Fejér Megyei Hírlap, 2017. május (62. évfolyam, 100-125. szám)
2017-05-27 / 122. szám
10 FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Jó idők járnak Sajtos Lajosra, a Fehérváron élő költőre. Hetvenedik születésnapja táján két új verseskötete is megjelent, két fővárosi kiadónál: a Túl a fényeken című, válogatott és új verseket tartalmazó könyv, illetve a stílusosan hetven haikut magába foglaló Hajnali órán. Méltó ünnep ez így a költő számára, s tegyük hozzá, hogy nem érdemtelenül. Hiszen Sajtos Lajos hosszú évtizedek óta tevékeny részese a mai magyar lírának. Művei rendszeresen jelennek meg folyóiratokban, és az északi népek költészetének műfordítójaként is ismert. Válogatott kötete most eddigi pályájáról ad remek összefoglalót. A hangütést a Tél 71 adja meg: „Állok a belső küszöbökön.// A külső küszöbökön hó / és jég virít. / letaposott rózsa// Két küszöb között a tér,/s a hajnali óra." Jellegzetes Sajtos-mű ez a hatsoros, a tömörítés, a néhány szóval miliőt teremtés szép példája. Arról nem is szólva, hogy a hajnal mindvégig különös szereplője ennek a lírának, persze nem előzmények nélkül, hiszen ez a napszak sok poéta kedves ideje. Amikor kitisztulnak a dolgok, amikor a kezdet az úr. Amikor a számvetés is könnyebb, mint ahogy például Kosztolány Hajnali részegség című műve is mutatja, A hajnali énekek egyik legszebbike. Egyébként is jellemzi Sajtos Lajos verseit a tisztánlátás utáni vágy, a végső titkok keresése. Ahogy ezt a Por Isten szemében vagy éppen a Heródes testbeszéde jelzi. Itt és másutt egyértelmű az olvasó számára, hogy költőnk világát átlengi a szakralitás, a hit ereje. Vonzódása a protestáns szellemiséghez és hitvilághoz. Származása okán, soponyai kötődéseivel a népi kultúra vonzása is igencsak jelentékeny, bár a versformában ritkán követi ezt a hagyományt. Szikárabb a nyelv és a stílus, a végső tömörítésben inkább a Pilinszkyhez hasonló irány a meghatározóbb számára. Ám, hogy tovább árnyaljuk a képet, nem vitás, hogy a szűkebb hazához tartozó alkotók, Takács Imre vagy Kalász Márton és mások is a szellemi rokonok közé tartoznak. Egyik legfontosabb verse, az Elvétett ünnepeink pedig Illyés Gyulának állít emléket, többek között ily módon: „Kenyér a kezünkből, / asztalunkról a bor,/szerelem szemünkből, / hit is a szívünkből / megfolyik, kiapad.” Érdekes az összkép: az úrvacsora összetevői is feltűnnek, aztán inkább a hiány miatt átélt tragikum lesz a döntő. Sokszor tiszteleg a költőelődök és a kortársak előtt, jelezvén, hogy fontos számára ez a széles körű „irodalmi társaság", a közös zaj, az együtt repülés vágya. S ebben a közös repülésben egyre inkább letisztul a hangja, újabb versei mutatják a beérést, az egyre intellektuálisabb megjelenési formát. Kutatja a csönd titkait, keresi helyét a világban, s közben ismételten fölmutatja irányjelzőit. S bár közvetlenül közéleti verset alig ír, azért jól érzékelteti közérzetét, a világ romlása miatt érzett bánatát. Vagy ahogy a madártetemet megörökítő Hetek óta végén olvassuk: "...csak a halál sepert még a szárnyasok közt is.” A haikukötet pedig szerencsés válogatás, hiszen tudjuk, hogy ennek az ősi japán formának ő az egyik leglelkesebb hazai követe. Jó, hogy az ajánló szövegben Szőcs Géza szólal meg. Ő nem ismerte Sajtost akkor, amikor kezébe kerültek a költő háromsorosai, és közülük különösen fontosnak tartotta a következőt: „Fölmegy a függöny, / színház az egész világ / s alig éltem még...” Láthatjuk itt a bölcselkedő hajlamot, a frappáns igazságkeresést, azt a fajta irányt, amit az általa ugyancsak kedvelt aforizmák is mutatnak. A hajnali órán a természet csodáit énekli meg, egy-egy odavetett szóval vagy képpel. Tűnődve, töprengve. És ír haikunaptárt, dacolván a múló idővel, megörökítvén az élet fontos pillanatait. Olyan költő miniatúrái ezek, aki valószínűleg jóban van a természettel, az embertársakkal, a teremtett világgal. Aki szívesebben ébred harangszóra, mint motorzajra. BAKONYI ISTVÁN Két kötet is egyszerre SIMEK VALÉRIA Tavasz, változás A tavasz zöld festéket önt a földre a vonulások, évezredek útján. Fényekkel lobogózza a hasasodó rügyeket, és kifeszíti szárny palástjukat. Az úton elindulsz, a dombok közt folytatódik világod. Vállas gondjaid árnyai töprengő gondolatjelek benned. A hegyek, mint álmodó vadak ébrednek. Hallani szót, kacajt, moccanást. Szavaid mélyén pihensz. Fészkelő emlékek zaja röppen feléd... Biztos jel, hogy itt jársz. Vizsgálod helyed a változásban. S. PATAKI ZSUZSANNA Intelem Ki nekem a legtöbbet adtál, gyermekem - nagy boldogságom, te vagy nekem a legfontosabb talán az egész világon... Szeretlek. Te is tudod, mennyit intettelek óvva, velem leszel-e akkor is, ha vén leszek, és itt az óra? Ne félj, az élet olyan gazdag, teljes, száz szépség vár rád, és öröm! Nekem, míg élek, hogy nekem vagy, a Jóistennek köszönöm. Maradj meg boldog és vidámnak, szívedben ne légyén harag, de ha bántanak, ha megaláznak, ne hagyd magad, ne hagyd magad! Légy te különb mindenkinél, a példa légy, bár ez teher - a világ a jobbat, a különbet néha nehezen bírja el... Őszinte légy, kísérje mindig szerencse minden léptedet! Mint kiskorodban tanítottam, mintha én látnám, dolgod úgy tegyed! Hálát, viszonzást emberektől ne várj, de örülj, hogyha kapsz, mert csak Istenben és magadban bízhatsz, ha élni akarsz s megmaradsz. Tárd ki a szíved a jó előtt, és zárd be, ha a rossz közelít! Talán nehezebb, de szebb lesz érted, s nyugodtak lesznek álmaid... LÁSZLÓ ZSOLT 2017 Asztalunk erezett és légterünk hangos A csap éjjelt csöpög valami kell ma még kellesz még a mához Míg az idő hámor Egerek csöndje ez Isten ujja köröz mert nem szóltunk hozzá... Asztalunk síkjában megéled minden ér lakunkban nem fér el a beájult holdfény Mi lesz holnap reggel ? Ha álmunk egy modern hóhérként majd fölszel - HÉTVÉGE 2017. MÁJUS 27. SZOMBAT József Attila, AVAGY A MI KÖLTŐNK CSATÓ JÓZSEF ....édes Hazám, fogadj szívedbe,/Hadd legyek hűséges had! József Attila „íme, hát megleltem hazámat...” - írta a nagy költő élete utolsó hetében Balatonszárszón. Valóban itt lelte meg „hazáját” 1937. december 3-án egy tehervonat kerekei között. Meghalt, hogy tovább élhessen közöttünk. Abban a házban, amelyből utolsó útjára indult, ma múzeum található. Először 1955- ben nyílt kiállítás 2 szobában. Ezt 1966-ban bővítették. Az épület magánház volt, több család lakott benne. A Horváth Józsefné tulajdonában levő épületet 1970-ben vásárolta meg a Somogy Megyei Tanács. 1972. július 15-én nyitották mg az ország akkori legszebb, legmodernebb kiállítását, a József Attila Emlékmúzeumot. A megnyitó beszédet Juhász Ferenc költő mondta: „Minden nemzedéknek, amely az erőszakosság, a részvétlenség, az önzés, a cinizmus leküzdésével a társadalom és önmaga tökéletesítésén fáradozik, törvényhozói, tanácsadói, jó barátai között lesz József Attila.” A megnyitás körülményeire nemcsak azért emlékezem ilyen jól, mert balatonszárszói születésű vagyok, hanem azért is: több alkalommal is cikket írtam a Kisalföldben, a Fejér Megyei Hírlapban és a veszprémi Pannon Naplóban is a József Attila Emlékmúzeumról, Kiss Ernő nyugalmazott igazgató-tanítómról, aki személyesen is ismerte a nagy proletárköltőt. Ernő bátyánk 1962-től 1976-ig a múzeum gondnoka, vezetője volt. Nagy szakértelemmel, tudással és lelkesedéssel vezette végig a múzeum hét szobáján keresztül a látogatókat. „Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret.” Igen, ezt is József Attila írta, aki, sajnos, csak krisztusi kort megélve, egész életében szeretetre, emberségre vágyott. Ebből azonban nem sok adatott meg neki a 32 esztendő alatt! Azonban, hogy korunkban mennyien ismerik, költészetét hogyan szeretik és tisztelik, azt mutatja a múzeumi látogatók számának növekedése is. Számos vendégkönyv telt már meg szebbnél szebb bejegyzésekkel. igen, József Attila a mi költőnk. Hatalmas irodalmi örökséget hagyott ránk, amelyet óvni, ápolni szükséges napjainkban is! De vajon mi történhetett azon a borongós napon, 1937. december 3-án? Miért lelte a nagy költő a halálát egy tehervonat kerekei között? Öngyilkosságot vélnek sokan felfedezni önszörnyűség kapcsán. József Attila szanatóriumi kezelésre érkezett Balatonszárszóra nővére és sógora jóvoltából. Az igaz, hogy nem éppen a legjobb fizikai és idegi állapotban volt akkoriban, hiszen sok méltánytalanság érte. Az én véleményem szerint (mások is osztják ezt) nem öngyilkosságot követett el. Hanem át akart menni a Balaton partjára, amikor éppen az állomáson vesztegelt a tehervonat. A kerekek között átbújva kívánt átjutni a túloldalra, de szerencsétlenségére éppen akkor zöld jelzést kapott a szerelvény, és elindult. Szétroncsolt, meggyötört holttestét Magyarország vasúti térképével takarták le. Mivel öngyilkosságot feltételeztek, a pap nem temette el Balatonszárszón, így édesapám, bátyáim és az én igazgató-tanítóm, Kiss Ernő búcsúztatta a szárszói temetőben. Akkoriban sajnos sokan még fel sem fogták, hogy milyen nagy költőt veszített el az ország. A régi temető Balatonszárszón, a Petőfi Sándor utca elején ma már védett sírkertnek számít. Itt található nagyszüleim sírja is. Amikor Balatonszárszóra megyek, mindig felkeresem a régi temetőt is. Tehát nemcsak Mindenszentekkor és Halottak Napján helyezek el virágot a sírokra. Apái nagyapám, Csató Károly nyughelyétől nem messze található József Attila első sírja. Később ugyanis Budapestre vitték a hamvait. Kovácsoltvasból készült kerítés őrzi a helyet. Márvány emléktábla hirdeti, hogy ez a nagy költő első nyughelye. Amikor ott vagyok, mindig meggyújtok egy mécsest vagy gyertyát, reá emlékezve. Természetesen ezt sokan mások is megteszik. Nyáron elég sokan elzarándokolnak ide és a József Attila utcában lévő József Attila Emlékmúzeumba. Nemrég európai uniós támogatásból teljesen felújították, korszerűsítették. A felújított múzeumban már többször jártam. Igazán remek lett, méltó a nagy poétához! Jó volna, ha a mai irodalomoktatás az iskolákban ugyanolyan reflektorfénybe helyezné alakját, munkásságát, mint a mi időnkben tette. Pinke Miklós: Elhagyott bauxitbánya II. A művész kiállítása Fehérváron, az Országzászló téren tekinthető meg Fotó: Koppán Viktor