Felsőoktatási Szemle, 1960 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1960 / 9. szám - Csűry István: Egyetemi könyvtáraink néhány időszerű problémája
hivatkozás önmagában nem helyteleníthető. Statisztikai adatok felsorakoztatása nélkül valóban nem lehetne a költségvetési igényeket megindokolni, sem pedig a könyvtárak munkájáról számot adni. A számok mögött azonban tartalomnak, tényleges társadalmi igények szerinti működésnek kell lennie.) Helyesen utal Mátrai László a társadalomtudományi és a természettudományi kutatás irodalomszükségletének és munkamódszereinek különbözőségére. Tudományos könyvtárosaink figyelmébe ajánljuk e problémakör beható tanulmányozását és gazdag külföldi szakirodalmának gyakorlati munkájukban való felhasználását. Rendkívül szellemesen világítja meg továbbá az általános tudományos könyvtár „válságáról” szárnyrakelt polgári nézetek összefüggését az általános burzsoá válságelmélettel és a burzsoá társadalomtudomány válságával. Egyetértünk abban is, hogy az egyetemes gyűjtőkör nem zárja ki valamely szakterület irodalmának intenzívebb gyűjtését, sőt, a jelentkező társadalmi igényeknek, az egyes gyűjtemények helyi színezetének, történeti adottságainak megfelelően, helyes és szükséges a gyűjtés szakterületek szerinti súlypontozása. Végül: magunkévá tesszük Mátrai László arra vonatkozó figyelmeztetését, hogy egyetemi könyvtárosaink csak úgy birkózhatnak meg sikeresen a beözönlő szakirodalom mennyiségéből és az olvasói igények differenciálódásából adódó feladatokkal, ha alkalmazni tudják a korszerű könyvtári technikát és módszereket, s ennek előkészítése érdekében mélyreható elméleti stúdiumokat folytatnak a tudományrendszertan és a dokumentáció területén. Mátrai László tehát világosan látja egyetemi könyvtárügyünk eleven problémáit és pozitív megoldásokat sürget. Éppen, mert e törekvését erőnkhöz képest magunk is támogatni szeretnénk, kötelességünknek érezzük néhány az övétől eltérő véleményünk közlését is, hiszen a közös célra való szövetkezés a nézetek szintézisét tételezi fel. Mindenekelőtt arra kell felhívnunk a figyelmet, hogy nem lehet minden további nélkül egyenlőségjelet tenni az egyetemi könyvtár és az általános gyűjtőkörű tudományos könyvtár közé. Az egyetemi könyvtár funkcióit ugyanis igen kézzelfoghatóan szabályozzák és határozzák meg egy adott intézmény, az egyetem szükségletei — ellentétben az intézményektől független általános tudományos könyvtárral, amelynek nagyobb mértékben kell a potenciális szükségletek kielégítésére berendezkednie. Ez az alapvető különbség elsősorban szervezeti, működési téren s a két könyvtártípus által nyújtott szolgáltatások eltérő mivoltában mutatkozik meg, de kimutatható a könyvállomány jellegét, összetételét illetőleg is. Az általános tudományos könyvtár szinte kategorikusan elzárkózik az ún. másodlagos irodalom (tankönyvek, új eredményeket nem hozó, instruktív célú összefoglalások, népszerűsítő művek, auktorok oktatási használatra szánt kiadásai stb.) gyűjtése elől és következetesen megvalósítja a „minél több mű egy példányban” elvét. Az egyetemi könyvtár gyűjteményében viszont előkelő helyet foglal el a tanulmányi (tehát jórészt másodlagos) irodalom, sőt, a pedagógiai szempont az elsődleges irodalom, az új eredményeket közlő tudományos művek kiválasztásában is érvényesül, és a hallgatóság könyvvel való ellátása egész sereg kiadvány több példányban való beszerzését teszi szükségessé. De ugyanígy nem vehetők az intézeti, tanszéki könyvtárak sem egy kalap alá a szakkönyvtárakkal. Mégpedig nemcsak azért, mert korszerű igényeket kielégítő szakkönyvtár létrehozása tanszéki keretben gyakorlatilag megvalósíthatatlan, hanem igen természetes elvi okok miatt sem. A szakkönyvtárnak a legkülönbözőbb témájú és szempontú kutatási igényt kell kielégítenie a megfelelő szűkebb vagy szélesebb szakterület keretei közt, gyűjtése tehát a lehetőséghez képest felöleli annak egész irodalmát. A tanszéki könyvtár viszont egyrészt fontos oktatási funkciót tölt be, s e minőségében arra szolgál, hogy a hallgatók megismerjék és megtanulják használni valamely tudományág alapvető irodalmát, másrészt csaknem kizárólag a tanszéken folyó kutatómunka szolgálatára hivatott. Ez utóbbi funkciójából viszont az következik.