Felsőoktatási Szemle, 1970 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1970 / 7-8. szám - Csűry István: A tudományos kutatás könyvtári-informatív feltételei egyetemeinken
dő kutatóintézetekhez viszonyítva érzékeltethető. Némi támpontot e vonatkozásban már a számszerű adatok is kínálnak. Hazánkban jelenleg 127 kutatóintézet működik. Ezek közül 43-at a MTA tart fenn. Ezenkívül az ország több mint 700 tanszékén (köztük 137 tanszéken akadémiai támogatással) folyik tudományos munka. A tudományos kutatók száma 6890, az egyetemi oktatóké 6946. E néhány adat jelzi, hogy a legtöbb tudományos erő egyetemi oktatóként működik, holott a kutatóintézetek személyi állománya tekintélyes részben az egyetemi oktatók soraiból verbuválódott. A szervezeti egységek (ti. a tanszékek) magasabb száma az egyetemeken részint egymaga elárulja, hogy az egyetemeken működő tudományos erőknek kutatóintézeti kollégáikhoz képest szűkebb keretekhez kell igazodniok, részint a lényegesen nagyobb fokú tematikai szóródás, specializálódás szükségére és lehetőségére utal. Az oktatási feladatokkal való terheltségből következik, hogy az egyetemeken viszonylag kevesebb idő jut kutatásra, mint a kutatóintézetekben. (Erdey-Grúz szerint a munkaidőnek átlagosan csak 20—30%-a.) A létszám és a munkaidő természetesen még akkor is kevés támpontot ad az összehasonlításhoz, ha eltekintünk az egyes tudományok igen nagy mértékben különböző időigényességétől. Az emberek és a teljesítmények értékelő összevetése pedig ilyen madártávlatból teljesen képtelen vállalkozás lenne. Annyi mindenesetre megállapítható, hogy az egyetemi szektor mint tudományos produkció bázisa nagyságrendileg közel áll a kutatóintézeti szektorhoz. A két szektort — lényegüket s könyvtári-informatív szükségleteiket — ennélfogva nem kvantitatíve, hanem funkcionális szempontból, az intézménytípusok jellegéből és sajátos feladataiból kiindulva lehet jellemezni. Az egyetemek tudományos működésének specifikus vonásai és időszerű tendenciái közül azokat, amelyek a könyvtári és információs szolgálat fejlesztését elsősorban meghatározzák, tartalmi és metodikai vonatkozásban motiválják, a következő szakaszban elemezzük. Itt általános jellemzésül az egyetemek tudományos tevékenységének azt az alapvető sajátosságát emeljük ki, hogy a tudományok széles területére, egy vagy több átfogó csoportjára terjed ki, s elvileg az egyes tudománycsoportokon, ágazati tudományokon és diszciplínákon belül sem szorítkozik valamely eleve meghatározott téma vizsgálatára, vagy eleve adott gyakorlati feladat szolgálatára. Bár — mint Erdey—Grúz joggal hangsúlyozza — a mozaikszerűen, tanszéki egységekben folyó kutatások összegyetemi koordinálása terén még sok a kívánni való, a kölcsönhatás mind tematikai, mind szociológiai síkon (a különböző szakmák munkásainak szimbiózisa folytán) ténylegesen megvalósul. Ezzel szemben a kutatóintézetek valamely meghatározott szaktudomány, sőt gyakran valamely kisebb ágazati diszciplína művelésére hivatottak, kutatási tematikájukat s ezen belül a kutatási célokat és szempontokat mindig valamely adott (rendszerint kívülről, valamely időszerű gazdasági, termelési probléma kapcsán vagy a tudományos munkamegosztásból adódó feladat határozza meg. Ezek az alapvető funkcionális különbségek elsőrendű elvi fogódzót adnak kezünkbe az egyetemi könyvtárügy és ezen belül az egyes könyvtárak (hálózatok) fejlesztési irányának meghatározásához. A kutatóintézeti könyvtárak nagyfokú tematikai kötöttségével, időszerű feladatoknak alárendeltségével szemben az egyetemi könyvtáraknak az illetékességi körükbe tartozó tudományokon belül viszonylagos univerzalitásra (értsd: az univerzalitás szükséges és elérhető szintjére) kell és lehet törekedniök. Az univerzalitásnak ez a falakon belül fellépő szüksége természetesen a falakon kívüli (ún. nyilvános könyvtári) funkciót is eleve meghatározza. A kutatóintézeti könyvtár tematikai szféráját meghaladó terjedelmű tájékozódás szüksége esetén az egyetemi könyvtár az irodalommal optimálisan ellátott kutatók számára is nélkülözhetetlenné válik (főként vidéken, ahol a szélesebb gyűjtőkörű országos szakkönyvtárak nem állnak rendelkezésre). Mindebből egyrészt az a következtetés adódik.