Fejér Megyei Hírlap, 1988. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1988-01-02 / 1. szám
. ........................... Gazi&át Kj- és Társadalompolitika ' " fi Újévi beszélgetés Barts Oszkárnéval, a megyei pártbizottság első titkárával és dr. Sziklai Antallal, a megyei tanács elnökével Szembenézni minden realitással A múlté lett immár 1987 is — lassanként történelemmé válik mindaz, ami tizenkét hónapja alatt lezajlott. Az állandó — vagy annak képzelt — jelzők most sem hiányoznak, miszerint az óesztendő a határozatok éve volt, a stabilizáció kezdete volt, a reform megújításának esztendeje volt, és így tovább. Világossá vált, hogy megvan a politikai akarat: szembenézni minden realitással, minden feladattal és minden tévedéssel. Megvan az akarat egy mindennél szélesebb körű nemzeti egységet teremteni, hiszen enélkül a programok csak jámbor óhajok maradhatnak. Dolgoztunk, és sokan megpróbáltuk mindezt hatékonyabban tenni, úgy, hogy közben huszadik századiak akartunk lenni, közösségi társadalmat építeni, magyarnak lenni a szó legnemesebb értelmében. Az újévi jókívánságok most sem maradhatnak el, és ha boldog új évet kíván az ember, ott van a kívánságban a bizakodás, a hit, hogy ezek a kívánságok valóra válhatnak. Az esztendő fordulóján 1987 eredményeiről, 1988 terveiről beszélgettünk Barts Oszkárnéval, a megyei pártbizottság első titkárával és dr. Sziklai Antallal, a megyei tanács elnökével. — Ilyenkor, az év első napjaiban hagyomány már, hogy a megye vezetői nyilatkoznak a lapnak, szó esik az elmúlt év eredményeiről, az új év várható feladatairól. Engedtessék meg, hogy egy régi hiedelmet idézzek. Hallottam régebben, hogy azok az évek, amelyekben sok a gömbölyded szám, tehát a nyolcas mondjuk, az ötös, és így tovább, azok kellemesebbek, mint amelyekben a szálkás számok vannak többségben. De kezdjük a nyolcvanhetes évvel. Teljesültek-e a várakozásaink? BARTS OSZKÁRNÉ: — Tavaly ilyenkor arról beszéltünk, hogy olyan célokat fogalmaztunk meg magunk számára, amelyeket egy év alatt nem lehet megvalósítani. Úgy gondolom, hogy jó néhány területen előreléptünk. Amit én a 87-es esztendő legnagyobb eredményének tartok, az az, hogy van programunk. Van a pártnak, van az országnak programja, és ezt a programot sokan ismerik Fejér megyében is. Könnyen elérhető eredményekről azt hiszem senki nem ábrándozik. Tudjuk azt, hogy évek kellenek a kibontakozáshoz és előtte a stabilizációhoz is. Melyek voltak azok az eredmények, amelyeket kiemelne? BARTS OSZKÁRNÉ: — A nyolcvanhetes esztendőben a megye gazdasága, a gazdálkodó egységeinek nagyobb része végiggondolta, hogy a stabilizáció időszakában hogyan tudja a kibontakozást is megalapozni. A számítások szerint a megye anyagi ágazatainak termelési értéke mintegy 7,5—8 százalékkal emelkedett, amelynek összege 127 milliárd forint körül alakult. Ezen belül az ipari egységek együttes termelése 8—8,5 százalékkal nőtt. Az élelmiszeripar termelési értéke a múlt évi igen szerény növekedés után, a tervezettet kissé meghaladóan 7—7,5 százalékkal emelkedett. Az építőipar teljesítménye a korábbi években tapasztalt visszaesés után, várhatóan, a tervezettet meghaladóan 6,5—7 százalékkal növekedett. Az anyagi ágazatok együttes értékesítése az előirányzatnak megfelelően a termeléssel közel azonos ütemben emelkedett. A nettó árbevétel mintegy 7,7—8,2 százalékkal haladta meg az előző évit, amelynek összege 162 milliárd forint körül alakult. Ezen belül az ipari egységek bevétele 8,6—9,2 százalékkal, az építőiparé 6,5—7 százalékkal, a mezőgazdasági nagyüzemeké pedig 5—5,5 százalékkal nőtt. Az anyagi ágazatok együttes nyeresége számítások szerint a termelést kissé meghaladóan, de a tervezettnél mérsékeltebben, mintegy 8—10 százalékkal emelkedett. A lakosság készpénzbevételei az első tíz hónapban az előirányzottnak megfelelően, az országos átlagnál kisebb mértékben, mintegy 7,1—7,3 százalékkal nőttek. Az év utolsó két hónapjában a teljesítményekkel összefüggésben a bérjellegű kifizetések emelkedtek, a lakosság készpénzbevételeinek növekedése éves szinten eléri a tervezett 7,5 százalékot. A lakosság pénzelköltése várhatóan meghaladja a bevételeket. Természetesen a végső adatok még nem állnak rendelkezésre. Nagyon nehéz a nyolcvanhetes évről úgy beszélni, hogy ne szóljunk nyolcvannyolcról is. Bár mindig úgy érezzük, hogy december 31 -e az valamit lezár és január elsejével valami újat kezdünk az életünkben. Ez nem így van, hanem az egyik évben kibontakozott folyamatok, történések folytatódnak a következő esztendőben is. Tavaly már markánsabban ütköztek az érdekek. Én itt most nem az egyéni érdekek ütközésére gondolok, hanem arra, hogy a csoportérdek, a gazdálkodó egységek érdekei ütközhetnek a népgazdasági érdekkel. És ezt nem könnyű egyébként megérteni sem és különösen nem könnyű megkeresni annak a módját, hogy az érdekütközéseket feloldhassuk. A legnehezebb, hogy az országos érdeknek rendeljük alá a csoportérdekeket. Én nyolcvanhétben ezt éreztem a legnagyobb konfliktusnak Fejér megyében is, nyilván az ország más területein is és azt hiszem ez lesz a legnehezebb probléma 1988-ban is. — A fölismerés — hogy súlyosak a gondok — itt nehezebben érhető el. Ugyanis Fejér megye egy kicsit jobb helyzetben van mint az ország más területei. Tehát itt a feladatok megfogalmazását még nem a kényszer motiválja. Mi erről a véleménye Sziklai Antalnak? DR. SZIKLAI ANTAL: — Sokszor elhangzik az a megjegyzés, miszerint Fejér megye az országos adottságoknál jobb viszonyok között él és gazdálkodik, mégis ez egy nagy kérdés és nyugodtan feltehetjük ezt itt magunk között is, hogy ezekhez az adottságokhoz viszonyítva kellő tartalommal és eredménynyel tudunk-e megfelelni az elvárásoknak. — Aki figyelte, figyeli a Területi statisztika című kiadványt, az láthatta, hogy éveken keresztül ide mindig többet költött, többet ruházott be az ország mint más megyékbe. Ilyen szempontból Fejér megye mindig az első három közt volt. DR. SZIKLAI ANTAL: — Felvetődik a kérdés, hogy vajon mi mindent megtettünk-e azoknak a kapacitásoknak a kihasználásáért, amelyek Fejér megyében rendelkezésünkre állnak. Én azt hiszem nem lennék őszinte, ha azt fogalmaznám meg igen, mindig a helyzet magaslatán vagyunk. Természetesen kétségtelen, hogy ezen a területen a feladatok azért megoszlanak, mert mondjuk egy állami nagyberuházás irányításában viszonylag kisebb szerepe van a területnek, a megyének, mint az állami hatóságoknak, főhatóságoknak. Azt kell mondani, hogy ezek a beruházások nem mindig kamatoztak úgy, hogy az ország javát maximálisan szolgálták volna. Egy példát: ami a bicskei hőerőmű beruházást illeti, az már köztünk is egyfajta mementónak számít, amely arra figyelmeztet bennünket, hogy ilyen jellegű hibákat nem szabad elkövetni. — Milyen beleszólása van a megyei vezetőknek egy olyan kérdés eldöntésébe, hogy mondjuk Bicskén épüljön-e erőmű? BARTS OSZKÁRNÉ: — A központi fejlesztések mindig országos elhatározások. De azt is meg kell mondanom, hogy minden megye vezetői — ott ahol valaha is született ilyen fejlesztési program — örömmel fogadták és igyekeztek a lehetőségeik határain belül jó feltételeket teremteni a megvalósuláshoz. De tudni kell: az igen, vagy a nem kérdésére a választ nem a megyei vezetők adták. Ha Bicskére gondolunk, ez ugyanígy történt. Az induláskor is, a leálláskor is. Csakhogy bennünket, akik itt élünk keményebben érintett a beruházás leállítása, itt mi közvetlenül érzékeltük, hogy ennek milyen negatív következményei vannak. Így aztán mi következetesen szorgalmaztuk, hogy végre szülessen döntés a már meglevő épületek, létesítmények hasznosításáról. És az emberek joggal várják mindig ilyen esetben a határozott őszinte válaszadást. Természetes is ez a várakozás, a közös dolgokra történő fokozott odafigyelés, a kritikus gondolkodás. Az emberek aktivitása a következő hónapokban minden eddiginél nagyobb szerephez juthat, aktivitás alatt itt politikai aktivitást is értek. Az az érdeklődés, ami végigkísérte a kormány, az országgyűlés döntéseit, ami jellemezte az utóbbi hónapokban a tervek, a cselekvési programok kialakítását, azok a munkamódszerbeli változások, amelyek a pártszerveknél, pártszervezeteknél fellelhetők, mind ebbe az irányba mutatnak. Mi segítheti ennek az aktivitásnak a növekedését? BARTS OSZKÁRNÉ: — A beavatottság. Ismeretek arról, hogy mit akarunk ebben az országban megvalósítani, és a beleszólás lehetősége. Tulajdonképpen a demokrácia kérdéseiről van szó. Kedvező változásoknak voltunk tanúi, de ezek nem elegendőek. Fejlődni kell a társadalmi demokráciának és szélesedni a párton belüli demokráciának is. A politika alakításában részt venni azt jelenti, hogy nagyobb felelősséget érez az ember az elhatározások végrehajtásáért is. Felelősnek érzi magát a határozaton túl a cselekvésért. Rendkívül fontos, hogy a párttagok mindegyike érezze: szükség van a véleményére. A tagkönyvcserékkel kapcsolatos beszélgetések egy nagy párbeszédre adnak lehetőséget. Új dolog és jó dolog, hogy a Központi Bizottság nem döntött az ideológiai munkára vonatkozó tézisekről, ezeket vitára bocsátotta. Párbeszéd kezdődik a politikai intézményrendszer működéséről, fejlesztéséről, a párt vezető szerepének érvényesüléséről. Ez minden egyes párttag számára azt jelenti, hogy az őt foglalkoztató kérdésekre a közösségekben keresik a választ, ütköztetik a gondolatokat. A párt megújulási folyamatáról van szó és nem lehet másképpen megújulni, csak ha erősítjük a gondolati szabadságot, ha minden jószándékú értelmes véleményt, gondolatot megpróbálunk integrálni. Ha vitatkozunk és érvekkel győzzük meg egymást. — Így van ez a társadalmi élet más területén is. Néha fölróják: nálunk divat hallgatni, mikor arról van szó, hogy mit is tegyünk. Aztán amikor eljött a cselekvés ideje, akkor kezdenek beszélni. . . BARTS OSZKÁRNÉ: — A párbeszédre minden eddiginél nagyobb szükség van, de ha valamit eldöntöttünk, akkor már cselekedni kell. Ezek egymástól nem elválasztható dolgok. Ha vita van a döntési szakaszban, az helyes, az tulajdonképpen nélkülözhetetlen. Természetesen azon is lehet vitatkozni, hogy a döntést hogyan valósítsuk meg, csak a vita ne váljon öncélúvá, energiákat emésztővé. És persze a kérdések felvetésénél lehetőleg a megoldási módokra is javaslatot kell tenni. DR. SZIKLAI ANTAL: — A tanácsi munkában is kulcskérdés a beavatottság. Nem szabad illúziókat kelteni, ügyelni kell arra, hogy végrehajtható határozatok szülessenek, hogy a feltételeket is hozzárendeljük a tervekhez. És hogy a munka minden szakaszában biztosítsuk a lehető legszélesebb nyilvánosságot. Ez nem azt jelenti, hogy mindig mindenben és mindenkit meg kell kérdezni, ez illúzió is lenne, meg a felelősség áthárítása is. Nem erre tartanak igényt az emberek, hanem a folyamatos kontroll, a beleszólás lehetőségére. BARTS OSZKÁRNÉ: — Törekedni kell a formális elemek kiküszöbölésére. Felnőtt, értelmes, munkájukat, hazájukat szerető, a társadalomért felelősséget érző embereket lehetőleg ne béklyózzanak olyan formalitások, amelyeket mi magunk is oldhatunk, kiiktathatunk. Törekedni kell erre a társadalmi élet minden területén, törekedni kell erre a pártalapszervezetekben is. Ne csak szépen megfogalmazott előterjesztéseink legyenek, amelyet végig lehet hallgatni, hozzászólni, hanem kérdéseket vessünk fel, gondolatokat cseréljünk. Az értelmes rendre az intézmények működésénél szükség van, de az érdemi viták, a közösen kialakított döntések hatalmas energiákat jelentenek, segítenek céljaink elérésében. Ne várjunk egymásra, ne várjunk az illetékesekre, hisz mindannyian illetékesek vagyunk. Cseréljük ki gondolatainkat. — Egymás között is és a testületekben is. Sajnos mélyek a gyökerei a hierarchikus gondolkodásnak. Láttam olyan embert, aki a tanács bejárata előtt levette a kalapját és úgy lépte át saját hatalmi intézményének küszöbét. DR. SZIKLAI ANTAL: — Nem a levett kalap a baj, az a tisztelet jele. Az itt a kérdés, hogy — képletesen szólva — a tanácsnál is leveszik-e a kalapot, amikor az ügyfél belép. A tanácsi munka a szó nemes értelmében szolgálat, amelyet a lakosság bizalmából látunk el. Ez a szolgálat kell hogy áthassa intézményeink munkáját. Én személy szerint, mint Fejér megye újonnan választott tanácselnöke ezt a szolgálatot szeretném legjobb tudásom szerint végezni. — Fejér megyében folyamatosan fiatalodott a vezetés. Óriási energiák kellenek most a fejlődéshez, a kibontakozáshoz. Segít ebben a fiatalítás? BARTS OSZKÁRNÉ: — Meggyőződésem, hogy igen. Természetesen fontos, hogy a vezetésben különböző életkorú emberek dolgozzanak együtt, hiszen ez sokféle tapasztalatot is jelent egyúttal. A fiatalabbaknak — most csak az életkorra értem a jelzőt, hiszen a progreszszív, fiatalos gondolkodás távolról sem csak egy korosztály sajátja lehet — nos, a fiatalabbaknak általában nagyobb a lendülete, a tenniakarása. Ha ez tapasztalatokkal párosul és a tapasztaltabbak segítik ezeket a fiatalokat, akkor új energiákat nyerhetünk. Az egész megye és ezzel együtt a nagyobb közösség, az ország hasznára is. — Békés lehet ez az új év, hiszen a békéről jelentős nemzetközi megállapodások születtek. Jól tudjuk mindannyian, hogy gondtalan kevésbé lehet. És boldog? BARTS OSZKÁRNÉ: — Meggyőződésem szerint igen, mert ha az embernek van tere a cselekvéshez, ha vannak értelmes céljai amiértcselekedhet és átérezheti az elvégzett munka örömét — boldog lehet. — Köszönöm a beszélgetést. Baranyi Pál Barts Oszkárné, a megyei pártbizottság első titkára Dr. Sziklai Antal, a megyei tanács elnöke