Fejér Megyei Hírlap, 1984. június (40. évfolyam, 127-152. szám)

1984-06-01 / 127. szám

2. OLDAL Losonczi Pál a Hangaj hegységben Egynapos vidéki útra in­dult csütörtökön reggel Ulán­bátorból a hivatalos baráti látogatáson Mongóliában tar­tózkodó Losonczi Pál és kísé­rete. Az Elnöki Tanács elnö­ke­­ Ny. Dzsagvaralnak, a Nagy Népi Hurál Elnöksége elnökhelyettesének, a párt politikai bizottsága póttagjá­nak és más mongol hivatalos személyiségeknek a társasá­gában — Arhangaj megyé­ben, az ország egyik leg­szebb erdős-sztyeppés vidé­kén tett látogatást, amelynek fél Magyarországnál nagyobb területén mintegy 80 ezer ember él. Cecerlegben — a megye­­székhely neve virágoskertet jelent — a magyar vendégek a helyi párt- és állami veze­tőkkel találkoztak, majd egy iskolát és egy termelőszövet­kezetet tekintettek meg. A programban szerepelt egy jurtában lakó pásztorcsalád meglátogatása és a helyi ipari tevékenységgel való megis­merkedés is. A megyében egyelőre a mezőgazdaság, azon belül is az állattenyész­tés az uralkodó gazdasági ágazat: állatállománya 1,5 milliós. Losonczi Pál és kísérete es­te visszatért a mongol fővá­rosba. Folytatódik a hajók bombázása Újabb hajó semmisült meg szerdán az Arab-(Perzsa)­­öbölben. Az ENSZ Biztonsá­gi Tanácsa folytatta a vitát a térségben kialakult hely­zetről. Az INA hivatalos iraki hír­­ügynökségre hivatkozva több nyugati hírszolgálati iroda is azt jelentette, hogy az iráni Harg-sziget olajkikötőjétől­ délre iraki repülőgépek „közvetlen és pontos találat­tal nagy tengeri célpontot semmisítettek meg”. A bag­dadi közlésből nem derül ki, hogy a hajó milyen zászló alatt futott és azt sem tudni, hogy kereskedelmi vagy ha­dihajóról van-e szó. Ezzel megtört a négy napja tartó viszonylagos nyugalom az öbölben, és március 27-e óta összesen huszonnégyre emel­kedett az itt megtámadott hajók száma. Az ENSZ Biztonsági Ta­nácsában az el nem kötele­zett országok határozatterve­zetet készítettek elő, amely elítéli a kereskedelmi hajók elleni támadásokat az öböl­ben, és követeli, hogy azon­nal szüntessék be az ilyesfé­le akciókat — jelentette a TASZSZ szovjet hírügynök­ség New Yorkból. A terve­zet megerősíti a szabad hajó­zás jogát a nemzetközi vize­ken és hangsúlyozza, hogy mindenképpen tiszteletben kell tartani a konfliktusban nem érintett országok terü­leti sérthetetlenségét. A ha­tározat szerzői azt javasolják a Biztonsági Tanácsnak, hogy amennyiben az érintett felek nem hajtják végre a terület ide vonatkozó határozatát, akkor vizsgálja meg, hogy milyen hatékony, a helyzet súlyosságának megfelelő lé­péseket lehetne tenni. Fokozódó harcok Nicaraguában Súlyos harcok folynak Ni­caraguában, amelynek kü­lönböző tartományaiban a hadsereg az elmúlt napokban mintegy kétszázötven, Hon­­durasból behatolt ellenforra­dalmárt tett harcképtelenné. A nicaraguai hadsereg visz­­szavonulásra kényszerítette a betolakodókat. Az ellenfor­­radalmárok visszavonulásuk közben megtámadtak egy termelőszövetkezetet. A nicaraguai nemzeti új­jáépítés kormánya szerdán kiadott rendelete értelmében ötven nappal meghosszabbí­tották az országban egy éve érvényben lévő rendkívüli állapotot. A hosszabbítást azzal indokolták, hogy az utóbbi hónapokban fokozó­dott az ellenforradalmárok és az Egyesült Államok Ni­­caragua-ellenes, agresszív te­vékenysége. Szerdán pokolgép robbant egy ellenforradalmi szerve­zet, az ARDE sajtóértekezle­tén. Az ARDE fegyveres ak­cióit Costa Rica területéről indítja és onnan kapja az utánpótlást is. A sajtókonfe­renciát nicaraguai területen a határ közelében tartották. Nyugati hírügynökségek je­lentése szerint négy személy életét vesztette, huszonöten megsebesültek. Az ARDE szóvivőjének közlése szerint Eden Pastora, a szervezet vezetője is megsebesült. A hajnal országa Azon a héten, amelyet a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban töltöttünk, mindvégig elkísért az az ér­zés, hogy itt most valami újat és nem mindennapit ta­pasztalok. Már a Moszkva és Phenjan közötti repülőúton elkezdődött. Éjjel repültünk, de éjszakai sötétség lényegé­ben mégsem volt, a Nap szemben velünk haladt az égen. A repülőtéren rendkívül szívélyes, meleg fogadtatás­ban részesítettek bennünket kollégáink a Koreai Közpon­ti Távirati Hírügynökségtől, és ezt azután is mindenütt érezhettük, ahová csak elvit­tek koreai barátaink. Pél­dául akkor, amikor felkeres­tük Mangere városkát, vagy amikor megtekintettük a tör­ténelmi múzeumot, amelynek gazdag anyaga nemcsak a koreai nép sok évszázados történelmét mutatja be, ha­nem mindenekelőtt a sza­badságért és függetlenségért vívott forradalmi harcát. Érezhettük akkor is, amikor a phenjani metróval, annak építési munkálataival és táv­lati fejlesztési lehetőségeivel ismerkedtünk Li Dak Szu, a metró igazgatója révén, és akkor is, amikor felkerestük a phenjani úttörő­ palotát, vagy amikor a Kin Gun Szá­non, Korea egyik legszebb hegyvidékén, a kristálytiszta vízesések és a különös szép­ségű tavak mellett időztünk. Itt éreztem igazán, mennyire igaz, amikor Koreát a hajnal országaként emlegetik. A mai Phenjanban nincse­nek régi épületek, hiszen az egész város újraépült. A há­ború éveiben az amerikai lé­gierő barbár bombatámadá­sai a föld színével tettek egyenlővé. De a város feltá­madt hamvaiból és tovább növekszik, szépül. A Team­ Nehézipari Gép­gyár a KNDK egyik leg­nagyobb vállalata. Mint­egy ötezer, embert foglal­koztat. Kim Ci Hak, a gyár főmérnöke, miközben végigkísért bennünket a mű­helyeken, arról beszélt, mi­lyen rohamos fejlődésen mentek keresztül az elmúlt években. A gyár viszonylag új intézmény, alig több mint harmincéves. Kismotorok és transzformátorok gyártásá­val kezdte, ma pedig már az itt készülő nagy teljesítmé­nyű gépek nemcsak az or­szág belső szükségleteit elé­gítik ki, hanem más orszá­gokba, így a Szovjetunióba is szállítanak belőlük. — Kapcsolataink a Szov­jetunióval nem korlátozód­nak a transzformátorok ex­portjára — mondja Kim Ci Hak. — Baráti viszony ala­kult ki a moszkvai Vlagyi­mir Iljics Gépgyárral, szíve­sen látjuk vendégül szovjet barátainkat. Amint azt fő­mérnökünk bejelentette, üze­münk a 80-as években új ter­mékek gyártására áll át. Többek között például az ipari-technológiai folyamatok automatizálását szolgáló mű­szereket fog előállítani. Nagy hatást gyakorolt ránk a Koreai—Szovjet Barátság Mezőgazdasági Termelőszö­vetkezetben tett látogatá­sunk. A szövetkezetbe rizs­földek mellett vezetett az útunk. A rizs Korea alapve­tő mezőgazdasági kultúrája. Korea kenyerének is neve­zik és mint a kenyeret álta­lában, nagy szeretettel és gondoskodással termesztik. A Koreai—Szovjet Barát­sági Termelőszövetkezetet 1954-ben alapították, amikor a háború után megkezdődött a mezőgazdaság kollektivizá­lása. Col En Csen elnök­­ szerint a háború előtt ez volt az ország legszegényebb fal­va. A szövetkezetben hatvan egyéni gazdálkodó lépett be. Ma ez az egyik legmoder­nebb gazdaság: 700 gazdál­kodót egyesít, 825 hektár földet művel. Legfőbb ter­mékük természetesen a rizs, a rizsföldek teszik ki a szö­vetkezet földjeinek legna­gyobb hányadát. A rizster­mesztés nemcsak nagy szak­értelmet, hanem sok munka­­ráfordítást is igényel. Ma a tsz-tagok munkáját korsze­rű gépek könnyítik meg. Coi En Csen elmondta, hogy a szövetkezetnek 71 traktora, öt teherautója, 42 rizsvető gé­pe és sok más technikai fel­szerelése van. A Koreai—Szovjet Barát­ság Termelőszövetkezetben ma 130 mérnök és más szak­ember dolgozik. Sokan tanul­nak főiskolák és más oktatá­si intézmények levelező ta­gozatán. A faluban két kö­zépiskola, kórház és rende­lőintézet működik. Volt al­kalmunk ezekbe is ellátogat­ni, csakúgy, mint két tsz-tag vendégszerető otthonába. A kórház és a rendelő felsze­reltsége, valamint a lakások berendezése semmiben sem marad el a városiakétól. Miután megtekintettük a gazdaságot, elvittek bennün­ket a szövetkezet 90 hektáros kertjébe. Itt egy kis dom­bon gyümölcsfák között foly­tattuk beszélgetésünket. Szí­vélyes házigazdáink saját termésű dinnyével, almával kínáltak bennünket. Közben az elnök megjegyezte, hogy az alma szüretelésében gyak­ran segédkeznek a phenjani szovjet nagykövetség mun­katársai. A termelőszövet­kezet pedig jó kapcsolatokat tart fenn a szovjet távol­keleti Iszkra kolhozzal. A dombról jó kilátás nyílt a rizsföldekre, a füstölgő gyárkéményekre és Phenjan új lakótelepeire. Mindez együtt szinte szimbóluma volt annak, hogy él ma a dolgozó koreai nép, aki min­den gondolatával a békés életre törekszik. Nyikolaj Zabelkin Nemzetközi élet Csernyenko és Asszad megbeszélése Konsztantyin Csernyenko, az SZKP KB főtitkára, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke csütörtökön Moszkvában fo­gadta Rifat Asszadot, az Arab Újjászületés Szocia­lista Pártja vezetőségi tag­ját, Szíria alelnökét. A ta­lálkozó szívélyes, baráti lég­körben folyt le. A szíriai politikus a hét elején a Legfelsőbb Tanács Elnökségének meghívására érkezett szovjetunióbeli lá­togatásra. Todor Zsivkov Moszkvában Todor Zsivkov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának főtitkára, az Államtanács elnöke csütör­tökön rövid baráti látoga­tásra Moszkvába érkezett, hogy részt vegyen a bulgá­riai szocialista forradalom 40. évfordulója alkalmából rendezett nagyszabású bol­gár kiállítás megnyitásán. Todor Zsivkovot a repü­lőtéren Mihail Gorbacsov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára és Konsztantyin Ruszakov, az SZKP KB tit­kára, valamint több más hivatalos személyiség fo­gadta. Lengyel fölszólalás Stockholmban A Stockholmban folyó eu­rópai bizalomerősítő és biz­tonsági, valamint leszerelési konferencián szerdán fölszó­lalt Wlodzimirez Konarski nagykövet, a lengyel kül­döttség vezetője. Bírált több NATO-tagországot, amiért gátolják az érdemi tárgya­lásokra való áttérést. A Kelet és Nyugat közti jelenlegi viszony megnehe­zíti az értekezlet munkáját — mondta a lengyel nagy­követ, aláhúzta azonban, hogy a stockholmi tanács­kozás fontos szerepet játsz­hat a kapcsolatok javításá­ban. A NATO-tagállamok képviselői által Stockholm­ban előterjesztett szűk körű katonai-technikai javaslatok azonban nem befolyásolnák jelentősen az európai politi­kai és katonai helyzetet — hangoztatta. A madridi találkozón is leszögezték, hogy a bizalom­­erősítő intézkedéseknek az európai biztonságot kell szolgálniuk. Erre különösen alkalmasak lennének a po­litikai-katonai eszközök — folytatta Konarski. KOMMENTÁR Brit bányászháború Úgy látszik a brit bányászok megint történelmet csinálnak. Tíz éve az ő sztrájkmozgalmuk nyomán bukott meg az akko­ri konzervatív kormány, most pedig — bár kabinetbukásra számítani nem lehet — a jelek szerint ismét nem fogják el­veszteni a hatalom elleni háborút. Egy elszánt, általában hajthatatlan és erős konzervatív kormány idején az is ko­moly sikernek számít, ha Nagy-Britannia bányászai végül visszakozásra tudják majd kényszeríteni az állami szénhiva­talt. Több mint két hónappal a munkabeszüntetések kezdete után puhulni látszik a hatalom, hiszen újabb, állítólag enge­dékenyebb javaslatokat tett. Nagy szó ez, hiszen márciusban még az sem volt bizonyos, hogy egyáltalán széleskörűvé, or­szágossá tudják-e tenni a sztrájkot. Érdemes röviden végigpillantani a sztrájk történetén. Már­cius legelején jelentette be a szénhivatal, hogy egy éven be­lül bezárnak 20 gazdaságtalanul termelő bányát, elbocsáta­nak vagy 20 ezer bányászt. A szakszervezetek rögtön világgá kiáltották, hogy a tervek valójában legalább kétszer annyi bánya és dolgozó munkájának felszámolásáról szólnak, tehát a brit bányászok közel negyedének egzisztenciája forog ve­szélyben. A legérintettebb szénmezőkön azonnal megkezdő­dött a sztrájk, tovább dolgoztak viszont azokban a bányák­ban, ahol olcsón és jó minőségben tudják felszínre hozni a szenet, az emberek munkáját nem fenyegeti a bezárás. Igen­­ám, de egy munkabeszüntetés csak akkor érheti el a célját, ha országos, s még akkor is csak nehezen, nagy kitartás árán — esetleg! Szolidaritási sztrájkra kellett rávenni az állásuk­ban nem fenyegetetteket, s megakadályozni a munkában a sztrájktörőket. Mindkettő kemény dió. Hiszen a biztos állá­súak közül ki sztrájkolna aggodalom nélkül egy olyan or­szágban, ahol 4 millió a munkanélküli? A sztrájkőrségeket pedig, négy éve törvény tiltotta meg idegen üzemeknél. A sztrájk mégis meg tudott erősödni. Rengeteg összecsapás a rendőrséggel, heves politikai viták, gyorsan fogyatkozó szén­tartalék, meg más szakmák dolgozóinak szolidaritása — ezek voltak az elmúlt két hónap erősödő sztrájkmozgalmának fő jellemzői. S a kitartás talán-talán sikert szülhet. A szénhivatal új ajánlatai között, a hírek szerint, kedvező pontok vannak a bányabezárások és az elbocsátások ügyében. Közben azonban a szénháború még tart, sőt naponta keményedik. Pár napja minden eddiginél súlyosabb csata zajlott le a rendőrök és sztrájkőrök között, szerdán pedig magát a bányászszakszer­vezet elnökét is őrizetbe vették, sőt bíró elé állították. (Igaz pár órával később már óvadék ellenében szabad volt.) Párhuzamosan folyik tehát a kompromisszum keresése és a nyílt harc a hatalommal, amelynek döntő csoportja, a kor­mány egyelőre óvakodik nyíltan állást foglalni, az enyhébb ajánlatok azonban aligha születhettek Thatcherék háta mö­gött. Meglehet, hogy a keményedő csatázások hátterében las­san kirajzolódik a béke? Avar Károly A képen a londoni szénhivatal szerdai elfoglalóinak egy cso­portja (Telefotó: UPI—MTI—KS) FEJÉR MEGYEI HÍRLAP • 1984. JÚNIUS 1. PÉNTEK Hadgyakorlat a Hawaii­szigeteknél A Csendes-óceán keleti részén, a Hawaii-szigetek térségében csütörtökön meg­kezdődött a május közepe óta tartó Rimpac nevű had­gyakorlat második szakasza. A részt vevő amerikai, kana­dai, ausztrál, új-zélandi és japán egységek támadó jel­legű, illetve tengeralattjáró-, valamint repülőgép-elhárító hadműveleteket gyakorolnak, majd rakétakilövő manőve­rekre kerül sor. A csendes-óceáni térség — a Team Spirit utáni — má­sodik legnagyobb hadgyakor­latán mostantól kezdve két atommeghajtású, nukleáris fegyverek hordozására alkal­mas amerikai repülőgép­­anyahajó, az Enterprise és a Carl Vinson is részt vesz. Az 1971 óta kétévente rendezett Rimpac történetében atom­meghajtású amerikai repülő­gép-anyahaj­ók részvételére még nem volt példa. Megfi­gyelők szerint ez is jelzi, hogy Washington szovjetelle­nes stratégiai terveiben mind nagyobb jelentősége van a Csendes-óceán térségének. A hadgyakorlaton összesen mintegy 80 hadihajó, s több mint 50 ezer katona vesz részt. Ez rekordot jelent a Rimpac-gyakorlatok történe­tében. Francia emlékérem SS-tábornoknak Franciaországban fényes kül­sőségek között készülnek meg­ünnepelni június 6-án a szövet­ségesek normandiai partraszállá­sának 40. évfordulóját. Francois Mitterrand elnök oldalán Erzsé­bet angol királynő, Reagan elnök és Trudeau kanadai miniszterel­nök is részt vesznek majd az ün­nepségeken. A előkészületek közben kínos feltűnést okozott az a hír, hogy a normandiai Bayeux városának polgármester-helyettese, aki az ellenzéki UDF tagja, a múlt hé­ten a város emlékérmét nyújtot­ta át Heinz Harmel egykori SS tábornoknak, aki a normandiai patraszállás idején a 10. SS pán­célos hadosztály parancsnoka volt. A tábornok május 22-én több más SS tiszttel­ együtt Bayeux­­ban járt, hogy megtekintse az egykori harcok színhelyét. A polgármester-helyettes a francia —német „kibékülést” hangozta­tó beszéd keretében emlékérmet adott át a városba látogató „tu­ristáknak”. A polgármester ké­sőbb azzal védekezett, nem tud­ta, hogy Harmel SS tábornok volt. A L’Humanité kommentárjá­ban hangsúlyozza: Bayeuxben most olyan dolog történt, ami elképzelhetetlennek látszott. Francia emlékérem díszíti egy hajdani SS tábornok mellét a Hitler és Himmler által adomá­nyozott kitüntetések között.

Next