Felsőoktatási Szemle, 1970 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1970 / 7-8. szám - Csűry István: A tudományos kutatás könyvtári-informatív feltételei egyetemeinken

dő kutatóintézetekhez viszonyítva ér­zékeltethető. Némi támpontot e vo­natkozásban már a számszerű adatok is kínálnak. Hazánkban jelenleg 127 kutatóinté­zet működik. Ezek közül 43-at a MTA tart fenn. Ezenkívül az ország több mint 700 tanszékén (köztük 137 tan­széken akadémiai támogatással) folyik tudományos munka. A tudományos kutatók száma 6890, az egyetemi okta­tóké 6946. E néhány adat jelzi, hogy a legtöbb tudományos erő egyetemi ok­tatóként működik, holott a kutatóinté­zetek személyi állománya tekintélyes részben az egyetemi oktatók soraiból verbuválódott. A szervezeti egységek (ti. a tanszékek) magasabb száma az egyetemeken részint egymaga elárulja, hogy az egyetemeken működő tudo­mányos erőknek kutatóintézeti kollé­gáikhoz képest szűkebb keretekhez kell igazodniok, részint a lényegesen nagyobb fokú tematikai szóródás, specializálódás szükségére és lehetősé­gére utal. Az oktatási feladatokkal való terheltségből következik, hogy az egyetemeken viszonylag kevesebb idő jut kutatásra, mint a kutatóintézetek­ben. (Erdey-Grúz szerint a munkaidő­nek átlagosan csak 20—30%-a.) A lét­szám és a munkaidő természetesen még akkor is kevés támpontot ad az összehasonlításhoz, ha eltekintünk az egyes tudományok igen nagy mérték­ben különböző időigényességétől. Az emberek és a teljesítmények értékelő összevetése pedig ilyen madártávlatból teljesen képtelen vállalkozás lenne. Annyi mindenesetre megállapítható, hogy az egyetemi szektor mint tudo­mányos produkció bázisa nagyságren­dileg közel áll a kutatóintézeti szek­torhoz. A két szektort — lényegüket s könyvtári-informatív szükségleteiket — ennélfogva nem kvantitatíve, ha­nem funkcionális szempontból, az in­tézménytípusok jellegéből és sajátos feladataiból kiindulva lehet jellemezni. Az egyetemek tudományos működésé­nek specifikus vonásai és időszerű ten­denciái közül azokat, amelyek a könyvtári és információs szolgálat fej­lesztését elsősorban meghatározzák, tartalmi és metodikai vonatkozásban motiválják, a következő szakaszban elemezzük. Itt általános jellemzésül az egyetemek tudományos tevékenységé­nek azt az alapvető sajátosságát emel­jük ki, hogy a tudományok széles te­rületére, egy vagy több átfogó cso­portjára terjed ki, s elvileg az egyes tudománycsoportokon, ágazati tudo­mányokon és diszciplínákon belül sem szorítkozik valamely eleve meghatáro­zott téma vizsgálatára, vagy eleve adott gyakorlati feladat szolgálatára. Bár — mint Erdey—Grúz joggal hang­súlyozza — a mozaikszerűen, tanszéki egységekben folyó kutatások össz­­egyetemi koordinálása terén még sok a kívánni való, a kölcsönhatás mind tematikai, mind szociológiai síkon (a különböző szakmák munkásainak szimbiózisa folytán) ténylegesen meg­valósul. Ezzel szemben a kutatóinté­zetek valamely meghatározott szaktu­domány, sőt gyakran valamely kisebb ágazati diszciplína művelésére hivatot­tak, kutatási tematikájukat s ezen be­lül a kutatási célokat és szempontokat mindig valamely adott (rendszerint kí­vülről, valamely időszerű gazdasági, termelési probléma kapcsán vagy a tu­dományos munkamegosztásból adódó­ feladat határozza meg. Ezek az alapvető funkcionális kü­lönbségek elsőrendű elvi fogódzót ad­nak kezünkbe az egyetemi könyvtár­ügy és ezen belül az egyes könyvtá­rak (hálózatok) fejlesztési irányának meghatározásához. A kutatóintézeti könyvtárak nagyfokú tematikai kö­töttségével, időszerű feladatoknak alá­rendeltségével szemben az egyetemi könyvtáraknak az illetékességi körük­be tartozó tudományokon belül vi­szonylagos univerzalitásra (értsd: az univerzalitás szükséges és elérhető szintjére) kell és lehet törekedniök. Az univerzalitásnak ez a falakon belül fellépő szüksége természetesen a fala­kon kívüli (ún. nyilvános könyvtári) funkciót is eleve meghatározza. A ku­tatóintézeti könyvtár tematikai szférá­ját meghaladó terjedelmű tájékozódás szüksége esetén az egyetemi könyvtár az irodalommal optimálisan ellátott kutatók számára is nélkülözhetetlenné válik (főként vidéken, ahol a szélesebb gyűjtőkörű országos szakkönyvtárak nem állnak rendelkezésre). Mindebből egyrészt az a következtetés adódik.

Next