Fejér Megyei Hírlap, 1981. május (37. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-01 / 101. szám
BEJFER MEGYEI HÍRLAP , 1981 MÁJUS 1 REKORDEREDMÉNY Jóbarátok, brigádvezető kollegák fogták közre Treuer Imrét, a Puskás Tivadar I. szocialista brigád vezetőjét, a Videoton Elektronikai Vállalat Rákóczi gyáregységben, ahol néhány nappal ezelőtt a kiváló munka elismerésének zászlói lobogtak. „Puskásék” is ott sorakoztak a legmagasabb kitüntetésben részesítettek között. A vállalat dolgozó gárdáját megillető zászlók után az ő zászlójuk, a kongresszusi oklevél és a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja cím átadása következett. Ezután pedig kijárt a köszöntés, a gratuláció, így friss még az élmény, s szépen ragyog az elismerés fénye, abban a munkateremben, ahol ekkora sikerré érett a közösség akarata. Olyan fiatal szakemberek, akik tisztában vannak saját képességeikkel, akik a fölfedezés szenvedélyével folytatják nap mint nap munkájukat, s az önmaguknak diktált sebesség szerint végzik azt. Idejekorán beleszoktak ebbe a tempóba, mert többnyire pályakezdőként kapaszkodtak egymásba, a közösségbe. Ám, a közösség nem fiatal, már tizenhét esztendős, de az átlagkor ma is 30 alatt van. Alapítók? Elvétve azok közül is vannak még. Mert alapítónak tekinthető a Nowakowski Henrik, aki a rádió és televíziógyártás célműszereitől eljutott a displayk, valamint az R 10 félvezető memóriájának megalkotásáig. Vagy itt van például Kis Gyula kiváló újító, híradásipari technikus, aki munkáját immáron a brigád létezése óta iskolai végzettségét meghaladó, magas színvonalon végzi. A VTS 56 100 terminál család kifejlesztésénél, továbbfejlesztésénél döntő fontosságú feladatokat oldott meg. S ma VT 20 rendszerek fejlesztését végző csoportnak is igen hasznos tagja. Elbírná Hudoba György fizikus, Bujdos Gábor villamosmérnök és más személyek jellemzése a „nélkülözhetetlen” jelzőt, mert ez is helyénvaló lenne, ugyanis a maga módján a Puskás Tivadar I. brigád minden egyes tagja tudja helyét, beosztását, szerepét a közösségben. Csakhogy azugyancsak alapítók között említendő László István villamosmérnök azt is tapasztalta társaival együtt, hogy nincs pótolhatatlan brigádtag. — A tápellátó rendszerekkel foglalkozom — emeli föl tekintetét munkájától. — A műszaki főosztályon kifejlesztett berendezésekhez kapcsolódik az, amit teszek. Szívesen jöttem vissza leszerelés után ide, mert az alatt a négy hónap alatt jól éreztem magam, amíg bevonulás előtt itt dolgoztam. Nemcsak fejlesztünk mi, hanem ott vagyunk a gyártásban, figyelemmel követjük munkánk hasznát. Amíg katonai szolgálatot teljesített azóta is sokat változott a munka jellege és a brigád összetétele. Többek lettek társai, mások a feladatok. Tiszteletre méltóak törekvéseik, ilyen a munkájuk is. Irtóznak a középszerűségtől, a frázisoktól, a közhelyektől. A szocialista brigádmozgalom hármas jelszavát is féltik, mert ezek szóbeli hangoztatása esetleg megkoptatja a tartalmat. Ők munkájukkal védik a jelszó erényét. Gondolkodó, alkotó szellemük, mindig újat kereső akaratuk lendítette őket évről évre előbbre. — Már régóta érlelődött a brigád jó törekvéseinek magas szintű elismerése — néz az újabb kitüntetésekre Monok Zoltán, aki egyben szakszervezeti bizalmi tisztséget is ellát. Nevéhez fűződik többek között a VDDS displayvezérlő logikájának kifejlesztése és a pontraszteres grafikus display, amelynek nullszéria gyártása már folyamatban van. Ám ugyanúgy sorolhatnák Csóti Károly, Fenyvesi Miklós, a gyesen lévő Egerszegi Csabáné, László Istvánná és a többi brigádtag személyes munkáját, eredményeit, amivel öregbítették a jó hírt és nevet. Alakulástól, kezdetben a rádió- és televíziógyártáshoz szükséges célműszerek kifejlesztésétől, vitt útjuk a korszerű műszerpark létrehozásához, és innen az újabb profilhoz, a számítástechnika fejlesztéséhez. Átálltak erre, magas szinten művelik, mert volt és van önbecsülésük, kihozzák magukból, egymásból az egyéni színeket, képességeket. — Része ennek,méghozzá nagyon fontos része a szakirodalom állandó tanulmányozása, a lehető legkorszerűbb megoldások kiválasztása. A brigádértékelés — aminek az önértékelés az alapja — szól az évről évre újabbnál újabb emberpróbáló feladatokról, azok sikeréről — dicséri társait az osztályvezető Garai Géza, az alfanumerikus display konstruktőre. Csoda-e, hogy ebből a brigádból többen személy szerint is avanzsáltak, csoda-e, hogy igazgatóhelyettesnek, főmérnöknek, főosztályvezetőnek vagy osztályvezetőnek léptek elő közülük? És csoda-e, hogy az efféle cserélődés nem vetette vissza a munka minőségét? Nem csoda, hanem lényegi tulajdonsága ennek a közösségnek. Az utóbbi évtized minden egyes évében dobogósok voltak. Vállalati, szakmai kitüntetések sora dokumentálja elismerésüket. Ám dokumentálja azt a brigádtagok személy szerinti sikere is. Az alkotó ifjúság figyelemre méltó pályamunkái, az újítási mezőnyben kivívott helyük az önálló számítástechnikai alkalmazást lehetővé tevő kisszámítógép tervezése, a VT 20, ami a mostani ötéves terv árualapjának létrehozásában jelentős szerepet kap, mind erdménylistájukra tartozik. És oda tartozik az önfejlesztő igyekezet, minek senki sincs híján, még a jelenleg gyesen lévők sem. Nyelvet tanulnak, előadásokat tartanak, előadásokat hallgatnak, intézményesen vagy magánszorgalomból folyton-folyvást képzik magukat. Ez csakúgy sajátjuk, mint a közéleti tevékenység, a közösségi magatartás. Huszonöt név, megannyi munkasiker és elképzelés jelzi, hogy a maguk örömére, közösségük boldogulására, azon túl pedig munkahelyük, vállalatuk javára teszik dolgukat. Nem csinálnak fölhajtást, nem hivalkodnak harsányan, de arra féltve vigyáznak, nehogy tompítsa akaratukat a megszokottság visszafelé húzó ereje. Kombinálnak, terveznek, aztán kipróbálják, mire viszik terveik a gyakorlatot. Ott vannak a gyártó-, az alkalmazó csarnokban, ott is vállalják munkájukat. Megoldják a tételeket, hogy holnap már újabbak ugorjanak azok helyébe, újabb megoldásokat sürgetvén. Rekordmunka, rekorderedmény. Ennek elismerései a kitüntetések, és ezért a brigádot övező közfigyelem. Németh Erzsébet A VT 20-as kisszámítógép egyik kártyáját méri be László István, Kiss Péterné, Lados Lajos és Kis Gyula A legmagasabb fokon — Fejlődésük töretlen utat mutat akár az egyéni fejlődés, akár a kollektív oldalról vizsgáljuk. A Fazola brigád példaképül állítható minden szocialista brigád elé. Tevékenysége egységes egészben tükrözi a szocialista brigádmozgalom hármas jelszavát. A „Vállalat Kiváló Brigádja” és az „Ágazat Kiváló Brigádja” címek ténylegesen még jobb munkára kötelezte őket — foglalta össze röviden Czigány László, a Dunai Vasmű munkaverseny-osztályának vezetője az előzményeket, majd útbaigazított az acélmű kemenceüzeme felé, ahol ezen a napon a Fazola brigád 21 tagú műszakja ügyeli a cseppfolyós izzásban születő acéltornák sorsát. Sapkadobálás nélkül „Fejér megyéből kongreszszusi oklevelet kap és egyben megkapja a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címet a Videoton Elektronikai Vállalat Puskás Tivadar, valamint a Dunai Vasmű Fazola Henrik szocialista brigádja” — csúsztatom vissza zsebembe a Hírlapot, s míg megteszem a Dunai Vasmű igazgatósági épületétől az acélműig vezető jó néhány százméteres távolságot, van időm játszani gondolataimmal. A Magyar Népköztársaság, az egész ország kiválói. Meglehet akad kitüntetés nagyobb summa kíséretével, nagyobb elismerés aligha Nagykanizsától Nyíregyházáig, Váctól Mohácsig. — Pályáztunk a címre és nem először. Mivel nekünk senki nem szólt, már azt hittük, ismét hiába — tessékelt Illési Dávid, a brigád vezetője valamiféle kis — látnivalóan ritkán használt — pihenőhelyiség felé. — A hírről a csütörtöki Hírlapból értesültünk — vette át a szót Pintér János acélgyártó. — Nem dobáltuk fel a sapkánkat, de belső megnyugvásunk több volt a kitörő örömnél: lám, jó munkával fel lehet érni a csúcsokra. Csoportkép nincs Nem, összehívni az embereket lehetetlen. Dolgoznak. S nélkülük elapad az acél. Az az acél, amely az utóbbi években ugyancsak teremte az elismerést a vállalatnak. A különleges, többlépcsős dezoxidációval gyártott finomlemez, a DX 60, a DX 65 jelű, nagy folyáshatárú csőacél, a járműszerkezeti acélok, mint a DAP St 52—3, a DAX 6, vagy a VR 50 B. Ezek kifejlesztéséhez nem volt elegendő a lelkiismeretes munka, mind újabb és újabb acélgyártási eljárásokat kellett elsajátítani, az oxigénbefúvást, az üstmetallurgiai technológiát, a salakvisszazárást, a gázöblítést és megannyi mást. És miközben évről évre jobb és jobb tulajdonságú, egyben értékesebb acélfajták jelentek meg, miközben évről évre növekvő arányban sikerült néhány százalékkal lefutni a kitűzött terveket, mindinkább mérséklődött az acélgyártás fajlagos hőfelhasználása, a kohászatban ma még jócskán igényelt tőkés eredetű segédanyagok mind kisebb mértékben fogytak. Hol egy újabb eljárás, vagy külföldit pótló anyag meghonosítása révén, hol pedig a veszettnek hitt hulladék okos újrahasznosításából. A tabló nem állt össze, mert a Fazola brigád tagjai azon a délelőttön dolgoztak. De a csoportkép mindig megjelenik, ha csak a háttérben is, valahányszor előkerülnek a termelési statisztikák, a gyár — mondhatjuk bátran ezt is — történelmét kísérő adatok. Ők huszonegyen Acélolvasztárok. A Fazola brigád alapítói; Hegedűs Sándor és Büki József, akik az acélmű üzembe helyezése, 1954 óta dolgoznak a kemencék mellett; Várdai János, az elektrokemence csoportvezető olvasztója; Magyar András főolvasztár, aki 1955-ben itt kezdte inaséveit, és Varga Ferenc, aki bár jövőre nyugdíjba készül, az acélműi rekord, az a bizonyos tavalyi 70,7 tonnás óránkénti teljesítmény Pintér Jánossal együtt az ő nevéhez fűződik. Lassan tizenegy éve lesz annak is, hogy Kuharcsik József acélgyártó kitűnő szakmunkás oklevelével munkára jelentkezett a Fazola brigádnál. Azóta bevonult neve a gyártörténelembe, hiszen neki jutott a tisztesség: lecsapolni az először elért egymilliomodik tonna acélt. Részt vehetett a szakszervezeti kongresszuson, mint küldött, sőt a SZOT tagja. Olvasztárok, I—II—III. segédek, acélgyártók, elektrikusok — munkásőrök, pártsajtófelelősök, szakszervezeti tisztségviselők. — Tíz évvel ezelőtt tűztük célul a legmagasabb kitüntet Illési Dávid brigádvezető: „Utolsó lehetőségünk volt a legmagasabb kitüntetés elnyerésére. A konverteres acélmű indulása megkívánja, hogy a brigád egy része átkerüljön az új üzembe, vagy más műszakba. De a címhez a szétszóratásban is méltónak kell lennünk a tés elérését — emelte fel figyelmeztetőleg az ujját Pintér János. — De a brigád már tíz évvel ezelőtt is olyan volt, hogy ezt egyáltalán célul tűzhettük — tette hozzá inkább a komája, mint az én kedvemért Illési Dávid. — És ez a Horváth Lacinak, a brigádalapító brigádvezetőnek is köszönhető. Ert hiába kerestem a kemencepódium gáztól-portólforróságtól ködös katlanjában , 48 évével infarktus bilincse köti kórházi ágyhoz. — Hogyne tudnánk, hogy ez a cím az egész népköztársaság területén beváltható. Ismerem a hazai acélműveket. Bátran mondhatom, szóval elbizakodottság nélkül, hogy akármelyikben megállnánk a helyünket — vélte egészen komolyan az acélgyártó Pintér János. — Mit az acélművekben — csapta hátba a brigádvezető olvasztár I. segéd —, az öszszes iparágban — és nevetve elindultak a kemencék felé. Juhász Béla Fotó:Bárándy István — Arany Gábor Csoportkép, de csak munkán kívül Köszöntjük a kongresszusi és a felszabadulási munkaverseny kitüntetettjeit és résztvevőit! 3. OLDAl