Fejér Megyei Hírlap, 1977. január (33. évfolyam, 1-25. szám)
1977-01-01 / 1. szám
Szombat, 1977. január 1* Elérhető magasság Úgy látszik, néha a mai ember is túllő a célon. Talán azért, mert túl mohó. És a túl sokat akarásban eltéveszti a helyes célt. Mondják: még mindig nem eléggé kifinomult az érzéke a realitások iránt. Mondják: mindenki mindenütt arra törekszik, aminek a felére vállalkozhatna csak, így fogalmaznak földművelők, hozzáértők és beavatottak egyaránt. Kérdezik: igaz-e, elfogadható-e a 7—8 százalékos termelésnövekedés a mezőgazdaságban 1977-re. Ugorhat-e — sportnyelven szólva — 7—8 százalékkal magasabbra 1977-ben az, aki 1976-ban leverte a lécet, illetve a léc alatt ugrott. Az első hallásra valójában elgondolkodtató kérdés. De ugyanakkor az is, hogy az ország vezetése reálisnak ítéli meg a tervet, mert ahhoz minden segítségre kész. — Én is azt mondom, hogy az a hét-nyolc százalék elérhető cél — mondja Lázár Dezső, az egyesült kápolnásnyéki Vörösmarty Tsz elnöke. — Úgy tudjuk, hogy búzából három, kukoricából három és fél mázsával kell növelni a hozamot. — Így van. És ez azt jelenti, hogy hetvenhétben el kell érnünk a negyvenkilenc-ötven mázsás búzaátlagot. — Kápolnásnyék, a Velencei-tó északi oldalán gazdálkodó tsz számára ez nem megerőltető? — Feltétlen annak látszik. Mondom, hangsúlyozom, hogy csak annak látszik. Hetvenötben negyvenhat mázsa búzát arattunk hektáronként, hetvenhatban negyvenhét mázsát. Az ezerkilencszázhetvenöt évi átlagunkkal a járásban, a megye legnagyobb területű járásában az elsők voltunk, az utóbbival, a többel, már csak az ötödikek. — Ez valóban elgondolkodtató, legfőképp azért, mert az 1976. évi járási első talajadottságai lényegesen jobbak, mint a nyékieké. — Ebben is van egy kis igazság, de... És ez az a de, amiről beszélni kell, szerintem nemcsak nálunk, hanem minden termelő üzemben. — Arról lenne szó, hogy nehezebb a dolga annak, aki ötven mázsa búzát, vagy többet aratott, mint annak, aki mondjuk öt-tízzel kevesebbet? — Erről is természetesen. De mégsem ez a lényeg. A lényeg az, hogy mindenkinek meg kell küzdenie tudása, szorgalma legjavát adva a tervért, az, adósság letörlesztéséért. Még akkor is, ha az adóssága oka csak részben saját maga. Az ember mostanában elég gyakran bizonyította, hogy képes szembe nézni a csapásokkal. Két éve azon a vízözön szerű őszön is hiánytalanul elvetett, és új búzarekordot termelt. Még azelőtt derekasan megküzdött egy nyári betakarítás sikeréért. — Vallom, hogy az ember még többre is képes. Már ezekkel az eszközökkel is, amik a birtokában vannak. Hadd említsek néhány dolgot. .. Mi hetvenötben is kiszámítottuk, hogy nem negyvenhat mázsatermett. Kiszámítottuk azt, hogy mennyi maradt kint a saját hibánkból, mennyi a jelenlegi gépi technika, idézőjelbe mondom, „hibájából”. A járási első búzatermesztő kint hagyott hektáronként három mázsát. Mondjuk, hogy az aranyból is cseppen el, de ebbe nem szabad belenyugodni. — Nem szabad belenyugodni. De vajon Kápolnásnyék esetében mit jelent ez? — Nagyon sokat. Nemcsak az elnök, a választott és a hivatali vezetés felelősségét. Hanem az egész termelő közösségek felelősségét is. — Beszélhetnénk a termelés sok részletéről, az egyes emberek szerepéről. — A termelést komplex folyamatnak kell elfogadni. Minden dolog egymásból következik. Nagyon fontosnak tartjuk az előveteményrendszer megteremtését. Olyan növényi sorrendet tervezünk, ami a szükségletek kielégítésén túl a legkedvezőbb hatást váltja ki a főnövény számára. — Ez már tudományos alaposság. — Annak kell lenie. A tudomány olyan rangú termelési eszközünké válik, amit a termelési sorrend a feltételek legelejére kell tennünk. — Az állattenyésztésben már nehezebb lesz a dolog. — Nem mondhatnám. Igaz, hogy ebben az ágazatban a jobbítani akaró ember sokszor vétett az utóbbi néhány esztendőben. Mégis azt mondom, aki hibázott, majd helyrehozza. Minden intézkedés, minden jel erre mutat. Megerőltető feladat az ágazatban tehenenkénti 3500—3600 liter tej elérése, de ez éppen olyan reális négy százalék, mint a búzában vagy a kukoricában a hét-nyolc százalékos hozamnövekedés. — Tehát az ember ezen új évi céljaival mégsem nevezhető mohónak, nem lő túl a célon? — A mai ember, én így látom, mind pontosabban látja céljait. Nem vár ma már senki sem csodára. Tudatosan, megalapozottan. Hogyan mondjam: hetvenhatban a megye egyetlen tsz-e érte el az ötvenhétmázsás búzaátlagot. Ez, mondjuk, kivételes eredmény. Holnap a többiek is átugorják ezt a magasságot, és nem verik le azt a bizonyos lécet, amit ma még talán túl magasnak látunk. PERESZTEGI T. FERENC a édesanyám kezébe kapaszkodva álltam az építők zsúfolásig megtelt székházában. A földalattitól gyalog néhány lépés. A padsorok között felnőtt férfiak álltak. Aszszony alig akadt közöttük. Gyerekek, édesanyjukkal szinte beleolvadtak a falakba, a háttérbe. A születő Munkásőrség megszeppent közönsége. De lehetett-e nem megszeppenni annyi magasbaemelt ököl láttán. Húsz év előtti fogadalomtétel. A pontos dátumra nem emlékszem, csak az esküre emelt öklökre. S, mintha emberen túli nagyra nőttek volna azokban a pillanatokban a fogadalmat tevők. Gyorsan rohantak aztán az évek. Az első — a legelső — fogadalomtételeket újabbak követték. Ünnepélyesek voltak azok is, de a hatalmas öklük elszántságát az látta csak, aki akkor, a legelsőn ott lehetett. És május elsejék jöttek, meg építőnapok. Hűvösvölgyi sátrak, virsli, törökméz és bambi. Néha beindították a mozgólépcsőt, ami a két villamosmegálló között alig negyven lépcsőfok magasba utazott. Legtöbbször csak fölfelé. A hatalmas öklűek közül majd minddel találkoztam aztán, ökleik kinyíltak, simogató, meleg tenyérré váltak. A Sallai Misi bácsiét azért sem felejtem, mert édesapám egyszer elmesélte, hogy azok a tenyerek téglát szorítottak Koreában. Valamikor nagyon régen. Hiszen azok az öklök már előtte is megtanultak ütni és szeretettel simogatni. Gyakorlatok, lövészetek, amikor már készen volt a beremendi cementmű. Az öklök, ahogy magukba zárták a dobtáras géppisztolyok nyakát. A simogató tenyerek, ahogy a célba hajítják a gránátot. A tenyerek, ahogy megizzadnak a pisztoly agyán. Akkor kezdtem érteni, hogy összefüggés van a fogadalomra emelt öklük, a simogató tenyerek és a hatalom között. A húsz év előttiekből hányan is maradtak? Balinkán Nochta János, mostani párttitkár, az egykori hatalmas ököl — így emlékezik: — Huszonöten kezdtük a szolgálatot. Számos, ez leszerelt, az, meg az, meg amaz, s csak lehorgasztott fejjel jelzi, hogy sokan nem simogathatnak már, végképp leszereltek. — Maradtunk hatan. Édesapám is leszerelni készül. — Nemsokára itt az obsit. De a húsz évet még megvárom. __ Vesztett erejéből az ökle. S, mióta már — majd három éve, hogy készül pihenni. Akkor egy kimentő gyakorlat után kórházba került. — Megfáztam — mondta amikor hazajött. S egyszercsak nem kapott elég levegőt. Broncitisz, asztmatikus tünetek és elhasznált idegrendszer. Eszembe jutottak a húsz év előtti öklök. Lopva nézegetem a magunkét, azóta felnőttekét. Meg kellett, meg kell tanulnunk ütni is. Hogy nyitott tenyérrel melegen simogathassuk gyerekeinket. LOVAS GÁBOR Hatalmas öklök HÍRLAP 3 Mérlegkészítés, az eredmények, atapasztalatok összegzése folyik ezekben a napokban, hetekben mindenütt. A szocializmus építésének minden területén szorgalmas munka folyt. Elmondhatjuk, eredményes évet zárunk. A jól végzett munka eredményeire építve, figyelmünket a jövőre irányítjuk. Jövőnk programja adott: a fejlett szocialista társadalom építése. Ez összehangolt politikai, gazdasági, kulturális és ideológiai munkát igényel. Fejlődésünk jelenlegi időszakában gazdasági feladataink megoldása, társadalmi viszonyaink fejlesztése a meghatározó. Pártunk ezért is fordít megkülönböztetett figyelmet a gazdasági építőmunkára. De társadalmi előrehaladásunkkal, sokrétű, összetett feladataink elvégzésével együtt növekszik a tudati-ideológiai tényezők jelentősége. Köztudott, hogy a szocialista tudat nem alakul ki önmagától, automatikusan a gazdasági eredmények, a javuló életkörülmények hatására. Ezért az eszmei nevelés szerepe is mind nagyobb lesz a fejlett szocialista társadalom építésében. Az anyagi létfeltételek és a tudati tényezők kölcsönösen hatnak egymásra, feltételezik az összehangolt fejlesztést. Pártunk XI. kongresszusa a társadalom eszmei, világnézeti állapotával is számolva, határozta meg a politika fő vonalát, a fejlett szocialista társadalom felépítésének programját. A Központi Bizottság ebből kiindulva tűzte 1976. október 26-i ülésének napirendjére a párttagság eszmeipolitikai helyzetének vizsgálatát, a pártpropaganda megjavításának feladatait. Az elfogadott határozat hosszú távra szól, megállapításai szélesebbek, mint a szervezett pártoktatás keretei. Egész népünk érdekeit, a fejlett szocialista társadalom építését szolgálják. A propaganda szerves része a párt egész tevékenységének, segíti eszméink elfogadását, politikánk megértését, feladataink megvalósítását. Célunk, hogy a XI. kongresszuson megszabott követelmények színvonalára emeljük a párttagság ideológiai felkészültségét, erősítve a politikai, szervezeti és a cselekvési egységhez nélkülözhetetlen eszmei egységet. A párt egysége, eszmei-politikai kisugárzása döntő hatást gyakorol a tömegek gondolkodására, magatartására, világnézetére. Kommunisták és pártonkívüliek, marxisták és nem marxisták, hívők és ateisták együtt vesznek részt aktívan a szocializmus építésében. A pártegység erősíti a társadalom politikai egységét. A társadalom politikai - egységére építve pedig erősíthetjük a tömegek szocialista tudatosságát. A Központi Bizottság 1976 októberi határozata értelemszerűen vonatkozik az állami, az egyetemi és tömegszervezeti marxista-leninista oktatásra, közvetlenül csaknem kétmillió pártonkívülire. Társadalmi szükségletté vált nálunk az önálló eligazodási készség kifejlesztése, korunk tudományos világnézetének, a marxizmus —leninizmusnak az elsajátítása. Mind általánosabb az a felismerés, hogy politikaiideológiai felkészültség nélkül nincs korszerű műveltség. A tudományos és technikai forradalom lélegzetelállító felfedezéseit is csak jó világnézeti iránytű segítségével helyezhetjük el „hagyományos” világképünkben. De a felgyorsult társadalmi mozgások méginkább igénylik ezt az eligazodási készséget. A fejlett szocialista társadalom építése során felvetődő új kérdések helyes megválaszolása, a szocialista demokrácia kiteljesedése összefüggéseket értő és önállóan cselekedni képes embereket kíván. A fellendülő nemzetközi kommunista mozgalom jelentős előretörése révén szintén új módon vetődnek fel, illetve más megvilágításba kerülnek fontos elméleti és politikai kérdések. Ezek óhatatlanul eszmecserék, viták és — elmélyült tanulmányozás, türelmes kezelés esetén — kétségtelenül az erőgyűjtés, az elvi alapokon nyugvó nemzetközi akcióegység forrását Pártunk propagandája, egész politikája és gyakorlati tevékenysége ugyanarra az alapra épül: a marxizmus—leninizmusra, építőmunkánk elméleti értékű következtetéseire és pártunk, valamint a nemzetközi forradalmi munkásmozgalom minden osztagának — különösen a Lenin alapította Szovjetunió Kommunista Pártjának — történelmi tapasztalataira. Pártunk politikáját is csak úgy érthetjük meg és támogathatjuk igazán, ha ismerjük azt a gazdag elméleti, történelmi hátteret, amelyre alapozódik. A társadalmi osztályok és rétegek közérzetére, tudati állapotára döntően hat pártunk gyakorlatban bevált, a a dolgozó nép érdekeit kifejező politikája, forradalmi elméletünk alkotó alkalmazása hazánk konkrét viszonyaira. A magas fokú társadalmi tudatosság azonban feltételezi a marxista-leninista ismeretek megszerzését, gyarapítását, elmélyítését. Ehhez azonban már kevés a tapasztalás, a társadalmi aktivitás — szükséges a rendszeres és céltudatos tanulás. A januásban — ahogy erre a párthatározat felhívja a figyelmet — vissza kell nyúlnunk a klaszikusok műveihez. A klaszszikus művekről alkotó módon elsajátíthatjuk a társadalmi fejlődés — a kapitalizmus, a szocializmus, a kommunizmus — általános elméletét, a dialektikus módszert. Marx, Engels, Lenin művei felvérteznek a hamisítókkal szemben. Hiszen azokat elmélyülten tanulmányozzák a kispolgári és burzsoá ideológusok is, és némelykor éppen a klasszikus tanítások sajátos értelmezésével ignorálják a reálisan létező szocializmust, máskor a reálisan létező szocializmus problémáit, az objektíve létező, szükségszerűen jelentkező és leküzdhető ellentmondásait abszolutizálva, dramatizálva vetik el a marxizmus—leninizmust. A klasszikusoktól felmérhetetlen segítséget kapunk a valóság elemzéséhez, a gyakorlati feladatok meghatározásához és végrehajtásához. Megóvnak saját hibáinktól: a betűvágástól, a dogmatizmustól, a mechanikus gyakorlattól. De nem várhatunk tőlük „utasításokat” a konkrét napi tennivalókhoz. A párt politikája eleven, alkotó, idegen tőle a dogmatizmus. A klasszikusok műveiből tehát ne tételeket idézgessünk, hanem ismerjük meg azok lényegét, módszerét, a szellemét, az alapos és következetes gondolkodást sajátítsuk el. Az ideológiai munkaalkotó folyamat, a valóság szüntelen tanulmányozása, a szocialista fejlődés törvényszerűségeinek feltárása, új kérdések megválaszolása, így az ideológiai képzésben kiemelkedő szerepet szánunk a társadalomtudományi kutatások eredményeinek, szocialista építőmunkánk elméletileg általánosított tapasztalatainak. Ebből a szempontból is nagy horderejű pártunk XI. kongresszusa és a Központi Bizottság állásfoglalásainak tanulmányozása. Csupán egyetlen megállapítás a Központi Bizottság október 26-i határozatából: „A fejlett szocialista társadalom megteremtésének feltétele és egyben eredménye a szocialista életmód általánossá válása. A szocialista életmód a mindennapos tevékenységben tör utat, s nem pusztán nevelési kérdés, a termelési viszonyok és az anyagi feltételek alakulásával kölcsönhatásban fejlődik. A szocialista életmód új értékrendet teremt, amely a példamutatóan végzett munkában, az elkötelezett politikai magatartásban, a kollektívákban, a munkahelyeken, a brigádokban, a családban töltődik meg tartalommal. A propaganda fontos feladata a kibontakozó szocialista életmód elemeinek feltárása és támogatása.” Nem azért szükséges idézni a fentieket, mintha ezzel a szocialista életmóddal kapcsolatos kutatásokat lezártnak, befejezettnek tekinthetnénk. Minden oktatási intézmény számára alapelv, hogy az életre tanít, nevel. A marxista propagandamunkáról szólva talán felesleges is ezt hangsúlyozni. Célunk az elmélet és a gyakorlat minél teljesebb egysége, eszméink valóra váltása. Az elméleti tudás, a marxista felkészültség mércéjének tekintjük, hogy milyen mértékben párosul az aktív társadalmi cselekvéssel, jó munkával, a szocializmus iránti elkötelezettséggel, példamutató magatartással Csupán azt a tudást értékeljük, ami a társadalmi haladás szolgálatára, helytállására, kiállásra, a jó munkára ösztönöz, amely elmélyíti az ügyünkbe vetett hitet, a meggyőződést és magas szintre emeli a szocialista tudatosságot. A politikai műveltség növelése tehát nemcsak az ismereteket gyarapítja, hanem egyben a személyiséget is gazdagítja szemléletét, jellemét formálja, az emberi kiteljesedést szolgálja. A ma alkotó-dolgozó generációk közül az ifjabb csak elbeszélésekből, olvasmányokból ismeri a korábbi évtizedek hősi időszakát. A fejlett szocialista társadalom korszakos feladatainak megoldásához is lelkesedésre van szükség. Alapos ismeretekre, következetességre, kitartásra, magas fokú tudatosságra. Szükség van szívre, meggyőződésre, érzelmi kötődésre is. Céljaink, igaz ügyünk szolgálata ma is lelkesítő. Feladatank azonban sok szempontból nehezebbek, mint a korábbi évtizedekben. Hogy megvalósuljon az elmélet és a gyakorlat egysége, hogy teljesebb életet éljen a ember, az értelmen át jobban, hatásosabban kell az érzelmekig eljutnunk. Különösen a fiatal generáció soraiban. És főként olyan nagy hatóerejű kérdésekben, mint a szocialista módon való élés, dolgozás, tanulás, a hazafiság és az internacionalizmus. Az új esztendő dolgos hétköznapjain társadalmunk szocialista jegyeinek erősítésével, a nem szocialista jelenségek visszaszorításával, kiküszöbölésével segíthetjük az emberek, a közösségek, az ország további boldogulását. A hatásos propagandával is szolgálhatjuk a határozottabb, a magabiztosabb haladást, az 1977. évi népgazdasági feladatok és a XI. kongresszuson hozott határozatok végrehajtását. A szocialista tudatosság erejével írta: Győri Imre, az MSZMP KB titkára