Fejér Megyei Hírlap, 1975. október (31. évfolyam, 230-256. szám)
1975-10-01 / 230. szám
— -----------------------------------------------------------------------------------hírap ■----------------------- Megjelent a Béke és szocializmus legújabb száma A kommunista és munkáspártoknak 29 nyelven, 145 országban megjelenő elméleti és tájékoztató folyóirata 9. számában vezető helyen méltatja az európai biztonsági és együttműködési konferencia Helsinkiben tartottzárószakaszának jelentőségét, és közli azokat az interjúkat, melyeket P. Naumov, a Novoje Vremja főszerkesztője a konferencia utolsó napján készített dr. Urho Kekkonennel, Finnország elnökével, Erich Honeckerrel, a Német Szocialista Egységpárt KB első titkárával, Alessandro Menchinellivel, az Olasz Szocialista Párt PB-tagjával, a Békevilágtanács elnökségi tagjával. Jan Boryl, a Csehszlovák Kommunista Párt Elnökségének póttagja, a KB titkára ..Agrárpolitika — a nép érdekében’’ című cikkében a csehszlovák mezőgazdaságnak az utóbbi években — lényegében az ötödik ötéves terv idején — megtett, fejlődését ismerteti. Volodta Teitelboim, a Chilei Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja a latinamerikai és a karib-tengeri országok kommunista pártjainak 1975 júniusi havannai tanácskozásáról ír. Ugyancsak a latin-amerikai antiimperialista harc kérdéseivel foglalkozik Enrique Pastorino, az Uruguayi Kommunista Párt titkára, a Szakszervezeti Világszövetség elnöke. A ,,Pártok életéről” című rovatban olvashatjuk Aarne Saarinen elvtársnak, a Finn Kommunista Párt elnökének pártja stratégiai feladatairól írt cikkét, továbbá Jacques Milhau cikkét a Francia Kommunista Párt elméleti tevékenységéről. Katonai készültség Lisszabonban A PKP elítélő nyilatkozata nökségi jelentés szerint, kedden reggel Azevedo miniszterelnök, ügyvezető köztársasági elnök, valamint Carvalho tábornok, a COPCON parancsnoka hosszabb megbeszélést tartott, előzőleg Carvalho és Almeida Santos tájékoztatásügyi miniszter a tözs .,tájékoztatási dolgozók és politikai csoportok képviselőivel tanácskozott az ország rádió- és televízióállomásainál kialakult helyzetről. Az UPI úgy tudja, hogy a küldöttek a katonaság viszszavonását követelték az adóktól és általános sztrájkfelhívás kibocsátásával fenyegetőztek. Pinheiro Azevedo tengernagy, portugál miniszterelnök televízió beszédben ismertette a rádió és televízióállomások katonai megszállásának okait. Kijelentette, hogy döntését ,a forradalmi tanács és a kormány jóváhagyásával hozta. Ennek az intézkedésnek — mondotta — „az a célja, hogy elkerüljük a rendkívüli állapot ráhirdetését, megakadályozzuk a politikai és gazdasági bizonytalanság eszkalációját.” A Portugál Kommunista Párt Politikai Bizottsága nyilatkozatot adott ki a kérdésről. A PKP úgy véli, hogy a rádiónak és a televíziónak „igaz és objektív tájékoztatást kell adnia, meg kell védenie a forradalmi folyamatot és a forradalom vívmányait. Megengedhetetlen, hogy valamely párt, vagy csoport saját magának rendelje alá a rádiót és a televíziót és saját érdekei szolgálatában használja fel őket.” A politikai bizottság kijelenti, hogy a rádió- és televízióadóknál nem szabad megtorló intézkedéseket foganatosítani a forradalmi folyamatban részt vevő baloldali erők ellen, hanem a még mindig felelős tisztségeket betöltő reakciós elemektől kell megtisztítani az adókat. A PKP úgy véli, hogy a tömegtájékoztatási eszközök helyes hatósági irányítása elengedhetetlenül szükséges annak a politikának a végrehajtásához, amely valóban a reakció elleni harcot, a portugál forradalom védelmét tekinti céljának. Az UPI értesülése szerint Lisszabonban és környékén készültségbe helyezték a fegyveres erőket, mivel hétfőn este és éjszaka a lakosság utcai tüntetéseken tiltakozott a rádió- és televízió-adók katonai megszállása miatt. A kialakult helyzetet „zavarosnak és bonyolultnak” leíró amerikai hírügy- TÜNTETŐ TÖMEG A LISSZABONI RÁDIÓNÁL. A lisszaboni tömegtájékoztató szervek katonai megszállása ellen tiltakozók a portugál főváros rádióépülete előtt Utazás Irakban (5.) A stratégiai olajvezeték Amikor 1972-ben államosították Irakban az idegen érdekeltségű olajtársaságokat, kezdődött tulajdonképpen a nagy gazdasági fellendülés. A hatalmas vagyon, amely az ország minden pontján, északtól délig ott rejlik a földben egy csapásra a legfontosabb arab országok közé emelte Irakot. Kilátástalan hosszúnak tűnik az út a sivatagon át a Rumaila körzetében lévő olajmezők felé. Az ország déli részén vagyunk, egy ugrásra Kuwaittól, a Szaúd-Arábia melletti semleges zónától. Az asztalsima tájból messze kiugrik egy-egy fúrótorony, vagy éppen a Nappal próbál konkurálni egy gázfaklya. Hamarosan barakkcsoporthoz érkezünk. Központ ez, a környék olajmezőinek főhadiszállása. Főhadiszállás a sivatagban Fadel Ali Ruthman főmérnök a kalauzunk, a kitermelés, az olajvezeték-rendszer irányítója. — Rumaila két részből áll. Az egyik a déli, ez már régebben termel, a másik az északi, amelyet éppen most, a forradalom évfordulóján helyeztünk teljes üzembe — mondotta a főmérnök. — Szovjet szakemberek segítségével folyt itt a feltárás is, és egy sor más országból jött szakértői csoport dolgozta ki a földgázhasznosítást, a vezetéképítést. Ebben a térségben kezdetben évi ötmillió, tavaly 18 millió, s mostantól 40—50 millió tonnát tudunk kitermelni. Huszonhárom hatalmas létesítmény segít ebben. Mondhatnám úgy — folytatja —, ez az olajmező az Arab-öbölbeli szállítások első frontvonala. Az olaj ütőerei Amikor a földgáztelepre, majd az irányítóközpontba lépünk, elveszik gyufánkat és az öngyújtónkat. A fényképezőgépek villanólámpái is az őrséghez kerülnek. Rendkívüliek a rendszabályok, de rendkívüli a hely is. Ott állunk egy nagy terem közepén, a 12 méter hosszú tábla előtt, amelyen percről percre látni, hol, merre, mennyi olaj folyik Irak területén. Ez a stratégiai olajvezeték irányítóközpontja. — Évi 100 millió tonna kőolajat termelünk Irakban — mondja Ruthman mérnök. — Ez a mennyiség 1980-ra elérheti a 240 millió tonnát. Az olajvezeték sémája itt látható. Ez itt észak, Kirkuk környéke, más néven Kurdisztán, az egyik nagy lelőhely. Itt a másik vég, Rumaila, ahol vagyunk. Középen az új feltárások, Bagdad környéke. Jelenleg az olaj útja a Szírián keresztül Libanonba vezető olajcsőhálózat. A másik Basra és Fao kikötője, illetve az épülő Al Bakr kikötő. Van egy harmadik út is, az majd Törökországon át viszi az olajat. Ésszerűen Irak e nagy olajgazdasága megkövetelte, hogy megoldják a gáz kiválasztását a nyersolajból, másrészt olyan szállítási módot dolgozzanak ki, amely érdekeiknek legjobban megfelel. Így született a stratégiai olajvezeték, amelyben odafolyik az olaj, és annyi, ahogy azt akarják. Ha Szírián át kockázatos a szállítás, akkor az egész termelést délre irányíthatják, ha az ázsiai igények nőnek, akkor is az Arab-öböl az irány. A rumailai olaj északon is mehet Törökország felé, és növelhető a Földközi-tenger irányába szivattyúzott menynyiség is. Kivehető a beszélgetésekből, hogy az egyszerű gazdasági megoldásokon kívül a politikának is döntő szerep jut. Különösen áll ez a szíriai vezeték esetében, amelynek használati díját a szomszédos arab ország növelni akarja. Ahogy azt Tayed Abdul Karim olajügyi miniszter megfogalmazza: „A stratégiai olajvezeték a legnagyobb rugalmasságot biztosítja Iraknak. Függetlenít bennünket — mondta — minden más országgal való esetleges konfrontáció következményeitől”. Olajeldorádó Errefele az a mondás járja: itt még a csók is olajízű. Jelzi, minden fölött ez a nyersanyag uralkodik. Irak a milliárdos bevételeket saját fejlesztésére fordítja, hihetetlen versengésben Iránnal és a többi „olajeldorádóval”. Emellett segítséget nyújt más arab országoknak is, azzal a jelszóval: az iraki olaj az arab nemzeté. Itt, a rumailai olajmezőn és a stratégiai olajvezeték mellett érthető meg, hogy miből telik a hihetetlen méretű behozatalra, a gigantikus beruházásokra, a hasznos otthoni elköltés gyakorlatára. Mi pénzt adunk — ez itt a jelszó, mások a technológiát, s emellé a szakembert, sőt, itt, Irakban a munkást is. Mert az olajhoz, az ebből fakadó nagy beruházásokhoz már nincs munkaerő; pakisztáni, indiai, afgán vendégmunkások bukkannak fel lépten-nyomon. Az olajkutak ontják a fekete aranyat, az ütőereken folyik három irányba, a konjunktúra még hat. De már óvatosak. A túlságosan szorossá vált kapcsolat a tőkésvilággal máris fékezi az árakat, s az OPEC-ben dolgozó irakiak is megkockáztatják a véleményt: be kell rendezkedni a mérsékeltebb árakra. Mert az olaj fegyver volt, de visszafelé is elsülhet. Bürger Lajos (Következik: Kikötők, hajók, cápák) Szerda, ,1995. október 11 Japán császár Amerikában Hirohito japán császár az Egyesült Államokba utazott. A Ford ellen rövid idő alatt elkövetett két merénylet idegessé tette a császári testőrséget, amely a jelentések szerint a különleges gyakorlatok egész sorával készült feladata ellátására. A jelek arra mutatnak, hogy a testőröknél magasabb rangú kíséret számára az utazás jóval kevesebb izgalmat tartogat. Nem is olyan régen ezt még nehéz lett volna kijelenteni. A japán—amerikai kapcsolatok egész múltja enyhén szólva viharos — annyira az, hogy akadt amerikai elnök, akit helikopteren kellett kimenteni Tokióban a fenyegető tömeg elöl. A Pearl Harbornál elkezdődött és a Missouri cirkálón kapitulációs aláírással végződött japán—amerikai háború nem múlt el nyomtalanul a két nemzet viszonyában. Ennek három döntő oka volt: 1. A japán közvélemény — érthetően — nem tudta elfelejteni Hirosima és Nagaszaki történelmi sokkját. 2. Az amerikai vezetés a legutóbbi időkig elszakította az országtól annak értékes területeit, mindenekelőtt az Okinawa-szigetcsoportot. 3. A nyomasztó súlyú anerikai katonai jelenlét, az országban tárolt amerikai nukleáris fegyverek azt a jogos aggályt keltették a japán közvéleményben, hogy Washington bármelyik pillanatban belesodorhatja Japánt egy nem-kívánatos, életveszélyes katonai kalandba. Ez az aggodalom különösen a vietnami háború idején robbant ki hatalmas tömegtüntetésekben. Az okinawai rendezés és az amerikaiak vietnami veresége kétségtelenül enyhített ezeken a lélektani-politikai terheken. Washington úgy érzi, hogy a „Vietnam utáni” korszakban rendkívül fontos számára Japán és ennek biztosításáért bizonyos — egyebek között gazdasági —árat is hajlandó volt fizetni. Ilyen előzmények után már Miki Takeo miniszterelnök nyári washingtoni utazása is jóval felhőtlenebb volt a korábbi ,japán—amerikai tárgyalásokon megszokottnál és alkalmas volt arra, hogy a császár utazása előtt elegyengesse a még erdesebb politikai felületeket. Ilyen értelemben tehát Hirohito viszonylag szerencsés időpontban utazik az Egyesült Államokba, ahol először jár japán államfő. Bár a két ország kapcsolatában természetesen maradtak problémák, várható, hogy a mostani utazás során a közös érdekek hangoztassa lesz az uralkodó motívumnt. (RS) Elutazott a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége Kedden elutazott Budapestről a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának küldöttsége, amely a magyar országgyűlés meghívására hivatalos, baráti látogatást tett h hazánkban.,A küldöttséget Piotr Mironovics Maserov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Legfelsőbb Tanács Elnökségének tagja, a Belorusz Kommunista Párt Központi Bizottságánnak első titkára vezette. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren Apró Antal, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, az Országgyűlés elnöke. Inokai János és Péter János, az Országgyűlés alelnöke. Nemeslaki Tivadar kohó- és gépipari miniszter, valamint Marjai József külügyi államtitkár búcsúztatta. Ott voltV. J. Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagykövete is. A Kossuth kiálló közleménye , Nyomdagép meghibásodás miatt a Világesemények dióhéjban szeptemberi száma csak október elején jelenik meg. Az októberi számot a szokott időben kapják kézhez az olvasók. Kommunisták és szocialisták felvonulása Hatalmas tömegfelvonulást rendeztek Párizsban kommunisták és szocialisták a fasiszta Franco-rezsim által kivégeztetett öt hazafi, valamint a szabadságért, az emberi jogokért, a fasizmus ellen küzdő minden spanyol iránti szolidaritás kifejezésére. A kép előterében (balról jobbra): Francois Mitterrand, a Francia Szocialista Párt főtitkára, Georges Marchais, a Francia Kommunista Párt főtitkára, René Piquet, az FKP KB tagja, mögöttük Fernando Valera, a száműzetésben élő spanyolok kormányelnöke Az Országos Béketanács Elnöksége mély felháborodással fogadta a spanyol fasiszta vérbíróság ítéletét az öt hazafi halálra ítéléséről. A halálos ítéletek végrehajtását a haladó emberiség ellen elkövetett olyan bűnténynek tekintjük, amelyért a fasiszta hóhéroknak felelniük kell a spanyol nép, s az egész emberiség előtt. A franneóista rezsim a barbár gyilkosságokkal, amelyekkel korábbi gaztetteit tovább tetézte, nem tudja megállítani a történelem kerekét. Mélységesen elítéljük a spanyol fasiszták újabb bűntettét, és követeljük valamennyi politikai fogoly azonnali szabadon bocsátását. A Magyar Béketanács Elnöksége teljes szolidaritásáról biztosítja a spanyol hazafiakat, akik a fasizmus megdöntéséért, a demokrácia helyreállításáért és az emberi jogok érvényesüléséért harcolnak Spanyolországban. Meggyőződésünk, hogy a spanyol haladó erők egysége, összefogása, közös harca győzni fog. . Az Országos Béketanács Elnökségének tiltakozása