Fejér Megyei Hírlap, 1985. október (41. évfolyam, 230-256. szám)

1985-10-01 / 230. szám

2. OLDAL Kádár János Prágába látogatott (Folytatás az 1. oldalról) alakult jelenlegi feszültsé­gekért elsősorban az ameri­kai imperializmus, a NATO szélsőséges körei viselik a felelősséget. A katonai-hadá­szati egyensúly megbontásá­ra, az erőfölény megszerzésé­re törekszenek és a fegyver­kezési verseny fokozását erőltetik a népekre. Napja­ink meghatározó igényeként jelölték meg a világűr milita­­rizálásának megakadályozás Az MSZMP és a CSKP KB főtitkára határozott támo­gatásáról biztosította a Szovjetunió nagy jelentősé­gű békekezdeményezéseit. Nagyra értékelték a Szovjet­uniónak valamennyi atom­fegyver-kísérlet egyoldalú moratóriumára hozott dön­tését és a kozmikus térség békés célú hasznosítására vonatkozó együttműködési javaslatát. Kifejezték re­ményüket, hogy a Szovjet­unió és az Egyesült Államok legfelső vezetőinek tervbe vett találkozója hozzájárul a nemzetközi helyzet általános javulásához, a világbéke megőrzéséhez. Hangsúlyozták eltökéltsé­güket, hogy a Magyar Nép­­köztársaság és a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság a Varsói Szerződés tagálla­maiként tevékenyen kiveszik részüket a szocialista orszá­goknak a nemzetközi fe­szültség csökkenését, a nemzetközi biztonság erő­sítését, az enyhülés politiká­jának európai és világmére­tű érvényesítését célzó kö­zös erőfeszítéseiből. Alá­húzták, hogy e célok elérése szempontjából alapvető je­lentősége van a szocialista közösség országai egységé­nek és összeforrottságának. Szolidaritásukat fejezték ki Ázsiának és Latin-Ameri­­kának az imperializmus, a neokolonializmus, a faji megkülönböztetés ellen, a politikai és gazdasági függet­lenség megszilárdításáért küzdő népeivel. Kádár János és Gustáv Husák találkozója szívélyes, elvtársi légkörben zajlott le. Megerősítette a kétoldalú kapcsolatok helyzetének ér­tékeléséről és távlati fejlesz­téséről, valamint a békéért és társadalmi haladásért folytatott harc feladatairól vallott nézetek teljes egysé­gét. Hozzájárult az MSZMP és a CSKP, a Magyar Nép­­köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kö­­zötti hagyományos barátság és együttműködés megszi­lárdításához. Kádár János baráti látoga­tásra hívta meg Gustáv Hu­­sákot, aki azt köszönettel el­fogadta. KOMMENTÁR A párizsi csúcs Mihail Gorbacsov holnap Párizsba érkezik. A különböző országok megfigyelői egyetértenek abban: az a tény, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának főtitkára még a Ronald Reagannel tervra itt­ó genfi találkozó előtt — megválasztása óta az első nyugati országként — Franciaországot keresi fel, félreérthetetlen jelentőségű gesztus. Moszkvában mindig is kiemelt fontosságot tulajdonítottak a szovjet—francia viszonynak. Olyan kapcsolat ez, amelynek gyökerei a múltba nyúlnak vissza és amelyről elmondható, hogy kiállotta a változó idők próbáját. A történészek — és nemcsak a történészek — azt sem felejtik el, hogy a máso­dik világháborút követő hidegháború vegén az első komoly rést éppen Charles de Gaulle akkori francia államfő 1966-os moszkvai útja ütötte. Azóta tizenhat szovjet—francia csúcs­­találkozóra került sor (ez lesz a tizenhetedik), és nem túlzás az a megállapítás, amely szerint minden esemény jótékony hatással volt a kontinens, a világ közérzetére. Most is vár­ható ilyen hatás, és ez a jelenlegi, mind veszélyekkel, mind reményekkel terhes nemzetközi helyzetben fontosabb, mint valaha. Két különböző, sőt, egymással élesen szembenálló szövetségi rendszer tagjáról lévén szó, nem közömbös annak látványos demonstrálása sem, hogy a politikai pozitívumokon túl milyen kölcsönös gazdasági haszonnal járhat — és jár is — a kétoldalú együttműködés tudatos, intenzív fejlesztése. Elsőként Franciaországba indult a szibériai földgáz, kelet felé pedig a francia nehéz- és vegyipar termékei áradnak. Az együttműködés modellformájának számít a Renault és a Moszkvics gyár közös munkája. „Franciaország — állapítja meg az utazás előestéjén a Pravda — a Szovjetunió egyik legfontosabb külkereskedelmi partnere; a forgalom értéke az utóbbi öt évben a korábbi fél évtizedes időszakhoz képest megduplázódott, és elérte a húszmilliárd rubelt.” Francia szempontból az együttműködés nagyságrendjét érzékelteti, hogy a szovjet megrendelések háromszázezer francia dolgo­zónak biztosítanak munkát. Nyilvánvaló, hogy a két ország számos nemzetközi prob­lémát — és különösen azok okait — másképpen ítéli meg. Ez azonban a múltban sem lehetett, és most sem lehet aka­dálya annak, hogy a közeledési lehetőségeket keressék — nemcsak egymás kölcsönös hasznára, hanem Európa és a vi­lág javára is. Harmat Endre TELEX Felmentés, kinevezés A Minisztertanács Roska Ist­ván külügyminiszter-helyettest más fontos megbízatására te­kintettel — érdemei elismerése mellett — e tisztségéből felmen­tette, egyúttal Barity Miklóst külügyminiszter-helyettessé ki­nevezte. Óvári Miklós Madridban Óvári Miklós, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Köz­ponti Bizottság titkára, a Spa­nyol Szocialista Munkáspárt (PSOE) meghívására hétfőn délután Madridba érkezett. A barajasi repülőtéren Pedro Boffil, a PSOE Végrehajtó Bi­zottságának tagja, a párt szó­vivője, Rafael Tanen, a párt külügyi osztálya szocialista rész­legének vezetője, valamint Dóczé Kálmán, hazánk madridi nagykövete fogadta. Németh Károly fogadta az Olasz Kommunista Párt küldöttségét Németh Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtit­kárhelyettese a KB székházá­ban hétfőn fogadta az Olasz Kommunista Párt küldöttségét, amely Giovanni Cervettivel, a párt vezetősége tagjával az élén tartózkodik hazánkban. A szívélyes, elvtársi légkör­ben megtartott megbeszélésen a két párt képviselői tájékoz­tatták egymást pártjuk, orszá­guk helyzetéről, az előttük álló feladatokról. Áttekintették az MSZMP és az OKP kapcsolatait, és megerősítették azok tovább­fejlesztésére irányuló szándé­kukat. Nemzetközi élet Az MSZMP főtitkára haza­érkezett Csehszlovákiából Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt fő­titkára hétfőn este hazaérke­zett Prágából. Kíséretében volt Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottsá­gának titkára és őszi István, a KB osztályvezető-helyette­se. A fogadtatásra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Né­meth Károly, az MSZMP fő­titkárhelyettese, Berecz Já­nos, Horváth István és Pál Lénárd, a Központi Bizott­ság titkárai, továbbá Kótai Géza, a KB tagja, a KB kül­ügyi osztályának vezetője, Kamara János, a KB tagja, belügyminiszter, Urbán La­jos közlekedési miniszter, Horn Gyula, a KB tagja, kül­­ügyminisztériumi államtit­kár. Jelen volt Ondrej Du­­rej, a Csehszlovák Szocialis­ta Köztársaság magyarorszá­gi nagykövete. (MTI) Jan Debrouwere látogatása Jan Debrouwere, a Belga Kommunista Párt KB Poli­tikai Bizottságának tagja, a KB titkára, az MSZMP Központi Bizottságának meghívására szeptember 25—30 között hivatalos lá­togatást tett hazánkban. A vendéggel Szűrös­ Mátyás, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára, valamint Kovács László, a KB kül­ügyi osztályának helyettes vezetője folytatott megbe­széléseket. A szívélyes, elv­társi légkörű megbeszélése­ken kölcsönösen tájékoztat­ták egymást a két ország helyzetéről, a két párt fela­datairól, és áttekintették a pártközi kapcsolatok fej­lesztésének lehetőségeit. Jan Debrouwere találkozott So­­mosné Papp Annával, az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának tit­kárával, akivel vélemény­­cserét folytatott az Európai Biztonság és Együttműkö­dés brüsszeli székhelyű Nemzetközi Bizottsága mun­kája továbbfejlesztésének lehetőségeiről. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP , 1995. OKTÓBER 1. KEDD Losonczi Pál Angolából Zimbabwéba utazott Kurucz János, az MTI kiküldött tudósítója jelenti: Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke hétfőn délelőtt befejezte hivatalos, ba­ráti látogatását az Angolai Népi Köztársaságban. A magyar párt- és állami küldöttség négy napot töltött a nyugat-afrikai országban, és eredményes tárgyalásokat folytatott a politi­kai, gazdasági és kulturális együttműködés bővítéséről. Losonczi Pált, a főváros Luanda „Február 4.” repülő­terén vendéglátója José Edu­ardo dos Santos, az MPLA— Munkapárt és az Angolai Népi Köztársaság elnöke bú­csúztatta. A különrepülőgép a délkelet-afrikai Zimbabwe, Losonczi Pál afrikai útjának következő állomása felé in­dult. A búcsúzást megelőzően megtartották a hivatalos tár­gyalásokat lezáró plenáris ülést. Losonczi Pál és José Eduardo dos Santos, vala­mint a tárgyaló küldöttségek tagjai összegezték a legutób­bi napok megbeszéléseinek eredményeit, tapasztalatait. Közös közleményt hagytak jóvá, amelyből kiderül az is, hogy magyarországi látoga­tásra szóló meghívást kapott José Eduardo dos Santos. Nagy Gábor külügyminisz­ter-helyettes és angolai kol­légája, Fernando José Fran­ca Dias Van­ Dunen 1986—88- ra szóló kulturális és oktatá­si munkatervet írt alá. A látogatásról a magyar érdekek szempontjából ösz­­szegzésképpen megállapítha­tó, hogy az szolgálta az an­golai politikai helyzet és a gazdasági együttműködés le­hetőségeinek jobb­­ megisme­rését. Az angolai vendéglá­tók nagy súlyt helyeztek ar­ra, hogy a magyar küldött­ség alaposan tájékozódjon Angola bonyolult belső kö­rülményeiről és az Afrika déli részének fejleményeivel kapcsolatos, rendkívül össze­tett diplomáciai tevékeny­ségéről. Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke hétfőn négy­napos hivatalos, baráti láto­gatásra Harareba érkezett Canaan Sodindo Babana, a Zimbabwei Köztársaság el­nökének meghívására. A dél­kelet-afrikai ország függet­lenné válása óta nem járt itt magyar vezető, míg Robert Mugabe miniszterelnök 1983 májusában járt már hazánk­ban. Harare nemzetközi re­pülőterén Canaan Banana el­nök, Robert Mugabe minisz­terelnök és más állami veze­tők fogadták Losonczi Pált és hivatalos kíséretét, amely­nek tagjai: Villányi Miklós mezőgazdasági és élelmezés­ügyi államtitkár, Nagy Gábor külügyminiszter-he­lyettes, Horváth Ottó egész­ségügyi miniszterhelyettes­, Németh Jenő, a Miniszterta­nács Tájékoztatási Hivatalá­nak általános elnökhelyette­se, Székács Imre, a TESCO vezérigazgatója és Várkonyi József, hazánk hararei nagy­követe. A repülőtéri fogadáson a hagyományoknak megfelelő­en 21 díszlövés hangzott el. Losonczi Pál megszemlélte a tiszteletére felsorakozott díszegységet, majd elhangzot­tak a himnuszok. Két fekete és egy fehér kislány virágfű­­zérrel kedveskedett Losonczi Pálnak. Mint az afrikai út első állomásán, Angolában, a hararei repülőtéren is, népi táncosok adtak elő műsort. Losonczi Pált az állami vendégházban szállásolták el. Losonczi Pál délután udva­riassági látogatást tett Ba­nana államfőnél az elnöki re­zidencián. Este a közel 760 ezer lako­sú főváros, az egykori Salis­bury központjában, az ele­gáns Meikles hotelben Ba­nana díszvacsorát adott a magyar államfő tiszteletére. A zimbabwei politikai, gaz­dasági élet közel száz sze­mélyiségét hívták meg. A díszvacsorán a két államfő pohárköszöntőt mondott. Magyar-zimbabwei kapcsolatok Hazánk és a Zimbabwei Köztársaság 1980-ban létesí­tett diplomáciai kapcsolatot. Az együttműködés alapelveit rögzítő megállapodás szerint mindkét országban keresik az együttműködés kialakítá­sának lehetőségét a gazdaság, a kereskedelem, a kultúra, a tudomány és a technika te­rületén. Nagykövetünk 1983 januárjában adta át megbí­zólevelét. A diplomáciai kapcsolatok felvétele után a Külkereske­delmi Minisztérium és a Ma­gyar Kereskedelmi Kamara szakemberei készítették elő a gazdasági kapcsolatok felvé­telét. 1981 októberétől — kö­zös GATT-tagságunk alapján — kereskedelmünkben köl­csönösen biztosítjuk a legna­gyobb kedvezmény elvét. Le­hetőséget kínál együttműkö­désünk fejlesztéséhez közös tagságunk is a Nemzetközi Valuta Alapban és a Világ­bankban. A magyar—zimbabwei kap­csolatok kiemelkedő állomá­sa Robert Mugabe miniszter­­elnök 1983 májusi hivatalos látogatása hazánkban Lázár Györgynek, a Magyar Nép­­köztársaság Minisztertanácsa elnökének meghívására. A látogatáson mindkét fél meg­erősítette szándékát az együttműködés kiépítésére. Robert Mugabe látogatása végén kijelentette: budapesti tárgyalásai tükrében számos lehetőséget lát a két ország közötti szorosabb együttmű­ködésre mind politikai, mind gazdasági téren. A miniszterelnöki látoga­tást követően több zimbab­wei miniszter járt hazánk­ban, keresve azokat a terü­leteket, amelyeken a magyar tapasztalatokat az együttmű­ködés kiépítésével Zimbabwe hasznosíthatná. 1984 óta ma­gyar kereskedelmi kirendelt­ség működik Hararében. Új impulzust adhat kapcsolata­inknak az idén júniusban aláírt kereskedelmi megálla­podás. Megkezdődött az egyeztetés a két ország mű­szaki-tudományos együttmű­ködési egyezményének meg­kötéséről. Mindez előnyös keretet kínál a gazdasági kapcsola­tok fejlesztéséhez, bár azok egyelőre még csak a kezde­teknél tartanak, elmaradva a lehetőségektől. A magyar ex­port értéke 1984-ben 1170 ezer amerikai dollár volt, legfontosabb tételei az izzó­lámpák, gyógyszerek, golyós­csapágy és fotópapír. Zim­babwét a lehetőségeket te­kintve igen fontos gazdasági partnernek tekintjük. Zimbabwe ásványkincsek­ben igen gazdag ország, je­lentős a krómérc, az azbeszt, az arany, az ezüst és wolf­­rambányászata. Afrika egyik legerősebben diverzifikált iparával, intenzív mezőgazda­­sági termeléssel, és kielégítő infrastruktúrával rendelke­zik. Gazdasági téren lehetséges együttműködési területnek tartjuk a mezőgazdaságot,­­öntözési rendszerek, vízgaz­dálkodás, szövetkezeti ter­­­asztalatátadás) az energeti­kát, a közlekedést, az egész­ségügyet, az oktatást, az i­­zólámpa- és fénycsőgyártást. Az áruforgalomban egye­lőre a barter üzletek létesí­tése a legígéretesebb, ennek előmozdítására a Magyar Külkereskedelmi Bank ta­valy speciális bankszámlát nyitott ellentételezéses üzle­tek számlavezetésére. Kultu­rális kapcsolataink egyelőre zimbabwei ösztöndíjasok fo­gadásában merülnek ki. Meg­kezdődött a tömegszervezeti kapcsolatok kiépítése is a két ország között. Zimbabwe ad otthont az el nem kötelezett országok csúcstalálkozójá­nak. Ez is jelzi külpolitikájá­nak fő irányát. Következete­sen fellép a térség problé­máinak igazságos rendezésé­ért. (MTI) A Kínai Népköztársaság ünnepe A Kínai Népköztársaság megalakulásának 36. évfordulója al­kalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke táviratban üdvözölte Li Hszien-nien államelnököt és Csao Ce-jangot, az Államtanács elnökét. Már harminchat esztende­je, hogy a Kínai Kommunis­ta Párt sikerre vezette a feudális és a félgyarmati iga ellen küzdő kínai nép forra­dalmi harcát. A sok évtize­des polgárháború, amely 1949. október elsején a Kínai Népköztársaság kikiáltásá­hoz vezetett, egyszerre volt a szocialista fordulathoz utat nyitó és nemzeti felszabadí­tó küzdelem. Az imperialis­ták minden eszközzel, pénz­zel, hadianyaggal, katonai szakértőkkel támogatták a kiváltságait védelmező kínai reakciót. A forradalmi had­sereg oldalán viszont a szo­cialista országok, a nemzet­közi munkásmozgalom, a nemzeti függetlenség és tár­sadalmi haladás hívei áll­tak. A legjelentősebb segít­séget a Szovjetunió nyújtot­ta. Fegyveres erői verték szét a megszálló japán hadsereget. 1949-ben a világ haladó erői méltán tekintették az akkor 600 milliós kínai nép forra­dalmának győzelmét, a KNK kikiáltását a XX. század egyik kiemelkedően fontos történelmi eseményének. A KNK megalakulását kö­vető első évtizedben helyre­állították az elpusztított gaz­daságot, véget vetettek az éhínségnek, megkezdődött az ország iparosításának, kor­szerűsítésének megalapozása. A kínai nép áldozatos mun­kája mellett ebben is nagy szerepet játszott a szocialista országok szolidaritása, első­sorban a Szovjetunió segít­sége, amely Kína számára nemcsak biztosította a békés körülményeket, hanem tá­mogatást nyújtott több száz nagyipari vállalat létrehozá­sához is. Azokban az évek­ben Kína külpolitikája ked­vező hatást gyakorolt a nem­zetközi helyzetre, elősegítette a béke megőrzését, világ­szerte meggyorsította a gyar­mati elnyomás felszámolását. Az alkotó munka e nagysze­rű eredményeit nem halvá­nyíthatják el a „nagy ugrás” és a „kulturális forradalom” azóta már Kínában is élesen bírált, súlyos torzulásai. Megkezdték a hamis tételek felülvizsgálatát, s az ország szocialista korszerűsítését hirdették meg. Ám az sem kerüli el figyelmünket, hogy az útkeresés sajnos nem mentes a szovjetellenes meg­nyilatkozásoktól, annak elle­nére, hogy az utóbbi idők­ben a szovjet—kínai kapcso­latok több területen élénkül­nek, normalizálódnak. Hazánk, a többi szocialis­ta országgal együtt, ma is abban érdekelt, hogy Kína békeszerető és szocialista nagyhatalomként, a haladás oldalán vegye ki részét a vi­lágpolitika alakításából.

Next