Fejér Megyei Hírlap, 1973. augusztus (29. évfolyam, 178-203. szám)
1973-08-15 / 190. szám
Szerda, 1973. augusztus 13. ) » IRAF Több mint százezer forinttal segít az állam Az utóbbi években az állam lényegesen bővítette a gyermekes családok pénzbeni és természetbeni támogatását. Ezelőtt hat évvel a gyermeknevelés költségeinek még 29 százalékát viselte, jelenleg 38 —38 százalékát vállalja a társadalom, amely egy-egy gyermek felnevelését —■ ifi éves koráig — több mint 100 ezer forinttal segíti. A gyermeknevelés azonban — különösen a nagycsaládosok számára — így is nagykiadásokkal jár. Egy-egy gyerek eltartására és képzésére 14 éves koráig átlagosan 211 ezer, 18 éves koráig 315 ezer forintot költ a szülő és az állem — állapodta meg felmérésében a Központi statisztikai Hivatal. Mindez természetesen csupán átlag, mert , a gyermekekre költött összeg erősen függ a családok nagyságától, jövedelmétől, a társadalmi juttatások mértéke pedig aszerint változik, hogy az adott gyermek kap-e bölcsődei, óvodai, kollégiumi ellátást, ösztöndíjat stb. . A gyermekek száma jelentősen befolyásolja a családok életszínvonalát. A gyermektelen munkások és szellemi dolgozók családjában 2120 forint jövedelem jut egy családtagra, egygyermekeseknél már csak 1700, kétgyermekeseknél 1.400, a három és több gyermekeseknél pedig már csak 1130 forintot költhetnek egy-egy családtagra havonta. A paraszti háztartásokban csaknem ugyanilyen az arány. A megfigyelések szerint a gyermekek igényei legalább azonos, vagy még nagyobb mértékben nőnek, mint a felnőtteké, ezért eltartásuk, nevelésük egyre többe kerül. 1985-ben havi átlagban 680, 1972-ben 1080 forintot költöttek átlagosan a szülők egyegy 15 éven aluli gyermekre. A 19 éven aluliak a szülőknek 1230 forintba kerülnek. Az utóbbi években az állam lényegesen bővítette a gyermekes családok támogatását. 1968-ban emelték a családi pótlékot, 1988-ban a tsz-tagok családi pótlékát emelték és a jogosultak körét is bővítették, tavaly a három és több gyermekes családi pótlékát emelték. A gyermeknevelés költségeinek az 1965. évi 71 százalékkal szemben jelenleg 62— 64 százalékát viseli a szülő. További 12—14 százalékát a társadalom pénzben (családi pótlék, gyermekgondozási segély, stb.) 24 százalékot pedig természetben juttat. A 13 éven aluliak átlagosan 310, a 19 évnél fiatalabbak 340 forint értékű természetbeni juttatást kapnak havonta a társadalomtól, a szóródás azonban igen nagy, aszerint, hogy melyik gyereknek tudtak helyet biztosítani bölcsődében, óvodában, napköziben, ki kap kollégiumi ellátást, kedvezményes üdülést, stb. Vsszponti rendezvény — vidéken Találkozóra készülnek a zöldségtermesztők A rendezvény elnevezése, amelyre a meghívó invitál, kissé hosszú: Oszágos Zöldségtermesztési Tanácskozás, Termékbemutató és Tapasztalatcsere 1973. augusztus 22— 27. Kecskemét. Az első rápillantás félrevezető. Sajnos ugyanis megszoktuk, hogy amit nem Budapesten rendeznek, az csak afféle megyei, regionális, vagy helyi hatósugarú rendezvény. Ez esetben azonban a címbe nem véletlenül került az „országos’ jelző. Sőt, azt is mondhatjuk, hogy a megszokás áttöréséről van szó. Érdemes azonban kicsit részletesebben foglalkozni azzal is, hogy miért kellett megrendezni az országos zöldségtermesztési találkozót. A felszabadulás óta hazánkban a zöldségfélék termesztése immár a negyedik fordulóponthoz érkezett és ez mutatkozik a legnehezebbnek. Kezdődött azzal, hogy a kisüzemeket, a t kiskertészeket fokozatosan átvezettük a nagyüzem atjára. Ezután meg kellett teremtenünk a nagyüzemi zöldségtermesztést. Mivel , gépünk akkoriban még nem nagyon volt, ez a nagyüzemi kertészkedés a tagok két dolgos kezére, az élőmunkára alapozódott. A harmadik szakaszban korszerűsítettük a nagyüzemi kertészeteket, de még mindig a régi „kézműipari” alapon. Közben azonban megöregedtek, vagy az iparba mentek dolgozni a kertészkedő téesz-tagok: a munkaerő-tartalék kimerült. Egyetlen út bizonyul már csak járhatónak, a komplex gépesítés, a gépek igényeinek megfelelő zöldségfajtákkal és a hozamok növelését biztosító vegyszerezéssel. Ebben a pillanatban ötszázaléknyi a teljes zöldségtermő területnek az a része, amely már ezzel a mértékkel mérve korszerűnek mondható. Közben azonban erős ütemben folyik nyolc zöldségféle gépesítése és ha ez befejeződik, akkor már a területnek hetven százalékát korszerűsítettük. Az út azonban rögös. Nemcsak az a baj, hogy drága. Az első kísérletek idején nem sajnáltuk a dollárt. Kanadából és a világ más pontjairól hoztuk be a gépsorokat, a fajtákkal és a vegyszerekkel együtt. Nem közömbös persze a költség sem. A klasszikus időkben például tizenhat óra munkaidőt fordítottunk egy mázsa zöldborsó megtermesztésére. A meglévő gépekkel megtermelhetjük ma már egy óra alatt az egy mázsa zöldborsót, sőt, a vegyszerek és műtrágyák, valamint új fajták hatására a termés is 30— 40 százalékkal több. De nyereség nincs. A gépek és vegyszerek ugyanis oly sokba kerülnek, hogy haszon nem marad. sí-Ezeknek a kérdéseknek a megtárgyalására, a már szemlélhető módszerek bemutatá-sára, a kapható vetőmagvak, vegyszerek és gépek propagálására szolgál a kecskeméti tanácskozás. Módszere figyelemre méltó. A megnyitó és a vitabevezető előadás Kecskeméten, a színház épületében hangzik el. Váncsa Jenő miniszterhelyettes nyitja meg a rendezvényt és dr. Kovács Imre főosztályvezető tartja az előadást. Erre augusztus 22-én délelőtt kerül sor. A kiállításon gépek nem lesznek. Ezeket a szekcióülésekkel párhuzamosan mutatják be, mégpedig a helyszínen és üzemben. Termelő üzemekben tartják ugyanis a szekcióüléseket három helyen, három témakörben. Ezek: a paradicsomtermesztés helyzete és fejlesztési feladatai; a zöldborsó, a zöldbab és uborkatermesztés helyzete és fejlesztési feladatai. Az előadásokat az országosan legjobb szakemberek tartják. Ez a sorozat augusztus 23- án kezdődik és 27-ig tart. Az ankét utáni napokon sorrakerülő gyakorlati tapasztalatcseréket a helyi szakemberek vezetik. Földeáki Béla társértő az erdő felé tart középkorú, szikár, gyors mozgású. Öltözete: szürke kucsma, nyári katonai ing és nadrág, vászoncsizma, keki színű sátorlap-köperty... — Egy kérdés: a köpeny bal oldala kivan égetve?... — Karcev őrsparancsnok jelenti: a határsértő köpenyének bal oldalán ötképekes nagyságú lyuk látható... Jakov rosszul aludt ezen az éjszakán. Nyugtalanították a várható események. Kit fog elsőként küldeni Schönhausen és Heckert? Vajon bíznak-e benne? Számítása szerint az első diverzánsnak ma kell megérkeznie Déli tizenkettőkor valóban kopogtattak. Ajtót nyitott a vendégnek. Külsőre megfelelt annak a leírásnak, amit Schönhausen küldött Teheránból. Szergejev azonnal felfedezte az ismertető jelet, az égetett lyukat a köpenyen. — Jakov Vasziljevics Szergejevet keresem — mondta a férfi. — És vagyok az. — A főnök mondta, hogy segíthet nekem menedéket találni. — Kire gondol? — A tábornokra. A nevem: Szemjon Nyikolajevics Bezrukov. — Nem húzta ki a kezét a zsebéből, ahol láthatóan egy revolvert markolászott. A jelszó pontos volt. Schönhausen azt is közölte, hogy Bezrukov fedőneve Ivadék. A valóságban Montasevnek hívják, a hasonló nevű, egykori, bakui olajmágnás rokona. — Vetkőzzön le, foglaljon helyet. Ma este itt marad nálam. A jövevény óvatosan a szoba sarkába helyezte a hurdzsint, kiment az előszobába, levetette a köpenyét. Visszatérve egy csomagot húzott elő a Kurdzsinból és átnyújtotta Jakovnak. — Itt vannak az aknák. A főnök kéri, hogy egyelőre rejtse el őket. Szergejev az asztalhoz invitálta vendégét: — Bekapunk valami ennivalót. Hogyan kelt át a határon? — Az az ember, aki átvezetett, nagyszerűen ismeri a határ mindkét oldalát. Útmutatása alapján én is úgy közlekedtem, mint egy ismerős helyen.— Jól van, Szemjon. Ugye megengedi, hogy így nevezzem? — Természetesen, Jakov Vasziljevics. — Milyen iratai vannak? A másik elővett egy Szemjon Nyikolajevics Bezrukov névre kiállított szovjet útlevelet A láttamozás Tbilisziből származott. — Járt Tbilisziben? — Igen. —Sokáig élt Bakuban? Vannak itt ismerősei? Tizenöt esztendős koromban távoztam el innen, a várost jól ismerem, de aligha akad valaki, aki emlékezne rám. — Megérti, hogy miért faggatózom? — Természetesen. Teheránban a telkemre kötötték, hogy semmit se titkoljak el ön előtt, így könnyebben kigondolhatunk valamit a számomra. — Éppen erről van szó. Egy óra múlva Bezrukov elment, hogy „felelevenítse a várost”. Késő este tért viszsza, azonnal lefeküdt. Eléggé elfáradt, s biztonságban érezve magát, egy szempillantás alatt mély álomba merült. Másnap reggel Szemjon már talpon volt, amikor a házigazda fölébredt, s felajánlotta, hogy elkészíti a reggelit. Jakov megmutatta mit, hol talál meg, s néhány perc múlva Bezrukov egy igazi pincér gyakorlatával megtérítette az asztalt. Éppen reggeliztek, amikor megszólalt a csengő. A vendég felugrott, az ágyához szaladt, a párna alól előkapta a pisztolyát. — Nyugalom, csak a tejet hozzák — mondta Jakov és kiment ajtót nyitni. Valóban úgy történt. Jakov a konyhába vitte a tejet és vissza, tért a szobába. Bezrukov egész idő alatt az ágy mellett állt. Visszaülve az asztalhoz, zavartan mondta. — A hazámban vagyok, de valójában ellenségek között... . — Ne hagyja el magát, Szemjon. Én sem vagyok jobb helyzetben, mégsem kapkodok a pisztolyom után. Hogyan viselkedik majd nehezebb körülmények között?! Szergejev megjegyzése, amelyből lehetetlen volt ki nem hallani a gyávasága iránti szemrehányást, kellemetlen benyomást tett rá, de nem akart összeveszni a házigazdával. — Ez az első ilyen utam — mentegetőzött az orra alatt. — Holnap megnézzük a lakást, amit kiszemelten magának, azután bevezetem a munkába — mondta Szergejev nyugtatóan. (Folytatjuk.) (1) átalvető tarisznya A Bolgár Népköztársaság délnyugati részén elhelyezkedő megye léte nagy jelentőségű az egész ország életében. Ezt nemcsak földrajzi és gazdasági helyzete határozza meg, hanem az aszerep is, amit ez a vidék betölt Bulgária sok éves történelmében, jelenében és jövőjében. Ahhoz, hogy megértsük, mit jelent, a mai és tegnapi nap a Pirin környéki tájnak, amelynek jelenlegi neve Blagoevgrád megye, vissza kell fordulni a múltba, hiszen semmi sem tanít meggyőzőbben és álhatatosabban, mint a múlt. Milyen volt Pirin környéke a monarchia és a fasizmus évei alatt? A napsütésben gazdag és termékeny földdarab, ebben az időben szánalmas képet mutatott, elhanyagolt falvak és városok, szétszabdalt földművelés, jelentéktelen, kezdetleges ipari olajütők, malmok. Nagy vállalat csak a Granitoid Rt-hez tartozó „Pirin” bánya volt, amelybe a gazdagok tőkéiket fektették. A megyében mintegy 1300 iparos dolgozott, primitív felszereléssel és embertelen kizsákmányolásban. Itt „a kenyér a kíntól is feketedik” — írta ismert forradalmár költőnk, Nikola Vapcarov. A szocializmus nemcsak kenyeret adott a népnek, hanem megmutatta a kivezető utat is: iparosítás, a mezőgazdaság kollektivizálása. Széles távlatok nyíltak az intenzív tényező, az alkotó, kezdeményező tömeg kifejlődésére a Bolgár Kommunista Párt megyei bizottságának irányításával, munkás lelkesedéssel, rövid idő alatt megváltozott a vidék. Huszonöt év elmúltával száznál több nagyvállalat jött létre, textiles dohánykombinát, fémszerkezetek gyára, mérőműszerek és eszközök, hangosbeszélők gyára Blagoevgrádban, a banjai gyengeáramú relék gyára, a petricsi készüléképítő gyár, a Goce Delcsevben lévő rádiókészülékek gyára, melynek termékeit 27 országba szállítják. Megváltozott a megye szociális arculata. Az ipar 77 százalékát adja az össztermelésnek. Mindössze ö1 nap alatt termelnek annyit a gyárak és vállalatok, amennyit az egész megye termelt 1939-ben. Nagy figyelmet fordítunk az utóbbi években a megnövekedett gépgyártásra, amely vezető helyet foglal el a megye gazdaságában. Minden évben kb. 1000 jól képzett technikus és munkás kapcsolódik be a gépgyártásba. A megye iparának büszkesége a cellulóz- és papíripari kombinát; ez a nemzeti nagy objektum beindítás előtt áll. Az ipar mellett — ami új büszkesége a Pirintájának — a mezőgazdaság régen kivívta a maga megbecsülését és dicsőségét az országban és a határokon túl is. Már a múltban is termeltek itt gyümölcsöt és zöldségfélét — őszi barackot, kajszi barackot, almát, körtét, szamócát, paradicsomot, uborkát, paprikát. Új ága a megye mezőgazdaságának a dohánytermesztés, az ország „sárga aranya”, ahogy mi szeretjük nevezni. Az elmúlt évben rekord érmést értek el a dohánytermelők. Hosszú időre emlékezetes marad a 29 ezer tonnás dohánytermés. A megszokott faj fákon kívül fontos helyet foglalnak el az új „Virzsinia” és „Barlej” fajták. A mezőgazdaság erői 5 komplex mezőgazdasági körzetre koncentrálódnak, központban a városokkal, Petriccsel, Szandanszkival, Blagoevgráddal, Razloggal és Goce Delcsevvel, amelyek lehetőséget adnak a termesztés technológiájának cseréjére és a nagyfokú munkaszervezésre. Blagoevgrad megye fontos idegenforgalmi központ is. Keresztül halad a Bukarest— Szófia—Athén főútvonal. A Rila, Pirin, Ograzsden, Delaszka, Vlahina és Szlavjánka csodálatos erdői egyre jobban vonzzáka turisták és kirándulók ezreit, különösen a nyári szezonban. Itt található Bulgára ásványvíz forrásainak egynegyede, sokat közülük orvosi célokra is felhasználnak. Szandanszkiban és Dobrinicsben üdülő és szanatórium van, ahol a dolgozók helyreállítják egészségüket, vagy kihasználják az ásványvizek gyógyító erejét. A történészek a megyét Bulgária hajnalának nevezik,, és ez csakugyan így van. A török rabság keserves évei alatt Paiszij Hilendarszki Banszkóból elsőnek adott hangot a nemzeti ébredésnek a „Bolgárszlávok történelme” című írásában. Szintén Banszkóban született a reformátor, a megújulási iskola megteremtője, Neolit Rilszkij, és az ismert forradalmár költő, Nikola Jankov Vapcarov. A kapitalizmus és fasizmus éveiben, még 1941.február 7-én a kommunista Ivan Kozarev adta le az első lövéseket a megszálló németek ellen. Ettől az időponttól számítják a Balkán félszigeten a kapitalizmus elleni felkelés dátumát. Fél évvel később a pártfunkcionárius razlogi Nikola Parapunov vezetésével megalakult, az első partizánosztag Bulgáriában. A világháború éveiben a jugoszláv, magyar és az osztrák fronton elesett mintegy 30 ezer katonája és tisztje az újjászületett bolgár hadseregnek. Sokan, közülük kommunisták és párton kívüliek, a Pirin környéki táj szülöttei. A megye kulturális arculatát, mintegy 280 különböző művészeti ágban tevékenykedő alkotóművész, egy főiskola, a diákok harmincöt ezres serege és végül a „N. J. Vapcarov” Állami Drámai Színház és a népzene, népi tánc állami együttese, a „Pirin” népi együttes formálja. Nagyon sok tehetséges művész, így a népszerű színész-balerina Vera Kirova, Georgi Karaszlavov, Petr Karaangov, Vladimir Golev írók, Sztojan Szotirov festőművész és sokan mások születtek és dolgoztak itt. A testnevelés és sport barátai részére mondjuk, hogy az utóbbi években ebben a megyében is értek el döntő sikereket. Ezek közül az egyik legfontosabb az,, hogy a blagoevgrádi „Pirin” labdarúgó együttese bejutott az első osztályú csapatok közé. Kiril Aksarov (Fordította: Bocskov Dorita) Blagoevgrád testvérmegye bemutatkozik (1.) A múlt és a szép jelen A razlogi cellulóz- és papírkombinát építése