Felsőoktatási Szemle, 1960 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1960 / 9. szám - Csűry István: Egyetemi könyvtáraink néhány időszerű problémája
új tanterv és új programok alapján kezdjük meg. Fiatal egyetemünk életében ez a felsőoktatási reform esetleg mérföldkövet fog jelenteni. De ugyanakkor arra is fel vagyunk készülve, hogy rövid idő alatt meggyőződünk elképzeléseink kivihetetlenségéről. Úgy érzem azonban, még ebben az esetben sem kell szégyenkeznünk, mivel metodikai kísérletünkre lelkiismeretesen felkészültünk, igyekeztünk az előrelátható akadályokat tisztázni, elhárítani. Egyetemi könyvtáraink néhány időszerű problémája* Dr. Csűry István igazgató, Egyetemi Könyvtár, Debrecen Az Országos Széchényi Könyvtár kebelében működő Könyvtártudományi és Módszertani Központ országos konferenciát hívott össze a múlt év decemberében Szegeden a hazai egyetemi könyvtárak időszerű problémáinak kollektív megvizsgálása és a soron levő feladatok megállapítása céljából. A résztvevő egyetemi oktatók és könyvtárosok népes gyülekezete élénk és termékeny vitával segítette elő jó néhány tisztázatlan kérdés megoldását, a teendők elvileg megalapozott kijelölését s nem utolsósorban az oktatás és a könyvtár munkásainak jó együttműködése szempontjából oly lényeges kölcsönös tájékoztatást. E konferencián olvasta fel Mátrai László, a budapesti Egyetemi Könyvtár igazgatója az idézett cím alatt bizonyos változtaatással a Felsőoktatási Szemlében is közreadott értékes, gondolatébresztő tanulmányát. A konferencián — időbeli korlátok miatt — csak kevés és rövid hozzászólás kapcsolódott Mátrai László gondolataihoz, amelyeket pedig érdemes megfontolni, a helyes megállapítások tanulságait levonni és a vitatható tételeket más oldalról is megvilágítani. A szerző kemény szavakkal ostorozza az egyetemi könyvtárak gyűjtő, tevékenységében helyenként még ma is érvényesülő mennyiségi szemléletet, ,,amely összetéveszti a nagyot a jóval, a sokat a hasznossal”, és fölfedi e jelenség egyik rejtett rugóját: azt a helytelen elképzelést, miszerint imponáló, de üres statisztikai adatok felmutatásával kellene vagy lehetne a személyzeti, költségvetési keretek bővítése érdekében fellépni. Hangsúlyozza továbbá, hogy ez a szemlélet és ez az eljárás nem egyeztethető össze a szocialista könyvtári munka szellemével, célkitűzéseivel. E helyes megállapításokat a magunk részéről a mennyiségi szemlélet ideológiai hátterére való utalással szeretnénk kiegészíteni. A polgári tudományos könyvtár gyűjtőpolitikájának alapvető vonása a pozitivizmus és agnoszticizmus, az írott és nyomtatott betű fetisizálása. Eszerint mindezt dokumentum hasznos lehet a tudomány számára, minél fogva a könyvek értékét előzetesen senki el nem bírálhatja, a könyvtáros pedig legjobban teszi, ha válogatás nélkül mindent besorol a gyűjteménybe. Egyik arculata e törekvésnek a „pártatlanság” hirdetése, amivel a polgári könyvtáros egyrészt álobjektivitását, burzsoá előjelű pártosságát igyekszik leplezni, másrészt a könyvek kaotikus bőségével megzavarni az olvasót, csökkenteni határozott világnézeti tájékozódásának lehetőségeit. E reakciós szemléleti maradványok leküzdése terén sok feladat vár a könyvtári szaksajtóra és a könyvtárosok nevelésének minden felelős tényezőjére. Természetesen magának a gyakorlatnak, tehát a káros mennyiségi kultusznak a leküzdését nem odázhatjuk arra az időre, midőn a nevelőmunka gyümölcsei beérnek. Mielőbb sort kell keríteni azokra az állományelemző vizsgálatokra, amelyeket Mátrai László javasol. (Félreértések eloszlatása céljából hangsúlyozzuk: az elvégzendő munkamennyiségre való * Hozzászólás Mátrai László: „Az egyetemi könyvtár és a tudományos kutatás” c. tanulmányához. — Felsőoktatási Szemle, 1960. 4. sz. 545