Fejér Megyei Hírlap, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-01 / 232. szám

1. OIDM Nemzetközi élet Feladatunk az enyhülés eredményeinek megőrzése (Folytatás az első oldalról) Jőségűnek tartom a Varsói Szerződés tagállamai által az idén januári prágai ülésü­kön tett azon javaslatot, amely indítványozza a NATO-tagállamainak, hogy kössenek velük szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról és a békés kapcsolatok fenn­tartásáról. Mivel a világon létező fegyverzetek túlnyomó többsége és legpusztítóbb fajtái e két szövetségi rend­szer birtokában vannak, úgy vélem, egy ilyen szerződés hathatós intézkedés lehetne a békét fenyegető cselekmé­nyek megelőzésére. A Magyar Népköztársaság különleges fontosságot tulaj­donít a hadászati fegyverze­tek korlátozásáról és­­ csök­kentéséről folyó szovjet— amerikai tárgyalásoknak, és őszintén reméli, hogy azok eredményesek lesznek. Az emberiség békés jövő­jét súlyosan fenyegetné, ha a fegyverkezési hajszát ki­terjesztenék a világűrre. En­nek megelőzését szolgálja a most benyújtott nagy fontos­ságú szovjet javaslat, ame­lyet a Magyar Népköztársa­ság kormánya ezért teljes mértékben támogat. Magyarországot sok más európai országgal együtt nyugtalanítja az új típusú amerikai nukleáris eszkö­zök tervezett nyugat-európai telepítése. A meglevő straté­giai egyensúly megbontása messzemenő következmé­nyekkel járhat nemcsak Eu­rópa, hanem az egész világ békéjére és biztonságára. Meggyőződésünk, hogy a legjobb megoldás Európa tel­jes atomfegyvermentesíté­se lenne, és erről a célról nem mondunk le. Addig amíg e cél elérését a nem­zetközi helyzet alakulása le­hetővé nem teszi, a legelfo­gadhatóbb megoldást a kö­zéphatótávolságú nukleáris eszközök számának csökken­tésében, és semmiképpen sem növelésében látjuk. Elnök úr! Három évig tartó tárgya­lássorozat után a madridi európai biztonsági és együtt­működési találkozó tartal­mas és kiegyensúlyozott zá­ródokumentum elfogadásá­val fejezte be munkáját. E záródokumentum hosszú évek óta az első lényeges és széles körű kelet-nyugati megállapodás, aminek jelen­tőségét az adott nemzetközi helyzetben aligha szükséges külön hangsúlyoznom. Ki­vételesen fontosnak tartjuk, hogy a találkozó úgy döntött: összehívja az európai biza­lom- és biztonságerősítő in­tézkedésekkel és a leszerelés­sel foglalkozó konferenciát. A madridi találkozó ered­ményes külügyminiszteri szintű befejezése reményt ad arra, hogy lehetséges a Hel­sinkiben megkezdett sok­oldalú folyamat továbbvite­le. Erősíti abbéli meggyőző­désünket, hogy a hetvenes évek kedvezőbb légköre nem múló epizód Európa törté­nelmében, s a jövő ismét az enyhülési politikáé lesz. A magyar kormány őszin­tén kívánja, hogy a madridi eredmény legyen kedvező hatással a világ más térsé­geire is. Sajnos azonban a szélsősé­ges körök politikája világ­szerte kedvezőtlenül érinti a pozitív törekvéseket, hát­rányosan befolyásolja a vál­sággócok felszámolását célzó erőfeszítéseket. A mai feszült nemzetközi helyzetben nagy szerepet tölt be az el nem kötelezet­tek mozgalma, amelynek tagjai Földünk országainak és népességének nagy több­ségét képviselik. Új-Delhi-i csúcsértekezletük újólag bi­zonyította, hogy az el nem kötelezettek igyekeznek ha­­­tékonyan elősegíteni korunk súlyos gondjainak megoldá­sát. A velük való együtt­működés további elmélyítése jelentős helyet foglal el a Magyar Népköztársaság kül­politikai törekvéseiben. Az Egyesült Nemzetek Szervezete kezdettől fogva részt vállalt a közel-keleti válság rendezési elveinek meghatározásából. Mégis évek óta olyan törekvések tanúi vagyunk, melyek az ENSZ távoltartására, külön­­megállapodásokra, egyes ér­dekelt feleknek a rendezési folyamatból való kirekeszté­sére irányulnak. Ezért tör­ténhet meg, hogy több mint egy évvel a Biztonsági Ta­nács határozatának egyhan­gú elfogadása után az izraeli megszálló csapatok továbbra is Libanonban vannak, s folytatódik a Palesztinai arab nép szenvedése és ki­szolgáltatottsága. A békéért küzdő erők ag­godalmát az elmúlt időszak­ban nem csekély mértékben növelték a Közép-Amerika és a Karib-térség haladó or­szágai ellen indított akciók. Meggyőződésünk, hogy e válságokat sem lehet az erő­szak kategóriáiban gondol­kodva, egyes hatalmak érde­keinek mindenek fölé he­lyezésével megoldani. Meg­oldásra itt is csak az vezet­het, ha tiszteletben tartják az érintett népek önrendel­kezési jogát, felhagynak a belügyeikbe való beavatko­zással, s lemondanak a ka­tonai fenyegetés, a megfé­lemlítés, a gazdasági­ és poli­tikai nyomás eszközeiről. A Magyar Népköztársaság kormánya és népe szolidáris Latin-Amerika népeinek a nemzeti függetlenségért, az önrendelkezésért, a társadal­mi haladásért, az elnyomás és az újgyarmatosító törek­vések ellen vívott küzdelmé­vel. Támogatjuk a földrész országai által a tárgyalásos rendezés, a térséget feszült­ségben tartó konfliktusok igazságos és békés megoldá­sa érdekében tett közös lé­péseket. A magyar kormány osztja a nemzetközi közvélemény felháborodását azon, hogy a fajüldöző dél-afrikai rezsim apartheid politikája a széles körű nemzetközi elítélés elle­nére folytatódik. Namíbia esetében különö­sen szembetűnő, hogy a nem­zetközi feszültség növelése közepette aktivizálódnak az újgyarmatosítás erői. Hiába a rendezés elveit tartalmazó biztonsági tanácsi és közgyű­lési határozatok, a dél-afrikai rezsim és külső támogatóinak stratégiai és gazdasági érde­kei miatt Namíbia még min­dig nem nyerhette el a füg­getlenségét. Egyesek önké­nyes, ENSZ-határozat által nem szentesített feltételeket szabnak, igyekeznek háttér­be szorítani a SWAPO-t, a namíbiai nép egyedüli törvé­nyes képviseőjét. A magyar kormány elítéli ezeket a tö­rekvéseket és szorgalmazza, hogy — a párizsi Namíbia­­konferencia nyilatkozatával összhangban — hajtsák vég­re az ENSZ rendezési tervét. Elnök úr! A nemzetközi kapcsolatok romlása, a világgazdaság el­húzódó válsága és bizonyos politikai indítékú lépések fo­lyamatosan kedvezőtlen ha­tással vannak a nemzetközi gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi és műszaki-tudomá­nyos együttműködés szinte minden területére. Ez meg­nehezíti a nemzetközi mun­kamegosztásban különösen érdekelt országok, köztük Magyarország helyzetét is. Köztudott, hogy a Magyar Népköztársaság tagja a Köl­csönös Gazdasági Segítség Tanácsának, e nyitott gaz­dasági közösségnek, élvezi a szocialista államok együttmű­ködéséből eredő biztonságot és előnyöket. Országunk azonban komolyan érdekelt a valamennyi államhoz fűződő gazdasági kapcsolatok erősí­tésében­­, függetlenül azok társadalmi berendezkedésétől és politikai hovatartozásától. Meggyőződésünk, hogy a nemzetközi gazdasági együtt­működés zavarainak meg­szüntetése csak közös erőfe­szítéssel, a kölcsönös előnyö­kön alapuló és megkülönböz­tetésektől mentes együttmű­ködés bővítésével lehetséges. Mi a magunk részéről min­den erőnkkel ezen kívánunk munkálkodni. Ezt követelik nemzeti érdekeink, s csak ezen az alapon látjuk meg­valósíthatónak az ENSZ-tag­­államainak túlnyomó többsé­ge által jogosan igényelt új, igazságosabb nemzetközi gaz­dasági rend és kapcsolat­­rendszer kialakítását is. A Magyar Népköztársaság úgy ítéli meg, hogy a nem­zetközi kapcsolatokra oly ká­ros előítéletekkel, nemzeti gyűlölködéssel, elzárkózással szemben a legjobb eszköz egymás megismerése. Ez kormányunk kiindulópontja az emberi kapcsolatok és az emberi jogok vonatkozásában is. A szocialista Magyaror­szágnak e területen sincs szé­gyellni vagy rejtegetni va­lója. Mi az emberi jogok szfé­rájából nem felejtjük ki az élethez és a munkához való alapvető jogot, s nem értünk egyet azokkal, akik szűkebb­­re vonják az emberi jogok körét. Köztudott, hogy ré­szükről milyen propagan­­disztikus megfontolások ját­szanak ebben közre. De va­jon az, ha embereket töme­gesen fosztanak meg annak lehetőségétől, hogy társadal­muk hasznos tagjai, család­juk támaszai legyenek, nem érinti-e a legközvetleneb­bül az élet minőségét és az emberi jogok érvényesülését? Elvi álláspontunk az, hogy a nemzetközi közösségnek el­sősorban az emberi jogok tö­meges és durva megsértésére kell felhívnia a figyelmet. Ezek közül külön is kieme­lem az apartheid, a faj, a bőrszín, a nemzeti kisebbsé­gi hovatartozás és a hitfele­­kezet alapján előforduló jog­sértő megkülönböztetéseket. Sajnos, az ilyesmi sok or­szágban mindennapos jelen­ség. A Magyar Népköztársa­ság ezt határozottan elítéli. A magyar kormány úgy véli, hogy erőfeszítéseinket az ilyen gyakorlat megszün­tetésére kell összpontosítani, nem pedig olyan propagan­dakampányok szervezésére, amelyek az emberi jogok ne­mes eszményeit tőlük ide­gen politikai szándékok esz­közeivé alacsonyítják. Elnök úr! Minél feszültebb a nem­zetközi helyzet, annál in­kább nő minden egyes ál­lam felelőssége a békéért. A magyar kormány a felelős­ség ráeső részét vállalva, mindenütt, ahol erre adott­ságainál fogva lehetősége van, a párbeszéd, a tárgyalá­sok alternatíváját állítja szembe a konfrontációs tö­rekvésekkel. Úgy véljük, hogy ebben, miként a viták békés, tárgyalásos rendezésé­ben, az ENSZ-nek jelentős szerepet kell betöltenie. Ez­ért a Magyar Népköztársaság kormánya határozottan kiáll az ENSZ-alapokmány szerinti­­ szerepének erősítése, ha­tékonyságának fokozása mel­lett. A Magyar Népköztársaság, amelynek külpolitikája egy­beesik az alapokmányban megfogalmazott nemes célok­kal és elvekkel, kész arra, hogy kivegye részét a világ­­szervezet béke-erőfeszítései­ből. Küldöttségünk ebben a szellemben vesz részt a jelen ülésszak munkájában. Köszönöm a figyelmüket. * A grenadai miniszterelnök pénteki programja Maurice Bishop, a Grena­dai Népi Forradalmi Kor­mány és az Új Mozgalom Párt (JEWEL) elnöke —, aki Lázár György miniszter­­elnök vendégeként, hivata­los látogatáson tartózkodik hazánkban — pénteken a Chinoin Gyógyszer- és Ve­gyészeti Termékek Gyárá­nak tevékenységével ismer­kedett. A gyárlátogatásra elkísérte Garai Róbert kül­ügyminiszter-helyettes, va­lamint Dömény János, ha­zánk Grenadában is és Ri­chard Jacobs, Grenada Bu­dapesten is akkreditált nagykövete. A vendégeket Soltész Ist­ván ipari miniszterhelyettes, valamint Újpest és a gyár több vezetője fogadta, és tá­jékoztatták a grenadai kor­mányfőt az 1910-ben ala­kult, termékeiről világszer­te ismert vállalat történeté­ről és jelenéről. Maurice Bishop a gyár ve­zetőitől a hatezer dolgozó szociális körülményeiről, a különböző anyagi és szociá­lis juttatásokról érdeklődött. A tájékoztatót üzemláto­gatás követte: a termelőegy­ségek vezetői a vendégeknek egyebek közt bemutatták az óránként 350 ezer darab tab­lettát préselő gépsort, vala­mint a steril és aszeptikus injekciókat gyártó berende­zéseket. A nap folyamán Nagy Já­nos külügyminisztériumi ál­lamtitkár Unison Whiteman külügyminiszterrel folyta­tott megbeszélést időszerű nemzetközi kérdésekről. Maurice Bishop délután találkozott a magyar sajtó munkatársaival. Nemzetközi kérdésekről szólva a grenadai miniszter­­elnök utalt a közép-amerikai országok helyzetére, a gaz­dasági függetlenségük erő­sítését és a térség biztonsá­gának megszilárdítását cél­zó erőfeszítéseikre. Kitért arra is, hogy a több álla­mot magában foglaló Conta­­dora-csoport tevékenysége elősegítheti a térség vitás kérdéseinek megoldását, sta­bilitásának megteremtését. Végezetül Maurice Bishop hangoztatta, hogy a társa­dalmi haladásért végzett munkájukban, a gazdasági felemelkedést szolgáló, or­szágépítő terveik megvalósí­tásában hasznosíthatják, s hasznosítani is kívánják a szocialista országok tapasz­talatait is. Maurice Bishop látogatá­sának hivatalos programját befejezve néhány napot ha­zánkban pihen. Világtörténelmi horderejű — s mindmáig ható — ese­mény volt a Kínai Népköz­­társaság kikiáltása. A több évtizedes, áldozatos nemzeti felszabadító harc és vele párhuzamosan a társadalom szocialista átalakításáért ví­vott küzdelem, valamint a Szovjetunió internacionalista segítsége tette lehetővé, hogy bolygónk legnépesebb orszá­gában 1949. október 1-én megkezdődhetett a szocialis­ta építőmunka. A kínai nép győzelme mindemellett az akkor még gyarmati sorban sínylődő vagy éppen felsza­badult országok számára re­­ményt keltő példát jelentett. A fiatal köztársaság első évtizedének eredményei iga­zolták is a várakozásokat. Szorgos népe áldozatos mun­kájával és a szocialista álla­mok tevékeny segítségével a népi Kína korszakos átala­kításokat hajtott végre. Pe­dig az évszázados elmara­dottság és a háborús pusz­títások örökségének terhei Kína ünnepe nagyok voltak, imperialista fenyegetésnek is ki volt té­ve. Ebben a nehéz időszak­ban Kína természetes szö­vetségeseire, a szocialista or­szágokra támaszkodhatott. Sajnos, az ötvenes évek végén a kínai vezetésben felülkerekedő nacionalista­­kispolgári irányzat képvise­lői voluntarista módon más irányt szabtak az ország út­jának. Bel- és külpolitikában egyaránt torzulások követ­keztek be. A „nagy ugrás”, a személyi kultusz, majd a „kulturális forradalom” és a „három világ” elmélete mér­hetetlen károkat és szenve­déseket okozott a kínai nép­nek. A súlyos torzulások kiigazításához azonban 1976 után hozzáfogott az új veze­tés. Belpolitikai síkon — a párt tekintélyének helyre­­állításában, a szocialista ter­melési viszonyok korszerű­sítésében, valamint az élet­­színvonal emelésében — születtek is figyelemre mél­tó eredmények. Ám úgy lát­szik, hogy még mindig nem vonták le kellő mértékben mindennek a külpolitikai következtetéseit. A szocialista közösség lámái — köztük hazánk­­ a kölcsönösség jegyében todatlanul készek a­­r normalizálására, sőt csalatok fejlesztés utóbbi egy-két évben szerény előrelépés­eik is. Korlátokat ván a pozitív fél, hogy rendezetlenek tak Kína és több, vele szédos szocialista a­­kapcsolatai. Abban a tényben azonban, hogy­­ meglevő ellentétek előbb­­utóbb megszűnnek, nemzeti ünnepén őszintén kívánunk Kína népének további sike­reket a szocialista építőmun­kában. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1983. OKTÓBER 1. SZOMBAT :1 . - ; Lázár György, a Minisztertanács elnöke pénteken fogadta Norbert Steger osztrák alkancellárt (balra), aki hivatalos lá­togatásra érkezett hazánkba csütörtökön. Norbert Steger tegnap elutazott Budapestről KOMMENTÁR Hazánk szava Ritkán adódik alkalom, hogy a magyar államfő olyan tekin­télyes nemzetközi fórumon ismertesse törekvéseinket, népünk aggodalmait, társadalmunk szavát a világ dolgairól, mint az ENSZ-közgyűlése. Most, az ENSZ-közgyűlés 38. ülésszakának plenáris ülésén Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke nagy érdeklődéssel fogadott beszédében fogalmazta meg hazánk ál­láspontját. Tegyük hozzá, hogy a nemzetközi helyzet megítélésében hozzánk hasonló módon gondolkodik sok-sok millió ember a földkerekségen. Például senki sem vitathatja, hogy a jelenle­gi, roppant veszélyes világhelyzetet a fegyverkezési hajsza fokozódása váltotta ki. A példátlan arányú fegyverkezés rá­adásul nemcsak a nukleáris katasztrófa esélyeit növeli, ha­nem egyszersmind eltékozolja az emberiség anyagi és szelle­mi erőforrásait, tartósítja a nyomort, az elmaradottságot a föld tekintélyes hányadán. Aggodalmaink tehát egybeesnek más népekével. Hitvallásunk a különböző társadalmi rendsze­rű államok békés egymás mellett élése. Éppen a közelmúlt napok és hetek ékesen bizonyítják: a kormányok és a népek tevékeny együttműködésének, a kölcsönösen előnyös politi­kai, gazdasági és kulturális kapcsolatok fejlesztésének hívei vagyunk. Egész népünk óhaját, kormányzatunk legfőbb feladatát fo­galmazta meg Losonczi Pál abban, hogy meg kell menteni az enyhülés eddigi eredményeit. Ma azonban újra feléled a kon­frontáció szelleme, a nemzetközi érintkezésben ismét polgár­jogot nyer a durva vádaskodás, hódít a diszkrimináció, terjed az erőpolitika, a nemzetközi légkör gyökeres javításra szo­rul. Ebben az irányban csakis a nukleáris leszerelés bizonyul­hat hatásos lépésnek. Losonczi Pál azokból az ésszerű javas­latokból kiindulva, amelyeket a Szovjetunió tett az atom­fegyverkezés befagyasztására, nyomatékkal hangsúlyozta: ha­zánk közvetlenül érdekelt olyan megállapodásban, amely elő­írná, ne helyezzenek el tömegpusztító fegyvereket ott, ahol még nincsenek, s ne növeljék mennyiségüket ott, ahol már vannak. A magyar államfő nagy jelentőséget tulajdonított an­nak, hogy a közelmúltban Madridban tartalmas záródoku­mentum elfogadásával ért véget, az európai biztonsági és együttműködési találkozó. Nagy megtiszteltetés számunkra, hogy 1985-ben Budapest lesz a kulturális fórum színhelye. Ez is arról tanúskodik, hogy hazánkat elismerik, kormányzatunk politikáját méltányolják. Losonczi Pál ENSZ-beli felszólalása világosan megfogal­mazta szándékainkat, törekvéseinket. Híven tükrözte azt a fe­lelősséget, amelyet kormányunk a békéért, a biztonságért, a hidegháborús légkör elutasításáért érez. Gyapay Dénes New­ York-i csúcsértekezlet Csütörtökön befejeződött az ENSZ-közgyűléssel egyide­jűleg New Yorkban rendezett állam- és kormányfői érte­kezlet. A tanácskozáson , ame­lyet Indira Gandhi indiai mi­niszterelnök abból a célból kezdeményezett, hogy lehető­séget nyújtson a világ külön­böző politikai felfogású és fejlettségű országai közötti széles körű párbeszédre a béke, a leszerelés és a gazda­sági fejlődés előmozdítása általános témáiról — huszon­négy állam vezetője vett részt. A csúcstalálkozó mérlegét megvonva, az indiai kormány szóvivője csütörtöki sajtóér­tekezletén azt igen hasznos­nak nevezte.

Next