Fejér Megyei Hírlap, 2003. március (48. évfolyam, 51-75. szám)
2003-03-14 / 62. szám
GJ JW 'VI P'V) FEJÉR MEGYEI HÍRLAP 2003. március 14., pénteki/liviVy^Y szempont Párhuzamos forradalmak Az 1848 . március 15-i pesti forradalmi események csak egy szeletét jelentik a magyar polgári forradalomnak, hiszen Pozsonyban rendszerváltó törvényhozói tevékenység is folyt. Ezt a vármegyék közgyűlési határozatai előzték meg. A kormánypárt, a konzervatívok valódi ellenzékét a liberálisok képezték, akik elsősorban Deák Ferenc zalai képviselő intencióira reagáltak. Deák jelenléte - „vidéki" mivolta ellenére - az országos politikai életben annyira nyilvánvaló volt, hogy a császári titkosszolgálat figyeltette. A következő jelentést írták róla 1845-ben: „Deák lenne az egyedüli, akinek más ellenzékiek rivalizálás nélkül alávetnék magukat." Deák elvhű ember volt. A közvetlen országgyűlési munkába akkor kapcsolódott be - és lett igazságügyi miniszter-, amikor 1848 . március 20-án világossá vált: korábbi politikai követelései szerint alkotmányosan egy új rend születik Magyarországon. ■ Dömölki Lajos írása 1844-ben a reformtörekvésekkel szemben a császári kormányzat rossz megoldással lépett fel: hatalmi erővel kényszerítette ki a vármegyéktől, hogy a főispáni helytartók működését elfogadják. Az országgyűlést eltiltották a megyék ügyeitől. A vármegyei közgyűléseket az adminisztrátorok csak a szabályok szerint irányíthatták, hozzájuk rendelték a közigazgatás és a bíróságok felügyeletét. Az „Ellenzéki Nyilatkozat" A magyar parlamentarizmus alappillérét jelentő vármegyékben arról folyt a vita, hogy a nemesek fizessenek-e úgynevezett „háziadót”, tehát megszüntetve a nemességi adómentességet saját pénzével támogathassa avagy sem az önkormányzatokat. Mindez, bár terheket vett volna le a kancellária válláról, veszélyt jelentett a központi hatalom számára, hiszen önálló költségvetéssel, jelentős részben önálló igazságszolgáltatással és végrehajtó hatalommal rendelkező államigazgatási egység erősödött volna meg. Több vármegyei nemesember ezért önként vállalta az adófizetést. A legnagyobb sikert Deák Ferenc érte el, aki 1845. március 4-én Zala vármegye közgyűlésén több mint 200 nemest vett rá az önkéntes adózásra. A szétzilált ellenzék, de a konzervatívok is komoly figyelemmel kísérték Deák politikai megnyilatkozásait. A kormánypárt hívei és szócsövük, a „Budapesti Híradó” kénytelenek voltak elismerni, hogy az 1845. november 15-i zalai közgyűlésen „alkotmányos szellemű, épületes, szép, józan és pártszínezet nélküli nézeteket, a zalai ellenzéktől egészen különbözőket nyilvánított.” Természetesen azt is hozzátették sebtében, hogy „Deák Ferencet más téren állam nem szerethetik, s e nagy tekintélyű hazánkfiát csak saját pártjukhoz tartozandónak ismertetni óhajtják...” Bár Deák egyértelműen a Széchenyiféle „fontolva haladás” elve mellett állt ki, az adózás kérdésében nem voltak egyetértésben. A legnagyobb magyar a Jelenkor című folyóiratban A pisztoly idő előtti elsülése című vezércikkében éppen azért aggódott, hogy az önkéntes adózás elrettenti majd a fizetéstől a nemességet. Deák mindeközben a rafináltan felépített adminisztrátori rendszert ügyes retorikával leplezte le: ,i Nem akarok én kételkedni azon, hogy a magyar kormány magas hivatalnokai olyan férfiak, kik jót akarnak, oly férfiak, kik a hon boldogságát, a nemzet felvirágzását akarják eszközölni. Hiszen mi érdekelt is volna elárulni, megrontani azon hazát, melynek ők is tagjai. Akarom hinni, mit ők maguk, vagy legalább őróluk mondanak, miszerint csak azért igyekeznek ők erős, hatalmas és szilárd kormánypártot szerezni, hogy ezáltal jót eszközölhessenek a hazának és e hazában. De kételkedés nélkül hiszem is azt, van mégis valami, ami nekem félelmet és aggodalmat okoz. Egyik az, hogy lesznek, kik a kormány érdekében s a kormánypártnak megerősítésére nem válogatják meg az eszközöket, s ahol szükségesnek hiszik vesztegetéshez is nyúlnak. Fogja-e tagadni valaki, hogy erre már eddig is mutatkozott hajlam a hazának több vidékein? A vesztegetés nem csak törvénytelen, de veszedelmes eszköz is, veszedelmes kivált a kormány embereinek kezében... Nem állítom én, hogy a kormány azért emelte fel némely hivatalnak fizetését, hogy azokkal még inkább vesztegessen, de ismétlem félek mégis, miszerint lesznek, kik magukat áruba bocsájtják, és a kormány föbbjeinek egyenes akaratán kívül is találnak vevőkre, vagy legalább biztatókra. Isten őrizze meg nemzetünket attól, hogy pénzen vásárolt emberek kezeibe kerüljön bármi hivatalos hatalom. Isten őrizzen attól, hogy a kormány pénzzel és anyagi érdekekkel közvetve vagy közvetlenül vesztegethessen." A beszéd a kormány felelősségének törvénybe iktatását követelte, majd kitért a népképviselet és a közadózás kérdésére. Zala vármegye 1846. március 3-án ezeket a megállapításokat is belefoglalta abba a körlevelébe, amelyet minden megyének megküldött. Ehhez az állásponthoz csatlakozott Kossuth Pest vármegye közgyűlésén. Az Ellenzéki Nyilatkozat Deák fogalmazásában került az ellenzéki nagygyűlés elé Pesten 1847. június 6-án. Ebben már egyértelmű politikai igényként jelentették be a közvetlenül felelős kormány kinevezését, a népképviselet megteremtését, a törvény előtti egyenlőség bevezetését, a kötelező örökváltság elrendezését és az ősiség eltörlését. 1847 novemberében az országgyűlés kerületi ülése elfogadta a háziadó és az országos pénztár terheinek közös viseléséről szóló határozatot. Elvetette viszont a hadiadó közös viselését, azon indokkal, hogy a király által kinevezett kormány nem számol azzal el. Deák 1848 márciusáig nem vett részt az országgyűlés munkájában. A korábbi választásokon olyan atrocitások érték, hogy a tisztet első Természetesen azt is hozzátették sebtében, hogy „Deák Ferencet más téren állani nem szerethetik, s e nagy tekintélyű hazánkfiát csak saját pártjukhoz tartozandónak ismertetni óhajtják..."gadni nem akarta. Az ellenzékiek összefoglalt politikai téziseit Pesten írta meg és Kossuth terjesztette az országgyűlés elé. A közvélemény vezetése Kossuth kezébe került. Irányi Dániel a pesti Ellenzéki Kör baloldali tagozatának megbízásából 1848. március 5-én Pozsonyba utazott és közölte Kossuthtal, készek petícióval támogatni politikai törekvéseit. Ennek eredménye lett a „peticionális mozgalom”, amely az országgyűlés március 3-i feliratát volt hivatva támogatni. Ennek a szövege, követelései lényegében megegyeztek az Ellenzéki Nyilatkozattal. A tizenkét pont A felirati mozgolódás eredménye volt, hogy március 11-én Irinyi József az Ellenzéki Kör megbízatása alapján tizenkét pontba sűrítette a királyhoz intézett felirat lényegét. Március 12-én a pesti Pilvax kávéházban összegyűlt „középponti ifjúság” arra gondolt, a tizenkét pontot majd március 19-én, a József-napi vásáron terjeszti az összegyűlt sokadalom elé. Március 14-én az országgyűlés felsőtáblája elfogadta a március 3-i feliratot, és azt Ferdinánd császár-király elé terjesztették hivatalosan. A király a győztes bécsi forradalom hatására megígérte: alkotmányt ad az örökös tartományoknak és engedélyezi a teljes sajtószabadságot. Ez a hír és a bécsi forradalom híre fellelkesítette a Pilvaxban összegyűlt ifjúságot és eldöntötték, hogy már másnap tömegtüntetést rendeznek. Március 16-án Buda város közgyűlése elfogadta a tizenkét pontot. Eközben a bécsi Államkonferencia megerősítette a királyt elhatározásában, hogy István főherceget teljhatalommal ruházza fel, és hozzájárult a külön magyar kormány megalakításához. Március 19-én Batthyány már Bécsben tárgyalt a kormányalakításról s annak névsorában csak a pénzügyi és hadügyi tárca várományosának személye maradt függőben. A pénzügyi azért, mert Kossuthot még jelöltként sem szerette volna látni sem Bécs, sem Batthyány. A deáki elveknek megfelelő országgyűlési határozat meghozatalára Pozsonyban március 18-án került sor, amikor a két tábla elfogadta a közteherviselésről, az úrbéri szolgáltatások utólagos állami kárpótlással történő azonnali megszüntetéséről és az egyházi tized eltörléséről szóló törvényjavaslatokat. Két nappal később Szemere Bertalan előterjesztésében megszületett az első sajtótörvény is.Ez a napilapoktól 20 ezer forint biztosítékot kívánt meg és a sajtóvétséget 4 évig terjedő börtönnel illetve pénzbírsággal rendelte büntetni. A törvényt a pesti radikális ifjak nyilvánosan elégették.) Deák március 20-án érkezett Pozsonyba, és mint igazságügyiminiszter-jelölt kapcsolódott be a politikai életbe. E tisztségében Batthyány Lajos gróffal 27-én Bécsben tárgyaltak a kormány szentesítéséről, az úrbéri szolgáltatásokról szóló törvényről. Gondjaik abból adódtak, hogy a felelős magyar kormányról szóló törvényjavaslatnak, az ország önállóságát biztosító, legfontosabb pontjait akarta a bécsi Államkonferencia kihagyni. Deák jogi érveinek hatására, az országgyűlés és a pesti ifjak erőteljes fellépését megértve, Ferdinánd király március 31-én leiratban közölte, elfogadta a felelős kormányról szóló törvényeket. A „rendszerváltó" törvényalkotás A nagy pillanat április 7-én következett be, amikor a király kinevezte az első független és felelős magyar kormányt, ám elutasította a népképviseleti törvényjavaslatot, azt a határőrvidékekre nem tartotta kívánatosnak kiterjeszteni. Ez újabb feladatot jelentett Deák számára, aki megtalálta a kompromisszumos megoldást, hosszas tárgyalások után. Ám megjelent egy fenyegető veszély. A királyi leirat felszólította a kormányt, az államadósság kamataira és törlesztésére évi 10 millió forintot szavaztasson meg az országgyűléssel. Utóbbi kötelezettség teljesítésének legnagyobb ellenfele Kossuth Lajos pénzügyminiszter lett, aki - Deák és Széchenyi tiltakozása ellenére - a pénzügyi nehézségek leküzdésére, „ércalap nélkül” (aranyfedezet nélkül) akart pénzt kibocsátani. (Később meg is tette és ezzel válságos helyzetbe hozta a Batthyány-kormány és Bécs viszonyát.) Április 11-én rekesztette be V. Ferdinánd az utolsó rendi országgyűlést, és szentesítette a törvényeit, melyekben szinte minden korábbi - Deák által megfogalmazott - követelés teljesült. Pozsonyban ekkor tette le az esküt a magyar kormány, és szeptember 11-ig Deák is a kormány tagja volt. A törvényalkotó munkában komoly feladatokat vállalt magára. A minőségi előrelépés szándékával 1848. április 29-én adta ki sajtóesküdtszéki rendeletét. Ez a szabályozás kötelezővé tette a védő alkalmazását, a nyilvánosság biztosítását és intézkedett a bírók függetlenségéről. A sajtóügyekben kikapcsolta a rendőri szerveket a nyomozásból és eltörölte az előzetes letartóztatást. Hamarosan megjelent a börtönrendelete, amely a humanizmus értékrendjének megfelelően előírta a börtönviszonyok javítását, a rabok elhelyezésének módozatait. Deák nevéhez fűződik a vésztörvény kidolgozása is. Amikor a törvényt előterjesztette, ezt mondta: ,Én nehéz szívvel teszem e lépést, mert az ilyen törvény dictatori hatalmat ad, ez pedig alkotmányos országban kényes hatalom” Ez a rendelkezés végül is az első modern és polgári jellegűnek tekinthető államvédelmi törvény. Forradalminak mondható rendelkezések születtek a népiskolai törvényeket illetően is, amikor Eötvös József 1848 augusztusában előterjesztette a javaslatát, amely előírta volna az ingyenes tankötelezettséget. Az akkori kormánynak immár a Kossuth oldalán álló radikálisok (Zsemberi Imre, Madarász László, Halász Boldizsár) voltak az ellenzéke és indulatos vitákat provokáltak. Elutasították a felekezetek iskolaalapítási jogát, követelték a kötelező magyar nyelvű oktatást. Deák augusztus 9-i felszólalásában határozottan érvelt ellenük amikor kifejtette, a polgári értékrend alapja, hogy az állam nem avatkozhat be a tulajdonviszonyokba, márpedig ez ad jogot a magánszemélyeknek arra, hogy iskolát üzemeltessenek. Az ellenzék tovább támadott és a felsőház a béke helyreállításának indokával a kérdést levette a napirendről. Kossuthék győztek... Bár Deák tartotta magát zalai beszédében megfogalmazott elvekhez ,Midőn két párt áll felhevülve egymás ellen valamely hazában, két mód lehet a megzavart egyetértést helyreállítani, s a felindult keblek békétlenségét lecsillapítani. Egyik a kiegyenlítésnek szelíd eszköze, másik Machiavelli tanítása szerint az egyik pártnak megsemmisítése. Óhajtom s reményiem, hogy a kormány hazánkban nem ezen utóbbi módot fogja követni...” - a végkifejletet már Kossuth és radikális társai alakították, az ellenzéket egyszerűen felszámolták. A „Béke Pártnak” nevezett tömörülés a csonka országgyűlésben nem kapott szót.... A párhuzamos forradalomban az utcainak is nevezhető szélsőségek uralkodtak el a Batthyány-kormány leköszönése után. Deák is hosszú időre visszavonult, hogy aztán a kiegyezés forradalminak is nevezhető építményét megalkossa. Deák Ferenc a törvényalkotó