Fejér Megyei Hírlap, 1973. március (29. évfolyam, 50-76. szám)

1973-03-22 / 68. szám

2 Díszünnepség a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 54. évfordulóján (Folytatás az 1. oldalról) napja alatt ért el. Megállapí­totta, hogy a Magyar Tanács­­köztársaság minden intézke­désében munkáspolitikát foly­tatott. Minden nehézsége el­lenére javította a nép életkö­rülményeit, emelte műveltsé­gét, óvta egészségét és kira­gadta a rabszolgaságból. Nem a Tanácsköztársaságon, nem a kommunistákon múlott, hogy a nagy művet nem tudták valóra váltani. — A Magyar Tanácsköztár­saság nemzeti történelmünk kiemelkedő lapjait alkotja. Amiért Kossuth katonái, Pető­fi és követői küzdöttek, amit a Magyar Tanácsköztársaság elkezdett, azt ma a Magyar Népköztársaság, a szocializ­mus építői valósítják meg. Azok a nemes célok, amelye­kért annyian áldozták életüket, csak a szocialista Magyaror­szágban teljesülhetnek, ahol egy hazáját magáénak érző nép épít önmagának emberibb világot. A szocialista Magyar­­ország felépítése az egész nép együttes, közös cselekedeté­vel jöhet létre. Ebben segíte­nek igaz barátaink, a szocia­lista országok testvéri közös­sége és a világ haladó embe­reinek millió is. — Büszkék vagyunk arra, hogy a szovjet polgárháború időszakában több tízezer ön­tudatos magyar hazafi harcolt a fiatal Vörös Hadseregben. Nem feledjük el, hogy ez a­­hadsereg verte le a magyar nép kezéről a náci bilincseket. A magyar és a szovjet n­ép barátsága ezekben a harcok­ban született és 1945-ben, az ország felszabadulásával újjá­született. Történelmünk során először találtunk olyan nagy­hatalomra, amely egyetértő félnek tekinti népünket. Leg­igazibb, legbelsőbb nemzeti érdekünk, hogy szoros kap­csolatok fűzzenek bennünket a jövőben is egybe, hiszen kö­zösek az eszméink, azonosak céljaink, amelyek a szocialis­ta nemzetköziség megingatha­tatlan elveire épülnek. Pártunk jól hasznosítja a Tanácsköztársaságnak azt a tanulságát is, amely a töme­gekhez fűződő kapcsolatára és a tömegek között folyó állan­dó munkára vonatkoznak. Jól mutatják ezt azok a viták, amelyet pártunk kezdeménye­zett és irányított, nem egy esetben a dolgozók százezrei­nek megkérdezésével. A gaz­dasági irányítási rendszer kérdésében kibontakozott, vagy az ifjúság, a közoktatás­politika reformjának megva­lósítását segítő társadalmi vi­ta mind-mind a népet szol­gáló, a döntésekbe a népet be­vonó kommunista politika ki­alakításának forradalmi mun­kamódszere. Országos méretű eszmecse­rét kezdeményezett a párt Központi Bizottsága a múlt év novemberében tartott ülésén is, amelyen ellenőrizte a X. kongresszus határozatainak végrehajtását. Ez a határozat egyben hozzájárult az egysé­gesebb, a valóságot­ őszintén feltáró szemlélet kialakításá­hoz. Ösztönözte, hogy nagyobb becsülete legyen a segíteni akaró szókimondásnak. Nem eredménytelenül történt mindez. Ma azoknak a hang­ja az erősebb, akik a társa­dalom iránti elkötelezettséget, a mindennapi munkában való helytállást, a tisztességes munkával szerzett jövedelmet tekintik meghatározónak és alapvetőnek. A politizálóbb légkör világosabb megfogal­mazásban tárja elénk legfőbb tennivalóinkat. A párt mun­kastílusának ez az eleme a jö­vőben is biztosítja a párt és a tömegek közötti közvetlen kapcsolatot, a párt helyes ha­tározatai fel is tételezik aktív támogatásukat. Ez felel meg egy forradalmi párt munkás­­politikájának. Boór Ferenc a következők­kel zárta ünnepi beszédét:­­ — A Tanácsköztársaság év­fordulóján örömmel állapít­hatjuk meg: dolgos népünk munkája során megváltozott az ország, vele együtt átfor­málódott megyénk is. Életünk változásához hozzátartoznak az új gyárak és új városré­szek. Még felsorolni is sok lenne a hősi erőfeszítést, a nép teremtette új, emberibb világot szolgáló sok-sok alko­tást. Magunk elé tűzött ter­veinket megvalósítottuk, ígé­reteinket számontartottuk és a lehetőségek szerint teljesít­jük is azokat. Ezért most a he­lyi tanácstagi választások előtt nyugodt szívvel állhatnak ta­nácstagjaink, testületeink elé a választók, a megye népe elé. Az ünneplés hangulata, munkánk eredményeinek fel­mutatása nem feledteti velünk az építő munka feladatait sem. A népet szolgáló politi­ka megvalósításában eddig is, és­­ a jövőben is akkor lesz te­vékenységünk eredményes, ha építünk a megye lakosságá­nak dolgos, munkát, fegyel­met és rendet szerető közös­ségére. Lelkesít bennünket a Tanácsköztársaság sok-sok hő­si erőfeszítése, napjaink építő munkájának sikere, amelynek legfőbb koronája egy embe­ribb világ, a boldogabb szo­cialista Magyarország megte­remtése lesz. Boór Ferenc beszédét köve­tően a Fejér megyei Népi Együttes, a Megyei Művelő­dési Központ Kamarakórusa, és a Videoton Irodalmi Szín­pad adott elő ünnepi műsort. sa­mom Március 28 a kétoldalú Saigon A dél-vietnami fővárosban a saigoni kormányzat, illetve a DIFK delegáció hivatalos köreiben közölték, hogy a négyoldalú katonai vegyesbi­zottság tevékenységének eset­leges meghosszabbítását nem vitatták meg és hogy az ez­zel ellentétes értelmű híresz­telések nélkülöznek minden alapot. Az amerikai külügyminisz­térium tisztviselői is közöl­ték, hogy nem áll módjukban megerősíteni azt a korábbi saigoni jelentést, amely sze­rint az Egyesült Államok a katonai vegyesbizottság man­dátumának meghosszabbítá­sát kéri. Washingtonban kö­zölték, hogy valószínűleg a hét folyamán hivatalos nyi­latkozat is elhangzik a kér­désben. A DIFK és a saigoni kor­mányzat — írja az AFP a ka­tonai vegyesbizottságban részt­vevő két küldő­­ség köréből szerzett értesüléseit idézve — már megkezdte konzultációit a március 28-a után hivatalba lépő kétoldalú katonai bizott­ság személyi összetételéről és feladatainak pontos­­körülírá­sáról. A felek — eszerint — írtár megállapodtak a kétolda­lú bizottság saigoni központ­jában dolgozó személyek szá­mában, a küldöttségek össz­létszámában és abban, hogy fenntartják a négyoldalú ka­tonai vegyesbizottság által kijelölt hét munkaövezetet. A DIFK küldöttség mostani és leendő tevékenységére válto­zatlanul tehertételként nehe­zedik a biztonsági kérdések megoldatlansága. A diplomá­ciai mentesség és a­ biztonság kérdéseinek tisztázatlansága következtében a DIFK-et csak mintegy 200 megbízott képvi­seli a négyoldalú vegyesbi­zottságban és annak külön­féle albizottságaiban a 800 főnyi keretlétszámhoz képest. A biztonság kérdése még éle­sebben merül fel a négyoldalú vegyesbizottság mandátumá­nak lejárta után, mivel akkor kizárólag a saigoni hatóságo­kon fog múlni a DIFK meg­bízottak biztonsága a saigoni kormányzat ellenőrzése alatt álló területeken. Szerdán Saigonban újabb ülést tartott a négyoldalú ka­tonai vegyesbizottság. Tran Van Tra tábornok, a DIFK és I.e.Quang Hoa tábornok, a VDK küldöttségének vezetője felhívta a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok a párizsi megállapodást meg­sértve lőszert és hadianyagot szállít Da Nang-ba. Az ame­rikai küldöttség helyettes ve­zetője, John A. Wickham tá­­bo­rnok ugyanakkor a VDK-t vádolta azzal, hogy kiegészítő katonai felszerelést és kato­naságot juttat Dél-Vietnam­­­ba. Azt állította, hogy az Egyesült Államoknak erre egyértelmű bizonyítékai van­nak, de ezeket nem terjesztet­te elő. (MTI) után hivatalba lép katonai bizottság Hírek Bonn Gustav Heinemann nyugat­német köztársasági elnök szerdán egyhetes látogatásra Olaszországba utazott. Heine­­mann, akit Walter Scheel kül­ügyminiszter is elkísért, út­jára, Giuseppe Saragati 1965- ös bonni látogatását viszo­nozza. Moundsville Börtönlázadás tört ki a nyu­gatvirginiai Moundsville fegy­­házában. A raboknak vala­milyen módon sikerült fogság­ba ejteni öt fegyőrt, s most túszul visszatartják őket. Köz­ben a fegyencek között isme­retlen okból verekedés tört ki. Egy rab meghalt, kettőt meg­késeltek. Nagylétszámú rend­őri erőket vezényeltek a hely­színre. Berlin Otto Winter, az NDK kül­ügyminisztere táviratot kül­dött Waldheim ENSZ-főtit­­kárnak. A távirat hangsúlyoz­za, a Német Demokratikus Köztársaság teljes mérték­ben támogatja a világszerve­zet főtitkárának a faji meg­különböztetés nemzetközi napja alkalmából elhangzott felhívását. Canberra Elhalasztották az Ausztrá­liában tartózkodó Dzsemal Bijedics jugoszláv miniszter­­elnök és Gough Whitlam ausztráliai miniszterelnök szerdára kitűzött magas szin­tű tárgyalásait, mivel az or­szágban élő horvát usztasák újabb merényletet készítettek elő a jugoszláv miniszterel­nök ellen. Kézigránátot találtak azon az útvonalon, amelyen Bije­­dicsnek végig kellett volna haladnia. ai Parlament folyosóján íyi­­t tettünk a X. kongresszus határozatai­nak megvalósításáért, hol tartunk a két évvel ezelőtt meghirdetett kormányprog­ram végrehajtásában, milyen feladataink van­nak a KB novemberi állásfoglalásában rögzí­tettek eredményes megoldása érdekében? Ezekkel a kérdésekkel foglalkozott a kormány beszámolójában Fock Jenő miniszterelnök, erről szóltak a vitában részt vevő képviselők, s e témakörben folyt a párbeszéd a szünet per­ceiben a folyosón, s a társalgóban. Az expozé téziseit és az ötéves terv időarányos értékelé­sét, valamint a sorra kerülő büntető eljárásról szóló törvényjavaslatot képviselőink már he­tekkel ezelőtt kézhez kapták. Saját körükben csoportüléseken megvitatták, így kiragadhat­ták azokból a számukra legizgalmasabb ké­déseket.. Országgyűlési képviselőink és a vendégü­­megyénket ez alkalommal népes tába képviselte. A fehérvári Maroshegyről példáu a Sági és Varsányi házaspár, valamint Déva Istvánná. Sárbogárdiál az 1. sz. iskolából nég pedagógus, a Finommechanikai Vállalatié Tóth Gyula igazgató, Komlósi Zsuzsa tanács tagjelölt, Szekeres Károly és mások is­ egy­aránt úgy érezték, hogy a kormány beszámo­lója tisztségviselésre való tekintet nélkül, va­lamennyiük mindennapi munkáját kötötte csokorba. Hiszen a párthatározatokba és kor­mányprogramba foglaltakat az emberi tett, a gyakorlat érleli valósággá. Ezért a cselekvők hozzáértésével vették fontolóra a tavaszi ülés­szak napirendjét.­­ Engem különösen foglalkoztat az ipar szerkezetváltoztatásával kapcsolatos megálla­pítás, mert magam is cselekvő részese vagyok ennek a folyamatnak. Munkahelyemen, a Vi­­d­ofongyárban a társadalmi szükségletnek megfelelően bátran valósítanak meg szerkezet­­változtatásokat. Ennek legfrisebb példája a most kialakulóban lévő számítástechnikai program. Természetesen a gyakori szerkezet­­változás nagy feladat elé állítja az embereket Örülök annak, hogy hangot kapott a referá­tumban és a felszólalásokban is ez a problé­ma. Nekünk, a különböző programok megva­lósítóinak igazodnunk kell a követelmények­hez. A korszerű technika, a modern gépi be ■endezés önmagában nem elég. Ezek mozga­ssa, alkalmazása, hozzáértő dolgozókat köve­­el. Ezért tartom nagyon időszerűnek a per­­manens képzést a technikához szükséges isme­rtszerzést, ismeretbővítést, iskolarendszerű é­­s önművelés útján is — magyarázta Kerka Andorné. És még folytatta volna, ha meg nem látja budapesti képviselőtársát, a Gázművek igazgatóját, akinél Tódor János panasza alap­ján a Szeder úti lakótelepiek háztartási gáz­tarifája ellen emelt szólt. * * * megkezdett beszélgetésnek akadt foly­tatója. Nics János egyik vendége Keréh Sándor, a dunaújvárosi pártbizottság titkára a vezetőkkel szemben támasztott követelménye­ket hangsúlyozta. — Nagyon egyetértek azzal, hogy a követel­ményeknek megfelelő, azoknak eleget tevő vezetőknek az eddiginél jobban ismerjük el munkájukat. Becsüljük meg őket. Ám, káder­­politikánkból adódó másik fontos feladatunk, hogy a jelenleg kevésbé megfelelő vezetőket — ha adottságaik ehhez megvannak — tegyük alkalmassá képességeik kifejtésére. Aki pedig nem felel meg a ma és a holnapok igényeinek, azt mentesíteni kell felelősségteljes megbíza­tása alól. Erről eddig , elég bátortalanul esett szó. Azért tartom igen lényegesnek a vezetők személyét, azok megfelelőségét, mert az öt­éves terv feladatainak megoldása, a jobb, a hatékonyabb üzem- és munkaszervezés, a he­lyi tartalékok feltárása mind-mind a vezetés színvonalán múlik. ^ * * * Jungl Tibor, a Dunai Vasmű pártbizottsá­gának titkára arról beszél a legszíve­­­ebben, ami a dunaújvárosi képviselőknek is szívügyük és valamennyi felszólalásban szinte refrénként visszalengett- ez a munkáslakás építési akció és más szociálpolitikai intézke­dések sora.­­ A munkáslakás építési akció központi téma. Nálunk Dunaújvárosban­ is az. Mi saját vállalati kezdeményezéseinket és gyakorla­tunkat igazolni látjuk a KB novemberi állás­­foglalásában és a kormány mai referátumá­ban is. A negyedik ötéves tervben a Dunai Vasmű saját erőből 700 lakást épít. Ehhez a fejlesztési alapból jelentős eszközöket haszná­lunk fel. Azért tesszük ezt, mert úgy látjuk, hogy a tanács anyagi erejéből egyedül nem, vagy csak nagyon lassan képes a lakásigénye­ket kielégíteni. A Dunai Vasmű tőkeerős vál­lalat, éppen ezért támogatja a munkáslaká­­sok építését. De nemcsak az anyagi helyzet, hanem, a politikai megfontolás is indokolja a lakásgondok enyhítését. A megépített lakások­hoz dolgozóinknak kamatmentes kölcsönt adunk a részesedési alapból (évente 3 millió forint ez, 2,5 nap nyereségrészesedés), amely­ből fedezik a belépési összeget. A tervezett lakásoknak felét már megépítettük és most újabb intézkedéseket tettünk egy 100 szemé­lyes óvoda és 80 személyes bölcsőde könnyű­­szerkezetes megépítésére. Ezt az elhatározá­sunkat is igazolva látom a mai országgyűlé­sen. Rengeteg a téma, a mondanivaló. És a be­szélgetés ma is folytatódik itt az ülésterem­ben, a folyosón és a munkahelyen is. Megyénk képviselői közül ma szólal fel Herczeg Károly, a megyei pártbizottság első titkára, holnap pedig dr. Mátay Pál, a megyei ügyészség vezetője. Németh Erzsébet AL ALAP Saigoni támadás Több ezer saigoni katona — páncélosok és bombázók támogatásával — támadást indított, a DIFK ellenőrzése alatt álló terület ellen Sai­gontól 45 kilométerrel észak­ra. A támadás tényét a saigo­ni katonai parancsnokság je­lentette be azzal, hogy „az az ellenfél, által körülzárt Rad­ Bap támaszpont, felmentésé­re irányult”. A támaszpont — mint a négyoldalú katonai vegyesbizottság DIFK-tago­­zatának vezetője már koráb­ban közölte — a DIFK­ ellen­­őrzése alatt álló területen fekszik. A saigoni támadás bejelen­tésével egyidejűleg adták Saigonban hírül, hogy Ells­worth Bunker, az Egyesült Államok saigoni nagykövete Gilbert Woodward tábornok társaságában felkereste Tran Thien Khiem-et, a saigoni kormányzat miniszterelnökét. Harmincöt perces megbeszé­lésük részletei nem kerültek napvilágra, de megfigyelők szerint — írja az AFP — a dél-vietnami katonai helyzet­ről és a katonai vegyesbizott­ság munkájáról volt szó. K­ambodzsa Támadás a kormánycsapatok ellen Phnom Penh A kambodzsai felszabadító erők szerdán két stratégiai fontosságú országútnál indí­tottak eredményes támadást a kormánycsapatok ellen és összesen négy állásukat fog­lalták el. A csatazaj Phnom Penhben, a fővárosban is hallható volt. A fegyvertény annál is jelentősebb, mivel a Phnom Penh-i kormánycsa­patok amerikai légitámoga­tást élveztek. Norodom Szihanuk herceg Pekingben székelő kormányá­nak egyik szóvivője a rendel­kezésre álló értesüléseket is­mertetve közölte, hogy a Ni­­xon-kormány 12 darab ALJ— 24 típusú repülőgépet ajánlott fel a Phnom Penh-i kor­mánynak. Az amerikai légi­erő támaszpontot kap a Phnom Penh-i repülőtér mel­lett. A szóvivő hozzáfűzte, hogy a támaszpont felállítá­sára már meg is érkeztek Phnom Penh-be az első ci­vilruhás amerikai katonák. A Phnom Penh-i elnöki pa­lota ellen végrehajtott szom­bati légitámadás következ­ményeként leváltották tiszt­ségéből Lo Satto tábornokot, a kor­mánycsapatok légiere­jének főparancsnokát. A rendkívüli állapot keretében a kormány dekrétumban ter­jesztette ki a hatóságok jog­körét, lehetővé tette az en­gedély nélküli házkutatásokat és bevezette a levélcenzúrát. (MTI) ) Csütörtök, 1973. március 22. Mai kommentár Fehér könyv Kedden megjelent Willi­am Whitelaw, a brit kor­mány észak-ír ügyekkel megbízott miniszterének Észak-Írország jövendő sor­sát felvázoló fehér könyve és szerdán már ismét mű­ködésbe léptek az ezúttal autón száguldó, onnan lö­völdöző terroristák Belfast­ban. A szomorú „ered­mény": egy gyermek meg­halt, egy súlyosan megse­besült. A terrorizmus megféke­zése sajátos, szinte külön­álló feladat, de az észak­­írországiak többsége, aki nem ragad fegyvert, sőt, állandó életveszélyben van miatta, vajon mit szól London új elképzelései­hez? Kedden valósággal sorbaálltak az utcai áru­­sorba álltak az utcai áru­soknál a fehér könyvért, bizonyítékául annak, hogy az egyszerű emberek tö­megét is rendkívüli mér­tékben érdekli a helyzet várható alakulása. Nemcsak az utóbbi négy évben felfokozódott zava­­rosságú, olykor már-már polgárháborús helyzet ren­dezésére van szükség: a gyökerek évszázadokra nyúlnak vissza. 800 évvel ezelőtt, 1171-ben hódítot­ták meg Írországot az an­golok, hosszabb-rövidebb szünetekkel azóta nincs igazi nyugalom a „zöld szi­geten". És amikor, annyi elbukott s meg-megújuló küzdelem után, Írország déli része 1922-ben elsza­­­­kadt Nagy-Britanniától s függetlenné vált, akkor sem köszöntött be a felvi­rágzás időszaka. Maradt az Ulster néven egyesült és továbbra­ is Nagy-Bri­­tannia részét képező hat észak-írországi taromány problémája, többségében a maga protestáns lakos­­ságával, ahol a kisebbsé­get képező katolikusok jó­­része szenvedi meg a mun­kanélküliséget, a nyomort. Az új fehér könyv két­ségtelenül próbál előre­lépni. A katolikus kisebb­ség számára igazságosabb választási módot, arányos képviseleti rendszert ígér. (A régi észak-ír parlament­ben a protestánsok szám­arányukat messze megha­ladó képviselethez jutot­tak.) Azonban — mint Jack Widdis, az Észak-Ír Kom­munista Párt szóvivője mondotta -, az okmány javaslatai messze nem ki­­elégítőek. Észak-Írország sok súlyos problémájának megoldását megintcsak ki­tolja a fehér könyv a tá­volabbi jövőbe, s határo­zottan csak azt szögezi le, hogy London közvetlen el­lenőrzését Ulster felett két további évre meghosszab­bítja. (RS)

Next