Fejér Megyei Hírlap, 1976. június (32. évfolyam, 128-153. szám)

1976-06-01 / 128. szám

2 Zemacsa és a gabarok Etiópia mozdul Bár Addisz Abebából újabban, viszonylag keve­sebb hír érkezik, mint a császárság ellen kibontako­zott országos mozgalom első szakaszában, ez nem jelenti azt, mintha az etióp társa­dalmi és gazdasági átalaku­lás megtorpant volna. El­lenkezőleg, a folyamat egy­re nagyob sikereket ér el. Miután a bankok és a biz­tosítótársaságok, , a nagy ipari és kereskedelmi válla­latok, a nagybirtokok és a bérházak államosítása meg­történt, most három f­ő fel­adatra irányítják a figyel­met: megszüntetni a bürok­ráciát, mint a nehézkes feu­dális kormányzás velejáró­­­­ját, felszámolni a feudaliz­mus minden maradványát, beleértve az új, forradalmi rendszerrel szembenálló kényurak itt-ott még fel­­­­lobbanó fegyveres ellenál­lását, kiiktatni az ország gazdasági életéből a függést­­ a külföldről. Aligha lehet csodálkozni azon, hogy a forradalom vívmányai nemzetközi tő­­­­kés körökben rosszallást­­ keltettek. Némely monopó­lium már Hailé Szelasszié császár korában, de még azt követően is szerette volna megkaparintani Etiópia gaz­dág nyersanyagkincseit. A közismerten nagyszámú olcsó munkaerő — Etiópia lakosságának még ma is mintegy 90 százaléka a me­zőgazdaságból él — éppúgy vonzotta ezeket a vállalko­zókat, mint a profit remé­nye. Kétségtelen, hogy Te­­feri Benti dandártábornok­nak, az ideiglenes katonai kormányzótanács elnökének az iparosítás és a természeti kincsek kiaknázása leg­alább akkora problémát okoz, mint a közös gazdál­kodás módszereinek meg­honosítása a parasztság kö­rében, vagy az analfabétiz­mus felszámolása. Tanító diákok Ami a mezőgazdaság kö­zépkori állapotának, a csá­szárság idejében vasszigor­ral fenntartott hűbéri vi­szonyoknak a megszünteté­sét illeti az ideiglenes ka­tonai kormányzat hatalmas sikereket ért el. Ma mél­tóbb mint 17 ezer paraszt­társulás működik Etiópiá­ban majdnem ötmillió tag­gal. Ezek a kis közösségek természetesen nem hason­líthatók a termelőszövetke­zetekhez, de a közös mű­velés biztonságos alapjai, s a haladás társadalmi mag­­vának tekinthetők. Legna­gyobb gondjuk a korszerű termelési módszerek hiá­nyos ismerete és a gépesítés rendkívül alacsony foka, vagy teljes hiánya. A földreform végrehajtá­sában, a közös gazdaságok megalakításában és az írás­olvasás elemi ismereteinek oktatásában a diákok jár­tak és járnak az élen. Etió­piában egyelőre szünetel az oktatás az egyetemeken és a középiskolákban, a leg­alább 22 millióra becsült írástudatlan tanítására és a kollektív társulások meg­szervezésére felkerekedett sok tízezer 15—25 év közötti fiatal, közép- és főiskolai hallgató máris értékes ered­ményt ért el a­­ zemacsa (amhara nyelven mozga­lom) keretében. A gaba­­­­rok, vagyis az egykor robot­ra és dézsma­ fizetésére kényszerített kisbérlők a kezdeti idegenkedés után ma már szívesen fogadják és együttműködnek a fiata­lokkal. Eritrea problémája Történtek ezenkívül, más jellegű változások is Etió­piában. A kormányzat pél­dául erre a tanévre 150 millió etióp dollárt folyósít az iskoláknak, sokszorosát az egykori oktatási költség­­vetésnek. Szükség is van rá, mert a tantermek és tanítók hiánya miatt a körülbelül négymillió iskoláskorú gyermekből legfeljebb 1,3— 1,4 milliót tudnak oktatni. Bővül és javul az úthálózat is: jelenleg több mint 2000 kilométer hosszan építenek jó minőségű, autóval is jár­ható közutakat. Etiópia több mint egymillió négyzetkilo­­­­méteres területén valamikor csupán 80 kórház és 600 egészségügyi állomás mű­ködött. Most egy év alatt 140 kórházat és 250 egész­ségügyi állomást létesítet­tek, s sikerrel haladnak a feketehimlő végleges­­felszá­molása felé. Egy kérdésben még nem sikerült áttörő változást el­érni: Eritrea máig is Etió­pia súlyos, megoldatlan gondjai közé tartozik. A kormányzat a szeparatista követeléseknek nem enged. Addisz Abeba türelmet ta­núsít, de hajthatatlan. Eritreát az ország szerves részének tekinti, amely az etiópiaihoz hasonló nyelvi, etnikai és kulturális tagolt­ságot mutat. Elvesztésével Etiópia gazdasági élete megbénulna, s a tengeri utaktól elzárva, kiszolgál­tatottságra kényszerülne. Gyapai Dénes Repülőtéren, minisztériumok dolgozószobáiban, in­tézmények falán öles plakátok: Etiópia tikdem! Etiópia mindenekelőtt! — a jelszó akkor született, amikor Sába királynő háromezer éves birodalmában az 1974 kora ta­vaszán kezdődött forradalmi folyamat megszilárdult. Azóta a középkort konzerváló egykori császárság csak­nem 27 millió, soknemzetiségű és soknyelvű lakosa életében gyökeres változások mentek végbe. HÍRLAP Marcos Moszkvában Moszkvában megkezdőd­tek a tárgyalások Ferdinand Marcos, a Fülöp-szigeti Köz­társaság elnöke és a szov­jet kormány magas rangú képviselői között. Bár a két ország között e pillanatban még nincs diplomáciai kap­csolat, a látogatás ténye is fontos változásokat jelez. Hogy a Fü­löp-szigetek mi­lyen messziről indult, azt­ jól érzékelteti egy pillantás a mintegy háromszázezer négyzetkilométer területű, majdnem ötvenmillió lako­sú, hétezer szigetből álló délkelet-ázsiai ország törté­netére. Az egykori spanyol gyar­mat függetlenségét 1898-ban kiáltják ki. A századforduló mohó amerikai imperializ­musa felismeri a lehetőséget és súlyos harcok árán meg­szállja a fiatal köztársasá­got ,amelyet 1935-ig hivata­losan is Washingtonból irá­nyítanak. E­bben az évben ugyan Manila, a főváros ön­­kormányzatot kap, ez azon­ban semmit sem változtat a változatlan amerikai uralom tényén. A második világháborús japán megszállás után az or­szág 1946-ban elnyeri a hi­vatalos függetlenséget, de az amerikai tőke — és hatal­mas bázisokon az amerikai hadsereg — ottmarad. A manilai politika ennek meg­felelően „egyirányú utca”, kimeríti az egyoldalú ame­rikai orientáció fogalmát. A Fülöp-szigetek csapatokat küld a vietnami amerikai intervenció támogatására és minden fórumon szembe­száll a haladó irányzatokkal. A vietnami háború vége felé viszont Manila az el­sők között ismerte fel a vál­tozás szükségességét. Roma­­lo külügyminiszter — jelen­leg is Marcos kísérője Moszkvában — felszólalása alaposan­ hozzájárult az agresszív délkelet-ázsiai tömb, a SEATO gyakorlati kimúlásához. Ferdinand Marcos elnök, aki a japán megszállás ide­jén az ellenállási mozgalom egyik vezetője volt, több be­szédben érzékeltette, hogy kormánya levonja a tanul­ságokat a megváltozott vi­lághelyzetből. Jó néhány szocialista országgal felvet­te az érintkezést és jóvá­hagyásával megalakult a „Fülöp-szigetek—Szovjet­unió társaság”, amelynek díszelnöke Imelda Marcos asszony, az elnök felesége, az ország egyik jelentős po­litikai személyisége.­ „Az or­szág nemzeti érdekei — je­lentette ki a minap az állam­fő — szükségessé teszik a diplomáciai kapcsolatok lé­tesítését a Szovjetunióval. Tavaly, a két ország kö­zötti kereskedelem első fel­lendülésének esztendejében, a Szovjetunió mintegy tíz­millió dollár értékben vá­sárolt Manilától cukrot és egyéb terméket. Aligha lehet vitás, hogy a jelenlegi tár­gyalások egyik eredménye a nagyságrendek növelése lesz. Mind a gazdasági, mind a politikai kapcsolatokban. (RS) Véget ért az UNCTAD-konferencia A kenyai fővárosban há­romnapos késedelemmel hét­főn fejeződött­ be az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési értekezletének (UNCTAD) negyedik ülésszaka. A ta­nácskozáson csaknem 150 or­szág és sok nemzetközi szer­vezet képviseletében mintegy 4­ MH) küldött vett részt. Hatórás vita után a plená­ris záróülésen a delegátusok egyhangúlag jóváhagyták a konferencia úgynevezett ösz­­szekötő bizottságában kidol­gozott ajánlásokat egy nem­zetközi készletalap létrehozá­sára. A 10 legfontosabb nyersanyag áringadozásának mérséklésére szolgáló alap finanszírozását, működésének egyéb részleteit októbertől vedve bizottságokban vitat­ják meg és legkésőbb 1977 márciusában újabb világkon­ferenciát tartanak erről a té­máról. A záróülésen szavaztak Kissinger javaslatáról, a nyersanyagbank-tervezetről, amelyet a nyugati propagan­da nagy hírveréssel fogadott, s amely a nemzetközi nyers­anyagkitermelő monopóliu­mokat­ biztosította volna a kisajátítással szemben. Az indítványt 33 ország —­ zö­mében a következetes állás­pontot valló fejlődő országok, valamint a szocialista álla­mok — elutasította. A javas­lat mellett 31-en adták le voksukat, 44 delegátus tar­tózkodott, 46-an pedig nem vettek részt a szavazáson. Az amerikai küldöttség veze­tője, Charles Robinson a záróülés után kifejtette, hogy a tervezet „tisztán politikai kérdés volt” s így közvetve beismerte, hogy elutasítása a washingtoni politika kudarca. A TASZSZ tudósítója az értekezlet mérlegét megvon­va megállapítja, hogy a kon­ferencia ismét feltárta a ka­pitalista körök és a fejlődő államok gyökeres nézetkü­lönbségét sok alapvető, nem­zetközi­ gazdasági kérdések­ben. A fejlődő országok és a szocialista államok gyümöl­csöző együttműködésnek köszönhetően az értekezleten sikerült megoldani számos fontos problémát Ez felel meg a harmadik­­ világ érde­keinek. Ismét totális háború Bejrútban Egész Libanonban ismét fellángolt a totális polgár­­háború. Az elmúlt két nap valamennyi fronton, szerte az országban ádáz harcok folytak. A harcok újabb fellángo­lásának fő oka a szélsőjobb­­oldali erők azon törekvésé­ben rejlik, hogy meghiúsít­sák az új elnöknek — Eliasz Szarkisznak — a szembenálló felek közötti minden külső beavatkozás nélküli politikai megegyezésre és a harcok végleges beszüntetésére irá­nyuló kísérleteit. Az újabb provokációk, va­lamint a politikai személyisé­gek elleni legutóbbi merény­letek célja az, hogy ismét ki­élezzék a helyzetet­ és ürü­gyet teremtsenek a külföldi intervencióra. Az elmúlt két napban Bej­rútban ismét ágyúlövedékek robbantak. Éjjel-nappal lőt­ték a lakónegyedeket és kór­házakat. A jobboldali erők tűz alá vettek több palesztin menekült­tábort Bejrútban és a főváros környékén. A harcokban vasárnap 270 em­ber vesztette életét és több mint négyszázan megsebe­sültek. A nehézfegyverek mellett először vetettek be új fegyvert, a föld-föld raké­tát. Fasiszta gyilkosság Olaszországban A magát Olasz Szociális Mozgalomnak nevező újfasiszta párt választási gyűlésén provoká­ciókra, majd lövöldözésre került sor a Rómától 75 km-re délre fekvő Lezze községben. A lövöldözések a gyűlés után is folytatódtak: az újfasiszták golyói megölték Luigi De Rosa 21 éves fiatalembert, az Olasz Kommunista Ifjúsági Szövetség tagját. A­ képen: A község lakói elhelyezik a kegyelet virágait a gyilkosság helyén Koszigin Irakban tárgyal A Pravda vasárnapi szá­mában Alekszej Koszigin szovjet miniszterelnök bag­dadi látogatásával kapcsolat­ban a Szovjetunió és Irak együttműködését méltatja. Az 1972. április 9-én aláírt barátsági és együttműködési szerződés — mutat rá a lap — kifejezésre juttatja a két országnak azt a törekvését, hogy fejlesszék a barátságot, a sokoldalú együttműködést, mert ez megfelel mindkét or­szág nemzeti érdekeinek, ugyanakkor a nemzetközi béke, a szabadság, a haladás ügyét és a közel-keleti vál­ság rendezésének ügyét szol­gálja. A szerződés megszilár­dította az Iraki Köztársaság nemzetközi tekintélyét. Kiszabadult fogságából Nadine Chaval, Belgium mexikói nagyköveté­nek leánya, akit egy héttel ezelőtt raboltak el, majd nagy összegű váltságdíjért elengedték. A képen: a 16 éves Nadine édesanyja tár­saságában nyilatkozik az újságíróknak Tiltakozás a chilei terror ellen Ladislav Schmid, Csehszlo­vákia ENSZ-missziójának állandó képviselője az ENSZ szocialista tagországai cso­portjának megbízásából át­nyújtotta a­­ Világszervezet főtitkárának — dr. Kurt Waldheimnek — azt a felhí­vást tartalmazó levelet, amelyben a főtitkár közben­járását kérik a chilei reakció túlkapásainak megfékezésé­re. A nemzetközi közvéle­ményhez intézett felhívásuk­ban a szocialista országok akciót sürgetnek a fasiszta junta börtöneiben sínylődő hazafiak és demokraták ki­szabadítására. , Az ENSZ-tagországok szo­cialista csoportja erélyesen követeli a Chilében dühöngő terror beszüntetését, minde­nekelőtt a junta börtönében sínylődő Luis Corvalánnak, a Chilei Kommunista Párt fő­titkárának és más vezető chilei hazafiak szabadon bo­­csájtását. Kedd, 1976. június 1 Budapestre érkezett Mihail Leszecsko Hétfőn szovjet küldöttség érkezett Budapestre a ma­gyar—szovjet gazdasági és műszaki-tudományos együtt­működési kormányközi bi­zottság 17. ülésszakára. A delegációt Mihail Leszecsko, a Szovjetunió Minisztertaná­csának elnökhelyettese, vezeti. A küldöttséget a Ferihegyi repülőtéren dr. Szekér Gyu­la, a Minisztertanács elnök­­helyettese, a bizottság társ­elnöke fogadta. Az ülésszak tárgyalásai hétfőn megkez­dődtek. Bolgár választási jelentés Szófiában hétfőn közzétet­ték a bolgár központi válasz­tási bizottság jelentését a vasárnap tartott nemzetgyű­lési és tanácstagi választá­sokról. A jelentés megállapítja, hogy a szavazás teljes ítéltei­ben, a választási törvény elő­írásainak megfelelően zaj­lott le. A választásokat min­denütt magas fokú politikai aktivitás és ünnepi hangulat jellemezte. A Hazafias Front és a többi társadalmi szerve­zet biztosította a választások gyors és szervezett menetét, a szavazás titkos voltát. Több választási körzetben a szava­zási arány már a délelőtti órákban elérte a 100 százalé­kot. Délután 16 órára a sza­vazási­­ arány több megyében meghaladta a 99 százalékot. A választások végeredmé­nyét a sajtó, a rádió és a te­levízió fogja ismertetni. A jelentés végezetül hang­súlyozza: a vasárnapi vá­lasztások megmutatták a bol­gár nép készségét, hogy vég­rehajtsa a BKP III. kongresz­­szusán elfogadott határozato­kat. Felépítse a fejlett szoci­alista társadalmat a Bolgár Népköztársaságban. Újabb földlökések Újabb — a Mercalli-skála szerint 3-as erősségű — föld­­lökéseket észleltek szomba­ton az észak-olaszországi Udine térségében, amelyet május 6-án katasztrófális elemi csapás sújtott. Azóta 107 alkalommal rengett a föld e körzetben. A halálos áldozatok száma a kórház­ban ápolt három további se­besült elhalálozásával — 950- re emelkedett.

Next