Fejér Megyei Hírlap, 1976. augusztus (32. évfolyam, 181-205. szám)

1976-08-01 / 181. szám

2 Helsinkiről­­ egy év múltán írta: Pója Frigyes külügyminiszter M­a eg­v esztendejét annak, hogy az európai és az észak-amerikai orszá­gok vezetői Helsinkiben a bizton­sági és együttműködési értekezleten aláír­ták a konferencia két és fél esztendő meg­feszített munkájával kidolgozott záróokmá­nyát. A nemzetközi közvélemény — így hazánké is — méltán nevezte történelmi­­jelentőségűnek ezt az aktust. A napóleoni háborúkat követő bécsi kongresszus óta ez volt az első eset hogy Európa vezetői érte­kezletre ültek össze a kontinens problé­­máinak megbeszélése céljából. A történe­lemben pedig először fordult elő őssver az európai szocialista- és tőkésországok vala­mint az Egyesült Államok és Kanada veze­tői tárgyalóasztalhoz ültek, s a békére és biz­tonságra nézve rendkívül fontos okmányt írtak alá. A helsinki dokumentum meg­győzően bizonyította: a nemzetközi életben megkezdődött texzitív fordulat a hideghá­borúból a békés egymás mellett élés, a szo­cialista és a tőkésországok gyümölcsöző együttműködése felé — reális tény A kon­ferencia azonban nemcsak jelzés volt, ha­nem sokkal több ennél: maga is visszaha­tott a nemzetközi légkörre javította azt. Az eseményt követően sok vezető állam­férfi nyilatkozott pozitívan a záróokt­mány aláírásáról, s szinte minden részt vevő ál­lam kormánya, elkötelezte magát annak végrehajtása mellett. Állást foglalt a záró­okmányok maradéktalan megvalósításért pártunk és kormányunk és az országgyű­lés külügyi bizottsága is. Ezeknek az állás­­foglalásoknak az alapján országunkban számos intézkedés történt a záróokmány végrehajtása érdekében. A Helsinkiben kidolgozott megállapodás alapján pártunk és kormányunk igen naiv figyelmet szentelt a záróokmány széles kö­rű megismertetésére. Kát. folyóiratban pub­likálták a záróokmány teljes szövegét, s könyalakban is kiadták Jiaev példány­­számban. Fontos ennek a ténynek a hang­súlyozása, mert jó néhány tőkésország kormánya, amelynek a képviselője az érte­kezlet második szakaszában szinte naponta síkraszállt a záróokmány minél szélesebb körű, publikálása mellett, nem sokat tett azért hogy a dolgozó nép megismerje e dokumentum teljes szövegét. Mindjárt az illetékes szervek döntése után megkezdődött országunkban a záró­okmány végrehajtásának megszervezése. Megállapítottuk hogy melyek azok a terü­letek, amelyeken egyoldalú intézkedésekre van szükség s melyek azok a kérdések, amelyek a kétoldalú kapcsolatok szféráiába tartoznak és csak ott oldhatók meg s miről kell tárgyalni nemzetközi értekezleteken a nemzetközi szervezetekben. Rövid egy esztendő alatt összegyűlt ta­pasztalataink alkalmasak arra hogy né­hány következtetést máris levonjunk. — Most már nyilvánvaló hogy a záró­okmány rendelkezéseinek végrehajtása sok­éves erőfeszítést közös összehangolt mun­kát feltételez Nincs tehá igazuk azoknak a nyugati propagandistáknak akik szüntele­nül a záróokmány végreha­ntását kérik szá­mon a szocialista országoktól annál inkább nincs, mert a szocialista országok általában előbbre tartanak ebben a kérdésben, mint a tőkésor­szágok.­­ A záróokmány egységes egész: nem lehet egyes részeit kiragadni és azok végre­­hajtását követelni más részeit viszont el­hanyagolni vagy feledésbe borítani. Nem érthetünk egyet azokkal a nyugati törekvé­sekkel, amelyek csupán a záróokmány har­madik kosara” ezen belül is csupán né­­hányt pont iránt tanúsítanak érdeklődést ezek ruo^valósítását mni-próbakőnek tekintik, miközben „nagyvonalúan” elfeled­­'.-pvnek a 7:':-Vy/V-rm-’’Cv több nem k°vésb^ fontos részeiről. Mi a magunk részéről például igen lényegesnek tartjuk az első kosarat” az államok együttműködésének elveit, vagy a második kosarat” azaz a gazdasági együttműködés fejlesztését.­­ Meggyőződésünk hogy a záróokmány végrehajtásában messzemenően figyelembe kell venni a kölcsönösséget azaz azt a szempontot, hogy egyik fél se kerüljön hát­rányos helyzetbe. Ennek kapcsán meg kell említeni hogy a Magyar Népköztársaság és néhány nyugat-európai ország kulturális kapcsolatai rovásunkra pároldalúságot mu­tatnak. Végre Nyugat-Európában is meg kellene érteni hogy az államközi kulturális kapcsol­atok fejlesztése nem tekinthető üz­leti vállalkozásnak az európai országok kulturális kincseinek egymással való meg­ismertetéséért áldozatokat is kell hozni ,hogyan azt a szocialista országok teszik. — Helsinki szellemével összeegyeztethe­tetlen, hogy a tőkésországok szélsőséges körei, de olykor egyes mértéktartó tényezői is még mindig hajlamosak arra, hogy meg­kíséreljék a beavatkozást a szocialista or­szágok belső ügyeibe. A helsinki doku­mentum azonban nem lehet menlevél a szocializmus elleni támadásokra gyümöl­csöző államközi együttműködés csak ennek a na­gyon fontos elvnek a tiszteletben tar­tása alapján képzelhető el.­­ Végül az eddigi munka fontos tapasz­talata, hogy a tőkés országok propagandája elferdíti a szocialista országok álláspontját az ideológiai küzdelemről. A mi felfogá­saink mindig is az volt, hogy a békés egy­más mellett élés nem szünteti meg az ideo­lógiai harcot a két, kibékíthetetlenül ellen­tétes társadalmi rendszer között. Márpedig egyes tőkés politikusok nem kevesebbet követelnek a szocialista országoktól, mint azt hogy szüntessék meg­ az ideológiai har­cot. Egyik másik nyugati politikus olyan messzire megy hogy azt állítja- a szocialis­ta országok nézete az ideológiai harc szük­ségességéről ellentétben áll az enyhüléssel. Ez nem­ elvéb szemforgatásnál A tőkés- Dropananda, miközben az­ ideológiai küzde­lem megszüntetésének szükségességét hang­súlyozza erőteljesen fokozza az ideológiai harcot a szocialista orszá°ok s általában a szocializmus a kommunizmus ellen, sőt politikai kampányokat­­ss folytat rágalmak özönét zúdítva a szocialista országokra A tőkéspropaganda tehát szándékosan ködö­sít. Helsinkiben a biztonsági és együttműkö­dési értekezlet résztvevői megállapodtak abban hogy országaik képviselői 1977-ben Belgrádban újra találkoznak. A záróok­mány ezzel kapcsolatos rendelkezéseiből­­ki­indulva mi úgy gondoljuk, hogy a belgrádi találkozó — a záróokm­ány végrehajtásának egyik közbeeső állomása — akkor végezhet eredményes munkát ha alkotó szellem és együttműködési készség hatja át. Szüksé­ges ezt hangsúlyozni m°ct vannak olyan elképzelések, amelyek ellenkező irányba mutatnak. A belgrádi találkozónak véle­ményeink szerint, nem lehet más feladata, mint az hogy a helsinki záróokmány kre­tén belül maradva, építőszellemben fel­mérje az eddig mentett utat ,s körvonalaz­za azokat az intézkedéseket amelyeket a résztvevők tenni terveznek a záróokmány végrehajtása érdekében. Semmiképpen sem lenne, szerencsés ha valaki a z­áróokmány kereteit meghaladó problémákat akarna a tiltak­ozó napirendjére tűzni E­gy év számvetése azt mutatja, hogy nincs ;s azuk azoknak akik lek­i­­csinylik a záróokmány végrehaj­tásában elért eredményeket és — sanda mészáros módjára — a szocialista országo­kat vádolják. Ezeknek a manővereknek meghatározott céljuk van, ez is része az enyhülés elleni támadásnak Biztosak va­­­­gyünk azonban abban, hogy a szocialista országok a haladó mozgalmak, az­ európai néptömegek, a tőkésországok reálisan gon­dolkodó vezetői együttesen elég erősek ah­hoz hogy meghiúsítsák a Helsinki szelleme­­ellen ágáló szélsőséges körök mesterkedé­seit s a záróokmány végrehajtásával segít­sék a béke és a biztonság további megsz­i­­lárdítását Európában. HÍRLAP Vasárnap, 1976. augusztus 1. ()VILÁGHÍR­ADÓ HÉTFŐ: Reagan bejelentette hogy alelnökjelöltjének Richard Schweiker pennsylvaniai szenátort szemelte ki — Bolgár—román kormányfői találkozó, amelyet Ceau­­sescu és Todor Zsivkov várnai eszmecseréje követett KEDD: Letartóztatták Tanaka volt japán miniszterelnököt — a Biztonsági Tanács megvitatja Zambia panaszát a Dél-afrikai Köztársaság agressziója miatt SZERDA: Rómában összeült a Spanyol Kommunista S­árt Központi Bizottsága — Nagy-Britannia megszakítot­ta a diplomáciai kapcsolatait Ugandával CSÜTÖRTÖK: Mozambik, Tanzánia és Zambia államfői Maputóban csúcstalálkozót rendeztek — Földrengés Kínában — Palesztin—szír megállapodás Damasz­­kuszban PÉNTEK: Leonyid Brezsnyev nyilatkozata a Pravdában a helsinki értekezlet évfordulóján — Megalakult az olasz kormány . SZOMBAT: Chirac francia miniszterelnök befejezte tokai tárgyalásait . Újabb kísérlet a bejrúti és Teli Zaa­­tar-i palesztin sebesültek elszállítására így látta a hetet hírmagyarázónk, Pálfy József. A moszkvai Pr­avda a hé­ten Br­ezsnyev-inter­jút­ kö­zölt: a Szovjetunió Kommu­nista Pár­tja Központi Bi­zottságának főtitkára vála­szolt a lap munkatársának kérdéseire. Az interjú ténye önmagában is figyelmet kel­tett. Ebből is kiviláglott, mekkora fontosságot tulaj­donítanak a Szovjetunióban a helsinki értekezlet doku­mentumának. Leonyid Brezsnyev igen derűlátóan nyilatkozott a Helsinkiben elért eredmé­nyek továbbfejlesztésének lehetőségeiről. Ugyanakkor rámutatott arra, hogy egyes­­nyugati hatalmak beavatko­zása az olasz kormány meg­alakításának­­folyamatába éles ellentétben áll a helsin­ki záróokmánnyal. Az SZKP Központi Bizott­ságának főtitkára — szoká­sához híven — a nyári hó­napokat a Fekete-tenger mentén, „a kr­mi Kreml­ben” tölti. Itt fogadta a hé­ten Edward dereket és Gustáv Husákot. Olaszországban megala­kult az új kormány. Sorsa attól függ, hogy par­lamenti bemutatkozásakor a kom­munista képviselők tartóz­kodni fognak-e a szavazás­tól. Ha ellene szavaznának, aligha élne egy napot is az Andr­eotti-kabinet... Az új kormányfő úgy igyekezett összeállítani a miniszterek névsorát, hogy az olasz bal­oldal kevés kifogásolnivalót találjon benne. Nincs a kor­mányban Rumor, aki a S.O­­ckheed-botrányba kevere­­­­dett bele és nincs ott Colom­bo sem, aki a reakció érde­keit szolgáló, a kisembert­­ sújtó gazdaságpolitikájával­­ tulajdonképpen az előző­­ kormányt a bukásba vitte. Természetesen nem személyi kérdések döntenek, hanem az, hogy Andr Leotti komnány­­programjában talál-e az Olasz Kommunista Párt annyi pozitívumot, aminek láttán egyelőre nem fordul­na ellene. A Közel-Keleten továbbra is Libanon drámája foglal­koztatja a közvéleményt. Megszokhattuk már, hogy egymást érik a meglepő for­dulatok, így volt ez ezen a héten is. Damaszkuszban a szíriai külügyminiszter, Khaddam, és a Palesztinai Felszabadí­tási Szervezet „külügyminisztere” Faruk Kaddami megállapodást írt alá a szír—palesztin ellentét felszámolására. Ennek alap­ján számítani lehet a harcok hevességének csitulására, s talán a körülzárt palesztin táborokból a sebesültek el­szállításának lehetővé téte­lére. Cserébe a palesztin mozgalom hajlandónak mu­tatkozik a februári megálla­podás végrehajtására, amelynek alapján Libanon­ban szinte az ellenségeske­dések előtti politikai rend állna helyre. Alig történt meg a megállapodás, máris új fordulat következett. Da­maszkuszban olyan közle­ményt adtak ki, amellyel a Palesztinai Felszabadí­tás­i Szervezet nem érthetett egyet... A damaszkuszi ér­telmezés célja az volt, hogy a palesztinokat szembe for­dítsa Egyiptommal, miután mostanában a Palesztinai Felszabadítási Szervezetet — Szíriával szemben! — ép­pen Szadat Egyiptoma tá­mogatta. .. A Közel-Kelet utál­ a Tá­vol-Kelet: a hét első szenzá­cióját Tanaka volt japán mi­niszterelnök letartóztatása jelentette. A korábbi kor­mányfő be is vallotta azóta, hogy óriási összegeket vá­gott zsebre az amerikai Lockheed repülőgépgyártó cég megbízottai­tól. Termé­szetesen nem arról van szó, hogy a japán demokrácia akkora lenne, mintha a kor­rupciót a legmagasabb szin­ten is meg tudná és meg akarná szüntetni és büntet­ni. Nem­, főként belpolitikai és pártpolitikai okai voltak annak, hogy Miki Takeo miniszterelnök leszámolt elődjével. Az ugyanis, elv­barátaival együtt, őt akarta megbuktatni. .. Az ősszel esedékes japán törvényhozá­si választások előtt Miki Ta­keo, aki „a megvesztegethe­tetlen” hír­ében áll, „a rend és törvény” tiszteletben tar­tásának jelszavával próbálja győzelemre vezetni a húsz éve kormányzó liberális de­­mokr­ata pártot. Viszont minden tokiói hír azt mu­tatja, hogy Tanaka letartóz­­tatása sokkal nagyobb erköl­csi-politikai megrázkódta­tást okozott, mint Miki Ta­keo agytrösztje kigondolhat­ta, Kínában megrengett a föld. A természeti csapás, amely nyilván kivédhetetlen s amely keleten vagy nyu­gaton egyformán pusztíthat minden politikai rendtől füg­getlenül, Kínában mégis bi­zonyos­ politikai megjegyzé­seket igényelt. Először is az­ért, mert korábban a pekin­gi propaganda éppen azt hirdette meg, hogy megta­lálták és alkalmazták a földr­engés előrejelzésének biztos módszerét. A mostani tragédia erre rácáfolt. Má­sodszor pedig azért, mert a földrengés olyan időpont­ban következett be, amikor Csou­ En-laj halála után, Telig Hsziao-peng megbuk­tatását követően, Mao Ce­­tung betegségének elhatal­masodásakor a „politikai földmozgások” máris előre jelezhetők. Végül néhány szó Afriká­ról: a fekete földrész to­vábbra is a világközvéle­mény érdeklődésének közép­pontjában marad. Fontos esemény volt dr. Agostinho Neto látogatása Kubában: a szocialista szigetország és Angola kapcsolatai még szo­­r­osabbakká válnak, az an­golai nép tovább számíthat a kubaiak segítségére a füg­getlenségének megvédésé­ért folyó har­cban. Kuba nemzeti ünnepén nagygyűlést rendeztek Pinar del Riopan, amelyen beszédet mondott a hivatalos látogatáson Kubában tartózkodó Agoslinho Neto angolai államfő (jobbról) és Fidel Castro, a Kubai Kommunista Párt KB első titkára, kubai minisztenlnök (balról a harmadik). (Rádiótelefoto — Prensa Latina — MTI—KB) Nyári vásár ^ /S:­qjfflwr 30-40 u/p-os engedménnyel JpjL \gs~ ’ ' a Centrum Áruházban r .......- iM3 «tea

Next