Felsőoktatási Szemle, 1983 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1983 / 1. szám - Lévai Zoltán: Tantervi irányelvek kétlépcsős képzéshez
irányelveknek egy olyan modelljét felvázolni, amelynek következetes betartása esetén feltehetőleg nemhogy kompromisszumok nélkül lehetne a tiszta kétlépcsős képzést bevezetni, hanem még jelentős színvonalemelést is el lehetne érni a képzés mindkét szintjén — nem beszélve a nyitott képzési rendszer egyéb előnyeiről. A túlzott általánosítás — s az ezzel járó félreérthetőség — elkerülése végett a modellt a mérnökképzésre építettük fel, s ahol szükséges volt, a részleteket is inkább saját szakterületünkről vett konkrét példákkal érzékeltettük az általános fogalmazás helyett. A kétlépcsős képzés szempontjából érdektelen kérdésekre — pl. a tananyagmennyiség, a vizsgáztatás stb. — nem tértünk ki, ezért az alább leírt modell a tantervi irányelveknek csak egy részére vonatkozik. A képzés kerete A kétszintű mérnökképzés két lépcsőben valósul meg. Az első lépcsőben a képzés időtartama hat félév (nappali tagozaton), a második lépcsőben további négy félév. Az első lépcsőben — a létszámoktól, az adott szak (ágazat) jellegétől és egyéb körülményektől függően — mérnököket képezhet — főiskola, — főiskola és egyetem párhuzamosan, — egyetem. A második lépcsőben csak egyetem képezhet mérnököket. Az átlépés az első lépcsőből a másodikra lehet automatikus vagy külön feltételekhez kötött attól függően, hogy az adott szakra (ágazatra) szóló felvételi vizsga mindkét lépcső, vagy csak az első lépcső elvégzésére jogosít. A főiskolai felvétel minden esetben csak az első lépcső elvégzésére jogosít, az egyetemi felvétel az adott szaktól (ágazattól) függően vagy az első, vagy mindkét lépcső elvégzésére jogosíthat. A képzés célja A kétlépcsős képzésnek megfelelően a képzési célkitűzés is két részre oszlik: — az első lépcsőben a képzés célja olyan tudás- és készségszint elérése, amely az átlagos bonyolultságú reproduktív (vagy adott esetben átlagosnál bonyolultabb rutin jellegű) mérnöki feladatok magas szintű ellátásához szükséges alapokat adja meg, a második lépcsőben olyan tudás- és készségszintet kell elérni, amely produktív, alkotó jellegű (vagy adott esetben átlagosnál bonyolultabb reproduktív) mérnöki feladatok megoldását teszi lehetővé. A kétféle célkitűzésnek megfelelően az első lépcsőben azokat az elméleti és gyakorlati ismereteket kell elsajátíttatni, s olyan alkalmazási — mérnöki — készségeket kell kifejleszteni, amelyek például: — korszerű technológiák, technológiai eljárások felkutatásához, adott munkahelyen való adaptálásához, konkrét kialakításához, gyakorlati, bevezetéséhez, üzemi, technológiai folyamatokhoz szükséges gépek kiválasztásához, üzembehelyezésük, üzemeltetésük, fenntartásuk gyakorlati megszervezéséhez, közvetlen irányításához.