Felsőoktatási Szemle, 1957 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1957 / 1-2. szám - Tanulságok-feladatok

FELSŐOKTATÁSI SZEMLE A MŰVELŐDÉSÜGYI MI­N­I­S­Z­T­ÉRIUM FOLYÓIRAT­A 1957. Július—Augusztus 1 — 2. szám Tanulságok — feladatok I. A felszabadulás óta eltelt 12 év alatt felsőoktatásunk alapvető fejlődésen ment át. A felsőoktatásban részesülő hallgatók száma több mint háromszorosára­ emel­kedett. De ennél is jelentősebb az egyetemi hallgatók szociális összetételének megváltozása. Az 1955—56-os adat szerint egyetemi hallgatóinknak 33,1 %-a munkás származású, 22,2%-a pedig dolgozó parasztok gyermeke volt. Az értel­miségi származású hallgatók is nagyobb számban látogatták az egyetemeket, mint a felszabadulás előtt. Ezenfelül az egyetemek levelező és esti tagozatain a dolgozók ezrei számára tettük lehetővé a felsőfokú szakmai képzettség megszer­zését. A hallgatók létszámának emelkedését nyomon követte felsőoktatási intéz­ményeink megfelelő fejlesztése is. Az 1937—38. tanévben hazánkban 16 egyetem és főiskola működött 37 karral, 1956-ban ez a szám 31 egyetemre és főiskolára emelkedett 53 karral. A felszabadulás óta jelentősen növeltük a szociális juttatások összegét. A régi egyetemen az ösztöndíjas diák ritka volt, jelenleg a hallgatók jelentős része ösztöndíjat élvez. Emellett diákotthonok, menzák fogadják be a vidékről a vá­rosokba került egyetemi hallgatókat. Nagymértékben átalakítottuk az egyetemi oktatás tartalmát is. Valameny­­nyi egyetemen, főiskolán bevezettük a marxizmus—leninizmus oktatását, s — különösen a humán szakokon — leraktuk a szaktárgyak marxista—leninista szellemű oktatásnak alapját. A régi egyetemen nem álltak rendelkezésre tankönyvek, jegyzetek csak el­vétve, üzleti vállalkozások eredményeképpen jelentek meg. Megszerveztük a tankönyvek és jegyzetek, valamint az előadások alapjául szolgáló programok el­készítését és kiadását. A viszonylag gyors felfutásnak azonban voltak árnyoldalai is. Az iparosítás erős üteméhez igazodva műszaki felsőoktatásunk erősen felduzzadt, a szakosítás is túlment azon a határon, amelyet iparunk fejlettsége megkövetelt volna. Az új intézmények nagyarányú fejlesztésével nem tartott lépést — különösen műszaki egyetemeinken és a természettudományi karokon — a gyakorlati oktatást szol­gáló új laboratóriumok, gépműhelyek létesítése, a műszerellátottság, az egye­temek könyvtárainak gyarapítása, a külföldi folyóiratok megrendelése, általá­ban az anyagi felszerelés korszerűsítése. Aránytalanság mutatkozott műszaki egyetemeink és vidéki tudományegyetemeink fejlődése között is. A korszerű képzés biztosítása érdekében a tananyagot állandóan növeltük. Mivel ugyanakkor számos téren szakemberszükséglet mutatkozott, a tanulmányi időt csökkenteni kellett, ami a hallgatók egyre emelkedő megterhelésével járt. Ezen a folyamatos tanulás erőltetésével, a vizsgakövetelmények csökkentésével iparkodtunk segíteni, de a tanulóköri rendszer mechanikus alkalmazása — kü­lönösen műszaki vonalon — heti 52—56 órás tantervekhez vezetett. Hiba volt, hogy a humán szakon is a természettudományi karok és a műszaki egyetemeken szükséges kötött tanterv rendszerét vezettük be, ami a humán karokon az egye­temi oktatást sokszor formálissá, középiskolássá süllyesztette. 12 11

Next