Fejér Megyei Hírlap, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-01 / 283. szám

ÉPÍTKEZÉS A MÉLYBEN. Négyszáz méterrel a föld színe alatt építkeznek a Bányászati Aknamélyítő Vállalat dolgozói: vízaknát építenek. A mányi bányaüzem víztelenítő telepe a bányászok biztonságát szolgálja majd; a vakaknába telepítendő hat darab Ritz-szivattyú egy-egy egysége percenként 15 köbméter vizet képes a felszínre juttatni. A beruházás költsége ötvenmillió forint MTI fotó Hosszú a sor a becsüsök pultja előtt Kinek „biznisz” a bizi? A költőinek aligha nevezhető kérdés a Bizományi Áruház felvevőhelyiségében, sorban állva, fogant meg bennem, amikor az előttem toporgó kalapos úr többször és türelmetlenül pislogott órájára, majd a közel húsz emberből álló sornak címezve jegyezte meg: „A bizi nekem így már nem „biznisz”. „Akkor miért várakozik csaknem egy órája?” — kérdeztem vissza, de válasz helyett csak egy lemondó legyintés érkezett. — Sajnos ez van, de egyelőre mit sem tudunk tenni, hogy megszűnjön az idegölő sorban állás. Szűkebb hazánkon túl Veszprém megyét és Somogy déli csücskét is kénytelenek vagyunk fogadni, mert ott nincsenek BÁV-áruházak — tájékoztat Jászai György, az áruház igazgatója, s egy pillanatig sem tesz úgy, mintha kozmetikázni akarná a korántsem ideális állapotokat. A korrekt válaszok elejét veszik a címbeli inkorrekt kérdésnek, hiszen az igazgató szavaiból egyértelmű, hogy a mostoha körülmények ellenére az állandó tömeg jelentős bevételt jelent a vállalatnak. Amellett, hogy az utóbbi időben az eladók (akiken ez esetben a pult előtt sorban állókat kell érteni) nyolcvan százaléka ruhaféleségeket hoz, a műszaki cikkek kínálata erősen megcsappant, a tavalyihoz képest hatmillió forinttal nőtt a forgalmunk. Ehhez persze folyamatos és jól működő kereskedelmi cirkuláció szükséges, hogy az itt felvásárolt árukat el is tudják adni. A becsüsöknek tehát alapos és körültekintő munkát kell végezniük, darabról darabra átvizsgálni és osztályozni, számlával ellátni a ruhaneműt. Ez viszont rendkívül időigényes: az eladásra kínált áruk ötven százaléka ugyanis nem felel meg a követelményeknek. — Nyolcvan óta négy átvevőt alkalmazunk, közülük kettő szakképzett becsüs. Kedden és pénteken felváltva látják el a bútorbecsléseket, s akkor még nem is beszéltem a vállalatok által felkínált használt áruk becsléséről. Sajnos, bármennyire szeretnénk, egyelőre nincs arra mód, hogy új dolgozót alkalmazzunk. Becsüst az utcáról különben sem tudok felvenni — sorolja gondjait Jászai György. Ugyanakkor az igazgató is tudja, hogy változtatásra sürgősen szükség lenne, mert az eladni vágyók áradata lassan magát a munkát teszi lehetetlenné. — A BÁV-központ javaslattal fordult a Belkereskedelmi Minisztériumhoz a tömegruházati cikkek osztályozásának egyszerűsítése ügyében. Kísérleti jelleggel Budapesten már bevezették, hogy a ruhaneműket minőségük szerint hármas csoportba osztják, csoportonkénti egységárral. A becsüs munkáját könnyítené, az eladók türelmét kímélné ez a megoldás. Az igazi könnyebbséget persze új felvevőhely létrehozása jelentené, amelyet a szakember a Lenin lakótelepre tudna elképzelni. A tanács illetékeseinek érdemes lenne talán annak is utánanézni, hogy a használt áruval foglalkozó kiskereskedők miért tagadják meg kerekperec a használt ruha átvételét. (tedor) Harmincezer Hybro húshibrid fajtájú szülőpárt, és 20 ezer növendékbaromfit számlál a székesfehérvári Vörösmarty Tsz baromfiágazata. A szövetkezetben tenyésztojást állítanak elő, saját keltetében keltetik, s 3 millió 200 ezer naposcsibét értékesítenek évente, ennek a fele a háztájiba kerül. Felvételünkön a tojásokat gyűjtik össze Fotó: Kabóczy szilárd A KSZE búzatermesztése Kísérletek, bemutatók megyénkben A KSZE növénytermelési rendszer székesfehérvári termelésszervezési egysége elkészítette az idei búzatermesztés Fejér megyei értékelését. A KSZE idén a megye búzatermő területének 65 százalékán koordinálta a termelést. Általános megállapítás, hogy a megyei termésátlag évek óta egyre jobban megközelíti a KSZE termésátlagot. Ez természetes, hiszen a partnergazdaságok termőhelyi adottságai egyben a megyei viszonyokat reprezentálják. Az idei termésátlag — 5,79 tonna hektáronként — magas színvonalú termesztéstechnológiára utal. A gazdaságok termésátlaga közötti szóródásnak elsősorban az eltérő gazdálkodási feltételek. A búzatermesztés lényeges meghatározó tényezője az őszi erőteljes, egyöntetű, hiánytalan kelés, ami csak megbízhatóan jó teljesítményű vetőmagvakkal valósítható meg. A KSZE partnergazdaságok kizárólag valamilyen szaporítási fokhoz tartozó vetőmagot vetettek el. A vetőmag felújítási aránya meghaladta az 50 százalékot. Ismét bebizonyosodott, hogy a fémzárolt másod- és harmadfokú vetőmagvakkal biztonságos csak a termesztés. A partnergazdaságok fajtaválasztásánál a fő szempont a termésbiztonságra való törekvés. A vetésterület több mint háromnegyedét három fajta — az Mv 4-es, az Mv 8-as és a Jubilejnaja 50-es — foglalja el. A jövőben az Mv 8-as vetésterületének a csökkenésével, s az Mv 9-es, valamint a Baranyka területének növekedésével kell számolni. Az idén a korai, bő termő fajták, mint a Baranyka és a GK Szeged, kiemelkedő terméseredményeket mutattak. Megyénkből öt KSZE partnergazdaság végzett az OMFI útmutatásai alapján, fajtaöszszehasonlító kísérletet. Ezenkívül két nagyüzem állított be agrotechnikai kísérletet. A székesfehérvári Szabad Élet Tsz szántással, tárcsával, és mélylazítással végzett talaj előkészítés után sorosan és szórtan vetett. A Pélpusztai Állami Gazdaság vetésidő és tőszám összefüggésében négy fajtával kísérletezett. A fajtakísérletek eredményei azzal bíztatnak, hogy a KSZE fajtaszortimentje arányaiban is helyes, valamint újabb kiváló hazai és külföldi búzákkal gazdagodhat a fajtaválaszték. A rendszer a jövőben is nagy gondot fordít a növényvédelmi és tápanyagvisszapótlási technológia fejlesztési kísérleteikre. A jövő év májusában például Abán, a Vörös Hajnal Tsz-ben lesz ilyen bemutató a Fejér megyei Növényvédelmi és Agrokémiai Állomással közösen. Sárszentágotán pedig a Március 15. Tsz-ben a búza gyomirtásának új lehetőségeiről tartanak kísérletekkel alátámasztott szakmai tapasztalatcserét. G. G. Energiatakarékosság az építőiparban Az ÉVM építő- és építőanyagipari vállalatainak előzetes jelzése szerint az idén előirányzott 3,5 helyett 5 százalékkal csökkentették a fajlagos energiafelhasználást, így várhatóan csaknem 80 ezer tonna olajjal egyenértékű energiahordozót takarítanak meg, majdnem 24 ezer tonnával többet a tervben számítottnál. Az építőipari vállalatok különösen nagy gondot fordítottak a télen végzett munkák ésszerű energiafelhasználására. Úgy ütemezték a munkát, hogy télen már lehetőleg a létesítmények végleges kazánjaival és ne gyenge hatásfokú ideiglenes berendezésekkel szolgáltassanak meleget a szakipari és szerelési munkákhoz. Jobban ügyeltek az épület nyílásainak lezárására is, hogy ne szökhessen meg a meleg. Az építőanyagipar 2,3 százalékkal bővítette termelését, energiafelhasználása pedig ugyanilyen arányban csökkent. Az idén befejeződött mintegy 20 energiaracionalizálási beruházással évente 10 ezer tonna olajjal egyenértékű energiát takarítanak meg. A Beton- és Vasbetonipari Művek több gyárában mintegy 50 millió forintos befektetéssel a friss betontermékek gőzölését automatizálta, s ezzel megszüntette az energiaveszteséget. Az építőanyagipari üzemek az értékes energiahordozókról, elsősorban a fűtőolajról sok esetben olcsóbb tüzelőanyagok felhasználására tértek át, így Vácon ez év januárja óta a Dunai Cement- és Mészmű klinkerégető forgókemencéjét fűtőolaj helyett földgázzal fűtik. A mátraderecskei és a bátaszéki téglagyárban is áttértek a földgáztüzelésre, amellyel évi 15 ezer tonna olajat helyettesítenek. A téglaipar a jó minőségű szenet adó bányákkal karöltve kísérleteket folytat annak érdekében, hogy a földgáztüzelésnél is gazdaságosabb módon, szénportüzeléssel állítsa elő termékeit. Ezenkívül az építőanyagipari vállalatok újabb veszteségfeltáró vizsgálatokkal kutatják fel az anyag- és energiamegtakarítás további tartalékait. Fejlesztés olcsóbban Termékek, technológiák korszerűsítésekor két lehetőség kínálja magát: új üzem létrehozása, vagy a meglévő átalakítása (rekonstrukciója). Döntés előtt, természetesen, mindkét változat mellett felsorakoznak az érvek. S hogy mikor melyik a kedvezőbb megoldás, azt csakis az alaposabb vizsgálódás tárhatja fel. Kétségtelen azonban, hogy vannak általános, fontos szempontok. Az utóbbi nyolc-tíz évben ránk nehezedő gazdasági „nyomás”, a súlyosbodó körülmények lassan átrendezik gondolkodásmódunkat. Így van ez a fejlesztések és beruházások esetében is. Korábban még csaknem mindenütt az új üzemek építésében, vagyis a termelőkapacitás bővítésében látták az egyedül üdvözítő megoldást. Figyelmeztető jelek pedig már akkoriban is voltak: előfordult, hogy már a meglévő gépekhez, üzemekhez sem volt elegendő szakképzett dolgozó. Ráadásul öregedett a géppark is, szintén igényelve a pénzt... ■ Ma már egyértelműen az állóeszközök megújítása, a gyártási módok korszerűsítése tolakodik előtérbe a teljesen új beruházásokkal szemben. Ésszerűen felhasználva a meglévő eszközöket, ötvözve az újakkal, sok értéket menthetünk meg. Persze előfordul, hogy fejlettségünk jelenlegi szakaszában még mindig az új létesítmény teljes megépítése, egy újdonság meghonosítása célravezető megoldás. Ésszerű beruházásokra mindig szükség lesz a megújulás érdekében, a lemaradás elkerülése végett. Azonban a felújítás lehetőségét is mindig szem előtt kell tartani, hiszen milliókat spórolhatunk egy ügyesen végrehajtott rekonstrukcióval. Előnyei kézenfekvőek: a legtöbbször nem kell új közmű, a befogadó épületek kis átalakítással megfelelhetnek a korszerűbb technológiát hozó gépek részére is... A megspórolt forintok (dollárok) pedig újabb technológiai frissítést szolgálhatnak, vagy éppen belőlük megvásárolhatók az egyébként gyakran elhanyagolt környezetvédelmi és munkavédelmi kiegészítő berendezések. Korszerűsítés olcsóbban — fogalmazhatnánk meg a rekonstrukció lényegét. Balog László Új szigetelőanyag Saját erőből teremtik meg a malgra nevű szigetelőanyag nagyüzemi gyártásának feltételeit a Graboplast Győri Pamutszövő- és Műbőrgyárban. A gyártóberendezést a vállalat tervezőgárdája konstruálta, s kivitelezését hazai anyagokból ugyancsak a gyár szakemberei végzik. Üzembe helyezésével lehetőség nyílik arra, hogy évente 1—1,5 millió négyzetméter készüljön a hídpályák, aluljárók szigetelésére alkalmas anyagból. Az újfajta, bitumen tartalmú pvc szigetelőanyagot a Graboplast a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézettel közösen dolgozta ki. Az alig fél centiméter vastagságú termék felső rétege tömör szigetelőanyag, alatta pvc habréteg, azon öntapadó ragacsréteg található. A felső rész feladata a víz- és párazárás. A pvc habréteg kiegyenlíti a hídpálya betonfelületének érdességét, ennek folytán rezgésgátló szerepet is betölt. Használata — amint azt az alkalmazástechnikai vizsgálatok bizonyították — semmivel sem bonyolultabb, mint az importból származó szigetelőké. A védőpapír eltávolítása után az öntapadó felületet rásimítják a bitumenes hídpályára, majd leaszfaltozzák. A málgra nagy előnye a korábbi szigetelőanyagokkal szemben, hogy zsugorodás és egyéb károsodás nélkül elviseli az aszfalthengerlésnél alkalmazott magas hőmérsékletet. A közelmúltban már több helyütt kipróbálták, folyópartokat összekötő hidakat, autóutak felett ívelő felüljárókat szigeteltek vele. A kedvező tapasztalatok felkeltették az érdeklődést itthon és külföldön is a termék iránt. A nagyüzemi gyártás megindulásával jövőre már az eddigieknél többet tud a gyár felhasználók rendelkezésére bocsátani.