikádok védelmét. És ha be tudja tartani, be akarja-e tartani?... (RS)