Fejér Megyei Hírlap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)

1981-12-01 / 281. szám

5E5T MCOYB HIJOA1 . 1*11. OECIMBE* 1. Kell a vasat gyártó ember A nagyolvasztó gyárrészleg pártszervezetének tit­kára monoton hangon sorolja a kohó tetemes ter­melési lemaradását előidéző bajokat, mintha ol­vasó golyócskáit csúsztatná tovább, reménytelenül elmorzsolt fohászait számlálva.­­ Ellentmondás­nak tűnik, de nálunk a kohónál akkor kevés a munka, amikor sok vasat gyártunk. Egy üzemzavar rettenetes mennyiségű többletmunkát ró az amúgy is túlterhelt kohászokra. A második félévben kevés volt a vas, sok volt tehát a többletmunka. Az elegykiho­­zatal ebben az időszakban a tervezett 49,7 százalék he­lyett 45,9 százalék volt. Egye­dül ez a 3,8 százalék 5 ezer tonnával vetette vissza a nyersvastermelést. A kohá­szok szerint a leromlott já­ratintenzitásért (folyamatos üzemelés) a kohókoksz minő­ségének romlása okolható. Bár a kokszgyártók erősen cáfolják, a kokszot végül is felhasználó kohászok állítják, hogy a kokszban az erős sülő- gépességű szenek aránya 42 százalékról 55 százalékra nőtt. Részben emiatt sok az üzem­zavar. No és a karbantar­tás ... — A mi embereink nem szoktak panaszkodni a gépé­szekre — folytatja változatla­nul színtelen hangon Gazdag Sándor —, de azon kissé meg­ütköztünk, hogy egy meghibá­sodott daruhoz nyolc órán ke­resztül senki sem nyúlt. Az­tán a darujavításhoz kijött ti­zenkilenc ember. Ebből há­rom dolgozott. Az egyik he­gesztett, a másik segített neki, a harmadik is csinált vala­mit. De mit tehetünk? Ők nem tartoznak hozzánk, mi sem hozzájuk, legfeljebb kér­hetünk. Mindebből maguk a­ kohá­szok — bocsássanak meg ön­kényes minősítésemért —, akik a mai munkásságnak egy egészen speciális területre ér­vényes szakmai képzettséggel bíró rétegét alkotják, csak azt érzik, hogy az elvárhatónál jóval több a munka, míg ugyanez a bérekről nem mondható el. — Tavaly, meg idén is vagy 10 százalékos létszámhiánnyal dolgoztunk. Ehhez még jön három-négy beteg. Aki meg itt van, az húzhatja a teljes létszámra rótt terheket — mondja különösebb indulat nélkül Batta Barnabás kohó­­főmester. Zorinácz József, más vérmérsékletű. Lapát­nyélre támaszkodik és egy hivatásos ökölvívó vehemen­ciájával (később kiderül, hogy valóban bokszoló volt) adja elő a kohászok sérelmeit. — Én húsz évvel ezelőtt a takarító brigádban kezdtem. Kitüntetés volt, hogy olvasz­tár hatodik segéd lehettem. Most főolvasztár vagyok, jócs­kán változott a felelősségem, és nem szégyenlem kimonda­ni: hét és félezret keresek. Nálam az ötös olvasztár öt­ezret keres (a hatos olvasztár beosztást megszüntettük, hogy a kezdő embereknek vonzóbb bért tudjunk ajánlani), szóval ötezret műszakpótlékkal együtt. A kenőember meg itt sétál közöttünk, a zsíros vödörrel, állandó délelőttös és kap négy és felet. A sógor darukötöző. Két műszak, a szombat és a vasárnap mindig szabad. Felveszi a kesztyűt, ráakasztja a drótot a horogra és viszi haza a hatezret. Ak­kor most hogy van ez? — Az emberek ma már tá­jékozottak — fordítja le a főolvasztár szavait Batta Bar­nabás, — ott van a rádió, a tévé, tudják, hogy hol mennyit lehet keresni. És amikor rájönnek, hogy a ci­pőfelsőrész készítő betanított munkásnő majdnem annyit keres mint ők, leteszik a la­pátot és kérik a munkaköny­vüket. Az itt kapott pénzt máshol kevesebb munkával is meg lehet keresni. Aki gondolkodik, az mindig a könnyebbet keresi. — Egy év alatt, 1981-ben egy embert vettünk föl. Egé­szen pontosan ennyi maradt meg. Jöttek többen is, de úgy itt hagytak minket, mint a ... Egyikük még a munka­könyvéért se jött be. Nincs vonzereje a kohászatnak. Ko­hászváros? Kohásztagozat a szakközépiskolában? Ugyan. Idén egyetlen szakképzett dolgozó se jött hozzánk. A miskolci egyetem kohászati szakán évek óta pótfelvételit kell hirdetni, mert nem je­lentkeznek. Ipari tanulót évek óta nem tudtunk felvenni. Tanulónak még eljönnek, de a végén átmennek az acélmű­be. Ha nem volna váltómű­szak, a kohó volna a leg-, rosszabbul fizető gyárrész­leg — állítja a pártszervezet titkára. Szentirmai József kohómes­ternek alighanem igaza van: a melegüzemi munka korsze­rűsítése valahogy elmaradt a technikai fejlődéstől, s nap­jainkra egyszerűen korszerűt­lenné vált. Túlzottan igénybe veszi az ott dolgozókat. A legfontosabb szerszám ma is a lapát, igen nagy a hőárta­lom, a kohót örökké szökés­ben lévő gázok lengik körül, szárnyukon szüntelen csil­lámló porszemcsék lebegnek. A kohónál csupa régiek dol­goznak Szalai László (a leg­fiatalabb, aki már „megma­rad”, tíz éve dolgozik itt), akik máshol már aligha kezd­hetnek élőtről. Az újonnan felvettek csak beleszagolnak a levegőbe, aztán kereket ol­danak. A maradók vállát egy­re súlyosabb terhek nyomják. Nő a balesetek száma, egyre több a beteget jelentő. — Kifáradunk — nyilatko­zott a régiek nevében Zori­nácz József főolvasztár. — Régen valaki azt mondta a városban, hogy kohász, arról tudták, hogy jól keres és volt tekintélye. Mindenki kohász akart lenni. Most felvesznek valakit a nagy kapunál (a vállalat igazgatósági épülete) és ideküldik: dolgozzál, ol­vasztál vagy. Nekem még kitüntetés volt, hogy olvasz­tár segéd lehettem. Neki most büntetés. És mi régiek dol­gozhatunk helyette, mert mi­re beletanulna, már húzza is a csíkot! Vasat pedig kell csinálni, hiszen alapvető fontosságú nyersanyag. És ha a vas kell, a vasat gyártó ember is. Szükség van rájuk. Gazdaságilag fejlett orszá­gokban bizonyos munkaterü­leteken — éppen a vaskohá­szatban — ahol a bérek növe­lése hatástalan a munkaerő­­kínálatra, ott a biztosított szabadság megduplázásával, megháromszorozásával kísér­leteznek. (Bár az elmondot­tak alapján úgy rémlik, ná­lunk még az előbbi is bizo­nyos javulást ígérhet.) Gazdag Sándor szerint a Szovjetunió­ban és Csehszlovákiában a sorkatonai szolgálat alól men­tesülnek azok a fiatalok, akik a kohászatban dolgoznak. Nem tudom, mindenesetre ez is egy megoldás, bár vállalati hatáskörben aligha megold­ható. De ami megoldható vállala­ton belül is, azt vajon miért nem oldjuk meg? Juhász Béla Egy hónappal az év vége előtt Új piacokon a Könnyűfémmű Egy hónappal az év vége előtt sok vállalat előzetes számítá­sokat készített az 1981-re várható eredményekről, a hátralévő hetekben még megoldandó feladatokról. Többnyire nemcsak a vállalat eredeti éves tervéhez, hanem az időközben megvál­tozott követelményekhez viszonyítják eredményeiket, mert az utóbbi hónapokban nehezebbé vált az energiaellátási helyzet, keményebbek a külpiaci értékesítési lehetőségek, mint amivel a tervek készítésekor számolhattak. Mindez szükségessé tette, hogy energiahordozóból a tervezettnél többet termeljenek, s azzal jobban gazdálkodjanak, másutt termelőkapacitásokat csoportosítsanak át, gyorsítsák a termékszerkezet-váltást, s többeknek kellett új exportpiacokat keresniük. Mindez egye­lőre csak a vállalatok egy részének sikerült, a jelentések sze­rint azonban mind több helyen törekednek rá céltudatosan. A szénbányászat ismét bi­zonyítja: megbízható bázisa a hazai energiaellátásnak. Tizenegy hónap alatt 360 ezer tonna szenet termelt terven felül, ezt az év végé­ig 450 ezer tonnára akarja növelni, s ha váratlan geoló­giai akadály nem jön közbe, hosszú évek után első ízben egyetlen bányavidékünkön sem lesz elmaradás, sőt túl­teljesítik a tervet. A vár­ható 450 ezer tonnás szén­többlet éppen kétszerese lesz annak, mint amire a bányá­szok az év elején vállalkoz­tak. A jó eredmények a vas­út dolgozóinak is köszönhe­tők, mert még soha nem volt olyan zavartalan a va­gonellátás, mint az idén. Több vállalatnál a növek­vő energiaköltségek ellensú­lyozására tettek intézkedé­seket. A Péti Nitrogén Mű­vekben például, ahol évente csaknem egymilliárd köbmé­ter­­földgázt használnak fel, a 26 százalékos áremelés egy részét fokozott takaré­kossággal ellensúlyozták. Fő módszerük azonban az, hogy folyamatosan növelik ter­mékeik gazdaságos export­ját: mind a 28 országban si­került megtartaniuk, sőt bő­­víteniük piacaikat, s ex­portjuk — a gyár történeté­ben először — az idén vár­hatóan eléri a 100 millió dol­lárt. Nyugati exportját illetően messze nem volt ilyen sike­res a székesfehérvári Köny­­nyűfémmű, melyet erősen érintett a tőkés piacok de­konjunktúrája. Mintegy 10 ezer tonnával kevesebb alu­míniumlemezt és préstermé­ket szállított nem rubelel­számolású piacra a tervezett­nél, és ez a vállalat idei nye­reségét 70 millió forinttal csökkenti. A vállalat arra kényszerült, hogy új piacok után nézzen — a jelek szerint nem eredménytelenül. Termé­keik újabban megjelentek a közel-keleti országokban , és Japánban, néhány ezer ton­na alumíniumlemezt sikerült eladniuk nyugat-európai új piacokon, és biztatóak a gyár amerikai tárgyalásai is. Az első próbarendelést már megkapták az USA-ból 800 tonna alumíniumtermék szállítására. Új piacok meg­szerzése egyben megköveteli a termékszerkezet korszerű­sítését is, mert az új partne­rek teljesebben feldolgozott alumíniumtermékekre tarta­nak igényt. Ugyancsak külpiaci hatá­sokra az Ózdi­­Kohászati Üzemekben módosították a kapacitások kihasználási fo­kát: nyersvasat és a csak kedvezőtlen áron értékesít­hető hengerelt árut gyártó berendezéseiket nem hasz­nálják most ki teljesen, csak 80—85 százalékban, viszont teljes üzemben dolgozik a folyamatos acélöntőmű, a rúd-dróthengermű, amely­nek termékei jól értékesít­hetők. A vállalat a tavalyi­hoz hasonló exportbevétellel számol, várhatóan 11 milli­árd forintos termelési tervét is teljesíti, a nyeresége azon­ban valószínűleg alacsonyabb lesz a tervezettnél. Már ké­szülnek azok a tervek, ame­lyek végrehajtásával a nehe­zebb feltételek mellett is nö­velheti nyereségét a vállalat. A Csepel Művekben 800 millió forinttal csökkentet­ték a gazdaságtalan vagy el­avult termékek gyártását, kevesebb készül például a hagyományos szerszámgé­pekből, kerékpárokból, vi­szont több a jól értékesíthe­tő számjegy- és mikroszá­mítógép-vezérlésű szer­számgépekből, textilkonfek­cióipari berendezésekből, a különleges minőségű huza­lokból. Hatvanról hatvan­négy százalékra növelték a hosszú távon is piacképes, kellően jövedelmező termé­kek arányát, s ez a folyamat tovább tart. Így érték el, hogy ezerrel kevesebb mun­kással a Csepel Művek tel­jesíti legfontosabb feladata­it. A tervezett nyereség el­érése még azon múlik, hogy az év utolsó hónapjában si­kerül-e kiszállítaniuk az el­készült termékeket, amire év közben a rendelések ké­sői érkezése, majd szállítási problémák miatt nem volt lehetőség. A Budapesti Bútoripari Vállalat a hazai igényeket igyekszik jobban kielégíteni, ezért nagymértékben növel­te az elemes bútorok gyár­tását. Az állandóan hiány­cikknek számító Rékából például az eredeti 100 millió forintos rendeléssel szemben 150 millió forintért szállít az üzletekbe, s mivel a sima Réka-bútorok iránt erőtelje­sebb a kereslet, ennek gyár­tására állították át a ruszti­kus típusnak fenntartói kapacitás egy részét is. Ha­sonlóképpen többet gyárta­nak a szintén keresett Hori­zont-bútorból, amelynek cseresznyefa-fólia borítású változata is megjelent a bol­tokban. A vállalat az idén a belkereskedelemnek körül­belül egymilliárd forint érté­kű bútort szállít. Gazdasági eredményeit elsősorban nö­vekvő exportja javítja. A nem rubelelszámolású piaco­kon a tavalyinál több exklu­zív kivitelű kárpitos garni­túrát, fenyőfabútort sikerült elhelyezni. Idei exportja várhatóan kétszer akkora lesz, mint a tavalyi. A hazai fogyasztók és a külkereskedelmi mérleg szá­mára ugyancsak egyaránt hasznos, hogy a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát az idén csaknem 600 ezer sertést dolgoz fel, 3 száza­lékkal többet a tervezettnél, s a választékot is bővíti mind a hazai, mind a külföldi vá­sárlók számára. Újdonságaik közül külföldön főleg a Szegedinél paprikás szalámi aratott nagy sikert, itthon pedig a paprikás makói szá­­­raz kolbász. Az utóbbiból már elkészült az egész évre megrendelt ezer tonna, az igény azonban olyan nagy, hogy az év végéig legalább 100 tonnát gyártanak terven felül. (MTI) 3. OLDAL Enyingen, a Szabadság téren a lakásépítő szövetkezet eddig három kilenclakásos épületet adott át. Jelenleg újabb két hasonló épület kivitelezése folyik és várhatóan ezekbe a lakások­ba tavasszal költözhetnek be a lakók. A nagyközségi tanács a közeljövőben újabb építési te­rületet alakít ki az új belmajori részen, itt 160 lakás létrehozását tervezik

Next