Fejér Megyei Hírlap, 1979. március (35. évfolyam, 50-76. szám)
1979-03-01 / 50. szám
Dolgoznak az űrhajósok „Mérlegre került” a két űrhajós, Vlagyimir Ljabov és Valerij Rjumin szerdán a Szaljut-6 űrállomáson: különleges berendezések mérték meg testük tömegét. A berendezés nagyjából ugyanazt a feladatot látja el, mint a közönséges földi mérleg. , Általános tapasztalat, hogy útjuk elején viszonylag jelentős testsúlyveszteség lép fel, ez később megáll, bizonyos fokig kiegyenlítődik. A két űrhajós egyébként szerdától megkezdte a rendes munkanapok sorozatát: ezúttal márreggel nyolckor volt számukra ébresztő, és este 11 órára rendelték el a takarodót moszkvai idő szerint. A munka alapja továbbra is a szállító űrhajó egyes berendezéseinek üzemen kívül helyezése, konzerválása és az űrállomás átvizsgálása. A Szaljut ellenőrzése még a hét hátralevő napjaira is ad munkát a két új űrhajósnak. A terhelést számukra csak fokozatosan növelik, de az orvosok szerint az átállás mindkettőjüknél a vártnak megfelelően, minden különösebb probléma nélkül megy végbe. Francia baloldal Demokratikus eszmecsere — vezetési válság Egy hónap múlva újra az urnákhoz szólítanak 18 millió francia választót — egy évvel az emlékezetes tavalyi törvényhozási választások után, amelyek a megoszlott baloldal vereségét hozták. Pedig elméletileg meglett volna a lehetőség, hogy a nép baloldali többséget teremtsen a Bourbon-palotában. Most csak úgynevezett járási választásokra kerül sor, amelyeknek eredménye nem módosíthatja a parlamenti erőviszonyokat, még kevésbé lehet kormánybuktató hatásuk Mégsem jelentéktelen esemény ez, különösen akkor, ha meggondoljuk: a tőkés válság a munkanélküliség növekedésével mostanában különösen megrázkódtatta a francia társadalmat. Azonkívül egy másik választási erőpróba is közeledik: júniusban az úgynevezett Európai Parlamentbe jelölik ki képviselőiket a franciák. A tavalyi választási vereség után a baloldal pártjai egy ideig csak egymást vádolták, egymásra hárították a felelősséget a kudarcért, s ami a francia dolgozókat bizonyára a legjobban elszomorította : felmondták a jó öt évvel azelőtt elfogadott Közös Programot. Most a baloldal pártjai kongresszusokra készülnek: áprilisban Metz városában a szocialisták legfőbb fóruma ülésezik, a Francia Kommunista Párt pedig május 9-e és 13-a között rendezi meg XXIII. kongresszusát. A két párt kongresszusi felkészülése ellentétes képet mutat: míg a szocialisták személyiés személyeskedő vitákba bonyolódtak, addig az FKP széles körű, demokratikus eszmecserére szólította fel 700 ezer tagját. A kommunista kongresszus kétezer küldötte elé terjesztendő határozati javaslat tervezetét, valamint az új szervezeti szabályzat tervezetét előbb kéthónapos vitában a párttagság egésze vitatja meg a hozzászólások, módosítási javaslatok, jó részét a L’Humanité, a párt központi lapja közölni fogja. A szocialista pártban vezetési válság van, hárman is harcolnak egymás ellen, Francois Mitterrand, a jelenlegi első titkár, a korábbi elnökválasztási küzdelmekben a baloldal egységes jelöltje, a jelek szerint és a többiek bíráló megjegyzései szerint ,,önkényeskedve”, „a demokratikus játékszabályokat figyelmen kívül hagyva”, „jobboldali politikai célokat követve” állított össze egy programot pártja számára, amit aztán Michel Rocard is, és Pierre Mauroy is támadott. A végén nem kevesebb, mint hét különböző programtervezet született meg, a párt vezetősége nem tudott dönteni, melyiket is fogadja el az áprilisi kongresszus elé terjesztendő javaslatként.. . A L’Humanité hasábjain René Andrieu megjegyzi: a szocialista párt eddig mindig leckét akart adni a kommunistáknak demokráciából. Ez a rögbijelenethez hasonló tumultus azonban azt mutatja, hogy nem a kommunisták maradtak el a demokrácia dolgában. Az FKP a maga programjában a szocializmushoz vezető demokratikus utat vázolja fel. Harcot hirdet a tőkés válság ellen, amely —, s ezt például napjainkban Lotharingia kohászatának szomorú példája mutatja — munkáscsaládok újabb és újabb százezreit sújtja. Az FKP XXIII. kongresszusa elé terjesztendő határozati javaslat ilyen célokat tűz a francia dolgozók elé: jobban élni és másképp élni, többet termelni és másként. A célok megvalósítását a szocialista párttág szövetségben akarja elérni az FKP, de tartós, világos, erős baloldali egység, egyenlőség alapján, a társadalom átalakításának közös szándékával. Pálfy József Veszélyes Janus-arc A mitológiából ismert Janus istennek két arca volt. A világpolitikában a kétarcúság nemegyszer életveszélyes következményekhez vezethet. Ez a régi igazság bizonyosodik be nem utolsósorban az amerikai magatartás nyomán most a Távol-Keleten, amelynek fejleményeit a szó szoros értelmében lélegzetvisszafojtva figyeli az aggódó emberiség. Még az Egyesült Államok szövetségeseinek sajtójában is érzékeltettek bizonyos fenntartásokat egy legalábbis különös egybeesés miatt. Blumen thai amerikai pénzügyminiszter éppen akkor tartózkodik Pekingben, és folytat Teng Hsziaoping miniszterelnök-helyettessel általa „kitűnőnek és alaposnak” minősített tárgyalásokat, amikor kínai hadosztályok dúlják pusztítva-gyilkolva Vietnam földjét. A tény — sajnos — önmagáért beszél. Ezen semmit sem változtathat az a groteszk washingtoni bizonyítványmagyarázat, amely szerint Blumenthal „igyekszik rávenni Pekinget támadó csapatai visszavonására”. Az ezzel kapcsolatos kínai reagálásban a Fehér Ház és a State Department pontosan azt kapta, amire számíthatott. A kínai fővárosban nem titkolt iróniával úgy fogalmaznak, hogy „az amerikai figyelmeztetés elsősorban belső és nemzetközi propagandacélokat szolgál”. Az igazán tragikus ebben a megállapításban éppen az, hogy közel jár az igazsághoz. A világ nem felejti el azt, hogy Teng éppen a vietnami agresszió előestéjén járt az Egyesült Államokban, ahol nyíltan deklarálta Kína támadó szándékait, miközben Washington hangsúlyozott ünnepélyességgel fogadta. Ezért emlékeztet a Pravda szerdai állásfoglalása arra, hogy egyesek, akik ma a vietnami lángoknál a pecsenyéjüket szeretnék megsütni, egyszer maguk is effajta tűzvész kárvallottjai lehetnek... Hiába mutat „mérséklő szándékot” az egyik arc, miközben a másik „kitűnő és alapos” tárgyalások során üzleteket köt, miközben London „nem hozza összefüggésbe” a Harrier repülőgépek kínai eladását a délkelet-ázsiai helyzettel, miközben éppen most írtak alá három nagy megállapodást a nyugatnémet Messerschmidt(i)— Bölkow—Blohm cég és a kínai kormány képviselői. Amikor agresszió folyik, mindenki történelmi nagyságrendű felelősséget vállal, aki bármilyen módon támogatja az agresszort. Harmat Endre Egy aggodalom margójára NATO és a SALT Kettős lelkük van a nyugateurópai kormányoknak, ha a szovjet-amerikai hadászati fegyverkorlátozási tárgyalásokról, a SALT-ról esik szó. Kívánják, mégpedig erősen a megállapodást, de bizonyos aggodalmak, mind határozottabb hangot kapó kívánságok is felbukkannak köreikben, ami a továbbiakat illeti. Az atomernyő kérdése A döntő, a legfontosabb, hogy valamennyi NATO-tag nemcsak óhajtja, hanem sürgeti is az egyezményt: határozza meg mind a két világhatalom stratégiai, vagyis legpusztítóbb rakétáinak számát, a fejlesztés felső határait. Helyeslik ezt és meg is van rá a jó okuk. Tudják, egy esetleges atomháborúban Európa szolgáltatná a közvetlen, a főhadszínteret. Minél hamarabb egyezségre jut a Szovjetunió és az Egyesült Államok, annál biztosabbra vehetjük, a katasztrófa elkerülését. Márpedig egy stratégiai fegyverkorlátozási megállapodás e két állam között nemcsak hatalmas összegek megtakarítását jelenti, hanem elősegíti a politikai enyhülést, az együttélést és együttműködést is. Ilyenformán a nyugat-európai kormányférfiak nem értenek egyet a SALT amerikai, kongresszusbeli ellenfeleivel. . Más aggodalmaik azonban nekik is vannak. Úgy három évtized óta az amerikai rakétákat olyan „atomernyőnek” tekintik, amelynek feladata is NATO-államok védelme. Hadd vessük itt közbe, hogy a Szovjetuniónak nem volt és nincs semmilyen , támadó szándéka, mégis a nyugatiaknak lassan (orvosi kifejezéssel élve), komplexusukká lesz a „szovjet veszély”. Az amerikai atomernyő lenne hivatva a NATO stratégiájában e „veszély” elhárítására, az „elrettentésre”. A Varsói Szerződés országai,miközben következetesen szorgalmazzák az atomerők kölcsönös csökkentéseit tudomásul vették a nukleáris fegyverek létét, s arra a következtetésre jutottak, hogy földrészünkön az erők hozzávetői esősen kiegyensúlyozottak, hiszen nemcsak az egyik, hanem a másik oldalon is ott az „ernyő”. Új „aggodalmak” A most folyó szovjet-amerikai hadászati fegyverzetkorlátozási tárgyalások közeledő lezárása azonban új kifogásokat, új „aggodalmakat” érlelt meg a nyugat-európai kormányokban a „két nagy” megegyezésével kapcsolatban. Így okoskodnak: korábban az amerikaiak fölényben voltak az atomrakétarendszereket illetően, a SALT-megállapodás után azonban (tekintve, hogy ennek keretében a két világhatalom nagyjából azonos szintre hozza stratégiai erőit) kiugrik az európai katonai megoszlás egyenetlensége”. Itt elérkeztünk ahhoz a jelszóhoz, amely ma általánosan uralkodik a NATO- ban s amely nem egy tárgyalást például a bécsit, megbénít. Nevezetesen ahhoz az állításhoz vont a Varsói Szerződés európai erői — tehát harcászati atomfegyverei és hagyományos eszközei — ,,fölényben vannak” a NATO-éval szemben. Az SS—20-asoknak nevezett szovjet rakétákra és a harci repülőgépekre hivatkoznak elsősorban, amelyekkel— állítólag — mindeddig nem tudtak megfelelő erőket szembeállítani. Ennek hangoztatásával indította el a NATO soha nem látott méretű fegyverkezési programját és követelik az Egyesült Államoktól, hogy ellensúlyként állítson fel Nyugat- Európában középhatósugarú rakétákat. A kettő között így nyert polgárjogot a nyugati szóhasználatban a „szürke zóna” kifejezés. A hadászati fegyverekről — mondják — a szovjet-amerikai megbeszéléseken esik szó, a hagyományos eszközökről, a harckocsikról, a lövegekről, a csapatok létszámáról Bécsben tárgyalnak. Ami azonban a kettő között van — elsősorban a harcászati és a középhatósugarú atomhordozó rakéta rendszerek — sehol nem szerepel a napirenden. Ezért „szürke” ez a zóna. A Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi állama sokszor leszögezte már, hogy Európában hozzávetőleges egyensúly alakult ki a különböző fegyvernemek, a létszám és más tényezők együttesét figyelembe véve. Helytelen és káros tehát „szovjet túlsúlyról”, még inkább „szovjet veszélyről” beszélni. Ez csak azoknak a malmára hajtja a vizet, akik föl akarják pörgetni a fegyverkezés motorját. Bizonyos fegyverfajtákról így a középhatósugarú rakétákról valóban sehol nem tárgyalnak, de hát mi akadálya van annak, hogy a számos szovjet vagy más szocialista javaslatot elfogadva, a nyugatiak végre asztalhoz üljenek és ezt a témát is elővegyék? A Varsói Szerződés Politikai Tanácskozó Testületének legutóbbi moszkvai tanácskozásán (ez is már jó három hónappal ezelőtt történt) a „szürke zónára” célozva leszögezték: készek tárgyalni minden olyan fegyver fatáról, amely a két felet nyugtalanítja. - hírlap Csütörtök, 1979. március 1 Még mindig heves harcok Vietnamban A Vietnam Hangja rádióállomás szerdai közlése szerint az ország északi határtartományai közül Lang Son-ban és Quang Ninh-ben folynak a leghevesebb harcok a kínai agressziós csapatok ellen. A vietnami védelmi erők az inváziós csapatok egy ezredét és két zászlóalját verték szét Lang Son tartományban, több mint 1600 katonát tettek harcképtelenné. Quang Ninh tartományban a helyi erők ötszáz fős veszteséget okoztak a támadóknak. A Magyar Távirati Iroda Cao Bang tartományban járt tudósítójának a helyi védelmi alakulatok egyik parancsnoka elmondotta, hogy a tartomány azonos nevű székhelyéért heves harcok folynak, a kínai agressziós csapatok azonban nem tudták elfoglalni a várost. A harcokban vietnami oldalon a helyi erők mellett részt vesznek a vietnami néphadsereg reguláris erői is. Cao Bang tartományi székhelyt egyébként már a harcok megindulásának első napjaiban kiürítették, az odavezető úton sok teherautóval, szekéren vagy gyalogosan menekülő, emberrel lehet találkozni. A tartományban folyó harcok során az elmúlt huszonnégy órában a vietnami néphadsereg katonái és a helyi lakosságból álló csapatok több száz kínai katonát tettek ártalmatlanná. Közben Vietnam-szerte üzemekben, termelőszövetkezetekben és egyetemeken nagygyűléseket tartanak, ahol fiatalok kérik frontra küldésüket. A Nhan Dan, a VKP központi lapja beszámolója szerint az ország középső részén lévő Giai Lai-kontum tartományban negyvenezer önkéntes jelentkezett a frontra. Pham Van Dong vietnami kormányfő, aki részt vett a szakszervezeti szövetség hanoi ülésén kijelentette: „A nép kollektív hatalma lehetővé teszi, hogy leküzdjünk minden nehézséget, egyszerre védjük meg az országot és fejlesszük a gazdaságot^’. a * * * Vietnam nem tárgyal mindaddig, amíg kínai csapatok vannak az ország területén — így foglalható össze a Nhán Dan-nak, a Vietnami Kommunista Párt központi lapjának komentárja, amely a Biztonsági Tanács ülését, s a kínai és nyugati propagandakampányt elemzi. „Az egyetlen probléma, amellyel a Biztonsági Tanácsnak szembe kell néznie, a reakciós pekingi hatóságok Vietnam elleni, bűnös agreszsziója. A Biztonsági Tanácsnak nagy felelőssége van a béke és a nemzetközi biztonság megőrzésében, s ezért nem szabad kudarcot vallania a kínai agresszió elítélésében, annak követelésében, hogy Kína feltétel nélkül, haladéktalanul vonja ki csapatait Vietnam területéről” — írja a Nhan Dan. „Minden tárgyilagos, elfogulatlan ember számára világosnak kell lennie, hogy Peking gyakorlatilag áttér annak az expanzionista politikának a vérontással járó szakaszába, amelyet nem ma, de nem is tegnap hirdettek meg, hanem Peking nagyhatalmi igényeinek embergyűlölő, agresszív lényéből fakad — írja Igor Alekszandrov a Pravda szerdai számában „Pekingi agresszió — határozott visszautasítás” cím alatt megjelent cikkében.• Ugyanilyen világosnak kell lennie mindenki számára a következőnek is: amennyiben nem vetnek véget Peking Vietnam elleni agressziójának, ha az agresszor nem takarodik haladéktalanul haza, a háború lángjai tovább terjedhetnek.” A Pravda felhívja a figyelmet arra, hogy a pekingi belső propaganda szinte egyáltalán nem foglalkozik a vietnami harcok alakulásával, olyan benyomást akar kelteni, mintha Kína célja „a vietnami agresszorok” visszaverése volna, mintha a Kínától — nem tudni mikor — elhódított területeket akarná „visszaszerezni”. „A maoista vezetés újból félrevezeti Kína lakosságát a szomszédos államokkal kapcsolatos koholmányokkal és rágalmakkal, soviniszta hangulatot kelt abból a célból, hogy elleplezze valódi expanzionista és hegemonista terveit, amelyek azzal fenyegetik az országot, hogy beláthatatlan csapásoknak és megpróbáltatásoknak teszik ki. Mindez teljességgel ellentmond a kínai nép alapvető érdekeinek.” „Sok megfigyelő felhívja a figyelmet rá — folytatódik a Pravda cikke —, hogy az Egyesült Államok kormányának reagálása a kínai agreszszióra, ha nem is a jóváhagyásra, de legalábbis a közvetett bíztatásra hasonlít. A hivatalos Washington csupán azt, a közvéleményben és a legtöbb ország vezető köreiben kialakult benyomást igyekezett gyengíteni, hogy egyenes kapcsolat van az agresszió és Teng Hsziao-pingnek a közelmúltban az Egyesült Államokban tett látogatása között.” „Pekingben nem tagadják az összefüggést az agresszió időpontjának megválasztása, a kínai—japán szerződés megkötése és az amerikai— kínai kapcsolatok rendezése között” — hangsúlyozza a Pravda. Védelmi állásokat építenek ki Muong Khuong város közelében, Hoang Lienson tartományban a vietnami milícia tagjai