Fejér Megyei Hírlap, 1981. december (37. évfolyam, 281-305. szám)
1981-12-01 / 281. szám
5E5T MCOYB HIJOA1 . 1*11. OECIMBE* 1. Kell a vasat gyártó ember A nagyolvasztó gyárrészleg pártszervezetének titkára monoton hangon sorolja a kohó tetemes termelési lemaradását előidéző bajokat, mintha olvasó golyócskáit csúsztatná tovább, reménytelenül elmorzsolt fohászait számlálva. Ellentmondásnak tűnik, de nálunk a kohónál akkor kevés a munka, amikor sok vasat gyártunk. Egy üzemzavar rettenetes mennyiségű többletmunkát ró az amúgy is túlterhelt kohászokra. A második félévben kevés volt a vas, sok volt tehát a többletmunka. Az elegykihozatal ebben az időszakban a tervezett 49,7 százalék helyett 45,9 százalék volt. Egyedül ez a 3,8 százalék 5 ezer tonnával vetette vissza a nyersvastermelést. A kohászok szerint a leromlott járatintenzitásért (folyamatos üzemelés) a kohókoksz minőségének romlása okolható. Bár a kokszgyártók erősen cáfolják, a kokszot végül is felhasználó kohászok állítják, hogy a kokszban az erős sülő- gépességű szenek aránya 42 százalékról 55 százalékra nőtt. Részben emiatt sok az üzemzavar. No és a karbantartás ... — A mi embereink nem szoktak panaszkodni a gépészekre — folytatja változatlanul színtelen hangon Gazdag Sándor —, de azon kissé megütköztünk, hogy egy meghibásodott daruhoz nyolc órán keresztül senki sem nyúlt. Aztán a darujavításhoz kijött tizenkilenc ember. Ebből három dolgozott. Az egyik hegesztett, a másik segített neki, a harmadik is csinált valamit. De mit tehetünk? Ők nem tartoznak hozzánk, mi sem hozzájuk, legfeljebb kérhetünk. Mindebből maguk a kohászok — bocsássanak meg önkényes minősítésemért —, akik a mai munkásságnak egy egészen speciális területre érvényes szakmai képzettséggel bíró rétegét alkotják, csak azt érzik, hogy az elvárhatónál jóval több a munka, míg ugyanez a bérekről nem mondható el. — Tavaly, meg idén is vagy 10 százalékos létszámhiánnyal dolgoztunk. Ehhez még jön három-négy beteg. Aki meg itt van, az húzhatja a teljes létszámra rótt terheket — mondja különösebb indulat nélkül Batta Barnabás kohófőmester. Zorinácz József, más vérmérsékletű. Lapátnyélre támaszkodik és egy hivatásos ökölvívó vehemenciájával (később kiderül, hogy valóban bokszoló volt) adja elő a kohászok sérelmeit. — Én húsz évvel ezelőtt a takarító brigádban kezdtem. Kitüntetés volt, hogy olvasztár hatodik segéd lehettem. Most főolvasztár vagyok, jócskán változott a felelősségem, és nem szégyenlem kimondani: hét és félezret keresek. Nálam az ötös olvasztár ötezret keres (a hatos olvasztár beosztást megszüntettük, hogy a kezdő embereknek vonzóbb bért tudjunk ajánlani), szóval ötezret műszakpótlékkal együtt. A kenőember meg itt sétál közöttünk, a zsíros vödörrel, állandó délelőttös és kap négy és felet. A sógor darukötöző. Két műszak, a szombat és a vasárnap mindig szabad. Felveszi a kesztyűt, ráakasztja a drótot a horogra és viszi haza a hatezret. Akkor most hogy van ez? — Az emberek ma már tájékozottak — fordítja le a főolvasztár szavait Batta Barnabás, — ott van a rádió, a tévé, tudják, hogy hol mennyit lehet keresni. És amikor rájönnek, hogy a cipőfelsőrész készítő betanított munkásnő majdnem annyit keres mint ők, leteszik a lapátot és kérik a munkakönyvüket. Az itt kapott pénzt máshol kevesebb munkával is meg lehet keresni. Aki gondolkodik, az mindig a könnyebbet keresi. — Egy év alatt, 1981-ben egy embert vettünk föl. Egészen pontosan ennyi maradt meg. Jöttek többen is, de úgy itt hagytak minket, mint a ... Egyikük még a munkakönyvéért se jött be. Nincs vonzereje a kohászatnak. Kohászváros? Kohásztagozat a szakközépiskolában? Ugyan. Idén egyetlen szakképzett dolgozó se jött hozzánk. A miskolci egyetem kohászati szakán évek óta pótfelvételit kell hirdetni, mert nem jelentkeznek. Ipari tanulót évek óta nem tudtunk felvenni. Tanulónak még eljönnek, de a végén átmennek az acélműbe. Ha nem volna váltóműszak, a kohó volna a leg-, rosszabbul fizető gyárrészleg — állítja a pártszervezet titkára. Szentirmai József kohómesternek alighanem igaza van: a melegüzemi munka korszerűsítése valahogy elmaradt a technikai fejlődéstől, s napjainkra egyszerűen korszerűtlenné vált. Túlzottan igénybe veszi az ott dolgozókat. A legfontosabb szerszám ma is a lapát, igen nagy a hőártalom, a kohót örökké szökésben lévő gázok lengik körül, szárnyukon szüntelen csillámló porszemcsék lebegnek. A kohónál csupa régiek dolgoznak Szalai László (a legfiatalabb, aki már „megmarad”, tíz éve dolgozik itt), akik máshol már aligha kezdhetnek élőtről. Az újonnan felvettek csak beleszagolnak a levegőbe, aztán kereket oldanak. A maradók vállát egyre súlyosabb terhek nyomják. Nő a balesetek száma, egyre több a beteget jelentő. — Kifáradunk — nyilatkozott a régiek nevében Zorinácz József főolvasztár. — Régen valaki azt mondta a városban, hogy kohász, arról tudták, hogy jól keres és volt tekintélye. Mindenki kohász akart lenni. Most felvesznek valakit a nagy kapunál (a vállalat igazgatósági épülete) és ideküldik: dolgozzál, olvasztál vagy. Nekem még kitüntetés volt, hogy olvasztár segéd lehettem. Neki most büntetés. És mi régiek dolgozhatunk helyette, mert mire beletanulna, már húzza is a csíkot! Vasat pedig kell csinálni, hiszen alapvető fontosságú nyersanyag. És ha a vas kell, a vasat gyártó ember is. Szükség van rájuk. Gazdaságilag fejlett országokban bizonyos munkaterületeken — éppen a vaskohászatban — ahol a bérek növelése hatástalan a munkaerőkínálatra, ott a biztosított szabadság megduplázásával, megháromszorozásával kísérleteznek. (Bár az elmondottak alapján úgy rémlik, nálunk még az előbbi is bizonyos javulást ígérhet.) Gazdag Sándor szerint a Szovjetunióban és Csehszlovákiában a sorkatonai szolgálat alól mentesülnek azok a fiatalok, akik a kohászatban dolgoznak. Nem tudom, mindenesetre ez is egy megoldás, bár vállalati hatáskörben aligha megoldható. De ami megoldható vállalaton belül is, azt vajon miért nem oldjuk meg? Juhász Béla Egy hónappal az év vége előtt Új piacokon a Könnyűfémmű Egy hónappal az év vége előtt sok vállalat előzetes számításokat készített az 1981-re várható eredményekről, a hátralévő hetekben még megoldandó feladatokról. Többnyire nemcsak a vállalat eredeti éves tervéhez, hanem az időközben megváltozott követelményekhez viszonyítják eredményeiket, mert az utóbbi hónapokban nehezebbé vált az energiaellátási helyzet, keményebbek a külpiaci értékesítési lehetőségek, mint amivel a tervek készítésekor számolhattak. Mindez szükségessé tette, hogy energiahordozóból a tervezettnél többet termeljenek, s azzal jobban gazdálkodjanak, másutt termelőkapacitásokat csoportosítsanak át, gyorsítsák a termékszerkezet-váltást, s többeknek kellett új exportpiacokat keresniük. Mindez egyelőre csak a vállalatok egy részének sikerült, a jelentések szerint azonban mind több helyen törekednek rá céltudatosan. A szénbányászat ismét bizonyítja: megbízható bázisa a hazai energiaellátásnak. Tizenegy hónap alatt 360 ezer tonna szenet termelt terven felül, ezt az év végéig 450 ezer tonnára akarja növelni, s ha váratlan geológiai akadály nem jön közbe, hosszú évek után első ízben egyetlen bányavidékünkön sem lesz elmaradás, sőt túlteljesítik a tervet. A várható 450 ezer tonnás széntöbblet éppen kétszerese lesz annak, mint amire a bányászok az év elején vállalkoztak. A jó eredmények a vasút dolgozóinak is köszönhetők, mert még soha nem volt olyan zavartalan a vagonellátás, mint az idén. Több vállalatnál a növekvő energiaköltségek ellensúlyozására tettek intézkedéseket. A Péti Nitrogén Művekben például, ahol évente csaknem egymilliárd köbméterföldgázt használnak fel, a 26 százalékos áremelés egy részét fokozott takarékossággal ellensúlyozták. Fő módszerük azonban az, hogy folyamatosan növelik termékeik gazdaságos exportját: mind a 28 országban sikerült megtartaniuk, sőt bővíteniük piacaikat, s exportjuk — a gyár történetében először — az idén várhatóan eléri a 100 millió dollárt. Nyugati exportját illetően messze nem volt ilyen sikeres a székesfehérvári Könynyűfémmű, melyet erősen érintett a tőkés piacok dekonjunktúrája. Mintegy 10 ezer tonnával kevesebb alumíniumlemezt és présterméket szállított nem rubelelszámolású piacra a tervezettnél, és ez a vállalat idei nyereségét 70 millió forinttal csökkenti. A vállalat arra kényszerült, hogy új piacok után nézzen — a jelek szerint nem eredménytelenül. Termékeik újabban megjelentek a közel-keleti országokban , és Japánban, néhány ezer tonna alumíniumlemezt sikerült eladniuk nyugat-európai új piacokon, és biztatóak a gyár amerikai tárgyalásai is. Az első próbarendelést már megkapták az USA-ból 800 tonna alumíniumtermék szállítására. Új piacok megszerzése egyben megköveteli a termékszerkezet korszerűsítését is, mert az új partnerek teljesebben feldolgozott alumíniumtermékekre tartanak igényt. Ugyancsak külpiaci hatásokra az ÓzdiKohászati Üzemekben módosították a kapacitások kihasználási fokát: nyersvasat és a csak kedvezőtlen áron értékesíthető hengerelt árut gyártó berendezéseiket nem használják most ki teljesen, csak 80—85 százalékban, viszont teljes üzemben dolgozik a folyamatos acélöntőmű, a rúd-dróthengermű, amelynek termékei jól értékesíthetők. A vállalat a tavalyihoz hasonló exportbevétellel számol, várhatóan 11 milliárd forintos termelési tervét is teljesíti, a nyeresége azonban valószínűleg alacsonyabb lesz a tervezettnél. Már készülnek azok a tervek, amelyek végrehajtásával a nehezebb feltételek mellett is növelheti nyereségét a vállalat. A Csepel Művekben 800 millió forinttal csökkentették a gazdaságtalan vagy elavult termékek gyártását, kevesebb készül például a hagyományos szerszámgépekből, kerékpárokból, viszont több a jól értékesíthető számjegy- és mikroszámítógép-vezérlésű szerszámgépekből, textilkonfekcióipari berendezésekből, a különleges minőségű huzalokból. Hatvanról hatvannégy százalékra növelték a hosszú távon is piacképes, kellően jövedelmező termékek arányát, s ez a folyamat tovább tart. Így érték el, hogy ezerrel kevesebb munkással a Csepel Művek teljesíti legfontosabb feladatait. A tervezett nyereség elérése még azon múlik, hogy az év utolsó hónapjában sikerül-e kiszállítaniuk az elkészült termékeket, amire év közben a rendelések késői érkezése, majd szállítási problémák miatt nem volt lehetőség. A Budapesti Bútoripari Vállalat a hazai igényeket igyekszik jobban kielégíteni, ezért nagymértékben növelte az elemes bútorok gyártását. Az állandóan hiánycikknek számító Rékából például az eredeti 100 millió forintos rendeléssel szemben 150 millió forintért szállít az üzletekbe, s mivel a sima Réka-bútorok iránt erőteljesebb a kereslet, ennek gyártására állították át a rusztikus típusnak fenntartói kapacitás egy részét is. Hasonlóképpen többet gyártanak a szintén keresett Horizont-bútorból, amelynek cseresznyefa-fólia borítású változata is megjelent a boltokban. A vállalat az idén a belkereskedelemnek körülbelül egymilliárd forint értékű bútort szállít. Gazdasági eredményeit elsősorban növekvő exportja javítja. A nem rubelelszámolású piacokon a tavalyinál több exkluzív kivitelű kárpitos garnitúrát, fenyőfabútort sikerült elhelyezni. Idei exportja várhatóan kétszer akkora lesz, mint a tavalyi. A hazai fogyasztók és a külkereskedelmi mérleg számára ugyancsak egyaránt hasznos, hogy a Szegedi Szalámigyár és Húskombinát az idén csaknem 600 ezer sertést dolgoz fel, 3 százalékkal többet a tervezettnél, s a választékot is bővíti mind a hazai, mind a külföldi vásárlók számára. Újdonságaik közül külföldön főleg a Szegedinél paprikás szalámi aratott nagy sikert, itthon pedig a paprikás makói száraz kolbász. Az utóbbiból már elkészült az egész évre megrendelt ezer tonna, az igény azonban olyan nagy, hogy az év végéig legalább 100 tonnát gyártanak terven felül. (MTI) 3. OLDAL Enyingen, a Szabadság téren a lakásépítő szövetkezet eddig három kilenclakásos épületet adott át. Jelenleg újabb két hasonló épület kivitelezése folyik és várhatóan ezekbe a lakásokba tavasszal költözhetnek be a lakók. A nagyközségi tanács a közeljövőben újabb építési területet alakít ki az új belmajori részen, itt 160 lakás létrehozását tervezik