Fejér Megyei Hírlap, 2002. április (47. évfolyam, 76-100. szám)
2002-04-06 / 80. szám
g ^ HÍRLAP 2002. április 6., szombat Szieszta ebéd után nemsokára már virágos, zöld sziget lesz az épületek örelte udvarban Fotók: Nagy Norbert Az egyházi szeretetből is sokan kapnak A megyében több egyházi szeretetotthon foglalkozik idős emberekkel. A lajoskomáromi Agape evangélikus otthonnak 47 lakója van. Ők a nyugdíjuk 80 százalékát fizetik havonta építési díjként. A bekerülésért nem kell külön fizetni, de a külső megjelenésében és belső elrendezésében is szép otthon listáján több mint 10 felett van a várakozók száma. A nagyvenyimi Szent Ferenc Szegénygondozó Nővérek Szeretetotthonában harminchatan élnek, s hatvanöten várják, hogy beköltözhessenek. Ennek időpontját a rászorultság határozza meg, a várakozási idő másfélkét esztendő. Ha valaki elhelyezést nyert, 300 ezer forint egyszeri hozzájárulást kell fizetnie, az intézményi térítési díj idén havi 37 ezer forint. Az otthon lakói a napi három főétkezés mellett uzsonnát is kapnak. A Keresztény Advent Közösség Idősek Szociális Otthona Lovasberényben található. Az 1978-ban alapított intézmény húszszemélyes, alkalmas házaspár elhelyezésére is, ha van hely. Jelenleg azonban nincs, tizenhatan várnak, hogy az otthonba költözhessenek. Az intézménybe kerülni a Keresztény Advent Közösség lakóhely szerinti illetékes lelkésze ajánlásával lehet. A térítési díj összege - jövedelemtől függően - maximum 60 ezer forint egy hónapban. Ezért teljes ellátást kapnak a lakók, napi háromszori étkezéssel. Csákváron a Római Katolikus Egyházi Szeretetszolgálat Otthonában havonta 39 ezer forint a térítési díj, ezért napi ötszöri étkezést és ellátást kapnak. A hetvenkét személyes otthonnak az emelt szintű részlegében kell beköltözéskor egyszeri hozzájárulást fizetni. Aki most szeretne az otthonba költözni, annak féléves várakozási idővel kell számolnia. Éva néni hat éve él a Rákóczi úti otthonban Otthonban, nem egyedül A benti csend csak utólag tűnik fel, amikor kilépek az utcára, ahol mellbevág a város zaja. Autók robognak a Rákóczi úton, a Széna téri játszótérre épp most tódul ki egy seregcsivitelő gyerek az iskolából, pár méterrel odébb két autó koccan. Nyüzsög az élet. Móré Erzsébet írása A tágas, levegős, de az ágyak miatt inkább kórteremre, mint otthonra emlékeztető szobában szunyókálnak ebéd után a lakók. Csak Éva néni üldögél, halványsárga hálóingjére vékony kardigánt terítettek, derekát, lábát takaró bontja. Jobb kezét az ölében nyugtatja, a ballal gesztikulálva kíséri szavait. A szék karfájára szerelt praktikus kis asztalkán könyvek, füzetek fekszenek. - Újra elkezdtem németül tanulni, olyan sokat felejtettem - halványan elmosolyodik. Egyszerre érzek őszinte sajnálatot és csodálatot az asszony iránt. Sajnálatot, hiszen a tevékeny életéből hét éve kiragadta a betegség, s csodálatot, hogy képes volt újra megtanulni beszélni, s lám nyelvet is tanul. Csak úgy magának, önmagáért. - Akkor este lefeküdtem, s reggel már hiába szólongatott a fiam, nem tudtam válaszolni. Lebénultam. Amikor a kórházból hazakerültem, a fiam ápolt. Táppénzre ment, megtanult főzni. Ez jó sokáig tartott, de nem mehetett a végtelenségig. Kértem, hogy bejöhessek az otthonba. Hat éve már, hogy itt élek. És jó itt... A fiam minden vasárnap jön, gyakran hazavisz, a tetsvéremnek viszonylag nagy autója van, abba be tudnak tenni - meséli, közben szabadkozik, hogy lassan forgatja a szavakat, dehát régebben még beszélni sem volt képes. A fehérvári Egyesített Szociális Intézmény vezetője, Roska Györgyné, Erika a közelmúltban avatott új épületszárnyban kalauzol. (A férőhely nem lett több, de a zsúfoltság csökkent.) A lakályos szobákban heverők, fotelek, televízió, telefon és nővérhívó van, a tágas fürdőszobákat úgy alakították ki, hogy amennyire lehetséges, tolókocsis lakók számára se okozzon nehézséget a használatuk. Sajnos, mondja Erika, néhány szobában már ágyra kellett cserélni a heverőket, mert fekvőbeteget heverőn nem lehet ápolni. S fekvőbeteg sok van: az intézmény lakóinak hetven százaléka az. Ez az arány nem egyforma a különböző házakban: a Hosszú sétatéri otthonban a legkevesebb, a szárazrétiben már valamivel több, itt Rákóczi útiban pedig a nyolcvan százalékot is eléri. A jelen pillanatban elhelyezésre váró kétszáz (!) idős ember nagy része szintén állandó, folyamatos ápolást igénylő fekvőbeteg. Egy-két évig is eltart, míg valaki bekerülhet az otthonba, s nagy gond, ha az igénylő állapota úgy fordul -például egy combnyaktörés után hogy soron kívüli elhelyezés válik szükségessé. Nagyon nehéz helyzet, hiszen az idén például összesen három hely volt az intézményben: egy lakót a hozzátartozói hazavittek, mert ellátását megoldották, ketten pedig meghaltak. A kétszázhatvanöt személyes intézményben nyolcvan-kilencven év között van az átlagéletkor, a lakók hetven százaléka nő, s csak harminc a férfi. Sokan már tíz-tizenöt éve élnek az otthonban, általában a férfiak töltenek hosszabb időt, ők azok, akik megözvegyülvén hamarabb kerülnek abba a helyzetbe, hogy ellátásukról maguk már nem tudnak gondoskodni. A nők többsége addig akar saját környezetében maradni, amíg valamennyire is képes az önállóságra, ezért későbben, rosszabb egészségi állapotban vannak, amikor beköltöznek. Az önállóság feladása miatti idegenkedéssel szemben viszont jó néhányan a biztonságérzetet hangsúlyozzák: otthon, egyedül sokkal védtelenebbnek érezték magukat, mint az otthonban, ahol bármilyen rosszullét esetén azonnal kapnak segítséget. A régi szárnyban lévő nővérszobához érünk: az asztalon névvel felcímkézett orvosságos adagolódobozok sorba rakva: Bürger Éva osztályvezető ápolónő és Dávid Károlyné nővér a gyógyszereket készítik össze. Lenn a konyhában a befejezéséhez közeledik az ebéd utáni takarítás, a mellette lévő ebédlőben fertőtlenítőszer illata leng, a taposó még nedves a felmosás után. Aki nem fekvőbeteg, itt étkezik, aztán kedve szerint töltheti az időt, a legtöbben pihennek egyet. A tavaszi napsütésben néhányan már az udvart választják a szoba helyett, s ha a parkosítással is készen lesznek, sok zöld és virág veszi majd körül a középen ég felé nyújtózkodó fenyőket. Emelt szinten bőséges a választék Az országban egyre több a magánotthon, amelyek némelyikébe nem ezért nehéz bejutni, mert nincs hely. A kínálat változatos, saját apartmanban éli nyugdíjas éveit az, aki ezt meg tudja finanszírozni. Az agárdi alapítványnál 12 embert látnak el. A bekerülés feltétele az egyszeri 720 ezer forintos befizetés, illetve az adomány, amit tulajdonképpen a bekerülő jelölhet meg, de az összeg nemigen lehet millió alatti. A havi térítési díj a nyugdíj 80 százaléka. A martonvásári Harmónia otthon nemrégiben bővült. Az ellátottak száma 26, van köztük fekvőbeteg, házaspár, tolókocsira szoruló, önmagát ellátó is. A lakóvá váláshoz szükséges egyszeri befizetési összeg egymillió forintnál kezdődik, de az önálló lakrészért négymillió felett fizet a bekerülő. A havi térítési díj 36 ezer forint, ezért étkezést, mosást, orvosi ellátást, nővérszolgálatot kapnak a bentlakók. Aki tud, maga is rendben tarthatja lakrészét, önmagát. Kétezer forinttal járul hozzá az intézmény a gyógyszerellátáshoz. Ebből az otthonból is szerveznek kirándulásokat, vannak közös programjaik, szabadon látogathatják őket a családtagok. A gárdonyi Aranyrűd vezetője azt mondja, annyiféle variációs lehetőség várja az otthonba bekerülőket, hogy személyes beszélgetésen szokta javasolni a személyre szabott ellátási formát. Ilyenkor kiderül, hogy milyenek az idős ember anyagi kondíciói, egészségi állapota, az emelt szintű ellátások valamelyikét, vagy az alapellátást szeretné igénybe venni. Az otthonban lakók száma hatvan, a várakozási idő 3-4 hónap, amíg bekerülhet valaki.