Fejér Megyei Hírlap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)

1977-01-01 / 1. szám

Szombat, 1977. január 1* Elérhető magasság Úgy látszik, néha a mai ember is túllő a célon. Talán azért, mert túl mohó. És a túl sokat akarásban eltéveszti a helyes célt. Mondják: még mindig nem eléggé kifino­mult az érzéke a realitások iránt. Mondják: mindenki mindenütt arra törekszik, aminek a felére vállalkozhatna csak, így fogalmaznak földművelők, hozzáértők és beavatot­tak egyaránt. Kérdezik: igaz-e, elfogadható-e a 7—8 szá­zalékos termelésnövekedés a mezőgazdaságban 1977-re. Ugorhat-e — sportnyelven szólva — 7—8 százalékkal ma­gasabbra 1977-ben az, aki 1976-ban leverte a lécet, illetve a léc alatt ugrott. Az első hallásra valójában elgondolkodtató kérdés. De ugyanakkor az is, hogy az ország vezetése reálisnak ítéli meg a tervet, mert ahhoz minden segítségre kész. — Én is azt mondom, hogy az a hét-nyolc száza­lék elérhető cél — mondja Lázár Dezső, az egyesült kápolnásnyéki Vörösmarty Tsz elnöke. — Úgy tudjuk, hogy bú­zából három, kukoricából három és fél mázsával kell növelni a hozamot. — Így van. És ez azt je­lenti, hogy hetvenhétben el kell érnünk a negyvenki­­lenc-ötven mázsás búzaát­lagot. — Kápolnásnyék, a Ve­lencei-tó északi oldalán gaz­dálkodó tsz számára ez nem megerőltető? — Feltétlen annak lát­szik. Mondom, hangsúlyo­zom, hogy csak annak lát­szik. Hetvenötben negyven­hat mázsa búzát arattunk hektáronként, hetvenhatban negyvenhét mázsát. Az ezer­­kilencszázhetvenöt évi átla­gunkkal a járásban, a me­gye legnagyobb területű já­rásában az elsők voltunk, az utóbbival, a többel, már csak az ötödikek. — Ez valóban elgondol­kodtató, legfőképp azért, mert az 1976. évi járási első­­ talajadottságai lényegesen jobbak, mint a nyékieké. — Ebben is van egy kis igazság, de... És ez az a de, amiről beszélni kell, szerin­tem nemcsak nálunk, ha­nem minden termelő üzem­ben. — Arról lenne szó, hogy nehezebb a dolga annak, aki ötven mázsa búzát, vagy többet aratott, mint annak, aki mondjuk öt-tízzel keve­sebbet? — Erről is természetesen. De mégsem ez a lényeg. A lényeg az, hogy mindenki­nek meg kell küzdenie tu­dása, szorgalma legjavát ad­va a tervért, az, adósság le­­törlesztéséért. Még akkor is, ha az adóssága oka csak részben saját maga.­­ Az ember mostanában elég gyakran bizonyította, hogy képes szembe nézni a csapásokkal. Két éve azon a vízözön szerű őszön is hi­ánytalanul elvetett, és új búzarekordot termelt. Még azelőtt derekasan megküz­­dött egy nyári betakarítás sikeréért. — Vallom, hogy az ember még többre is képes. Már ezekkel az eszközökkel is, amik a birtokában vannak. Hadd említsek néhány dol­got. .. Mi hetvenötben is ki­számítottuk, hogy nem negyvenhat mázsa­­termett. Kiszámítottuk azt, hogy mennyi maradt kint a saját hibánkból, mennyi a jelen­legi gépi technika, idézőjel­be mondom, „hibájából”. A járási első búzatermesztő kint hagyott hektáronként három mázsát. Mondjuk, hogy az aranyból is cseppen el, de ebbe nem szabad be­lenyugodni. — Nem szabad belenyu­godni. De vajon Kápolnás­nyék esetében mit jelent ez? — Nagyon sokat. Nem­csak az elnök, a választott és a hivatali vezetés felelős­ségét. Hanem az egész ter­melő közösségek felelőssé­gét is. — Beszélhetnénk a ter­melés sok részletéről, az egyes emberek szerepéről. — A termelést komplex folyamatnak kell elfogadni. Minden dolog egymásból következik. Nagyon fontos­nak tartjuk az elővetemény­­rendszer megteremtését. Olyan növényi sorrendet tervezünk, ami a szükségle­tek kielégítésén túl a leg­kedvezőbb hatást váltja ki a főnövény számára. — Ez már tudományos alaposság. — Annak kell lenie. A tudomány olyan rangú ter­melési eszközünké válik, amit a termelési sorrend a feltételek legelejére kell tennünk. — Az állattenyésztésben már nehezebb lesz a dolog. — Nem mondhatnám. Igaz, hogy ebben az ágazat­ban a jobbítani akaró em­ber sokszor vétett az utóbbi néhány esztendőben. Mégis azt mondom, aki hibázott, majd helyrehozza. Minden intézkedés, minden jel erre mutat. Megerőltető feladat az ágazatban tehenenkénti 3500—3600 liter tej elérése, de ez éppen olyan reális négy százalék, mint a búzá­ban vagy a kukoricában a hét-nyolc százalékos ho­zamnövekedés. — Tehát az ember ezen új évi céljaival mégsem ne­vezhető mohónak, nem lő túl a célon? — A mai ember, én így látom, mind pontosabban látja céljait. Nem vár ma már senki sem csodára. Tu­datosan, megalapozottan. Hogyan mondjam: hetven­hatban a megye egyetlen tsz-e érte el az ötvenhétmá­­zsás búzaátlagot. Ez, mond­juk, kivételes eredmény. Holnap a többiek is átugor­­ják ezt a magasságot, és nem verik le azt a bizonyos lécet, amit ma még talán túl magasnak látunk. PERESZTEGI T. FERENC a édesanyám kezébe ka­­paszkodva álltam az építők zsúfolásig megtelt székházában. A földalattitól gyalog néhány lépés. A padsorok között felnőtt férfiak álltak. Asz­­szony alig akadt közöttük. Gyerekek, édesanyjukkal szinte beleolvadtak a falak­ba, a háttérbe. A születő Munkásőrség megszeppent közönsége. De lehetett-e nem meg­szeppenni annyi magasba­­emelt ököl láttán. Húsz év előtti fogadalom­tétel. A pontos dátumra nem emlékszem, csak az esküre emelt öklökre. S, mintha emberen túli nagyra nőttek volna azokban a pillanatok­ban a fogadalmat tevők. Gyorsan rohantak aztán az évek. Az első — a legelső — fo­gadalomtételeket újabbak követték. Ünnepélyesek voltak azok is, de a hatal­mas öklük elszántságát az látta csak, aki akkor, a leg­elsőn ott lehetett. És május elsejék jöttek, meg építőnapok. Hűvösvölgyi sátrak, virsli, törökméz és bambi. Néha beindították a mozgólép­csőt, ami a két villamos­­megálló között alig negyven lépcsőfok magasba utazott. Legtöbbször csak fölfelé. A hatalmas öklűek közül majd minddel találkoztam aztán, ökleik kinyíltak, si­mogató, meleg tenyérré vál­tak. A Sallai Misi bácsiét azért sem felejtem, mert édes­apám egyszer elmesélte, hogy azok a tenyerek téglát szorítottak Koreában. Valamikor nagyon régen. Hiszen azok­­ az öklök már előtte is megtanultak ütni és szeretettel simogatni. Gyakorlatok, lövészetek, amikor már készen volt a beremendi cementmű. Az öklök, ahogy magukba zár­ták a dobtáras géppiszto­lyok nyakát. A simogató te­nyerek, ahogy a célba ha­jítják a gránátot. A tenye­rek, ahogy megizzadnak a pisztoly agyán. Akkor kezdtem érteni, hogy összefüggés van a fo­gadalomra emelt öklük, a si­mogató tenyerek és a hata­lom között. A húsz év előttiekből há­nyan is maradtak? Balinkán Nochta János, mostani párttitkár, az egy­kori hatalmas ököl — így emlékezik: — Huszonöten kezdtük a szolgálatot. Számos, ez leszerelt, az, meg az, meg amaz, s csak lehorgasztott fejjel jelzi, hogy sokan nem simogat­hatnak már, végképp lesze­reltek. — Maradtunk hatan. Édesapám is leszerelni készül. — Nemsokára itt az obsit. De a húsz évet még megvá­rom. __ Vesztett erejéből az ökle. S, mióta már — majd há­rom éve, hogy készül pihen­ni. Akkor egy kimentő gya­korlat után kórházba került. — Megfáztam — mondta amikor hazajött. S egyszer­­csak nem kapott elég leve­gőt. Broncitisz, asztmatikus tünetek és elhasznált ideg­­rendszer. E­szembe jutottak a húsz év előtti öklök. Lopva nézegetem a magunkét, azóta felnőttekét. Meg kellett, meg kell tanul­nunk ütni is. Hogy nyitott tenyérrel melegen simogat­hassuk gyerekeinket. LOVAS GÁBOR Hatalmas öklök HÍRLAP 3 Mérlegkészítés, az eredmények, a­­ta­pasztalatok összegzése folyik ezekben a na­pokban, hetekben mindenütt. A szocializ­mus építésének minden területén szorgal­mas munka folyt. Elmondhatjuk, eredmé­nyes évet zárunk. A jól végzett munka eredményeire építve, figyelmünket a jö­vőre irányítjuk. Jövőnk programja adott: a fejlett szocialista társadalom építése. Ez összehangolt politikai, gazdasági, kulturá­lis és ideológiai munkát igényel. Fejlődé­sünk jelenlegi időszakában gazdasági fela­dataink megoldása, társadalmi viszonyaink fejlesztése a meghatározó. Pártunk ezért is fordít megkülönböztetett figyelmet a gaz­dasági építőmunkára. De társadalmi előre­haladásunkkal, sokrétű, összetett felada­taink elvégzésével együtt növekszik a tu­dati-ideológiai tényezők jelentősége. Köz­tudott, hogy a szocialista tudat nem ala­kul ki önmagától, automatikusan a gazda­sági eredmények, a javuló életkörülmé­nyek hatására. Ezért az eszmei nevelés szerepe is mind nagyobb lesz a fejlett szo­cialista társadalom építésében. Az anyagi létfeltételek és a tudati tényezők kölcsönö­sen hatnak egymásra, feltételezik az össze­hangolt fejlesztést. Pártunk XI. kongresszusa a társadalom eszmei, világnézeti állapotával is számol­va, határozta meg a politika fő vonalát, a fejlett szocialista társadalom felépítésének programját. A Központi Bizottság ebből kiindulva tűzte 1976. október 26-i ülésé­nek napirendjére a párttagság eszmei­politikai helyzetének vizsgálatát, a párt­propaganda megjavításának feladatait. Az elfogadott határozat hosszú távra szól, megállapításai szélesebbek, mint a szerve­zett pártoktatás keretei. Egész népünk ér­dekeit, a fejlett szocialista társadalom épí­tését szolgálják. A propaganda szerves része a párt egész tevékenységének, segíti eszméink elfoga­dását, politikánk megértését, feladataink megvalósítását. Célunk, hogy a XI. kong­resszuson megszabott követelmények szín­vonalára emeljük a párttagság ideológiai felkészültségét, erősítve a politikai, szer­vezeti és a cselekvési egységhez nélkülöz­hetetlen eszmei egységet. A párt egysége, eszmei-politikai kisugárzása döntő hatást gyakorol a tömegek gondolkodására, ma­gatartására, világnézetére. Kommunisták és pártonkívüliek, marxisták és nem marxisták, hívők és ateisták együtt vesz­nek részt aktívan a szocializmus építésé­ben. A pártegység erősíti a társadalom po­litikai egységét. A társadalom politikai -­ egységére építve pedig erősíthetjük a töme­gek szocialista tudatosságát. A Központi Bizottság 1976 októberi­ ha­tározata értelemszerűen vonatkozik az ál­lami, az egyetemi és tömegszervezeti marxista-leninista oktatásra, közvetlenül csaknem kétmillió pártonkívülire. Társa­dalmi szükségletté vált nálunk az önálló eligazodási készség kifejlesztése, korunk tudományos világnézetének, a marxizmus —leninizmusnak az elsajátítása. Mind álta­lánosabb az a felismerés, hogy politikai­­ideológiai felkészültség nélkül nincs kor­szerű műveltség. A tudományos és techni­kai forradalom lélegzet­elállító felfedezé­seit is csak jó világnézeti iránytű segítsé­gével helyezhetjük el „hagyományos” vi­lágképünkben. De a felgyorsult társadalmi mozgások méginkább igénylik ezt az el­igazodási készséget. A fejlett szocialista társadalom építése során felvetődő új kér­dések helyes megválaszolása, a szocialista demokrácia kiteljesedése összefüggéseket értő és önállóan cselekedni képes embere­ket kíván. A fellendülő nemzetközi kom­munista mozgalom jelentős előretörése ré­vén szintén új módon vetődnek fel, illetve más megvilágításba kerülnek fontos elmé­leti és politikai kérdések. Ezek óhatatlanul eszmecserék, viták és — elmélyült tanul­­mányozás, türelmes kezelés esetén — két­ségtelenül az erőgyűjtés, az elvi alapokon nyugvó nemzetközi akcióegység forrását Pártunk propagandája, egész politiká­ja és gyakorlati tevékenysége ugyanarra az alapra épül: a marxizmus—leninizmusra, építőmunkánk elméleti értékű következte­téseire és pártunk, valamint a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom minden osz­tagának — különösen a Lenin alapította Szovjetunió Kommunista Pártjának — történelmi tapasztalataira. Pártunk politi­káját is csak úgy érthetjük meg és támo­gathatjuk igazán, ha ismerjük azt a gazdag elméleti, történelmi hátteret, amelyre ala­pozódik. A társadalmi osztályok és rétegek közérzetére, tudati állapotára döntően hat pártunk gyakorlatban bevált, a a dolgozó nép érdekeit kifejező politikája, forradalmi elméletünk alkotó alkalmazása hazánk konkrét viszonyaira. A magas fokú társadalmi tudatosság azonban feltételezi a marxista-leninista ismeretek megszer­zését, gyarapítását, elmélyítését. Ehhez azonban már kevés a tapasztalás, a társa­dalmi aktivitás — szükséges a rendszeres és céltudatos tanulás. A januásban — ahogy erre a párthatá­rozat felhívja a figyelmet — vissza kell nyúlnunk a klaszikusok műveihez. A klasz­­szikus művekről alkotó módon elsajátít­hatjuk a társadalmi fejlődés — a kapita­lizmus, a szocializmus, a kommunizmus — általános elméletét, a dialektikus módszert. Marx, Engels, Lenin művei felvérteznek a hamisítókkal szemben. Hiszen azokat el­­mélyülten tanulmányozzák a kispolgári és burzsoá ideológusok is, és némelykor ép­pen a klasszikus tanítások sajátos értel­mezésével ignorálják a reálisan létező szocializmust, máskor a reálisan létező szocializmus problémáit, az objektíve lé­tező, szükségszerűen jelentkező és leküzd­hető ellentmondásait abszolutizálva, dra­matizálva vetik el a marxizmus—leniniz­­must. A klasszikusoktól felmérhetetlen segítsé­get kapunk a valóság elemzéséhez, a gya­korlati feladatok meghatározásához és vég­rehajtásához. Megóvnak saját hibáinktól: a betűvágástól, a dogmatizmustól, a mechanikus gyakor­lattól. De nem­ várhatunk tőlük „utasítá­sokat” a konkrét napi tennivalókhoz. A párt politikája eleven, alkotó, idegen tőle a dogmatizmus. A klasszikusok műveiből te­hát ne tételeket idézgessünk, hanem ismer­jük meg azok lényegét, módszerét, a szel­lemét, az alapos és következetes gondolko­dást sajátítsuk el. Az ideológiai munka­alkotó folyamat, a valóság szüntelen tanulmányozása, a szo­cialista fejlődés törvényszerűségeinek fel­tárása, új kérdések megválaszolása, így az ideológiai képzésben kiemelkedő szere­pet szánunk a társadalomtudományi ku­tatások eredményeinek, szocialista építő­munkánk elméletileg általánosított ta­pasztalatainak. Ebből a szempontból is nagy horderejű pártunk XI. kongresszusa és a Központi Bizottság állásfoglalásainak tanulmányozása. Csupán egyetlen megállapítás a Köz­ponti Bizottság október 26-i határozatából: „A fejlett szocialista társadalom megte­remtésének feltétele és egyben eredménye a szocialista életmód általánossá válása. A szocialista életmód a mindennapos tevé­kenységben tör utat, s nem pusztán neve­lési kérdés, a termelési viszonyok és az anyagi feltételek alakulásával kölcsönha­tásban fejlődik. A szocialista életmód új értékrendet teremt, amely a példamutatóan végzett munkában, az elkötelezett politikai magatartásban, a kollektívákban, a mun­kahelyeken, a brigádokban, a családban töltődik meg tartalommal. A propaganda fontos feladata a kibontakozó szocialista életmód elemeinek feltárása és támogatá­sa.” Nem azért szükséges idézni a fentieket, mintha ezzel a szocialista életmóddal kap­csolatos kutatásokat lezártnak, befejezett­nek tekinthetnénk. Minden oktatási intézmény számára alapelv, hogy az életre tanít, nevel. A marxista propagandamunkáról szólva talán felesleges is ezt hangsúlyozni. Célunk az elmélet és a gyakorlat minél teljesebb egysége, eszméink valóra váltása. Az el­méleti tudás, a marxista felkészültség mér­céjének tekintjük, hogy milyen mértékben párosul az aktív társadalmi cselekvéssel, jó munkával, a szocializmus iránti elköte­lezettséggel, példamutató magatartással Csupán azt a tudást értékeljük, ami a tár­sadalmi haladás szolgálatára, helytállásá­ra, kiállásra, a jó munkára ösztönöz, amely elmélyíti az ügyünkbe vetett hitet, a meg­győződést és magas szintre emeli a szoci­alista tudatosságot. A politikai műveltség növelése tehát nemcsak az ismereteket gyarapítja, hanem egyben a személyiséget is gazdagítja szemléletét, jellemét formál­ja, az emberi kiteljesedést szolgálja. A ma alkotó-dolgozó generációk közül az ifjabb csak elbeszélésekből, olvasmányok­ból ismeri a korábbi évtizedek hősi idő­szakát. A fejlett szocialista társadalom kor­szakos feladatainak megoldásához is lelke­sedésre van szükség. Alapos ismeretekre, következetességre, kitartásra, magas fokú tudatosságra. Szükség van szívre, meggyő­ződésre, érzelmi kötődésre is. Céljaink, igaz ügyünk szolgálata ma is lelkesítő. Felada­­tank azonban sok szempontból nehezebbek, mint a korábbi évtizedekben. Hogy megva­lósuljon az elmélet és a gyakorlat egysége, hogy teljesebb életet éljen a ember, az ér­telmen át jobban, hatásosabban kell az ér­zelmekig eljutnunk. Különösen a fiatal generáció soraiban. És főként olyan nagy hatóerejű kérdésekben, mint a szocialista módon való élés, dolgozás, tanulás, a haza­­fiság és az internacionalizmus. Az új esztendő dolgos hétköznapjain társa­dalmunk szocialista jegyeinek erősítésével, a nem szocialista jelenségek visszaszorításá­val, kiküszöbölésével segíthetjük az embe­rek, a közösségek, az ország további bol­dogulását. A hatásos propagandával is szolgálhatjuk a határozottabb, a magabiz­tosabb haladást, az 1977. évi népgazdasági feladatok és a XI. kongresszuson hozott határozatok végrehajtását. A szocialista tudatosság erejével írta: Győri Imre, az MSZMP KB titkára

Next